Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-30 / 87. szám

NÓGRÁDI NEPÜJSAG W63. október 30. Emelet és földszint AZ ÓVODÁBAN Egy, két év előtti találkozást soha nem feledek el a szalma- tercsi amerikás magyar asz- szonnyal. Negyven év után hajózott vissza mégegyszer, talán utoljára, egy kis óhazai illatot szívni, megmelegedni a rokoni, baráti szívek szerete- tében. A napsugaras vasárnap dél- előttön gyalog jött át a jól járható betonúton, a szomszé­dos Karancsság örömében osz­tozni. Művelődési hajlékot avatott a falu, ez volt az ese­mény. S akkor mondta eze­ket: — Amikor negyven éve el­mentem, alig néhány ház volt mindkét falu. Olyan járhatat­lan volt az országút a rossz időben, hogy nagyon meggon­dolta az ember, átkívánkoz- zék-e a szomszédhoz. Pedig kicsi a távolság. De minek kívánkoztak volna: egyik falu sem volt több a másiknál. A petró egyformán drága volt, egyformán állt be az éjszaka, s pihentek le az emberek. Ezek már nem a negyven éve itthagyott falvak. Hála isten­nek, hogy nem azok. Szinte alig lelek régi portákra az újak között. S kultúrház van már mind a két faluban. Hajh, mit nem adtunk volna ezekért az én fiatalságom­ban! ... S micsoda divatosak a maiak!... Csak elnéztem az ünnepségen: iskolás lány­kák, csupa nylonban. A vá­rosi sem1 lehet igényesebb, mint ahogy a mai fiatal öltö­zik, jár falun ... Ez az illetődött vallomás bizsereg gondalataimban, va­lahányszor a falusi igények örvendetes lombosodásáról hallok. Mit jelent tulajdon­képpen ez az igény? Azt-e, hogy újúló és új ut­casorok hoznak sorseldöntő változásokat a falusi ember életébe? ... Hogy parkettás, fürdőszobás villaházák köve­telnek helyet, szorítják hátrá­lásra, kényszerítik megsemmi­sülésre az öreg vályogfala­kat? Hogy villanyfényre vágy­nak és művesített ivóvízre? Divatot követő öltözékre, fri­zurára a fiatalok ... ? Ezt is. De ma már mégis többet, jóval többet kelt, hogy jelentsen az igény. Szebben lakni, élni, öltözni mindany- nyiónk természetszerű vágya, a mai ember törekvéseinek egyik igen fontos ösztönzője. S különösen falun rengeteg a pótolni való. De ennyi igény így még túlságosan szegényes. A gazdasági, civilizációs emel­kedést, a szellemi igényese- désnek is követnie kell. Építettünk művelődési ott­honokat megyénkben szép számmal, s építünk jelenleg is. Csapunk hétfalura szóló avatókat, büszkélkedünk szomszédaink előtt szelle­mi várainkkal. De vala­hogy úgy vagyunk még ezek­kel az otthonokkal, hogy töb­bet mutat a külcsín, mint a belbecs. Egyszerűbben: emeletes a palotánk, de földszintes igény­nyel lépjük át küszöbét. Igényünk, hogy kövezett járdán jussunk a művelődési otthonig, ne érje sár a cipőnk hegyét. Hogy műbőr huzatú székek kényelmét kapjuk. Temperált melege legyen a termenek. Helyes, jogos. De mit várunk tartalmi jut­tatásban? A szbmbati, vasár­nap esti táncot? ... Persze, hogy keil. Gondűző szórako­zást? ... De mennyire! Ám kellenének nagyon az okos viták, az ízlést, tudást pallérozó, tartalmas, eleven formájú előadások, ismerte­tők, az elmaradt tudatra ható társadalmi, tudományos, mű­vészeti problémákat feltáró programok. Az ilyen jellegű igény, saj­nos, kisebbség még, mint az általános civilizálódással kap­csolatos bármi más. Általá­nosítanunk mégsem lehet. Vannak egészen apró fal- vaink, olyan tudásszomjjal, ahol ezek az igények ma már teljességben jelentkeznek. Legtöbb helyütt azonban a művelődési és kulturális igé­nyek azonos értelmet fednek: a szórakozást, s még ezt is sokszor minden tartalom nél­kül. Falusi művelődési veze­tőink gyakran így helyezked­nek védekező állásba: „Ez az igény, ezt várják az embe­rek.” Ez a megállapítás torz ké­pet ad. Természetes- dolog, - hogy a program tervezése nem hagy­hatja figyelmen kívül az igé­nyeket, az érdeklődés irányát, a válaszra váró kérdéseket. De a tudatformáló munkának épp az a lényege, hogy hat az emberek gondolkodására, szemléletére, ízlésére, tehát kalauzoló feladatot végez. Falusi művelődési vezetők, tanítók, az értelmiségiek, or­vosok, agronómusok, a tan: esi, KISZ- és nem utolsó sor­ban pártfunkcionáriusok fele­lőssége ez. Eleget tesznek-e mindenben, hogy a tudat formálódásának kedvező feltételei legyenek a művelődési otthonban? Szá­mos helyen emellett szól a ta­pasztalat, de úgy érzem, hogy mégsincs minden rendjén. Baj van az igények hozzáértő irá­nyításával. S ez különösen, kul­turális téren jelentkezik. Emeletes a művelődési otthon, de földszintes az igéíny. Ettől az ellentmondó kettősségtől időszerű lenne megszabadul­ni. Mert miképp vélekedjünk az egyik községi művelődési vezetőről, a másik községi ta­nácsi titkárról, a harmadik községi párttitkárról, aki az eszmei offenzíva feladatait Csárdáskirálynővel, Sybillel, Marica grófnővel szövetkezve akarja megoldani, s nem átall­ja írásba adni, hogy nem ér­dekli napjaink szocialista szellemű művészete, hogy a mezőgazdaság szocialista át­alakulása nagy problémái színpadi vetületben érdektele­nek! Az ilyenfajta „igényességre nevelés” ideje lejárt. Túlhaladott szemléletű veze­tők vélekedése nerii lehet irányadó egyetlen falusi kö­zösségben sem. A szocialista szellemű művészet, a szocia­lista tudatformáló munkának egyik fontos pillére. Ezt' lát­nunk kell ahhoz, hogy a fa­lusi művelődés szintjét a mű­velődési otthonok ma még többnyire csak külsőben eme­letes szintjéhez emelhessük. Barna Tibor j Művészküldöttség érkezik 1 a szovjet filmnapokra j A november 7. és 13. között ! Magyarországon megrende­zendő szovjet filmnapok al­kalmából háromtagú művész­küldöttség érkezik a Szovjet­unióból. A küldöttség tagjai: Szamszon Szamszonov, a film­napokon bemutatásra kerülő „Optimista tragédia” című alkotás rendezője, Vjacseszlav Tyihonov, a film főszereplője, valamint a filmnapok másik műsora, az „Üresjárat” című alkotás hősnője, Tamara Szjo- mina, akit a magyar közönség a „Feltámadás” című szovjet film főszerepében ismert meg. — A legjobbkor jönnek — csillan fel a szeme. Amikor utunk céljáról be­szélünk — éppen tanulnak — suttogóra fogja hangját. — VÁCI MIHÁLY: MÉG NEM ELÉG Nem elég megborzongani, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak égni: fagyot is bírjon el, ki acél akar lenni, suhogni élivei. Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el; jövőnket — tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! — Elsőnek, elől indulni el! I Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni; a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: az érzelem! Ám nem csak holmi érzés de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég a — Világért! Több kell: a nemzetért! f Nem elég — a Hazáért! Több kell most: népedért! Nem 'elég — Igazságért! — Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják, még hogy nem elég! Még nőm elég! Együtt tanul a Kereszt helyett aláírás — Segít a KISZ — Már az asszony is töpreng Áz endrefalvi cigányportán füzetében az r betűt gyako- vette a füzetet és a sor ele­legelőször az ő házukra tét- rolgatjl. Ár, ír, erre, roller — ji minta szerint megpróbálta ték a „Tiszta udvar — ren- körmölgeti s mondja a ropo- lemásolni. Beleizzadt, olyan des ház” táblát. Megérdemelt gós szótagokat. Kicsi lányá- nehezen ment. helyre került a felirat. Taka- val együtt halad a tanulás­ros ez a porta, az udvar vi- ban, most ismerkedik a betű- Aztán este mikor a gye­rágokkal díszítve. És a ház vei az apa is. rekek lefeküdtek, beszélget­is. Öröm ide jönni. A kony- . , ni kezdtek az asszonnyal, hában, mosógép duruzsol. A Szégyellősen, majdnem pi- Hogy ő bizony a gyerek barna arcú asszonyka mente- ronkodva csapja össze a fü- előtt restelli a dolgot. És nem- getőzve törli meg" kezét, kö- zetet- Tulajdonképpen úgy csak a gyerek miatt. Mind tényében. képzelte — meséli —, hogy kevesebben vannak az üzem­leéli az életét, mint apja és benV *kik heteskor, csak ke- „ . .... ... ,, resztet firkantanak a nevük nagyapja, a betűk világa nel- helyére. Megpróbálja; a gye­kül. Azt azonban elhatároz- rekkel együtt megtanul Imi. ta, hogy gyerekeit taníttatni , . , , Bar az o asszonya soha nem fogja. Mindjárt szeptember volt visszahüzója> most az Fűtök a szobában is, hadd első napjaiban történt, hogy egyszer próbálta lebeszélni. legyen nyugalmuk nekik. Rózsi, az apja elé állt a koc- Hát ha eddig 38 éves korá­Megkapóan kedves a lót- kás füzettel. Nem tudta se- ‘f kib“;^ ta^Iás nélk^> vany, ahogy a kicsi asztalnál hogyan sem lerajzolni a két- ért kel]ene a szénlapátoláshoz ülnek: apa és leánya. Rózsi test. Melege lett rémületében, ábc?. A lapátoláshoz nem kell hetedik évében van. Vonalas Most mit csináljon? Maga elé — vágott rá rögtön — de hát úgy haljon meg, hogy egy könyvet se olvasott életében? Mindig a szomszédba menjen, ha levelet hoz a postás? Ott benn néha újságcikkeket be­szélnek meg, 6 legfeljebb ké­peket „olvas” az újságban. Vitáztak, vitáztak, de nem azért választotta ő pont Apol­lóniát feleségének, hogy meg ne egyeznének. Másnap a kis­lány holmijaihoz egy-egy má­sodpéldányt vettek a tanulás­ra. így kezdett neki e vál­lalkozásnak. Azonban pletykásak ezek az asszonyok. Apollónia büszke­ségében kibeszélte egy-két szomszédasszonyának is a dol­got. Egy este kopogtatnak. Jön a KlSZ-titkár. Hallotta, hogy Kálmán bácsi most ta­nul írni, ők meg a KISZ-ben éppen elhatározták, hogy de­cembertől tan folyamot szer­veznek az írni nem tudók­nak. S a betűk világának ko­rosabb ostromlóit a KISZ-ta- gok patronálják majd. Hát most már csakúgyan kár len­le abbahagyni. Ha gondja van, nyomban itt a segítség. Az írás, számolás már egész jól megy. Az olvasás azonban jó­val nehezebb. A betűk néha táncot járnak szeme előtt. Éppen ezért Rózsit mindig hangosan olvastatja, ö meg néma szájmozgással kíséri a szöveget. Kinn a konyhában, ismét zúgni kezd a mosógép. Ész­re sem vettük, mikor hagyott magunkra az aszony. Férje és a kislány, cinkos mosolyt váltanak. Aztán az öregdiák bevalja, az a ter­vük, hogy az asszonyt is meg­nyerik az ügynek. Arra a decemberre induló tanfolyam­ra neki is el kellene menni. Apollónia hat évvel fiatalabb nála. Bizonyára könnyebben forgatná a ceruzát. De aligha­nem ő is töpreng már a dol­gon, mert nincs este, hogy férjét ne faggatná: csakugyan olyan könnyen megy? Való­ban nem késő? Árped'u-ié a ^Marsra Százötven „úttörő űrhajós” kirándulása ezen a gyönyörű-zott Jcifeazített tíz méter kosz- peöíeió próbaút ersdményei­októbervégi napon szokatlan szú kötélen lehet csak átha- nek hirdetésére. Az első he­esemény színhelye volt a ri- ladniok. A fiatalok értettek lyet 46 ponttal a szécsényi móci általános iskola. A szé- a szóból és lajhár mászással Rakőczi-úti iskola őrsvezetői csényi járás községeinek őrs- haladtak át a „veszélyes” út- szerezték meg. Második be­vezetői találkoztak itt, hogy vonalon. A következő álló- lyen, 42 ponttal a rimóci, az „Expedíció a jövőbe” moz- máson valamennyi pajtásnak harmadik helyen pedig 41 gaiom keretében űrhajóval 80 centiméternyi hosszú vesz- ponttal a ludányhalászi isko- tegyenek kirándulást a Mars- szót kellett vágnia, zsebkéssel la pajtásai végeztek. A to­ra. Az indítóállomásnak, azaz nyíllá alakítania és a kifüg- vábbi helyezéseken Nógrád- a Földnek a szerepét az is- gesztett léggömböket a nyíl- sipek, Mihálygerge, Nógrád- kolaudvar »töltötte be. Marúzs lal eltalálni. Izgalmas, ügyes- megyer és Karancsság őrsve- Elemérnek, az Úttörő Szövet- ségi próbának bizonyult ez is. zetői osztoztak. Ezután újabb ség járási titkárának megnyi- Aztán gyors memória játék, rakétát lőttek fel a sikeres tó szavai után negyven esz- a következő állomásig útköz- expedíció örömére és a paj­tendőt ugrottunk előre.| Elkép- ben megtanulni egy aktuális tások megindultak vissza a zeltük, hogy 2000-ben va- úttörő indulót és az expe- Földre. A jelenbe fordult a gyünk Helikopteren érkéz- díció csatakiáltását. Az utolsó képzeletbeli idő mutatója, is- nek az úttörő pajtások! a mo- feladat igen hasznos fantá- mét 1963. októberét írjuk, dern iskola udvarára. Az el- ziajáték volt. A Mars (hol­ső csoport űrhajóba száll, ki- lókői vár) közelébe érve az lövik a rakétát (igazi rakétát) utolsó állomáson rajzlapokat és az első űrhajó útijak in- kaptak a pajtások. Ki-ki sa­dul a hat és félkilométeres ját elképzelése szerint feltün­gyalogtúrára, azaz a Mars telhette: milyennek képzeli e! irányába. i 2000-ben a hollókői várat és környékét. A rajzok gazdag Útközben hét állomást érin- képzelőtehetségről adtak ké­tenek a pajtások. Mindenütt pet: gyógyüdülőt, tüdőszana­leszállnak, hogy teljesítsék a tóriumot, úttörő üdülőt, stran­parancsot. Az űrhajó parancs- dot, rakétakilövőhelyet, heli­noka, az egyik leszállásnál kopter-állomást, szanatóriu­lábtörést szenvedett. A paj- mot, múzeumot, stb. képzel­tások gyors elsősegélyben ré- tek el a vár környékére az szesítik. A másik - állomáson expedíció tagjai. És valameny­csak gázállarccal lehet köz- nyien beszéltek a több száz lekedni, mert a levegő fér- éves műemlék restaurálásáról, tőzött. Egy harmadik állomá­son, különböző tárgyakat fi- A végállomáson, fenn a hol­gyelhetnek meg a pajtások, lókői várban, vagyis a Mars­hozzájuk nyúlni azonban ve- on Virágh József úttörőveze­szélyes, mert mérgezettek. A tő és egy űrhajós ruhába öl­következő bolygóra való le- tözött Mars-lakó fogadta a szálláskor értesítést kjapnak, beérkező őrsöket, hogy a bolygó felszíne még Az itt elfogyasztott finom nem hűlt ki, így két fa kö- ebéd után, került sor az Ex­U. M. „Marslakók" fogadják az úttörő expedíciót. Az elrabolt magyar VJ festmények sorsa Az osztrák polgári sajtó a napokban ismét foglalkozott az Altaussee-i elhagyott só­bányákba rejtett rablott ma­gyar műkincsek ügyével. Ala­pos ugyanis a gyanú, hogy a német fasiszták sok, Buda­pestről és Győrből elhurcolt festményt „raktároztak" itt el. Az Objektív című kőnyoma­tos szerint dr. Wilhelm Höttl, egykori vezető náci, Eichmann cinkostársa, most elhagyott sóbánya-épületeket akar meg­vásárolni — éppen a szóban forgó vidéken. Höttl most sóbánya-épüle­tek iránt érdeklődik, — írja a lap. Ebben a vonatkozás­ban viszont figyelmet érde­melnek azok a híresztelések, amelyek szerint az SS érté­kes festményeket rejtett el, — éppen e sóbánya használaton kívül helyezett tárolóiban — írja az Objektív. Az osztrák hatóságok a jö­vő héten kezdik meg a töp- litzi tóba süllyesztett ládák kiemelését. Az osztrák és a külföldi sajtó 100-nál több képviselőjét várják ebből az alkalomból éppen Badaussé- be, Höttl lakóhelyére, ahol sajtóközpontot rendeztek be. Remélhető, hogy a nemzetkö­zi érdeklődés homlokterébe került ügy fejleményei segít­séget adnak majd a nácik ál­tal elrablott magyar műkin­csek felderítéséhez is. Az utolsó mondatot egyszer ismétli. még­— Valóban nem késő — És hozzáteszi — Haladni kell. (u. m.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom