Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-07 / 98. szám

4 NOGRAD!NfiPÜJSAG 1963. december 7 RÓMA, 1943. Gondolatok Pécs után A karancskeszi bábjátékosok sikeres szereplése az I. Országos Bábjátékos Napokon Néhányszor előfordult már velünk. Meglepődve össze­nézünk: Hát nekünk ilyen is van? Hogy-hogy eddig ész­re sem vettük? És akkor még mindig nem egészen hisszünk saját sze­münknek. Bevárjuk, míg má­sok is dicsérik, míg az egész országból összesereglett mű­értő közönség elismeréssel ju­talmazza a produkciót, míg hírét szárnyra kapja a saj­tó, a rádió, a televízió... Valahogy így jártunk mi a karancskeszi iskolások báb- csoportjával. Valamikor a ké­KLUB AZ ISKOLÁBAN A közösségi élet ábécéje — Hasznos időtöltés Ajándékváza a vitrinben Legénysorba lépő fiúk, for­más leányok nyüzsögnek a klubban. Ki-ki kedve szerint foglalkozik. Aki a sportot sze­reti, pingpong-csatákat vív, a könyv rabjai a könyvtár csendjében húzódnak meg. Akiket pedig a társalgás vonz, erre a célra kijelölt szobában folytatnak eszmecserét. Otthon született Három nagy terem, gazda­gon felszerelve, könyvekkel, folyóiratokkal, rádióval, TV- vel, szép bútorokkal, háziszőt­tes díszítésekkel, vitrinekkel. A klub kedves otthona lett a balassagyarmati iparitanuló­iskola hallgatóinak. Schuchmann Zoltán, az in­tézet igazgatója mondta el, hogy a klub megnyitása nagy gondtól szabadította meg őket. Az iskolába többségé­ben vidéki gyerekek járnak. Még a pásztói, rétsági és szé- csényi járásokból is. A tanu­lók a tanítási idő végén a vo­natok, buszok indulásáig elszé- ledtek a városban, kóborol­tak, s ez nyugtalanította az iskola vezetőségét. — Ez vezetett benünket, hogy otthont teremtsünk a gyerekeknek. Két válasz egy kérdésre Az új otthont meg kellett szerettetni, mert vannak a gyerekek között, akik jobban szeretik a „szabad” életet. Pintér Ágnes II. éves fodrász­tanuló Szécsényből jár az is­kolába. Még félszegen mozog a falak között. — Én most vagyok itt elő­ször. Máskor a tanítás után sé­tált, kirakatokat nézegetett, őszintén megmondja, hogy szívesen csinálta. — És most itt? Megrántja a vállát, gyanú ül szemében, de válaszra már nem jut ideje, mert szólítják a sportteremből, álljon asz­talhoz. Kereszti László II. osztályos tanuló pótolja az elmaradt választ: — Először én is azt hittem, a négy fal zárka lesz. De ez attól függ, hogyan illeszke­dem be a klub életébe. Itt szabályok vannak, amelyeket be kell tartani. Az olvasóte­remben nem lehet zajongani, de a sportteremben kitombol­hatom magam. Ha meg ked­vem tartja, tanulhatok is. Ék­re előbb-utóbb mindenki rá­jön. . . . Mint az utcán Valóban így van, előbb- utóbb mindannyian rájönnek. Zalányi János Bercelen la­kik, villanyszerelő a kövesdi bányánál. Csampa János var­sányi, autószerelő Szécsény- ben. Varkó Pál erdőkürti, esz­tergályos tanuló a gépállo­máson. Valamennyiüknek messze az út hazáig. De a várakozás, az indulásig kelle­mesebb, hasznosabb a klub­ban, mint az utcán. * Elcsendesedik a zsongás. Schuchmann Zoltán végig megy a termeken. A társalgó­ban megáll a vitrin előtt.A gye­rekek kíváncsian körülveszik, és egyre többen jönnek. Fi­gyelik az igazgatót, aki ki­nyitja a vitrint és egy szép vázát helyez el benne, mellé oklevelet tesz, amelyen ez áll: „Az Ipari tanuló Intézet­nek Balassagyarmat város fej­lesztéséért végzett társadalmi munka elismeréseként”. Valaki elkiáltja magát: „Hurrá!” Bobál Gyula A tárlaton Zagyvaróna Jókai, Kacsoh, Molnár, Strauss, Mikszáth, Shakespeare és más szerzők darabjai megyénk színpadain A repríz-darabok után a Szeretve mind a vérpadig színrehozásával az Állami Déryné Színház Nógrád me­gyében is megkezdte az 1963— 64-es színházi évad bemuta­tóit. A Jókai-művet — amely az első turnéban december 7-ig szerepel műsoron —, decem­ber 26-tól Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz köve­ti. Érdekessége a darab be­mutatójának, hogy a Déryné Színház betanulásában orszá­gos elsőként Zagyvarónán ke­rül közönség elé, majd né­hány nógrádi est után Bécs- ben kap színpadot. December 28-án este a Ber- narda háza bemutatásával salgótarjáni közönségének kedvez a színház, mert a da­rab megyei első előadássoro­zatára egyébként csak január 1-től 7-ig kerül sor. Nagy érdeklődésre tarthat számot január első felében, 9-től 13-ig Mikszáth híres mű­ve, A beszélő köntös színpadi változata, majd január 22— 26 között Molnár Ferenc: A Fái utcai fiúk című világhírű ifjúsági regényének dramati­zált változata. Február közepén egy vígjá­tékot mutat be a színház, március elején Strauss víg­operája, a Denevér újabb me­gyei előadásai következnek soron, majd március 21-én Seribe: Egy pohár víz című szellemes vígjátékának pre­mierje jelent eseményt. A színház idei nagy „pro­dukciója” a Hamlet április 3- tól 10-ig terjedő előadássoro­zata lesz. Shakespeare szüle­tésének 400. évfordulóján e mű színrevitelével tiszteleg a színház a drámairodalom leg­nagyobbja előtt. \ A Déryné Színház igazgató­ságát egyébként erősen fog­lalkoztatja a Madách-cente- nárium megünneplésének le­hetősége és szükségessége is. Szó van arról, hogy a színház betanulja a Tragédia kama­raváltozatát, esetleg a költő kevésbé ismert, A civilizátor című egyfelvonásos művét.. ső-tavaszon láttam előadásu­kat. Nagyon tetszett. Közben a karancskeszi bá­bosok folytatták a munkát, s november végére meghívást kaptak Pécsre, az I. Orszá­gos Bábjátékos Napokra. Azó­ta ismeri őket, vezetőjüket Hárskúti Anna tanítónőt, meg kukoricacsutkából készült csu­hába öltöztetett bábuikat az egész ország * A pécsi zsűri elnökének szavai szerint: — A zsűri valamennyi tag­ja rendkívül meghatott. — Mondotta Szilágyi Dezső, a fesztivál harmadik napján az ország minden tájáról ide­igyekezett mintegy négyszáz népművelő, pedagógus, gyer- mekpszihológus előtt. — őszintén örültünk ennek a kedves, üde produkciónak. — Természetes előadás volt, ez, amelyből hiányzik a jnű- viség. Hatását nemcsak a kö­zönségre, de . szakértőkre is elsősorban egyszerűégével gyakorolta. A figurák beál­lítása — ha úgy tetszik: ko­reográfiája — élő folklórt jel­zett. Olyan folklór jelenlétét, amelyből, mint televény ta­lajból, virágzott ki a gyer­mek nyelvére könnyen át­ültethető népi lakodalmas já­ték. Harmóniát bizonyít ez az előadás, egy vállalt feladat és annak sikeres végrehajtá­sa között. Ezért tartja nagy­ra a zsűri a podukciót. — Szellemesek és megható- ak a kukorica botos bábuk, amelyekben fellelhető a tu­datos visszanyúlás a tavaszi bábtáncoltatás legősibb for­máihoz. Sikerült ennek a többszáz évvel ezelőtt kezdő­dött, de ma már csak hagyo­mányokban élő népszokásnak az összes erényeit, az egysze­rűség, az őszinteség és a bel­ső hit, meggyőződé elemi ere­jét belevinni a játékba. Szilágyi Dezső után felszó­lalt Hermann Aliz, országos hírű gyermekpszihológus is. — A gyerekre — mondotta —, nem szabad semmi olyat erőltetni, amire nem válaszol a lélek. S ahogy érezni le­hetett a gyermekekből kicsen­dülő örömöt ■*- és elsősor­ban ez nyűgözött le bennün­ket — a? a karancskeszi gyermekek lakodalmas játé­ka volt. Elhangzott ezen a megbe­szélésen még sok minden szép és jó a nógrádi bábo­sokról. Kaptak hasznos ta­nácsokat is további munká­jukhoz. . De Pécs után már nyilvánvaló: nemcsak a keszi csoportról kell beszélnünk. A téma hálás és elmondhatnánk itt most sokmindent a báb­játék hasznosságáról — az iskolai és iskolánkívüli gyer­mekfoglalkoztatásban. Hogy a bábkészítéstől kezdve a nyil­vános fellépésig, a gyermek játszva szereti meg a közös­ségben végzett munkát, pal- lérozódik esztétikai érzéke, megtanul szépen beszélni, is­merkedik a népi hagyomá­nyokkal és az élő irodalom alkotásaival, hozzászokik a bátor fellépéshez. De hiszen tudja ezt a pedagógus, a nép­művelő! És az istápolásukkal megbízott művelődésügyi ve­zető. A megye bábmozgalmá­ban azonban mégsem tükrö­ződik a bábjáték ily nagy és ennyi féle hasznossága. Sal­gótarjánban például voltakép­pen egyetlen jól működő báb­csoport van — a Somlyó bá­nyatelepi. Pedig elvileg min­den, gyakorlatilag csaknem minden iskolában lehetne. Vidéken mindössze nyolc számottevő csoport működik. Balassagyarmaton sem a gyermekek kedve és a mél­tó szakvezetők hiányoznak, ha­nem a művelődési otthon anyagi támogatása. S nem csupán anyagiakról van szó, hanem erkölcsi megbecsülés­ről is. Nem véletlen, hogy már tréfás mondás is jár­ja „Aki vidéki népművelés­re adja a fejét, vállalja a lemondást sok mindenről. De aki bábcsoportot vezet — kü­lönösen elszánt ember...” A karancskeszi bábosok or­szágos jelentőségű sikere te­hát nemcsak arra ad. alkal­mat. hogy idehaza is felfi­gyeljünk értékeire. Arra is, hogy rávillantsa a fényt a bábmozgalom jelenlegi hely­zetére. Arra, hogy megfon­toljuk: nem lehetne-e néhány ember erőfeszítéseihez a mos­taninál nagyobb támogatást nyújtani. Azért is. hogy gya­rapodjék a karancskeszi bá­bosokéhoz hasonló művésd produkciók száma. Azért is, hogy mindinkább érvényesül­hessenek a mozgalomban rej­lő pedagógiai lehetőségek. S azért is, hogy e mozgalom művelői és irányítói erkölcsi és anyagi megbecsülésükben is érezzék: munkájukra nagy szükség van. Csizmadia Géza Tűzből menteit hegedű Zelk Zoltán új verseskötetérol Zelk Zoltán most megjelent kötete, úgy érezzük, hosszú írói pályájának eddigi legma­gasabb csúcsa. Az 1906-ban született ■ költő az 1930-as években jelentkezett először írásaival, amelyeknek értékét beszédesen bizonyítja, hogy szerzőjük neve ott szerepelt a Baumgarten-díjra javasoltak között. Akkori jutalmazását azonban politikai megfontolá­sok miatt a kultuszkormány­zat megakadályozta. Csak 1948-ban kaptak meg ezt a dí­jat, hogy azután jó pár esz­tendőn keresztül ő legyen a „hivatalos” költő. Bár mindig is kedvesebb volt neki a „ré­gimódi versek szép alkímiá­ja”, az ötvenes években köl­tészetét teljes hittel, olykor kimerítő pátosszal odaállítot­ta az aktuális politikai ese­mények és a személyi kul­tusz célkitűzéseinek szolgála­tába. Tevékenységét Kossuth- díjjal jutalmazták, de kon- góan ünnepélyes versei so­kakban megingatták a szocia­lista-realizmus magasabbren- dűségének hitét, éppen, mert annak reprezentánsaként em­legették. Ha nem is vonjuk kétségbe akkori hitének őszinte szándékát, lehetetlen nem hallanunk a sok hamis hangot, amely különösen a mostani kötet tiszta hangvéte­le mellett hallatszik végtele­nül disszonánsnak. Az 1956-os tragikus esemé­nyekben játszott szerepéért börtönbüntetést kapott, ahon­nét 1960-ban amnesztiával szabadult. A válságos évek után most „Tűzből mentet hegedű”-j én megdöbben tőéi szép, őszinte, az önmaga te­vékenységet is szigorúan bí­ráló, aZ öregkor, az elmúlás szomorú tényével csatázó da­lokat szólaltat meg. A kötet élső felében a „bör­tönénekek” szeretjeinek. A „Kései sorok októberről” c. verséből keserű önvád szól, de kicsendül a fogadalom is, hogy a jövőben csak a teljes igazság kimondója lesz. „Ezért legyen magam testébe döfött kés ez a költemény — mert higgyétek el, ki nem mondott szavaimmal vétettem én a legnagyobbat. így tanultam, ily keserű lecke után, amit az ész sugall s a lélek sikolt: csak azt mondja a szám!” A börtön magányába „egy­ügyű dalocska szárnyán száll” hozzá a gyermekkor, amikor „kis szobánkban kis vaskály­ha ordas telet” kergetett, fel­merülnek az ifjúság küzdel­mes napjai, az 1942—43-as munkaszolgálat embertelen szenvedései. A lélek vásznára vetül a zuglói ház képe, fel- ködlik az otthoni Kedves alakja, s míg dülöngél szívé­ben a kinti világ, megszüle­tik a mélységes emberszere­tet vallomása: «... S ez a hűségem: én már hólepte szívvel élek, de mindenki emberfiának napsütötte sorsot remélek.” Külön kell szólni a halott feleséget sirató versekről, ezek között is az utóbbi évek két­ségtelenül legkiemelkedőbb alkotásáról, a „Sirály” című 328 soros versről, amely fen­séges egyszerűséggel örökíti meg egy „világvégi alkonya­iig” tartó szerelem minden szépségét. „Költő vagyok, képekkel szólok — de legyen egyszerű szavam” — hangzik az újra induló költő ars poeticája. S az olvasó azzal a reménnyel teszi le a szívéhez szóló és szívéhez nőtt kis kötetet, hogy Zelk Zoltán az egyéni f4jda- lom leküzdése után, szépen szóló hegedűjén megtalálja a közösségi élet nyújtotta bol­dogság hangjait is. Mert a felismerés máris él benne: „Villanykörtémet dér lepi, de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti meg a hálót... Kiki magának? milliárd boldogság a közösség! be jól van elrendezve így, hogy ti vagytok a többség!” Csukly László — . Ünnepi sütemény és borvásár Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat cukrászdáiban, eszpresszóiban már most rendelje meg az ünnepekre szükséges süteményféleségeket. Mákos és diós beigli V«. Va és 1 kg-os súlyban készül. Italboltjaink 8-10 féle kiváló minőségű palackos és kimért borokkal, pezsgő, ürmös stb. állnak kedves vendégeink ren­delkezésére. Kimért borhoz a helyszínen demijon kölcsönzés 4,— Ft. (literenként). Kellemes Ünnepe­ket és jó szórakozást kívánunk kedves vendégeink­nek. NÓGRÁD MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT Ötéves cl Qflaqqhátonqi ^Zeneiskola A Nagybátonyi Állami Ze- nyász művelődési otthonában neiskola működésének ötödik jubileumi hangverseny lesz. esztendejét ünnepli. Ebből az A műsor keretében az is- alkalomból ma délután fél 4 kola tanulóin kívül fellép a órai kezdettel a község bá- zeneiskola szimfonikus zene­______ kara, Bertók Zoltán, a Zrínyi M iklós Katonai Akadémia Zenekarának tagja, Szűcs La­jos, a szegedi zeneművészeti szakiskola hallgatója (a nagy­bátonyi zeneiskola volt nö­vendéke), továbbá a tanárok közül Apagyi Anikó, Borsá- nyi Mátyás, Dancsó István, Kelemen Imre, Krajcsi La­jos, Královszky János, Sze- merády Miklós. Szűts Pál és Varga Józsefné. A jubileum alkalmából Szüts Pál, az iskola igazgató­ja mond ünnepi beszédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom