Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-09 / 81. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. október 9. .Hosszú» szép uiunkról végre csak megjHifiink... ” Palóc lakodalomban—a Palócegyüttesnél Az együttes fiataljai úgy tervezték, hogy „felsúrolják” a gyarmati főutcát Bállá Mag­da és Vereczki Pista lakodal­ban is lenni szokott, — és rig- musos mondókájába kezdett: „Hosszú, szép utunkról Végre csak megjöttünk ...” Az első szép pillanat... Amik or a lányos háztól kikérik a le­pel mögé rejtett menyasszonyt. Pompázó népviseletű lány­koszorú és fehér lepedő rejti a menyasszonyt strófazárásig. „Ha ezt a kötelet Elbírod szaggatni. Csak akkor szabad a Menyasszonyt ölelni.” mára, virággal hintik végig, hogy azon táncoljanak az anyakönyvvezetöhöz. Szombaton délután azonban az időjárás alaposan elvégez­te az utcamosást. Fedél alá menekültek a lakodalmasok, de ez kevéssé zavarta a han­gulatot. A járási pártbizottság tanácstermében lázas izga­lommal terítették a százsze­mélyes asztalt, a menyasszony házában dolgoztak a televíziós operatőrök: megörökíteni a palóc lakodalom színpompás mozzanatait. A balassagyarmati Palóc­együttes szólótáncosa Bállá Magda és Vereczki István. Itt szövődött kettőjük vonzal­ma, házasságot érlelő szerel­me, abban a lakodalmas já­tékban, amelyet annyi siker­rel és oly sokszor játszottak a színpadon. A színpad palóc mesejáté­ka vált valósággá ezen a szombaton, amikor a lányos ház ajtajában felzendült a menyasszonykérö legények nótája, a szobába lépett egyik vőfélyként Rábai Mik­lós Kossuth-díjas, az Állami Képi Együttes művészeti ve­zetője s a másik vőfély, Bállá Tibor, - aki a színpadi játék­AAAAAA AAV még bátortalanul végzi. Hiá­ba, más dolog a színpadon s más itt, a valóságban. Az ope­ratőrnek nem is tetszik ez az „életízű” csók, — ismételni kell. — Csak hadd ismételjék, — jegyzi meg valaki tréfásan a sokadalomból, amely majd szétrepeszti az apró szoba fa­lait, — így jönnek bele. S csakugyan. Most már az operatőr is elégedett. Rázendít a zenekar, karba fonódnak a lányok, legények, úgy indul a menet táncos léptekkel a tanácsházhoz. Zuhog az esti eső, valahon­nan esernyőt kerítenek a menyasszony fölé, de így is csuromvizes a násznép, mire fedél alá érkezik. Felfelé, az emeleti lépcsőn úttörő lánykák sorfala közt lépkedünk. Itt tolong már a fél város s az öblös tanácste­rem ajtaja előtt élő kordont kell húzni a tánchoz, majd a szertartás ünnepélyes pillana­taira. Almási Ferencné, az együttes vezetője mindenütt ott van, ahol rendezkedni kell, valóságos örömanyaként tart számon mindent. Itt szo­rong az örvendezők közt Schuchman Zoltán, a város országgyűlési képviselője is. A nászinduló zenéjét Ke­Szloyák nyelvórán a legéndi iskolában Fényes szemű, tejfölös ha­jú apró emberkék szorong­nak az iskolapadokban. A le­géndi általános iskola har­madik osztályosai. Több, mint harmincán, a fele lány. Kicsit megszeppenve, később vissza­fojtott, de néha ki-kitörő ne­vetéssel figyelik az ide­gent. Szlovák nyelvoktatási óra van. Csöndes szavú, ma­gas tanítónőjük, Gáspár Má­ria szólítja felelésre a leg­jobbakat. Szuhánszki Annát. Gerhát Ilonkát. Fehér Gábor­kát, Turányi írónkét, Szirácz- ki Johannát és másokat. Fo­lyékonyan olvasnak a könyv­ből, amely anyanyelvűk ápo­lására, őrzésére oktatja ezeket a csemetéket.. Aztán írnak is, kipt a táblánál és a fü­zetekbe. A vékony gyermek­hangokon különösen dallamos ez az amúgyís kellemes lágy , nyelv. És énekelnek is szlo- l vákul. k Gáspár Mária elmondja, j hogy a nagyobbak önállóan l fogalmaznak is anyanyelvű- j kön. Szeretik tanulni, mert I tovább tanulásuknál hasznuk- ) ra van: az oroszt is sokkal könnyebben sajátítják el. Harmadiktól fölfelé minden osztályban folyik szlovák nyelvoktatás, más idegen nyelvet nem is tanulnak. A szülök kívánsága ez. hiszen Legend 1 100 lakosának túl­nyomó része szlovák anya­nyelvű. A nyelvvel jobban őrzik hagyományaikat, törté­nelmüket, szokásaikat is. Eb­ben az iskolában száz kisdi­ák s a megye 16 általános iskolájában több ezer él ez­zel a népi demokrácia adta lehetőséggel. A szlovák nyelvoktatás szakfelügyelője Nógrád és He­ves megyében szintén Gáspár Mária. Nem is egységes te­rületen, hanem egymástól nagy távolságra eső kisebb- nagyobb községekben. Nagy munka ez: látogatni, ellen­őrizni, segíteni, jelentéseket készíteni. De szép, nagysze­rű feladat A pedagógus hi­vatása mellett a népért ér­zett felelősség is. És lelke­sedéssel végzi. Húsz eszten­deje. Akkor került erre a vi­dékre Szlovákiából. Azt mond­ja, nincs is itt senkije. Köz­vetlen rokonra gondol. De a rajongó tekintetek, a hozzá bújó buksi fejek árul­kodnak: a tanitónéninek nagy családja van. Szeretik, tisz­telik őt, akik azt a nyelvet tanulják tőle, amely nyelv apáik és azok elődjeinek lel­ki világát, gondolkodásmódját hányt-vetett sorsát ismerteti meg velük. Ezért szeretik a mostani és már régen felnőtt volt tanítványai Gáspár Má­riát. Meg is érdemli. ...s a döntő pillanat: amikor asszony lesz a lányból. Az ifjú pár beírja nevét a „nagykönyv be” az anyakönywezető előtt. S végre, itt a nehezen várt pillanat, a csókváltás. Bállá Magda és Vereczki István A háromezredik... z ünnepélyes esemény így történt: — Neve? — Bodócs Istvánná. "> — Foglalkozása: pedagógus... —A salgótarjáni Közgazdasági Technikumban. — Gratulálok. Ön a Megyei Könyvtár háromezredik beiratkozott olvasója, — mondta Csizmadia Sándorné könyvtáros s a két asszony mosolyogva kezetfogott. A lányok, akik Bodócsné társaságában a technikum második osztályát képviselték a könyvtári kölcsönzőben, s osztályfőnöki óra keretében jöttek ezzel a szép munkával ismerkedni, örvendezve vették körül tanárnőjüket. — Nagy esemény ez nekünk, — állapította meg az al­kalomhoz hirtelenében készített fekete mellett Csizmadiá- né. — Már napokkal előbb készültünk rá és találgattuk, ki lesz a háromezredik. Persze, találgatni lehet, de kitalálni nehéz lenne az ilyesmit. Annyit körülbelül sejtettünk, hogy az iskolák tájékáról kerül ki, mert az utóbbi hóna­pokban nagyon megnőtt az érdeklődés a könyv iránt az iskolás fiatalokban. Ez azt mutatja, hogy a nevelő tanárok, nagy segítséget adnak az olvasómozgalom népszerűsítésé­hez. Neveket is említhetek. Itt van például Kojnok Jenő, az MTH iskola tanára. A napokban, amikor nálunk jártak a gyerekei, az épülő, új művelődési házról beszéltem ne­kik, amelyben a megyei könyvtár is helyet kap. Az egyik perelt büszkén vágta ki ekkor: — Azt mi fogjuk ám me­szelni. .. Nagy segítőkészséget érzünk Nagy Béla, az intézet igazgatója részéről is. Ezek az ipari fiatalok már úgy nő­nek fel, hogy irodalomkedvelő, könyvszerető emberek lesznek túlnyomó számban. A napokban például Nóbel-dí- jas estet tartottunk nekik, Steinbecket ismertettük s mond­hatom, rendkívül nagy érdeklődéssel, szinte áhítattal hall­gatták. De térjünk vissza most még a pillanat eseményéhez: — Milyen jelentősége van a háromezredik könyvtári beiratkozásnak? — A Megyei Könyvtárnak az éves tervben 2800 olva­sót kellett biztosítania. Ezt a számot most, október első napjaira tehát nemcsak, hogy elértük, de 200 olvasóval túl is teljesítettük. Ha pedig azt nézzük, hogy év végéig több, mint két és fél hónap hátra van, talán abban is re­ménykedhetünk, hogy az idén elérjük az ötéves terv be­fejezésére célul tűzött 3nUÜ olvasót. Ez pedig kétesztendős előnyt jelentene a továbbiakra. A fekete mellé könyvek kerülnek az asztalra. Szabad a választás az ajándéknak szánt kötetek között a három- ezredik olvasó számára. S Bodócsné tanárnő boldog örömmel húz maga elé egy népszerű-tudományos munkát. A fedőlapon ezt olvassuk: Aisberg: Ez a tranzisztor. Másik ajándéknak Heltai Jenő: INJenazséria című színműve és mesejáték gyűjteményét szemeli ki. ^ á Ä 'van bensőséges volt a hangulat, hogy csak Bo- dócsné távozása után jutott eszébe a könyvtá­riak egvikének: — Ez a háromezredik olvasónk meg egyszerűen elfe­lejtett kölcsön köteteket vinni... mény János anyakönyvvezető ünnepélyes kérdései s a há- zasulók illetődött igenjei kö­vetik s aztán eltűnik a bol­dogságkívánók hullámában a kedves, ifjú pár. Kiállításra keresik Fayl Frigyes festményeit Kiállítást tervez december hónapra a Honismereti Szak- bizottság az egykori gimná­ziumi tanár, a kiváló salgó­tarjáni festőművész, Fayl Frigyes munkáiból. Fayl Frigyes alkotásai túl­nyomórészt. magángyűjtők tu­lajdonában vannak, így a művész halálának 10. évfor­dulójára készülő tárlat csak úgy adhat teljeset a nagy nyil­vánosságnak, ha ahhoz a Fayl-képekkel rendelkezők segítséget nyújtanak. Ennek érdekében a Honis­mereti Szakbizottság felkéri a művész munkáinak jelenle­gi tulajdonosait, hogy a ki­állítás tartamára engedjék át képeiket a rendező szervek­nek. Az anyaggal kapcsolatos bejelentések, közlések a Me­gyei Népművelési Tanácsadó címére, Felszabadulás út 47. — küldhetők. A hangversenyévad nyitánya Október 10-én, csütörtökön Salgótarjánban is megkezdő­dik az 1963/64. évi hangver­senyszezon. Az előző évek mintájára az idén is öt hangversenyből ál­ló bérletsorozatot indítottak, melyekre máris több, mint háromszázan váltottak bérle­tet. Ennek a sorozatnak meg­nyitó hangversenye lesz ok­tóber 10-én, melyre a már általunk jól ismert Budapesti MÁV Szimfonikusok Zeneka- anyagával. ra látogat el. Az est szólis­tája a Kossuth-díjas Kovács Dénes lesz, aki Beethoven Hegedűversenyének magán­szólamát játsza. Érdekes színfoltot Ígér a város és a megye zenei éle­tében a néhány hete működő kamarazenekar. Programjá­ban egyenlőre öt ifjú - tinéműsor van, mely össz­hangban áll az általános és középiskolai zenetörténet A gyerekek szorgalmasan tanulnak /WAMWWVUAVVU.IVVVUAM^VWUMVUMVLJWUUA kiállítás az acélárugyárban Kézimunka kiállítás nyí­lott az Acélárugyár Művelő­dési Házában kedden délután. A kiállítás, mely az asszonyok legszebb munkáit mutatja, több napon át megtekinthető. MŰSZAKI KÖNYVNAPOK LESZNEK Az elmúlt évek hasznos­nak bizonyéit gyakorlatát kö­vetve, október 21. és november 2. között az idén is ország­szerte megrendezik a műszaki könyvnapokat, melyeknek cél­ja a műszaki irodalom nép­szerűsítése a műszaki fejlesz­tés szolgálatában, az iparban dolgozók figyelmének összpon­tosítása a szakkönyek olvasá­sára és hasznosítására. A szakkiadó a műszaki könyvnapokra 25 új művet je­lentet meg s a választék a korábban megjelent és még raktáron lévő, időszerű anyag­gal igen bőséges lesz.' A könyvnapokat a nagyüze­mekben, tervező- és kutató- intézetekben, technikumokban rendezik meg, így Salgótar­jánban az Acélárugyárban, a Szénbányászati Trösztnél, va­lamint az MTH iskolában. A kiállítással és vásárral eTpé kutatást végeznek, melynek az a célja, hogy a szakkiadó tá­jékozódást szerezzen az ol­vasóközönség véleményéről mind a megjelent művek­kel kapcsolatosan, mind pe­dig arra vonatkozóan, milyen új művek megjelentetésére mutatkozik igény. Ez a tá­jékozódás a következő öté­ves terv könykiadási prog­ramjához is értékes segítségül szolgál. Miről írnak a mezőgazdasági szaklapok? A MAGYAR MEZÖGAZDASAG legutóbbi száma „A jövő évi jobb kenyérgabona termésért” címmel összeállítást közöl több termelő- szövetkezet munkájáról. Közli to­vábbá Erdei Ferenc felszólalásá­nak szövegét, amely eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia A megyeszékhe­lyen mondta valaki még a cséplés ide­jén: — Nógrádsápcn van egy fiatal lá­nyokból, asszonyok­ból álló KISZ-brigád a téeszben, azokról kellene egyszer írni az újságban. Nemes Marikának hívják a brigádvezetöt. őszre fordult már az idő, amikor egy eső-szemerkélő délu­tán eljutottam sáp­ra, hogy megkeres­sem a jó hírű fiata­lokat. — A majorudvar­ban válogatják a ve­tőburgonyát — iga­zítottak útba a szö­vetkezeti beit előtt. De nem volt ott mind a tíz. Csak né­hány közülük és rajtuk kívül más fe­hérnép. Meg az el­nök, Gyetvai János, aki, mikor megtudta mi ügyben járok, azt mondta: — Mindig és min­denben számítani le­het rájuk. — A kultúrház Qietnes JllarikáÁkiiáL - QlÁ </ rádiápmt ügyében jött az elv­társ? — kérdezte az egyik pirosarcú. — Mert az a legna­gyobb sérelmünk, — tette hozzá. Aztán elmondták, hogy hetven KISZ-tag van a faluban, de nincs hol összejönni, nincs hol szórakoz­ni. Volt egy helyi­ség, fégi istállóból alakították át, de a téesz megint istálló­nak használja. Az­tán egy másik KISZ helyiség lett, valami magánháznál. Jelen­leg árpát tárolnak benne. — Itt volt a bú­csú. nem tudtunk hol táncolni, a tem­plomban nem lehet — nevetve mondja az egyik. — Jövő vasárnap szüreti bál lesz, csak azt nem tudiuk, hol. Talán az óvoda udvarán. Vagy menjünk át a szomszéd faluba? Az elnök tájékoz­tat, hogy a régi ma­lomból lehet majd kultúrhelyiséget csi­nálni. — Van rá pénze a községnek? — kér­dem. — Hát... azt hi­szem. .. Majd a fi­atalok. Társadalmi munkában. Igen. Ezek a fi­atalok minden jóra kaphatók. Tavasz óta dolgoznak. 11 hold burgonyájuk, 13 hold kukoricájuk, 3 hold cukorrépájuk van, azon kívül uborkájuk babjuk, borsójuk veit. Ott voltak a cséplésnél, a búza szelektálás­nál. és — ime most is a külföldi vető­burgonya válogatá­sánál. Nemes Mari­ka. Filiczki Marika, Gódor Marika, Ta­kács Marika, Szá- szik Marika, Uhlár Anna, Bottyányi An­eevbekötöt műszaki könwna- a MaSYar tudományos AKauerma egyDEKOioi, műszaki Konyvna kukoricanemesítést és termeszté­si tanácskozásán hangzott el. A kukorica betakarításának, tárolá­sának fejlettebb módszereiről So- mogyvári Vilmos irt képekkel és táblázatokkal tarkított tanul­mányt. A továbbiakban az öntö­zéses gazdálkodásról, a silózásról, a gazdasági melléktermékek fel- használásáról olvashatunk cikke­ket. Megyénk olvasóit külön is érdekelheti dr. Hinfner Kálmán cikke a burgonya rothadásának megakadályozás áróL A KERTESZET ES SZOLESZET legfrissebb számában a telepítés fontos tennivalóiról írt cikket Budahegyi József. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola jubileumi tanácsüléséről és tudományos ülésszakáról számol be dr. Hargi­tai László. Lakatos András „Tö­meg vörös borok készítése Fran­ciaországban” címen írt cikket, Németh Márton pedig a borszőlő fajtáink fagytűréséről. Sok érde­kes, tanulságos írást olvashatunk almatermő tájainkról, a házikert­ben előforduló tennivalókról, a szőlő őszi telepítéséről, a dísznö­vényekről, valamint a muskátli anyatövek nagyüzemi áttelelteté- séről. na, Löffler Jánosné, Sztankó Ferencné és Karaba Istvánná. Közülük Karabáné az egyedüli téesztag. A többi családtag­ként, apját, anyját kisegítő. — Voltak-e eset­leg közös kirándulá­son, jutalomból? — kérdem. — Még nem. Ne­mes Marikát akar­ták elküldeni, de ő egyedül nem ment. .. .Nem fogadnak és nem kívánnak el túlsókat a sápi fia­taloktól azok, akik a legelemibb igé­nyek kielégítésére sem törik magukat, amely igények leg­alább olyan termé­szetesek, mint a fi­ataloktól elvárt munka? Igaz, 80-100 munkaegysége van már egy-egy brigád­tagnak. de ez nem minden. Megdolgoz­tak érte. A lelkese­dés, a jókedv, a példamutatás ennél többet érdemel. K. A MAGYAR VADASZ vezércik­két a kora őszi fácánvadászatnak szenteli, Tóth Gábor pedig „Le­gyünk jó vadgazdák” címen írt cikket. Színes írást olvashatunk Pirosbetüs vadásznapok címmel. Csenger Elemér revizor a Va­dásztársaságok pénzgazdálkodásá­ról számol be. A lap többi részét színes, változatos irodalmi beszá­molók és képesriportok töltik ki. A lap tartalmát a MAVAD hírei egészítik ki, majd az utolsó ol­dalon Zab Ferenc „Dámbőgés” cí­mű beszámolóját olvashatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom