Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-21 / 76. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. szeptember SÍ. Salgótarján szellemi holnapja a városi tanácsülés előtt A művelődési munka ered- nényeiről, tapasztalatairól és egfontosabb új feladatairól íangzott beszámoló a Salgó- :arjáni Városi Tanács csütör- ;öki ülésén. Kétségtelenül igen sok az iredmény, amit az elmúlt ■sztendő munkájában ezen a éren felmutathatunk akár íz iskolai nevelőmunkát, akár tz iskolánkívüli népművelési •evékenységet vizsgálgatjuk. 4 feladatok azonban a roha- nosan fejlődő város igényeiből adódóan jóval nagyobbak ninden eddigi éves célkitűzé- ünknél, elért eredményünktől. S vonatkozik ez az óvo- láktól kezdve az oktatásügy, i művelődési, kulturális élet :gész területére. Csak néhány ilyen a leg- óntosabbak közül: Növelni teli az óvodai férőhelyek :zámát, mert az elkövetkező vtizedben az igények mint- !gy 460-nal növekednek meg. Jgyanez a helyzet az általá- íos iskolák esetében is, Isko- áink férőhelyét tovább növelni már lehetetlenség, épjen ezért biztosítani kell az skola úti új, 16 tantermes ipület határidőre való elkérését, gondoskodni kell a jeruházási költségekről, a ervek elkészítéséről a szük- iéges új általános iskolák dőbeni építéséhez az Arany íános úton, a Csizmadia úton, 3éke-telepen és Zagyvapál- álván. Hogy az igényeket negfelelően tudjuk kielégíte- )i, 1965—75 között több, mint 00 általános iskolai tantermet :ell felépítenünk Salgótarjánban. Megoldásra vár az álami zeneiskola megfelelő el- íelyezése, 1965—75 között mi- íimálisan 100 középiskolai anteremre lesz szükség. A népművelési tevékenyégben a dolgozók általános is szakmai műveltségének növelése, a termelést segítő jropaganda szélesítése, a szo- áalista tudat, erkölcs és íz- és alakítása, a szocialista ■létforma formálása határpz- :a meg az 1963—64-és év mun- cáját. Az óvoda az iskola % előkészítője A legélénkebb érdeklődést :étségtelenül az oktatásügygyei kapcsolatos problémák és feladatok váltották ki. Hogy milyen tanulási feltételeket tudunk jelenleg és a távolabbi években biztosítani gyermekeinknek, ifjúságunknak a megye értelmiségi rétegének kialakítása, a művelt emberré válás érdekében, az a mostani felelősségteljes alaprakó munkán múlik. Kezdeti fokon azon, hogy megfelelő befogadású óvodahálózatot teremtsünk a városban. Miért rendkívül fontos ez? Molnár Pál, a Megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetője így határozta meg: — Az óvoda egyre nagyobb szerepet kap a nevelői munkában: az előképzés fontos intézménye az eddigi inkább szociális és gyermekmegőrző feladat helyett. Az óvodahálózat fejlődését segítenünk kell anyagi és társadalmi eszközökkel, hogy minden ötödik évét betöltött gyermeknek helyet biztosíthassunk. Különös gonddal kell lennünk a cigánygyermekekre, mert az iskolázás szempontjából sok minden itt dől el. Uj óvodák építését kell megkezdenünk, a város központja jelenleg ellátatlan s csak a külsőségeken van fölösen hely. Észrevétel hangzott el a tanácstagok részéről a Bartók Béla úti óvoda állapotára, a vásártéri óvónők túlterheltségére és a képesítésnélküliek tanulására vonatkozóan Általános iskolából középiskolába, főiskolára, egyetemre neveljünk Salgótarján általános iskolásainak 63 százaléka kezdett az idén -tanulmányikat - különböző középiskolákban. Molnár Pál elvtárs megállapítása szerint az MTH iskola szerepe lassan háttérbe szorul, mert egyre több az olyan szakma. amely feltételként középiskolai végzettséget szab meg. Az elkövetkező 10 évben pedig a középiskola kötelezővé válik s igen komoly tanulmányi követelményekkel, mert meg kell teremtenünk a Város, a megye értelmiségi gárdáját, fiataljainknak főiskolára, egyetemre való irányításával, felsőoktatási intézmények létrehozásával. Középiskoláink feladata az is, hogy szakmát adjon növendékei kezébe, hogy azok kész emberként lépjenek ki az intézet kapuján, ha nem akarnak felsőbb tanulmányokat folytatni. Szó volt a tanácsülésen a felnőttoktatás biztosításának gondjairól is. Jelenleg a városban több a felnőtt, esti oktatásra, mint a nappali tagozatra iratkozott. A tantermek reggel 8-tól este 10-ig foglaltak. Az iskolareform megvalósításának időszakába léptünk, és a pedagógus tanácstagok joggal sérelmezik, hogy a feladat eredményes megoldásához szükséges kiadványok, segédanyagok részben még mindig hiányoznak. Ez hátráltatja a munkát. Felelősségünk a 14-16 évesekért Több tanácstag az iskolahagyottakért érzett felelősségének adott hangot az ülésen. A 14—16 év közötti fiataloknak, — mint iskolatörvényeink megszabják, — továbbképzőbe kell járniuk. Sajnálatos jelenség, hogy a rendelet iránt legtöbb üzemünk közömbös. Nem adják meg a továbbképzéskötelesek névsorát, nem értik meg a cél fontosságát. Kérték a tanácstagok, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága tegyen hatékony lépéseket ebben az ügyben. Otthont kér a Zeneiskola Viráff László, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola igazgatója örömmel emlékezett meg a művelődésügyi tervnek arról a részéről, amely a zeneiskola építési szükségességét állapítja meg. — Ez az ügy, — mondotta, — immár nyolc esztendeje húzódik s jelenleg is _ az a helyzet, hogy bár a tanítás már két hete folyik, két zenetanár helyiség hiányában nem tudta megkezdeni növendékeivel a munkát. — Felvetődik a kérdés, — hangoztatta a továbbiakban, — hogy egyáltalán érdemes volt-e Salgótarjánban zeneiskolát létesíteni ilyen körülmények között? Szerencsére, ha az elért eredményeket nézzük, azt mondhatjuk, hogy igen. De az eddigieknél több támogatást várunk. Említést tett Virág László a kulturális szemlékről is. Nagyon fontosnak tartja, hogy a szemle meghirdetésére ne március-április körül gondoljanak, mert így nem várhatunk megfelelő színvonalat ettől a nagyszabású, ezreket foglalkoztató kulturális megmozdulástól. Javasolta továbbá hangversenysorozat megrendezését. Kihez tartozzék a Központi Művelődési Ház Az épülő központi Művelődési Ház hovatartozása is foglalkoztatja a városi tanácsülést Bulyovszky Dezső tanácstag ltif ogásolta az intézménynek a Megyei Népművelési Tanácsadó által tervezett irányítását. Szerinte a Tanácsadónak elég megyei feladata van s nekünk városi szinten kellene foglalkoznunk a Művelődési Ház életével. A tanácsülés ebben a kérdésben végülis úgy foglalt állást, hogy megyei irányítás alatt álló, városi funkciójú kultúrházra van szükség, amely megyei kisugárzó hatású és segíteni tudja egyaránt a város és a megye valamennyi művelődési otthonát. A tanácsülés vitáját, javaslatait az elnöklő Bulyovszky Dezső foglalta össze. Félhívta a figyelmet arra, hogy a következő üléseken foglalkozni kell a tervek megvalósulásának helyzetével, hogy a tervezett építkezésék időre elkészülnek-e? Kérte a tanácstagokat, segítsék a város 1983—64. évi kulturális programjának maradéktalan végrehajtását. A tanácsülés a kulturális tervet és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatokat egyhangúlag elfogadta. Barna Tibor (Szlovák György rajzai) SOMOGYI ALBERT: Élet alvó városban Ej volt. Ott fönn, a csillagok Fényévek távlatából Meredtek rám, mint holmi Izzó rakétaszikrák S a házak sárga tömbje is Oly hallgatag, sötét volt, Oly hallgatag és néma, Mint rct, vad árnyú sziklák. , Ej volt. En mentem nesztelen Alvó házak során át, Alvó város során át S csöndben hallani véltem A város óriásra nőtt, Eggyé dagadt, hatalmas Szívének halkuló, Távoli dobbanását. CfJőváresi képeslap kilátás a gellert hegyről HALÁSZBÁRKA A BUDAPESTI SZABADSAGHID PILLÉRJÉNÉL Vita irodalmi tevékenységünkről ÉRDEKES, SOK HELYÉN VALÓ JEGÁLLAPITÁST tartalmazó cikk elent meg vezető irodalmi folyó- ratunk a Kortárs 6. számában Kiss. 'erenc tollából, aki „Irodalom negyei szinten” címmel értékelte i megyei lapok kultúrális rovatának irodalmi tevékenységét. Megalapította, hogy pillanatnyilag ezek . lapok lehetnének az irodalom és l nagyközönség között a legfonto- abb összekötő láncszemek, de te- 'ékenységükkel legtöbbször komp- omittálják a szocialista irodalmat, nert a dilettantizmus fellegvárai! Ulenszerűl azt ajánlja Kiss Ferenc logy a megyei lapok a „helyi” te- letségek burjánoztatása helyett re- nekművek közvetítésére tartsák enn irodalmi mellékleteik nagyobb észét — akár másodközlésben is — ljuttatva így legalább jól váloga- ott szemelvények révén az igazi rodalmat azokhoz, akikhez egyébént nem jut el. Az általánosítás legtöbbször igaz- ágtalan dolog, különösen akkor, ha nini ez a fentiekben vázlatosan smertetett cikk esetében is íör- ént, — nem az országban megje- enő lapok alapos elemző tanulmá- lyozásán, hanem csak néhány el- ettentő példából való tapasztalat eszűrésén alapszik. Bár ebbe még belenyugodhatna .z ember, hisz ott vannak jó öreg I özmondásaink. azok mindenre udnak vigasztaló kádenciát: tehát nondhatná a jámbor olvasó és iró, logy a cikk általánosságban igaz ts ami megállapításait illeti, hát ikinek nem inge, ne vegye magára, la most. mégis polémiába kezdünk, téhány nagyon is elgondolkoztató :rv adja hozzá a segítő bátorságot. Elsősorban talán azt a gondolatot ;ell ismételni, amelynek a Jelenkor 962 évi 3. számában Lázár Ervin idott hangot hasonló jellegű cikkéjen, amikor megállapította, hogy a negyei lapok irodalmi tevékenysé- ;e kettős célt szolgál: „az olvasók gényének kielégítését, irodalmi iz- ésének pallérozását” és a helyi Írók .ömörítését, támogatását. A megyei apóknak tehát irodalmi életet kell ieremteni. szolgálniok kell a szárnyukat bontogató tehetségek érvényesülését. Illyés Gyula a Magyarok c. műve egyik lapján azt mondja, hogy „poetikus nép vagyunk”, de már Ady is poétásnak nevezte nemzetét. Ezt a jóértelemben jelentkező irodalmi hajlandóságot igenis támogatni kell a megyei lapoknak és véleményünk szerint helytelenül járnának el, ha helyettük csak a „legjobbak” Írásainak másodközlésével foglalkoznának. Kissé fonákjára fordítva a kérdést: még elgondolni is rossz, hogy annak idején Nagyvárad, Szeged stb. lelkes bátorságú szerkesztői kirekesztették volna a kezdő Ady, Juhász Gy., Mikszáth stb. írásait és helyettük az akkori idők vezető folyóiratainak „remekműveit” közölték volna. Pedig a Kiss Ferenc javasolta módszer óhatatlanul azt sugallja: egy tehetségét most bontogató fiatalnak csak akkor van létjogosultsága, ha már beverekedte magát valamelyik vezető folyóiratba. Úgy érezzük, hogy ez az út járhatatlan, különösen, ha meggondoljuk a kezdő tehetségek megítélésének nagyon is bizonytalan voltát. Ismert dolog, hogy egyes tehetségek ifjúkori fellángolásukban nagyok, de később a kiteljesedés helyett hirtelen ellobbannak. Pl. a pedig szigorú mértékkel mérő Reviczky zseninek tartotta a fiatal Korcda Pált, mégis csak harmadrendű költő lett; Földi Mihály gimnazista korában irt „Peterzilka bácsi” c. novellája még a higgadt Schöpflint is elragadtatásra bírta, mégse vonult be irodalmunk halhatatlanjai közé. Viszont a kezdetben modoros Radnóti eljutott a Tajtékos ég és az Ekló- gák nemes nagy költészetéig Mindebből természetesen nem következik, hogy most már minden kezdő tehetségtelent fel kell karolni, mert hátha ott hordja tarsolyában a későbbi marsallbotot. Egyébként is az a tapasztalat, hogy a megyei szerkesztőségek a körükhöz tartozó irók munkásságát éppen a közelebbi ismeretség, az illető fejlődésének ismeretében sokkal szigorúbb Ítélettel mérlegelik, mint egy kivülálló. Aztán az is meggondolandó, hogy a vezető folyóiratokban szereplő, már országos nevű íróknak miért van joguk sokszor a közepesnél is gyengébb írások közreadásához, amikor bátran állíthatjuk: olyan írások ezek, amelyeknek elhelyezése miatt egy kezdő iró hiába kopogtatna az egyébként igényes szerkesztőségekben. Véleményünk szerint a „nemesség ma is kötelez”, az élvonalba tartozó írókat meg kellene kimélni az ilyen hímévüket irói rangjukat sértő Írások elfogadásától; az olvasóközönséget pedig attól, hogy a sznobizmus gyermek- betegségében gyengélkedve elhigy- gye ezekről az írásokról, hogy „remekművek.” A NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG TE- HÁT véleményünk szerint helyesen jár el, amikor közli Tamás István, Kemény Erzsébet, Paróczai Gergely, Molnár Béla, Csikász István stb verseit de ugyanakkor helyt ad a már országosan is ismert Polgár István, Jobbágy Károly, Vihar Béla stb Írásainak, hogy csak a „megyénk íróiként” számontartottakat említsük. Ami az irodalomközvetítő tevékenységet illeti, úgy érezzük szintén alaptalan a vád. A Nógrádi Népújság rendszeresen közöl könyvismertetéseket, az irodalmi évfordulók csaknem mindegyikéről van ismeretterjesztő mondanivalója, s minden jelentősebb irodalmi és képzőművészeti eseménynek is van visszhangja a lapban. Az ajánlott másodközlés egyébként sem olyan egyszerű kérdés, mint az Kiss Ferenc javaslatából kitűnhet. Folyóiratainkban az utóbbi időben közölt elbeszélések valóságos kisregények, amelyeknek legfeljebb tartalmi közlésére lenne helye egy megyei lapnak. Alapos megfontolást igényel az a kérdés is, hogy helyes dolog-e folytatásos regényt közölni egy állandóan helyszűkével küszködő újságnak? A lélektani finomságok mindenképpen mozaikokra töredeznek és az eszmei mondanivaló, annak ráhatása is csak minimális mértékben érvényesül az ilyen regények apróbb részletekben való közlésekor. Ezért folyamodik izgalmas kém és bűnügyi regények közlésére a legtöbb lap, mert ezeknél legfeljebb a cselekményre kell figyelni, — ezeknek a regényeknek a színvonala azonban legtöbb esetben olyan, hogy még a legszigorúbb kritikus se marasztalhatja el a Nógrádi Népújságot, amiért ilyeneket nem közöl. Azt sem hisz- szük, hogy olyan — egyébként jelentős vers — mint pl. Juhász Fe-- renc József Attiláról, szóló művének közlése célravezető lenne egy megyei lapban. A mit és kitől kérdését még sok szempontból lehetne vizsgálni. Elgondolkoztató pl. hogy két, talán legtermékenyebb írónk: Fekete István és Sását Sándor írásait, amelyek pedig mondanivalójuk és stílusuk alapján is közel állnak a kevésbé pallérozott irodalmi ízlésű emberekhez is — nem nagyon találjuk egyik folyóiratunkban sem. Az viszont igaz, hogy a jövőben a könyvismertetések mellett hasznos dolog lenne az országos folyóiratok jelentősebb alkotásaira hangsúlyozottan felhívni az olvasók figyelmét. EGY KIS SZÁMVETÉST KÉSZÍTVE úgy érezzük, hogy lapunk szépirodalmi jellegű prózai írásai sem érdemlik meg az idült dilettantizmus bélyegét. Lakos György, Kondorosi János, Barna Tibor, Várszegi György stb. írásai téma- választásukat és megformálásukat illetően is olyan erényekkel dicsekedhetnek, amelyek távolabbi bizakodásra is feljogosítanak. Külön kell és érdemes szólni arról a nézetről, amelyet Kiss Ferenc joggal pellengérez — nevezetesen, hogy egyesek a járás, megye legjobb íróiról beszélnek, szemelől tévesztve, hogy csak a magyar irodalomról helyes beszélni. Teljesen egyetértünk ennek az álláspontnak elítélésével, de úgy érezzük — s ezt Fehér Pál szóvá teszi a Kortárs 8. számában — hogy egy kicsit hozzájárul ehhez a megyei lapok elszigeteltsége is. Az a tény, hogy a megyei lapok teljesen megrekednek a megye határai között óhatatlanul odavezet, hogy az abban írók a „megye legjobb írtji” lesznek. Ha munkájukat még a szomszédos megye írástudói sem ismerik, ha sehonnan jelzés, észrevétel nem érkezik, menthetetlenül fenn áll az elszigetelődés veszélye. Nem sajátságos-e, hogy a Kortárs c. folyóirat vitacikkéből tudok arról, hogy a Hajdú-Bihari Napló éles hangon válaszolt Kiss Ferencnek, de magát a cikket szinte lehetetlen megszerezni? Nm tudunk egymás munkájáról, s igen sok esetben apró vegykonyhákban külön-külön munkálkodunk azon, amit egy nagy lombikban egyszerűbben és jobban is el lehetne készíteni. (Meg kívánjuk azonban jegyezni, hogy az u. n. Ellátó főzt- jétől már sokszor keserű lett a szánk íze). Csakhogy — s ebben is igaza van Kiss Ferencnek — ehhez jobban benne kellene élni az irodalom vérkeringéséban. Nemcsak úgy, hogy a megyei lapok figyelnék az országos folyóiratok tevékenységét, hanem fordítva is. Nem elég ha- ragvó Zeus módjára villámokat szórni, sekélyes provincializmusnak bélyegezni a megyei lapok irodalmi tevékenységét A magyar irodalom feladatainak jobb teljesítése érdekében a segítőszándéknak valami olyan melegségét igényelnénk, mint amilyennel Arany János segítette Madách művét a halhatatlanság felé. Úgy érezzük ennek a kölcsönös kapcsolatnak csak a magyar irodalom látná hasznát, amelynek mostani reneszánszában a Nógrádi Népújságban tevékenykedő írók is legjobb tudásuk és tehetségük szerint kívánnak a jövőben is munkálkodni. Csukly László
