Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-14 / 53. szám

4 N U G d b 1964. április M. feedd Hetvenöt éves az Eifíel-torony Lényeges c fejlődés a kulturális szemle művészeti ágában A salgótarjáni járási találkozó tapasztalatai V ilágszerte ismert jel­képévé vált Párizs­nak, éppúgy mint akár Londonnak a Tower, Rómának az ősi Ca- pitolium romjai, vagy Moszkvának a .Kreml. Pe­dig Párizs szimbóluma, a háromszáz méter magas Eiffel-torony valamennyi- üknél újabb. Még a Bu­dapestet jelképező Láno hídnál is, kerek negyven évvel. 1889-ben, a párizsi világkiállítás tiszteletére építették a felhőkbe nyú­ló tornyot a francia fő­városnak akkor már tör­ténelmi nevezetességű, de városon kívülinek számító területén, a Mars-mezőn. Az Eiffel-torony történe­te azóta sokszor kapcsoló­dott össze a világtörténe­lemmel. A párizsi világki­állítás éve, amikor a to­rony elkészült — egyben a Bastille lerombolása szá­zadik évfordulónak éve volt, s ugyanebebn az év­ben, ugyancsak Párizsban alakult meg a XI. Interna- cionálé. Az egykori lapok a „világ nyolcadik csodá­ja”, „az építészet diadala’ és hasonló címekkel szá­moltak be róla. Az 1889 évi Vasárnapi Újság azt is megírja, hogy „tudo­mány czéljaira épült” és hogy a második emeletén az egyik párizsi szerkesz­tőség kirendeltséget állított fel, ahol különkiadásokat jelentettett meg a torony lá­togatóinak névsorával. Arról viszont kevesebb szó esett az akkori lapok­ban, hogy a torony már kezdettől fogva katonai célokat is szolgált: a Né­metország elleni háborúra készülődő franicák megfi­gyelőállomást és — később — szikratávíró adó-vevőt tartottak fenn a torony legmagasabb erkélyén. így vett részt a torony az I914-18-as világháborúban is: itt fogták fel a német titkosszolgálat jelentéseit, amelyek alapján például a kalandos életű Mata Há­rít, a kém-táncosnőt is el­fogták és kivégezték. Gustave Eiffel gyönyö­rű építménye az első vi­lágháború kitörésekor ép­pen huszonötéves vuit. Épí­tőjének joga a torony bevé­telére alig öt esztendeje szűnt meg. Ma ismét idegenforgalmi nevezetesség a 300 méter magas torony, idegenveze­tők magyarázzák, hogy 1792 lépcső vezet a tetejé­ig és 676 négyzetméter te­rületet foglal el i a beton' alapzat. Még azt is meg­tudja a látogató, hogy Gus­tave Eiffel évekkel a to­rony" építése után a Pana­ma-csatorna építésében is résztvett, s ottani tényke­déseiért bíróság elé került. Arról viszont nem esik szó, hogy a 75 éves to­ronynak nyilván ma is megvan a maga szerepe az atlanti tervekben csakúgy, mint De Gaulle „önálló francia politikájában.” Gustave Eiffel, a torony építője és névadója, mint mérnök és mint egy ter­vező iroda tulajdonosa — Magyarországon két nagy építkezés tervezésében vett részt. Az egyik a buda­pesti Nyugati pályaudvar,, amely a körúti épületek frontjába beleszürkülve csak alaposabb szemlélő­dés után árulja el terve­zőjének művészi képessé­geit. A másik pedig: a sze­gedi Tisza-híd volt amely­nek hiteles története talán örökre kideríthetetlen ma­rad. A hivatalos tervező Eiffel irodája volt — a terveket azonban egyes források szerint egy hely­beli mérnök készítette, de a visszautasítástól félve, Eiffelék neve alatt adta be pályázatra. A pályáza­tot megnyerte, a tervezői díjat a francia irodától csendben megkapta, de a híd tervezőjeként mindvé­gig Eiffel neve szerepelt. Mindvégig — mert a hid 1944-ben a náci rombolás áldozata lett, helyére új tervek szerint, korszerűbb épült. Eiffel' legnagyobb alko­tása, a párizsi torony át­vészelte a történelem két nagy viharát. Háromne­gyed. évszázad után első jubileumát ünnepli — bé­kében. Várkonvi Endre HÁROM művészeti , ág­ban: táncban, dalban, szín­játszásban vetélkedtek va­sárnap Somoskőújfalun a salgótarjáni járás fiatal­jai. Meg kell állapítani bár a járási szemlére jelölt cso­portok értéke korántsem egységes, kirívó különbsé­gek sem észlelhetők már, Az előző évek hasonló versenyeihez mérve mind tematikai válogatásban, mind művészetszakmai biztonságban határozott a fejlődés. Világnézeti és „mesterségi” tudatosodás eredménye ez s különösen a színjátszásban, versmon­dásban szembetűnő. Ez utóbbi művelői például, ha nem csillantottak is kü­lönleges előadói erényeket, okvetlen dicséretükre ír­ható az egyszerűségre tö­rekvés. Mindjárt a műsor indítója, Molnár Katalin somosi fiatal sallangmen­tes előadásmódja ezért ér­tékelhető elismeréssel. A színjátszók színpadi tudatossága a zagyvarónai csoportnál volt legörven- detesebb és legnyilvánva­lóbb. A puszta szövegfel­mondás helyett a tehetsé­ges fiatalok helyzetterem­tésre, ábrázolásra s ami különösen dicséretes: üssz- játékra törekedtek, így a drámai feszültség nagy erő­vel érvényesült. Kár, hogy a maguk írta egyfelvonásos sok figyelmet keltő értéke mellett naturális foltokat hordoz. A szemle másik színját­szó együttese a Mátravere- bélyből érkezett és nem kisebb feladatra vállalko­zott. mint Madách: Az em­ber tragédiája című művé­ből az egyiptomi szín meg- elevenítésére. Sikeres pro­dukciójuk az anyagválasz­tás nemes időszerűsége miatt is kiemelkedő ese­ményt jelentett s missziós szolgálatot tehet a továb­biakban is megyeszerte nagy drámaköltőnk meg- isme rte tésében. SZÍNJÁTSZÁS és tánc kettősségét adták a járási kulturális szemlén a kis- terenyei és maconkai együttesek. Népi játékuk­ban hagyományos szokáso­kat keltettek színpadi élet­re. Sikerük elvitathatatlan, de a „letáncolásnál” na­gyobb lehetőség rejlik ezekben a műsorokban. A tudatos komponáltság több mondanivalót adhatna a játékoknak. Ez a kívánalom vonat­kozna a népitánc együtte­sek műsorára is. Sajnos, kevés jelét érezni annak, hogy a táncon, a látvány esztétikumán túl tartalmi törekvés vezetné az együt­tesek vezetőit. A somosi szemlén részt­vevő énekkarok sorából el­sősorban a karancslapujtői kamarakórus precíz fegyel­mezettségét emelhetnénk ki. Ugyanúgy a nagybáto- nyi 12 évfolyamú iskola énekkarát is, de üde zenei hatást keltett a karancske- szi vegyeskar is. Méltatlanul hallgatnánk el a műsorban a .nagybáto- nyi színjátszók szereplését, akik Gergely Sándor: Vité­zek és hősök című drámá­jából mutattak be részle­tet, Letovai Ildikó nagybá- tonyi gimnazistát, aki Si- mor András: Kiáltás című versét szavalta szép siker­rel. S külön elismerés illeti a Somoskőújfalui népitánc együttest a műsorzáró, for­mai hatásában kifejező és látványos pásztortánc kom­pozícióért. ISMÉTELVE a bevezető lényegét ifjúságunk idei kulturális szemléje művé­szeti megnyilatkozásokban is a fejlődés erényeit vil­lantotta a járási találko-' zón. Szemle bemutatói vasár­nap két helyen zajlottak megyénkben- Szécsényben a tánccsoportok, Csesztvén a mesemondók, a szavalok illetve a bábcsoportok be­mutatóit rendezték meg. A tánccsoportok bemuta­tóin tizenhárom csoport szerepelt. Jó szereplésük­kel különösen kitűntek a Méltatlanul a muzsika múzsájához Balassagyarmaton e hó 23-án tartják az évadzá­ró komoly zenei hangver­senyt. Ez alkalommal a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar és Pedagógus Kórus lép a városi mű­velődési ház színpadára. A kultúrházat — mint ismeretes — még tata­rozzák. A 360 000 forin­tos munkát nem lehet máról holnapra elvégez­ni. A koncert napjáig le­hetetlen hefejezni a fel­újítást; — a hangver­senyre tehát amolyan nagytakarítási környezet, ben kerül majd sor. Szükségszerű ez? A városban két, a ko~ komoly zene múzsájához és híveihez valóban méltó terem is kínálko­zik. Az egyik a szociális otthoné. Messze a háló­termektől, így a zene az idős emberek nyugalmát aligha háborítaná. A má­sik a Balassi Bálint Gimnázium nagyterme; szintén a városközpont­ban. Milyen szép lenne kitárni a megyei bíró­ság épületének kapuját, esetleg szőnyeggel bo­rítani a széles lépcsőket; mennyivel más mint függöny nélkül kopárko- dó teremben fogadni a zenebarátokat... A hangverseny napjáig még elég az idő ahhoz, hogy e kérdésben a szim­fonikus zenét megbecsü­lő döntést hozzanak az arra illetékesek. balassagyarmati Rákóczi úti iskola, a szécsényi Mik­száth iskola és a rimóci is­kola tánccsoportjai­A csesztvei bemutatón ti­zenhat műsorszám volt. Négy bábcsoport, a salgó­tarjáni úttörőház, a nagy- lóci, a karancskeszi és a romhányi iskola bábcso­portjai, valamint szavalok 'és mesemondók léptek fel. Barna Tibor Úttörők vetélkedője A legjobb csoportok bemutatói Az Úttörő Kulturális PINTER -SZABÓ : "y KÚL0MÖS VAfiASIAT Az őrnagy már éppen az álkulcs után nyúlt, hogy ismét kijusson, amikor meghallotta Liszkai hang­ját: — Jól szórakoznak oda­lenn? Ma este még táncol­ni szeretnék magával... — A férjem leüti a de­rekát ... — válaszolta egy női hang, amelyben Pálos felismerte a nászutas fia­talasszonyt. — Hát majd odalenn ta­lálkozunk ... — Fájdalomcsillapítóért szaladtam fel, rettenetesen fáj a fejem — hallatszott egyre távolabb a nő hang­ja. Pálos tudta, hogy a fia­talasszony a második eme­letre megy. Várt még egy pillanatot, aztán villámgyorsan kinn termett a folyosón. Gyor­44. san fordult kezében az ál­kulcs ... Ha valaki a kö­vetkező pillanatban szem­ben találkozik vele, már semmit sem fedezett volna fel, mert a zenetanár ne­vető arccal sietett a lépcső­ház fordulóiánál álló egye­temista felé. Gyerünk már, fiatalem­ber, mert lassan vége lesz a mulatságnak ... S valóban, odalenn javá­ban állt a bál. Táncoltak és ittak. Csak a három ju­hász ült most is a hallban, és pipázott, őket nem ér­dekelte a zene. A portás­sal beszélgettek. Pálos és Liszkai Siposék közelében kerestek maguk­nak helyet. Sipos most is Évával tán­colt, s rosszalóan vette tu­domásul, amikor Liszkai odament és lekérte tőle a leányt. Visszaült a helyére. A zenetanár kis idő múlva odasétált hozzá. y Megengedi, hogy ide üljek magukhoz? . Jobban szeretek a fiatalok kö­zött . . . Ilyenkor az ember szíve is megfiatalodik egy kicsit... — Egész nyugodtan .. . Tessék csak helyet foglal­ni. Mindjárt hozok egy széket ... — készségeske­dett Sipos, és székkereső körútra indult. Pálos közben megfigyel­te a cipőjét. Viszonylag kisméretű, kissé hegyesor­rú, fekete cipőt viselt. Könnyen felismerhető, gondolta az őrnagy. — Nagyon néz ide a ki­csike ... — mondta huncu­tul a visszaérkező Sípos­nak, és Éva felé intett. — Magát keresi a szemével... — Helyes leány ... Ér­telmes ... Amolyan fele­ségnek való... — Csak nem? Ilyen rö­vid idő alatt? — No, csak: úgy... Egyébként csakugyan tet­szik. Gondolom maga is észre vette... — Le sem tudná tagad­ni... Közben a tánc véget ért, és Szakváriné, a kultúros lépett fel a dobogóra ... — Akinek kedve van a társasjátékhoz, nyújtsa fel a kezét — kiáltotta jó han­gosan, hogy mindenki hall­ja a teremben. A vendégek összenéztek, majd végül is sok kar emelkedett a magasba. — Döntöttünk! Játszani fogunk. Ezúttal Kovács igazgató kartárs lesz a já­tékmester. Mindjárt meg­érkezik, csak felment átöl­tözni ... Liszkai az őrnagyra né­zett. De Pálos nem reagált a jelentőségteljes pillanat­ra. Azt viszont észrevette, hogy Sipos az asztal alatt megfogta a leány kezét. A fiatalember és a leány úgy tett, mintha Szakvári- nét figyelnék, de arcukon meglátszott, hogy gondo­latban, egymással törődnek. Az őrnagy egyre aggasz- tóbbnak találta a leány helyzetét. Mekkorát fog majd csalódni. De hiába! Az ügy érdekében nem volt joga idő előtt felvilágosí­tani Évát... Éva valamit súgott Sí­posnak. A férfi felállt, és a bárpulthoz ment, de kis idő múlva már jött is visz- sza, négy pohárka konyak­kal a kezében. Pálos tiltakozott: — Nagyon köszönöm, de az én gyomrom nem bír­ja ... — Ugyan már, ezt a ki­csit igazán meg lehet in­ni... — erősködött Sipos. Végül is Szakváriné ve­tett véget a vitának, ugyan­is mindenkit a terem kö­zepére parancsolt, s körbe ültette őket. (folytatjuk.) A bemutató során közü­lük többen szerzettek ki­váló minősítést. A mese­mondók közül különösen tetszett Mucsi Katalin sal­gótarjáni úttörő szereplése, aki a Csodálatos furulya című székely népmesét, a nagylóci Rigó Éva, aki Mó­ra Ferenc Didergő király című meséjét mondta el, a szavalok közül Németh Attila, aki Radnóti Miklós Nem tudhatom című költe­ményét adta elő. A% EM. ISógrád megyei AU. Építőipari V. fűtésszerelő építőipari gépjavító és építőipari géplakatos, valamint vili. szerelő szakmun­kásokat és kubikos munkavállalókat vesz fel. Napi háromszori étkezés, korszerű mun­kásszálló biztosítva van. Jelentkezés a vállalat központjában Salgótar­ján, Úttörők útja 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom