Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-24 / 103-104. szám

1963. december 24. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 7 üvelMésntit Í 7" itŰTiö- tsz-elnökünk, a k szécsértyi Sümegi Já­nos nagyon is elgon- dolkoztatón így tréfálkozott egy alkalommal: — Mutasd a munkaterved, megmondom ki vagy. Okfejtése világos és logikus volt: — Ha gyűrött, vagy széijegy- zetes, szakadozott, csalhatat­lan bizonyság, hogy sokat la­pozzuk. Ahol ezt teszik, nem lehet különösebb baj. Az év­közben is újnak ható terv mindig gyanús... A beszélgetés óta valahány­szor terv kerül a kezembe, felbukkan bennem Sümegi János igazsága. De mint véle­kedjen az ember, ha mondjuk a szeptemberben induló mun­kaévnek még november köze­pén sem lelni semmiféle ter­vét? Jócskán bent jártunk már az őszvégi időben. Nagy hír­nevű művelődési házunkban az éves terv után keresget­tem. Nem szolgálhattak vele. Ügy mondták: csak néhány nap múltán, mert első össze­állításukat fogyatékosnak „vé­lelmezte'’ a tanács, az újab­bon még dolgozgattak. a balassagyarmati Mik- száth Művelődési Ház esetében hiba lenne ebből messzemenő következ­tetésekig jutni, — eddigi mun­kájukat tudva jobb véle­ménnyel vagyok róluk. Ám mégis elgondolkodik az em­ber: ugyan, milyen programot szolgált szeptember óta a megye második városának szellemi centruma? Bizonyos, hogy a megszokott, beidegzett dolgokon túl nem igen me­részkedtek, pedig feltétele­zem: most is, mint minden előbbi évben, lépni akarnak legalább egyet a munka gaz­dagításában. De nem rajtuk akarok itt lovagolni. A példa csak ah­hoz kínálkozott, hogy tervek távlata nélkül még a legjob­bak, leggy akortottabbak is helyben járásra kényszerülnek. Azt hallom egyébként, a művelődési ügy megyei fele­lőseitől, hogy -az idén nincs semmi különös ok a boron­gásra. A művelődési otthonok túlnyomó többségben eleget tettek a kívánalomnak: éves tervüket a határidő körüli napokra, azaz szeptember 15-20 között elkészítették. ’Késlekedésről mindössze 15— 20 esetben tudnak. Mindezekről szólni azért tartom nagyon fontosnak, mert a művelődési munka fundamentumát jelentik. Et­től függ, rendülésmentesen biztonságosan hány emeletes építményt rakhatunk, hogy új, korszerű szellemi életünk statikus lehessen. A tervezés eddiginél na­gyobb gondosságának, körül­tekintésének az évkezdés óta kétség kívül mutatkozik né­hány örvendetes jele. Az a szemlélet, amely részben a felszabadulás előtti idők hi­valkodó, magamutogató, rész­ben pedig az ötvenes évek gomba módra termő, intézmé­nyes műkedvelősdijéből eredt, egyre inkább támogatók nél­kül marad. A mozi, a rádió, a televízió általánossá válása ialvainkban, az igények, az ízlés hatalmas minőségi vál­tozását hozta magával. Azo­kon a helyeken,-ahol a hiva­tásos színház megjelent, aho­va a magas színtű művészet betette lábát, megszűnik a kezdetleges műkedvelés, a di­lettantizmus létjoga. A kö­zönség pártfogása híján nincs kinek tetszelegni. Persze, az öntevékeny mű­vészkedést kategorikusan és erőszakosan eltemetni épp oly szélsőséges lenne, mint a mű­velődési munka közepének te­kinteni. A mi megyénk a múltban fehér foltja volt a hivatásos színházművészet térképének, önellátásra kény­szerült. S nemcsak katolikus legényegyletek termettek itt, de önművelö. szépet kereső, művészetet tisztelő munkás­együttesek is. Egynéhány har­cos hagyományú gárdánk ma is követésre méltóan tevé­kenykedik, tisztes feladatot tölt be művelődési életünk­ben. Elég. ha a Salgótarjáni Acélárugyár háromnegvedszá- zados színjátszását említem példának. Van még létezési-joguk a mában? Ügy hiszem, *r:em lehet tagadó a válasz. I •lyen formán beszélhé- tünk-e arról, hogy az amatőr művészkedés túlélte önmagát?... Ha ön­mutogatásra gondolunk, ak­kor. igen. Csakhogy ezeknek a lelkes műkedvelőknek új, hasznos célt kell mutatnunk: szakköreikben hatoljanak kedvenc művészetük, tartalmi mélységéig. A tánc, a zene, az ének, a színjáték, a képzőmű­vészet történeti, szakmai meg­ismerésével és megértésével jussanak el az értő művészet- pártolók, műbarátok tisztelet­reméltó táborába. Mint ahogy eljutottak az acélgyáriak is. Mert ne essék tévedés: ez ;a művelődési ház ma már jgeii- igen messze van mindattól, amit fél századon át helyes­nek, követendőnek tartott, s ami annakidején csakugyan helyes és példamutató volt. Vaskos munkaterv a bizony­sága, mi mindent tart a mű­velődésnél sokkal fontosabb feladatának az acélárugyári művelődési ház, kezdve a rendszeres, jól megalapozott ismeretterjesztő estektől a munkásakadémiák egész so­ráig. Ebben a programban megfelelő helye van a mű- vészkedők kis csapatának, kü­lönféle szakköreinek is. A munka tehát ma már minden művelődési otthonban sokkal többet jelent, mint műkedvelői tevékenységet. Gazdagabb és sokrétűbb, s kivált az ismeretterjesztés mi­nőségi változása, tartalmi, formai gazdagodása biztató az utóbbi hónapokban. Né­hány éve még nem lehettünk volna különösebben elégedet­tek. Valljuk meg nyíltan: számszerű sikereket hajszol­tunk, ami édeskevéssé vitte előbbre a tudatformálásért in­dított eszmei offenzivánkat. Gyarapodó tapasztalat, hogy az ismeretterjesztés direkt módszerei — ahol gyakran igen kiábrándítóan lógott ki a lóláb — eltűnőben vannak. Az ismeretterjesztési anyag a falusi művelődési njynká- ban már .legtöbb helyütt „komplex” formában jelent­kezik. A különféle tematika mellé magyarázó, segítő, meg­győző eszközül áll a film, az irodalmi színpad, a könyv, a kiállítás, a szakköri kísérle­tezés eredménye. N agyon örvendetes, hogy néhány helyen különö­sen eredményes for­májára jöttek, rá a népműve­lésnek. Ez: az intim környe­zet teremtése. A karancssági művelődési otthon nagyter­méből például Dénes Sándor igazgató a beszélgetéses for­májú ismeretterjesztő esteket a klubszobába vitte. De so­rolhatnánk több hozzá hason­ló vállalkozót. Ha tehát az előző évek ér­dektelenségét kutatjuk, alig­hanem a munka formai rideg­ségét kell elsősorban meglát­nunk. Az előadó és hallgatók közé szorult fagy feloldása a klubszobák meghittebb leve­gőjére vár, ahol mindenféle társasjátékok, egyéb foglala­tosságok mellett az ismeret- terjesztés is igen jól megfér. Ha a művelődési otthonok szaporodó eredményeit figyel­hettük a szeptember óta el­telt hónapokban, azt hiszem, arról is szót ejthetnénk már egyszer, van-e része azokban a művelődési otthonok veze­tőin túl a közösségeknek? Erre sajnos, nehezen lehetne jó példát találni. A falusi mű­velődési bizottságok jobbára csak puszta címükben élnek. Egy-két előadást leszámítva ehhez a munkához édeskevés köze van a falu értelmiségi embereinek; az agronómus- nak, tsz-könyvelőnek, patikus­nak, orvosnak, de egészét te­kintve gyakran még a tantes­tületnek is. Talán csak legen­dákban élnek olyan orvosok, akik a recept mellett hasznos olvasmányokat írnak fel. Ugyan miért, tartják rangon alulinak azt is, hogy üres órákbáíí beüljenek égy kis vi­tára, társalgásra a klubokba vagy akár szolid; kártya-rhel- Tétíi időtöltésre. Az ilyen ta­lálkozásokon kölcsönösen tel­jesebb bizalom szálai szövőd­hetnének, a falusi „intelligen­cia” közelebb jutna a kérdé­sekhez, melyekre-tőle is vár­nak választ politikai, gazdasá­gi, tudományos, művészeti té­ren. Ez is lényeges járuléka lehetne az egyes alkalmakkor még ma is feszes, feszélyezel: érintkezés oldásának. S zóval: meg kellene vég­re mozdulniok azok­nak is, akik a közösség kulturális fejlődése iránt ed­dig közömbösek voltak, hogy a tudatlanság' elleni ofíenziva csapatába álljanak, csapásvá­góivá legyenek parasztságunk általános és szakmai művelő­désének, s ebben a tekintet ben is elősegítsék az egységes, művelt paraszti osztály teljes kialakulását. Az elkövetkező hónapok, évek legfontosabb feladatai: az analfabétizmus maradvá­nyainak teljes felszámolása, az általános iskola végzésének fokozott szorgalmazása, az is- kolánkívüli tudatformáló mun­ka hatékonyabbá tétele. Hosszúak a téli esték, a téli hónapok, még a tavasznak is vannak e célra alkalmas he­tei. Időnkből futja, hogy a gazdásági, technikái. fej lő.dés sünijét a szellemiéiben is el­érjük. Megyénkben mintegy 6300 tizenöt éven felüli ál­lampolgárát kell a legközelebbi jövőben írás-olvasásra taníta­ni. Kivált a cigánylakosság körében rengeteg a dolgunk, hogy felszámolhassuk a szel­lemi-népbetegség szégyenét, ami szörnyű és csúfos örök­ségként maradt ránk. S ezen túlmenően a pásztói járás há­rom helységéhez: Garábhoz, Alsótoldhoz, Pásztóhoz hason­lóan általánossá kellene ten­nünk a felnőttek iskoláinak azt a típusát, ahol a felsőbb osztályokban az általános is­meretekkel a szakmunkás tu­dást is megszerezhetik. Bizto­sítani kellene azonban, hogy a szerzett tudás, szakképesítés megillető munkakört, anyagi méltánylást jelentsen. H ogy népművelési mun- Kánkban jó évkezdet után további eredmé­nyességre számíthassunk, az ügy felelőseinek teljes oda­adással kell vállalniuk, vé­gezniük feladataikat. De nél­külözhetetlen valamennyi tár­sadalmi szervünk egységes, messzemenő segítsége is. Barna Tibor PIHENŐ (Réti Zoltán rajza) HALÁSZOK (Czinke Ferenc rajza) A k Tíz hónappal a centenárium előtt, a faluban, Csesztvén mast már az is tudja, mi ké­szül, aid eddig csak a terme­lőszövetkezet táblájáról is­merte Madách Imre nevét. Hogyne tudná. Ennyi sür­gés-forgást talán sohasem lát­tak a csesztveiek. S amit lát­nak: aktatáskás, ismeretlen \ árosiák jönnek, körbe járják a kúriát, időznek a költő fá­ja, a híres krími hars előtt, tanakodnak valamin, aztán tovább állnak. Egyéb nem igen történik, de ez elég min­dennapos, már megszokták a falubeliek. ária sorsa megoldásra i Azóta éppen negyedév telt el. Mi az oka a késlekedés­nek? A múzeumban azt tudom meg, hogy a tanácsi építőipari vállalattal mindenben megál­lapodtak, az ácsmunkákhoz már az ősszel hozzáláthattak volna, de végül az ácsokat másfelé irányították. A vállalat viszont azt állít­ja: — Az első szerződést no­vember 13-án kötöttük meg a munkára s csak december 13-án a módosított szerződést. vár és a megye kapcsolatának. Még ebben az évben színvo­nalas képeslapok jelennel; meg a községről és annak XIII. században épült templo­máról s előkészítették a kú­riát mutató képeslap megje­lenését. Készülőben a sok új adatot feltáró Madách emlék­könyv, melynek szerkesztői, munkatársai; Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos kutatója, Ferenc* Ferdinánd, a losonci városi könyvtár igazgatóhelyettese, dr. Lóska Lajos, a füieki gim­Jönnek és mennek ... — Annyi pénzből — jegyez­te' 1 meg' 'Valaki' 'nekem ■1 a na­pokban —. amennyit a járási, megyei, miniszteriális kiszál­lók napidíjban felvettek, uta­zásra használtak, már házat építhettek volna a kúriában lakóknak. Mert a Madách kúriában még mindig bent él háromból két család, hiába ígérte a köz­ségi tanács elnöke az emlék- bizottság alakuló ülésén, hogy megoldják ezt a gondot. A tanácstitkár. — akivel er­ről beszélgetek — vállát vono- gatja s felém tárja tenyerét: — Nem megy ... nem megy — mondja ki végül szavakkal is. Három lakóból csak egy öregasszonynak találtunk he­lyet. Az az érzésem, ezzel a ma­guk részéről elintézettnek ve­szik a dolgot. Pedig ha vala­kinek felelőssége van a kúria kiürítésében, az elsősorban a községi tanács. Madách egykori otthona tehát még semmiben nem mr- tatja. hogv 1964 őszén orszá­gos események centruma le«y. Pedig a pénz, 200 ezer forint* amelyet, az. idei munkálatok­ba az' Országos Műemléki Fel­ügyelőség közbenjárásával az Építésügyi. Minisztérium adott, ség a Palóc Múzeum számlá­ján hever. Zólyomi József, a múzeum igazgatója annakidején azt ígérte: a tatarozás szeptem­ber végén megkezdődik. A kúria-park dísze, a hatal­mas krimi hars. Madách Im­re fája A munkával május 30-ra kell elkészülnünk... Igaz, ami igaz: cseszi vei perspektívából csakugyan így tűnik. A park rendbehozásá­hoz is most kezdenek, a he­lyi tanácsnak pedig még az is gondot okoz: ha nem sike­rül a lakókat elvinni a kúriá­ból, vajon joguk van-e leg­alább az udvar közepén ék­názium igazgatóhelyettese, Madách-kutatók és Zólyomi 'József, a. Palpe..íin&éum igaz­gatója. November végén egy nálunk járt csehszlovák kul­turális küldöttség hivatalosan bejelentette: messzemenőkig támogatják Nógrád megye ké­rését, hogy a költővel kapcso­latos csehszlovákiai relikviák Csesztvén kiállításra kerülje­nek; ezt követően a magyar­A cseszivei főutca, amely tavasszal megszépül és kövesutat kap. telenkedó disznóólát lebontat­ni. Annyira határozatlanok, hogy megyetanácsi rendelke­zést kívánnak az ügyben. Va­jon miért? A esesztvei „perspektíva” •r,sílett azért néhány bizta- . Tab jele is akad az általános : iszülődésnek. Megkezdődtek a. községben a közútépítési k "munkálatok. Az építőanyag o’.sotős része már ide érke­zőit, tavasszal pedig indulhat a földegyengetés és (kövezés. \z elmúlt napokban szakértő izotíság járt a faluban, hogy ijelölje végleges helyét Ma- lách felállítandó szobrának. Az emlékbizottság létrejötte la a Palóc Múzeum sem tét- .enkedett s a maga portáján minden szükségeset megtett, hogy méltó módon járuljon a centenárium fényéhez, nyoma­tékos hangsúlyt adjon a költő országi, anyagból Losoncon rendeznek emlékkiállítást. Ugyancsak biztosította a Pa­lóc Múzeum, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum Madách- anyaga október 5-én a eseszt­vei emlékmúzeumban kerül­jön a nagy nyilvánosság elé. Készül két tízdarabos tabló­ból álló vándorkiállnási anyag is. Az egyik sorozat a megye művelődési otthonait, a má­sik az iskolákat járja be Csukly László tanár színvo­nalas ismertető anyagával. Ennyi, amiről a centenáris év küszöbén az előkészületek terén szamot adhatunk. Két­ségtelen, hogy a méltó ün­nepséghez még rengeteg a tennivaló, de ha az, emlék­bizottság az eddiginél nagyobb aktivitással kezdi az eszten­dőt. — még nem késett el semmi. (B. T.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom