Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-07 / 63. szám

4 NÖGRÄDT NEPŰJSAS 1963. augusztus 7. Salgótarjáni képzőművészek kiállítása a Hajdúságban Brankovics szövetséget köt a törökkel. Brarckovics (Fodor János) és Murat nagyvezér (S imándi József) Erkel Ferenc operájában. mutatják, a „Festival” csal­ta el Szegedre. Sajnos az idő­járás, mely nappal általában füllesztően meleg, tehát de­rűs, eddig nem kedvezett a nógrádiak színházi estéinek. A Trubadúrt, amely a nóg­rádi csoport egyik kedvence lett volna, elmosta a zivatar. Ma a Szentivánéji álomra van jegyünk s amikor e so­rokat írom. nógrádi ismerő­seim a Dóm-téren, a szabad­téri színpad nézőterén verej­tékeznek a trópusi hőségben, újságpapírból készített pa­pírcsákókkal a fejükön s fi­gyelik a következő műsor, a Cigánybáró próbáit. Az a je­lenét ismétlődik már ötöd­ször amikor Zsupántól, a dús­gazdag disznókereskedőtől (Maleczki Oszkár alakítja) éppen két zsák aranyat csen­nek el a fürge cigánygyere­kek. Hiába, nagyon hiányzik már az igazi SZÍNHÁZ a mi megyénknek! Mielőtt ugranék jónéhány órát az időben, szeretnék idézni a fesztiváli hangulat­ból s talán tanulságot is le­vonhatunk belőle. Figyelem­reméltó ugyanis, hogy milyen gyakorlott és magával raga­dó módon sikerült tovább fo­kozni az érdeklődést a szege­di szabadtéri játékok iránt, olyannyira, hogy nemcsak az ország különböző sarkaiból, hanem — túlzás nélkül ír­hatnám . — a világ minden sarkából áramlanak az alföl­di városba a ..turisták'’. Itt e propagandának olyan felső­fokát vadították meg, am°lvhez hasonlóval legfel­jebb az olimpiai játékokon kizárólag a szabadtéri játé­kokkal összefüggő dolog: a vendéglátóipar felkészülésé­ről, az egyre újabb és szín­vonalasabb szinte világvárosi éttermekről, az állandó és al­kalmi hotelekről, inkább azt ragadnám meg, hogyan gon­doskodnak az idegenforgalom kiszélesítéséről és arról, hogy mindenki jól érezze magát. A szabadtéri játékokkal pár­huzamosan rengeteg szórako­zási alkalom nyílik. Van itt közben színházi előadás a Nemzeti Színházban is, a leg­jobb sikerű filmeket forgat­ják a mozik, egy másik sza­badtéri színpadon a szovjet Gavrilov együttes mutatja be műsorát Újszegeden, de ren­deznek itt kutyakiállítást, tér­zenét. őszibarack kiállítást, gokart-versenyt és ki győzné felsorolni mi mindent. Két mikrobu$z-pár is állandóan üzemben van, hogy mutogas­sa a város nevezetességeit. A szabadtéri játékok ügye tehát nem egy szükkörű bi­zottságot mozgatott meg csu­pán. hanem ez észrevehetően szegedi társadalmi ügy. S ér­demes lenne egyet mást el­lesnünk propagandából a sze­gedi elvtársakml. hiszen többévtizedés gyakorlattal rendelkeznek, azután mi Nójg- rád megyeiek is nagyobb, or­szágos szintű ünnepségre ké­szülünk: a Madách-centená­Mielőtt Szegedre utaztam. e®vjk salgótarjáni barátom kifejtette, hogy érthejetlen számára, hogvan lehet sike­re a Szentivánéji álomnak a szegedi szabadtéri ‘színpadon, amikor ezt a Shakespeare da­Lysander (Cs. Németh Lajos) és Hermina (Margottai Ági) a varázslat feloldása ut án a Szentivánéji álom című Shakespeare vígjátékban. a történetet. A kérdésre az éléé azt válaszolja, amit már tréfásan többször megállapí­tottunk: napjaink egyik leg­népszerűbb magyar szerzője még mindig Wiliam Shakes­peare. A jegyeket hetekkel előbb , elő kellett jegyezni (ezt tették\nógrádi ismerőseim is!) és az érdeklődés most és a későbbi előadásokon is alig csökken, i Shakespeare tehát nem szo­rul védelmezőkre, mégis meg kell jegyeznem néhány érde­kességet. ami magyarázatul szolgál arra, hogy a Szent­ivánéji álom miért bonyolul­tabb a többi shakespeare-drá- mánál. Feltehető, hogy a vi­lághírű szerző 1594-ben ezt a darabot alkalmi játékul ir­ta valamelyik főúri esküvő­re s az alkalom a drámaírót is nagyobb játékosságra ösz­tönözte. Négy párhuzamos szál fut együtt. Az egyik: Theseus-Hippoliía. a másik: Lysander-Hermia, a harma­dik: Demetrius-Heléna, a ne­gyedik: Oberon-Titania s ezenkívül önálló betétet al­kot a mesteremberek „Mű­kedvelő előadása” s közre­működik a párhuzamosan fu­tó szálak bonyolításában Puck, azaz ROBIN PAJTÁS. A párhuzamos cselekmény- szálak szövése a shakespeari, függöny nélküli színpadon el­kerülhetetlen volt, ■ hiszen csak így tudták „jelölni” a közönségnek az idő múlását. A vígjátékokban edződött drá­maíró ebben a vígjátékéban már „világcsúcsot állít be”, mert annyi szálat kever és bonyolít egyszerre. Még arra is futja erejéből, (vagy: jó­kedvéből?), hogy a mesterem­berek „jutalomjátékában” gúnyt űzzön a korábbi drá­máiéból, a Rómeó és Júliá­ból. És még miért oly vonzó Szegeden a Szentivánéji álom? Mert népszerű és a közönségnek tetsző a szerep- osztás és a naevstilű rende­zés. Bessenyei Ferenc. Kőmű­ves Sándor. Gőzön Gyula, Váradi Hédi és művésztársa­ik neve bárhol csalogatná a közönséget. Színété r Miklós rendezése is mindenütt ra­jongókra találna. S ami napjainkban is ele­venné. talán politikussá is. te­szi ezt a szerelmi játékot, az Lysander és Hermia küzdel­me az apai önkénnyel és At­héné ős jogéval szemben. Két fiatal szív vonzalmát meg akarja gyilkolni a könyörte­len környezet, az osztálytár- sgdalom .De a két fiatal sze­relme -diadalmaskodik a feu­dalizmus kegyetlen erői fe­lett. (Nem uj gondolat ez a badurt nézi, illetve hallgat­ja meg a nógrádi csoport több tagja Margharita Rober- ti amerikai énekesnő és Bru­no Prevedi olasz operaéneke­sek vendégfelléptével. Lakos György Régi, csaknem egy évtize­des baráti kapcsolat van már a hajdúsági nagy mezőváros: Hajdúböszörmény és a nógrá­di megyeszékhely: Salgótar­ján között. A kölcsönös látogatások ke­retében mindkét város hasz­nos és okos tapasztalatokat gyűjtött eddig is, különösen a közigazgatási munkát illetően s most újabb területen, a mű­vészeti tevékenységben törté­nik újabb közeledés Salgótar­ján és a vele lélekszámban csaknem azonos hajdúváres között. Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén nyílik meg a régi hajüúkapitánysági szék­helyen, Bocskai István egyko­ri városában, Hajdúböször­ményben négy kitűnő Salgó­tarjáni festőművész: Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Pataki József és Mustó János kiállí­tása. Művészeink ezen a tár­laton mintegy 00 alkotásukkal mutatkoznak be s szó van ar­ról. hogy Hajdúböszörmény után Debrecenben is kiállítják munkáikat. A tervek szerint a követ­kező hónapok során Hajdú megyei képzőművészek termé­séből Salgótarjánban rendez­nek kiállítást, így a képzőmű­vészeti kapcsolatok az alföldi és a hegyvidéki alkotók mun­kásságára is egészséges hatás­ban jelentkezik majd a továb­biakban. „CSAK A TESTE” Emlékezés Gárdonyi Gézára S ZÁZ ESZTENDŐVEL• ezelőtt, 1863. augusz­tus 3-án született a Fejér megyei Agárd-pusztán egy nádtetős cselédházban Gárdonyi Géza, a magyar prózairodalom kiemelkedő alakja. Már életében „egri remeiének'’ emlegették és kedves városában utcát ne­veztek el róla, amit a sze­rény, zárkózott természetű író meghatódottan köszönt meg: „Köszönöm önöknek azt a szíves és mélyen meg­ható figyelmet, hogy még életemben átnyújtották ne­kem azokat a rózsákat, ame­lyeket csak halotti szemfö­delemre várhattam volna" — írta a város képviselőtes­tületének. Magányos sírja az egri várban áll, rajta az érték­jelző rövid mondat; „Csak a teste.” A sír közelében né­hány jegenyefa magasodik, mintegy szimbolizálva az író életútját. ,,En valamennyi fa között a jegenyefát szere­tem legjobban. Sem árnyé­ka, sem gyümölcse, tudom, de van valami az ő egyedül- va-lóságában, hajthatatlansáA gában, fölemelkedettségében, ami tetszik nekem. Ha meg­halok, azt szeretném, ha egy jegenyefát ültetnének a sí­romra. Nekem kedves az a gondolat, hoyg egykor jege­nyefa leszek és állok, amint éltem: magányosan, hallgató lombokkal...” Kövek alatt nőtt fűnek éret­te magát, sok időnek kellett eltelnie, míg ki tudott bújni a levegőre. Ehhez nagymér­tékben hozzájárult apjától örökölt elvhűsége. Ziegler Sándor uradalmi géplakatos ugyanis 1848-ban minden vagyonát a magyar szabad­ságharc ügyének szentelte. Kossuth fegyvergyárosa volt és Gárdonyi hű maradt ap­ja eszméjéhez. Amikor Tisza István őt is magához akarja édesgetni, egy felajánlott képviselői mandátummal (ami bevált recept volt Jó­kai, de még Mikszáth eseté­ben is), szilárdan utasítja vissza: „Ha nagyméltóságod az országban mindenkit meg­vásárolt, a világosi fegyver­gyáros fia becsülete akkor sem eladó.” 1881—1885-ig néptanító kü­lönböző dunántúli falvak­ban. Ezekről az évekről, a néptanító kiszolgáltatottsá­gáról számtalan müvében tudósít. Egyszer meghívják egy parasztlakodalomba, de nem fogadhatja el a meg­tiszteltetést, mert a rajta lé­vő szürke ruhán kívül nincs másik öltözete. A nyomorú­ság ellenére a néptanító hi­vatását nemesnek tartja: „A tanná -otyan ...lámpás, mely m inél inkább világit másak­nak. annál inkább fogyaszt­ja önmagát.” 1886-tól kezdve különböző vidéki lapoknál dolgozik, szerkeszti a Tanítóbarát c. folyóiratot. Éleslátású, szóki­mondó újságíró, s így hiába várja anyagi helyzete javu­lását. A szegénység kénysze­ríti rá, hogy ,.ponyvákat” ír­jon és arra is, hogy 1892-tól négy esztendőn keresztül megjelentesse a Göre levele­ket és könyveket. Sajnos, a Göre Gábor bíró úr, Dur- bints sógor és a Kátsa ci­gány esetei nagyobb népsze­rűségre juttatják nevét, mint az igényes, agyonhall­gatott, becsületes próbálko­zásai. Élete későbbi folya­mán Gárdonyi megtagadja a Göre könyveket és úgy ren­delkezik, hogy azokat nem szabad összes művei közé felvenni. 1896-ban abbahagyja az újságíráskodást. Egerbe köl­tözik és az egri várral szem­ben vásárolt kis paraszthá­zikóban tél, „láthatatlan em­ber”, magyar Tolsztoj mód­jára. A MAGA IRODALMI U munkásságából a ver­seket tartotta a leg-- többre. „Tolsztojnak” című versében válaszol a kérdésre: „Azt mondod-e, hogy a vers­nél szebb a próza? .. „A próza morgó malom ke­lepe, A vers a szívnek hárfa éneke. A próza mállik, szerte hull, ha régi, A vers örök, mint minden, ami égi.” Verseiben általában lágy­hangú énekes, csak néha vá­lik keménnyé a hangja. Az „Igazság a földön” című val­lásos legendájának például mindjárt a cím-magyarázata is érdekes: „Miért van Y-nal oldódik magátul, mert ő elől nemes, nem pedig­len hátul." Egy arkangyal, az Ygazság lejön a földre, s mert szem­befordul a viszás társadalmi renddel, felakasztják. A vers azok ellen íródik, „akiknek vasszekrény a kincses oltára — A földre szállt igazság egy püspökbe botlik először: „Nem a nyájnak élsz te, csupán a gyapjúnak”, vágja a szemé­be. Írói örökségében sokkal fon­tosabbak elbeszélései. Ezek közül a legismertebb az 1898­ban megjelent „Az én falum” című kötete. Ezekben az elbe­szélésekben a falu, a nép sze- retete a legjelentősebb. Ha van is bennük valami való­ságszépítő Ura, a népet min­dig embernek tekinti, magával teljesen egyenrangúnak. A novellaíró Gárdonyiból nő ki azután a regényíró, és ezen a területen alkotja két­ségkívül a legmaradandóbbat. Közismert és nagyszabású re­gényei az Egri csillagok, a Láthatatlan ember, az Annus- ka, az Ábel és Eszter, Szu- nyoghy miatyánkja, stb. szám­talan kiadást megértek már és reméljük, hogy ezeket kö­veti még néhány, az idő pró­báját már kiállt Gárdonyi mű-regényeinek mostani ki­adásában is. A regényíró Gárdonyi szám­talan írói érdeméből kettőt feltétlenül ki kell emelnünk. Az első: tagadhatatlan ateiz­musa, egyházellenessége. „En pápistának keresztelt istente­len pogány vagyok” — han­goztatja magáról. Az ateiz­mushoz vezettek őt: a darvi- nizmussal való kapcsolata és a néptanítói sorsban ért ten­gernyi megalázás. A lámpás című regénye hőse például vé­gigjárta az egyházzal szem­beni. megalázottság egész kál­váriáját. A vallás, Gárdonyi véleménye szerint, a művelet­len átlagember vigasztalója. M ÁSIK fő jellemvonása a néphez való hűsége, az egyszerű nép hő­siességének, hazaszeretetének megmutatása a hazaáruló úri osztályokkal szemben. Nem véletlen, hogy legnagyobb re­gényének hőse, Bornemissza Gergely népi hős és az sem, hogy a regényen átleng a Habsburg-ellenesség. Gárdo­nyi ugyanis híve a polgári demokratikus fejlődésnek és ennek fő akadálya az uras­papos Magyarország összefo­nódása az idegen uralkodó- házzal, annak gyarmatosító politikájával. Pályája nem. mindig egyen­letes, de a nép szeretete igaz­zá teszi a ma olvasója számá­ra is az egri magányos sír fel­iratát: Gárdonyinak csak a teste nyugszik az egri várban, lelke közöttünk él müveiben, írói halhatatlanságában. CSUKLY LÁSZLÓ (Szegedi teáéi Jegyzetek színházlátogatás ürügyén a fesztivál városából Egy nagyobb, csaknem hat­van személyes színházra éhes, Nógrád megyei csoporttal tartok kapcsolatot Szegeden, elsősorban a Szabadtéri Já­tékok, vagy amint a külföl­dieket eligazító jelzőtáblák találkozhatnak a sajtó képvi­selői. Események tömkelegét sű­rítették a nyári hónapokra, hogy Szegedre „csábítsák” a kiváncsi közönséget. Itt már nem is beszélek arról, ami rabot már megunásig játszot­ták a főváros legnagyobb prózai színpadán, többször közvetítette a televízió és filmváltozata is bejárta az or­szág filmszínházait? Egyéb­ként is bonyolultnak tartja shakespearei drámában hi­szen Capulet a Rómeó és Jú­liában ugyanilyen előítélete­ket védett!) Tudósításom végén öröm­mel jelenthetem, hogy az időjárás kedvezett és sike­rült végiggyönyörködnünk a Szentivánéji álom négy felvo­nását. Holnap pedig a Tru­Budapesíi és vidéki alkotók idény niíívészfelepe nyílik Salgótarjánban A Nógrád megyei fiatal képző­művészet a legutóbbi esztendők­ben mind fokozódóbb érdeklődést, rokonszenvet és elismerést vált ki nemcsak az alkotók, de az al­kotásra ihlető környezet iránt is. A Képzőművészeti Főiskola több vezetőtanára és jónéhány tehetsé­ges növendéke az elmúlt két nyár időszakában Zagyvarónán töltött értékes heteket, gyűjtöttek él- ményanyagot születő művek egész sorához s ebben az évben is ko­moly érdeklődés mutatkozott bu­dapesti és vidéki képzőművészek körében, hogy a nyár alkotó le­hetőségeit Nógrádban kamatoztas­sák. Ezt az igényt kívánta kielégí­teni a megyei tanács művelődés­ügyi osztálya, amikor elhatároz­ta. hogy a salgótarjáni regényes fekvésű Üttörőházban augusztus 10 és 25 között művésztelepet lé­tesít az érdeklődőknek. Az Üttörőházban berendezett szállás mellett a Május 1. úti is­kolában az ellátásról is a megyei tanács, gondoskodik s lehetőséget nyújt a ' vendégeknek,, hogy ellá­togathassanak Mizserfára, Holló­kőre s a megye számos más fes­tői vidékére. A meghívás nyomón eddig La« luja András szobrász, Szamosvári .József festő, Nagy Gy. Mária go­belin készítő. Konfár Gyula gra­fikus, Csohány Kálmán festő, a megyei művészek közül pedig Farkas András, Réti Zoltán, loá- nyi Ödön, Pataki József és Mustó János festőművészek jelentették be részvételüket. Az idény művésztélep augűsz- tus 10-én bensőséges aktus kere­tében nyílik meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom