Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-24 / 62. szám
4 NÖGRÄD 1964. április 24, péntek Az Ünnepi Könyvhét előkészületei Totyogó táncosok, selypes szavalok Tombolán sorsolnak kétszázezer forint értékű nyereménytárgyat A május 23-tól 31-ig megrendezendő Ünnepi Könyvhét előkészületei már előrehaladott állapotban vannak, a program egyre konkrétabb formát ölt a városokban, községekben. A könyvhétre 63 mű jelenik meg 1,1 millió példányban. Ez a példányszám másfélszerese a tavalyinak. A kiadványok általában nagy példányszámban látnak napvilágot. A verseskötetek átlagosan 7—8000 példányban, a regények 20—30 000 példányban, a klasszikusok között pedig akad százezren felüli példányszámú kiadás is. A megyei és helyi rendező bizottságok már megkezdték az író-olvasó találkozók, irodalmi estek, irodalmi ismeretterjesztő előadások előkészítését. A művelődési otthonokban, üzemekben, könyvtárakban a TIT helyi csoportjainak közreműködésével szervezik meg az olvasó-megbeszéléseket, irodalmi előadásokat. A könyvhét alatt a könyvesboltok a szükségletnek megfelelően meghosszabbítják a nyitvatartási időt. A városi nagyobb sátrakban egész héten árusítanak. A távoleső településeket guruló könyvesboltok és művelődési autók keresik fel. A művelődési autók a kölcsönzésen kívül könyvárusítással is foglalkoznak a könyvhéten. A rendező szervek a könyv- árusítást nagyszabású könyvtombolával kapcsolják össze. Minden 20 forintos könyvvásárlás után egy-egy tombolajegyet adnak. Az első díj 10 000 forint értékű, szabadon kiválasztható könyvtár és egy háromajtós könyvszekrény. A legkisebb nyeremény 300 forint értékű könyvutalvány, Űj de egyszerű drótkerítés feszül a nemti óvoda udvara körül. Jóslás: ott, ahol a bokrok a legritkábbak mihamar lehajlik majd a kerítés. Megindokolás: annyira bájosak a mögötte daloló játszó, tanuló, mesét hallgató apróságok, hogy kőszívű ember legyen, aki megállás nélkül el tud haladni melletük. Az ovi — egyébként — jubilál. ötvenéves. Látogatóinak száma mindössze huszonkettő. .. Néhány esztendővel ezelőtt kétszer- ennyi volt. Igaz, hogy azóta az óvodáskorú gyerekek száma csökkent a faluban, az óvodát — érthetetlen — kevés család veszi igénybe. Ez az, ami huzamos ideje foglalkoztatja a községi tanácsot. Olyannyira, hogy a művelődési állandó bizottság tagjai már vizsgálják, miért, honnan az érdektelenség I Nem gyermekraktár — Meggyőződésem, hogy pedagógustársaim velem együtt vallják: az első általános osztályba lépők közül pillanatok alatt ki lehet választani csak úgy szemre, melyikük járt óvodába, melyikük nem, — szól. Nagy Lászlóné, az az első osztály vezetője. — A volt ovisok magabiztosan felelnek. szókincsük még a nevelők számára is meglepően gazdag. Kézügyességük, melyet az óvodában következetesen fejlesztettek, szintén figye- I lemre méltó. Az én osztályomból csák egyetlen kislány nem volt ovis. Vele kellett legtöbbet foglalkoznom, s noha igen jóindulatú kis teremtés, ő illeszkedett be legkésőbb a közösségbe. Szabó Ferencet mint iskolaigazgatót s mint járási tanácstagot egyaránt érdekli a téma. — A negyedik, Nagy László kolléga osztálya, 3,87-es tanulmányi átlagával a legjobb. Iskolánk félévi átlaga, felülmúlva a járásit 3,63 volt. Anélkül, hogy az óvodai nevelés jelentőségét túl kívánnám becsülni, megjegyzem, hogy e népes osztály egyetlen diák kivételével szintén óvodista volt régebben. Pedagógusaink ezek tudatában nemritkán hangsúlyozzák a maholnap iskolába kerülő gyermekek szülei előtt: Az óvoda nem afféle gyermekraktár, megőrző, hanem előkészítő az általános iskolára; közvetve tehát az életre. Hit szólnak a szülők? P.-né két kisfiút nevel. Lacika még csak jövőre megy iskolába, Sanyika azonban már az ősszel. Az utóbbi két hónapig látogatta az óvodát; a kisebb még nem ismeri. — Itthon kellett tartanunk Sanyit, mert hiába kérlelték, nem evett az óvodában. Az evéssel idehaza is sok a baj, kérésre- rábeszélésre nyűi csak a kanálhoz. Májusban, úgy számítjuk, megpróbálkozunk vele újra, — így az édesanyja. Az átellenes házban, D.- ék portáján Grimm-mesé- be illő, hófehérhajú nagymama fogad. Unokája, a kis Tivadar, már nagy fiú: ősszel tölti be ötödik évét. — Sokat foglalkozunk ám vele! — szól büszkén nagyanyó. — Az uram is, magam is. Mindenre megtanítjuk, amiről úgy véljük, hasznát látja majd az iskolában, az életben... Akár szomszéd pajtásai, ő is csak rábeszélésre eszik. ÉRDEKES JÁTÉK PINTÉR-SZABÓ : . ' i. . KÜ10MÖS I/ADAÍIAT Izgatott lett. Nagyon ügyelni kell erre az emberre, gondolta. Aztán meg vigasztalni kezdte magát, hogy nem lehetnek a nyomában, hiszen Pálos kezeitől fogva itt van... Mindenesetre óvatosabb lesz ezzel a fiatalos testű ..öreg” tanárral... — Néd, hogy ugrálnak a pisztrángok — mutatott Sipos a néhány méternyire sistergő patak felé. — Játszanak... — Tudod, milyen nehéz pisztrángra halászni? Azért olyan drága... A férfi átölelte a lány formás lábait, belefúrta magát az ölébe, és úgy tett mintha aludna. így telt el néhány perc. Aztán Éva megsimogatta Sipos haját, és megcsókolta a halántékát. — Aki legény éjszaka legyen legény nappal is... — rázta fel a férfit. Sipos átnyalábolta a lányt, magához húzta. Hosszan megcsókolták egymást. .. A fenséges táj olyan volt. mintha Raffaelló Pa53. radicsom-ából varázsolták volna ide. Csend. Csak az ébredező természet lélegzése hallatszott. Éva fellapozta könyvét, és olyan átérzéssel kezdett szavalni, mintha szerelmének örök esküjét mondaná: Itt ülünk csillámló sziklafalon. Az ifjú nyár Könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege száll. Szoktatom szivemet a csendhez. Nem oly nehéz — idese- reglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik s lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét — homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki ,senki látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny homlok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és — amint elfut a Szinva-patak — im újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés,. Sipos ezúttal őszintén, álmodozóan hallgatta a lányt. Micsoda nagyszerű szép pillanatok ezek. Most a legszívesebben megfeledkezne róla. hogy miért is jött ide... Nehez a következő napokra gondolni... Megérdelmi ez a lány azt a sorsot, ami vár rá? Hiszen az ő segítségével fogja elérni a célját... S amikor ő már túl lesz a határon, feltétlenül leleplezik, és börtönbe kerül... Ha magával vihetné... De hát erről szó sem lehet... Vajon mit szólna Brand el! ezredes, ha beállítana, hozzá, s közölné vele, hogy magával hozta Magyarországról egy kommunista katonatiszt kommunista húgát?... — Te nem is figyelsz — rezzent fel a lány. — Dehogynem figyelek... Elmondjam az utolsó sort? — No halljam. .. — Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. .. Ugye? — Sipos tökéletesen tudott koncentrálni, s szavakat, sőt mondatokat rögzíteni, még akkor is ha gondolatai egészen másutt jártak. Ezúttal is így történt. Valóban nem figyelt a versre, mégis el tudta mondani az utolsó sort, noha sohasem hallotta azelőtt. Éva megcsókolta a homlokát, mintegy bocsánatot kérve, és folytatta még át- szelleműltebben: Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémben, mint a fémben a savak, ösztöneimmel belemartalak te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. Most mélyen a fiú szemében nézett. — Nem hittem volna, hogy így is lehet szeretni, ilyen nagyon... Jöttél, megfogtad a szivem, és most minden gondolatom a tiéd — suttogta halkan és oly közel hajolt Síposhoz, hogy a férfi testén borzongás futott végig forró leheletétől... Sípon azonban nem viszonozta a kedves szavakat, hanem felugrott. — El is feledkeztem róla. hogy még nem reggeliztünk. .. Gyere, menjünk fel... Jó? — Én nem vagyok éhes — válaszolta kissé szomorúan a lány. — Olyan szép ez a reggel, maradjunk még egy kicsit... — Én már nagyon ennék valamit — igyekezett ( kitérni Sípos. Vigyáznia \ kell, nehogy őt is megperzselje a szerelem. Hiszen [ már így is többet gondol < Évára, mint amennyit j megengedhetne magának. Felsegítette a gyepről, j átölelte a derekát. — Ugye nem haragszol? ( — próbálta feledtetni az \ előbbi, kissé goromba han- < got. Tudta, hogy Éva mé- < lyen átélte ezeket a perce- j két, s ő egyetlen mozdu- < latával, egyetlen szavával, lerántotta a fellegekből a < földre. A patakmenti üde zöld i pázsiton visszasétálták a j szállóhoz. Éva hallgatott. < Csak sokára szólalt meg. — Tudod, hogy József i Attila itt írta ezt a verset? \ Ott ültek, azon a sziklán... — Györnyörű vers... Ta- S nultam valamikor, de már ( teljesen elfelejtettem ■ hazudta Sipos. Csendes andalgásukban < a vadászok zavarták meg i meg őket, akik ott ácso- rogtak a szálló mögött, ■ indulásra várva. Járfás i még oda is szólt nekik. — Aztán megmosdottak- e a patakban? Mert az ad ' ám igazi frisseséget... At-1 tói szépülnek a lányok... j — huncutkodott az erdész, majd mindezt lefordította < a külföldi vadászoknak is. [ A csendet harsány nevetés verte fel... Cfolytatjuk) Hát... hát ezekért nem jár óvodába. Cz. Jánosné érkezésünkre a tankönyv mellől áll fel. A gimnázium második osztályának vizsgájára készül. A heverőn négyéves kislánya, Hilda alszik. — Olyan érzékeny ez a kislány; egyetlen gyerek, — panaszolja a fiatal mama. — Három hónapig járt az óvodába, de ahogy itthon elmesélte, többet sírt mind játszott. Legszívesebben mindig csak körülöttem lenne. Pénzkérdés A szivélyek mellett barátságtalan fogadtatásban is volt részünk. — Ne arról írjon a Nóg- rád, hogy miért nem jár a gyerekem óvodába, hanem arról, hogy miért visszakozott a tanács! — Mit csinált?? — Visszakozott. Hatvanegyben még beérte egyfo- rint hatvan fillérrel; most hét forintot követel naponta. — Országos és méltányos az a rendelkezés, hogy a szülők keresetük arányában járuljanak az állam viselte terhekhez. Háromezer forintnál magasabb havi jövedelem mellett. .. — Számolgassa a saját pénzét, ne a mienket! Danyi Balázsné vezető óvónő cseppet sem lepődik meg, mikor tapasztalatainkról beszámolunk. — A huszonkét napközis óvodás közül egy után hét, egy után kilenc forintot fizetnek naponta szüleik; a többiért négy-öt forintot, — úgymond. — Csak a gyerekek kosztja napi hat forintjába kerül az államnak. Az 1962-es felmérésünk szerint gyermekenként és évente hatezer forintot áldozott az állam, a szülői ház még ötödét sem. Ez a dolog anyagi része, melynél a szellemi, nevelési rész összehasonlíthatatlanul többet nyom a latban. A mai gyerek, különösen az egyszem-gyerek, jóltáplált. Evésével szüleinek vél szívességet tenni: Ha csak nem __ egészségi okok miatt étvágytalan, a közösségben előbb-utóbb felhagy azzal, hogy kéresse magát. Az otthon nevelkedő gyermek körülményei miatt hajlamos a félénkségre; de sok közülük arra is, hogy a világ közepének érezze magát. A gyerekek nőnek... Az iskolai évek után kikerülnek az életbe; méltányos érvényesülésüket az óvatos visszahúzódás akadályozhatja; másfelől egyéniségük túlzott előtérbe helyezése is. Mi itt az óvodában azért dolgozunk, hogy értelemben, testben egészséges gyermekeket adjunk az iskolának. Ugyanezért a valóban nemes célért fáradozik most Nemti község tanácsának művelődési állandó bizottsága. Borváró Zoltán
