Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)
1963-11-23 / 94. szám
4 nógrádi nepojsäg 1963. november 23. ROMAI SETA Minden ux Rómába vezet... Annak, aki könnyen és főleg olcsón akar eljutni Itália fővárosába, ajánlhatom, kapjon fel a Baglyasalja—Salgótarján —Zagyvaróna járatú buszra s kétszáz lépésre a végállomástól kopogjon be Czinke. Ferenc festő-, grafikus mű-' vészhez. Én is így tettem. „Fiatal, szárnyát bo-^-ogató művésznek tartanak még, s ha a hosszabbik út hátra is van, egy dolog már kristály- tisztán él bennem; a művészetnek mindig az volt a feladata, hogy az emberiséget a nagy közösséghez visszavezesse, s így a kort szolgálni csak a társadalom haladásában él- ve-alkotva lehet, építve az eddig leélt korok eredményeire. Nincs társadalmonkívüli művészet. Itt, Rómában még tísztul- tabbá kristályosodott e hitvallásom, mert a művészetnek olyan széles skálája tárult fel előttem, mely igazolja ezt. Festettem a Szovjetunióban, s most Itáliát is megismerhettem szépségeivel és ellentmondásaival együtt. Az anyag- gyűjtés időszaka volt ez, s elég ahhoz, hogy szívemmel megszeressem Rómát. Szeretném, ha Róma is szívébe fogadna, hiszen én műveimben már megtettem.” Olvasom az ünnepélyes hangvételű sorokat, a művész római kiállításának katalógusában. Az olasz szöveg alatt a dátum: Roma, 25 ottobre 1963. S itt indul a beszélgetés, az itáliai séta, amelyen Czinke Ferenc kalauzol: — Rómában a Magyar Akadémián volt szállásom s a nagy magyar mester, Aba- Novák egykori műtermét kaptam meg. Szorongással indultam el itthonról, húztam, halogattam az utazást, de kint olyan szeretettel fogadtak, hogy ez a szorongás már az érkezés titán i első órákban feloldódott. Azt tanácsolták, a korare'ggeli, esti órákban dolgozzam, mert nappal óriási a hőség. Egy görbebot balladája . *. — Mindjárt másnap reggel a Tevere partiára mentem, ismerkedni a várossal. A Tevere — nálunk Tiberis néven ismert, de az olaszoknak Tevere — némely helyen igen mély folyó. Van egy kis szigete, az Izola Tiberina, kórházzal teljesen beépítve. Ezzel szemközt ültem le hat óra körül, a parti lépcsőn. Fenséges innen a kép. Látni Had- riánus császár romos jhídját. Ülök és mélázom a Hihetetlennek tűnőn: hogy én, az egykori uradalmi cseléd fia Rómában festhetek. Ahogy szemlélődöm érzékenyülten, látóm: a pihenő alsó fokán — ahonnan már a víz az úr —, egy bambusz görbebot. Egyszerű kis bot, a végén kopott gumi, a fogója mélybamára érlelődve a használattól. A mi parasztjaink botja ilyen mélybarna. Ök trágyában, szalmában érlelik ilyenné a fát. A Tevere partján arra gondolok: ez a bot egy ember alkatrésze lehetett. Lejött vele a lépcsőn... De hová tűnt az az ember?... Itt nem felejthette, hisz’ hozzá tartozott, a támasza volt. S felfelé, visz- sza méginkább az lett volna... — Hallottam már előbb, hogy a Tevere-parti mocsokban, piszokban emberek alusznak éjszakánként. Most elhagyott a part. — Ez az ember csak egyfelé távozhatott ... S ezt a botot hagyta maga után. Látom: a Garibaldi hídnál rendőr posztói... oda kellene vinnem a bptot, de mégsem teszem. Maradjon itt emlékeztetőnek ... Mert Rómában sok a fény, a szép csillogás, de másik Róma is van. Ezt kell megismernem. Az egyszerű emberek városát. Az olyanokét, mint a bot gazdája lehetett... ... — A Forum Romanu- mon, a Trastevere sugárúton nagy tüntetés. Az építőmun- kások zsebében tégladarabok. Az a fegyverük. Egy alkalommal harminc sérült rendőrt vittek el a mentők. — Nagy és erős az olasz kommunista párt. Lapjuk, az Unita a legolvasottabb újság. Minden valamirevaló, rangos művész tagja a pártnak, amelynek kerületi székházait neonok jelzik a római éjszakában ... Látványos áhitat De menjünk rövid sétára á „másik” Rómába is: — Aznap délelőtt történt, mikor a görbebottal találkoztam: kószálok a Tevere partján, az Angyal-vár hídja felé. A „budai” oldalon — ahpgy neveztem —, a Szent Péter templom. A téren olyan tömeg, mint nálunk május elsejéken. S mindenki egy irányba néz. Van a tér közepén egy obeliszk, Kleopátra tűje. Mögötte zsaluzott abla- kú palota. A második emelet ötös ablakában zsakettes férfi jelenik meg. Nagy taps. A férfi elmegy, majd bíboros, aranysujtásos drapériát hoz, leengedi az ablakon, mikrofont helyez el, Űjabb, még nagyobb taps. S ekkor odalép hófehérben a pápa. Ima, katolikus szertartás és végül áldás az Itáliában lévő turistáknak. Az egész Szent Péter tér egyetlen dörgés; viva Papa, viva Pápa ... Különös látványosság. Hát így juthat az ember — pápai áldáshoz — református keresztséggel... Am beszéljenek most már az itáliai útról a mappákban, vásznakon sorakozó alkotások. A rajzon kis falucska. Su- biaco a neve. Érdekessége, hogy itt született a híres olasz filmcsillag: Gina Lollobrigi- da... Egy másik lapon középkorú olasz paraszt arcmása. Ugyancsak Subiacoból. — Mikor őt rajzoltam, ezt kérdezte: ismerik-e maguknál a filmszínészeket?... — IsCldfike C^ereneeel sök, sátrak. A tér közepén Giordano Bruno szoborkolosz- szusa. Szinte hallani az árusok zsibongó lármáját, a kínálat és kereslet olasz temperamentumát. — Déli tizenkettőkor a Campo di Fiori árusai valami tüneményes gyorsan lebontják, elhordják sátraikat, a tér kövére borítják áruikat: halat. osztrigát, zöldséget, gyümölcsöt. Förtelmes a bűz. Egy órakor csukott teherautók jönnek, fellapátolják a szemetet, a kövezetei klórral szórják meg s a tér négy sardell: Marta Mondani. Olasz asszonnyá lett magyar nő leánya. A zseniális Nervi — Kiapadhatatlan tehetségű nép. Minden század megteremti zseniális művészeit. A jelen is. Engem főleg a modern építészet ejtett ámulatba. Csodálatos mestereik vannak. S köztük is legnagyobb talán: Nervi. Hallottam róla egy történetet; Az olimpiai stadiont építette az Eur városban. Olyan vasbeton kából vízözön mos el minden szennyet. Aki délután háromkor sétál megint erre, azt hiheti, hogy eltévedt. Ragyogó és üde minden. Valóban a Virágok piaca. S ez így van évszázadok óta. Falu, amely meghal Anzioi, ostiai tengerparti halászok, hálókötögetők képemlékei után kis falucska templomos középpontjában vagyunk. A templom előtt ott a falu egész népessége. Férfiak, nők, — talán harmincán. Öregek mind, kivétel nélkül. A fiatalok rég itthagyták a vidéket, a falucskát, amely tufaköre épült valaha és holtbizony ossággal, menthetetlenül elsüllyed. A falu dallamos neve: Ci- vita di Bagno Regio .,. Magyarul ilyen szomorú ez a dallam: egy falu, amely megmerjük hát... Például Lollo- brigidát... — Na derült fel emberem —, akkor jó. Mert én Alessandro Lollobrigida vagyok. Gina apja az én öcsém... A festőállványra .újabb kép kerül: Campo di Fiori... Virágok piaca. Hátalmas tér, nyüzsgő tarkabarkaság: halasok, zöldségesek, gyümölcsöhal... S ezt tudja mind, aki itt él. Most már derűsebb tájakra kalauzol Czinke Ferenc palettája: Orvieto, Palesztrina, Monte Compatri... San Vito Romano, ahol festők nemzetközi fesztiválján szerzett elismerést, becsülést A versenyképen olasz diáklány a moáthidalásokat konstruált, senki nem hitte el, hogy nem dől össze, ha kiszedik a támaszokat. A dúcok bontásakor a világ minden tájáról sereglettek a mérnökök, nagytekintélyű szakemberek. Az utolsó támaszok kiemelésekor egyetlen apró ember; az alkotó Nervi állt gigantikus műve alatt. Akkor a döbbenet csendjében így szólalt meg: Uraim, nincs ok aggódni. Recsegést, ropogást haljanak majd, ha a végső támaszok is eltűnnek, s míg a pillérek helyükre igazodnak, az épület hatvan centimétert süllyed. — így volt. Megmérték és pontosan hatvanat süllyedt... Hát ilyen alkotóik vannak... De ez a zsenialitás a századok emlékeinek megtartásá-j ban, a műemlékek védelmében is megmutatkozik. Igen, Itáliában valóban ez ad kenyeret, hiszen csak szeptember végéig 29 millióan látogatták meg. Mindent rendben tartanak, szakértők vizsgálnak, mindenre vigyáznak. Trajánus császár oszlopán például elég nagy repedést láttam, de egy barátom így nyugtatott: aggodalomra semmi ok. Ez a „külcsínhez” tartozik. Belülről úgy meg van erősítve, hogy örök időkig állhat. — A mi műemlékeink jutottak eszembe, az elhanyagoltságuk. S az, hogy ezek a műemlékek nálunk is kenyeret jelenthetnének: kulturális kenyeret... Itáliai munkásságának nagy eseményéről beszél még: a Magyar Akadémián rendezett kiállításáról, a nemzetközi elismerés, siker, ösztönző, továbblendítő erejéről, művészekkel, politikusokkal, érdekes, nevezetes emberekkel való találkozásáról, kint szerzett pártoló hívekről, barátokról, akiktől végül bizony nehezen esett megválni. A zagyvarónai műterem az általános iskola tőszomszéda. Egy egész iskola zaját szívja magába, mint itatós a tintát. A jó művészetet az élet táplálja ... ... Odakint szünetre csengettek, a római sétának is vége. Barna Tibor KÁLDI JÁNOS feljegyzés Jobban szeressétek az embert, mint a hegyeket, jobban, mint a patakszélen sugaras fák-alattját, jobban, mint a saját házatokat, ha rakják; ezerszer inkább tündöklő, zöldarany gépeiteknél, jobban a szétfutó, új utaknál: öleljétek, hogy ne remegjen a magányban, mint őszi tarlón az árva zabszál. Ne temethesse be az este csöndje, ha rászakad hegyomlásként darabokban, ne nézhessen rá a tükörből önmaga a szomorúságtól faragottan. * Nagyon vigyázzatok a szívére, hiszen az oly rövidéletű, könnyen elrontható jószág öntözzétek szelídségből fakadt álmait, megannyi drága rózsát, hiszen ma még itt van, jót akar, talpal, dalol, haloványlcék sálat vesz a kedvesének, s mint egy parányi, lényé égdarabkát, úgy lengeti azt felétek, de holnap már elnyeli a temetői föld, s itt a fasor alatt csak az a dal száll, amit — erre-jártában — ő fütyölt. ÚJ SZOVJE1 FILMEK A Moszkvában járt magyar filmátvételi küldöttség 11 játék- és 3 dokumentumfilmet vásárolt meg hazai forgalmazásra. Az átvett filmek között találjuk a Lenfilm Stúdió Rokonvér című alkotását, Jevgenyij Matvejev főszereplésével. Georgij Natan- szon rendezte a Minden az embernek marad című filmet főbb szereplői Nyikolaj Cserkaszov, Jelene Bisztrická- ja, Andrej Popov és Szófia Piljavszkaja. A film cselekménye egy atomkutató intézetben játszódik, hősét — Cserkaszov személyesíti meg — valójában Kurcsatov akadémikus alakjáról mintázták. Két bűnügyi témájú film is megjelenik majd filmszínházainkban .A Szovjet Filmnapok alkalmával hazánban tar- itózkodótt Vszjevolod Szana- jev játssza, az Ez történt a rendőrségen főszerepét A film másik ismert szereplője: Mark Bemesz,. Ugyancsak bűnügyi tárgyú film a Le- onyid Agranovics és Vlagyimir Szemakov rendezte Az ember, aki kételkedik. Három vígjáték és egy ifjúsági film is hamarosan a közönség elé kerül. A jobbágyszinésznő című operettfilm rendezője Roman Tyihomirov. főszerep- pét Tamara Szjomina alakítja. Az átvett három dokumentumfilm egyike. Az utolsó oldal, Lenin utolsó éveiről mesél. A hősök nem halnak meg azoknak a szovjet hadvezéreknek életéről készült akik a személyi kultusznak estek áldozatul. Érdekesnek Ígérkezik A varázsfény cimű dokumentumfilm. amely a film 70 éves múltját tekinti át. Rendezői között találjuk a neves dokumentumfilm alkotót. Roman Karment, Jókai darab az Állami Déryné Színház műsorán „Ha visszanézek s keresek magamban idegen egyéniségek után, mégis csak Jókai volt a legmélyebb varázsló aki irói hatás által megérintett.” — írja a magyar regényirodalom másik óriása Móricz Zsigmond. S, ha Móricz, Jókainak talán legnagyobb irói ellentéte nem ismer „mélyebb varázslót”, ugyan ki ismerhetne, aki valaha is Jókait kezébe vette? Kifogyhatatlanul árad belőle a mese. „Ha sort sor után végigraknánk, amit irt — jegyzi meg róla Szerb Antal., elvezetne Komáromtól Budapestig.” Leginkább az írott szó varázsával ejtette rabul az olvasók. millióit. Színpadi műve — mely az élő szó erejével hat — kevés született, bár a szinpad mindig vonzotta Jókait. Egyre-másra születtek a Jó- kai-regények színpadi átültetései, emlékezetes, forró sikerek, köztük is a legnagyobbak: Az aranyember, A kőszívű ember fiai, A fekete gyémántok. Az Állami Déryné Színház a múlt évi Jókai bemutatók után a Szeretve, mind a vérpadig cimű regényének színpadi változatát tűzte műsorára. A darab megyei előadás- sorozata november 24-én Diós je nőn kezdődik. Az acélárugyári színjátszók CAPEK-beinutatója A csehek századfordulóbeii klasszikusának, Karel Capek- nek egyik legismertebb drámai műve a Fiaim. Előadására vállalkozni felelősség- teljes színészi feladat, mert az alakok erős motiváltsága, a gyakori és különleges helyzetek, az irói stílus nem hétköznapi sajátos atmoszféra megteremtését kivánja. Capek művészete a korszakos weimari stiluspróbálko- zásokból indult ki. Egyik drámájának szereplői gépek, a másiké — például a Fiaim esetében —, halottak. Ám nála a stílushatások csupán művészi eszközök, hogy korunk helyzeteit s emberi kapcsolatait eddig nem a megszokott oldalról ábrázolja. Még mindig nem késő! Cserélje l»e régi rádióját! ÍJ RÁDIÓVAL SZEBBEK LESZNEK A HOSSZt TÉLI ESTÉK. A Fiaim cimű dráma egy család sorsában igazi és vélt hősök életét mutatja meg szenvedélyes igazságérzettel. Nem öntevékeny színjátszók feladata tehát, Capek- nek ezt a művét — és általában Capek műveit játszani. Mégis tiszteletreméltó a Salgótarjáni Acélárugyár színjátszóinak vállalkozása. A Fiaim bemutatója ezúttal is tehetséges emberek jelenlétét bizonyította a színpadon s az együttes tagjainak: Tor- dai Zsuzsának, Papp Ervinnek, Tóth Zoltánnak, Ivony Istvánnak, Kapás Jánosnak, Mikula Istvánnak, Miklós Bélának, Szíremen Rudolfnak, valamint a szcenikus Bruncz- el Tibornak és a rendező Csics Györgynek az iró megismertetésén túl, ha más érdemük sem. lenne, ezzel is sokat tettek. Lehangoló viszont, hogy a becsületes törekvést az eddigi előadásokon csak igen kis számú közönség méltányolta. Az acélárugyári színjátszók Capek-bemutatója jóval többet érdemel. (b. t.)
