Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-12 / 82. szám

6

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

ÖREGEMBER NEM VÉNEMBER

ersenö hangot ad a hántolókés, nyomában hull a forgács. Ide-oda jár az éles szerszám, egyre formásabbra alakul a kistek- nö forma edény. Inas kéz vezeti a kést. A kort meghazudtoló finom mozdulatokkal. Először a drótkapun keresztül vizsgálgatom azt az embert, akit már hónapok óta keresünk, s talán most is csak a mellénk szegődött szerencsének köszönhető, hogy itthon dolgozik, Vanyarcon.

A kapu nyikorgására felnéz az idős ember. Az élesen kidudorodó pofacsontok fölött villogó szempár figyel s közéjük ékelődve erős sas-orr pihen. Mindezt olyan dús, őszülő szakáll és bajusz övezi, hogy mindjárt a vallási könyvekben ábrázolt pátriárkák jutnak az eszembe.

— Engem keresnek talán? — kérdezi az öreg mély, rekedtes hangon, s ráncos homloka alól aggodalmasan figyel.

— Magát bátya. Maga az az Ignátz...

— Nem csináltam én semmit, uraim! — tiltakozik riadtan a hivatalos hangra, de mikor megnyugtatom, felvil- lanyozódik.

— En vagyok Ignátz János. A teknővájó cigány. Azt mondják nem találtak — csóválja a fejét pedig csak erre járok a kornyéken.

A környék a VanyarC körüli falvak. A legtöbbször azonban Ácsán, Erdőkürtön, Kálión látják az öreget. Régi-régi mesterséget folytat, a teknő-faragást. Manapság a városi ember már alig-alig ismeri azokat a masszív tek- nőket, amelyek egyetlen darab fából készültek, s egy emberöltőn át elnyűhetetle- nek. Ezzel a szép, de igen nehéz mesterséggel foglalkozik még most is ez a kilencven- ötödik évében lévő cigányember.

sm akartam elhinni a korát, mikor mondták, hogy ennyi idős. Kétszer is megkérdezem, mire félrelöki a munkát, s előszedi elnyűtt bőrtárcájából a személyi igazolványát.

— Nézze meg — nyújtja felém.

Elveszem tőle, s olvasom a bejegyzést: született 1869. május 2. Eles szemével észreveszi, hogy ezután is hitetlen- kedek. Belekotor egy nyűtt börtáskába, s előhúz egy ra- gasztópapirral összeragasztga- tctt iratot. Keresztlevél másolat.

„... egyházkerület keresztelési anyakönyve I. kötet 47. lap 23. folyószám. — születési hely, dátum, szülők', keresztszülők neve — ... Kiállíttatott Görgeteg (Somogy megye) 1943. november 1-én.”

Erre már eloszlanak a kételyeim, de nagyon furdal a kíváncsiság, hogyan lehetséges öt év híján, százéves korban ilyen megerőltető munkát végezni.

— Mondja János bácsi, mi a titka a maga hosszú életének?

Az öreg arcán mosoly vibrál. Hullámzik a szakállten- ger. Húz még egyet a hántoló késsel s aztán mielőtt válaszolna, belenyúl a bőrtáskába. Furcsa alakú pipát vesz elő, jól megnyomkodja dohánnyal, s ráfüstöl.

— Csak gyökérpipa — mutatja. — Van több pipám is, hosszúszárú tajtékpipám is, de ezt szeretem a legjobban.

újjá a füstöt, s révedezik.

— Sose voltam beteg, csak mostanában kezdem érezni, hogy húzódnak az ujjaim. Nehezebb markolni. Sokat vándoroltam, összejártam Magyarországot, s annyi teknőt vájtam, hogy ennek a falunak a területén nem férne el az a sok fa.

— Hogyan került ide Somogybái?

— Vándorolt az apám, mentem vele én is. Veszprém, Szombathely, Cell, Balassagyarmat. Hajaj, az volt a szép idő, amikor még húsz ilyet megcsináltam egy nap — csap rá ráncos kezével a mellette heverő edényre.

Bizony az idő eljár, s most már birkózni kell a fával. Nézegetjük a munkáját, tetszetős faragás. Az öreg azonban elégedetlenkedik, panaszkodik a fára.

— Kétéves fűzfa, nagyon megszáradt már. Amúgyis nagyon szívós ez a fajta, ha még megszárad, dupla munka van vele. Legjobb a kanadai nyár. Parázsabb.

Cigánylányok mennek el a kapu előtt, s bekiabálnak. János bácsi csak legyint rájuk. Mi meg ugratjuk az öreget, mert hallottuk a faluban, hogy még mindig nőtlen. Ez igaz, mert az iratai is ezt bizonyítják. Az is igaz, hogy mikor a lakásán kerestük, szemrevaló, fiatal cigánylány fogadott bennünket, az unokája. Előkerült az öregaszszony is, akivel együtt él János bácsi.

— Aztán miért nem nősült meg?

Megrándítja a vállát.

— Inkább egy gulya tehenet őriznék a bikától, mint egy asszonyt — bölcselkedik. Kiderül azonban, hogy az öregasszonynak tíz gyereke van. Óvatosan kérdezem:

— Mind a magáé?

em veszi zokon a dést, ravaszkásar laszol:

— Az én tyúkom.

— Az italt szerette-e

bácsi? u.' — A gyilkosa voltam... Ha nagy üveggel volt is, nem nyugodtam, míg meg nem ittam. Egyszer úgy berúgtam, hogy taligán toltak haza.

Jót nevet ezeken az emlékeken, de később már pa-. naszkodik, hogy most már az itallal is csínján kell bánni. Már nem mer inni egy-két féldecinél többet., Nem bírja. Nem akar a falu' csúfja lenni.

Csodálatosan friss ez az ember szellemileg is. Élénken reagál a mai világ eseményeire. Éppúgy hozzászól a fiatalok viselkedéséhez, mint az általános gazdasági jólét kérdéséhez. Sokan becsülik, tisztelik, de még mindig akadnak olyanok, akik buta gőgből lenézik.

J

gnátz János bácsi hosz- szú életének nincs rejtélye. S erre akkor jöttem rá, mikor újra átgondoltam a vele folytatott beszélgetést. Ennek az embernek egyetlen életeleme a munka. Még ebben a korban

is. Sokan tanulhatnának tőle szorgalmat, szívós kitartást. S nincs igazuk azoknak, akik különböző „elméletekkel" próbálják magyarázgatni a „titkot”. Az öreg nem vetette meg a világ élvezeteit, de mindenkor megtalálta, megkereste a maga napi tennivalóját, amely megedzette; sikerült megőriznie ruganyosságát, szívósságát, amely nem hagyta el a mai napig sem ...

Pádúr András

Sok a hibás gép

Lapozgatom a megyei tanács mezőgazdasági osztályának legutoDbi versenyhiraao- ját. A stenciiezett papiriaßpK egymás után vallanak arrot, hogy baj van az idén a balassagyarmati járásban. Kevesebb a vetőszántás, a rozs es az őszi árpa vetés, mint tavaly ilyenkor volt. Aztán egy másik statisztika. Mennyivel több gép dolgozik az idén a mezőgazdaság Dan, mint a múlt évben és mégis itt a balassagyarmati járásban a korábbi években kevesebb géppel, gyorsabb volt a tempó. Kiáltó ellentét!

Hol van hát a baj?

Csongrádi Mihály eivtárs, a balassagyarmati járási pártbizottság mezugazdasagi osztályvezetője azt mondja:

— Nagyobbak a tennivalók is mint a korábbi években... Rozsból a járás egyedül többet vet, mint a megye többi járása.

S ez igy igaz. Ez azonban önmagában még nem jelentene bajt. Mondja is Csongrádi elvtárs a gondok valódi okát:

— A szervezetlenség, amely már a nyári munkák idején felütötte a fejét...

Késtek is e miatt a csép- léssel, s ez a késedelem most az őszi napokban tovább nőtt.

— Ha időben akartuk volna elvetni a rozsot a járás valamennyi termelőszövetkezetében, egy hét alatt kellett volna elvégezni 3 700 holdon a talajelőkészítést és a vetést. ..

Ha ehhez a szervezetlen munkához aztán még hozzászámoljuk a mostani gyakori géphibát, a hiányos alkatrész és üzemanyagellátást, mindjárt megvilágosodik a kép, amit a balassagyarmati járás gyenge szereplése takar.

Balassagyarmatról Dej tárra igyekszünk. Dejtáron az eső ellenére is vetnek. Két traktor vetőgépet húz, a magládában rozzsal.

— Mára van ember a géphez, talán elvetjük a 30 holdat — mondja Szpiszár Károly, az agronómus — egyébként alacsony, sokszor tíz holddal is kevesebb a normálisnál, a gépek napi teljesítménye. ..

A szövetkezetben a vetésterület 90 százalékán rozsot vetnek, amelyből még mintegy 200 hold vetetlen. Homokos. jó vidék ez. Kiváló termőterület a rozsnak. Az idei termés mégis gyenge volt. Tizenhat vagonnal kevesebb gabonát takarítottak be a tervezettnél, számolja, össze hirte- lenében a mezőgazdász.

— A kései vetés, igénytelen talaj előkészítés, meg a rossz tél együttes hatása volt ez... — magyarázza.

A dejtáriak mégsem okultak az esetből. A legutóbbi vezetőségi ülésen még azt vitatták, érdemes-e szeptemberben elvetni a rozsot.

— Míg egyénileg dolgoztunk, novemberben is vetettünk és mégis többet adott a föld. mint most — érvelnek néhányan. Most a szövetkezetben elkerülhetetlen, hogy a rozs egyrészét olyan földbe tegyék, amelyről tavaly, sőt azelőtt is rozsot arattak. Mit tehetnek? Gondosabban készítik elő a talajt a szokottnál és amilyen gyorsan csak tudnak, vetnek. Takarítják a földekről a burgonyát, a kukoricát. Aztán még rozsot vetnek. Végeznek-e október 25-ig?

Tóth László az elnök bizonygatja:

— Ha az idő nem szól közbe. elvetünk.

Korántsem ilyen bizakodó Szpiszár Károly, az agronómus. ö ugyanis így Bzámol:

— Másfél hónapig tartott 100 hold burgonyának a betakarítása. Pedig a termés

egyrészét prémiumként fizetjük ki... — Munakerőhiány, szervezettlenség, erről beszél. Gyorsabb tempóra nem igen számíthatnak.

A Berceli Gépállomáson a legfrisebb jelentést teszi az asztalra Papp László, igazgató. Tizenhét gép dolgozik talajelőkészítésen, és 14 gép vet. Több vetőgép műszaki hiba miatt áll. A javítás, (kicsi a műhely, meg alakatrész sincs) nagyon lassú. De a dolgozó gépeknél is akadozik a munka.

— Mennyi a talajelőkészítő gépek napi teljesítménye?

— öt hold körül van. ha a teljes műszakot végig dolgozzák — mondja Papp László.

— Hány ilyen gép van?

— Hát — ráncolja homlokát Fülöp Zoltán, a íőmező- gazdász — négy-öt, ha végig dolgozza a napi 10 órát.

Az üzemanyagellátás megint csak nem megnyugtató a berceli körzetben.

— Míg a galgagutai telephelyhez tartoztunk, jobb volt az ellátás. Azt megszüntették, hogy majd ellát bennünket Rétság... Sokszor kölcsön üzemanyaggal dolgozunk, hogy ne álljanak a gépek, — mondja Papp László.

A patvarci Lenin Termelő- szövetkezetben évek óta nem okozott gondot a talajelőkészítés, a gabonavetés.

— Most is magunk mögött tudnánk már a munkát, ha a hibás gépekhez alkatrészeket kapnánk — mondja Gajdos János, a termelőszövetkezet elnöke. A termelőszövetkezet klubszobájában, a legnagyobb munka idején, népes bizottsággal tárgyal. A jövő évi terveket beszélik meg. takarmánymérleget készítenek.

— Egy Utosunk járószerkezetében eltörött az egyik alkatrész. Nem kerül többe 30 forintnál és mi mégis 900 forintos számlát fizettünk az AGROKER-nek, mert azok egy egész kereket adtak csak. — méltatlankodik Gajdos János.

Szervezetlenség a munkában, hibás gépek, üzemanyag és alkatrész hiány! Örökösen visszatérő gondok ezek most az ősszel a balassagyarmati járásban. Pedig a helyzetük amúgy is nehéz. A járási tanács mezőgazdasági apparátusa nem teljes. Mezőgazdasági osztályvezető hetek óta nincs és az osztály apparátusa is hiányos. De meglévő kevés erejüket sem fordíthatják teljes egészében a vetésre, hiszen nyakukon a jövő évi tervek felülvizsgálása, jóváhagyása.

— Míg megoldódik a helyzet, többet vállalunk magunkra; — mondja Csongrádi elvtárs a pártbizottságon. A járási tanács és p járási pártbizottság munkatársai pontosan elkészített ütemterv szerint járják a termelőszövetkezetek. Munkaszervezési, szakmai tanácsokat adnak ott, ahol akadozik a munka. Benkó János agronómus kintjártunkkor Hu- gyagra motorozott, mert a betakarítás nem ment egészen a rendjén.

A szövetkezetek nagyrésze pedig a balassagyarmati járásban is csatlakozott a tisza- földvári Lenin Termelőszövetkezet versenyfelhívásához. S ahol érzik a több kenyérért folyó versenynek a súlyát, mint Érsekvadkerten, örha- lomban, ott jól halad a munka. Mert nagy tervszerűségre, jól szervezett munkára van szükség ezekben a napokban, hogy teljesítsék a versenyfeltételeket, időben végezzenek

Vincze Istvánné

Vízszintes: 9. Enyém — francia nyelven. 1«. Járom. 12. Juttat. 14. Sütemény. 17. Félig omló. 18. Régi római viselet. 21. Ázsia államférfi neve — kiejtve. 23. Visz- sza: Hol — latinul. 24. Mutatószó. 26. Régi görög törzs. 27. Fém. 29. Kémiai fogalom. 32. Rangjelző szó. 33. Nova m. hangzói. 35. Szintén. 37. Házi állat. 39. Gyengeelméjű. 42. Allathang. 43. Jugoszláv város. 45. Vágóeszköz. 46. Hím állat. 47. Menyasz- szonyt. 49. Félig ugró! 50. Erős állat. 51. Hirtelen arra a helyre ütünk. 55. Női becenév. 56. Ez Is az. 58. A vlzsz. 18. sz. m. hangzói. 63. Kicsinyítő képző. 64. Kártyalap. 66. YA. 67. Európai hegység. 69. Vízi növény. 70. Költői műfaj. 72. Férfinév. 73. Gazdasági hivatal. 74. Amerikai csatorna. 75; Juttat. 76. Hangszer- kellék. 78. Török méltóság. 79. Névutó. 80. Tolna megyei község. 81. (a függ. 71. sz. folytatása).

Függőleges: 2. Mutatószó. 3. Időhatározó szó. 4. ö — németül. 5. Macskazavaró szó. 6. Helyeslést kifejező szó. 7. Félpala. 8. Női becenév. 13. Az egri vár kapitánya volt. 15. Erődítmény.

16. ÖBA. 17. Hegycsúcs. 19. Mértani test. 22. íz. 24. Német ösz- szevont elöljáró szó. 25. Fordított mutatószó. 28. Női becenév. 30. Ez Is az. 38. Igazságot tesz. 40. Olasz skálahang. 41. Állóvíz. 42. Erdei termék. 44. Visszaadás! 46. Ázsiai állam. 48. Tánc. 50. Sokszor ..nehéz”. 52. CIA. 53. FIE. 57. Fejlődés. 59. Kihangsúlyoz. 61. Orosz női név. 62. Régi váltópénz. 63. ,,Szerencse”-tárgy. 65. SD. 68. Egyiptomi napisten.

70

....................loma. 77. Fedd. 79.

N

émet elöljáró szó.

Az oó. Illetve az öő betűk között nem teszünk különbséget!

Mai rejtvényünkben a világ leghosszabb folyóinak nevét rejtettük el, vfzsz. 1., 20., 60, függ. 11.. 31.. 33.. 34.. 36.. 54., 71. (folyt, vlzsz. 81.) sorokban.

Beküldendő a 10 fólvő neve, valamim a VASÁRNAPI FEJTÜRO szelvény október 16-ig.

Múltheti keresztrejtvényünk helves megfejtése: Akik ellopták a holdat, lengyel — Derkovlts Gyula — Sinkovits Imre.

Könyvjutalmat nyertek: Dénes János Ságújfalu. Salgót Józsefné Salgótarján és Orosz János Ma- conka.

A könyvet postán küldjük ki!

Gimnazisták

A szeles, olykor esős és mindenekelőtt hűvös október eleji napokon reggelenként három-négy autóbusz is gördült a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium elé. A folyosókon, az osztályokban és az udvaron várakozó fiatalok csoportjai percek alatt jókedvvel lepték el a járműveket.

Az útirány mind a négy napon a Karancskeszi Állami Gazdaság valamelyik üzemegysége volt. Oda igyekeztek a fiatalok, hogy segítsenek a gazdaságnak a még be nem takarított kukorica törésében. Az autóbuszon majd mindig velük utazott valamelyik tanár is, Závorszky József, vagy Orosz László, Gebhardt József, vagy Ravasz Dezső, Smiró Miklós, vagy Erdős István, a nagyon kedves Szűcs Lajos bácsi és a tanárnők közül Földi Endréné, vagy Csík Pálné. Jókedv töltötte be a buszt és ez nemcsak az utazás alatt tartott, hanem kísérte őket munka közben is, kinn a hűvös, szeles határban. Volt úgy, hogy pajkos jókedvükben egy-egy pillanatra megfeledkeztek magukról és labdának nézték a jókora kukoricacsöveket, vidáman dobálóztak vele. A vidámságot aztán ismét szorgalmas munka váltotta fel.

A gimnázium ugyanis tanárostól, diákostól egyember- ként vállalta; letörik a gazdaság 31 holdnyi kukoricáját. Hogy fogadalmukat tartani is tudják, bizony iparkodni kellett.

Értették ők: ez a tevékenységük segít a gazdaságnak. Mindnyájunk érdeke, hogy ne vesszen kárba a termés. De

a határban

más is ösztönözte őket a jobb munkára. A KISZ-szervezet elhatározta: az így szerzett pénzből bitumen sportpályát létesít, rajta kosár- és röplabdapályával. Már pedig majd minden gimnazista szívesen űzi az egyik, vagy a másik sportágat. A négy nap alatt 1200-an veitek részt a nagy munkában, mindvégig jókedv vűen, iparkodással.

Azután olyannyira megszerették a mezőgazdasági munkát, hogy osztály-társadalmi munkát is megszerveztek. Az egyik osztály Kazárra ment krumplit szedni, a másik Palotáson serénykedett, s voltakakik Karancskesziben, a gyümölcsszedésben szorgoskodtak. Az igy szerzett •qénzt őszi-tavaszi országjáró kirándulásaik költségeinek fedezésére szánják. Az egyik negyedik osztály már útban is ven Szeged felé, ott tölt néhány napot, ismerkedve a nagy- múltú város nevezetességeivel. Az itt maradók pedig gyűjtenek tovább a tablóra, s az érettségi kiadásaira.

U. M.

Epret telepítenek a Konti asszonyok

Ezekben a szép, őszi napokban kinn szorgoskodnak a határban a honfi asszonyok is.

A község népszerű terméke, az eper, — amely jó jövedelmet is biztosít a gazdaságnak. — termőterületét a mostani 25 holdról 40 holdra növelik. A napokban 15 holdon végzik el az eper telepítésével kapcsolatos munkálatokat.

/