Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-19 / 66-67. szám

1963. augusztus 19. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Félesztendős számvetés Az aratás és a cséplés befejezése után a mezőgazda­ságban elkezdődik a következő év termelésének előkészí­tése, megalapozása. Már hagyományossá vált szövetkezeti mozgalmunkban, hogy szövetkezeti vezetők és tagok, já­rási és megyei vezetők számba veszik az elmúlt fél év munkáját, tapasztalatait és ezeknek alapos elemzése után határozzák meg a további időszak legfontosabb felada­tait. Ha a féléves gazdálkodás tapasztalatainak birtoká­ban visszatekintünk a megtett útra, néhány szövetkezeti gazdaság kivételével, biztatóak az eredmények. Melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, amelyekről érdemes megemlékezni és későbbi tevékenységünkben tanulságként felhasználni? Sokat késett az idén a ta­vasz. Mindenféle tennivaló sürgős lett egyszerre, s a munkák összetorlódtak a kö­zös gazdaságokban. Az idő sürgetett. A szövetkezeti ta­gok egységes akarata, felelős­ségérzete segítette túl me­gyénk mezőgazdaságát ezeken a gondokon. Sok-sok szövet­kezet példájával bizonyíthat­juk ezt. Az erdőkürti Novem­ber 7. Termelőszövetkezetben ünnepnap is dolgoztak a ta­gok a takarmány betakarítá­sánál. Szécsényben vasárnap reggel 3 órakor kezdték a munkát, hogy időben kazal­ba rakják a takarmányt, s hozzáláthassanak az aratás­hoz is. S ez nemcsak néhány szövetkezeti tag dicsérete, hi­szen az idén a tagság csak­nem teljes egészében részt- vett a közös munkában. Mű­veletlen kapásterület lénye­gében nem maradt, s a kuko­rica, a burgonya, a cukorrépa jelenlegi állapotát tekintve úgy látszik, a termésátlagok­kal sem lesz komolyabb baj az idén. Sikerült viszonylag időben és jó minőségben be­takarítani a szálastakarmány nagy részét és tizennyolc nap alatt befejeztük az aratást. MEGNŐTT AZ ASSZONYOK SZEREPE A mezőgazdasági termelő- \ ges intézkedést az alacsony ^ _ j-i _____4-« «Ír- 1 . rwio+fi "i rvvr/nH jnl prn — s zövetkezetek tagjainak túl­nyomó többsége asszony Nóg- rád megyében. így az asszo­nyok szerepe igen nagy egy- egy közös gazdaságban. S mégis a tavalyi tapasztalatok még azt bizonyították, nem mindenütt becsülték meg az asszonyok munkáját, nem tet­ték őket érdekeltté a terme­lésben, előfordult, hogy ke­vesebb munkaegységet írtak jóvá számukra, mint ameny- nyit megérdemeltek. Az idén lényegében vala­mennyi szövetkezetben meg­nyugtató módon rendezték ezeket a dolgokat. Ennek eredménye, hogy csaknem mégegyszer annyi családtagot vontak be a közös munkába, mint tavaly, s egy-másfél hó­nap alatt 50—55 ezer kataszt- rális hold kapásnövényt mű­veltek meg ' kétszer-három- szor, sőt egész évben gyom­mentesen tartottak ötezer hold kertészetet is. Részt vettek a szövetkezeti nődol­gozók a takarmánybetakarí­tásban, s egyéb munkában is. A szövetkezeti asszonyok fe­lelősségérzetét, munkaszere­tetét mutatja az is, hogy a szövetkezetben dolgozó szo­cialista brigádok túlnyomó többségét asszonyok alakítot­ták. TERVSZERŰSÉG, SZÖVET­KEZETI DEMOKRÁCIA tej hozam miatti jövedelem­kiesés pótlására is. Ezekkel az intézkedésekkel magyaráz­ható, hogy a féléves szám­adáskor 5 millió forinttal magasabb volt a megyében a közös gazdaságok bevétele az eredetileg tervezettnél. seink nem voltak hiábavalók. Bujákon, Pilinyben, Nógrád- megyerben, ahol meghatároz­ták a mezőgazdasági termelés helyes irányát, tervszerűbbé, szervezettebbé tették a mun­kát, gondoskodtak a szövet­kezeti tagokról, éltek az ál­lam segítségével, — már most láthatók az erősödés jelei. Diósjenőn, Mátraszőllősön ta­valy több százezer forintos hiánnyal zárták az évet. Most már az év felében többletet mutat a mérleg. Néhány szövetkezetben, Szirákon, Mohorán, Sóshar- tyánban, Pilinyben a közös gazdaság megszilárdításában sokat segített az „Erősebb se­gítse a gyengét’’ mozgalom. Mint ismeretes, a decem­berben megtartott megyei mezőgazdasági nagyaktíva meghirdette, hogy 1963. év legyen a gyenge szövetkeze­tek megszilárdításának éve. A féléves tapasztalatok azt, lad megfelelő ütemben a mutatják, hogy erőfeszíté- nyári talajmunka sem. Pedig A tapasztalt, hozzáértő elnö­kök segítségével, a szövetke­zeti tagok munkájával sike­rült növelni a gazdálkodás színvonalát, s minden jel ar­ra mutat, ezek a szövetkeze­tek az idén már nem szapo­rítják a gyengén dolgozó gaz­daságok számát. Helyesnek bizonyult a megyei pártbi­zottság azon határozata is, hogy a gyenge termelőszövet­kezetek pártszervezeteinek élére függetlenített titkárokat válasszanak. A féléves számadás, az eredményeken túl, több igen fontos feladatra is felhívja a szövetkezeti vezetők, tagok figyelmét. Nem árt hangsú­lyozni: az elbizakodottságra semmi okunk sincs. Az elbi­zakodottság azt a veszélyt rejti magában, hogy eltereli a figyelmet a soronkövetkező, legfontosabb munkáról. Né­hány szövetkezeti vezetőnél már tapasztalható ez, s ezek­ben a szövetkezetekben el­késtek az aratással, nehezen indult a cséplés, s nem ha­az előttünk álló mezőgazda- sági munkák sokasága az ed­digieknél is nagyobb tervsze­rűséget, szervezettséget kíván. Még tart a cséplés, szervezett, gyors munkát követel a téli alaptakarmány, a silókukori­ca betakarítása. Kaszálni kell a sár jut, a magnak hagyott lucernát, vörösherét. Lénye­gesen meg kell gyorsítani az ősziek talajelőkészítését, hi­szen ennek a munkának most az időjárás is kedvez. A ket­tős műszakban dolgozó gépek számának növelésével, a mun­kaidő megnyújtásával szüksé­ges fokozni a munka ütemét. Augusztus 20-át írunk, elő kell készülni az ősziek veté­sére a kapások betakarításá­ra. Ma már az őszi munka, s nem az aratás jelenti a leg­nagyobb gondot a mezőgazda- sági nagyüzemekben, hiszen a gabona termőterületének 70—80 százalékáról gépek ta­karítják le a termést. Az őszi betakarítás azonban nagy­részt kézi erővel történik, itt csak egészen kis mértékben dolgoznak gépek. Tehát rend­kívül összehangolt, tervszerű munkára van szükség ahhoz, hogy sikeresen zárjuk ezt az évet. S ezek mind olyan ten nivalók, amelyek lényegesek a jövő évi gazdálkodás szem­pontjából. Jelentősen befo­lyásolják a jövő évi termés- eredményeket, többek között azt, hogy az olyan termelő- szövetkezetek, mint a nógrádi vagy a nagyoroszi közös gaz­daságok előbbre lépnek-e már most, vagy továbbra is gyen­gén gazdálkodnak. Eddigi eredményeink bizta­tóak a megye mezőgazdasá­gában. De hogy egészen -biz­tosak legyenek, annak o ter­melőszövetkezeti, tanácsi ve­zetők, pártszervezetek, terme­lőszövetkezeti tagok tervsze­rű, szervezett munkája a biz­tosítéka. Mert a közös gaz­daságok további erősödésére, szilárdulására az idén meg­van minden lehetőségünk. Kiss József a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője T ermelőszövetkezet einkből PIII« WtKSBmßM ■'.ír '?.-. ■ Szorgalmasan dolgozik az idén a nagylóci Munkás-Paraszt Szövetség Termelőszövetkezet tagsága. Szétesik Jánosné és brigádja példamutatóan kivette a részét a növényápolás­ból is. Sikeres szarvasmarha hizlalás folyik a szilaspogonyi Búza- kalász Termelőszövetkezetben. Legutóbb 35 kiváló minőségű jószágot szállítottak exportra. Képünkön az útrakész álla­tok láthatók. PIHENÉS NÉLKÜL... Nagyon fontos tapasztalat, hogy a tél folyamán, a terme­lési tervek rögzítése után a szövetkezeti vezetők a tagság­gal egyetértésben döntötték el, melyik táblában mit ter­melnek, s meghatározták azt is, egy-egy tag milyen terü­letet művel. A tervszerűség­re és a demokratizmusra jel­lemző, hogy csaknem szövet­kezetenként változott az anya­gi érdekeltség, a helyi adott­ságok, a hagyományos terme­lés figyelembevételével, álla­pították meg a szövetkezetek­ben. Mátraverebélyben, Héha- lomban a tagság például úgy döntött, hogy premizálás nél­kül végzik a munkákat. A rétsági járás szövetkezeteiben a termés 30 százalékáért ka­páltak, míg más szövetkeze­tekben 10—25 százalékos pré­miumot és csökkentett mun­kaegységet szavaztak meg a tagok. A munkaszervezeteket szintén a tagság egyetértésé­vel alakították ki. Szandiin üzemegységet hoztak létre, Pilinyben, Kisterenyén, Ka- rancsságon egyéni művelésre osztották ki a területet. Ce- reden, Szécsényben brigád­szervezetek rendszerét alakí­tották ki. Nagy figyelemmel kísérték az idén a tervek teljesítését is a szövetkezetekben. A ki­fagyott őszi búzák helyére más növényeket vetettek, s szövetkezeteink többsége már időközben megtette a szüksé­sit indig akkor éri ■Lvl meglepetés az embert, amikor elkép­zel valakit valamilyen­nek, de az illető egé­szen más. A tulajdon­ságai nincsenek homlo­kára írva Rózsa Fe­rencnek. Az enyhén ke­rek arc, a derűs tekin­tet békés belső világról tanúskodik. Csak. a sze­mek rejtenek valami leplezett energiát. Ku­tatok az arcon, igyek­szem a pillantás mögé hatolni. Az agronómus nevetve kérdezi: — Nem ilyennek kép­zelt? Valljam be férfiasán, vagy lódítsak? — Dehogyisnem... — illetve ... — Értem, — mosolyog újra — jártam már én is így. Mikor ide kerül­tem, négy évvel ezelőtt, megnézegettek az em­berek, aztán egyikük kimondta: „Minek jött ide, úgysem bírja so­káig.” A közgyűlésen meg felkiabált egy asz- szony az emelvényre: „Csak úgy maradjon itt, ha maga is azt akarja, amit mink.” — Kellemes fogadta­tás ... Bólint. Én meg egyre kíváncsibb leszek. — Tudja, hova jött? — Persze. A járási elvtársak őszintén tájé­koztattak a zabari hely­zetről. Novembert ír­tunk, még nem szántot­tak, nem vetettek. Kép­zelje el. A nagyobb baj azonban az emberek hitetlensége volt. Ez a tél örökre em­lékezetes marad Rózsa Ferencnek. Megkésve, de elkezdték a szántást, vetést, összeszedték a házaktól a szarvasmar­hákat az új istállóba. Még el sem készültek, nyakukba szakadt a zárszámadás, a terve­zés. — Állandóan mele­gem volt, pedig fütet- len szobában aludtam, vagy még ott sem. A zárszámadáskor érez­tem magam a legmele­gebb helyzetben, mikor a tagság kiabálva meg­indult az asztalunk fe­lé. Pedig el lehetett volna kerülni, hogy ed­dig fajuljanak az indu­latok. Megsimítja a homlo­kát, s kinéz az esőbe. Felőle kérdezek, de csak legyint és folytat­ja az előbbi gondolatot. — Rádöbbentem, hogy az emberek bizalma nél­kül semmire sem me­gyünk. Mit szóljunk, ígérjünk újra, hiszen volt itt ígéret annyi, mint égen a csillag. Va­lóságos „ígéret földje” lettünk — keseredik meg a hangja az emlé­kezéstől. — De azért szót értettünk. Amit Rózsa Ferenc kimondott, úgy is tör­tént. Nem egyik napról a másikra, mert rendez­ni való bőven volt. De a határozott szónak fo­ganatja lett. Másnap, azon a hideg januári napon minden kocsis befogott, hogy hordják a trágyát. Az agronó­mus meg valóságos pa­naszirodát nyitott a munkája mellett. Útón- útfélen megszólították, felkeresték az irodá­ban, tanácsot kértek tő­le munka közben. Bár­ki kereste, nem csaló­dott benne. Állta a sza­vát keményen. Meg­hallgatta a panaszokat és intézkedett. Szívesen foglalkozott az embe­rek egyéni bajaival is, mert érezte, hogy ezek megoldásával jut el a közös gondok megszün­tetéséhez. A z első évben — 1960-ban — ha­talmas erőfeszítésre volt szükség, hogy ren­des kerékvágásba zök­kentsék a gazdaságot. Bizony, még előfordul­tak lopások. Alattomos praktikák folytak elle­ne — szerették volna, ha elmegy a faluból. S ráadásul akkor még az állami gazdaságiak is csak gondot okoztak ne­ki. — Sosem felejtem el, míg élek. A gazdaság akkori üzemegység ve­zetője megmutogatta a takarmánykazlakat, s az utolsóra mutatva gúnyo­san megjegyezte: „Ezt nektek hagyom, nehogy megdögöljenek a jószá­gaitok.” Nehéz elfeledni az ilyen sértegetéseket. Ró­zsa nem is feledte el. Akkor — mit tehetett — kényszeredetten mo­solygott, de megfogadta magában, csinál ő eb­ből a szövetkezetből olyan gazdaságot, hogy belerekedjen a szó a gúnyolódókba. Kapott „jótanácsokat” is. Mi­kor látták egyesek, hogy kialakul a gazda­ság, más oldalról akasz- kodtak belé. Egy alka­lommal megjegyezte valaki neki: „Aranyos Rózsa testvér, maga úgy sem kap itt lakást, menjen el innen, még megszabadulhat.” — Ügy áradt ebből az emberből a féltés, hogy majdnem megkö­szöntem neki — mondja mosolyogva. — Mi volt azzal a la­kással? — Hagyjuk ezt, még beszélni is rossz róla. Később azért el­mondja az esetet. Ez az ember, aki telve ambí­ciókkal, eljött egy nagy alföldi szövetkezetből és minden tudásával, munkaszeretetével lá­tott munkához, hónapo­kon keresztül lakott hihetetlen körülmények között. Gyakran előfor­dult, hogy a gazdasági irodát — mert ideigle­nesen ennek az előteré­ben kapott helyet — be­zárták, s ő kénytelen volt „ellenőrzést tarta­ni" az istállóban, hogy ott lefekhessen. Ma ez már rossz álom csupán, mert végülis sikerült lakást keríteni Rózsáéknak. A felesége is — aki gyermekápóló- nöként dolgozott akko­riban Pásztón(l) — elhe­lyezkedett a községben körzeti betegápolónő­nek. — Sajnos, azt kellett mondanom, hogy elme­gyek innen, ha nem ad­nak lakást, pedig én nem szeretek játszani a szavakkal. Nézem az arcát en­nek az embernek. Si­ma, rezzenés nélküli. Indulatok nem látsza­nak rajta. Mennyit ide­geskedett már eddig, de ezt soha senki sem látta. Olyan típus, aki nyugodt tud maradni külsőleg, de belül ta­lán kétszeresen rágja a gond. Firtatom, hogy elment volna-e, ha nem kap lakást. Bólint a fe­jével, hogy igen, pedig már megszerette ezt a vidéket. Az első év szép ered­ményekkel zárult. A munkaegység értéke több, mint tíz forinttal lett nagyobb, mint az előző évben. A zabari domboldalon ritka jó termést takarítottak be. A tagok negyedéven­ként kaptak előleget. Építkeztek is. — Nekem mindenek­előtt az volt a tervem, hogy kialakítsam a gaz­dálkodás nagyüzemi arányait. S mivel ebben a termelőszövetkezet­ben az állattenyésztésre lehet alapozni a gazdál­kodást, ennek az érde­kében kellett cseleked­ni. Ennek a tervnek a megvalósítása jól ha­lad. Mióta Rózsa Fe­renc betette a lábát a szövetkezetbe, felvirág­zott a gazdaság. Meg­teremtették az állatte­nyésztés feltételeit, ele­gendő a takarmányter­mő terület. Bár az idén valahol a feleségével, a kevésbé sikerültek a gyerekekkel? pillangós takarmánynö- Zavarba jön erre a vények, különösebb ve- kérdésre. Sóhajt és igen szély nem fenyegeti az halkan mondja: állatokat. elkesen magya­Nem. Mióta Zabar- ban vagyunk, s ennek rázza a gazdái- már negyedik éve, két kodás fortélyait, ame- vasárnapot töltöttem el lyeket szeretne min­denkivel megismertet­a feleségemmel, amire rámondhatjuk, hogy ni, hogy elkerüljék a szórakoztunk. Tavaly hibákat. Ez a feladat voltunk Egerben, s az talán a legnehezebb, idén Bükkszéken. Na- Az idősebbekkel nehe- gyón megérdemelné pe­zen boldogul, sok ma­gyarázat elhangzik, mi­dig, hogy többet törőd­jek vele. De hiába, sok re tökéletesen elsajátí- az elfoglaltságom. Ta­tának valamit. De nem valy május óta párttit- feledkezik meg a fia- kár is vagyok, s a járá- talokról sem. Két fiatal st pártbizottsági tagság tejgazdasági szakmun- is kötelezettségekkel kásnak tanul, újabb jár. kettőt pedig az idén szerződtettek. Nem panaszos a hang, csak nagyon, nagyon fá­— Szeretnénk áttérni radt. Sejtésemet csak az itatásos borjúneve- megerősíti, mikor mond- lésre, s ez mindenek- ja: tavasz óta érzi, hogy előtt hozzáértő szak- nem tudja kipihenni munkásokat kíván magát. Meditálok ma­indokolja cselekedetét, gamban. Ezt az embert — Utánpótlás nélkül még senki sem kérdez­hiába kapálózunk. te: birod-e? Nem va­Mástól hogy kormánykitünte­tést kapott 1961-ben. Mikor tőle szabadkozik. — Ez nem tartozik ide. hallottam, gyünk mi hibásak ab­ban, hogy túl sokat ra­kunk némely ember kérdem, vállára, aztán egyre többet, s végül megfe­ledkezünk arról, hogy nemcsak kívánni lehet Rózsa Ferenc megér- egy embertől, hanem demelte a Munka Ér- az ő kívánságát is meg demérmet. Egész mun- kellene kérdezni — tel- kássága, kiállása a bi- jesíteni? Rózsa Ferenc zonyíték. erre. Persze megérkezése előtt négy akadnak, akiknek nem szakember hagyta ott a tetszik, hogy az agronó- szövetkezetét, mus kitüntetést ka- igényesebbek Talán voltak. pott. Talán féltékeny- vagy gyengébbek? Nem ségből? Vagy nem lát- tudom. Az viszont nem jak, nem értékelik — tetszik, hogy Rózsának talán nem érik fel ész- csökken az ereje. Nem szel? —, hogy ez a fia- az akarata! talember miközben har- A z elnök lép a szo­bába. Üdvözöl­colt, egy termelőszövet­kezet felemelkedéséért jük egymást. — és jól harcolt —, éj- — Legjobb harcostár­szakánként tanult is, hogy az akadémiai vég­zettségéhez megszerez- rovómus. sam — mutatja be Föl­di János elnököt az ag­ze a mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Csak A két embernek sür­gős elintéznivalója a felesége, kislánya és akadt. Indulnak a csép- kisfia érezte, hogy apu lőgéphez, mert szorít mennyire elfoglalt, mert az idő. órájuk jutott a legke­vesebb ideje. — Mondja Rózsa elv­társ, voltak már üdülni — Majd pihenünk a télen — búcsúznak. Vajon pihennek-e? Pádár András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom