Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-07 / 72. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. szeptember 7. i J anj bácsi, kilencvenhat..; — Jani bácsi, öthúsz.... — Jani bácsi, tizennégy... Reggel óta sorolja a dinnye kilóját. Nem szárad ki tőle a torka, az anyjáé se száradt ki soha, az is egyet fújt mindig. Igaz, itt más beszédre nem futja' az időből, mert a dinnyekupac előtt tolong a sok vevő, de még így is túlsók a dinnye ahhoz, hogy a hatórás vonatig végezzenek. A homlokáról a verítéket is csak sebtibe törölgeti a nyári vászonruha ujjúval. Kezében konyhakés, fá- radhatatlanúl metéli a léket a mérlegről leemelt gyümölcsön s legfeljebb akkor változik a szó, ha csendes férjét nógatja. — Keress egy kisebbet a kedves vevőnek! És Sümegi Miklós görnyedve, kutyaként négykézlábra ereszkedve matat a csomóban. Fiatal férfi, fiatalabb az asszonynál, de tohonya és tunya. Árnyék csak az elnyűhetet- len, vérbő feleség mellett, aki tetőtől talpig erő és izom. Uralkodásra és parancsolásra született. A férj meg csak alkalmazkodásra. Keresi az ötkilós formát a sok nagy közül. Ha sikerül rátalálni a megfelelőre, örül, mint a gyerek. — Itt van, la! — mondja és két kézzel nyújtja a dinnyét mint alázatos szolga a becses ajándékot a kegyetlen uralkodónőnek. Billen a mérleg, harsan a dinnye héja, mosolyog a vérpiros minta s mosolyog Erzsiké is, miközben a lemetszett kóstolót késheggyel a vevőnek nyújtja. — Jani bácsi, öthúsz..: A Jani bácsinak titulált férfi a háttérben áll, nemcsak a kupac, hanem kicsit félrébb, a fiatal Sümegi házaspár mögött. Az üres zöldslgesasztalhoz „ támaszkodik és minden porcikája unalmat tükröz. Ö szedi a pénzt, ő ad vissza, de mindezt láthatóan nagy utálattal. A papírt a bal nadrágzsebébe gyűri, az aprót kézben tartja. Igyekszik a csörgésétől szabadulni. A bácsizás cseppet sem illik rá, ámbár feltétlenül idősebb az árúsítással elfoglalt, verejtékező házasfeleknél. De ezen a tájon fiatalasszony száján a „bácsi” nem kort, hanem rangot jelez. Tiszteletadó szó ez mindenképpen, különösen a jelen esetben amikor a bácsizott személy nem más, mint Galambos János, az országoshírű alsóberényi Búzavirág Termelőszövetkezet elnöke. Keménykötésű, szikár férfi. Bal arcán a mély bevágás csak tetézi azt az erélyről tanúskodó hatást, amit sűrű szemöldöke s barázdált, alacsony homloka kelt. Lényének szigorát azonban feloldja a meleget árasztó napsütés és az unalom. Jólehet, csak játsz- sza a nagyon unatkozót, hogy ezzel is hajtsa az árusítókat, akik már így is úgy átszellemültek a nagy igyekezettől, mint vasárnaponként az alsóberényi futballisták. A dinnyét azonban ennél gyorsabban már nem lehet mérni s így Galambos Jánosnak bőven jut ideje, hogy elnézzen a piac zöld bódéi felett, a vasúton túlra, ahol a hegy aljából hasábalakú új bérház nő ki. A dinnyezöldre festett bérház vonalait élesen kirajzolja a délutáni napfény. Az elnök vékony alsóaika lefittyed, lehet hogy csak az új lakópalota ablakait számolja unalmában, bár sokkal inkább úgy tűnik, hogy utálja a várost és a nagy. modem társasházakat, amelyek kegyetlenül elhódítják a meghitt családi házak helyét. Az is lehet azonban, hogy semmire se gondol, csak néz, de nem lát. Vagy ha lát. akkor nem haragszik a megyeszékhely bérkaszámváira, hiszen azok lakfei válogatják a dinnyét. Csak a vitára tér magához. — Ez magának nem édes?! — berzenkedik az ifjú Sümeginé, ki úgy találja a fáradság rátörő pillanatában, hogy reggel óta nem csökkent, de nőtt a kupac. ■p lőtte telthúsú, fehérbőrű as?- szony mosolyog, szájában még morzsolgatja a megkóstólt dinnyedarabka jó ízét. Domborodó nőiessége szembetűnő. Naptól óvott bőre fehéren villog, szeme mélytűzű, fékete. Az Írók, a megszokott általánosítással, hervatag szépasszonynak festenék. — Nem édes — ismétli meg lágyan. A csengő hangra Galambos is felfigyel, ö a finomságot, a kikiméit, érzékeny testet fedezi fel s nyomban összehasonlítja a városi asszonyt Erzsikével. Az finomművű, mint egy kristályüveg. ennek repedezett kezén a bőr. mint aszályban aföld. — Akkor keressen máshol! — szólt nyers gyűlölettel Sümeginé. Az elnök lehajol, felemel egy világos- héjű dinnyét eres, nagy kezével megpaskol- ja s szakértelemmel hallgatja a tompa kon- gást. — Ezt mérd le! — adja tovább a felfu- valkodott Sümeginének s tekintete vetköz- tetően tapad a városi asszony modem mintájú ruhájára. — Mért nem kell neki. ha édes?! — ellenkezik az árusító fiatalasszony. Az elnök szeme szúr. Erőszakos és kegyetlen a nézése. — Mérd le. ha mondom! A másik dinnye már Ízlik s miközben cekkerébe sülyeszti a meglékelt dinnyét, a vásárló asszony hálás pillantást vet a sovár- gó elnökre. Ez pedig tovább kiséri szemmel mint a vadász a cserjésben menekülő vadat. Álmodozásából ismerős férfihang ébreszti. — Mi újság Btrényben. Galambos elvtárs? Előtte a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője ölelget egy mennvkőnagv dinnyét és úgy vigyorog, hogy szája szögletesre nyúlik. — Megvagyunk, megvagyunk. . — Vetnek-e már7 — Holnap kezdjük, a rozsot.. . — Tavaly megkéstek . . . M ennyit fizetek? Az elnök szabadkozik. — Ugyan. Csak nem gondolja? Mit szólnának a tagok, hogy pénzért adtam Konkoly elvtársnak a dinnyét! Szó se lehet róla! Az osztályvezető tiltakozik, ügyetlenül nyújtogatja a pénzt, de Galambos János hajthatatlan marad. — Mit szólna a tagság? Nem olyan tsz a mienk, amely egy dinnyét megérez! A tagság miatt... Hangos köszönömmel véget ér az ajándékozási aktus, amely a tagság nevében úgy jött létre, hogy sem az ajándékozó, sem az ajándékozott nem gondolt igazán a tagságra, akik kapálták, termesztették és szedték a dinnyét. Galambos János kutató tekintete örömmel fedezi fel távol, a földművesszövetkezeti sátor előtt a villogóbőrű, finom domborművet. Ilyen ritka csemegéért lelki- ismeretfurdalás nélkül megcsalná a szeretőjét! Az ifjú Sümeginé, mintha megérezné a férfi gondolatát, vagy csak az iménti haraggal begyében, megemeli a szót, hogy a süket is hallja. — Jani bácsi, hétkilencven! A zöld papír a nadrágzsebbe vándorol s a jobb tenyerében kevesebb lesz két forint tiz fillér apróval. Mire újból feltekint a piac utcáján már visszafelé sétál az osztályvezető, de már nem egyedül, jobbján a nyugodt léptű, telthúsú fehérbőrű asszony lóbázza a dinnyés cek- kert. Jönnek, egymásra mosolyognak és beszélgetnek. — Jani bácsi, nyolcnyolcvan! Az elnök oda se fordult, az idegen asz- szonyt és a lágy idomokat csodálja. Ennek mindenütt selymes-fehér lehet a bőre! — Szedjed most már a pénzt is. Én me— Ha nem szántanak rendesen... — Látom nagyon a pártján van. Nekem ez az agronómus nem kell. Az én ag- ronómusom ne járjon a pártbizottságra feketíteni a téeszt!... Vagy ő, vagy én... — És mit szól hozzá a tagság? — A tagság azt mondja, amit én mondok. Milyen agronómus az, aki pantallóban jár és délben ebédelni is van ideje?! Az osztályvezető már nem mosolyog, talán túlságosan nehéz a dinnye, amelyet nem győz egyik karjából a másikba guritani. — Megnézzük azt az agronómust — mondja. — Ma találkoztunk a tanácsházán, Sajnálom, hogy nem beszéltem vele. Amikor eltűnnek a húsbolt mögött, Galambos János már nem találja olyan csábítónak az osztályvezető töltöttgalamb feleségét. Hosszú nyakán megbillenti markáns madárfejét, hogy ezzel is felhívja Sümeginé figyelmét, akit néhány perce békénhagy- nak a vevők. — Az agronómusunk ben járt a megyénél. Vajon miben töri megint a fejét? Sümeginé jókaraj dinnyét majszol. — Hallhatta — mondja teli szájjal — Az Alföldön elnöknek akarták választani. En tisztán látok, ö akar lenni az elnök. De maga ne féljen. Magának a járási párttitkár is haverja. — Furcsa! — mondja félig indulóban, de a fiatalasszony szava megállítja. — Ma közgyűlés lesz. Bögesse le a tagság előtt. Előzze meg! — és olyan csábítóan mosolyog, hogy Galambos János szivében és vérében már nem fér el más nő. Míg az elnök a postát megjárja, addig tovább csappan a kupac. Megérkezik Pest felől az ötórás vonat, áradnak a munkások a piacon át, s nagy keletje van a dinnyének. Sümeginé kötényzsebébe gyűlik a pénz. gyek a postára, befizetem az egyszámlánkra, ami eddig bejött... Addigra éppen melléje érnek. Az osztályvezető ismét megkockáztatja a kényszeredett mosolyt. — A feleségem is vett— mondja — már két dinnyénk van. — Ma szedtük. Eláll, — mozdult feléjük Galambos és várja, hogy bemutassa az asz- szonyt az osztályvezető. De a kívánatos asszony férevonul s a gyümölcskofa kosarából tép ízlelésre szőlőszemet. A két férfi ügyetlenül, tétován áll egymás mellett. — Hogy vált be az új agronómus? — kérdezi zavarában az osztályvezető. — Jobb róla nem beszélni! — Csak nincs valami baj? — Baj az nincs. De ezzel a lakatossal bevásároltunk. — LakatosT — Lakatos volt ez Pesten, valamelyik gyárban. Lehet, hogy ott megfelelt, de itt tönkreteszi a téeszt. — No, nem egészen úgy áll! Dolgozott egy évet gyárban is, de már évek óta az Alföldön volt alkalmazásban, nem is tudom hirtelen, melyik állami gazdaságban. Az ottani téesz meg akarta választani elnöknek... — Ha jó agronómus, nem engedik el. —Nehezen engedték. A felsége beteges, hegyi levegőt javasolt az orvos... — Vigyék akkor az állami gazdaságba, de vigyék! — Három hónap után? — Elég az, hogy kibújjon a szög a zsákból. — Nagyon haragszik rá. — Nem szakember. Kontár. Hátramozdító. — Nem értem. TT ogy jobban értse! Benne va** gyünk a legnagyobb aratásban, ő meg csak a tagok panaszait jegyezgeti a noteszba. Mondom neki, hogy erre most nincs idő. Erre azt mondja agronómus létére. „Az aratást elintézi a gép, de az emberek dolga miránk vár.” Persze ez könnyebb dolog, mint a mezei munka! Ha én a panaszokat jegyezgetném, nem lenne időm a szövetkezettel törődeni. Én paraszt vagyok, én csak ismerem a parasztot. Annak sohse lesz jó, mégha rekamién fekszik és úgy őrzi a nyájat, akkor se lesz elégedett. Majd elmondják a közgyűlésen, hogy mi fáj. Amikor munka van dolgozzanak! — Ennyi az egész? — Van ilyen száz is. Elkezdjük a nyári szántást. Ahelyett, hogy a szántás mélységét ellenőrizné, a könyvelőt macerálja. Azt zavarja a munkában. — Ez érthetetlen?! — Néki az a fontos, hogy a múlt őszön, meg a tavaszon hánv hold szántást könyveltek be. Azzal maeorália a főkönyvelőt,-tv ezernégyszáz hold után fizettünk szántást. amikor a téesznek csak kilencszáz hold «zántója van. Igaza van .hibát követtünk el. De azon már úsv«em segíthetünk. Arra vigyázzon. hogy most ne legyen hiba! A mélyszántáson vigyázzon! — És nem vigyáz? — Éjszaka ellenőriz! — ezt olyan vádló hangsúllyal ie’enti ki Gajambos János, mintha az agronómus embert ölne. rendszeresen. — Alva találta az egyik traktorost és elvan oatái'át rearyo+t hogv a géoálomás vezetői már kerü'ik a téeszt. Miért kell magunkra haragítani a gépállomást! Kacérkodik s a munkások legtöbbje utána se számol a visszajáró pénznek. Sümegi Miklós liheg a nagy igyekezettől. Az asz- szony megsajnálja. A kötényből kivesz négy százforintost s odanyújtja. — Vedd meg magadnak azt a kabátot!. .. Elleszek magam is. A lassú, lusta ember kap az alkalmon és ellóbálja tunya testét az állami áruház irányában. Az elnök jön meg előbb. Még mindig maradt a dinnyéből. Az asszony fáradtan is az estére gondol. Nem szépít, túl vannak már azon az időszakon. — Miklóst itt hagyjuk, dinnyeőrzőnek! — mondja és kihívóan festetten kacsint. — A gyerekek anyámnál vannak. Ma nyugodtan jöhet... Közgyűlés után... De fejezze be korán! Galambos János mégse a titkos találkozóra gondol, hanem a leszámolásra. Jó gondolat az Erzsikéé! Ma úgy lejáratja azt a laktosból átvedlett agronómust! De úgy!... Fakuló erdők, komor hegyek közt kapaszkodik a vicinális. A fülkében őszvégi, fülledt meleg terjeng. Galambos János a becsapódó levegő illatából megérzi a közelgő zivatart. Még felhőtlen, tiszta az ég, de estére, csontos testének minden izében érzi, vihar lesz. Sümeginét álomba szenderítette a melegség, édesdeden alszik, kinyílott ajkán a gyönyörteli álomtól kicsordul a nyál. Az elnök éber és friss. Idegei megfeszülnek. Olyan, mint futam előtt a versenyló. A bosszú fűti. A leszámolás. Megérkezése óta gyűlöli az új agronómust, a fontoskodó, nyugtalan, kimért férfit. Mindenbe beleüti orrát, új szavakat használ. új szellemet áraszt maga körül és megbontja a szövetkezet rendjét. •fáradságosan megalkotta a köz" ponti, egykezi irányítást, mint egy abszolút uralkodó, jó jövedelmet adott a tagok kezébe s erre befurakszik az új ember és részt kér a hatalomból és dicsőségből! A fegyelemre épült gépezet lazul s az utasításokhoz szokott tagok máris többet akarnak pedig láthatnák, hogy a szomszédos falvakban sehol sem olyan nagy a jövedelem, mint az alsóberényi Búzavirágban! Ezt a tudálékos géplakatost torkon kell ragadni. mert ez egyenesen az ő, az elnök jólmegalapozott pozíciójára tör. De hogyan tudná lejáratni? Nem rabja az italnak, készséges is a maga módján, családi élete kiegyensúlyozott, egyenesen szép. Egyszerű és igénytelen. Közvetlen beszéde talán tetszik is az embereknek? Amit tesz, jogos is, hiszen tagnak vétette fel magát és munkaegységre dolgozik, mint a növénytermesztők és az állattenyésztők. Hol lehetne belekötni, hogy a tagok is elforduljanak tőle? Igaz. hogy oantallóban jár s az is igaz. hogv beteges felesége kedvéért harangszóra mindig hazatér ebédelni. De elég-e ez? Amint gondolatait keresztbe-kasul, egymásba fonja, egy ismeretlen, szorongó érzés keríti hatalmába: a félelem. Szikár erős- csontú teste érezhetően összezsugorodik s szivét a bizontalanság szorítja. Fél ahogvan kisgyermek korában félt a sötétségtől. S a félelem idő előtt meggyengíti a bosszú vulkáni erejét. Cigarettára gyújt, keserű. A napfényes hegyekre néz s csak a völgyek borongós zöldjét látja. Meleg fojtogat a fülkében és ő fázik. Nem bír szabadulni a szorongástól. Bosszút akar állni valakin, támadni akar s teste-lelke védekezésre rendezkedik be. Alsóberényben, az állomáson Sümeginé lopva a fülébe súgja. — Aztán ne tartson soká a közgyűlés! Alig hallja a forró asszonyt szót. azzal van elfoglalva, hogy a dinnyevásárból visz- szatartott pénzt a zsebe mélyébe gyömöszölje. Nem néz és nem lát le, de úgy érzi, hogy a bankjegyek kikandikálnak, mint egy rosszéi visszahelyezett zsebkendő. Otthon csak perceket időz. Pénzéhes tartalmatlan, kis elnyűtt asszony a felesége. Nem szól. Szemével követeli a pénzt. Ami a kezeügyébe kerül, az asztalra dobja. — Itt van — mondja s már indul is, az ajtó közén, kintről szól vissza — Éjjel ne várj! A traktorosokat ellenőrzőm.:; A majorba megy, a tehénistálló körül botladozik s kínosan szembeüti a tisztaság, a nagy rend. A trágyák halma eltűnt és a szétömlött trágyalé mésszel keveredik. Ez megint az agronómus műve! — gondolja és elönti a harag. Az istállóban végeztek a fejéssel. A brigádvezető, fáradt vénember, a tetőt támasztó oszlopba kapaszkodik. Bizonytalanúl áll a lábán, pálinkaszagot lehel. — Gyere elnök! — kiált rekedtesen — Egész nap a trágyát hordatta velünk a te kétbalkezed! Ehhez mit szólsz? Az emberek már szökni akarnak. Dől a panasz és az elnök szive átmelegszik. Már erős léptekkel megy a közgyűlésre, a bosszú talajra talált. A gyűlésteremben együtt a tagság. Többen összejöttek, mint máskor. A járási párt- titkár az egyik csoportnál beszélget s gémkapoccsal a körmét piszkálja. A csoportban ott feszeng az agronómus és a lomhatestű Sümegi Miklós is, akit otthagytak a dinnyére vigyázni. Lekezelnek. Az agronómus kimért, de közlékeny. — Átadtam a földművesszövetkezetnek a dinnyét s hazahoztuk autón Miklóst. Ezért külön meggyűlőiné az agronómust mégis azt mondja: — Jól tetted. Kovács Pál, a nagytestű járási párttitkár csak annyit fűz hozzá. — Én hoztam el őket. A színpadon elhelyezett elnöki aszta! körül kevés a szék. Lentről nyújtanak fel egyet. Aztán csend és várakozási nyugalom ömlik el a termen. Galambos János felemelkedik. Lassan, méltóságteljesen, összevont szemöldökkel, ahogyan szokta. S még vár kicsit, mert hangos ajtónyikorgással akkor érkezik az ifjú Sümeginé. — A közgyűlést megnyitom. Elöljáróban üdvözlöm a körünkben megjelent Kovács Pál, járási párttitkár elvtársat. A közgyűlés napirendjére javaslom a jövő évi terv főbb irányelveinek megvitatását. Az elv- társak egyetértenek-e vele? Galambos Benedek, az elnök testvér- öccse belebődül. — Egyetértünk. Ennyi az elnöknek elég. A napirendet elfogadottnak hirdeti ki. — Van-e valakinek bejelentése napirend előtt? Ezt a kérdést most teszi fel' először. El- dig ilyesmi nem volt szokásban. Most se a a tagságnak, hanem önmagának tette fel, hogv elmondhassa, hogyan kavarja fel utasításával a termelés megszokott rendjét az úi agronómus. Mielőtt szólna azonban, jelentőségteljesen az agronómus”a tekint. aki most is barna, szűk nadrágban s rövidújjú ingkabátban ül az asztal szélén. Az agronómus, mintha csak erre várna felemelkedik. — Nekem van bejelentésem, elvtársak. Egy ideig ketten állnak, de az elnök- helyettes lehúzza székére Galambost. — Átnéztem a pénztárkönyvet és abban sok szabálytalanságot találtam. Csak néhányat közülük. A szövetkezet két éve harmincezer forintot adott kölcsön Galambos Benedeknek, az elnök elvtárs öccsének házépítésre. Visszafizetés ezideig nem történt. Találtam egy számlát száz darab Wert- heim-zárról. amelyért hatezer forintot fizetett ki a szövetkezet. A zárakról senki sem tud. Valószínűleg egy zár lehetett, ami később százra javítottak ki. Az ijedt csenden halk moraj fut át. — Találtam elszámolásokat az eladott dinnyéről. A piacra vitt dinnve árának csak a felét fizették be a szövetkezet Dénztárá- ba, vagv bankszámlájára, mert állítólag az elszállított dinnve nagyobb része selejt volt. Kj hiszi ezt el? Galambos 'János felpattan. Arcán kegyetlen. vad szigor tüzel, mint a sebzett ragadozóén. — Ki meri azt állítani, hogy tolvaj vagyok? Emberek, tűritek!? A feszült nagy csendben, ostobán. ügvet- len nagv székzörgetéssel megemelkedik Sümegi Miklós. Valaki felkacag, aztán ránehezedik a villanyfénves teremre a csend. — Én — szólt fátyolos hangon Sümegi (Miklós. — Én sok mindent tudok. Nagyon sokmindent tudok.:. rp öbbet nem mond Megijedve sa- -*■ ját merészségétől visszaroskad '•'ékúbe. Künn villám villan. A lámna fénye elhalványul és ijesztő robajjal megzörren az ég.
