Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-14 / 53. szám

19*4. áprtlw kedd NÖGR A B, 5 14. Napi négyezer tojás A palotási Május 1 termelőszövetkezet tojóházá- baai mintegy nyolc és fél ezer baromfi van, ahol a napi átlagos tojáshozam négyezer darab.' Ambrus Dézsőné szedi össze a tojásokat özv. Bodza Istvánná és Illés Istvánná mérik és osztá­lyozzák a tojásokat Naponta ezerforintos társadalmi munka A rétsági járás falvainak lakossága ebben az évben több mint három és fél­millió forintos községfej­lesztési alappal s az ah­hoz járuló 365 000 forintos jársadalmi munkával gya­rapítja szőkébb pátriáját. Feltűnően és dicséretesen sokat áldoznak iskolaépí­tésre. Rútságon befejezik a nevelői lakással teljes öt­tantermes iskolát, Felsőpe- tényben a hasonló kéttan- termest, Alsópetémyben pedig az óvodával közös kéttantermes iskolát. A já­rási székhelyen a honvéd­ség, a két Pétértyben a lakosság végezte a társa­dalmi munka többségét: összesen 167 000 'forint ér­tékben. Ebben az évben Rom- hányban négy. Szátokon két tanteremmel; Kétbo- donyban egy teremmel és pedagóguslakással. Szentén két teremmel, Valamint nevelői lakással erősítik az oktatást. Egy gyár élni akar... — Én tulaidonképpen sza­badságon vagyok. De any- nyit tudok, hogy amit az Erőmű vállalt, már túl is teljesítette. — Varsányi élvtárs! — szól ká az igazgatói iro­da ajtaján egyik munka­társának. — Jöjjön már, hallgassa amit mondok, nehogy valmi olyasmi cső­szön be ami... tudniillik — fordul újra felém —, nem vagyok most túlságo­san tájékozott. A napok­ban diplomáztam. — És? — Sikerült. Jó ered­ménnyel. — A téma? Elmosolyodik, széttár­ja a karjait: — Mi lett volna? A táv­fűtés. Nyolc éve foglalko­zom vele. Jóformán ezzel keltem, ezzel feküdtem. Én választottam a témát. Benne élek. Sikerülnie kel­lett. •• Ötvenéves erőmű Közben jön Varsányi Sán­dor mérnök, s míg a raj­zok fölé hajolva azt szá- malgatja, hogy az Erőmű dolgozói eddig 184 göd­röt, oszlop-alapot ástak ki, ami összesen — 500 helyett — máris 730 méter cső­vezeték hosszának felel meg, és hátra van még 32 gödör, ami újabb száz mé­ter, az igazgató Kukol Emil, a távfűtésről beszél. Arról, hogy gyorsabb meg­építéséhez a városi párt­bizottság Salgótarján üze­meihez fordult segítségért. Arról, hogy az ötvenéves Erőműnek újabb ötvenéves létjogosultságot, dolgozói­nak munkalehetőséget je­lent a távfűtés. Arról, hogy az elején, mintha kicsit döcögve lendült volna ne­ki a társadalmi munka, de az Erőmű dolgozói ha­mar megértették, hogy nem az a pár forint a fontos, ami egy köbméter kiásott föld után fizetnek... A harmadvezető ...Mert higyje el az elv­társ, hogy ha valaki azért a pénzért járt volna ki napról-napra, tán sosem lett volna készen ez a munka. De ez az üzem fejlődni élni akar. .. ! Mint erőmű — régen el­avult. Nincs ötvenéves Erő­mű több, nem is lesz. Su- hajda István harmadveze­tő vagyok. Vagyis műve­zető. Szerelő voltam, sok­helyen dolgoztam. Aztán megnősültem, a feleségem idevalósi, kislányunk is született: letelepedtem. Letettem a technikumi érettségit. Nem félek, hogy egy erőmű-dolgozó kenyér nélkül marad, ha ezt megszüntetik. De sem nekem sem másnak nem mindegy, hogy bezárják-e a kapuját, vagy tovább él, mint fűtőerőmű.. . Én ma­gam hat gödröt kiástam, de a csoportom egy embe­re sem maradt el. Jó, jó nehezen indult. Igaz. De annak is megvolt az oka. Először is, arról volt szó, hogy azért a munkáért fi­zetni fognak. Beszéltek itt össze-vissza, mit lehet ke­resni, de konkrétan senki sem tudta megmondani — mennyit. Aztán mikor az első napon páran kimen­tünk, és megmondták, mit fizetnek, hát kicsit elment á kedve a társaságnak. A föld fagyos és csupa kő. — De nem is ez a lé­nyeg. Hanem az, hogy az embereknek elment a ked­ve. Akikor aztán az igaz­gató elvtárs tartott egy röpgyűlést. A röpgyűlés után az iroda is kivonult ásni. Erre megmozdult az egész gyár. Mert mind azt figyelte, mit csinál az iro­da. Mennek-e gödröt ásni a vezetők. Vagy csak agi­tálnak. Hát mentek. Min­denki. Műszakiak, admi- misztrátorok. Az igazgató is. Akkor mentek utánuk a munkásak is. Műszak után Az első napon valami­miért nem tudtam kimen­ni én sem, meg az öcsém sem. Igen, a Takács Já­nos előfűtő, az öcsém. Én fűtő vagyok. Meg min­den. Ami kell. Éjjelesek voltunk jön az öcsém, te Feri azt kérdi, nem megyünk ki reggel? Ott mindjárt meg is beszéltük, hogy műszak után megnéz­zük, mit lehet csinálni. Ügy is lett. Nekifogtunk. Ássuk, vág­juk, csapjuk, ahogy bírtuk. Se nem ittunk, se nem et­tünk. Tizenegyig egyfoly­tában. Egyszer látjuk, jön gépkocsin az igazgató Tar- jánból. Megáll a kocsi, Ku­kol elvtárs kiszáll. Kérde­zi, no mi a helyzet Takács. Mi akkora nagyjából ké­szen voltunk a gödörrel. Azt kérdi az igazgató: mi­kor jöttek ki? Mondjuk: hétkor. Tehát, körülbelül öt órát dolgoztak? Igen... Csóválja a fejét: nem ér­tem, mondja, akkor miért állítják odabenn, hogy ezért a pénzért nem le­het egy gödröt sem kiás­ni. Azzal elment. Én úgy voltam odáig, hogy azt sem tudtam, mennyit fi­zetnek, vagy fizetnek-e egyáltalán. Nem azért, mert nem kell a pénz. Nagyon is kell. De fizet­nek — nem fizetnek: tu­dom, mit jelent a távfű­tés nekünk. Szóval, kiás­tam ón az öcsémmel egy- egy gödröt azon a napon. Akkor aztán kihagytam egy hetet. Iskolába járok, készülni kell, hogy szé­gyenbe ne maradjon az ember, ötvenéves vagyok, a tanulás nem megy már olyan gyorsan, mint vala­mikor. Ee, húsvét után egy délutánon két gödröt is megástam. Igaz, más­nap már nem sikerült, csak egy. Hiába, no... De mihelyt időm lesz, még a héten, kimegyek az öcskössel. Ne maradjon már az a harminckét gö­dör megásattam .. A kigyúlt fény Heteken át birkóztak < köves, sziklás földdel a Erőmű dolgozói. Suhajd. István, a Takács fivérek Nagy István. Nagy József Kadlót Jenő és mind mind a többiek: munkása és vezetői ennek az éln akaró és életrevaló üzem nek. Eddig áramot adtak hogy gépek mozduljanak sötét szobában világossá,! gyűljön, S közben bennül is kigyúlt, s világol valam fény. Csizmadia Géza Korszerű vegyszerezés Az Ukrajnai Mezőgaz­dasági Gépesítési Intézet különleges berendezést ké­szített a gyökérsarjas gyomnövények pusztításá­ra. A szerkezet a gyökér­zetet a talajban mélyen el­vágja, s ezzel egyidőben gyomirtó vegyszert perme­tez a földbe. A traktorvon tatású mélyszántó ekék kö zelében felszerelt tartály bői a folyadék mind?ddij áramlik a földbe, amig a: eke dolgozik. 1962-bei már 50 ilyen készülék dől gozott, jó eredménnyel. Falusi arcképek: A GYÓGYNÖVÉNYES N igy éve sincs még, amikor Balázs Ist­ván' szalmapréselő brigádvezető combnyaktö­rést szenvedett. A kórház­ból való elbocsátása után azon kellett gondolkoznia: hogyan, mivel keresse meg négytagú családja számára a mindennapit? A nyug­díj kevés, abból a két gyermekét nem tudja fel­nevelni ... S a Szövetkezetek Me­gyei Értékesítő Közoontjá- hog, régi munkaadójához fordult. Ott mindent elkö­vettek, hogy olyan mun­kát adjanak neki. amit sé­rült lábbal is el tud vé­gezni. így vállalta el a felesé­gével együtt a gyógynö­vény felvásárlását Rimócon, Litkén, Nógrádszakálban és Hugyagon. A tavalyi év — amint mondták — jól sikerült: átlagos havi ke­resetük elérte a két ezer forintot. Igaz, hogy ebben nagy szerepe volt a csiga- gyűjtésnek is. amiből tíz­szeresét vásárolták fel a tervezettnek. Ez a kiváló teljesítmény hétezer forint prémiumot hozott a kis családnak ... A mákgubó gyűjtésért meg az úttörők kaptak di­cséretet. Az idén 100 ezer forint értékű gyógynövény felvá­sárlására kötelezte magát Balázs István. Magából a gazdag C-vitamin tartalmú csipkebogyóból 26 ezer fo­rintot érő, 100 mázsányi mennyiséget vesz át. A koratavasz kicsalta a nyárfarügyeket és a jégtől kiengedett földből már könnyebbb kiásni a csalán, a bodza, a fehérmályva gyökerét. Kálmosgyökeret az egész országban legtöb­bet Hugyagon és Ipolyszö- gön lehet találni ... D e Balázs Istvánnak mindez nem elég. Most az ERDÉRT- től szeretne engedélyt kap­ni a gombaszedésre. Mert a gombához is ért. Szorgalmuk, ügyességük bizonyára az idén is meg­hozza a gyümölcsét. Kemény Erzsébet (Bánté­kúzömíwijéq A termelőszövetkezetet többi között a gépesítés teszi igazi nagyüzemmé A gép és az üzem elkép­zelhetetlen technológiai ét technikai újítások nélkül Termelőszövetkezeteink­ben a gépész szakemberek hiánya és a műszaki kép­zetlenség miatt ugyan még kevés az újító és aa újítás, de néhány helyen már megpróbálkoztak az­zal, hogy újítások, ésszerű­sítések bevezetésével a he­lyi viszonyokra alkalmaz­zák, jobb munkára tegyék alkalmassá a már meglévő mezőgazdasági gépeket, sói olyan is előfordult, hogy a tsz újítói új gép megalko­tásával igyekeztek könnyí­teni nehézségeiken­Gj gép konstruálására szánta rá magát a diósje- női Uj Barázda Tsz-ben Pausch Ferenc mezőgaz­dász és Lovas László tsz­szerelő is. Elhatározták, hogy égy olyan nagytelje­sítményű műtrágyaszórógé­pet alkotnak, amelynek tel­jesítménye lényegesen meg­rövidíti az eddig műtrá­gyaszórásra fordított időt) azonkívül kevesebb vonó­erőt igényel és szükségte­lenné teszi, hogy az erőgép többször végiggázoljon a vetésen. Mielőtt elképzelésük megvalósításához láttak volna, elutaztak Kiskun- Iacházára. az ottani gépál­lomásra, hogy tapasztalata­ikat gazdagítsák- Úgy hal­lották ugyanis, hogy a lac- házi gépállomás kollektívá­ja eredményes kísérletet folytat a gépi műtrágya- szórás megoldására. Kis- kunlaeházán valóban mű­ködött már egy műtrágya- szóró, amely ventillátor közbeiktatásával két irány­ban, nagyobb szélességben terítette a műtrágyát. Vi­szont hátránya, hogy a gép csak finom porállapotb&i; levő műtrágyával működik. A diósjcnői újítók Bács- Kiskun megyei tapasztala­taik alapján hozzáláttak egy hasonló ventilátorrend­szerű gép megalkotásához, de ennek a teljesítményét mar harminc méter széles­ségre óhajtották növelni és zúzókalapácsok közbeikta­tásával az összeállt, ke­ményre csomósodott mű­trágya porlasztását is meg­oldották. Az újítás a tél folyamán készült a szövetkezet mű­helyében s bizony sem oromét, sem biztatást nem adott a szövetkezet jószán­dékú újítóinak, amikor a járási tanács munkatársa arra figyelmeztette őket, hogy ők csak a gépek kar­bantartásával, kijavításá­val törődjenek a gép­gyártást és az újítást bíz­zák a gyárakra és a gépál­lomásokra. Dicséretükre váljon, hogy ennek ellenére to­vább végezték a megkez­dett munkát és az ellen­zéssel mit sem törődve el­készítették az új göpeí. Bizony helyes lenne, ha a járások munkatársai nemhogy elleneznék, ha­nem felkarolnék a fez-újí­tók kezdeményezését! a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom