Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)
1963-12-04 / 97. szám
4 NÓGRÁDI NÉPtTíSÁG *B63. december 4. Fehér foltok a térképen A z elmúlt években ugrásszerűen emelkedőit megyénkben a felnőttoktatásban résztvevők száma. A fejlődést legszembetűnőbben a számok mutatják. Az 1958—59-es tanévhez viszonyítva 1962—63-ban a beiratkozottak száma 6 és félszeresére emelkedett. Az 1963—64-es tanévben ismét jelentős növekedésről számolhatunk be. Az előző évi fejlesztést középiskolai szintje 21,7 százalékkal, általános iskolai vonatkozásban csaknem 30 százalékkal túlhaladtuk. Az iskolázottság ennek ellenére nem megnyugtató, hiszen a megyében a 15 éven felüliek több, mint 70 százaléka nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával, vagy egyenértékű képzettséggel. Legkevésbé kielégítő a helyzet az analfabétizmus felszámolását szolgáló oktatási tormáknál. Megyénkben jelenleg a 15 éven felüli lakosok közül több, mint 6300 az analfabéták száma. Ez azt bizonyítja, hogy közoktatásunk területén — népművelésünk szép eredményei mellett — az utóbbi időben nem fordítottunk elég gondot azokra, akik a múlt örökségeként — és talán saját hibájukból is — még nem jutottak el a művelődés legalsóbb fokáig, az írás-olvasásig. Igaz, az elmúlt években — az oktatásügyi szervek inellett —egyre inkább a KISZ, a szakszervezetek, a Nőtanács, a Hazafias Népfront gondjává is vált az írni-ol- vasni nem tudók tanítása, vagy taníttatása. Járásaink, községeink zöme öt év alatt fel akarja számolni az analfabétizmust. Megyénkben az idén 700 felnőttet akarnak írás-olvasásra megtanítani. Ebből 400-at művelődésügyi szerveink, 150—150-et a Hazafias Népfront, illetve KISZ szervezetek vállaltak. K ülönösen a balassagyarmati járás és a szécsényi járás KISZ bizottsága, helyenként a salgótarjáni KlSZ-szervezetek dolgoznak tervszerűen e feladat megvalósításáért. Több helyen azonban a társadalmi szervek vállalásai csak „elvi” szinten maradtak. A területi munka mellett az üzemekben is mind szervezettebben foglalkoznak az imi-olvasni nem tudókkal. A szakszervezetek munkáját megnehezíti, hogy az írástudatlan munkásokkal van a legtöbb fegyelmi probléma, sok közülük az önkényes kilépő és a munkafegyelmet megsértő. Az analfabétákkal való foglalkozás különösen gondot okoz az építőiparnál, a helyiipamál és az építőanyag iparnál. Ezeken a helyeken a tanulást az alapismereti tanfolyamok indítását hátráltatja a gyakori kilépés, valamint egyes felnőttek rendezetlen családi élete. Az analfabétizmus elleni küzdelembe az eddiginél nagyobb erőket kell bevonni, széleskörű társadalmi akciót, mozgalmat kell indítanunk a párt, a Hazafias Népfront, a KISZ, Nőtanács, szakszervezetek, MÉSZÖV, az értelmiség különböző csoportjai, az ifjúságból főleg a középisko- llások' bekapcsolásával," tsz írástudatlanság felszámolásának lehetőség szerinti meggyorsítására, i * ^ mozgalomnak elsősorban alapismereti tanfolyamok I l-j tömeges szervezésére, a megszervezett tanfo- I J lyamok feletti védnökségre, patronálásra kell irányulnia. Bízunk abban, hogy e nemes feladatban párt, tanácsi és társadalmi szerveink mindent, megtesznek az írástudatlanság teljes felszámolására. Molnár Pál Népizenekarok vetélkedője Pásztón, a Mátra Étteremben három híres megyei népizenekar vetélkedett egymással Baranyi Jancsi, Kállai Berci és Oláh Jancsi prímások vezetésével. A közelmúltban lezajlott megyei verseny nagy küzdelmet hozott. A balassagyarmatiak nemcsak jó játékukkal, hanem a jó műsorválasztásukkal is megnyerték a hallgatóság tetszését, s így méltán nyerték el az első helyet. De dicséretet érdemel a szécsényiek játéka is. A zsűri döntését a közmegelégedés is igazolta. Első lett tehát a balassagyarmati földművesszövetkezeti népizenekar, s a pásztóiakat és a szé- csényieket oklevéllel jutalmazták. KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAPON / A Dagens Nyheter című svéd lapban olvastuk az alábbi hirdetést: „Takarítónő saját lakása rendben tartására takarítónőt keres. Jelige: „Kölcsönösségi alapon.” VÉDJÜK EGYMÁS EGÉSZSÉGÉT, TESTI ÉPSÉGÉT Káros engedékenység — Nehéz az üzemi orvosnak 3500 munkavédelmi őr — A vezetők felelőssége Népi államunk évről évre mind nagyobb összeget fordít a dolgozók munkakörülményeinek javítására. Egyre kevesebb ma már az olyan üzem, ahol ne lenne fürdő, zuhanyozó, ebédlő, vagy kulturált munkásszállás. A nagyarányú fejlődés ellenére az utóbbi években emelkedett az üzemi balesetek és ennek következtében a kiesett munkanapok száma. Míg 1962-ben 2449 baleset következtében 69 285, addig az év három negyedében 2 940 baleset következtében 71 177 az „odaveszett” munkanap. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa — mint arról már hírt adtunk — szerdán tartott kibővített ülésén ezekre a jelenségekre keresett választ, s kutatta miképpen lehetne megakadályozni a baleseteket, e tekintetben mit JÓZSEF ATTILA»: ' Ki-be ugrál... Ki-be ugrál a két szemem, úgy érzem. Ha megbolondulok, ne bántsatok. Erős karokkal fogjatok le szépen, ha majd egész valómmal kancsítok — ne mutassatok öklöt, úgyse látom. A semmiből vissza ne rántsatok. Gondoljátok meg: Ezen a világon nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam, én, az sincsen. Utolsó morzsáit rá gom, amíg elkészül ez a költemény... ' Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet kutatja bennem: Mit vétettem én, hogy berii féléinek, akárhogyan intek, hogy nem szeret, ki jog szerint enyéim. Ne higgyetek értetlen bűneimnek, míg föl nem ment az odvas televény. • Huszonhat évvel ezelőtt 1937. december 3-án Balatonszárszón a vonat kerekei elé vetette magát a tragikus sorsú költő. kell tenni a szakszervezeteknek, az üzemek gazdasági—műszaki vezetőinek. A tanácskozás megállapította, hogy maga a feladatok sikeres megvalósítása is — túl a törvényszabta rendelkezéseken megköveteli a dolgozó ember egészségének, testi épségének védelmét. Ezért foglalkoztak sokat a tanácskozáson a műszaki—gazdasági vezetők feladatával, felelősségével. Példákkal bizonyították, hogy a munkáltató, vagy megbízottja hanyagságból, a baleseti óvórendszabályok megsértése következtében számos ember megsérült megyénk ipari üzemeiben, a szénbányászatban, az Acélárugyárban. Az előadó, Szojka Irén az SZMT titkára, de a felszólalók is hangsúlyozták: nem szabad megengedni és eltűrni, hogy egyes gazdasági és műszaki vezetők, vagy a dolgozók közvetlen munkatársainak hanyagsága, nemtörődömsége súlyos balesetek előidézői legyenek. A foglalkozási megbetegedésből kieset munkanapok jelentőségét méltatva a következőket mondották: egyes üzemekben elhanyagolják az üzemegészségügyet, nem tartják be az óvórendszabályokat, nem törődnek a balesetek, betegségek megelőzésével. Komoly és figyelemre • méltó bírálattal illették az üzemorvosok tevékenységét. Dr. Krajcsovics Pál, a KÖJÁL igazgató főorvosa fogalmazta meg: az üzemorvos legyen élő lelkiismerete a munka- védelemnek. Ez azonban legtöbbször hiányzik. Bár az is igaz, hogy sok esetben szinte közelharcot folytatnak az elemi munkavédelmi előírások betartásáért, s elvi viták folynak a gyakorlati tettek helyett. Ehhez kapcsolódott dr. Homoki László ellenőrző főorvos, aki kijelentette: a szakrendeléseket oldják meg a bányában, az üzemekben* járják az üzemorvosok a munkahelyeket, mert eredményt csak így lehet elérni. Feltétlen figyelemre méltó — az intézkedés sem várathat magára. — Varga Sándornak, a Salgótarjáni öblösüveggyár SZB titkárának az a megjegyzése: mielőbb fel kell számolni üzemeinkben a zsúfoltságot, amely a balesetek egyik jelentős forrása. Ha az üzemorvosok becsülettel látják el feladataikat, akkor akár a foglalkozási megbetegedések akár a balesetből származó betegműszakot csökkenteni lehetne. Tehát szükséges, hogy az üzemorvosok éljenek a törvényben biztosított jogaikkal. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa kibővített ülésén a munkavédelmi tevékenység további javítását számos javaslat szolgálta. Ennek egyik viszatérő lényeges tétele: tegyük társadalmi ügy- gyé a balesetek megelőzését, a balesetek számának csökkentését A kamneskejzi háhos&k naqif likete rßeesett Hajdú-vitézek földjén: Salgótarján testvérvárosában A mai Hajdúsági Múzeum fölöttébb nevezetes épület. Valamikor a hajdúkerület székháza volt maga a város: Böszörmény kapitányi székhely s az 1600-as évek második felétől egész a kiegyezést követő időszakig itt intézték a Boeskai-vitézek és utódaik sorsát. Nyughatatlan, erre-arra kóborló, hajcsárkodó. s ha tehette: fosztogató népség volt a hajdú, de Bocskai István kemény kézbe fogta, vitéz harcossá nevelte s úgy megkedvelte végül sok jó érdeméért, hogy nemességre emelvén örökös lakóhelyüknek adta ezt a vidéket. így lett a hajdúközösség békés erő a tiszántúli hazában s az első főkapitánnyal tekintetes Désány István urammal hajdúkerületi székhely ez a város. A főkapitányok egykori hivatala most a régmúlt temérdek emlékét őrzi s az élénk képzőművészeti élet eseményeinek is a neoklasz- szikus stílű épület ad időről- időre otthont. Legutóbb például a salgótarjáni festő művészek munkáinak. A kiállításnak vége, sót az anyag már Debrecent, a megyeszékhelyet is megjárta. Amíg a képek rakodására várunk, itt. a múzeum történelmet lehelő falai között beszélgetünk. Szekeres Antallal, a városi tanáós művelődési osztályvezetőjével a két egészen eltérő struktúrájú város: Hajdúböszörmény és Salgótarján érdekes és mindjobban erősödő baráti közeledéséről, különféle területeken kialakult örvendetes, hasznos kapcsolatáról. — A kezdeményező lépést — mondja — csaknem másfél évtizeddel ezelőtt, ha jól emlékszem, ezerkilencszáz- negyvenkilencben vagy ötven- ben mi tettük. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy a munkás-paraszt kapcsolatnak tartalmasabb összetalálkozási formát adhassunk. A baráti szándéknak, sajnos, hosszú évekig alig volt viszonzása, folytatása s mondhatnánk, igazán gyümölcsöző esztendőnek csak a mostanit vehetjük. — Milyen gyümölcsöket érlelt az év? — Közigazgatási téren többek között azt, hogy egyik tanácsülésünkön salgótarjáni tanács-küldöttséget láttunk vendégül. A tarjániak megismerhették egy mezőgazda- sági jellegű város gondjait, problémáit, tanulmányozhatták a négy termelőszövetkezet társulásával létrejött baromfikombinátot. a mezőgazdálkodást, mi viszont később az iparváros Salgótarján éle, tébe tekinthettünk be. — Az idén már egyes szakterületek is megtalálták az egymáshoz vezető szálakat. Ez főképpen a kultúrális közeledésben mutatkozott szépen. Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-an megrendezhettük a salgótarjáni festőművészek igen nagysikerű, a művészeti iránymutatás szempontjából rendkívül tanulságos kiállítását. A hajdúböszörményi festőművészek viszonzásként szeptember 1-én, a bányásznap alkalmával mutatkoztak be Salgótarjánban. A kapcsolatok további erősödését jelentette, hogy az októberi tanácskozásra meghívtuk a testvérváros küldötteit s közösen foglálkoztunk a pedagógus továbbképzés kérdéseivel. a nevelséi terv alkotó alkalmazásával, zeneiskolánk pedig tanári hangversenyt adott a vendégek tiszteletére. Ennek a találkozónak közös megállapodásunk szerint a jövő év tavaszán Salgótarjánban lesz folytatása. Ezeken kívül Salgótarjánban járt négynapos kiránduláson gimnáziumunk egyik osztálya s a továbbiakban szeretnénk kölcsönös gyermeküdültetési akciót, dokumentációs és munkatervi cserét megvalósítani. Persze, egyéb téren is bő lehetősége van a két város testvéri szövetségének. Ezekről azonban K. Nagy elvtárs, a városi pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője mondana többet. K. Nagy Imre elvtárssal a pártbizottság épületében ülünk le. hogy a kínálkozó lehetőségekről beszélgessünk. — A kezdeményezést — halljuk tőle — annakidején a hajdúböszörményi Hazafias Népfront indította el. Az eredeti cél ma is változatlan: a munkás-paraszt szövetség tartalmas szolgálata. Ezt úgy látjuk kivihetőnek, ha a két város dolgozói minél gyakrabban találkoznak, megismerik egymás örömeit, gondjait. A találkozókra számos alkalom, lehetőség van. Május elsejéken vagy alkotmány ünnepeken például mindig szívesen látunk egy-egy 30-40 tagú bányász küldöttséget, bányász napon mi is örömmel képviseljük városunkat Örömmel üdvözölnénk a sportolók találkozóit, a kulturális kapcsolatok további mélyülését. Szívesen várjuk például már a ránk következő nyáron is művésztelepünkre a salgótarjáni fiatal képzőművészeket, mert a mieinknek sok tekintetben van mit tanulniuk tőlük. Ezen kívül — megvallom — egy kis lokálpatriotizmus is van az invitálás mögött: örülnénk, ha az alföldi, közelebbről a hajdúböszörményi táj a salgótarjáni művészek alkotásaiban szintén helyet kapna. Én lehetőségét látom a tanácsok mellett a pártbizottságok szorosabb kapcsolatának is. Meg kell mondanom, hogy mindent elkövetünk ennek érdekében, még olyan külsőségesnek látszó dolgokban is, hogv egyik utcánkat Salgótarjánról neveztük el. A munka kapcsolatok szorosabbá tétele szerintem jótékonyon hat a munkás-paraszt szövetség további erősödésére. Ezekről az úgynevezett rnukakapcsolatokról Végvári Józseffel, a városi tanács el- nökhelvettesével váltottunk szót. Hogyan gondolja? — Sokan úgy képzelik ■—, kezdte mosolyogva —. hogy mi húst kenveret adunk és ipartermékeket, üveget, acélt, A Népművelési Intézet rendezésében, november 25-től 26-ig Pécsett megtartották az L Országos Bábjátékos Napokat. Az Intézet előzetes zsűrizése alapján, a fesztiválra meghívták a karancskeszi álkérünk Tárj ántől. Ez nem megy. Kupeckedés, apró méltatlan üzletelés lenne ebből. Sokkal lényegesebb annál a barátságot ideológiailag kamatoztatni. Dolgozóink minél gyakoribb véleménycseréjét kell biztosítanunk, hogy termelőszövetkezeti parasztjaink röjöjjenek: eredményt csak olyan öntudatos fegyelemmel érhetnek el, ahogyan a munkásosztály dolgozik. A mi, parasztságunknak az ipari szervezettséget kell ellesni, hogy alkalmazni tudja saját munkájában. Számunkra ez lehet . felmérhetetlen haszon, s azt hiszem, mi is tudunk néhány jó tapasztalatot mondani Salgótarjánnak. Ott én úgy láttam, hogy lenne miből építeni, csak nincs hová. Itt éppen fordított a dolog s inkább helyünk van. mint pénzünk. Gyakorlati tanácsokkal ilyesmiben is egymás segítségére lehetünk. — Legyen tehát kapcsolatunk ideológiai, kultúrális jellegű. azt gondolom, a két város barátságát igy szolgálhatjuk továbbra is legnagyobb haszonnal. Hajdúböszörménynek harmincezer lakosa van. Fejletlen iparú de nagy fejlettségű mezőgazdasági város Vezetői a testvérkapcsolatokról szólva inkább arról beszélnek: miben tanulhatnának? A tiszteletreméltó szerénység azonban ne tévesszen meg senkit. Nagyfejlettségű mezőgazda- sági város... Nekünk is akad ott tanulnivalónk bőven. Csak élni kell a szívesen kínált barátsággal. Barna Tibor talános iskola bábszakköm is. Az országos találkozóról visszatért Nógrád megyei küldöttek a karancskeszS bábjátékosok örvendetes sikeréről számoltak be. Elmondották, hogy rajtuk kívül, két gyermekekből álló csoport — egy debreceni és egy Veszprém megyei — szerepelt, valamint három felnőtt együttes. A közönség az ország minden tájáról ideérkezett pedagógusokból, a népművelés | munkásaiból, gyermekpsziho- lógusokból, összesen mintegy négyszáz szakemberből állott. A karancskesziek különleges, kukoricacsutkából készített bábokkal előadott népi játé- !elnyerte legnagyobb tetszésüket. Szilágyi Dezső, az Állami Bábszínház igazgatója, a fesztivál zsűri-elnök» és mások, az előadást meleg elismerő szavakkal méltatták. A karancskeszi bábosok pécsi szereplésének részletesek''' isfnertetésére lapunk következő számában még visszatérünk. FELHÍVÁS ;A Budapesti Felsőfokú Gépiipari Technikum salgótarjá'-* | kihelyezett tagozata 1961 i szeptemberében gépgyártó - [technológiai, esetleg üzen-- (szervezési szakon osztályok- [nyit. Nyomtatott tájékoz*?' iá kihelyezett tagozat vezető [ (Salgóarján, Rákóczi út 23? i i ad. Minden jelentkező felvét'’'' vizsgát tesz matematikából, r zikából és rajzbóL (Az éré'1 ségi bizonyítvánnyal, illet-- technikusi oklevéllel nem rer delkezők magyar nyelvből i- ' A felvételi vizsga anyagáb ■’ önköltséges előkészítő tanf- lyamot tartunk, melyre 196? december 15-ig lehet jelentkezni, az erre a célra készíte* és a tagozat vezetőjénél beszerezhető jelentkezési lapon. A tandíj 450.— Forint a tar folyam január hóban kezdőik és június elején fejeződi! be. \
