Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)
1963-12-24 / 103-104. szám
1963. december 24 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Az év utolsó elő lege A napokban fizették ki a szécscnyi XI. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben az idei cv utolsó munkaegység előleget több. mint 130 000 lórin !ot. Deák Pál fogaícs, Oláh Mihálynak újságolja, mennyi pénzt kapott. Szalagszert! gépjavítás A gépek javítását a Pásztói Gépállomáson is szalagszereién végzik az új gépjavítási időszakban. Még nincs minden feltétel száz százalékosan biztosítva az újrendszerű javítás lebonyolításához, azonban a munkát már megkezdték. Elsőként a Zetor-család gépei kerültek a javítószalagra. Moravcsik Ferenc műhelyvezető irányításával a szerelők, valamint az egyes gépek vezetői szétszerelték a gépeket, és minden gépnél pontosan megállapítják a javítandó hibákat. A hibafelvételezés után a szalagmódszernek megfelelően a szerelőcsoport hozzálát a javításhoz. A szalagszerű javítás a kiszolgáló műhelyekben is némi átszervezést tett szükségessé. A kiszolgáló helyeket ügy helyezték el. hogy a javítandó munkadarabok a beszerelés sorrendjében készüljenek el. Hazatérés Fehér térítővel takart asztalnál ültek. Nehéz csend szakadt rájuk, telve régmúlt esztendők nyomasztó terhével. Gubó István a szövetkezet elnöke már kifogyott a mondanivalóból. s hogy Kilián Iván sem szólt, hallgattak. Végül mégiscsak Gubó István törte meg a csendet: — Hát akkor miben maradunk? ... Mit mondhatok az embereknek? Kilián Iván sokáig nem szólt semmit. Magas homlokán összefutottak a ráncok. Minden porcikája tépelődés- röl árulkodott. Később felállt. Közelebb lépett a nagydarab, barna emberhez. — Időt... Legalább egy hetet ke ;ek — mondta és fiósz-szú ' c-hj'ilt's ujjaival' 'Végig- szántott gyérülő haján. Meg kell ezt gondolni ... Másnap fázósan húzódott össze a vasúti kocsi egyik homályos sarkában. Szeme fáradtan pihent meg az uti- társakon. Legtöbbjük vattaruhás, csizmás parasztember. Évek óta velük együtt járt haza szombatonként. Kisecsetre, hétfőn hajnalban pedig együtt döcögtek Budapest felé. Ismerte már valamennyi!. Szinte betéve tudja a hajnali beszélgetéseket is. Az a sovány szikár férfi, most majd a néhány hete alakult szőve! kezeiről mond valamit. Olyasmit, hogy szerinte a tsz oljTan gyenge, mint a harmat. A történeten azután valamennyien nevetnek. Minden ismétlődik. Nincs semmi új. érdekes, érdeklődést felcsigázó ebben a vándor-munkáséletben I! Átadta magát gondjainak. Volt ideje Pestig. Még éppen csak hajnalodon. Ha vállalja, hogy meződaz- dász lesz Kisecseten, megszűnnek ezek a véget nem érő. egyhangú utazások, ügy sem egy ötvenkilencéves embernek való ez! Hazatérni a faluba, a családhoz, a földhöz! Ez lenne jó! Kinézett az ablakon. A hajnali é-zen már halványultak a csillagok. lUtoliára liléd-ben dolgozott a „szakmáiéban". Állattenyésztő ogronómus volt Hé- nyelpusztán. az állami gazdaságban. N'vvszerűen ment minden. Több évtizedes ta- paszta'et-.;j nem hagyták cserben. Fél esztendeje tevékenykedett már nvuvodtan és ererlméo’Z'sen. amikor ..központi utasításra” váratlanul Poros'lí ra helyezték át. Poroszlón az igazgató bizalmatlanul méregette. Balsejtelmek között meredt az íróasztala fedezéke mögé húzódott emberre. — 5 jrms kérem, későn érkezett — mondta az igazgató. — Az állást már betöltöttük. Központi utasításra ... Keményen, ridegen koppantak a szavak. Kilián Iván megsejtette belőlük az igazságot. A hír, hogy egy régi földbirtokos, egy oszíályide- gen kerül a gazdaságba, hamarább megérkezett Poroszlóra, mint ő. Ezért kellett Hényelpuszíéról is elmennie. Nem tartozott az érzékeny emberek közé. Néhány éve megszokta már, hogy az életet úgy kell vennie, hogy az teli van buktatókkal. Önérzet, egyéniség, célok? Hol van az már! Az első arculcsapás tíz esztendeje érte, amikor koldűsmódra kért bebocsátást öreg nénijénél Kisecseten, hogy meghúzhassa magát a becskei tanyáról kitelepített család. Feleségét már jobban megviselte a sok megpróbáltatás. A szíve elgyengült, beteg. Retteg, mi vár meg rájuk az életben. Tekintete az ablakra esett. Ködbe burkolódzott, zuzmarás fák, havas mezők. Csak enyHosszas csatangolás után Felsőgödön talált egy szállást egy „búdéban". Egy kis jóindulattal azért lakásnak is nevezhette. Néhány esztendeig innen indult reggelenként Pestre a gyárba és ide tért meg munkája végeztével. Azután jobb évek jöttek. Elköltözhetett Felsőgörlről. Újra Pesten van a szállása. Innen jár haza hetenként egyszer Kisecsetre. A fiának biztosabb jövőt szán. Geológusnak készül a gyerek. Bár egy kicsit nagyobb szorgalomra, több kitartásra lenne szüksége. Állomáshoz érkeztek. Elárasztotta a kocsit az ablakon bebukó reggeli fény ... Most itt az alkalom, hogy életén változtasson. Mezőgazdasági akadémiájára, hozzáértésére. sokéves tapasztalatára hivatkozott a szövetkezeti elnök is. amikor mezőgazdásznak hívta haza falujába, a nyi az egész. amit el kell i: . íla. Csak ennyi az egész... A1 kor helyezkedett el Pesten építőipari segédmunkásnak. Élniök csak kellett valamiből. Később még válogathatott is a munkában. így lett segédmunkás a textilműveknél. Tisztább volt ez, mint korábbi munkahelye, meg aztán jobban is fizették. A munkásszálláson ágy is akadt. De még itt sem talált megnyugvást. Megint hivatták és közölték vele: el kell hagynia a várost. Csak addig tartózkodhat. Pesten, amíg a gyárban a munkaideje tart. kisecseti szövetkezetbe. Talán még állami támogatást is kapna a munkaegység mellé. Nem kérnek tőle mást, csakhogy segítsen a tsz-gazdák- nak. Feltéve, ha akar. S ez most nagy-nagy gondot okoz. Mert lehet-e vezető a szövetkezetben egv régi földbirtokos. akinek a felszabadulás előtt 1( 00 holdas birtoka volt a falu határában? Éppen any- nyi, mint amekkora most a kisecseti szövetkezet birtoka? Szét érthet-e azokkal a szövetkezeti tagokkal, akik cselédek vro’t0k a K’Ftn birtokon, az ö birtokán? ájr Máté vallomása az életről Mák A hosszú ház udvarának mélyén idős. szálegyenes férfi áll. Fürkészve tekint ránk, vajon mit akarunk? Kíváncsisága a bemutatkozás után is megmarad. Leüiök a meleg, nyárikony- haszerű helyiségben. Az idős Mák Máté nehezen döccen le az asztal melletti padra. Pedig még biztosan nincs hatvan éves sem. Pár perccel előbb még ö fürkészett engem, most én vizsgálgatom. Azt hallottam róla, hogy családja minden tagja példamutató munkás a pataki Kossuth Termelőszövetkeze tber. Ez önmagában keveset mond az emberről. Mák Máté azonban közléFelidézte ismét az elnökkel való beszélgetését. — Ki akarja ezt? — kérdezte az elnöktől, amikor az felkereste őt. — A közgyűlés . . Hihetetlen szavak. — Maga segíthetne nekünk ... Itt élt, dolgozott. S felsejlettek benne a gazdálkodás örömei. Micsoda állatai voltak! Mái1 külföldön is ismerték a hírét. Utakat épített, gazdasági épületeket, hogy előre jusson a gazdaság. Egy tanulságos esztendőt Németországban is töltött. De a tapasztalatok hasznosítására mar nem maradt ideje. — Próbáljuk meg együtt!... Dolgozzon velünk! — magyarázta az elnök. — Eljön, körülnéz nálunk... Talán még nincs késő ... Ilyen tépelődések közepette érkezeit szombaton haza Kisecsetre, a falujába. Már aláereszkedett a februári este. Szorult szívvel haladt a szövetkezeti iroda felé. Ismerős emberekkel találkozott. Köszöntötték. Titkon utánuk fordult: nem súgnak-e össze mögötte? ... A szövetkezeti iroda közelében Gubó Istvánba, a tsz- elnökbe és Pogyecz Pálba, a párttitkárba ütközött. A párttitkár fiatal, új ember a faluban. Néhány pillanatig nézték egymást, aztán együtt indultak vissza az irodába. Pogyecz a villanykapcsolóhoz lépett. Hirtelen fény töltötte be az irodát. Megvilágosította a homályos sarkokat, majd kiszökött az ablakon, a sötét utca egy darabkájára. Kilián Iván félénken, ünnepélyesen állt a szoba közepén. A hirtelen világosság elvakította. — Már éppen hazafelé készülődtünk — szabadkozott Gubó Istvánn, s közben súlyos testével leereszekedett a asztal mellé. Hellyel kínálta Kilián Ivánt. Kilián leült. Mindnyájan hallgattak. — Hát megjöttem — mondta kis szünet után. Végigsi- mította homlokát és zavartan, tétován körülnézett. — Segíteni szeretnék ... ha csakugyan úgy akarják . . . ha a közgyűlés elfogad. Kétszer fordult az esztendő malmának kereke azóta, hogy Kilián Iván Kisecseten hazatalált. Emberek közössége sodorja magával, s új gondokkal telnek hétköznapjai. Segítenek neki... Bátorítják, hogy valóban segíthessen . .. Vincze Istvánné kény ember, nem fukarkodik a szóval. — Sole minden történt már velem az életben. Az én életem mindig csak a munka volt. Nem panaszkodom, mert hála isten, én nem szeretek tétlenkedni. Pedig van olyan tagtárs is. akinek elmondhatnám: „Jani, lépjél már be a jobblábbal is!" Sóhajt. Az arcán átsuhan a fájdolam. — Én is lépnék nagyobbakat is, de nem lehet. Fulladok. Baj van már a motorral — a mellére csap. — Lassan Imii mozognom, ha élni akarok. így csak hajtókocsis vágyóit a termelőszövetkezetben. Nos, meg tag — teszi hozzá nem kis önérzettel. — A feleségem és a menyem a növénytermesztésben dolgozik, a Sándor fiam meg traktoros. Ipari alkalmazott. Felcsillan a szeme. — Tudja milyen gyerek az? i Mindig abban dolgozik, ami- i tői a többi fityorog. Nem a fuvar az istene. Megfogja bárhol a boldogabbik tennivalót. A nyáron mindig mondogatta: „Húzzuk csak fel ez órát, mert most akarok teljesíteni, amikor lehet!" Segít ő zsákolni, rakodni. A cukorrépa hordásnál is csak egy rakodója volt. Idős Mák Máté felesége kópékét vesz elő a konyhaszekrényből. Mutogatják a fiúkat és a menyüket. Mim ka közben fényképezte le őket az agronómus. Mák Mátéban most már nem reked meg a szó. — Tavaly nekünk volt a legtöbb munkaegységünk. Egyik-másik irigyelte is, de azt nem nézték, hogy hatan teljesítettük. Mák Máté a feleségéhez fordul. — Szedd csak elő a fizetési cédulákat! ’•— Azután újra hozzám beszél. — Rendszeresen megkaptuk a havi 20 foTalajvédelmi ankétot rendezett Salgótarjánban, az Acélárugyár Művelődési Házában a Élagyar Agrártudományi Egyesület Nógrád megyei szakosztálya és a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya. Az ankéton a termelőszövetkezeti elnökök, mezőgazdászok, a járási és a megyei szakapparátus dolgozói vettek részt. Molnár Sándor, megyei mezőgazdasági osztályvezető megnyitó szavai után Duck Tivadar, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos kutatója „Talajvédelmi feladatok Nógrád megyében" címmel . mondott vitaindító beszédet. A szünet után két tudományos filmet — „Védjük meg termőtalajainkat ' és „Pusztító hatja, havonta kaptunk kétezer forinton felül. Igaz. nekem csak havi 30 munkaegységem van, a nagyobb pénzt a fiam meg a többiek hozzák. Ej, csak itthon lenne ez á Sándor! A menyem is éppen most ment Salgótarjánba értekezletre. Máté bácsi nagyon szereti a családot. Az ő szemében a család az erő, a minden. Amikor még bajok voltak a termelőszövetkezetben a nagy elvándorlási láz Sanyit is hatalmúba kerítette. Csalogatták is sokan. Már a helyet is elkészítették neki Pesten, és az anyja megvásárolta az utazótáskát. Hétfőn reggel csak indulni kellett volna. Vasárnap azohban előállott Sándor és azt mondta: ..Nem megyek én Peslre. édesanyám. Megpróbálom itthon". így lett belőle traktoros. — Mink is szétfröcskölőd- hettünk volna, de a fiamban is gvőzött a paraszti munka szeretető. Erősebb volt a mindannyiunkat összekötő kapocs minden csalogatásnál. Nem is bánta meg. hogv nem ment el. Megvan itt nekünk mindenünk. A háztájiban termett vagy 7o zsák krumpli, meg kukorica is. Négy süldőm van. hármat már eladtam. Eladtunk egv üszőcskét is. Van még két boriam, tehénnek valók meg hízóm. Akad egv kis borom is. En nem szeretek a s-omszédba menni egy pohár borért, vaflv hn- r«oni valóért. ha vendégem jön. Ezért dolgozunk. Mák Máté elégedett az évsei.' bár még nem tudják mit hoz a közös hivatalos számadása. Fgyütt számolgatunk^ s körülbelül 60 ezer forint lesz a család évi jövcd?lm<\ csak a termelőszövetkezetből. A háztájit nem is számoltuk. Búcsúzni akarók. Mák MzV., azonban a termelőszövetkezetig kísér. A jószágokhoz megy etetni. Pádár András gatóságnak, majd dr. Ccrc László, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet igazgatója mondta el hozzászólását. Ismertette az üzemi talajvédelmi tervek elkészítését, jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy ezek a tervek csalt akkor valósulhatnak meg, ha biztosítják a gyakorlati előfeltételeket. Ezután dr. Cságola Ferenc. a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense szólt hozzá a vitaindító előadáshoz. Felhívta a figyelmet arra is, hogy minél több megyei fiatalt küldjenek szakiskolákba, egyetemekre. Molnár Só.ndor zárszavában ismételten hangsúlyozta a jövő évi feladatok megoldásának fontosságát. A N0GRAD MEGYEI Szövetkezetek Értékesítő felhívja a lakosság figyelmét, hogy a téli hónapot- ban fogyasszon több gyümölcsöt, zöldségfélét, savanyúságot ezzel nagymértékben pótolhatja szervezetének VITAMIN SZÜKSÉGLETÉT. Korlátlan meny- íyiségben beszerezhetők Salgótarjánban és az iparvidékén a MÉK szakboltokban. Vidéken pedig a Földművesszövetkezet ban szakbolt jsirintos munkaéve,sós-előleget. Itt vannak a cédulák. Látlni a lehetőségekké Talajvédelmi ankét Salgótarjánban esők" — vetítették le a ha!'-
