Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-25 / 63. szám

1964. áprili N O G R A ü 5 A jó falatok készítői Pest-Nógrád megyei Hús- megfogják a dolog végét, ipari Vállalat balassagyar- Márciusi tervüket 133 mati telepén állítják, hogy százalékra teljesítették, megyénk lakossága jó ét- Volt olyan hét ,hogy a vá- vággyal bír. Szereti a fi- góbrigádok kése alatt, ke­nőm húskészítményeket, zei között nyolczáz sertés, Ezért alig győzik teljesíte- 200 marha fordult meg. ni az egyre növekvő igé- Ezenkívül 5 vagon sertést nyékét. Pedig igencsak dolgoztak fel A vágóbrigád két legügyesebb munkása Meló István brigád vezető, kiváló dolgozó és Tóth Mihály ugyan­ennek a brigádnak kiváló dolgozója. Sonka, szalámi, virsli, parízer, disznósajt ' és egyéb töltelékáru készül ebben az üzemrészben. Méhes Jó­zsef, Salló László, Barna Erzsébet és Képes Miklós kolbászt töltenek. Szállítás előtt. Oláh József raktárvezető és Medgyesi Máténé bemérő a megrendeléseknek megfelelően por- ciózza a különböző húskészítményeket. Ebből a he­lyiségből naponta 20 mázsa áru kerül az üzletekbe. Vetés helyett: „KI MIT TUD?" Azt mondja a nádújfalui tanácstitkár, Kotrocó Ist­ván,hogy náluk az Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben nem a kukoricavetés­re, egy újfajta „Ki mit tud„-ra mozgósítják az em­bereket. Nem azért, mint­ha a kukoricát már elvet­ték volna. A tervezett het­ven holdnak még igen nagy híja van. Mielőtt azonban megindulna a ku­koricát vető gép, a szö­vetkezetieknek azt kell ki­találnak: a megye melyik gépállomásán találhatnak lánctalpas traktort sé­rült csapágya helyébe újat. A „verseny” küzdelmeiből már többen kiestek, s hiá­ba valónak bizonyultak az újabb kísérletek is: csa­págyat eddig nem sikerült találniok. A traktor, amelyen a té­len a Kisterenyei Gépállo­más szerelői főjavítást vé­geztek, most vasárnap mondta fel a szolgálatot. Leállt és addig bizony nem is mozdul, még hi­bás csapágyát ujjal nem cserélik fel. Addig pedig várnak a kukoricavetéssel is, mert azt mondják, azon a területen ahová a kuko­ricát vetik, csak a DT ké­pes megbirkózni a munká­val. De vajon mi történne akkor, ha acfdig is, míg valamelyik szerencsés „pá­lyázó” megoldja a felada­tot, meg próbálkoznának a jó öreg fogatos vezetőgé­pekkel? Gondolom nem lenne tragédia. Legfeljebb a mostani kilátásánál ko­rábban földbe tennék a ku­koricát. V. G. A tanköteles korba lépő gyerekek orvosi Az Egészségügyi- és a Művelődésügyi Minisztéri­um együttes rendelkezés­ben szabályozta a tanköte­les korba lépő gyerekek beiratás előtti kötelező or­vosi vizsgálatát. A most megjelent rendelkezés ér­telmében a vizsgálatot a beírást megelőző május 1- és 15 között kell megtarta­ni. A szakadásnál Forgács-aknán A sötétséget csak a pis­lákoló bányászlámpák tö­rik meg. Csúszkálva hala­dunk lefelé a Forgács-ak­na lejtős pályáján. Csend van most mindenütt. Em­berekkel is alig találko­zunk. Ha nem tudná az ember, mi okozza ezt a csendet, azt hinné ünnep van. Fekete ünnep azon­ban az ilyen. Még március végén tö­rés volt a lejtaknában. Ka­rambolt okozott a kötél­szakadás, összetorlódtak, kiugrottak a sínről a csil­lék, kiütöttek egy pár ácsolatot és vagy 30 mé­teres szakaszon összement a vágat. Megbénult a ter­melés. Homok és víz Az emberek nagyobb ré­szét áttelepítették a zagy­vái bányaüzem többi akná­jába ős nyolc csapattal hoz­záfogtak az akadály elhárí­tásához. Ezért az a csend. Oda indultak a bányaüzem vezetőjével, főmérnökével és a bányamesterrel a sza­kadáshoz. Útközben beszél­gettünk. — Amikor készült ez a lejtőspálya, akkor is sok gondot okozott. Vetők men­tén haladtunk. Felette 16— 20 méterrel már kiszedték a felső telep szenét. Szaka- dásos mindenütt a homo­kos főte, — így magyaráz­za az egyik. Az is baj, hogy felülről kapjuk a vizet. A homok magába szívja, télen meg­fagy, a hirtelen olvadásnál meg kifolyik az ácsolatok között a homok is — mondja a másik. — Legjobb lenne az egé­szet vasba rakni, akkor lenne biztonságos — ez vi­szont a bányamester véle­ménye. — Ahonnan tudtok ra­boljatok vasat, azt ékítsé­tek be fokozatosan, de saj­nos, többet nem tudunk adni — válaszol a főmér­nök. Á szükséges felelősségrevonás Elfárad az ember, mire a szakadáshoz ér, mert hol hegynek, hol völgynek megyünk és bizony a lám­pák nem valami nagy vi­lágosságot adnak. Útközben az ácsolatokat figyelik. A legtöbb helyen egymást érik, mégis töb­bet a nyomás tönkre tett. Át kell építeni, hogy teljes legyen a biztonság. A bá­nyának sosem lehet hinni, a legkisebb mulasztás is katasztrófát okozhat. Ezért alkalmaztak most is fele­lősségre vonást a Forgács­aknán, hogy hasonló eset többet ne forduljon elő. A vágaton át lehet men­ni. Berzák József és Ko- huth Károly csapata már együtt dolgozik. Jó kedvük van, viccelődnek. — Megvannak-e eléged­ve a munkánkkal, kíván­csiak lennénk, mi a veze­tőség véleménye? — kér­dezi a egyik. — Ezután hogyan le­szünk? Milyen munkát ka­punk? Hogyan számolnak el bennünket? — ezekre a kérdésekre kell választ ad­ni a vezetőknek. Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy amikor a sza­kadás átdolgozásához hoz­záfogtak, a vezetőség úgy számított, jó lesz, ha áp­rilis 20-ra végeznek. Ettől a munkától függ a bánya termelése. Most négy nap­pal előbb elkészültek vele. A, munka elején azt ja­vasolták a vezetőségnek, hogy szervezzék át a mun­kaidőt. Legyen négy hat­órás erős műszak, nem tar­tanak étkezési időt és a munkahelyen váltsanak. Végeredményben három műszak alatt négy műszak teljesítményét végezték el. A már említett két csapa­ton kívül itt dolgozott Ko­vács László Kossuth-díjas, Nemesi Ifjú Gyula, Villá­nyi József, Oszvald István, Csammer Emil csapata is. Különbséget nem is lehet tenni köztük, hisz vala­mennyien tudták, hogy a bánya létkérdéséről van szó és úgy is dolgoztak. Á többi üzem pótol Lassan újra benépesedik majd Forgács-akna. A na­pi termeléskiesés 28 vaygon, azt igyekeznek pótolni a zagyvái bányaüzem többi bányái addig. Egyébként nem az első eset, hogy a testvér üzemek segítségére volt szükség. Januárban a zagyvarónai kötélszaka­dás kétnapos termelés- kiesést okozott. Februárban a székvölgyi aknánál a tűz miatt volt nagy kiesés. Ak­kor a többtermeléssel For­gács-akna is segített. Most ott szorultak segítségre. — Nagy a kiesésünk — mondja Máté Zoltán bá­nyamester —, de év végére behozzuk. Jó kis bánya ez jó a szene is és az embe­rek is. A bajban ismerni meg az embereket talán legjob­ban, Forgács-aknán senki sem szólt az ellen, amikoi azt mondták; át kell menni más bányába dolgozni, de az sem, akit a szakadáshoz osztottak be. Tették, amit mondtak nekik és közös összefogással könnyebben úrrá legyenek a gondokon. A jövő héten már egy mű­szakban termelnek. Előtte természetes minden mun­kahelyet átvizsgálnak még Két műszakot a fenntar­tásra fordítanak, hogy min­denütt biztonságos legyen a munka, ne érhesse őket többé meglepetés. Bodó János Rendelkezés az áprilisi bérfizetésekről A május elsejével kap­csolatos munkaszüneti na­pok miatt a pénzügymi­niszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyet­értésben szabályozta az áprilisi bérkifizetéseket. A rendelkezés szerint az áp­rilis 30-án május 1-én, 2-án és 3-án esedékes béreket április 29-én fizetik. A többi bérfizetési nap vál­tozatlan, azokat előrehoz­ni, vagy a bérre előleget folyósítani nem szabad. C abó Laciék nagyon ^ szegények voltak. Csodával határos, hogyan is tudta a családfőt vesz­tett édesanya, napról-nap- ra etetni a hat éhes gye­reket. Laci mindössze 12 éves volt akkor. Gyermek­fejjel érthetetlennek, elvi­selhetetlennek tartotta, hogy hetekig, hónapokig a sötét, levegőtlen bunker- 'ben kellett kuporognia. Fejük felett bele-bele hasí­tott a levegőbe egy-egy közelről érkező robbanás. Egyik éjszaka felcsapó­dott az ajtó és katonaru­hás ember jelent meg, sap­káján vörös csillagocská- val. Kezében kenyér volt, szokatlan ízű, laktató, pu­ha kenyér. És attól kezd­ve újra otthon lakott a család. Ennek a kenyérnek az íze sokáig benne maradt Laci szájában, keverve a boldogság és nyugalom édes zamatéval. A csilla­gos katonát — nem em­lékszik rá pontosan, mi­lyen — Ivánnak hívták. Mutatott egy képet is ne­ki, rajta egy kisfiúval. ^)oán k&Lyelt olyan forma lehetett mint ő, Szabó Laci. Talán azért szerptte őt annyira Iván. Addig, míg csak el nem utazott, faházikós falujá­ba. Ez a kis élőlény feszült a szívében, amikor a tél derekán jelentkezett az Ibusznál szovjetunióbeli utazásra. A csillagos Iván országába készült, ismer­kedni az ottaniakkal — csakhogy most már meg­lett emberként. Hónapok­ig tartó takarékoskodás bújt meg a hatezer forint­ban ami kettejük útját fe­dezte. Jucival újdonsült feleségével együtt utazott. Azután, hogy a határon áthaladt a vonat, a férfi élénken figyelt tanulmá­nyozott mindent. Igénnyel készült erre az útra. Vágy- gyal, hogy magába szip­pantson minden élményt, megismerkedjen Iván vilá­gával. Suhant a vonat a falvak mellett. Laci meg­látta az első fából készült házat. Az első emlékezte­tőt Ivánra. Rajta antenna nyújtózkodott az ég felé. Az egyik állomáson fül­kéjükbe szállt egy férfi. Beszélgetésbe kezdtek. La­ci előkaparta minden, az iskolában tanult orosz tu­dását, hogy törve és ne­hézkesen bár, de megért­sék egymást. — Moszkva... nagyon szép város — bólintott az útitárs és mesélni kez­dett. A gigantikus építkezé­sekről a béke, kultúra és szabadság világvárosáról, Moszkváig együtt utaztak. AT agyarjaink minden alkalmat megragad­tak a baráti beszélgetésre. Az egyik kiállításon egy- szercsak felcsillanó szem­mel köszöntötte őket egy ötven év körüli férfi. — Jártam már én is ma­guknál — újságolta, s hozzátette — kétszer is. Először havas, szeles Bu­dapestet láttam, megtépett házakkal, kettétört hidak­kal. Egy fájdalmas emlék is fűz hozzá. Ott esett el Szergej, a barátom... De tavaly már alig. ismertem a virágos, világvárossá fej­lődött gyönyörű Budapest­re. örülök, hogy most én, a mi hazánkban üdvözöl­hetem a magyar turistákat — mondta. Aztán beszélt magáról. Esztergályos, hat, órát dolgozik naponta, so­kat tanul, olvas. Szereti a magyar irodalmat. Petőfit, Móriczot emlegette. Egészen a villamos meg­állóhoz kisérte őket. Nehe­zen vettek búcsút, címet cseréltek, s hogy majd ír­nak egymásnak, ebben ma­radtak. Alikor elérkezett azt- tán a moszkvai bú­csú napja, mosolyogva ül­tek a díszesen terített asz­talnál. Ettől a gyönyörű várostól nem lehet végle­gesen búcsút venni — búj­tak össze a feleségével és megbeszélték — visszajön­nek még máskor. S akkor megkeresik a most szer­zett ismerősöket — a régi Iván helyett. Ujlaky Mária /

Next

/
Oldalképek
Tartalom