Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-25 / 63. szám
Éljen és erőso djék a magyar é» a szovjet nép örök barátsága! CSAK Néhány traktoristának, bizony, körültekintőbbnek kéne lennie. Rögtön kevesebb volna a panasz. Nem is beszélve arról, hogy egy csomó ember nem szala- dozna fölöslegesen. A kistér enyei gépállomás s ám- sonházai körzetbe helyezett brigádvezetője arról panaszkodott, hogy a körzetének egy D4K erőgépe, amelynek vezetője Pribisán Pál, nem boldogul. Egyetlen gyűrűs hengerrel maga mögött, a hegy derekában megáll, csak forog a kereke, túrja a földet. Riadóztatták még a megyei műszaki embereket is. Ebben a dologidőben bizony nagy hiba, ha egyetlen gép is akadozik, rohantak hát Sámsonházára, hogy megnézzék mi történik ott. A gép ott forgolódott a hegyoldalban, de azonkívül semmi hasznosat nem tett. Megvizsgálták. Motorikus szempontból semmi kifogást nem táláltak. Sorba vizsgálták a gép minden porcikúját így jutottak el a kerekekhez. Megmérték a tömlők légköryomá- sát és kiderült, a tömlők országúira vannak felfuj- tatva. Mint az ismeretes, a gép tömlők más légkörnyomással kell üzemeltetni az országúton és a szántóföldön. Amíg az országúton keményebb tömlőkre van szükség, addig a szántóföldön puhábbra, hogy a felület jobban tapadjon a földhöz. Pribisán Pál olyan keményre fújtatott tömlőkkel indult a hegynek, hogy a kerék nem tudott szükséges felületen a földhöz tapadni, hanem csak forgott és kaparta maga alól a szántást. Mint a négy keréken 0,9- re szabályozták a légkörnyomást, rákapcsoltak egy nehéz lengyel-tárcsát, há- rom%evél nehéz fogast és a gépet nekiirányították a legnehezebb terepnek. Könnyedén felkapaszkodott rá, addig pedig enyhébb lejtőn egy gyűrűs hengert sem tudott fevontatni. Csak egy kicsit nagyobb körültekintés kellett volna és egy kicsivel több szakmai hozzáértés, mind a brigádvezető, mint a traktoros részéről. Nagyon értékes perceket még több idegeskedést megtakaríthatták volna. Jó tanulságul szolgálhat ez a gépállomások vezetőinek is, hogy az embereiket jobban oktassák ki és neveljék nagyobb körültekintésre. Ilyen és ehhez hasonló dolgok m,ia>tt ne kelljen hosszú időt tétlenül tölteniük. (B. Gy.) Magyar és csehszlovák tanácskozás Megkezdődött a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Csehszlovák Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályai vezetőinek tanácskozása Budapesten. A megbeszélésen az 1964-65- ös művelődési évad főbb feladatait, a szemléltetésnek a népművelésben betöltött szerepét, valamint a népművelés és könyvtá.- ros című cikkgyűjtemény kózö% kiadásának tervét vitatják meg. A tanácskozás ma fejeződik be. ipari fórum Állítások és tények Hozzászólás Riba Pál főmérnök cikkéhez Tanulmányoztuk Riba Pál elvtárs cikkét, s bár sok érdekes problémát vet föl, a külkereskedelmet érintő részekkel nem értünk egyet. A cikkíró állításának ellent mondanak a tények. Riba elvtárs azt írja, hogy a negyedév első hónapjára esedékes export termékek megrendelése a negyedév előtt csupán negyvenöt nappal, a második és harmadik hónapra esedékes megrendelések pedig csupán a negyedév előtti tíz nappal érkeznek az Öblösüveggyárhoz. Az igazság azonban másként fest. / Az Öblösüveggyár azon export terve, melyet vállalatunkon keresztül bonyolít le, 28,5 millió forint értékű árut tesz ki. A 28,5 millió forintból 1963. szeptember 5-én 14,9 millió forint értékű árut megrendeltünk. A továbbiakban újabb megrendeléseket adtunk föl a gyárnak, s 1964 február közepéig már összesen 24 millió értékű megrendelést specifikáltunk. Már most, ha figyelembe vesszük, hogy a gyár első negyedéves terve 5,3 mil- 'liót ír elő, ml pedig erre az időszakra 5,5 milliós megrendelést adtunk, megállapíthatjuk, hogy a cikknek az exportvállalatokat illető „vádjai” ránk nem vonatkoznak. A cikk megállapításainak ellentmond egyébként az a tény is, hogy a már említett 24 milliós megrendelésünkből a gyár eddig csupán 16,7 milliót igazolt vissza. Tény, hogy erre az évre nem specifikáltunk még 4,5 millió forint értékű megrendelést. Ennek az a magyarázata, hogy ezt a kapacitást a nem szocialista országokból érkező igények kielégítésére tartottuk fenn. Ami a cikk elvi megállapításait illeti, megvalósításuk valóban ideális állapotot teremtene. Ez azonban sajnos, objektív akadályok miatt lehetetlen. Az üveg — természeténél fogva — gyorsan fogyó cikk. Az igényeket hosz- szabb időre fölmérni csak az előző évek tapasztalatai alapján lehet. E tapasztalatokkal a gyár is rendelkezik és keretmegrendeléseink birtokában, a tapasztalati számok figyelembevételével egy bizonyos specifikáció is összeállítható. Elképzelhető az is, hogy a baráti országok is előre bejelentik az igényeiket vállalatunknál. De a kapitalista megrendelők igényeit a piaci konjunktúra alakulása szabályozza, ezért azok rendszertelenül jutnak el vállalatunkhoz is. Ez természetesen nem teheti még annál is rosz- szabbá a helyzetet, mint ahogyan a cikkíró feltünteti. Ügy véljük, hogy az éves keretrendelések birtokában, arra építve. a hagy számok törvényeire alapozva, a sok évi átlag tapasztalatait felhasználva mód van bizonyos tételes összeállításra, amelyet a tervezésnél, anyag- beszerzésnél jól fel lehet használni. Ezen kívül, a gyár termelésének jelentős hányadát a belföldi piac számára végzi: ennek igényei jóval az export rendelések bejelentése előtt felmérhetők. így a gyakorlatban a termelés előtt a gyárnak viszonylag körvonalazható. tervezhető fela- állnak rendelkezésére. Tagadhatatlan, hogy a cikk által felvetett problémáik érdekesek. Nem volna haszontalan, ha elsősorban az Építésügyi Minisztérium és az Országos Üvegipari Vállalat azokkal alaposan foglalkozna. Magunk is mindent elkövetünk, hogy az export terv teljesítését szolgáló megrendelések nagyobb részét továbbra is időben feladiuk az üveggyárnak — ha a gyár helyzetét oly mértékben, mint ahogyan Riba elvtárs várja tőlünk, éppen a külkereskedelem különleges jellege miatt, megkönnyíteni nem is tudjuk. Szecsödi Márton a METRIMPEX igazgatója Racskó Lajos — balról — Kiváló dolgozó oklevéllel és jelvénnyel kitüntetett mozdonyvezető, a balassagyarmati Fűtőházban. Húsz éve vezeti, irányítja a reábízott vasparipát. Balassagyarmatról Aszódig. Vácig és Ipolytarnócig közlekedik leghűségesebb pajtásával á 375—689-es számú masinával. Mozdonya eddig még sohasem hagyta cserben A Cserhát lábainál A reménytkeltő sámsonházi tavasz A Cserhát kimagasló csúcsaihoz képest a 'sámsonházi előhegyek még csak dombocskáknak számítanak. De olyan hirtelen lejtésű dombok ezek, hogy meg kell küzdenie az embernek, ha a meredek, köves talajból termő életet akar kikényszeríteni. A sámsonházi Jobb Jövő Tsz tagjai mégis arra vállalkoztak. hogy ilyen nehéz körülmények között is kialakítják jobb jövőjük alapját, a szervezett nagyüzemi gazdaságot. Remény és igyekezet Eddig azonban kimagasló eredményiekkel nem jeleskedhetnek. az utóbbi években inkább fogyatékosságaival hívta fel magára a figyelmet a sámsonházi ,tsz. Nem a természeti és közgazdasági nehézségek az egyedüli okozói a zökkenőkkel, bukkanókkal tűzdelt fejlődésnek. hanem sok esetben a tsz-tagok felelőssége is felvetődött. Az idén új tervekkel, új reményekkel kezdték el a tavaszi munkát Sámsonhá- zán is. A völgy bejáratánál, a községbe vezető út mellett a szépen elmunkált árpavetés tanúskodik a jobb igyekezetről. A község Nagybárkány felölj határrészében azonban még serény munka folyik. Az új szántásba, a meredek hegyoldalon nyakukba akasztott zsákokból tempósléptű férfiak vetik a zabot. Ügy szórják, kézzel, mert a vetőgép a hullámzó, nehéz talajon nem működik. Nem mesz- szire tőlük Bukrán József a szövetkezet traktorosa a homokos „lapost” szántja. S az út másik felén, hátborzongató akrobatikával a gépállomás lánctalpasa forgatja a fföldet a meredek lejtésű hegyoldalon. A friss barázdák mentén a hatvanhétesztendős Maiercsik András, a Jobb Jövő fogatosa rakja le a vetőmagos zsákokat. Sürget az idő A szövetkezet növénytermesztési brigádvezetője, a zabo Tibor a kislere- Ü nyei Gépállomás ag- ronómusa egy nagy térképre különböző jeleket rajzol. I.kszet, karikát, háromszöget és melléjük számokat ír. Tíz, öt, húsz, hatvan. Ennél magasabbat nem. Csak ő érti mit jelentenek ezek a számok. Megnézi óráját és elindul. Az udvaron útrakászen áll — ahogy ők szokták nevezni a terepjáró autójukat — a „romboló”. Elindul. Tizenhárom éve minden tavasszal esténként útra kel az agronómus. Mert kint a határban várják őt a traktorosok, akiknek az alkonyat ilyenkor nem jelenti a munka végét. Nádújfalu, Nemti határa csendes, már itt végeztek. A Mátra aljában két fénypont bukdácsol. Megállnak és hallgatják a motor zúgását. Az agronómus belelapoz kis jegyzetfüzetébe. Öt hold — olvassa félhangon. — Itt már ma végeznek — mondja a gépkocsivezetőnek. A kocsi megfordul és elindulnak a Lucfalvai völgybe. A térképen leírt magasabb számok is ezt a (Csatái UeU uijeriii völgyet jelezték: Az utasítás szerint ezen a területen négy gépnek kell dolgoznia. Palik Mihálynak, Bállá Imrének a lánctalpasokkal. Magulya Andrásnak a D4K-val és Szluka Jánosnak Utossal. Már öregszik az este is, amikor az aronómus Sámsonházára ér. A termelő- szövetkezet irodája előtt emberek beszélgetnek. Megáll. Betessékelik. Szabó nagyon jól tudja: a falusi embert most az érdekli, jó-e a munka vagy nem. Az arcukról akarja leolvasni. Már nagy csatákat vívott a sámsonháziakkal. Nem akarták a nehéz gépet. Azt mondják döngöli a földet, tiporja. Az Sz 100-astól meg egyenesen megijedtek. Pedig ezeken a hirtelen dombokon más- feífa csak nehezen boldogul. Tiltakoztak, de ki küldte. És küldött még egy DT-t is. az is lánctalnas. Ez ellen is tiltakoztak, Dp bizonyítani akart. És most ott áll előtt" k figyeli az emberek tokin tétét, aztán megkérdezi. — Na, hogy megy? Az emberek keresik a szót. Marek János nekibátorodik. — Ez egy jóravaló ember. Ha már ebben a szántásban sem lesz termés ... Szabó tudja, hogy az öreg most Baliáról, a traktorosról beszél. Az állomás legjobb gépvezetői közé tartozik. Azért küldte őt ide. — Most is kint van — folytatta az öreg. — Még az a hatvan hold van neki. A háztájink .. . Szabó megkönnyebbült. Magában már számol is. Holnap estére a térképen ikszet rajzolhat a hatvan helyére. Halkan, mint amikor érkezett, elköszön. A romboló már fordul is ki a faluból, kapaszkodik a szántásokon, hirtelen lejtőkön felfelé, ahonnan az agronómus széttekinthet. A faluban már pihenőre tértek az emberek. A völgyből lassan kapaszkodik felfelé a DT. Félparton megáll. Bállá megsarcolja a lejtőt. Már vissza akar lépni a gépre amikor meglátja az agronómust. — Holnap délutánra végezek, Szabó elvtárs. Egészen jelentésszerűen mondja. Beszámol arról is, hogy a köves rész letépi az ekét, és csak úgy tud boldogulni, hogy a tartalék mindig az ülés alatt van. Szabó nézi a nálánál egy fejjel alacsonyabb embert. — Délután vagy négyen is nézegették a szántást, de nem szóltak. Nagyon szót- lan emberek ezek ... i— Tetszik nekik — válaszolt Szabó. Bállá mosolyog, rágyújt, aztán a gépről beszél. Majd a fiáról, akit nem vettek fel a zenegimnáziumba. Amikor kifogy á szóból, topog. Szabó ismeri már. indulni szeretne. /! r agronómus tovább ^Lmegy Lucfalvára, Keresztúrra. A térképen jelölt pontokon mindenütt ott dolgoznak a gépek. Néhány szó velük, baráti biztatás, jótanácsok, röviden, mert diskurálásra nincs idő. Csatát kell nyerni. Valahol egy kakas éjfélt jelez. Bobál Gyula harminkilencedik esztendejét taposó Szpisák János éppen a szántás ütemet és minőségét ellenőrzi. — Sürget az idő — mondja. — Az árpát, a pillangósokat idejében elvetettük, de még hátralékunk van cukorrépából Nagy gondunk azonban a kukorica és burgonya földbehelyezése. Május 1-á feltétlenül végezni szeretnénk. S mint elmondja, nem lesz könnyű dolguk, ha időben be akarják fejezni a vetést, viszont nagy segítség, hogy a gépállomástól olyan traktorost kan tak. aki nemcsak nvújto't műszakban szánt. hanem sokszor husmnnéav órán át egyfolytában dolgozik Nem IfipH a vélemény? A nagy sietségben azonban helyenként felületes a szántás elmunkál.ás'j '"i- több egy kisebb nagv hantokra szórják a vetőmagot. —’ Mit szól .ehhez az rcmómusuk? — kérdezem — Nekünk nincs olyan Nehezen állapodik meg nálunk szakember Oh 71 - hely ez. ahol nehéz er?-4 ményt felmutatni. Fri- tyak János, a legufóV ■■ mezőgazdászunk ősszel ha gyott itt bennünket, A vető-munkacsapat to7 jai a sámsonházi fejlődés gátjául azt hozzák fel hogy még mindig nem vényesül eléggé a tsz-dp- mokrácia. Az új vezetőség szerintük alkalmasabb a korábbinál a vezetésre, de mint Bálint Gyula, tsz-tag mondja, a tsz tervének elkészítése előtt még mindig nem kérték ki a tagság véleményét. — De azért mi dolgozunk szorgalmasan — mondja Bálint Gyula. — Pedig három hónapja már, hogy utoljára fizettek előleget. .. Gondok közt. a korábbinál nagyobb szorgalommal köszöntik tehát a tavaszt Sámsonházán. Több év mulasztása, fogyatékossága vár pótlásra. Az időjárás és az igyekezet azonban kedvezőbb, reményíikel- tőbb minden eddiginél. fc. üy.
