Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-07 / 98. szám

1963, december 7. if 66 RÁUI SEPÜJSA« Ä műszakiakon a sor A termelékenység ala- hutásának egyik fontos tényezője: hogyan használják ki a munkaidőt. Időfelmérések bizonyítják: az elmúlt évben a szénbá­nyászatban például a ren­delkezésre álló munkaidő 27 százaléka esett ki a termelésből. 1963' első fél­évében tovább romlott a helyzet. A kiesett idő meg­haladja a 28 százalékot. Miből adódik ez? A munkástól függő vesz­teség idő 1962-ben 0.7, ez év első felében pedig 0,8 százalék. Ezzel szem­ben a műszaki szervezés­sel megszüntethető kiesés tavaly 3,9, ezév első felé­ben pedig már 5,1 százalék volt. S a számok mögött kár­ba veszett széntonnák, százai, ezrei húzódnak meg. A bányász (fezt tartja: ha leszálltam a bányába, termelni akarok. Hiszen a szénnel teli csille utón kápja a fizetést is. Csak­hogy mennyi a megrakott csille, az esetek többsé­gében nem a bányászokon múlik, nem okolható a bányász, ha a biztosítás­hoz szükséges bányafara, a lőmesterre, vagy éppen az üres csillére kell vár­nia. ok idő vész kárba a be­™ és kiszállással is. Ez a munkaidő 9,2 százaléka. Az előkészület és befeje­zés 3,6, míg a pihenés a munkaidő 7,6 százalékát veszi igénybe. Itt is első­sorban a műszakiak ten­nivalóit említjük. Mert igaz, hogy a bányászok zö­me „telepítés’’ után azon­nal megindul munkahelyé­re. Ha viszont nem talál ott a munka megkezdé­séhez anyagot — már időt veszít. Sok az a 7,6 száza­lék is, ami a pihenésre megy. A bányászok azt mondják: — s mi is ta­pasztaltuk — ez gyakran az indokolatlanul hosszú füstrevárás miatt van. A veszteségidőt csökken­teni csak a cselekedetek sokaságával lehet. Ezt bi­zonyítja a mátranoi>áki példa. Az év első negye­dében a munkástól függő veszteség idő még 1,3 szá­zalék volt, a harmadik ne­gyedévben már csak 0.1 százalék. A jó műszaki szervezéssel 5,5 százalékos kiesési időt 1,3 százalékra szorították. Hogyan? A füstrevárási időt csaknem a felére, az üies csille hiányból eredő kiesést pe­dig egynegyedére csökken­tették. A felmérés idősza­kában anyagkeresésre 526 percet fordítottak a bá­nyászok, a harmadik ne­gyedévre ezt teljesen megszüntették. A TMK jobb munkaszervezésével elejét vették az üzemza­varból (karambol, géptörés szalagszakadás) származó veszteségidőknek. Azelőtt a felvigyázó, az aknász a munkahelyen beszélte meg a munkacsapattal a tenni­valókat. Erre műszakon­ként 294 percet fordítot­tak. Most a műszakkez­dés előtt beszélik meg a feladatokat. A mátranovákiak si­kere magáért be­szél. Bizonyíték az a nyolc­ezer tonna szén is, amelyet eddig, éves tervükön felül, küldtek a felszínre. Figyelemre méltóak ezek az eredmények, még ha a trösztben úgy is nyilatkoz­nak: nem adják a reális valóságot. Véleményünk szerint, ha Mátranovákon lehetett, ak­kor a szénmedence más üzemeiben is megvan a le­hetőség a veszteségidők csökkentésére. Mert a szénbányászatban kiesett minden perc, vagy óra sok-sok torta szenet jelent. Erre a szénre pedig szük­sége van a népgazdaság­nak. Somogyvári László A huszonnegyedik órában — Higyje el, de ezt már nem az újságírónak mondom —, ez a téliesítés sem sokat ér. Ha kemény telet kapunk, épp úgy leragadunk, mint egy éve... Ezzel búcsúzott tőlem no­vember utolsó napjaiban az egyik nagy salgótarjáni lé­tesítmény építésvezetője. Mint váratlan hideg zuhany az ember nyakába, úgy ért közlése. Hogy-hogy nem so­kat ér? Hiszen hónapok óta, ahányszor az építőipari vál­lalat központjában megfordul­tam, szinte nem volt alka­lom, hogy a téliesítés előké­születei szóba ne kerültek volna. Nyár közepén az elő­készítési osztály tanulmányt állított össze, aztán részletes intézkedési terveket. Készül­tek. A téliesíthető építkezé­sek köre, száma növekedett, s november végén a vállalat igazgatója vastag paksamétát tett elém: Emberek és határidők — Itt a végleges intézke­dési terv. íJem azért mondom de ilyen alapos, mindenre ki­terjedő téliesítési terve a vállalatnak még nem volt. Itt a tavalyi, látod? Egy papír­lapon elintézték az egészet. Az ideiben már rendszerez­tünk, mindenkinek megvan a feladata, határidők, felelősök. S ha valamennyit nem is, de a vállalat dolgozóinak több, mint nyolcvan százalékát fog­lalkoztatjuk a télen. Kilenc- száz egynéhány embert. És ezzel még nincs vége: azóta még egy intézkedési terv készült — sorrendben a harmadik. Még részletesebb, még alaposabb. Az objektu­mok még több kategóriába osztva: hol, milyen időjárási feltételek mellett lehet dol­gozni, milyen műszaki intéz­kedéseket kell tenni, hányán min dolgozhatnak a téli hó­napokban. és így jQyább. Mégis, itt van például a megyei kórház, aVifélvriek telj­esítéséhez hónapokkal ezelőtt nagy reményeket...fűziek. igaz hogy a tél közeledtével ezek a reménységek egyre inkább zsugorodtak, de a kórház raa is szerepel az intézkedési tervben. Januárban 90, feb­ruárban 86, márciusban 111 ember foglalkoztatását tűzték ki célul. A feladat: válaszfa­lazás, vakolás, aljazatok ké­szítése. szerkezeti munkák. — De hogyan fog fűteni? — kérdeztem Zsóri Lajostól, az építésvezetőtől. — hiszen ezen a hatalmas épületen egyetlen ablak sincs még? Sok a „ha“ — A végleges ablakkere­teket szinte csak az épület teljes befejezése előtt tehet­jük a helyükre. Most olyan megoldással kísérletezünk, hogy ideiglenes kereteket ácsoltatunk és műanyag fó­liával fedjük le. Kettő már készen van. A kéthetes pró­baidő után, ha beválik, az ácsok annyi keretet készíte­nek. amennyi három szint részleges lezárására elegendő. — Azt mondja, ha beválik. És ha nem válik be? — Hát akkor, majd meg­próbálunk valami mást... — Mit? — Még nem tudom. Akkor valószínűleg az asztalosokkal csináltatunk rendes ablakke­reteket. — Milyen fűtőberendezéseik vannak? — Nagyteljesítményű hőlég­fúvó berendezés kellene, de nem tudom lesz-e belőle va­lami. Nem nagyon biztatnak. — Mit csinál, ha holnapra bevág egy tíz fokos fagy? A szálloda, a kultúrház és a pártszékház építésvezetője, Zsóri Pál, sokkal optimistább volt. — A nádpalló megvan, tü­zelő, kályha van. Fólia is, bár kevés. Még kértünk. — No — mondom — még sincs akkor baj. — Nincs, persze, hogy nincs. Ha január előtt nem lesz ko­moly hideg, a kultúrházra rá­tesszük a vasszerkezetet. Ha a Fémmunkás Vállalat janu­ár közepéig megküldi az ajtó és ablakkereteket, lehetőség van komoly téliesítésre. Az Á szárnyban elkezdjük a vá­laszfalazást, a víz, villany, fű­tésszerelést. A két ,,{ia” talán fel sem tűnt volna, de korábban jár­tam a pártszékház építkezé­sén. És ott is meglehetősen sokismeretlenes feladványba botlottam. Kovács Miklós technikus elpanaszolta, hogy baj van itt is az ablakkere­tekkel. Cement sincs, sóder sincs, úgynevezett BN épület­elem sincs. Márpedig, amíg ez így van átfúj a szél a párt­székházon. De Zsóri Pál sze­rint ez nem nagy ügy. Es rossz idő lett! — És mit tesznek, ha hol­nap leesik a hó, ha kemény fagy lesz? — kérdem -— bár tulajdonképpen minek is kér­dezni, mikor úgyis tudom a választ: — Á, kérem, nem lesz rossz idő! — legyintett az építés- vezető. Látogatásom után néhány nappal Salgótarjánban hat— hét, a külterületeken nyolc fok hideget mértek. Leesett az első hó. csúffá téve az összes építőipari időjósokat. S kiderült, számos, egyébke t téliesíthető épületen nincs ab­lak, betonhoz, habarcshoz ce­ment, kavics. A főtéri tizen­hárma* építésének .s cur.« máris hat napot késik, mert nincs födémpanel!. A vidéki építkezések krónikus anyag­hiányban szenvednek. Csütör­tökön. a vállalat pártvégre­hajtó bizottságának üiésén vi­lágossá vált, hogy ez a har­madik. végleges intézkedési terv nem is olyan végleges. S ha a .hideg tartós, .lesz és kemény — megáll a munka. — Télen az ilyen elő szo­kott fordulni — mondta a fő­mérnök. No, ez igaz. Tavaly is elő- ; fordult. Ezért aztán az el­ső negyedévi 32 milliós terv- teljesítésből 16 millió lett, aztán kapkodás a termelés­ben csaknem az egész esz­tendőn át — nem utolsósor­ban azért, mert megelégelve a sok bizonytalanságot, majd ötszáz munkása hagyta el a vállalatot. Ezen az értekezleten Miszt- rik Imre, az I. számú fő­építésvezetőség főnöke kije­lentette: a műszaki vezetők sokat és alaposan dolgoztak az idei téliesítésen. Ha ez igaz. mégis miért botlunk lépten-nyomon alapvető hiá­nyosságokba? Vajon levonták a műszaki' vezetők a tavalyi tél minden tanulságát? Ha ez így volna, vajon végződhet­ne egy főmérnöki beszámoló ilyen záróakkorddal: „ ... ak­kor leálunk. Télen előfordul az ilyesmi”, \ Számolni a valósággal A város, a megye vezetőit, s főleg a vállalat munkásait félesztendeje. ezzel biztatják: az idén nem ismétlődik meg a tavalyi S nem is nyu­godhatunk ínje, hogy megis- mi • \i . A néhány napig tartó fagyos idő kissé meg- eriyhtiH. De újabb időjóslások hal óit — most már. valóban ,i huszonnegyedik órában : — a műszaki vezetőknek min­dent el kell követniük, hogy a téliesítési program valóra váljék. Kár illúziókba ringat­ni magukat: ez nem lesz egy­szerű, hiszen a téliesítésnek jócskán hiányoznak alapvető feltételei is. De valóra kell váltani. Ezt követelik a me­gye. a város, az egész nép­gazdaság napjainkban legfon­tosabb gazdasági és politikai érdekei. ileciak a papírt nézzék Nem ritka az olyan mun­kás, aki éjszakáinak egy ré­szét azzal tölti, hogy egy-egy ötletes megoldással szolgálja a gyorsabb és olcsóbb terme­lést. Csakhogy amikor ezt te­szi, nem jut eszébe: hosszú az út a megvalósulásig, sok aka­dályt keil addig legyőzni. A munkásújitók közül az utóbbi időben egyre többen fordulnak a szakszervezethez, mert egyedül képtelenek ki­verekedni törvény adta ■ jogai­kat éppen azoknál, akiknek feladatuk lenne, a törvény helyes alkalmazása, a népgaz­daság érdekeinek védelme. Az acélárugyárban az első félévben 30 munkásújító ko­pogtatott a szakszervezeti bi­zottság ajtaján. Egy részük joggal panaszolta: nem érte­nek egyet javaslataik elutasí­tásával. Alapos vizsgálat után kiderült, hogy 12 munkás pa­nasza jogos volt. Hacsak ezt az egy esetet is­mernénk, akkor is ki kell je­lenteni: ez az út nem járható, mert fékezi a dolgozók kez­deményezését, tehát ellenke­zik a párt helyes politikájá­val és annak gyakorlatával. Egyébként az ilyen munkastí­lus sérti az alkotó emberek önérzetét, nevezetesen az újí­tókét. akik pihenő idejüket it feláldozva igyekeznek segíte­ni. Már sokszor leírtuk, de most is idekívánkozik: azok, akik vállalkoznak emberek ügyei­nek intézésére, amikor egy aktát kezükbe vesznek, ne csak az újabb feladatot, ha­nem közös ügyünk segítő szándékú dolgozó emberét ts lássák meg benne. ÍV. 1M Minőségben is teljesítsék tervüket a salgótarjáni kályhagyártók A ZIM Salgótarjáni Gyár­egységében az év elején a dolgozók vállalták, hogy az idén nemcsak több, hanem fcartósabb kályhát és tűzhe­lyet adnak a lakosságnak. Tűzhelyből kilenc hónap alatt 12,3. kályhából pedig 7.4 százalékkal termeltek többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ez a többletter­melés azért is dicséretes, mert 100 százalékban a ter­meteken ;.'?ég nö v ekedesé bői származik. Ugyanis feladatu­kat 2.4 százalékkal kevesebb munkáslétszámmal bonyolí­tották le. A gyármányok közül a Pil­le és Lepke tűzhely minősé­ge lényegesen jobb. mint az elmúlt években. A tea-tűz­helynél használt védőlemez ugyancsak minőségjavulást eredményezett. Azzal, hogy az év elején áttértek a szab­ványos tűzhelygyártásra, azl jelentette, hogy a termékek élettartama, néhány évvel meghosszabbodott, de i meg nem éri el a kívánt szintet. Az elért eredmények mel­lett minőség növekedésére tett vállalásukat még nem teljesítették. Míg 1962-ben az I. osztályú termékek aránya 99,25 százalék volt, addig ez­év első kilenc hónapjában «99.12 százalékra csökkent. Mivel a kívántnál gyengébb min őségben állították elő a kályhákat és a tűzhelyeknél, ezért majdnem 94 ezer fo­rintot vontak le a számlák­ból árengedmény címen. A minőségi kötbérként levont összeg' a tavalyi 11 435 fo­rinttal szemben az idén, az említett időszakban 143,436 forintra növekedett, azaz ennyivel csökkent a nyere- segreszeeedesre szánt összeg. Súlyos bányaszerencsétlenség Tatabányán 26 bányász sújtólégrobbanás következtébe.» életét vesztette — Szombaton temetik a munka frontján elesett hősöket — A szerencsétlenség okainak kiderítése folyamatban van Szerda éjjel súlyos bánya szerencsétlenség történt a ta­tabányai XV a aknán, amelynek következtében 26 bányász életét vesztette. Az éjszakai műszak a meg­szokott módon kezdődött. Bu­da Antal 26 tagú ifjúsági szo­cialista brigádja elfoglalta he­lyét a bánya délkeleti mező­jének 134-es számú frontfej­tésén. Munkához készülődtek, mikor a sújtólégrobbanás be­következett. A robbanás hatá­sára a frontfejtés főlégvága- tán törés támadt, a levegőel­látás megszűnt és a gázok elárasztották a munkahelyet. A Boda-brigád tagjai részben a robbanás nagy erejétől, rész­ben pedig égési sebek követ­keztében mind a 26-an azon­nal életüket vesztették. A frontfejtés közelében tartóz­kodó másik négy bányász könnyebb sérülést szenvedett, de egymást segítve sikerült" elmenekülniük a veszélyes helyről. Hasonlóképpen kime­nekültek az életveszélyes gá­zoktól elárasztott területről két elővájó csapat tagjai is, akik sikerrel használták ön­mentő készülékeiket, A bánya távolabbi mezői­ben nem okozott balesetet a robbanás, mert a szénpor ál­landó permetezése miatt szén­porrobbanás nem következett be. így a bánya többi 125 dolgozója sértetlenül hagyhat1- ta el munkahelyét. A tröszt központi bánya­mentő állomásának dolgozói és az üzemek bánymentői azonnal hozzáláttak a men­téshez. s a helyszínre érkez­tek a megyei pártbizottság, a tröszt, a Nehézipari Minisz­térium és a bányászszakszer­vezet vezetői is. Tízórás mun­ka után felszínre hozták a szerencsétlenül járt 26 bá­nyász holttestéi. Csütörtök reggel 9 órakor a mentés be­fejeződött, a szerencsétlenség okainak kiderítésére a vizs­gálat tovább folyik. A munka frontján hősi ha­lált halt 26 bányász a szén- bányászati tröszt és a bá­nyászszakszervezet saját ha­lottjának tekinti. A gyász je­leként városszerte fekete zász­lók kerültek a középületekre. A 26 fiatal bányász temeté­sére külön bizottság alakult, a gyászszertartásra szombat délután fél 3-kor kerül sór. A szerencsétlenség legidő­sebb áldozata 41, a legfiata­labb 20 éves volt. Mindannyi­an Tatabányán végezték el a vájártanuló iskolát. Boda Antal szocialista brigádjának tagjai nemcsak a munkában, hanem magánéletükben is példát mutattak. A szerencsétlenségben éle­tét vesztette Barsi János csil­lés, Boda Antal vájár brigád­vezető, Buda Béla Vájár, Csá- gola István csillés, Fischer Ferenc csillés, Gvóth Mihály segédvájár, Juhász János 2. csillés, Kaszás Győző segéd­vájár, Király István vájár* Kosivá Sándor vájár, Köves Sándor csillés. Lukács Péter csillés, Papp Béla vájár. Pap László 1. vájár, Pörcz Szil­veszter vájár, Rácz János vá­jár, Schlégi János Mihály vá­jár. Sípos József vájár, Sza­bó István (zalai) vájár, Szei- bert Lajos csillés, Takács Mi­hály lőmester, Toldi József vájár, Váczi József vájár, Vá­gó János vájár, Vidies János vájár és Zábonyik István vá­jár. Ma temetik a munka köz­ben hősi halált halt 26 bá­nyászt. A temetés napját a Tata­bányai Tanács gyásznappá nyilvánította. Az MSZMP Központi Bizottságának részvéttávirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára az alábbi részvéttávira- tot intézte az elhunyt bányászok hozzátartozóihoz: A tatabányai Szénbányászati Tröszt Igazgatóságának, MSZMP Pártbizottságának, szakszervezeti bizottságának, KI SZ-bizott súgónak. Tatabánya, A Magyar Szocialista M unkáspárt Központi Bizott­sága megrendüléssel értesült a XV A aknában történt sú­lyos szerencsétlenségről. A tragikus körülmények között elhunyt bányászok családtagjainak, hozzátartozóinak mély részvétünket fejezzük ki és együttérzéssel osztozunk fáj­dalmas gyászukban. Kádár János első titkár A Tatabányai Szénbányászati Tröszt Vezetőségének A Nógrád megyei Szén bú nyászati Tröszt vezetősége es dolgozói nevében a lő fa aknában történt súlyos . tömeges, halálos baleset alkalmából mély részvétünket és együttér­zésünket fejezzük ki. A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt Vezetősége A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt pártbizottsága A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Nógrád megyei Tröszt bizottsága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom