Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)
1963-12-24 / 103-104. szám
6, NÓGR ÁDI NEFOJSAf 1963. decerpber 24. Máj omegy etem Alamogordóban Csimpánzok az űrkabinban — Howart a legjobb tanuló Megszégyenült szenátorok Ilyen is van már. Az. űrrna- jömkáder-képzés sürgető szükségletének kielégítésére, Alamogordóban, az Egyesült Államokban van ez a négylábú-főiskola. Itt képzik ki embert megelőző próba-űrhajósokká a csimpánzokat. Hogy miért éppen ezt a fajtát, az ismeretes: sok szempontból ez áll a legközelebb az emberhez, s kétségtelenül a leggyorsabb felfogású és legtanulékonyabb valamennyi állat között. Az egyetlen, amely nemcsak végigülni képes az űrútat, hanem cselekvőleg is részt venni: gombokat nyomogatni, fényeket meggyújtani és eloltani, azaz jeleket adni az űrből. Ezt tanulják az egyetemen. A tananyag majomi mértékkel mérve elég tetemes. Azzal kezdődik, hogy az űrhajós-jelölteknek meg kell tanulnia felvenni a sisakot és természetük erősen lázadozik, az üléshez. Vagy négy hét beletelik, amíg ehhez is hozzászoknak. A technikai kiképzés már sokkal könnyebb. Három órán át készülékeket kezelnek, gombokat nyomogatnak, kapcsolókat forgatnak. S mindezt meghatározott fényjelekre. Mindaddig, amíg teljesen vérükké nem válik. A következő lépés hangjelekre, parancsszóra tenni ugyanezt. Mindez persze elég unalmas volna, ha nem kötnék össze jutalommal: finom banánízű pirulákkal. De hogy egy kis fegyelem is legyen, a hibákért, egy-egy érzékeny áramütés jár ki a figyelmetlen tanulónak. Az alamogor- dói csimpánzok azonban elég tanulékonyak. A főiskola létszáma hatvanhat csimpánz. Legjobb taHowart már az ötödik szemesztert végzi. Kortársaival együtt már a repülést is gyakorolják. Naponta négy órát repülnek sugárhajtású gépen teljes felszerelésben. A majomegyetemet sokan megtekintik, s ilyenkor a tanárok, hogy bemutassák a csimpánzok ügyességét, gyakran versenyre szólítják fel a látogatókat. Ezeket a versenyeket azonban nemrég betiltották. Az történt ugyanis, hogy legutóbb néhány szenátor látogatott el az intézetbe, s nem állta meg, hogy össze ne mérje ügyességét a majmokéval. A verseny olyan szégyenletesen végződött számukra, hogy az intézet igazgatósága jobbnak látta elejét venni a további összehasonlításoknak. Az év különös felvétele A lengédéi (Nyugalnémetország) bányakatasztrófa alkalmával a mentési munkálatok során leküldött parányi vakuval készült felvétel a bányában rekedt, de azóta már megmentett bányászokról (MTI Külföldi Képszolgálat) álarcot, s hozzá kell szoknia viseléséhez. Ha megkérdeznék őket, bizonyára azt mondanuló a hároméves Howart. Lélekjelenlétében, fürgeségében nem csak összes társain, A Franco-önkény országából: nák, hogy ez a legnehezebb tantárgy. Eltart két hónapig is, amíg beletörnek. Ugyanez idő alatt még egy igen különös dologhoz hozzá kell szokniuk, ami ellen majomhanem tanárain is túltesz. Howart három—négyszer gyorsabban végzi a műveleteket a legfűrgébb tanárnál, és aránytalanul kevesebbszer hibázik. Hét csatornán A televízió sehol sem hódított meg olyan nagy tömegeket, mint Tokióban. A japán fővárosban hét TV-adóállomas működik, hét csatornán lehet nézni a különböző műsorokat. Kora reggeltől késő estig a televízió' szórakoztatja japán főváros millióit. A sporteseményeket is rendszeresen közvetítik a japán TV-állomások. Hetenként háromszor teljes estét betöltő sportműsort is adnak. Az természetes, hogy a népszerűbb sportágak többször kerülnek műsorra. Japánban a haséba! 1 és a sumo (a birkózásnak egy külön faja) a legnépszerűbb. Sumo-bajnokságot minden évben háromszor tartanak, s egy-egy ilyen verseny 15 na pig is elhúzódik. ÄSI|‘*,I Bardeni, Berlanga, Bunuel: ez a három név jelképezi hosszú esztendők óta a spanyol filmművészetet a nemzetközi filmvilág számára. Feltűnő, hogy az 1963-as spanyol gyártási listán nem szerepel egyetlen egy művük sem. Azaz pontosabban: Bar- dem mégiscsak szerepel a névsorban, mint Az ártatlanok rendezője. A film azonban argentin-spanyol koprodukció, a történet Argentínában játszódik, ott forgatták és az argentin társadalom problémáival folglalkozik. Baröem egyébként argentin Kffvetliilallo kongresszus „Mallet-bál” amelynek keretében — ahogv illik — megválasztották Miss Mallet-t, vagyis a népes rokongyülekezet szépségkirálynőjét. A dollár varázsa — B Miss Nem sok ilyen összejövetel volt még a konferenciák és kongresszusok hosszú történelmében: a franciaországi Limoges városba a világ minden tájáról összegyűltek a Mailet vezetéknevű famíliák és megalakították a „Ma- let-örökösök nemzetközi szövetségét." A nagyszabású ösz- széiövelelen '500 ilyen nevű, különböző nemzetiségű férfi és nő veti részt és ismerkedett mer egy mással. ál, mint napirendi pont Mallet tesen az volt: a halotti levél keresésével párhuzamosai milyen jogi lépéseket kell tenni a vagyon „igazságos" szétosztására. Persze nem biztos, hogy az ötszáz Mailet az „igazságos” elosztás a'att ugyanazt érti!... A tárgyalás u!án a napirend szórakoztatóbb pontja következett. Egy nagyszabású Búcsú előtt a kiválóan sikerült találkozó résztvevői azon töprengtek, hogyan maradhatnának állandó kapcsolatban egymással. Több indítvány közül egy iráni hercegnő javaslatát fogadták el. aki szintén az egyik Mallet-fami- lia tagja. — Alaptísunk Mallet-újsá- got — mondotta az előkelő hölgy és az egyszerre felzú- gó taps azt bizonyította, hogy már kinyomtatottnak is tekinthető a páratlan újság. A kölcsönös bemutatkozások után sor került a tanácskozásra. A napirend első és legfontosabb pontja természeA képen: Leningrádban Kodály Zoltán és felesége Szolovjev-Szedoj szovjet zeneszerzővel beszélget (MTI Külföldi Képszolgálat) Ötszázmillió dollár Nemcsak a névazonosság, az esetleges távoli rokonság varázsa, a megismerkedés ősi vágya hozta össze ezt a soksok embert! Az összegyűltek ugyanis azt állítják magukról, hogv leszármazottai Joseph Mailéinek, egy dúsgazdag amerikainak, aki körülbelül 500 millió dollár értékű vagyont hagyot! hátra. A törvény szerint ez a mesés kincs addig nem kerülhet felosztásra, amíg meg nem találják az örökhagyó halotti levelét. A Mallel-csa- ládok alakuló kongresszusa tehát részben egy nagy szabású detektivmunka kezdete is. S ha van olyan okmány, amiért érdemes időt és fáradságot áldozni, ez olyan. Családi újság Szombat este zsúfolt nézőtér előtt, a szerző jelenlétében mutatták be Kodály Zoltán: Háry János című dalművét a Moszkvai Stanyiszlßvszkij^Nyemirovics-Dancsenko Színházban. A díszbemutatón megjelent Nyina Hrvscsova, Viktoria Brezsnyeva és a szovjet főváros kulturális- és művészeti életének több magasrangú személyisége. Ott volt Szipka József nagykövet, valamint a magyar kolónia több tagja. neiek és n cenzúra Művészek emigrációban — Központban a fasiszta diktatúra — A spanyol film béklyóba verve — A szabadságvágy utat tör filmje előtt hosszú esztendőkig teljesen tétlenségre volt kárhoztatva, és most új művével külföldre kényszerült Nem járt jobban Berlanga sem. Négyéves teljes hitegetés után készítette el a Piseiot. amely a bordigherai vígja! ékfeszt iválon első díjat nyert ugyan, de odahaza a hivatalos körök részéről olyan ellenséges fogadtatásban részesült (agy on cenzúrázás, sajtókampány), hogy Berlanga egy időre nem is mert hazájában újabb vállalkozásba fogni. Csak otthon nem kellenek A legmegdöbbentőbb azonban a hatvan három esztendős, világtekintélyre szert tett Bunuel sorsa. A Francó-rend- szer hatalomra jutása óta úgyszólván egyfolytában emigrációban él: Párizsban, Hollywoodban, Mexikóban dolgozott, egyetlen filmje készült Spanyolországban a Vi- ridiána, amelynek példátlan botránya ismeretes: Cannes- ban 1961-ben Aranypálmát nyert, otthon pedig betiltották. Bunuel ezután ismét Mexikóba kényszerült, ott készítette el újabb, nagy feltűnést keltő szatíráját. Az öldöklő angval-t. Röviddel ezelőtt visszatért hazájába, de nem is jutott el a forgatásáig, mert a cenzúra-bizottság már a forgatókönyvet visszautasította és megvalósításra alkalmatlannak minősítette. A harc nem nyomtalan A legrangosabb spanyol filmművészek 'tehát ' odaftéüa nerir kellették.' Karóük mégsem múlt el nyomtalanéi a béklyóba kötött spanyol filmművészek fölött. Az új nemzedék — javarészt olyan fiatalok, akik mellettük tanulták meg a film ábécéjét, akik csak elbeszélésekből ismerik a polgárháború eseményeit — szintén megjelentek a nemzetközi fesztiválokon. Leg- sajátabb élményük a mai spanyol társadalom, ennek problémáit, konfliktusait igyekeznek vászonra vinni, nem riadva vissza semmilyen nehézségektől. A dolce vita Egy-egy fesztivál után a haladó filmfolyáiratok bizakodó hangon számolnak be rendíthetetlen harci kedvükről. művészi igényességükről és első kísérleteikről. Úgyszólván valamennyi „első filmeseinek”. A sort Ramon Comas kezdte meg Üj barátságok ci- mű művévé), amelynek forgatókönyvét hosszú esztendőkig nem engedték megfilmesíteni. A film a madridi dolce vitát állítja pellengérre. A középosztály morális és társadalmi kontaktusait örökíti meg nagyon kritikus hangon az ugyancsak ifjú Jorge Grau Nyári éj című alkotása, amr;y Mar del Platóban nyert dijat, Eletet hamisító cenzúra A legmegbízhatóbbnak turt- táj a fesztiválok kritikusai a San Sebastian-i fesztiválon második díjat nyert A rózsaszíntől; a..sárgáig-című, filmet. Rendezője Manuel Summers mindössze huszonnyolc esztendős. Első kísérlete egy kétrészes film. amely a fiatalkori és az öregkori szerelmet ábrázolja. Legnagyobb erénye. hogy dokumentál is hűséggel örökíti meg a mai spanyol életnek, különösen a szegény emberek világának, az ulca életének számos mozzanatát. Nyilván ennek köszönheti. hogy a hivatalos cenzúra nem kevesebb, mint huszonegy vágást eszközölt a filmjén, de így is csak az olasz I^ittuada A maffiás c-i- mű műve előzhette meg a San Sebastián-i fesztiválon. A fiatalok kezdeményezései mellett figyelemre méltók a spanyol művészetnek azok a törekvései, amelyek a helyzet realitásaival számolva, a történelmi hagyományokhoz és az irodalmi múltba nyúlnak vissza mondanivalójuk kifejtésére. Ez a körkép csak töredéke a mai spanyol filmgyártás béklyóba vert helyzetének. Mennyiségileg óriási túlsúlyban vannak azok a filmek, amelyek igénytelenségüknél, silányságuknál fogva nem méltók megítélésre. Az utolsó A rabszolgaságot száz évvel ezelőtt eltörölték az Amerikai Egyesült Államokban. Mégis, a dél-karolinai Johnsonville- ben a hatóságok vizsgálatot indítottak egy ottani lakos ellen, aki egy néger munkást két évig teljesen úgy kezelt mint rabszolgát. A vádlottat Robert Cooknak hívják, 40 éves és alkalomadtán prédikálni is szokott a helyi adventista imaházban. A rabszolgát, illetve a szerencsétlen néger munkást. Max Roy Mckenzie-nek hívják, negyvennégy éves, négy gyermeke van. Max két évvel ezelőtt került Cook dohányültetvényére, mint munkás. Munkaadója egy nyomorúságos rabszolga? kunyhóban helyezte el a családjával együtt, és napi három dollár fizetést Ígért. Egy napon a néger munkás a szokottnál is fáradtabbnak érezte magát, és hazatért kunyhójába. Cook rabszolgája után indult. A néger ajtót nyitott. Cook szól nélkül rásütötte revolverét. Szerencsére a fegyver csütötököi mondott. Cook erre galléron rayadta áldozatát, és a re- vorveraggyal kezdte ütlegelni. A munkás arcát több ütés érte és hamarosan elöntötte a vér. Ekkor Cook láncra verte feltuszkolta egy kocsira visszavitte munkahelyére és kény szeri tette, hegy dolgozzon. Az éj leple alatt a néger család felkerekedett. Cook másnap a rendőrséghez fordult, s kijelentette, hogy a néger egy 25 dollárról szóló kötelezvényt írt neki alá. Minthogy a szerencsétlen embernek ráadásul semmiféle igazolványa sem volt, a rendőrség letartóztatta, és börtönbe vetette. Most már ahhoz, hogy kiszabadul ign. előbb ki kellet volna fizetnie a 25 dollárt. Neki természetesen egy vasa sem volt. Cook tehát ismét meoielent a rendőrségen és elkérte munkára, hogy ledolgozza adóságát. Ettől kezdve a néger élete még tűrhetetlenebbé vált. Az esetről úgy imák az amerikai lapok, mint az utolsó rabszolga történetéről. Kitudja, az utolsó-e? í
