Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)
1963-10-12 / 82. szám
NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 * nők Jakab elvtárs táviratát mutatta először, amely a párt megyei végrehajtó bizottságának üdvözletét tolmácsolta. Mert ez a csaknem négyezer holdas gazdaság elsőként végzett a vetéssel Nógrádban. és az országban is. Kimentünk Raj Lászlóval a határba, aho! több száz holdas táblák friss zöldje bizonyított a jelentés mellett. De a tagok, főleg a rengeteg fehérnép már mintha el is feledték volna a két nappal előbbi nagy eseményt, a kukoricaföldeken serénykedtek, pöfögő vontatók pótkocsijaira dalolva szórták az aranysárga csöveket. — Ilyen sem volt még a jenei határban — mondták. A szokásos 100—120 hold kukorica terület helyett most négyszáz holdról végzik a betakarítást. Harminc mázsás átlagtermésre számítanak. — Azt se tudják, hol fér majd el. Problémánk van a szállítással is. nincs annyi szíllító- eszköz. amivel meggyőznénk az embereket. képek csőn, a következő télen még ki is segítettünk olyanokat, akik rászorulnak. ‘ Nem dicsekvés ez, hanem a jó gazda nyugodt, magabiztos hangja. — A kenyérgabona megvan és nem lesz olyan család, ahová 40—50 mázsa kukorica ne jutna. Emmer Ferenc, a párttítkár motorkerékpáron járja a határt. Mindenütt ott van. a vetés idején együtt is meg külön-külön is állandóan ott voltak a munkáknál a téesz- elnök, a mezőgazdász, a párttitkár és a nemrég Diósjenőre ' került tanácselnök, Tolmácsi Ferenc elvtárs. A vetőmag, mintegy 900 mázsa szem tisztítását, csávázását a nők végezték el, a földeken éjjel-nappal mentek a gépek, s mindezt tervszerűen, óraműpontos szervezéssel kellett irányítani, hogy ne legyen fennakadás. — Számoltuk szeptember végén a napokat, 28—29—30, és akkor azt üzentük a járási pártbizottságra, hogy október másodikén kijöhetnek megvizsgálni, mit tettünk. A KÖZSÉGI TAN ACS, a pártszervezet, a téesz vezetőcége a tavaszi növényápolás, a nyári aratás-csépié» a vetés és betakarítás megkezdése előtt közös intézkedési tervet dolgozott ki. És egy-egy kampányt következetesen vittek végig. az ésszerűség követelményeinek és a tagok véleményének. akaratának messzemenő figyelembe vételével. — Hiába készítünk mi munkaprogramot és szavaljuk naphosszat, hogy az a jó. Elképzelésünk pedig nem találkozik a többség akaratával — mondja Pausch. — Agitáltunk a kézi kasza-aratás ellen, még az aratógépekről is lemondtunk, az emberek megértettek bennünket s a többség helyeselte a kombájnaratást — így Raj László, az elnök. Juhász Andrásné gondozó, Lévai Ilona és Meretla Júlia másodéves tanulók kacsákat adnak el az egyik tsz-tagnak Nem egészen négyszáz tagja van a termelőszövetkezetnek, de állandóan 550—600-an dolgoznak a földeken. — Októberben elvetjük a betakarítás gondját is. * * * • 1981 MÁJUS KÖZEPÉN egy hetet töltöttem a diós- jenöi termelőszövetkezetben. Azóta ismerem az embereket és a földjeiket. A gaz elnyomta akkor a cukorrépát, a kukorica kapálásához hozzá sem fogtak még. Reggel kilenc óra tájban még több embert lehetett a falu közepén s a kocsma előtt találni, mint kint a határban. A brígádvezetők azért házaltak, hogy menjen már valaki dolgozni is. Emlékszem, a műút mellett lucernát kaszált egy pár férfi, akik azt válaszolták az érdeklődő kérdésre: „Dolgozunk, de azt senki nem tudja, lesz-e hasznunk belőle”. Pedig az öreg Tuskó ugyanakkor azt is kijelentette: „Szorgalmas ez a nép. A jenei paraszt ha annyi hasznot látott, mint körme alatt a fekete, verítékezve hajtotta magát. De itt nincsen becsülete a téesznek:” ' Több mint egy évtizede áltatták akkor már évről évre szóló Ígéretekkel azokat, akik a közösben dolgoztak. Az elvtelen összefonódás, korrupció, a szakértelem hiánya következtében azonban az emberek mindig becsapva távoztak a zárszámadó közgyűlésről. Intrikák, veszekedések mérgezték a közhangulatot, közben parlagon maradtak a földek. elrohadt a takarmány és elpusztultak az állatok. Azt mondták, ha annakidején Schwab Sándornénak. a föld- birtokosnak ilyen munkát végeztek volna, mehettek volna világgá. Két-három évvel ezelőtt Diósjenőt nemcsak a megye legrosszabb téeszének tartották, hanem úgy emlegették, hogy talán az országban sincs még egy hasonló. • * * — Ha túl leszünk a nagyján, elmegyünk és keresünk végzettséggel rendelkező szakembereket az állattenyésztéshez és a kertészethez. Lám, a sertések gondozása nem megfelelő, mert teljesen lefoglalt a vetés gondja — teszi hozzá a mezőgazdász. Igen, amikor egy évé a sertéstelepen jártam, azzal dicsértem meg, hogy olyan rend és tisztaság van egy-egy épületben, akár irodának is beillene. Most régi az alom, sárosak a malacok és öt lépésenkint bűzlő trágyakupacokba ütközik az ember. Pedig a diósjenőiek dán fehér hússertései keresettek, az idén is kétszáznál többet adnak el s már beállították azt a 140-et, amit a jövő év első felében dobnak piacra. Az 1600 kacsájukból, amiből 1000 saját nevelés, a pecsenyekacsák százait tenyésztették már ki, 38 000 tojást adtak el az idén. Gyönyörű a baromfiálományuk. amelyből 10 000 helyett hatvanezer vágnivalót értékesítenek az idén. A halastó is kiad még száz mázsa halat a körSzabó Jánosné, Mocsári Károlyné és Marton Istvánná gondozók 2 óránként etetik-itatják a csirkéket. (Foto: Kinka) v A 46 HOLDAS HALASTÖ partján messziről fehérlő kacsafarmon asszonyok és lányok (szerződött tanulók!) vesznek körül, s mikor megismernek, Juhász Andrásné azzal' kezdi: — De nehogy rosszat írjon ám a téeszről, eleget kritizált bennünket az újság, meg a különböző szervek. Látja, hogy dolgozik a nép, mert ennek a vezetőségnek most már mindenki hisz. Raj László, a tsz elnöke a másnapi feladatokat tárgyalja meg Gyurcsek Józseíné brigádvezetővel. nyékbeli és a váci piacokra. Eredmények? Azok. Alap ahhoz a tervhez és objektív lehetőséghez, amely ezt a nagy téeszt a Duna-kanyar. a megye virágzó, jövedelmező gazdaságává képes fejleszteni. * * * tJGY MUTATTÁK be nekem két és féléve Szabó Jánost, hogy „a motoros elnökhelyettes, aki mindig ott van, ahol a cipő szorít”. Ö még az 1949-ben alakult Tolbuchin elnöke volt annak idején. Ma is „motoros”, ma is egyik motorja az itteni haladásnak, mint elnökhelyettes Aztán ott van a „régi középkáderek” közül Laki András, akinek nyugodt, megfontolt szavára a civakodások idején is hallgatott a tagság. Azóta is brigádvezétő, mint Nagy Gyula az állat- tenyésztésnél, „aki már hintón jár”, így viccelik a könyvelésen dolgozó nők. Laki András és Gere István mellett ugyancsak növénytermesztési brigádvezető a talpraesett szőke asz- szony, Gyurcsek Józsefné. — Nyolcszázötven hold gazdája, hetven ember munkáját irányítja. Az ő területére került a legtöbb vetés. És már senki sem furcsállja, hogy nő létére ennyire képes. Én mostanában két nap is kerestem s csak a második nap estéjén leltem rá. Nyilván csak azért sikerült, mert éppen tanácsülés volt, ahol részt kellett vennie. — Nagy ez a határ- mindenütt ott kell lenni, mert különben reklamálnak — menti nevetve magát. — Hogy jön ki velük? — kérdem. — Hát... láthatja az eredményekből. A fufajkában gömbölyű mezőgazdász. Pausch Ferenc azt mondja— Nem az államtól könvörgött milliókkal kell serkenteni í. tagságot, hanem azzal, hogy lássák a munkájuk érteimét. Nem kellett itt hajtani senkit. A tavaszi munkáknál három hetes előnyt nyertünk, azt tartjuk azóta is. Igen, az Uj Barázdában augusztus 5 én végeztek a csép- léssel, most időben elvetettek és a 110 hold burgonyát felszedték, a kukoricatörés felén túl vannak, negyedszer vágják a lucernát, az egé^z rétsági járásra tervezett 7 000 köbméter silóból itt Diósjenőn 2 000 köbméter a vermekben tan. első osztályú takarmányból. A major udvarán hatalmas szénakazlak hirdetik: ebben a gazdaságban nem lesz baj a takarmányozással. — Majdnem mindén évben máshonnan kértünk köl— A férfiak is megfogadjál? a szavát? — Meg, nincs nekem bajom senkivel Talpalni kell. ismerni a feladatokat és azokat, akik végrehajtják. Ennyi az egész. * * * AZ IDÉN. meg az előző években is sok probléma volt a háztáji földek kiosztása körül Diósjenőn. Ezt a munkát hagyták utoljára, „az még ráér” volt a vélemény. De rájöttek, hogy rossz módszer. Most ott tartanak, hogy elég széles kollektívával már megtárgyalták a jövő évi terveket, melyik táblába milyen növény kerül és kijelölték az 1964. évi háztáji földek tábláját is. Ez az intézkedés még nagyobb bizalmat öntött az emberekbe s a munka végzésében kézzel fogható módon is lemérhető a hatása. fii Bitien ei»őt a földekre! A legutóbbi jelentések az őszi munkákról intő jeleket tartalmaznak: a kitűzött határidőre nem sikerült elvetni a rozsot, az őséi árpát, lassan halad a búzavetés, elhúzódott c silókukorica betakarítása és még néhány esedékes munka befejezése. Mint az eddig betakarított kapások terméseredményéből látszik, ezekből a növényekből jobb termésünk lesz a tavalyinál. Ennek mindenki örül, viszont a nagyobb termés betakarítása többletmunkát követel. Nem mindegy, hogy egy hold földről húsz mázsa csöveskukoricát kell elszállítani, vagy negyvenet. Még jobban kiütköznek ezek a különbségek a cukorrépánál E tekintetben a szállítási munka sok helyen nem kétszerese, hanem háromszorosa a tavalyinak. Mindezt tetézi, hogy a munkafeltételek — a tél közeledtével — rosszabodnak. A napok rövidülnek, hidegebbek, hosszabb esőzések jöhetnek, s ilyenkor már jóval kisebb a napi teljesítmény. A sáros, csatakos, deres növényzetből naponta feleannyit lehet betakarítani, az átázott, lágy földön a szállítóeszközre is feleannyit lehet rakni, mint szép, tiszta, száraz időben. Minden erőt tehát a földekre, hogy ne essék kár az őszi betakarítású növényeinkben és kerüljön idejében- a földbe a kenyérgabona vetőmagja. T ermelőszövetkezeti gazdaságainkban szinte általános az anyagi érdekeltség valamilyen formája, alkalmazása és ebben óriási szervező erő van. Ám az anyagi érdekeltség egymagában kevés. Nagy szükség van a munkák jó megszervezésére, a különböző munkaszakaszok összehangolására. Erre nincs általános érvényű recept. Az egyik gazdaságban a kézierő kevés, a másikban a szálítóeszköz, a harmadikban a talajművelő- gép, a negyedikben külső okok fékezik a hftiftká lendületét;. á' ’cukorgyár nem veszi át olyan ütemben a termést, mint azt a tsz tagjai és vezetői szeretnék; elfogyott az üzemanyag, nem jutnak hozzá megfelelő gépalkatrészekhez és így tovább... Elsősorban ezeket érdemes megvizsgálni, hiszen az akadály elhárítására sok-sok megoldás kínálkozik. Ha kevés a kézierő, növelni kell, — például az „ősi módszerek” a munkaidő megnyújtásával. Szocialista nagyüzemben a jó technikai felkészültség mellett még az a megnyújtott munkaidő is sokkal köny- nyebben elviselhető, mint régen, amikor hajnali Karom- négy órakor már indulni kellett a határba és gyalogosan, nem pedig mint ma autón, motorkerékpáron vagy egyszerű kerékpáron, mert még az utóbbi is kevésnek volt és nem ritkán este tíz-tizenegy órakor lett vége a „nyúj tott műszaknak”. Erre ma már nincs szükség, de a másik végletet, a túlzott kényelmeskedést sem tarthatjuk helyénvalónak. Munkatorlódások esetén bizony egy kicsit jobban „rá kell vernünk". H a a munkaidő megnyújtása kevésnek bizonyul, gondoskodjunk új erők bevonásáról, elsősorban az üzemen belül. Ha megteremtjük a kellő anyagi érdekeltséget, átmenetileg szívesen vállalkoznak egy kis többlet- munkára szabad idejükben az állattenyésztők is. Bevonhatók a mezei munkákba a nem túl sürgős teendőket végző műhelymunkások és természetesen sokkal nagyobb számmal a családtagok is. A helyesen alkalmazott különféle rendszabályok is sokat segítenek. A termelőszövetkezetek tagjai között például akadnak olyanok, akik a családi művelésre kimért területen letörik a kukoricát, segítenek annak be- hordásában, de utána már feléje sem akarnak nézni területüknek, a kukoricaszárat levágatlanúl hagyják, s az nemcsak hogy tönkre megy, hanem akadályozza a talajmunkákat is. Ennek ellensúlyozására sok helyen bevezették, hogy a termelésből járó prémiumot csak a kukoricaszár, illetve más növényeknél a szárrészek levágása és összekúpolása után adják ki. S igazuk van, hiszen a szorgalmas, rendszerető parasztemberek szokása szerint a betakarítás csak akkor tekinthető teljesnek, ha a szárrészek is „letakarultak”. Ahol a szállítóeszközök bizonyulnak kevésnek — és sok ilyen gazdaság található — alkalmazzuk bátran a szállítási munkák megosztását. Három-négyszeresére növelhetjük a szálltóeszközök teljesítményét, ha például a kukoricaszárat nem hordják közvetlenül az öt-hat kilométerre lévő majorba vagy még ennél ■ is messzebbre hanem csak a tábla szélére. Majd télen — amikor a szállítási csúcs megszűnt —, eähordatjuk. A lényeg az, hogy a táblák minél hamarabb készen álljanak a talajelőkészítéshez és a vetéshez. > U gyanezt tehetjük máa növényekkel is, ha bírják az ideiglenes és szabad ég alatt történő raktározást, vagy aránylag kevés fáradsággal, például szal- mázással, földeléssel, stb. megóvjuk az esetleges fagyoktól. az időjárás más Viszontagságaitól. Egy-egy tábla termésnek feldolgozására esetleg csak decemberben kerül sor. s ezért vétek lenne addig várni a termés lehor- dásával és a talajmunkákkal. Ilyen meddő várakozás miatt tavaly is sok föld maradt szántatlanúl és vetetlenül. A szállítási munkáknak az ilyen megosztása persze több munkát, több költséget kíván, de ez a jövő évi jó terméseredményekben többszörösen visszatérül. V égül jegyezzük meg: bármennyire sürget is az idő, kapkodni, idegeskedni és ebből eredően a munkák minőségét gyengíteni nem szabad, mert ennek szintén nagy kárát láthatjuk. Sajnos ilyen jelenségek máris vannak. Akad olyan tsz, ahol például a munkáJtat úgy akarják gyorsítani, hogy tervbe vették a kukoricaszár leszántását. S minthogy ehhez nem tudnak elegendő pétisót alkalmazni, szinte előre „bebiztosítják” a gyenge termés- eredményt. Ilyen megoldásokra nincsen szükség. Az őszi munkákat gyorsító módszerek közül azokat válogassuk ki és alkalmazzuk, amelyekkel egyben a jövő évi ió termés esélyeit is megnövelhetjük! Teszkó Sándor Amikor a közelmúltban a pénzügyi és járási szervek a negyedik negyedév költsjgtc. vét tárgyalták, azt állapították meg, hogy a diósjenői U.i Ba.á'da ebben az évben az eddigiek alapján körülbelül ÍI00 ezer forint többlettel zár. Azt hiszem ez a mérleg mindennél ékesebben beszél annak a közösségnek a munkájáról, amely máskor, hosszú éveken át már ilyenkor, ős'zel többszáz ezer forintos, sőt milliós deficit rémétől volt csüggeteg, elégedetlen. * * * A TÉESZ IRODA bejáratánál van egy faliújság tábla. Rajta mindig friss Népszabad ág és Nógrádi Népújság. Piros ceruzával megjelölik’ ha néha valami megjelenik Diós- jenőröl. Talán ezért is tiltakozott -Juhászné a bírálat ellen. Nos, ha van miről kedvezőt, jót írni, az is újságba kerül. Hiszen láthatják c’'- öl a cikkből is. Kondorosi János
