Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)
1963-12-24 / 103-104. szám
•> NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. december 24. A nemzetközi helyzet alakulása I90tt-ban Ír la: lJaál Ferenc NYOMON KÖVETVE a fő erővonalakat, amelyek a világhelyzet alakulását napjainkban meghatározzák, az 1963-as évről nagyjában a következő kép alakul ki: Ami a legfontosabb nemzetközi kérdést, a leszerelést illeti, jóllehet a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság eddig nem ért el komoly eredményt, mégis azt lehet mondani, hogy 1963 folyamán jó kiindulási alap jött létre a leszerelés megvalósításához. Persze túlzott és nem is indokolt reménység lenne, ha abban bíznánk, hogy közel vágyunk az általános és teljés leszerelés megvalósításához. De kétségkívül megvan a lehetősége annak, hogy egyes fontos részletkérdésekben sikerült előbbre jutni, aminthogy ma már mindenki előtt világos: a leszerelés minden valószínűség szerint részletintézkedéseken keresztül valósítható meg. 1963 legjelentősebb nemzetközi eseménye erre a területre esik. A három vezető atomhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — megegyezése az atomfegyverkísérletek részleges tilalmáról > nemcsak olyan értelemben volt jelentős békelépés, hogy megszabadította az emberiséget az atomfegyverkísérletekből folyó közvetlen veszélytől, hanem abban az értelemben is, hogy egy lépést jelent előre a leszerelés útján. Az emberiség megkönnyebbüléssel vette tudomásul ezt a lépést, a politikai megfigyelők azonban felhívták a figyelmet arra, hogy bármennyire is nagyjelentőségű a moszkvai atomcsend- egyezmény, ha nem követik továbi hasonló lépések, sokat fog veszíteni jelentőségéből és hatékonyságából. Már az atom- csendegyezmény aláírását követő hónapokban is bebizo- -näfosödott,, hogy a hosszú vá- •Xgifözási időszak bizonyos elő- jíyöjyet nyuii,. .azoknak, akik 'inkább akadályozni, semmint elősegíteni akai-ják az enyhű- léses irányzat kibontakozását. Az egy helyben topogás azzal a veszéllyel jár. hogy a visszahúzó erők ismét felélednek. A Szovjetunió kormánya már az atomcsendegyezmény aláírása előtt, de amikor már olyan stádiumban voltak a tárgyalások, hogy bizonyosnak látszott a megegyezés, több olyan pontot is megjelölt a nemzetközi politikában, ame- Yyek alkalmasak a tovább lépésre. AZ ELHANGZOTT javaslatok közül legnagyobb hord- ereje lenne egy meg nem támadási egyezmény megkötésének a Varsói Szerződés és a NATO országai között. Ez az a pont azonban, ahol a nyugatiak a legnagyobb ellenállást fejtik ki, mégpedig ' azért, mert Nyugat-Németország kormánya félti a presztízsét és attól tart, hogy egy ilyen egyezmény megkötése automatikusan magában foglalná a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Ettől eltekintve bizonyosra vehető, hogy a meg nem támadási egyezmény a NATO és a Varsói Szerződés országai között sokat vitatott témája lesz a következő év külpolitikájának. Valamivel több hajlékonyságot mutat a nyugati diplomácia a váratlan támadás megelőzésére irányuló elgondolásokkal kapcsolatban. Meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunió már 1958-ban előterjesztett egy ilyen irányú javaslatot, de akkor a nyugatiak még mereven elzárkóztak a tárgyalások elől. A fejlődést. jelzi, hogy azóta a nyugati kormányokban is megérlelődött a meggyőződés: keresni kell a háborús konfliktusok elhárításának leghatásosabb módozatait. A Szovjetunió javaslata a váratlan támadás megelőzéséről abból a szempontból is jelentős, hogy az ellenőrzés bonyolult problematikájának megoldásához nyújt gyakorlati alapot, de ha létrejön egy ilyen megállapodás, ez nemcsak katonai téren jelentene megoldást, hanem, előmozdítaná a j’i>bi> légkör kialakulását és a különböző országok biztonságérzésének megszilárdulását. Kétségkívül a béke érdekeit szolgálná, ha a nyugati kormányok is, hasonlóan a Szovjetunióhoz. felülvizsgálnák katonai költségvetésüket. Erre a Szovetunió ismét példát mutatott, amennyiben katonai kiadásait több mint hatszázmillióval csökkentette, viszont ez nehezen mondható e! a nyugati kormányokról. Majdnem egyidőben a katonai kiadások csökkentésének bejelentésével a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén, a NATO évvégi tanácskozásain, amelyen az atlanti szövetség országainak külügyminiszterei és penzügymini sztéléi voltak jelen, inkább a fegyverkezési tervek fejlesztésére fordították a figyelmet és bejelentették azt is, hogy több NATO-ország „kénytelen lesz” a jövő évben tovább növelni katonai kiadásait. A LESZERELÉS és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésének kérdései mellett a nemzetközi politika középpontjában áll változatlanul a gyarmati rendszer felszámolása. s az ezzel kapcsolatos még távolról sem megoldott kérdések sokasága. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a folyamatnak az egyik, s talán legfontosabb tényezője a közvetlenül érdekelt gyarmati országok fokozódó nemzeti öntudata és nemzetközi aktivitása, akkor alighanem az év legfontosabb eseményének az addis-abebai csúcstalálkozót kell tartani. Az értekezleten egységes frontot alakítottak az afrikai országok a gyarmati rendszer végleges felszámolására és közös intézményeket hoztak létre, amelyeknek az a céljuk, hogy segítsék az afrikai népek önállósági törekvéseit gazdasági és politikai téren egyaránt. Míg korábban az afrikai országok három különböző csoportban helyezkedtek el, főleg azoknak a régi gyarmati érdekeknek a megosztottsága szerint, amelyek ’álól a félSzábadulás utói»- sem^J mentesültek az afrikár országok. az addis-ababai értekezlet ezeket a csoportokat, ha nem is szüntette meg, de lényegesen fellazította és új platformot teremtett a különböző afrikai országok együttműködése számára. Persze ez meg nem jelenti azt, hogy az önállósághoz jutott volt gyarmati országok végleg kiszabadultak az imperialisták befolyása alól. Ez a befolyás főleg gazdasági téren változatlanul erős, s természetszerűleg magával hoz bizonyosfajta politikai beavatkozást is. A lényeg azonban az: a felszabadult afrikai és ázsiai országok népei egyre inkább ráeszmélnek arra, hogy nemzeti önállóságuk kivívása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot kialakítani a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, és mennyire támaszkodnak a haladó erők szolidaritására. MINDEN BIZONNYAL hatása lesz a nemzetközi politikára annak a tragikus eseménynek is, amely 1963 novemberében játszódott le Texas állam fővárosában, Dallasban. Kennedy elnök meggyilkolása ha nem is járt olyan következményekkel, hogy nagyobbméretű változásokra kerüljön a sor az eddig követett amerikai külpolitikában, azzal mindenesetre számolni kell, hogy az új elnök kevésbé érzi magát elkötelezettnek azok mellett a törekvések mellett, amelyek Kennedy irányzatára feltétlenül jellemzőek voltak. Johnson ugyan több ízben leszögezte, hogy kitart Kennedy irányvonala mellett és egyelőre legalábbis, még személyi változásokat sem hajtott végre a Fehér Házban, de azért elképzelhető, hogy más ember más stílust jelent és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a más stílus esetleg merőben eltérő konzekvenciákhoz is vezet. Ezenkívül az amerikai politikát 1964-es évben feltétlenül befolyásolni f^gja, hogyű ez áz év elpök- válösztások éve lesz. Bizonyos jelek amellett szólnák, hogy az úi vonás az amerikai po- lit'Hitvn: bizm-’-'-'-'-fo'-ú tartózkodás a nagyobb döntésekkel szemben. ŰRHAJÓSOK INDIÁBAN A szovjet űrhajósok, a közelmúltban több országba ellátogattak. köztük Indiába is. A képen látható Tyeresk-v>. Nyikolajev, valamint Bikovszkij és felesége indiai népviseletben Ä tudomány os fejlődés feltétele a béhe Salgótarján egyik nagyüzemében vita alakult ki az ugrásszerű, általános tudományos-technikai fejlődésről és annak összefüggéséről a háborúkkal. A vita központi kérdése volt, hogy — egyesek nézete szerint —1 a tudományos eredmények már békében is objektíve a háborút szolgálják, a háborúk maguk is ugrásszerű tudományos-technikai fejlődést eredményeznek. I. Mint közismert, a marxisták ellene vannak a háborúnak. Különösen elítélik a világháborút. amely mérhetetlen áldozatot követel az emberiségtől. Elítélik a helyi háborúkat is, mert azok magukban hordják a világháború veszélyét, lehetőségét. A világon kialakult mai erőviszonyok mellett pedig még inkább vallják a szocialista forradalom gvőzelmének. a nemzeti függetlenség kivívásának békés lehetőségét — amellett, hogy elismerik a forradalmi osztályháborúk, a nemzeti felszabadító háborúk jogosságát, sőt támogatják is azokat. Ahhoz tehát, hogy megfelelő választ kapjunk a háborúk, valamint a tudományos- technikai feilődés összefüggésének kérdésére, a marxizmusnak a békéről és a háborúról vallott tanításaiból kell kiindulnunk. A háborúk a kizsákmányoló, elsősorban a kapitalista társadalom szülöttei. Célja más népek leigázása, területrablás, gyarmatosítás, a haladó mazgal- mak elfojtása — végeredményben gazdaságilag a profitszerzési lehetőségek növelése, politikailag a tőkés osztály uralmának erősítése. A háborúk hatása a legfőbb termelőerő — az ember pusztulásával jár, a haditechnika korszerűsítésével pedig az emberiség felhalmozott anyagi és szellemi javainak nagy részét, teszi ’ a tűz martalékává. II. Egyeseket talán megtéveszt, hogy a második világháború előkészítése és végigvitele magával hozta, elősegítette a tudomány és technika bizonyos és egyoldalii fejlődését, a tőkés országokban a termelés megélénkülését, noha a tőkés termelés fő hajtóereje a profit, a minél nagyobb haszon elérése volt és marad. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett gyorsuló technikai fejlődést azonban a monopóliumok számára kialakult úi helyzet is elősegítette. Mindenekelőtt a korábbinál nagyobb jelentőséget kaptak a katona-politikai meggondolások. a fasiszta Németország monopolistáinak világuralmi törekvései megvalósításához a tudomány és a technika új vívmányait kellett feitárniok; mind nagyobb szerepet kapott és kap az állam a hadi megrendelésekben, a katonai kiadások fedezésében, amit a dolgozók, az adófizetők rovására valósítanak meg, s nem utolsó sorban a Szovjetunió, a kommunizmus iránti gyűlölet vezeti őket abban, hogy a ..semmi sem drága” elv alapján a tudományt és a technikát a katonai erő növelése végett fejlesszék. Ám micsoda tudományos és technikai „haladás” az, amely a két világháborúban 80 millió ember puszulását, sebesülését eredményezte. A XX. század első felében 4 billió dollárt költöttek fegyverkezésre. Ebből a pénzből 50 évig ingyen jutna kenyér a föld valamennyi lakosának! Ehelyett viszont az imperialisták hadiraktáraiban már 80 tonna hagyományos robbanóanyagnak megfelelő termonukleáris robbanóanyag jut a világ minden egyes emberére. A tudományos-technikai fejlődést, annak igazi értelmét és tartalmát az méri, hogy mennyire szolgálja az emberiség érdekeit. Mennyire járul hozzá a termelőerők fejlődéséhez, az ember tökéletes felszabadulásához, a békéhez. III. A béke és a háború, valamint a tudományos-technikai forradalom összefüggésének, okainak és hatásának általános vizsgálata, a két világrendszer — a szocialista és a kapitalista — létezésének figyelmen kívül hagyása vezette el helytelen következtetéshez a fentebb említett vi- tázók egyik részét. A két világháború között a Szovjetunió léte, majd 1945 után a többi szocialista országok fényesen igazolják, hogy az igazi, a dolgozó nép felemelkedését szolgáló tudományostechnikai fejlődés csak békében képzelhető el. A szocializmus és a béke édes testvérek. A legfejlettebb társadalmi rend, a szocializmus nagyszerű céljainak megvalósítását csupán a béke biztosítja. A szocializmus országai számára a béke az új élet építésének létkérdése, nem pedig a háborúra való felkészülés időszaka. Csak akkor és annyiban használják a tudomány és a technika vívmányait a honvédelem céljaira, amikor és amennyiben a szocialista haza védelme, az imperialista agresszió elhárítása azt megkívánja. Napjainkban a Szovjetunió katonai erejének elsőbbsége a világban éppen nem a háborút szolgálja, hanem a béke fenntartását, figyelmeztetés az agresszoroknak: a szocializmus tudományos-technikai eredményeivel katonai tekintetben is képes legyőzni az imperializmust. A békés egymás mellett élés politikájának és gyakorlatának legfőbb célja, hogy a gazdaság, az építés, a kultúra frontján bizonyosodjék be: melyik rendszer életképesebb, hogy a békét már a mai nemzedék életében állandóvá, véglegessé tegyük. Különben el sem képzelhető azoknak a gigászi épitési terveknek a megvalósítása, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista országok népei a következő 20 évre maguk elé tűztek. IV. A második világháború után a tőkés világ egy részében. különösen az Egyesült Államokban több tényező együttes hatása átmenetileg kedvezően hatott a tudományos-technikai fejlődésre. Nagy igény jelentkezett a lakosság részéről a tartós fogyasztási cikkek iránt: ezért és más okok miatt is tömeges igény jelentkezett új termelési eszközökre, az elavult gépek cseréjére. A legyőzött nagyhatalmak egy időre kiestek a világpiacon folyó versenyből, a győztesek elsősorban az USA, megszerezték maguknak ezt a piacot. Az 1948—49-ben jelentkező kisebb válság hatása, a termelés nagyobb mértékű visszaesésének elkerülése arra ösztönözte a tőkéseket, hogy milita- rizálják a gazdaságot, hideg- háborús légkört teremtsenek, Koreában pedig kirobbantsák a melegháborút A termelés és a profit növelése érdekében még jobban uralmuk alá hajtották az államot, felhasználták a piac, a nyersanyag biztosítására, jövedelmünk további növelésére. A két rendszer békés versenye, a Szovjetunió igen gyors tudományos és technikai fejlődése is arra kényszeríti a tőkés országokat, hogy megpróbáljanak vele lépést tartani. A tőkés országok fejlődése — különösen az USA-é — azonban az utóbbi másfél évtizedben gazdasági válságoktól volt terhes, a tudományostechnikai haladás még fokozottabban viselte magán azokat a .jegyeket, ismérveket, amelyele a tőkés termelési viszonyokból fakadnak. A nagv monopóliumok nem a nép, hanem saját érdekeiknek megfelelően segítik, vagy gátolják a technika fejlődését: a moriopolárak hatása csökkenti a fizetőképes keresletet, ugyanakkor óriási mennyiségű áru halmozódik fel: a munkanélküliség és a kapacitás kihasznál gálánsába ma még jobban jellemzője n tőkés gazdaságoknak, mint bármikor. A milftarizrwus eftorzíttja a nemzetgazdaság szerkezetét. A hadikiadások és hadimegrendelések a társadalom túlnyomó többségét sújtják, a haditechnika mai fejlettsége mellett egyáltalán az emberiség többségének létét . teszik kockára, nem pedig tudományos-technikai fejlődést vetítik elénk. A felhalmozol' fegyverek, mait „holt toké” súlyos teherként nehezednek az emberiség vállára, megfosztják a tudomány és a technika eredményeinek emberibb felhasználási lehetőségétől A szocializmus országai erejüket nem kímélve küzdenek a békéért, a békés egymó- mellett élés politikájáért, mert ez az egyedül lehetséges út, amely feltárja az emberiség előtt a tudomány és a technika vívmányait és lehetőségeit, megnyitja az utat az emberi értelem végső győzelméhez. Balogh Gyula
