Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-19 / 66-67. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 19. Mielőtt szemlére indul... Az elnökhelyettes asszony nyár derekán, július else­jén foglalta el helyét a hivatalban. Ne higgyék, hogy bármiféle zavara, lámpaláza is lett volna, az első pilla­nattól otthonosan mozgott mindenütt s néhány nap alatt, — amennyire egy ilyen íróasztalból, fogadóasztalból, szék­ből álló, száraz hangulatú helyiséget lehet, barátságossá tette szobáját. Itt ülünk most és itt beszélgetünk. Dr. Homoki Lászlónénak, a Salgótarjáni Városi Ta­nács elnökhelyettesének csakugyan nem ismeretlen a közigazgatási munka. Tanulmányozza és sok tekintetben végzi is már társadalmi megtiszteltetésből több, mint egy evtizede. S ha minden ezzel kapcsolatos ténykedését szám­ba vesszük, inkább a második évtizedhez van közelebb. Amikor 1945-ben orvosfeleségként Salgótarjánba ke­rül, a nagy alföldi metropolistól, Szegedtől kell búcsút vennie. Fájt a szive a régi kedves táj után sokáig de lassan-lassan megtalálja helyét, feladatát az új környe­zetben is. Bekapcsolódik a párt és az MNDSZ munkájá­ba, férje mellett asszisztensi teendőket végez. Mozgalmas, harcos évek ezek az infláció, a nagy hiányok idején. Nyugtat, érvel, magyaráz és intéz amit bír, emberek ügyes-bajos dolgait. S mert látják az egyszerű emberek, hogy érdekükben jár, vitázik, vagy veszekszik, ha kell, 1948-tól beválasztják a város képviselő testületébe, majd a tanácsok megalakulásától a tanácstagok sorába. Mint számtan-fizika szakos pedagógus gyermekek szá­zait tanítja, mint tanácstag, felnőtt emberek útjait egyen­geti. Érdemei alapján a legutóbbi választásokon országgyű­lési pótképviselőnek jelölik, és választják meg s ez a bi­zalom még több fáradozásra serkenti. És amióta tanács­elnök helyettes? Milyen munkát végez most a közigaz­gatás életében? — erről kérdezem dr. Homoki Lászlónét. — Az egészségügy és az oktatásügy az, ami közel áll hoz­zám. Az egészségügy férjem hivatása révén, mert módom van közvetlen közelről beletekintenem e területbe. Elnök- helyettesi megbízásomban, a pedagógusok iránti megbecsü­lést érzem, s ezen a poszton azt hiszem sok hasznosat te­hetek az ifjúság nevelése jó irányba terelése érdekében. — Milyen intézendőkkel, kívánságokkal keresik meg hivatalában? — A legkülönfélébbekkel, főkép lakásügyekkel. — S hogyan tud segíteni? — A pedagógusokat elsősorban arra ösztönzőm, hogy saját lakás szerzésére, építésére gondoljanak, s jó érzés, hogy igen sokan közülük hallgatnak a szóra. Ez azt je­lenti, hogy sikerül lassan megszüntetni a fluktuációt. — Mit érez még szívügyének egyéb fontos feladatá­nak munkájában? — Hosszú évekig napközis voltam, s arra törekedtünk, hogy olyan nyári napközit teremthessünk, ahol zöld öve­zetbe helyezhetjük a gyermekeket. Most végre sikerül megvalósítani. Az úttörőház és környezete jó feltétele­ket biztosít tervünkhöz. — Tehát, mint elnökhelyettes is pedagógus marad egy kicsit... — jegyzem meg. Úgy bólint rá, mint aki ezt nagyon is természetesnek tartja. Lent, az udvaron már várja a kocsi, — jelenti egyik munkatársa. Egészségügyi szemle a délelőtti program, hát az utolsó kérdést teszem: — Hogyan él a tanácstag, a tandcselnökhelyettes, a pótképviselő — mint magánember? — Bizony kevés a családdal töltött idő. Különben: háztartást vezetek, tanulmányi időben rendszeresen kikér­dezem a gyerekeinket, számonkérem olvasmányaikat, el­lenőrzőm a számolásban való gyakorlást. A fiunk 12 éves, igen-igen nagy műszaki érdeklődése van, szeretném jó felkészültséggel elindítani az életbe. Ha olyan tanul­mányi eredményei lesznek, amelyek egyetemi felvételre jogosítják, Szegedre viszem, a volt tanáraimhoz, mert én rengeteget kaptam tőlük. — Nagyon szeretek olvasni, a folyóiratokat figyelem­mel kísérni. Rossz alvó vagyok egy operáció óta, s kul- túrigényemet esti olvasásokkal, tanulással elégítem ki. Ez minden, amit mondhatok. Á kurd háború (b. t.) 1963. augusztus közepével | harmadik hónapjába lépett ' Irak nacionalista és reakciós ; kormányának hadjárata az I ország északkeleti részén la- i kó kurd törzsek ellen. A jelenlegi iraki kormány i ez év februárjában került ha- : talomra, midőn katonai pucs- ! csal megdöntötte a kurdok el- I len ugyancsak háborút viselő j Kasszem tábornok diktatúrá- : ját. Az új iraki vezetők poli­tikai hatalmuk biztosítása ér- I dekében és időnyerés céljából í fegyverszüneti tárgyalásokat i kezdtek a kurd felkelőkkel. A tárgyalások azonban rö- j vid idő után megszakadtak. ■ Első lépésként a Moszul-Kir- í kuk-Majdan városok vonalá- I tói északkeletre fekvő — azaz í a kurdok lakta területeket — katonai igazgatás alá helyez- : ték, 1963 június közepén pe- : dig a 75 ezer létszámú iraki • hadsereg egyharmad része három irányból támadást in- ; dított a kurd törzsek ellen. 1 Északon Moszulból kiindulva ! Dihok — Zakho — a Khabur | folyó völgye — Amadia és I Barzan irányában, Kirkukból | kiindulva Taktak — Kojszand- j zsák irányában, délen az iraki I határ mentén a Szirvan völ- i gyében Majdan — Szulejma- j nia irányában indult meg a : támadás. A partizán taktikát folytató kurd törzsek heves harcok után a hadsereg mindhárom támadását megállították. sőt több ponton helyi jelentőségű győzelmet arattak. Az iraki hadsereg átcsopor­tosítása után jelenleg csupán egyetlen központosított fő tá­madási irányban az Erbil — Ruvandiz, illetőleg a már iráni területen fekvő Khane város vonalában támad, hogy ezzel a hadművelettel a kurd felkelők területét kettéoszt­hassa. Legutóbbi jelentések szerint a hadsereg támadó éke harckocsik és repülőgé­pek fedezete alatt nagy har­cok után áteklt a Gali-Ali Bég hágón és Ruvendiz váro­sának előterébe ért t ' (A­VJ CSATORNA A PANAMA-CSATORNA TEHERMENTESÍTÉSÉRE A tervek szerint a csatorna 152 kilométer hosszú lesz, s építési költsége meghaladja az 5,2 milliárd dollárt. Az új csatornára azért van szükség, mert a Panama-csatorna 1980-ban már elégtelen lesz a növekvő hajóforgalom lebo­nyolítására. — Majdnem olyan volt a gyárrészleg, mint egy felbolydult méhkas, amikor Csíki Ti bőmét javasoltam művezető­nek — meséli Molnár- né, a nőbizottság veze­tője. — Ilyen még nem volt az Acélárugyár történetében. Nő műve­zető! Még mit nem, pattogtak, ugráltak a férfiak és a nők is, saj­nos. Arról volt szó ugyan­is, hogy katona lett a szegcsomagoló eddigi művezetője. O volt a KISZ titkár is és a KISZ most ebben az ifjúsági üzemben ismét olyan fiatalt szeretett >olna. aki a \nozgalom- L' m is megállja a he­it. Ügy kezdett de- , ^ aber l-én munkához j. j a fiatalasszony, hogy 'e ni 'i tiem bízott benne, ’A i\em akarta, csak ln V abba “ be~ íekdiőt sk- J^ogy kevés n Ml zgazdasagi tech- nikumi érettségije. Ide gépipari \ keU; PeJ.SZe' elődjének: “ a melt utó A meg a \ -ivant iskglai végzettsége es f” Ju] tam a ma* ™et,hogy miért éppev . r eno\ & asszonykától t hamunak többet. Szóval Csíkit, f Tf-" kezdte a munkái .. ’°.~ művezető többsx or Is meglátogatta. S szándék és kíváiOt, stsaB Csíki Tiborné megállja a helyét vezérelte. Egyszer sö­tétkék köpenyes alak­ját csomagolás közben pillantotta meg. Rászólt, hogy ez azért nem dol­ga a művezetőnek. Csi- kíné azonban ügyesen kivágta magát. — Problémája volt ennek a fiatalnak. Be­szélgetni kezdtünk. Ha feltartom, hogyan telje­sítjük a tervet? Inkább én is besegítettem. Ez csak nem árt a tekin­télyemnek? — S szemé­ből nem a tréfa fénye villan, hanem a sértett igazságé. Ah, dehogyis vesztet­te el a tekintélyét! Sőt, ha lehet mondani, ek­kor szerették meg úgy istenigazában. Nem volt persze egy­ből rutinja a műhelyve­zetéshez. De nap mint nap egyre többen segí­tették, Vágvölgyi is, meg Tóth József is töb­bek között. Ügy, hogy csak megkapta azt a fi­zetést, mint a régi, aki már begyakorlott volt, sőt mi több, csodálni és tisztelni kezdték, mert megállta a helyét. Mégis csak asszony. Férje van és iskolás két gyereke. Tehát nem független és gondtalan, mint az elődje. Mégis tanulékony, alkalmaz­kodó, figyelmes és se­gíteni kész. Nincs ben­ne szikrányi felvágás. Olyan egyszerű, közvet­len maradt, mint volt kalkulátor korában. Még a két műszakot is vállalta. Nem hinném, hogy csak a fizetésért. Inkább kötelességből, igyekezetből. No, de mit is mesélek róla, győződj csak meg, — mondtam-e valótlant. S máris kalauzol be a gyárba. Jó is, hogy kí- sérget, mert a sok üze- mes gyárban könnyen eltévednék. Inventúra, másként nagyjavítás történik éppen. A szeg- csomagolót is tisztogat­ják serényen. Csikiné- re nehéz rátalálni. Hol itt, hol ott mondják, hogy az előbb Imák. És mikor megtaláljuk, tessékel is a parányi irodába. Szeme sarká­ból azonban továbbra is figyeli az irodán kí­vüli mozgolódást. — Szívemhez nőtt ez a hatvan ember. Ügy sajnálom, hogy soktól meg kell mini. Nálunk gyakori1 o változás. Szeptemberben jönnek az általános iskolát végzettek, a régiek egy része hatórás lesz, a többi más üzembe ke­rül. Én kezdhetem az ismerkedést elölről. — Hogy mit szólt a férjem a megbízatás­hoz? — nem válaszol azonnal. Míg hallgat, Molnárné odasúgja, hogy Csíki Tibor büsz­ke asszonyára. Rövid szünet után a művezető ennyit mond: — Rám bízta a dön­tést. Vállaljam, ha el tudom látni. Mellé per­sze a háztartást, gyer­meknevelést is. A gye­rekek napköziben van­nak és ha én délutános vagyok, majd ő foglal­kozik velük. Azelőtt sokkal kevesebbet segí­tett. Most törődik ő is a neveléssel, a háztar­tással. Végső soron azt érte el ezzel, hogy itt könnyebb lett a dol­gom. Hiszen egész em­bert kíván ez a munka. Dolgozóink fele lány és asszony. Vannak prob­lémák, akadnak gon­dok. Én igyekszem meg­értő lenni. Nem feled­hetem, hogy honnan jöttem. Most például egy fél árva gyerek miatt alig alszom. Mos­toha az apja és szinte üldözi a gyereket. Any­ja hosszú vívódás után az- élettárs helyett ki­állt a fia mellett. A meghasonlás nyomot hagyott a fiú kedélyén, munkáján is érződik. Mindannyian vele ér­zünk. Biztatjuk, vigasz­taljuk. Szegény, itt érzi magát igazán otthon, a gyárban. A hazamenés mindannyiszor birkózás önuralmával. Ügy meg­könnyebbülnék, ha ezt is megnyugtatóan lehet­ne elintézni. — Hogy mi a vágyam, távolabbi tervem? Mint mondtam is, leköt tel­jesen ez az új megbíza­tásom. Hét hónap óta csinálom, úgy, ahogy belerázódtam. De azért van olyan vágyam — régóta melengetem —, szeretnék tanulni. Min­dig is szerettem a be­tűk világát. Most is, ha csak kicsit is ráérek, könyveket, újságot ol­vasok és gyakran szak lapot böngészek. De a tanulásról nem mond­tam le végleg. Nem fejezheti be, mert valami probléma adódott, s a művezetőt kihívják. Sötétkék kö­penyes alakja hol itt, hol ott bukkan fel Bi­zalom, szeretet sugárzik a ráirányuló tekintetek­ből. Már nem leher fel­bolydult méhkasról be­szélni. A női vezetőt a tisztelet védi a kezdeti bizalmatlanságtól. UJLAKY MÁRIA Köszöntjiik román barátainkat Felszabadulásának 19. évfordulóját ünnepli augusztus 23-án a román nép. A valamikori Románia, a Hohenzoller- nek uralma immár csaknem két évtizede nem létezik. Az ország felszabadítása a szov jet hadsereg által megszün­tette a tőkések, bojárok, fasiszta tábornokok és reakciós főtisztviselők népelnyomását. Megkezdődhetett a szocializ­mus építése. Nem volt könnyű az út eddig. A kezdet évei­ben még sokat kellett viaskodni a burzsoáziával, amely a néphatalom, az ország demokratizálása ellen szegült. De, ha ez a harc nem is volt könnyű, igen sok tapaszta­lattal járt a Román Munkáspárt által vezetett dol­gozó tömegek számára. Sikerült kemény küzdelemben ki­vívni és megszilárdítani a népi hatalmat. Az új Románia népe hatalmas ntat tytt meg eddig, or­szágát kiemelte a szédítő elmaradottságból, s egyre bizto­sabban halad a szocializmushoz vezető úton, Románia gaz­dag ország volt a felszabadulás előtt is, azonban a termelő­erők megdöbbentő elmaradottsága, a külföldi tőkeérdekelt­ségek rablógazdálkodása, a hazai ipar fejletlensége miatt ál­talános nyomorban éltek a tömegek. A nyomorúságot még csak fokozta a különböző nemzetiségek egymás ellen uszító nacionalizmus is. Ez jellemezte a régi Romániát. A Román Munkáspárt vezette nép azonban hamarosan úrrá lett a nehézségeken és hatalmas akaraterővel, áldozat- készséggel látott hozzá az új viszonyok kialakításához. Az alkotókedv és szorgalom rövidesen éreztette a hatását. Az utóbbi másfél évtizedben ax egész ország bámulatos gyor­sasággal iparosodott, gomba módjára nőttek ki a földből a gyárak, ipartelepek. <Jj iparágak fejlődtek ki, s egyre na­gyobb tömegben állítják elő az ízléses kivitelű iparcikkeket. Ez a nemrég primitív ország, ilyen munkatempóval rövide­sen az ipari országok élvonalába kerülhet. Hasonlóan a többi szocialista országokhoz a román mezőgazdaságban is nagy változások, hatalmas fejlődés ment végbe. Az ország termelőterületének túlnyomó részén a termelőszövetkezetek munkálkodnak, amelyeket az ipar lát el egyre fejlettebb technikával. Mind magasabbra emelkedik a dolgozók élet- színvonala, kulturális ellátottsága. Milliókat áldoz a kor­mány a közművelődésre. Százezrek és százezrek szerzik meg a középiskolai, vagy egyetemi végzettséget és nagyon sokan szereztek szakképzettséget. Nagy megbecsüléssel tekintünk a baráti Románia né­peinek erőfeszítéseire és sikereire, örömteli az a tudat, bogy a szocialista népek nagy családjában vállvetve hala­dunk és közösen építjük nagy célunkat: a szocializmust. Románia felszabadulásának újabb évfordulóján köszöntjük barátainkat, új és fényes sikereket kívánunk nekik hazájuk felvirágoztatásában, a közös szocialista jövendőnk megte­remtésében. Tollgyiijtemény Jörge Garrido argentin ál- lenlétében a világot jelentő lami tisztviselőnek új lakás- asztalhoz, ba kell költöznie, vagy le kell mondania gyűjtőszenvedélyé- "z utóbbi hónapokban röl. Garrido tollakat gyűjt, de Garrido bajba került. Guido - nem közönségeseket. Az ő elnök kormányzása alatt oly feladata, hogy a hivatalba lé- süriin váltották egymást a pő köztársasági elnökök és miniszterek, hogy a lakas be- miniszterek számára élőké- *?lt, több vitrint nem lehet szítse az ünnepi iratokat, alá- tenne elhelyezni es az újabb írassa velük és eközben ö tol!ak e3V fiókban varjak le­adja kezükbe a tollat. Húsz vabbi sorsukat. S Garndo esztendeje tölti be ezt a tisz- most topreng: ha így megy tét, apjától örökölte és hír tovább, ha az argentin hely- szerint szeretné, ha fia kő- ze* továbbra is ilyen bizony- vetné ezen az úton. A húsz tálán es zavaros marad - az esztendő alatt valamennyi eddiginél jóval nagyobb la­todat eltette, lakásában őrzi kel1 terelnie. üvegvitrinekben. Ez idő alatt tizenegy elnök és temérdek miniszter fordult meg Garri­do kezén, s az egyszer hasz­nált tollak díszes felírással ott láthatók a lalfásmúzeum- ban. Nem csekélység, hiszen csak 1958. május elseje, Fron- dizi elnök hivatalba lépése óta 130 miniszter ült le je-é Nem tudjuk, gonddl-e rá Garrido, de az ő lakása és az argentin munkások lakása között bizonyos összefüggés van. Ha ugyanis Argentíná­ban elérik, hogy a vágóhidak és a hűtőházak munkásai új, tisztességes lakásokat kapja­nak, akkor Garrido nem lesz kénytelen évenként mind na­gyobb és drágább lakásba költözni. DCiplinq, az „aratujm” Olvassuk, hogy egy John Robert Kipling nevű ameri­kai — egy Anna Müller nevű nő közreműködésével — har­minc kiló aranyat akart ki­csempészni Indiából. Kipling és India — óhatatlan, hogy eszünkbe ne jusson Rudyard Kiplingnek, „A dzsungel könyve” írójának neve. Kip- lingé, aki bár imperialista nézeteket vallott, de oly gyö­nyörűen írt India tájairól, In­dia világáról, mint kevesen. Ez a Kipling — a nagy író — a művészi ihletettség, a bele­érző tájleírás, a légkört kife­jező stílus drágakincsét „csem­pészte ki” Indiából. John Robert Kipling vi­szont — akinek „hőstette”, s harminc kiló aranya mellett akkor is meg kellene állni egy pillanatra, ha nem lenne ily érdemes asszociációkat idéző családi neve — a szelle­mi kincseknél úgy látszik, lé­nyegesen többre becsüli az indiaiak verejtékén szerzett nemesfémet. Útipoggyászában egy vagyonnal akart kisétálni abból az országból, amelyet ezek szerint még mindig rab­lókalmárok dzsungelének tart. Ám erősen csalódnia kellett. A független India hindu rendőrei őt is, partnemőjét is letartóztatták a karacsi repülőtéren. Mr. Kipling — 3 nem író — úgy járt, mint s ház körül ólálkodó hiéna „A dzsungel könyve” írójának egyik indiai tárgyú eübeszélé sebén. Hurokra került

Next

/
Oldalképek
Tartalom