Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-19 / 66-67. szám

NÓGRÁDI jriLAG PROLETÁRJAI, EGYES ÖLJETEK! A SZOCIALIZMUS ŰTJÁN AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI bizottsága Es A MEGYEI TANACS LAPJA XIX. ÉVF. 66—67. SZÁM. Ara: 1.20 FORINT, 1963. AUGUSZTUS 19. Rend és szabadiam Irta: Mihályfi Ernő, Nógrád megye országgyűlési képviselője ' ALKOTMÁNYOS ÉLETÉ­NEK tizenötödik esztendejé­be lép holnap, augusztus 20- án Magyaronszág népe. Al­kotmányunk kihirdetésének napjával együtt tizenötödször üli meg ezen az évfrodulón az Alkotmány ünnepét. 1949 augusztus 20-án született a Magyar Népköztársaság Al­kotmánya, akkor irtuk tör­vénykönyvünkbe ezeket a történelmi mondatokat: „A régi rend urai és vé­delmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jut­va a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó pa­rasztsággal, a Szovjetunió ön­zetlen támogatásával újjáépí­tette háborúban elpusztult országunkat. E küzde­lem és országépítő munka megvalósult eredményeit, or­szágunk gazdasági és társa­dalmi szerkezetében végbe­ment alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlő­dés útját jelölii meg: A Ma­gyar Népköztársaság Alkot­mánya.” A további fejlődés útján azóta befejeztük a szocializ­mus alapjainak lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. Augusztus 20-a ünnepéről nem tudok úgy n^egemlékez- ni, hogy ne idézzem két él­ményemet, amely ehhez a naphoz kapcsolódik. Az egyik több mint harminc év előtti. Ezen, az akkor I. István ki­rály emlékének „szentelt” na­pon lakoltattók ki nyomorult padlásszobájából és tartóztat­ták le a legnagyobb magyar proletár-festőt, Derkovits Gyulát, mert adós maradt a házbérrel dúsgazdag kapita­lista háziurának. Sohasem felejtem el keserű, szenve­dő arcát, ahogy azt nekem el­panaszolta. A másik emlék tizennégy év előtti. Emberi elégtételnek, szinte történelmi igazságszol­gáltatásnak éreztem, hogy ép­pen ennek a nagy művész­nek egyik alkotásával, a Dó­zsa forradalmát megörökítő sorozat Werbőczyt ábrázoló képével érvelhettem az or­szággyűlésben alkotmányunk, a magyar nép első alkotmá­nya mellett. „E fametszet feketéjével és fehérjével, a fény és árny ritmusával fejezte ki Derko­vits Gyula zseniális lázadó mondanivalóit ebben a képso­rozatban. Szörnyű li- dércnvomás ez a kép, ame­lyen Werbőczy alakja nehe­zedik teljes erejével a kalo­dába szorított parasztra. És ezt a kalodát nem tudtuk lerázni és szétfeszí­teni addig, amíg segítségünk­re nem jött felszabadítónk, a Szovjetunió.” A KÖLTŐ KÍVÁNSÁGA teljesült azon a történelmi napon, amikor alkotmányunk megszületett. ..Jöii el szabad­ság! Te szülj nekem rendet” — irta József Attila a har­mincas évek közeoén és már nem érhette meg az időt. amikor esv évtizeddel ké­sőbb megkaptok a szabadsá­got és a szabadság névv év múlva megszülte a rendet, az alkotmányt, a magvar nén első atkotmánvát. amelynek hivatása az is. hogy a sza­badságra vigyázzon. Hiszen benne van egész mai életünk, henne van mlnd-n eredményünk és minden cé­lunk, életünk szintézise. Ben­ne vannak jogaink és köte­lességeink, ellenőrizni kell rendszeresen. megkapunk-e mindent, ami benne van és teljesitjük-e mindazt ? Benne van művészetünk közérthetőségének követelése. Benne van az eszmei of- fenziva követelménye. S ben­ne van az is, hogy nem le­het ideológiai összebékélés különböző társadalmi rend­szerek között. Benne van, hogy ez az alkotmány vá­lasztóvonal a régi ember és az új ember között: a régi ember, a kapitalista társada­lomban élő és annak legször­nyűbb betegségét, az egyéne­ket és társadalmi réteget egy­aránt halálosan nyugtalanító egzisztencia-félelmet szenvedő régi ember és a szocializmus új embertípusa között. Ez a választóvonal a törvény 45. paragrafusa, amely szerint a Magyar Népköztársaság biz­tosítja polgárai számára a munkához való jogot. Más­fél évtized óta bebizonyoso­dott, hogy ez a paragrafus véglegesen megszüntette a munkanélküliség rémét a szo­cializmust építő Magyarorszá­gon. A NÉPMESÉK a népek fé­lelmeit, szorongásait őrzik és oldják. A népmesékben állt bosszút szenvedéseiért is, a nép hőse a mesékben Vágta le a sárkány hét, fejét, a me­sékben vett elégtételt & nyo­másáért, kínzásáért mindad­dig, amíg az életben, a való­ságban ezt meg nem tehette. Ha unokáink majd mesét mondanak unokáiknak, nem sárkányokról, gonosz boszor­kányokról és földesurakról fognak beszélni, de el fogják mondani, hogy nem is olyan régen kétfajta rettenetes szo­rongás gyötörte az embereket. Az egyik a létbizonytalan­ság érzése, a jövőtől, vagyis magától az élettől való fé­lelem volt. Nemrégen egy idősebb ter­melőszövetkezeti gazdával be­szélgettem egy kis nógrádi faluban .amelyre a felszaba­dulás előtt valóban tökélete­sen ráillet az „istenhátamö- götti” jelző. Ebben a faluban, amelynek ezer lakosa sincs, ma 4 magánautó, 39 motor- kerékpár, 7 televízió, 50 mo­sógép van. Elmondta az en­nivaló, az étrend megválto­zását, a falusi lányok nagy­városi, divatos öltözködését, hogy hányán iratkoztak be az egyetemre a faluból. Az­tán az új házak, a fürdőszo­bák, a modem új bútorok felsorolása következett. — Ezek mind látható, meg­mutatható és megszámolható dolgok — mondta az öreg — de van még valami, amit el­mondani sem könnyű, ami bennünk van. Valami nagy könnyebbség valami gondnak az elmúlása, az, hogy eszünk­be sem jut félni attól, mi lesz holnap, lesz-e munkánk, pénzünk, ennivalónk. A mai fiatalok nem is tudják elkép­zelni, hogy ez volt húsz-har­minc évvel ezelőtt a mi leg­nagyobb gondunk. EBBEN AZ ESZTENDŐ­BEN különösen gazdag gon­dolatokkal ünnepelhetünk augusztus 20-án. Eredménye­inkhez. amelyek között szere­pel az is, hogy ezen a na­pon gyú.l fel a villany az utolsó, a 3207. magyar falu­ban (ami nem jelenti azt, hogy a villamosítás nem fo­lyik tovább, az új települé­sek, új utcák, termelőszövet­kezeti központok bekapcsolá­sával) csatlakoznak az embe­riség reménységei is A re­ménység, hogy megtettük az első lépést azon az utón* amely megszabadíthat a má­sik gyötrelmes szorongástól, a halálfélelemtől, a korai, az erőszakos haláltól, a mindent elpusztító háborútól való ret­tegéstől. Ahogy az első szo­rongástól megszabadított a szocializmus, ettől a kom­munizmus győzelme szaba­dítja meg az emberiséget. A béke hatalmas erői dön­tő harcban állnak a béke győzelméért, a háború teljes kiküszöböléséért az emberiség életéből. A moszkvai egyez­mény azt jelenti, hogy az el­ső lépéssel elindultunk az ál­talános és teljes leszerelés felé vezető úton, felkészülhe­tünk a békés egymás mellett élés feladataira, a zavarta­lan gazdasági versenyre. EREDMÉNYEINK ÖSSZE­GEZÉSE jelentkezik abban is, hogy Magyarország tekintélye megnőtt a világ előtt. „Pár­tunk népünk becsülete meg­növekedett — számolt be Ká­dár elvtárs legutóbbi külföldi útjairól —, a hazánk iránti megbecsülés megnőtt nem­csak barátaink, hanem a ve­lünk egyet nem értők előtt is.’’ Ezt bizonyította az ENSZ fő- titkárának legutóbbi riuifeyr.r- országi látogatása, ezt bizo­nyította az, hogy az ENSZ minden megkülönböztetés nélkül fogadta el a magyar küldöttek megbizóleveleit. ezt bizonyítja például az is, hogy nemzetközi kacsolataink napról-napra erősödnek, hogy sok tíz és tízezer túrista, nya­raló kölcsönös látogatásán kí­vül 407 világszervezetben dol­goznak együtt a magyar kor­mány, a magyar nép képvi­selői, a magyar szakemberek a világ minden országának képviselőivel. 407 kormány­közi, politikai, társadalmi, gazdasági, egyházi, művészeti, műszaki, tudományos, sport nemzetközi szervezetnek va­gyunk teljesen egyenrangú tagjai s 40 országgal foly­tatunk rendszeres kulturális, tudományos együttműködést. Magyarország elfoglalta minden más országgal egyen­rangú, méltó helyét a nemze­tek sorában és ezzel követi a békés egymás mellett élés, a békés gazdasági verseny elveit, politikáját, amely az egyetlen út a világ béké­jének biztosításához. A szocialista államok nagy távlatokban tervezik a jövőt, ötéves,- hétéves tervek, húsz­éves távlati tervek készülnek és valósulnak meg, amelyek száz és százmilliók életét, sorsát alakítják, száz és száz­milliók boldogabb életét épí­tik. Ezeken a terveken be­lül a két halálos szorongás­tól megszabadulva biztosan tervezheti majd életét min­den egyes ember is. Másfél évtized mérlegén — s az események gyorsulásá­ban ez már történelmi sza­kasz — állapítsuk meg a legfőbb tanulságot: hibáink forrása mindig az volt. hogy eltértünk alkotmányunk út­mutatásától s minden ered­ményünk az utolsó hét esz­tendő egész fejlődése alkot­mányunk sziklaszilárd alap­jára épült. Áz alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye *

Next

/
Oldalképek
Tartalom