Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)

1963-09-14 / 74. szám

4

NÓGRÁDI NÉPŰÍSÁG

1963. szeptember 14.

Mit tehet

a falu

művelődéséért a Könyvbarát Mozgalom?

Immár a harmadik esztendejét kezdi a tudatformáló munka szempontjából igen értékes Könyvbarát Mozgalom.

A mozgalom eredményeként megállapítható, hogy a maga elé tűzött feladatok jelentős részét az elmúlt esztendőben megoldotta, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lennének bőséges tennivalók; éppen az eddigi tapasztalatok alapján — a további munkában.

Az új művelődési évben már a Könyvbarát Bizottságoknak az eddigieknél fokozottabb mértékben kell törekedniük a tartalmi célkitűzések megvalósítására, az olvasási igény fokozására és nagyon fontos módon a termelés segítésére. A tartalmi munkát illetően arra kell törekedni, hogy növekedjék a paraszti olvasók száma, a mezőgazdasági szakkönyvek forgalma, hogy a községi könyvtárakban a paraszti olvasók aránya elérje a 40 százalékot, a mezőgazdasági szakkönyvek olvasottsága pedig 5 százalékra emelkedjék.

]\Tag-y sikert

Mindenki szidja, szapuija, cse- püli, a népszerűsége mégis elpusztíthatatlan. A Csárdáskirálynőt egyszerűen nem lehet meg- nem történtté tenni. A Fővárosi Operett színháznak a felújítás óta — azaz esztendők óta — ievehetetlen műsordarabja. Kíváncsi volt rá egész előadássorozatban a Szovjetunió, most legutóbb, a nyáron Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában turnézott Kálmán Imre nagyoperettjével Honthy Hanna emblémája. Felüti fejét itt is, ott is a vidéki színházak plakátjain, alig egy hete, hogy a Televízió sugározta, a legutóbbi napokban második turnéban hozta vissza Nógrádba a Déryné Színház együttese s most újabb hí# hallunk a darabról.

Madarász László, a Déryné Színház kiváló karakterbonvivánjá- tól tudjuk, hogy. a megyei előadásokat követően egy távolabbi „tájolás” következik a programban. A társulat szeptember 22-én a Magyar Klub avató ünnepségén Bécsben játssza a Csárdáskirálynőt.

Madarász meséli, hogy most valamennyien lázasak — no nem csak a készülődés miatt. Inkább az oltás eredményétől. De a legboldogabbak azok, akiknek a legrózsásabb a lázuk, legnagyobb fájdalmuk van. Ök a legbiztosabbak az útban.

így tehát mit is kívánhatnánk leginkább, mint kellemes fájdalmakat és fájdalomdíjként nagy sikert — Bécsben.

^ (barna)

A Nógrád megyei Könyvbarát Bizottság éves munkaterve felhívja a figyelmet a mezőgazdasági szakkönyvállomány területi igénynek megfelelő biztosítására. A Könyvbarát Bizottság tagjainak feladatul állítja a tsz akadémiákon, ezüstkalászos tanfolyamokon való kellő tájékozódást, hogy ennek megfelelő könyvajánlást végezhessenek. Célszerűnek látja mezőgazdasági iró-olvasó találkozók, szakkönyvankétok, könyvismertetők rendezését.

Az eredményes szervezés érdekében a Könyvbarát Bizottságok szoros kapcsolatot teremtenek a községi párttitkárokkal, tanácselnökökkel, a termelőszövetkezetek elnökeivel s közvetlen beszélgetéseken vitatják meg a könyv- állomány fejlesztésének lehetőségeit és követelményeit. Ehhez községfejlesztési és tsz kulturális alapból megfelelő összegek biztosítását szorgalmazzák. Hasonlóképpen kezdeményező lépéseket tesz a bizottság annak érdekében is, hogy a földműves szövetkezetek évi tiszta bevételük 0.5 százalékát juttassák a Megyei Könyvtárnak, a községi könyvtárak segítésére.

Hasznos kezdeményezést jelent, ha a könyvtárak, illetve a Könyvbarát Bizottságok olyan kétoldalú szerződést kötnek a termelőszövetkezetek vezetőivel, amely egyrészt anyagi támogatást nyújt a helyi könyvtárnak, másrészt a tsz tagok könyvellátásáról gondoskodik.

A Könyvbarát Bizottság tervei szerint Salgótarján város és járás területén végre kell hajtani a területi elhatárolást, meg kell valósítani az egy falu, egy könyvtár gondolatát s kiépítésre vár a szükségletnek megfelelő fiók-, illetve letéti könyvtár hálózat.

Hogy az olvasók számában érdemleges emelkedés mutatkozzék a megye minden városában és községében létre kell hozni a Könybarátok Körét, amelynek olvasótoborzás a legfontosabb feladata. A községi Könyvbarát Bizottságok a termelőszövetkezetekkel egyetértésben mezőgazda- sági szakíró-olvasó találkozókat szervezhetnek s hasznos segítő munkát végezhetnek annak érdekében is, hogy dolgozóink minél nagyobb számban alakítsanak ki saját, házi könyvtárakat.

Ennek az éremnek több oldala van...

avagy: ki művelje a pedagógusföldet?

Hány oldala lehetséges az éremnek, egy értekezleten tanultam meg a minap.

Községi tanácsvezetők, iskolaigazgatók ültek együtt a járásnál és közös dolgaikról volt szó.

A hozzászólások napirendi pontjánál az értekezlet békés vizében váratlan kavics vetődött: pedagógus-e az óvónő, s jár-e neki illetmény- föld?

A hangulat pillanatok alatt felfodrozódott a két táborban. S már voltaképpen nem is az óvónő hovatartozását illetően, hanem az illetmény- föld körüli általánosságban.

Egy tanácselnök kért aztán elsőnek szót:

Az érem egyik oldala

— Tisztelt együttlevők. Tudott dolog, hogy a pedagógusoknak a rendelet szerint egytől két holdig terjedő illetményföld jár. A rendeletnek a magunk részéről eleget is teszünk. De, hogy szívesen teszünk-e eleget, az más lapra tartozik. Ami jár, áz jár, kétségtelen. Nálunk azonban a pedagógusok a földet ahelyett, hogy maguk munkálnák meg, vagy pénzért megmunkáltatnák, amiképp a rendelkezés lehetővé teszi, harmados, feles haszonbérbe adják termelőszövetkezeti tagoknak. A mi tsz-ünk nem tartozik a legerősebbek közé, szükség van hát minden tag szorgalmára a közösben. Csakhogy annak a szövetkezeti parasztnak, aki egyrészt háztájit bír maga és családja után a gazdaságtól, másrészt egy-két holdat feles haszonra munkál a pedagógusnak, esze ágában sincs a tsz munkáját végezni. Tizenkét pedagógusunk van és kettő kivételével mindnek bérben a földje valakinél. Ez a helyzet tarthatatlan és tűrhetetlen, zülleszti a szövetkezet amúgy sem erős munkamorálját. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a jövőben az

LEVÉLÍRÓ ANYA

(Pataki József rajza)

ilyen illetményföldet megvonjuk, akár beültetve is.

Halkan, de határozottan tanácspártin morajlott még a terem, amikor egy iskola- igazgató emelkedett szólásra:

Az érem másik oldala

— Szemére vetik egyes helyeken a pedagógusnak, hogy az illetményföldet ilyen, vagy olyan formában másokkal

művelteti meg. S kétségtelen hogy az esetek többségében csakugyan ez a helyzet. Nem érdektelen azonban azt is megnézni, hogy mi teszi

szükségessé a másokkal való műveltetést. Azon a földön, amit a pedagógus illetményként bír, általában olyasmit termel, amivel egy-két hizó felnevelését biztosítani tudja háztartásának. Burgonyáról, kukoricáról van szó, már- ! pedig ezek gondozása, kapá- ] lása köztudomásúan épp a ' szorgalmi időre esik. Na már most: a pedagógus vagy a szorgalmi idő rovására megy kapálni s akkor joggal vetik szemére, hogy elhanyagolja elsőrendű feladatát, vagy a délutáni órákban. Igen ám, de a délutáni órákban a legkülönbözőbb társadalmi munkáknak kell eleget tenni, kulturális és egyéb megbízatásoknak, tanácsi feladatoknak. Ki csinálná más, ha nem a pedagógus? S, ha nem csinálja, tőle kérik számon. De hát akkor: hogyan? És mikor?. .. A pedagógusföld tulajdonképpen illetménykiegészítés. Nem ragaszkodunk túlságosan hozzá, mert valójában igen sok gondot jelent. Lemondunk róla szívesen, ha biztosítanak számunkra a termelőszövetkezetek felvásárlási áron hízót, vagy terményt egy-két jószág felneveléséhez. A mi községünkben egyébként nincsen ilyen illetményföld probléma, mert a közös háztájival megrongálja, ..nekünk a, termelő- szövetkezet.

A vélemények ezek után kétségtelenül megoszlottak a teremben. Mindkét tábornak akadtak újabb és újabb érvelői. A föld azé, aki megműveli! — hozta tromfként a tanácsi párt. Csakhogy a rendelkezés a megművelés, a bérmunka lehetőségét is nyitva hagyta. Hogyan értelmezhető ez? Kizárólag pénzért vagy a termés megfelelő hányadáért? S ki tudja azt ellenőrizni, miképp egyezett meg az illetményföld gazdája és a művelést végző? Az is megoldás lenne, ha föld helyett pénzkiegészítést kapnának a pedagógusok. De akkor az illetményföldek kérdését más foglalkozásúaknál, — mint a vasutasoknál, — is rendezni kellene.

Az érem

harmadik oldala

A járási pártbizottság küldötte végül így látta helyesnek rendet teremteni a vélemények zűrzavarában:

— Nem olyan régen, alig két-három esztendeje, a falusi pedagógusok hatalmas szolgálatot tettek abban, hogy parasztságunk a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépjen. Éppen ezért kérdezhetjük joggal és kérdezhetik szövetkezeti parasztjaink: milyen erkölcsi alapja lehet egy nevelőnek, hogy „kizsák- mányolókénl” jelentkezett a falu életében, hogy földjét felesbe, harmadosba adja olyanoknak, akiket ő nyert meg a termelőszövetkezésnek?. .. Meglehet, hogy a pedagógus egyéb dolga miatt nem ér rá a földdel foglalkozni, de joga van pénzért elvégeztetni a munkát. Ez a követendő út, mert az sem éppen szerencsés megoldás, hogy a gondot a termelőszövetkezet nyakába varrja, különösen nem akkor, ha a tsz- tagok 800-1600 négyszögöles, esetleg 6-8 tagú családra jutó háztájija mellett a pedagógus 2 holdját kell ellátni. Igazságosnak érezheti ezt a paraszt?

Az érem negyedik oldala

Sokan elgondolkodtak a fejtegetésen a teremben. A megoldás legmegnyugtatóbb lehetősége, az érem negyedik oldala' azonban már csak értekezlet után villant elém: Az a legokosabb, ha pedagógusaink földjeiket a társadalmi munkával való fizetség helyett, a termelőszövetkezettel ugyan, de hivatalos bér fejében műveltetnék meg, gépállomási és egyéb tarifák igazsága szerint.

így azután bizonyos, hogy nem érhetne rossz szó és gyanúsítás senkit.

Barna Tibor

EGY POHÁR SÖR

JVeve és lakcíme nem érdekes. Nevezzük egyszerűen Kovács Mihálynak. Sajnos sok ilyen Kovács Mihály van. Aki nem mindig ura akaratának, akit rabszolgává süllyesztett az alkohol. Az italozás szenvedélye.

Mihály ül a főorvos előtt. Zavarban van. Most józan, mégis nehézkesen beszél. Lassú, tagolatlan, suta mondatokkal. Néha csak igent, meg nemet mond a kérdésekre. Máskor meg nyakasan hallgat.

— Mikor ivott először pálinkát? — kérdezi az orvos. Ő válaszolja, hogy régen, valamikor gyermekkorában. És eszébe villan ez a régen. Apja egy nyáron — tíz éves lehetett — magával vitte a gazdaságba. Egy hónapig volt ott, a béresekkel. Reggelire törkölyt ittak. Valamelyik férfi őt is megkínálta. Undorral köpte ki. Ugratni kezdték az apját, hogy micsoda gyenge legényke a fia. És dicsekedtek a magukéval, hogy az övék el se menne iskolába a forralt bor nélkül. Ekkor az apja kínálta meg. Erőszakosan tartotta szája elé a nehézszagú poharat. Nyelt egyet. Mintha szikrák pattogtak volna a torkában. Köhögés fogta el. Másnap már köhögés nélkül ment. Később, máskor már szeme kérve tapadt az apjáéra. Hogy neki is adjon a jókedvből. Mert ilyenkor mindig vicces hangulatuk támadt.

Az orvos lapozgat az iratokban. Mindenféle pecsétes papírok vannak előtte. Újra csak kérdez.

— Idegpanasszal feküdt már az osztályunkon. Akkor miért tagadta, hogy iszik? néz rá a szemüvege mögül érdeklődve.

— Nem tagadtam, kérem. Akkor nem is ittam. Fájt tőle a gyomrom.

Csakugyan ,így volt — erősítgette magában. Vagy két hétig rosszul volt az italtól. Aztán rendbe jött a gyomra. Mert a szomszédra hallgatott, aki mondta, hogy evés előtt kamilla teát igyon keserűen, cukor nélkül. A reszelt krumpli levét is próbálta. Azt meg Varga Pali mondta a bányában. Valamelyik használt. Azóta nyugodtan iha*

— Mikor szokott inni?

Mihály rávágja:

— A fizetés napján, — s újra elhallgat. Társaira gondol. Most nélküle mennek. Jönnek a bányából, s a busz az első kocsmánál

megáll. Varga Pali fizeti az első kört. Féldecit mindőjüknek. ö ilyenkor visszavág. Egy decit kér kivagyiságból. Utána ködös homály van, isznak, beszélgetnek, ő többnyire hallgat. Lassan iszik. Miden kortyot előbb a szájába melenget. Egyszercsak dudál a busz. Nehezen kászálódnak fel a székről.

— Megvan mindenki? — kérdezi a vezető. Aztán a motort begyújtja, s őt álomba ringatja a mozgás. Úgy rázzák*'fel a falujában.

M-‘-'■■•erengését az orvos hangja szakítja

félbe:

— Csak fizetéskor? — kérdezi már harmadszor.

— No, nem. Az asszony mindig tart otthon hol sört, hol pálinkát. Mikor mire futja.

— S ő nem bánja, ha részeg?

— Mondom, hogy ő veszi — vágja rá nyersen.

Az ajtón az ápoló lép be, Kovácsot hívja az ivókúrára.

Mihály becsukja az ajtót.

A nővér eddig hallgatott, most megszólal.

— Azt teszik tudni, nem éppen úgy van, ahogy Kovács elmondta. Véletlenül ismerem a feleségét. Egy mártír mellette az az asz- szony. Négy gyereke miatt tűr szegény.

Az iratok között keresgél. Néhányat kiválaszt. Az egyiken a falusi KISZ-szervezet vezetői kérnek sürgős beavatkozást. — Tessék csak olvosni: „Kovács Mihály kibírhatatlan, izgága ember, ha iszik. Mindenkibe beleköt, szinte keresi az alkalmat a verekedésre. Javasoljuk elvonókúrára.'’

A másik papíron kézi írás. A nőtanács és Vöröskereszt küldte Kovácsné és gyermekei védelmében. A harmadik a tanácsról jött. Határozott kéréssel, ha másképp nem megy, kényszerítsék elvonókúrára, de gyógyítsák meg ezt az embert. Ilyen értelemben kér gyors segítséget a rendőrség is.

Az orvos szenvedéllyel megszólal:

— Ez azért még nem minden, Éva. Hol olvasott egy szót is arról, hogy a kúra után segítenek majd ezen az emberen? A kezelés még nem minden. Ä társadalomnak is segítenie kell. — Összekulcsolja a kezét, s szemüvege mögött szinte izzik a tekintete. — Igen, a társadalmon nagyon sok múlik, Éva. Emlékszik arra a betegre, Tóth Sándorra, akit delirium tremenssel hoztak az elmeosztályra?

A nővér előtt megjelenik a rácsos ágy, ■***• rajta a dühöngő, magánkívüli emberrel. A túlzott alkoholfogyasztás okozott nála súlyos idegrendszeri és elmebeli zavarokat. Aztán meggyógyult, s ők ketten, a főorvossal órákig beszéltek a lelkére. Végül megértette, hogy gyógyíthatatlan betegséget kaphat, ha tovább iszik. Az elmebetegségtől félve azonnyomban jelentkezett elvonókúrára. Hogyne emlékezne erre az emberre, hiszen megrázó élményé fűződik hozzá. Pár bét múlva mentő szállította vissza az osztályra.

Ivócimborája majdnem halálát okozta. Tikkasztó meleg volt, s betértek az italboltba. ö nagymálnát kért, a másik sört. Csak a sör volt jégbehűtve. ö, hogy elejét vegye minden kísértésnek, az első korty málnával lenyelte az antaethyl tablettát. Utána alkoholt inni, játék az élettel, —hangzott fülében orvosa figyelmeztetése, Barátja azonban gúnyolódni kezdett.

— Ugyan Sándor. Te elhiszed az orvosnak, hogy egy pohár sörtől a fűbe harapsz? És ezért iszod a langyos, festett vizet?

Látva, hogy a másik rá sem hallgatva kortyolja a málnát, tovább feszítette a húrt.

— Ide figyelj, Sándor. Tedd csak ide a kezed. Milyen finom a jegelt sör. Ilyet iszik a magyar. Pár korty az egész, s balzsamként járja át tikkadt torkodat. S te bebeszéled magadnak, hogy ilyen finomság az életedbe kerül! Ilyen marhaságot! — nevetett hangoskodva.

Tóth Sándor elkapta előle a poharat, -s egy sivatagi vándor mohóságával csapott szája a magasztalt italra.

p>ár perc múlva szirénázva száguldott a mentő az italbolt elé. Halálsápadt arccal támolygott az ápolók után Tóth Sándor barátja is, aki gyilkosnak érezte magát. Csak az segített, hogy pár kilométernyire volt a kórház, s a tablettát ellensúlyozó injekció vissza adta Tóth Sándor életét. Különben. ..

— Éva kérer: \ benézek a betegekhez. Ha keresnének, ott megtalálnak — mondta az

orvos.

Odaát éppen a magnót kapcsolta be az egyik férfi ápoló. A gyógyulást remélő betegek mintha kocsmába kerültek volna nagy- hirtelen. Előttük félig töltött pohár, és részegek duhaj éneklése bömbölt a keskeny szalagról. Orrát kibírhatatlan bűz csapta meg. Az ivókúrások émelygő gyomra háborgott. A hányás fullasztó szaga keveredett a cigaretta füstjével, mint néha a kocsmában.

Egy óra múlva támadón szorította ki helyéről az ablakon betóduló friss levegő a bűzös illatot. A betegek megkönnyebbülve és utál kozva gondoltak az italra. Az egyik újságot kért a nővértől.

— Megnézem az esti tv-műsort — magyarázta.

Á főorvos nyolc nap múlva megelégedetten hallgatta Kovács Mihályt.

— Én se keresek többet az italra — mondotta távoztában, miközben zsebébe csúsztatta az antaethyl-tablettáról szóló receptet Kissé kaján mosollyal fordult az orvoshoz; — Nagy politikus maga, főorvos úr. Azt hiszi, nem tudom minek állította be nekünk a tv-t? Hogy karácsonyra én is meglepjem egy ilyennel az asszonyt! No de mit fecsegek itt össze-vissza, mikor csak a segítségét akartam megköszönni — nyújtotta oda izmos, barna kezét az orvos fehér, szorító tenyerébe.

Az orvos elgondolkozva ült vissza íróasztalához. Bízhatok Kovács Mihályban? — morfondírozott magában. A következő fizetés napján ő is kiszáll a többivel a kocsmánál és málnát vagy valami gyümölcslét rendel. De vajon szó nélkül hagyja-e ezt a többi? Mert ezen fordul meg minden.

Ujlaky Mária

i