Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)
1963-10-19 / 84. szám
4 NÓGRÁDI NEPÜJSÄG 1963. október 19. Mit ígér a salgótarjáni diákifjúsági klub? A Salgótarjáni József Attila Művelődési Otthonban néhány hét múlva megnyílik a középiskolás ifjúsági klub. A hasonló életkorú üzemi fiataloknak az üzemek művelődési otthonaiban, de másutt is bőséges az alkalmuk a hasznos, tartalmas időtöltésre, szórakozásra. Az iskolások ilyen igényei korántsem biztosítottak. Nevelők és diákok hosszabb ideje sürgették már a probléma megoldását s úgy hisszük, a József Attila Művelődési Otthon igen hasznos, jó szolgálatra vállalkozott, amikor november elejétől klubot nyit középiskolásainknak. — Milyen programja lesz a diákklubnak, milyen szervezeti rend szerint működik? — kérdeztük Kiss Imre elvtárstól, a Megyei Népművelési Tanácsadó vezetőjétől, a József Attila Művelődési Otthon igazgatójától. — Az ifjúsági klubnak, — tájékoztatott, — külön klubtanácsa van, amelynek Orosz László gimnáziumi tanár a vezetője. A hat tanácstag két-két fővel az egyes iskolák tanáraiból tevődik. A klubok a fiatalok tagsági könyvvel látogathatják, öszszejöveteleket hetenként egy alkalommal, szombat délutánokon tartunk. A klubban televízió, rádió, lemezjátszó, magnetofon és különböző társasjátékok szolgálják a szórakozást. Havonta egyszer élőzenével táncdélutánt rendezünk, különben a program, meglehetősen rugalmasan, a fiatalok kívánságait igyekszik követni. Ennek érdekében már a belépéskor kérdőíveket osztunk szét s az így kapott válaszokból merítünk foglalkozási témákat. Havi egy alkalommal TIT előadó beszél közérdeklődésre számító kérdésekről. Ez az előadássorozat lesz tulajdonképpen a kíváncsiak akadémiája. Nem szándékunk az „agyonnevelés”, de azt hisz- szük, ezt a formáját az ismeretterjesztésnek szívesen fogadják majd a diákok. — Megindult művelődési otthonunkban egy 18—20 muzsikusból tevődő kamarazene- kar szervezése is, amely utánpótlásként a zeneiskolai növendékekre számít, s az ifjúsági klub keretében tevékenykedve, távolabbi terveink szerint a városi szimfonikus zenekar alapja lehet. Az ifjúsági klub tagjait hajlamaik, érdeklődésük szerint négy 3ELLEMRAJZ HELYETT Szereti hasonlatokkal, merész képekkel megértetni magát. Néha kék-tintás kusza vonalakkal fel is vázolja, amit mond. — Abbaq a faluban mostanára értek érezhető közeibe a bajok. Ott gennyes ed tek azok régóta a felszín alatt. Nyolctíz éve kezdődött, amikor valakinek az ostoba ijesztésére szinte máról-holnapra nem törődtek többé a földekkel. Sűrű menetekben indultak a férfiak a gyárak felé, Vácra, Pestre. „Úgyis elveszik” mondták és ezentúl nem volt érdekes a föld. Tessék-lássék művelték, egyáltalán nem trágyázták, egyre soványodott. Most olyan, mint egy hat mázsás ló két mázsásra fogyva: kilátszanak a csontjai. Hiába volt szép, híres az állattenyésztésük, ha már a rendes takarmányt sem képesek megtermelni. Erről kell beszélni velük... — A másik helyen, amelyikről még a télen is azt mondtátok, kár érte a gőz, ott csak leégni lehet, tegnap megállítok a község szélén egy ismerőst. Kukoricával megrakott szekéren ült. „Adj isten Pista bátyó. Hogysmint?” Megállítja a lovakat, nagyot fúj a pipából, úgy válaszol: „Lassacskán, nem nagyon di- csekszek. De azért volt ez már rosszabbul is.” Azért a mosoly ott bujkál az arcán, s kacérkodik velem, hogy tovább érdeklődjem. Mert igazán örül a parasztember, ha elmondhatja: mennyi búza, árpa, krumpli, kukorica, cukor van már otthon, s csak legyint, ha megkérdem, menynyi pénzt ér majd egy munkaegység. „Hát azt hiszi, érdekel, hogy huszonöt, vagy huszonhat forint, mikor otthon az egy évre való élet?”... — A ... -i párttitkár panaszkodott múltkor, hiába minden agitáció, a fiatalok nem akarnak vissza menni a faluba. Nélkülük pedig nem fejlődik a téesz. Már a lányok is elmennek a fiúk után, DCM-hez, fonógyárba, vagy helyben, ide az erdészethez, irtási csemeteültetési munkára. Többször összehívták már őket, elmondták, hogy övék a jövő, ez a falu a mostani fiatalok felnőtt korában lesz gazdag és erős, de csak, ha segítenek és itthon dolgoznak, a közös gazdaságban, öntudatra, forradalmi ifjúságra apelláltak, de mintha süket füleknek beszéltek volna. „Mit lehet ezekkel tenni?” — sopánkodott a párttitkár. Kérdeztem tőle, hogy a jövedelemről, nem arról, ami majd lesz, hanem a mostaniról beszéltek-e ezeknek a fiataloknak. „Arról a húszforintos munkaegységről? Dehogy hoztuk azt szóba.” Na hát, itt a baj a mi agitációnkban. Szavalunk, „lesz-politikát” folytatunk, de nem tudjuk vonzóan jellemezni a jelent. Mert ott például, ahol az eset történt, most a kukoricatörésben is kijött egy-egy tag a 80—90 forintra naponta. Vagyis a természetben kapott részesedés, a prémium, a pénzbeli munkaegység összesen. Ezek a fiatalok meg 35—40 forintért mennek máshová, s még utaznak is. Hát miért nem a valóságról agitálunk? ... Együtt voltam vele egy vitatkozó párttaggyűlésen. Hazafelé éjféltájt én már elcsendesedtem az autó ülésén a napi fáradalomtól. De nem tudtam elaludni. Hosszú gondolkodás után újra, meg újra megszólalt s amit mondott, az tüzelt belőle, rám is átragadt. — Veszekednek? Marják egymást? Ki a dudás a csárdában? A gépek, az emberek meg nyögnek a tengernyi munkától. Ezeknek most nincs fontosabb a személyeskedésnél? Látod, ez szomorú. — Figyelted amott, ahol gyűlésen voltunk? Az ilyen emberek az okosak másutt is. Növendék állatokat vettek, félig kész árut, ez a bolt. Itt harminc, másutt ötven, száz hold gyümölcsöst telepítenek. Feltörik a földet és vastagon trágyázzák, pedig csak évek múlva jön meg a haszna. Ezek az emberek már a harmadik ötéves tervet készítik. Ók a többség a marakodók kisebbségével szemben. Ez a biztató, ezért jó dolgozni... Fáradhatatlan agitátor, talán nincs is magánélete — s ez hiba, talán még az iskolás korúak is ismerik az egész rétsági járás területén a magas, mindig lázas szemű, lobogó hajú és szenvedélyes hangú pártmunkást: Bállá Mihály elvtársat. Kondorosi János Megint: Sybill, majd: Szeretve, mind a vérpadig A Déryné Színház október 21-én újabb megyei előadás- sorozatát kezdi meg Jacobi (nagyoperettjével, a Sy biliéi. A darab ebben a szériában Drégelypalánkon, Zagyvapál- falva bányatelepen, Karancs- keszin, Sóshartyánban, Érsek- vadkerten, Nemtiben. Csecsén, Romhányban, Baglyasalján, Nagybátony bányavárosban kerül közönség elé. November elsejétől 24-ig a színház nem tart Nógrád megyei előadásokat és november 24-től játssza Jókai: Szeretve, mind ( a vérpadig című regényének színpadi változatát. csoportba, irodalmi, képzőművészeti, zene és filmszakkörbe osztjuk. A csoportokon belül egy idő után létrehozzuk az aktívan működők közösségét, hogy képességeiket fejleszthessék. így lesz lehetőségünk többek között ifjúsági irodalmi színpad létrehozására, amely az épülő központi művelődési házban szintén reprezentatív együttesünkké nőhet. Az ifjúsági klub irányító munkájában a gimnáziumi 5 plusz 1-es népművelési oktatás részesei- hasznos gyakorlati tapasztalatokra tehetnek szert, éppen ezért számukra a klubtagság természetszerűen kötelező. — Azt hisszük azonban, — vélekedik Kiss Imre, — hogy ilyen tagsági kötelezésre aligha lesz szükség, mert a klub minden érdeklődési körű középiskolás fiatalnak hasznos, érdekes és mozgalmas programot kínál. Emléktábla avatás Inászón Az Inászón létesített „Mária tárnában” kezdődött meg több, mint száz esztendővel ezelőtt, 1848-ban a salgótarjáni szénmedence bányászata. Ez a bánya lett 1861-ben a „Szent István Kőszénbánya Társulat” első 'üzeme, majd 1867-től a „Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság”, amely megnövekedett termelésével 1867 májusában indította el az első szénszállító vonatokat Budapestre. A nógrádi szénbányászat megindulási helyén október 23-án délelőtt 11 órakor szép eseményre kerül sor: a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága emléktáblát leplez le. Az ünnepség keretében Sült Tibor, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt főmérnöke mond beszédet. Csikasz István: r()aiármip rBalauaqijatmaton város Vidéki álmos vasárnap délutánja. Mozdulatlanul, mint az ebéd utáni sárga bor a pohárban —: úgy áll az udvarokban a bágyadt nyugalom. Az öregek az ajtók elé ülnek, pillognak, ásítoznak: szorít az ünnepi cipő. Kopott küszöbökre bámulnak a lányok, mint az utóiért menekülő, ha csókot kér a szerető. A gyermekek alszanak, jodrot gyűrve az ünnepi ruhán; az asszonyok cicomáznak, korzóra készülődnek a mosogatás és felmosás után. Unalmas délután. Acsorognak a férfiak, vagy meccsre mennek lomhán, s fröccs-szagú lehelletük szétborzolja az asszonyok haját, amint a nyakkendőt kötik ' a tükör előtt. Kezükben újság, gyomrukban polgári jóllakottság. Nincs zúgás .................../ N incs sodrása a jó tevékenységnek, merevednek a pihent, hűvösre hűlt, karcsú gépek a néma üzemekben.........../ E szi a rozsda a vasat...........I A kihúnyt tűz elől feketén sarkokba húzódott a szén__f D e vagyunk páran, kik ébren vagyunk..................! G ondolattal, szavakkal golyózunk alvó szemek hányt üregébe, meg a házak, zárt ablakok mély üvegére — koccanjon! — hisz lehetne bátran nyitva is, s láthatnánk azt, hogy itt vagyunk, s ébren vagyunk: kihalt, poros utcákon sóvárgásunk csak csöndes ingajárat.......................! É bren vagyunk.............! É s fölkoncoljuk a gondolat s a tett hegyére a mozdulatlanságot, — nem a pihenést, mely friss szellőként erőt ad újabb nekifutásra, — hanem az állandó és átkozott közönyt, amely a zárt-ablakú házak lelki mása — s a felhőknek kiáltjuk: . villámokat, villámokat.......-..............!/ H étfőt! Napos, gyors reggeleket! Sugár-patakokat kérünk ébresztő vizekkel, szelekkel; munkát.......! Pattogó szíjakat a lendkerekekre, zúgást, zümmögést, alvó tüzek mellé jó, erős kovácsokat, harsány és harsogó piac vibráló képeit, tavasz-rikkancsok új-meg-új híreit, s a folytonosság minden ízét, ami az elevenség legyen mindannyiunknak, a hétköznapok csókja, csattogó, hatalmas demonstráció: Hogy élni is csak munkálkodva jó, és tenrü-tenni: mindhalálig...............! A Nógrád megyei múzeumok a múlt feltárásával — a jelen szolgálatában „Rimóc, Hollókő, Nagylóc, Varsány, Nógrádsipek községek népviseletének történeti vizsgálata. A gyűjtést Flórián Mária végzi... Részletes felmérés Iliny községről a településsel, az építkezéssel és néprajzi tárgyi anyagával kapcsolatban... A paraszti gazdálkodás egyes munkafolyamatainak leírása. Egyúttal összehasonlítás végzése a régi és az új munkafolyamatok között. A gyűjtés örhalom községben... A mezőgazdaság átalakulásával eltűnő hagyományos paraszti gazdálkodás tárgyi és emlékanyagá- nak gyűjtése... Zólyomi József népi állattartással kapcsolatos gyűjtéseket végez Mátranovákon, Vizsláson, Ma- conkán... A hollókői falumúzeum berendezésének összegyűjtése. .. A felszabadulásunk 20. évfordulójára rendezendő kiállítás anyagának folyamatos gyűjtése... A szocializmus építésével kapcsolatos dokumentumok folyamatos gyűjtése...” A népra j zi -helytörténeti munkával kapcsolatosan olvassuk ezeket a Nógrád megyei múzeumok 1963—64. évi programjában. S mondhatjuk, már ennyiből örömmel állapíthatjuk meg, hogy muzeológusaink mind határozottabban szakítanak ennek a területnek régi, idejét múlt gyakorlatával, holt idők maradékának öncélú gyűjtögetésével. Programjuk mind határozottabban az, hogy szolgálatukat napjaink hasznos alkotórészévé tegyék. így teszik számunkra élővé a múltat, tanulságok forrásává régi korok szokásait. rekonstruálják a terméA megyei képzőművészek őszi tárlata A Nógrád megyei képzőművészek immár hagyományos őszi tárlatát ebben az esztendőben november 17-től rendezik meg a salgótarjáni József Attila Művelődési Otthonban. A kiállításon — ugyanúgy, mint a tavasszal — részt vehetnek műveikkel a képzőművészeti m unka csoporton kívül álló alkotók is. A kiállításra szánt művek, grafikák, képek, szobrok október 31-ig küldhetők be a Nógrád megyei Népművelési Tanácsadó címére: Felszabadulás útja 47. WWWWWWWWWWWWWWWWWMWWWWWWWWWMWMWWWWWWWWWWHMIWMWHI A MI KÖNYVTÁRUNK dolgozói felhasználhatnak tudásuk gyarapítására. Könyvtárunk az új népmű- lési évadban célul tűzte a fokozott segítségadást szocialista brigádjainknak is. Könyvajánló jegyzéket állítottunk össze részükre, hogy megkönnyítsük azoknak a könyveknek kiválasztását, melyeknek elolvasásával teljesíthetik kulturális vállalásaik egy részét. Ezenkívül iró-ol- vasó találkozót tervezünk, melyen szocialista brigádjaink mai magyar íróval találkoznak. A hagyományossá vált „könyvbarát hónapot” ismét novemberben rendezzük meg, melynek keretében szavalóversenyt, irodalmi fejtörőt, író-olvasó találkozót, mesedélutánt, könyvkiállítást és könyv-bált rendezünk. E rendezvénysorozattal is szeretnénk növelni olvasóink számát. Könyvtárunkból az elmúlt évben 2015 olvasó 45 519 kötet könyvet kölcsönzött. Reméljük, hogy az új népművelési évben ezeket a számokat még növelhetjük, hiszen mi is harcosai vagyunk annak a nagy küzdelemnek, melyet minden népművelő folytat a tudatlanság és műveletlenség ellen. Vonsik Ernőre, a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házának könyvtárosa Ahogy a nap egyre szűkmarkúbban szórja sugarait — jelezve, hogy a nyár átadta helyét az ősznek —, úgy népesednek be a könyvtárak és emelkedik forgalmuk. így van ez a mi könyvtárunkban is, s mi örömmel vesszük elő a nyárra pihenőbe tett olvasófüzeteket. Persze nagyon sok olvasónk van, aki a nyári szórakozásokért sem lett hűtlen a könyvekhez. Külön ki kell emelnünk gyermekolvasóinkat, akik igen sok könyvet kölcsönöztek a szünidőben. Most, hogy megkezdődött a tanítás, már kevesebb idejük van, mégis sokan közülük ilyenkor is rendszeres olvasói könyvtárunknak. A középiskolások az előírt kötelező irodalmi műveket igyekeznek kikölcsönözni, hiszen tudják, hogy az a szerencsésebb, aki időben jön, mert egy-egy kötelező, vagy ajánlott olvasmány, mint például a „Szigeti veszedelem”, vagy a „Rokonok” nincs meg annyi példányban, hogy minden diáknak jusson, — bár olcsó kiadásban igyekszünk több példányt beszerezni ezekből. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, mert gyárunk dolgozói közül is igen sokan járnak esti, vagy levelező tagozaton középiskolába. Természetesen, szakmai fejlődésükhöz is segítséget kell adnunk, éppen ezért beszerezzük mindazokat az alap- és középfokú műszaki könyveket, melyeket gyárunk . szett és társadalmi fejlődés hozzánk vezető íveit és pűlé- neit. Mert n modem múzeumi tudomány nem elégszik meg a közönséges, öncélú gyűjtögető munkával, összefüggéseket, magyarázatokat keres és talál a feltárt: anyagban. Szcikásbeli jelenségek, öltözködési hagyományok; termelési módok,", művészeti" megnyilatkozások; életviszonyok, mind értékes megismerések forrásévá $ leszneka * muzeológus segítségével. A múzeumi kutató munka — mint az' éves tervben láthatjuk —» > a természettudmányos feltárást is fontos feladatának tekinti. Segítségévéi kiállítási anyagban láthatjuk majd a mező és erdő kártevőit, megismertet az ellenük való védekezéssel. Folytatja az általános rovarrendekből olyan fajok gyűjtését, amelyek nógrádi szempontból különösen jellegzetesek. a Nógrádszakál— Ipolytamóc közötti hegyvonulaton paleobotanikaj gyűjtést végez, s ha a feltételek biztosítottak lesznek, paleo- zoológiai gyűjtést kezd Buják és Salgótarján környékén. Korunk számára rendkívül értékesnek és tanulságosnak ígérkezik az a terület, amelyet gazdag, de nagyrészt eltemetett hagyatékával a megyei munkásmozgalom kutatása rejt. Erre Vonatkozóan felgyűjtésre várnak a salgótarjáni ér pásztói járás tárgyi emléke1 és visszaemlékezések, a megye munkásmozgalmára vonatkozó iratanyagok, fényképek, a Salgótarján helytörténetét illető kép- és képző- művészeti hagyatékok. A gyűjtőmunka nagynyílvá- nossäg elé tárását Múzeumi Füzetek szolgálják. így kiadványt terveznek többek között a salgóbányai munkásmozgalom történetéről, az MKP 1944-es Nógrád megyei tevékenységéről, irodalmi vonatkozásban: Mikszáth Kálmánról, Madáchnak az angol és amerikai irodalomban betöltött szerepéről, külön kiadvány mutatja be Nógrád megye íróit. A múzeumok népművelési tevékenysége kiállítások rendezésében is tükröződik. Ezek közül a munkásmozgalmi jellegűek ígérkeznek nagyon jelentősnek.
