Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-04 / 46. szám
/ a NÓGRÁD VASÁRNAPI MELLÉKLETE NEM MIND ARANY... M ondd csak anyu: mi kuLturvezető-képző iskolát előbbi idők termékeivel, kölönbség a tinó, a és hivatásos népművelőnek Azokkal, amelyek ma készül. olyan szemléletben esaS tulajdonképpen nem is pódhatnak le — talán egy őt akarom ezúttal nyrlvá- 'konferansz keretében. — nos szégyenbe hozni, in- mint a tinó, a tehén, az kább arra lennék kíván- ökör és a bika. esi, hogy ez a szellemi vételién, az ökör és a bika között? A bizarr, de sokaknak mái nem ismeretlen kérdés s a szintén sokak által ismert válasz egy szel- zetőket képző iskola adott-e valamit ' hallgatóinak, ha ennyire torzult, még polgári értelemben is az Ízléstelenség Ízlését tükröző esettel találkozunk. lemi vetélkedő müsorkon- feranszában hangzott el. — A tinó — magyarázza meg a kedves mama — te vagy, fiacskám, a tehén én vagyok, az ökör apukád s a szomszéd bácsi a bika. Frappáns válasz, meg kell adni. Ezt nevezem aztán szellemi vetélkedőnek a javából! Ehhez képest egy ilyen ismeretpróba szokásos feladványai bárgyú sületlenségnek tűnnek. Mert ugye. kit érdekelnek olyasmik, hogy például: irodalom, művészet, tudomány, politika. H ogyan védekezhetünk ellene? Elsősorban kultúrmunkásaink helyes ítélőképesség nevelésével — hogy nevelni tudjanak, izlésformáló feladatot töltEgyik nagyüzemünk szellemi vetélkedőjéről, annak kisérő műsoráról van szó, de hasonló jelenségeket bőven sorolhatnánk még, különösen falvaink életéből. Se szeri, se száma a vadon burjánzó esztrádok- nak és kabaréknak, amelyek hémzsegnek az erkölcsi kétértelműségtől, sőt a legalantasabb egyértelműségtől. T jr étségtelen. hogy ne- hessenek be posztjukon, a künk egyik igen fontos népművelői feladatunk az izlésformá- lás lenne. Végtelen nagy elmaradást kell behoznunk ezen a téren Nem könnyű dolog ez; még a megbízható iránytűt is kitéríti helyes irányából egy közelébe kerülő vasdarab. Művészeti, irodalmi múltunknak, a ^ ______ polgári Ízlésnek pedig épp D ivatos hencegés az egész, elég elheverő rozsdás hűl-* ladéka akad ma is, J Lám, akadnak olyanok ami gyakran a legjobb* is, akik tudják, mitől dög- szándékú művelődési műit-J lik a légy, azaz: mi kell az kast is megtéveszti, hely-* ifjúságnak. Nem elvont is- télén irányba térítheti.J meretek, hogy teszem azt: Látszatra sokszor tetsze- *. tős, ártalmatlannak tűnő művek rendkívül ártok lehetnek s még az a veszély is kisért néha-néha, hogy a polgári Ízlés, vagy izléste- „ . , ,. , lenség a szocialista művéMennytvel masabb olyas- szet álruhájában jelentke-, heszede ■ mire feleletet adni, vagy zik _ löbbnyire sematikus ^ Valahánvs kapni egy ilyen szellemi __„n w-í...®“.“1'4 m űvelődési otthonok életében. Nem jelenti a művészeti, kultúrális munka semmiféle korlátozását az, ha a selejtet kisöpörtetik a színpadról, rendezvényekről, nem engednek teret a szellemi léhaságnak a derű, a humor jogos kívánalma ürügyén. Csak hasznos szolgálatot tesznek vele. A* z otthonokat azonban —, amelyeket millióinkból építük —, nem ezeknek szánjuk s nem engedhetjük, hogy ezeké legyen. A kulturális, művelődési munka szocialista értelmezése egészen más, nekünk pedig ezt az értelmezést kell minden fáradozással eredményre segítenünk (b. t.) Vasvári István; TjCJÍJJ£1 Valamikor a régi hadseregben — komtszabbnál komiszabb kenyéri voltam honvéd, ki honját védeni fél — veszendő hont tűrő népe ellen. A Viaó-völgyen kötötték Iá tarsam, ki annyi úton velem menetelt — villogó por arcába tüzelt; lógóit a fán fakó ájulásban. Varalján az országúti fákra kötöttek fel negyven katonát, ' negyven lengett jobbra, balra át s öltött nyelvet vérre, pusztulásra. Nemzetvesztő nemzetvezetőkkeí volt terhes a jajongó haza; s úgy szakadt rá 44 hava — zörgő szél a csont-jég temetőben. Szatmár előtt megbújtunk vagy százan; cserbenhagytuk a gyalázatot; áradtak az orosz csapatok: sodródtunk a földszin áradásban. Tenger volt és szürke volt es mély volt mint minden nagyság, olyan egyszerű s vele mennyi könny, s milyen derű — széles föld és tornyosuló égbolt! A Shakespeare-év nagy eseménye a megyébe Wiliam Shakespearenek, dulón s a dán királyfi tra- a világ legnagyobb dráma- gédiáját április 4-től játssza költőjének 400. születési Nógrád megyében, évfordulóját ünnepli ebben A trragedla az áprths 4_j “ h* uil 3 alad° szuhai bemutató után Nógí rádmegyeren, Homoktere- Az Állami Déryné Szín- nyén, Szécsényben. Nagyház a költő talán leghíre- bátonyban. 9-én és 10-én sebb müvét. a Hamletet pedig Salgótarjánban kerül tűzte műsorára az évfor- közönség elé. mi a realizmus, vagy a szocialista realizmus ismérve, vagy volt-e régen más neve Iránnak, esetleg: ki fedezte fel Amerikát?... Ceignadrágos Michelangelo kapni egy ilyen szellemi vetélkedőn, mint idézett esetben is, hogy mi különbség a tinó, a tehén, az ökör és a bika között. Színtiszta tudományosság, társadalomtudományosság, mert a feleletből kiviláglik: „ostoba babona az, mintha a gyereket a gólya hozná”. S a társadalmi berendezkedésben nemirodalmi, művészeti kor- j szakunk hagyatéka. Falusi művelődési ott.hoMINAPI vendégem, Piroska néni a hajdúság izét hozta nekem ajándékba virágmintás ködmönében és beszéde virágmintáiban. szór látogatóba jön, elfog egy furcsa emlékezés, mert ez a szikár tárak lelhetők. Sokéves le rakodások ezek s épp ezért nem ártana alapos vizsgálatba venni: mit érdemes őriznünk belőlük s mit nem. És nem csupán úgy, található e bennük átértékelt politikai személy isé- csak apukák, de szomszéd gek neve, alakja, de elsősorban olyan módon: .... , , .... .asszony meg nem tagadnainkban legtöbb helyüttíba^na hogy apja ivadéka, szépszámú műsorkönyv-nem is csak az arc s a mintás szűreiből a kanadai magyar juhász, hogy édes óhazával ámítsa magát évtizedek idegenségé- ben, rendelt remekeiből a romantikával kereskedő svéd, angol üzletember, gyűjteményes darabnak az ból, mint hogy becsületes mestereknek kaleeszuen a helyük, a munkás a dolgozó paraszttal szövetségben. a haladó értelmiséggel ,ol- változásul. Madách láttatja elénk a Tragédia falanszter epen: „Igen, mert mindig széklábat csináltam — És azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörögtem, hagyják módosítnom, Engedjék, hogy vessek rá holmi díszt, Nem engedték. Kívántam dalán menetel a szocializmus felé. Annyit értett, hogy amerikai milliomos, ha itt-, rogépét at kell adni a ká_ bácsik is feltételezhetők, sőt egyenesen természet- szerűekTalán nem vesztegetnék ennyi időt az ügyre, ha nem tudnám azt. hogy aki e különös szellemi vetélkemennyiben egyezik vagy ellenkezik új gazdasági, világnézeti és kulturális koncepcióinkkal. Nem mind arany, ami a papiroson f eke télik, még akkor sem, ha annak idején valamelyik szocialista kiadó adta a papirost és .benső tartás nagy azonos- ■sága teszi, de méginkább a [kézügyi képesség kisérte- ■ties öröklődése. Lajos bácsi annak a -mesterségnek volt korunkéban immár alig lelhető, -egyik utolsó remekművese, •amely csak egy századdal .előbb is a népes szíirsza- •bó céh közösségét képeznie. De változnak az idők, [életformák. Változott a ■puszta is s maga a. pusztai [nép. A régi viselet min- -dinkább múzeumi darabbá [öregül. Szerencsés esetben hon elvégeztetett a sors. Egy nap a homályos mühelykében ünnepélyes arcú férfiak nyitották Lajos bácsira az ajtót. Négyen voltak, az öreg csak . a falu tanácselnökét ismerte közülük; Bíró Ferencet. A többi: idegen, városi külsejű iparosféle, egy meg; vastag szemüvegű, hivatalnok látszató, hivatalos táskájú. — Magához jöttünk, Lajos bácsi — szólalt meg Bíró kényszerű mosolygással. — Szóval, hát... az elvtársak . .. LAJOS BÁCSI leengedte a mintahúzó zsírkrétát. szerszámával egyetemben s vége mindenkorra szürkészítő iparosságának. S habár túl koros már kérheti ma- • gát szövetkezeti szabónak... Rövid volt az aktus, nem ellenkezett s az idegenek könnyebbülten nyugtázták ezt a szelídséget... Mindössze annyi tennivalójuk akadt, hogy aláfirkantsák a szükséges iratokat, amiket ilyenkor szokás, lakatra zárják a műhelyajtót, A szék támláját, minden hasztalan.” S Ádám részvétet ereztem: „Mihel-Angelo, mily pokol lehet Szüd istenének, hogy nem bír teremtni.” Evekig nem tudtam aztán róla. Már lezártuk a terhes kort, amikor megkeresett. Kéréssel jött, segítsem meg az igazában. Kiszáradt, semmi kis ember lett amióta nem láttám, ám a szemében megint régi volt a lobogás. Mint azokban az időkben, míg cifra rátétéit mintázta pecsétes papírt ragasszanak f. n^éz szűrposztora. Túllepett a hetvenen mar ak- 1 kor, de ifjúvá tette az üjIgy pecsételődött meg el- rakezdés lehetősége. Kér- ÍÜ.-./ífl eve^e^_, uLa-|0S_ kacsi dezett js> pedig nem igen dó játékvezetője volt, alig nvomdafestéket ^Hát S móeTrnaSyaros kuriózummá, tőidre sodorta a posztóhul- múltja, vált mihaszna öreg- szo^: hogy becsült ember J nyomaaiesteKet. nai meg± . .. . ___. .... c nfpl#>- seeee a holnao lev erezte ___ n éhány hónapja végzett mennyire vigyáznunk kell Csendélet nepműveszeti kinccsé külföldön; Londonban, Pá- ^•rizsban, Hamburgban, tehetős polgárok gyűjtemé- Jnyében. Csappant a hazai cifra i’szür kereslet, a kirakodó ság lett volna reményked- szerszámok után, s addig vásárokban a ^.gumiköpeny. (Karel Cerny festménye) ladékot s várt aztán felegyenesedve, némán, mit akarnak. Tudta, hogy ez a látogatás ítélethirdetés, megfellebbezhetetlen. Ostobasággá a holnap. így érezte Piroska lánya mellett is céltalannak és hasztalannak létét- Keserűségét nem oldotta a vigasztaló szó. SÓVÁRGOTT a kedves csikósoknak viha'-kabát ^kellett inkább, mely visz- szautasítja a pusztai esőt. jJ-Csak Lajos bácsi nem értette. mint ficamodhat Mennyire holmi kényelemért {[az emberi Ízlés. Szabta a > -színes posztómintákat, j [könnyed mesevirágok kanyarodtak a nehéz olló ^nyomán. A szűr volt neki a költészet, rímek pompája a minta. Ennek a költészetnek híre messzi földeket bekalandozott, isnie valamiben, nem volt vak, jó láttam, mi megy körülötte. — Szóval hát... elvégeztetett . . . ? A szemüveges, táskás vizslató szemmel előbbre jött: — Lássa be, a szocializamig tettre szánta magát. Attól kezdve ceig nadrágokat varrt, nemesebbhez szokott mester ügyetlenségével, de persze, igényes lasusággal. Ugyan, hogy is értékelhették volna ezt a ceig-igényességetl? Ki láthatta volna meg a közönmus építésének kerékkötő- séges anyagban, amikor mértté téve a mestert. Lajos bácsira gondolva mégis azt a mondást kel! tudomásul venni, hogy ’ senki nem próféta a maga *" hazájában. Hiába kért je a kapitalista ipar. . A szavak üresen pukkantak a helyiségben, de a szemüveges csak folytatta; — Az ember önmagának sem lehet kizsákmányolója. Meg kell értenie... Az öreg annyit értett mindössze, hogy ami eddig \'olt, most mar nincs. Az értelméig egyéb nem igen jutott a szavakcgyik csak épp olyan lehet, akár a másik. Nem cifrálkodás ez, mint a szűr- minta, amelyen minden öltés gondossága nyilvánvaló. Lasu volt, szaporátlan, épphogy megtűrt a szövetkezetben, vízre valót keresett. Valahányszor találkoztam vele, Michelangelora kellett emlékeznem, ahogy lett, a népművészet mestere- . . rendszeres dijat kap. hogy kedvére tervezgessen most már, szóval: vége a ceig-nadrágos időknek. Kérdőn vártam hát, mit akar? Ezzel is előhozakodott végre: — Tudja... azt a vén varrógépet szeretném visz- sza. .. amit akkor beálla- mositottak ... Kaptam igaz helyette, de más ez, ném a régi.. . Az a régi, öreg, az volt az igazi. . . TETTEM SZÓT, emlékszem, a masina érdekepen, beszéltem pártolókkal, de, hogy végére jártak-e, nem vagyok megmondhatója. Talán Piroska néni lenne, ha megkérdezném egyszer- De nem szivesen bolygatom azt a ceíg-nadr4gos szabóságot. Milyen jó, hogy nálunk ez már lehetetlen! .. Sara* Tibor
