Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-25 / 63. szám

4 NÓGR.4D 1964. április 25. szombat Most jelent meg! Adám László: Mibe kerül? Élelem, ruházkodás, lak- berendezés, tartós haszná­lati cikkek, szolgáltatások — mindezeknek az árát a fogyasztói árpolitika hatá­rozza meg. Vajon milyen gazdaságpolitikai megfon­tolások húzódnak meg az egyes árak mögött? Melyek azok a nyílt és kevésbé nyílt népgazdasági össze­függések, amelyek nálunk a fogyasztói árakat for­málják? Ezekre a kérdésekre ad választ ez a könyv. Bizo­nyos. hogy a fogyasztói árak alakulása mindenkori életszínvonalunk legfőbb tényezői közé tartozik. Hi­szen az áraktól függ, mennyit ér a keresetünk és hogyan tudunk vele gazdálkodni, hogyan tud­juk beosztani a pénzünket, hogyan jusson belőle a mindennapi szükségletek fedezésére és emellett a családi beruházásokra is. Az ésszerű beosztás a ház­tartás örökös problémája, amihez nyilván nem ke­vés fantázia kell. De ami­kor a keresetét beosztja — olyankor a legköltőibb lel­kű ember is kénytelen a nagyon is prózai árakban gondolkodni. De a könyv nemcsak a mai árpolitika problémáit vizsgálja. Arra is választ ad. hogy merre tart az ár­politikánk, mit várhatunk az árak jövőjétől. Fogyasz­tói árrendszerünkről ma még korántsem mondhat­juk el, hogy tökéletes. Ezért a könyv részletesen foglalkozik azokkal a fel­adatokkal is, amelyeket az árpolitikának a jövőben kell megvalósítania. Főleg azt vizsgálja, hogyan ha­ladhatunk az eddiginél gyorsabban előre a fo­gyasztói árleszállítás szo­cialista útján és milyen tényezőktől függ a kerese­tek vásárlóerejének a nö­vekedése. PINTER-SZABÓ : ÉLETŰIK a kiállítás tükrében Szobrok, emlékműtervek címmel kiállítás nyílt a Salgótarjáni József Attila művelődési otthonban. A kiállítás alapeszméje felszabadulásunk történel­mi fordulója s változó, szé­pülő életünk körül csopor­tosul. Ezt tükrözik azok a szobortervek, s a kész mű­veket bemutató reproduk­ciók. amelyeket láthatunk. Nagyon érdekes a fel- szabadulást s a tanácsköz­társasági időt megörökítő alkotások sora, a különfé­le művészi elgondolások, megoldások vetülete s az ország mindennapjait, ap­ró mozzanatait megörökítő művek sorozata azért is, mert környezetbe helyezve pillanatra betekinthetünk szinte valamennyi váro­sunk életébe. Legnevesebb szobrá­szaink: Kocsis András, Kiss István. Káló Viktor, Kocsornyik János, Kamot- ság István. Herczegh Klá­ra. Kerényi Jenő. Laborcz Ferenc. Tar István, Les- senyei Márta. Olcsay Kiss Zoltán, Ungvári Lajos. Mi- kus Sándor, Borsos Mik­lós. Pátzay Pál, Somogyi Árpád, Kucs Béla és má­sok adnak egymásnak ta­lálkozót legjava műveikkel és terveikkel ezen a kiál­lításon. Salgótarján képe itt, ezúttal Tar István ta- n ácsközt ársasági szobrával villant fel pillanatra. Hihe­tőleg egy későbbi, hasonló jellegű tárlaton már mi is többet mutathatunk meg ennél szépülő éle­tünkből. Magno professzor Újítás. Az a lényege, hogy egy-egy professzor előadásainak legexponál- tabb részéről 15—20 per­ces hangszalagfelvételt ké­szítsenek. A diákok azután — egyénileg vagy csopor­tosan — annyiszor hallgat­ják meg újra meg újra az előadást, ahányszor szük­ségesnek tartják. Az okta­tás és tanulás színvonalá­nak új fejlődését nyitja meg ez a praktikus meg­oldás. Más „kiadásban” hason­ló nagyjelentőségű kezde­ményezés a tv oktatás. A tv-professzor és a Magno- professzór — együtt, egy­mást kiegészítve — olyan helyekre is elviheti a tu­dást, ahol ez különféle okokból nehézségekbe üt­között. Egy bizonyos: gya­korlatilag már nincs aka­dálya annak, hogy a leg­távolabbi kis falu kisdiák­jai a leghíresebb pedagó­gusok oktató módszerei alapján tanuljanak. Eset­leg a tanítójukkal együtt. örökre elmúltak azok az idők, amikor a „messzi vi­déken”, az „isten hátamö- götti” világban, úgy-ahogy legfeljebb írni és olvasni tanult a falusi gyerek. Szárnyal a képzelet és ebben az a szép, hogy az ember reálisan elképzelni tud, azt előbb-utóbb meg is valósítja. A tv-professzor és a Magno-professzor minden­esetre már jelentkezett s a nemzeti művelődés nagy ügyének minden híve boldogan üdvözli őket. Jussanak el lehetőleg min­denhová. .. KÜLÖNÖS VAMíIAT Pálos ezalatt Sípos szo­ljában tartózkodott. Négy­kézláb csuszkáit, s olyan közel hajolt á parkettához, hogy orra majdnem súrol­ta a padlót. Kezében zseb- ampát tartott, amely azon­ban nem adott fényt. A parkettán viszont jól l^i le­hetett venni néhány láb­nyomot. Az őrnagy meg­állt az egyiknél, miniatűr fényképezőgépet vett elő és pillanatok alatt lefény­képezte. Liszkai főhadnagy a fo­lyosón őrködött. Kissé még bódult volt, nagyon későn feküdt léi s keveset aludt. Rátámaszkodott a lépcső korlátjára. Az őrnagy tovább vizs- gálgatta a parkettát. Már amikor belépett, látta, hogy idegen járt a szobában. Az ágyon papírszeletke he­vert, egy újság széléről téphették le. Üres volt, nem lehetett látni rajta semmi írást. De az őmagy­54. nak azonnal feltűnt jelleg­zetes elhelyezése. Így nem dobnak le egy papírszelet- két. Valaki úgy tette az ágyra, hogy amikor a szo­ba tulajdonosa belép, azon­nal észre vegye .. . Pálos zsebrevágta ... Aztán gondolt egyet, hátha sikerül, és rávilágí­tott a poláris fényű lámpá­val: a papírszeletkén egy számsor tűnt elő. Gyorsan noteszt, ceruzát vett elő, és lemásolta, majd vissza he­lyezte 'az ágyra, úgy, aho­gyan volt... A jelzőpor pedig egy olyan cipő alakját mutat­ta ki, amely még csak nem is hasonlított Síposéhoz. Tulajdonosa befelé taposta a sarkát, és másoktól elté­rően a sarok belső felén hordja a védővasat... Pálos felállt, leporolta nadrágját, majd már in­dult volna kifelé, amikor hangokat hallott. Egy pil­lanatra megremegett. Si­pos hangját ismerte fel. . . Liszkai főhadnagy hosz- szan köhögött a folyosón, mint akit a fuldoklás ráz. Pálos körülnézett a szo­bában, zsebre dugta a lám­pát, aztán egy pillanat alatt bepréselte magát a szekrény és a fal közé. Elő­vette pisztolyát, zavartala­nul csőre töltötte, s maga elé tartotta. Elhatározta, hogy ha Sípos felfedezi, be­lelő a combjába. Nem hagy neki időt, hogy használhas­sa különleges vegyipiszto­lyát. A főhadnagy nem fog bejönni a szobába. A harc tehát kettőjük között dől el... A kulcs megcsikordult a zárban. Pálos hallotta, amint a férfi határozott léptekkel bejön a szobába. Bezárta maga után az ajtót. Tekin­tete nyilván az ágyra es­hetett, mert négy-öt lépés után megáll. Majd gyors léptekkel a szekrényhez Nem volt téli álom s nem lesz nyári csend a rétsági járás kulturális életében Rakonczay Antallal, a rétsági járás művelődési irányítójával tanulságos dolog asztal mellé ülni. Mint jó idegenvezető, iga­zít el a gondjára bízott községek között s nagyon pontosan tudja, hol, mi­képpen zajlik kisebb-na- gyobb eseményeivel az élet. Persze, ez laz élet szá­mára elsősorban azt a sa­játos területet jelenti, ame­lyet .általában tudatformá­ló munka címen szokás összegezni. Kevés a mozi Hol tart tehát ebben az a járás, amely egykor a megye egyik legjobban magára hagyatott területe volt s amelyet — valljuk be — ma sem dédelgetünk túlzottan. Az egész járás­nak jelenleg is mindössze három községben van nor­málfilm vetítésre alkalmas mozija: Diósjenőn. Nagy­orosziban. Hátságon a többi még mindig épp csak. hogy %ozinak mondható. Magá­nak, a járási székhelynek nemhogy a területre kisu­gárzó hatású művelődési háza nincs, de községi te­vékenységre alkalmas mű­velődési otthona sem. Hogyan tud ilyen hely­zetben népművelési felada­tának eleget tenni a járás? A téli munka eredményes­ségéről beszélgetünk: — Ami a járási székhe­lyet illeti — mondja — va­lóban nem a legrózsásabb a helyzetünk. Színházi elő­adásokat pédául csak a honvédségi kultúrterem tud fogadni, pedig mind a Déryné, mind a Pestme­gyei Petőfi Színpad szíve­sen jönne rendszeresen is hozzánk. Sajnos, Rétságnak egy klubhelyisége sincs Ennek ellenére az ismeret- terjesztő és kulturális munka meglehetősen sok­oldalú volt a télen — isko­lai tantermeinkben. A mű­velődési otthon kérdése azonban égető problémánk. jön, kitárta az ajtaját. Va­lamit kivesz a szekrényből, igen, a bőröndjét, hallani lehetett, amint a zárak fel­pattannak. Ismét csend. Aztán megint egy katta­nás. Majd még egy. Most bizonyára a cédulát olvas­sa a poláris fényű lámpá­vá^. Pálosi kíváncsi lett volna, vajon hogyan fejti meg Sípos a szöveget. Spe­ciális code-jelek ezek, nem valószínű, hogy fejből meg tudja fejteni. De nem moz­dulhatott ... Ha látta volna, hogy Sí­pos rávilágít a karjára, ahol a poláris fénytől elő­tűnik egy számsor s a szá­moknak megfelelő betűsbr. bizonyára elcsodálkozik ... Pálos vérnyomása kissé felszökkent az izgalomtól. Nem az életét féltette, hi­szen volt ő már ilyen hely­zetben néhányszor, hanem a nyomozás további mene­tét. Ha Sipos felfedezi őt, használnia kell a fegyve­rét, mert különben az jigy- nök menthetetlenül agyon­lövi. Ha viszont fegyvert használ, megszakadnak a szálak, Sípost le kell tar­tóztatni, s az ügynökháló­zat úgy visszabújik állásá­ba, mint a sündisznó. Egy kéz jelent meg az őrnagy arca előtt; megfog­mert a hét tanterem — amelyből kettő amúgyis szükségmegoldás — befo­gadó, felfogó képessége szintén véges, kihasznált­sága maximális. Az isko­lában tartják összejövete­leiket a kiszesek, itt foly­nak a különféle ismeretter­jesztő sorozatok, a Szövet­kezeti Téli Esték, Szülők Iskolája, az alapismereti tanfolyamok. Itt van a második évbe járó mező- gazdasági szakmunkás- képző tanfolyam, a 35 főt számláló dolgozók általá­nos iskolája, a 130-as lét­számú dolgozók gimnáziu­ma, a Mezőgazdasági Tech­nikum, a Kertészeti Tech­nikum, összesen 35 levele­ző hallgatóval. De az isko­lákban tartják összejövete­leiket, próbáikat a lelkes és jobb körülményekre méltó művészeti csoportok: a színjátszó együttes és a felnőtt kórus tagjai is. így aztán járási művelődési ház hiányában a járási fel­adatokat "jelenleg a diósje- női művelődési otthon lát­ja el. Ez nem egészen megnyugtató megoldás, mert távol esik a módszert irányító és ellenőrző járá­si szervektől. A fejlődés mércéi — Beszélhetünk-e akkor járási eredményekről? — Feltétlenül. Sőt igen örvendetes és biztató ered­ményekről is. Itt van mindjárt az analfabéták helyzete. Számbavételünk szerint a járásban 103 a 40 éven aluli írni-olvasni nem tudók száma. Az analfabétizmus nálunk sze­rencsére nem túlságosan nagymérvű, és ezekből is 51-et sikerült az idén ta­nulásra bírnunk alapisme­reti tanfolyamainkon. Ti­zenhét községünkben mű­ködött a télen dolgozók ál­talános iskolája, tapaszta­latok szerint jó eredmény­nyel . Az eddig megejtett vizsgák Borsosberényben, Legénden, Nógrádon, Nó­ta a kitárt szekrényajtót,1 és behajtotta ... De Sipos [ máris visszalépett a szék-1 rényhez, újra kinyitotta.' A fogasra akasztott ruhák; között motoszkált. Tehát ( öltözik... Valahová ké-; szül... Ha el akar menni,! ennek csak egyetlen oka1 lehet: a papírszeletkén jel-( zést kapott, vagy utasítást, j A hálózat dolgozik ... Sür- < gősen meg kell fejteni aj számsort... Azonnal le- < adom telefonon, mihelyt* kijutok ebből a kalitká-! bői.. . Mint parányi fo- j .gaskerekek, úgy kapcso-í lódtak egymásba Pálos j gondolatai. < Sipos sietve öltözött. Végül is elkészült. Aztán' Pálos már csak azt hallót-j ta, hogy nyitja a zárat, ki-, lép... Bezárja az ajtót... Az őrnagy azonban még; várt. Addig nem mert ki-í menni, amíg Liszkaitól jel-í zést nem kap. i A főhadnagy behúzódott ( a fürdőszobába, miután j gondolta, hogy Pálosnak si-j került odabenn elbújnia.; Amikor aztán Sípos már* lefelé ment a lépcsőn, elő- f jött rejtekhelyéről. Odalé­pett az ügynök ajtajához,! és halkan beszólt. — Gyorsan tessék kijön­ni! (folytatjuk.) tincsen, Romhányban és Tereskén 159 hallgatónál legalábbis ezt mutatták. Egyébként az iskolára az idén 259-en jelentkeztek a járásban. — Mik voltak a leggya­koribb és legnépszerűbb ismeretterjesztési formák? — Hat községben szer­vezte^ termelőszövetke­zeti akadémiát, egy-egy he­lyen Munkásakadémia, il­letve Nők Akadémiája so­rozat folyt, nyolc Ifjúsági Akadémiát tartottunk szá­mon, Szülők Akadémiája iránt 13 községben mutat­kozott érdeklődés. Járá­sunknak a télen kilenc szakmunkásképző tanfo­lyama volt, előadássorozat tartására 16, Szövetkezeti Téli Estékre pedig tíz köz­ségben került sor. A tan­folyamokon kívül elhang­zott előadások száma már eddig 287-et ért el az augusztus végéig tervezett 300-ból s a hallgatóság száma megközelítette a 13 ezret. Munka egész évben Arról is tájékoztatót ké­rünk, milyen az öntevé­keny együttesek szerepe a járás életében? — A műkedvelő tevé­kenységben — közli Ra­konczay Antal — új szín a járásban az Irodalmi Szín­padok megjelenése. Nógrá­don, Diósjenőn és Nézsán működnek ilyen együtte­seink igényesen és szép si­kerrel. 'Igen magas színvo­nalú a romhányi felnőtt vegyeskórus, kiemelkedő színjátszó együtteseink vannak a kulturális szem­le bizonysága szerint Nagy­orosziban, Keszegen, Diós- lmon s fejlődőben van a népitánc együttesek szín­vonala is. — Lesz-e kulturális élete a tavasz, nyár időszakában is eredményes tél után a járásnak? — kérdezzük vé­gül az évről évre visszaté­rő problémáról. A válasz ezúttal biztató: — Azt hiszem, most már sikerül végetvetni a nép­művelési, kulurális munka évad-jellegének s az idén — talán először — egész esztendős tevékenységre áttérünk. Persze, a tavasz s majd a nyár beálltával lényegesen megváltozik a munka jellege. Különféle kiállításokat rendezünk, hasznos, ismeretbőyítő tár­saskirándulásokat, sza­badtéri esteket, Járási nép­művelési és kulturális munkánkban nem volt téli álom és nem lesz nyárt csend sem. Legalábbis így akarjuk. Alapismereti tanfolyam A szécsényi járásban a falusi értelmiség nőtagjai hétfőn megbeszélést foly­tattak a nőtanácsnál an­nak érdekében, hogy ők is részt kérjenek napjaink egyik legfontosabb felada­tából: mindenkihez eljut­tatni a tudást, a művelt­séget. Ennek első lépéseként, mint a többi járásban itt is az írni-olvasni nem tu­dás felszámolását határoz­ták el. Nógrádszakal köz­ségben már megkezdődött a nők körében végzendő felmérés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom