Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-10 / 64. szám

A terven íelüli 121 ezer tonna szénért tfWtfVVWVWWWWWWVWWWWVWWWVWVWWWWWWWWWWlWWWVWWWWWVWyWfl^^ Elárvult verseny táblák Sok az a 121 ezer tonna szén, amelynek kitermelését szén medencénk bányászai eb­ben az évben magukra vál­lalták. De megtették vállalá­sukat, mert tudják, hogy nagy szükség van a szénre. És ha ma még kisebb nehézségekkel is küzdenek, de az év átlagá­ban elmondhatjuk, hogy vál­lalásuknak megfelelően dol­goztak. Állításunk bizonyítá­sára elég azt a 76 ezer tonna szenet említeni, amit vállalá­sukból már törlesztettek. A bányászok sokat tettek, de még igen kemény munká­ra van szükség ahhoz, hogy a hiányzó mintegy 45 ezer ton­nát az év végéig a felszínre küldjék. A bányászok tehát megtették a magukét. De meg- tettek-e mindent bányaüze­meink vezetői, hogy népszerű­sítsék is a munkában élenjá­rókat, közkinccsé tegyék a leg­jobbak eredményeit, módsze­reit? Aligha! Mintha a nagy munkában megfeledkeztek vol­na erről a nagyon is fontos feladatról, s jó néhány üzem előtt elárvultán állnak a ver­senytáblák, — üresen, vagy ki tudja mikori termelési ered­ményekkel. Mizserfán például „A szocialista brigád büszke cím elnyeréséért”, című ver­senytábla üres, egyetlen bri­gád neve, eredménye nincs fel­tüntetve. Vagy nincsenek is szocialista brigádok? A má­sik, a derékhad termelési ered­ményeit hirdető versenytáb­lán pedig még a júniusi ered­mények olvashatók. — bár az időjárás ezt a táblát is meg­tépázta már. A tordasi bá­nyaüzemnél hosszú hónapokig még csak versenytábla sem volt, nem még az eredmények feltüntetése. A korábban igen népszerű rajzos versenytáblák­ról már nem is szólunk, leg­több helyen úgymond, ella­posodtak, nem igen tőrödének velük. De miért? Úgy gondol­ják gazdasági és mozgalmi ve­zetőink, hogy megy itt min­den magától, semmi szükség a mozgósításra, az emberek által elért eredmények nép­szerűsítésére? Bizony nagyon- nagvon tévednek. A példák sokasága bizonyítja — akár Mátranovákon. vagy másutt, hogy a verseny nyilvánossága, az elért eredmények népsze­rűsítése kedvezően hat a min­dennapi termelésre. Hiszen azt az emberek, a bányászok is Megérdemlik a dicséretet A külfejtésről jelentjük,.. M ég alig köszöntünk el a külszíniektől a jól ismert „Jó szerencsét” üdvözléssel, máris a föld mé- hében vagyunk, az akna-pil­lér alatt. Az aknaszállítógép segítségével, az úgynevezett kasban percek alatt tettük meg azt a 304 métert, amely bennünket a külvilágtól el­választ. És újra köszönünk, ismét elhangzik a „Jó sze­rencsét”. De ezzel már azo­kat a bányászokat köszönt­jük. akik itt a függőakna alatt arról gondoskodnak, hogy a felszínre kerüljön a kitermelt szén, újabb üres csillékkel lássák el a fejtések­ben dolgozó vájárokat. Nagy a sürgés, forgás.- Va­laki — csak úgy önmagának meg is jegyzi: — Jöhettek volna később. Ez a beszállás is két csille szenet jelent... A vitának érthetően nincs helye. Hiszen be kell látni, hogy a tifibesi bányászok vál­lán most igazán nagy felelős­ség van. Csak egyet említ­sek. Julias elsejétől — ép­pen a terven felüli 121 ezer tonna szén kitérmeléséért — naponta 6 vagon szénnel kell többet termelniök. mint az év első felében. Ezzel pedig szinte már ki is merítették az akna kapacitását, minden bércét, minden kast ki kell használni, hogv azon szénnel teli csille kerüljön a felszín­re! Ezért volt hát a „mor­gás”. A 304 méternél azonban mi sem állhattunk meg. Min­den lépésnél lejjebb kerül­tünk a föld alá. S ahogyan haladunk „befelé”, furcsa szag üti meg az ember or­rát. Savanykás, édeskés ízű le­vegőt szippant az ember ma­gába. A szénsav, a metán, s még ki tudja minek a keve­réke jut el hozzánk. Már hosszú utat tettünk meg a fővágaton. Volt mi­ben gyönyörködni, és csodál­kozni. Mert szép látvány lent a föld méhében a neonvilá- gítás és csodálkozni kellett azon, hogy a vastag biztosí­tást, a betonidomokat meny­nyire morzsolja szét a nagy nyomás. Néhány száz méter után egy tábla hívja fel magára a figyelmet. „Vigyázz, COs veszély! Oxigénes mentőpa­Homlokunkról már vastag cseppekben hull alá az izzad­ság. Szabadulnánk minden felesleges tehertől — az oxi­génes palack pedig csak sza­porítja azt. De megyünk to­vább. Munkahelyről, munka­helyre járunk. Äz egyik he­lyen a TH gyűrűt cserélik újra. Pedig 60 centire vau­nak egymástól, mégis folya­matosan kfll azokat átépí­teni. A nagy nyomást még ezek sem bírják. Másutt a gépeket tisztítják a frontfej­tés előtt, hogy zavartalan le­gyen a szállítás. Az egyik elhagyott vágatban, ott ahol tavaly a szénsavas gázbetörés volt, furcsa szaga van még a víznek is. A főmérnök, kí­sérőnk, Kiss Béla elvtárs a riasztó készüléket vizsgálja. Alig odébb, a légvágatban összeroppant TH gyűrű hívja fel magára a figyelmet.;, S mire a frontfejtésbe érünk, ahonnét Fodor Simo- nék a bánya termelésének 80 százalékát adják, a bánya hő­mérséklete is eléri a 27,5 fok meleget. Jól esne a pihenés. Idő azonban erre sincs. Ugyanis a 66 méter hosszú fejtésben mindenki dolgozik. Az egyik pár a süveggeren­dákat állítja — a biztosításá­ról gondoskodnak. Mások fej­tőkalapáccsal vágják a -sze­nét. míg a többiek szinte megállás nélkül rakják azt az éhes kaparóberendezésre. Úgy látjuk, nemcsak nekünk, a bányászoknak is jól esne egy kis pihenés. Rövid, fe­kete nadrágjuk csurom víz. Kezükből néha még a lapát is kifordul — izzad a tenye­rük. De dolgoznak, mert most van üres, semmi nem za­varja a szállítást. A szén pedig kell! S hogy adják is, annak minden feltétele biztosított most. Jó a fejtés. A szén vastagsága meghalad­ja a 2 méter 20 centit. Most, most kell termelni! F odor Simon, a 60 fős brigád vezetője még végig megy a fejté­sen. Mindenre kiterjed a fi­gyelme. S amikor az ellen­őrzéssel végez, akkor ül kö­zénk a fejtés végén. — Nehéz nálunk a munka. Tudja korábban, sok baj is volt itt Az Istennek nem ha­ladtunk előre. Miért?- Ma­gunk sem tudjuk ..; — szól hozzánk, szinte kérdezés nél­kül. Persze van itt most is baj, — folytatja kis szünet után. Nézzék ezeket az acél- támokat. Legtöbbjük nem jó. Más méretű kellene. Magasí­tót kell használnunk. Több munka van vele, s a szere­lésnél is vigyázni kelj, hogy le ne essen. Aztán sok a vető a fejtésben. Egy-egy frontunk alig tart 2—3 hó­napig. Mire belejönnénk a munkába, új helyén kell kez­deni. Küzdünk a nagy nj'o- mással is. A szereléssel most már fél műszak alatt ugyan végzünk, de kínlódunk az om- lasztással, az vesz sok időt el tőlünk. Gyorsan jön az omlás, s néha egy-egy tám- ért egy műszakot kell fel­használni. A levegő is jobb lehetne. Az volna a jó, ha ingben dolgozhatnánk ... Bár szűkszavú ember Fo­dor Simon, amiket mond, az bizony mind igaz. S hogy nem panaszként hangzottak el a szavak, azt az eredményeik bizonyítják. Kiss elvtárs új­ságolta örömmel. — Fodoréknál már elérték a 40 mázsás teljesítményt. Ez azzal járt, hogy míg ko­rábban, például áprilisban alig értük el az 58 centis előrehaladást naponta, ma üzemi átlagban 1 méter 6 centinél tartunk. Fodoíék munkahelyén ez meghaladja az 1,3 métert. És ez nagy­szerű. Azt is jelenti, hogy most már másfél, két na­ponként kell újra szerelni a frontot. Ezzel volt nálunk sok baj. De ha e téren még előbbre lépünk, semmi baj nem lesz a tervünk teljesí­tésével. Erre pedig van bőven biz­tosíték. Azok a bányászok, akik itt Tíribesen dolgoznak. Tóth Sándor, Rács János, Gergely Sándor; Tóth József, Domonkos Albert, Kohánka István vájárok, Márton Fe­renc, a bánya legjobb om- lasztója, meg a többiek, akik eddig is kitettek magukért, akik ebben az évben már több mint 4 ezer tonna szén­nel tetézték tervüket. A beszélgetésnek egy újabb csengő-jezés vet véget. Megindul­nak a kaparok, zúgnak a fej- tókaiapácsok, ömlik a szén. A tiribesiek, akik most már a számos nehézség ellenére is állják a sarat, megérdem­lik a dicséretet Somogy vari László Ha soha nem, de most igazán termelhetnek a külszin- fejtésen, Kedvez az időjárás, s megfelelő mennyiségű le­tisztított szénvagyonunk is van. Így vélekednek a mizser- fai bánya külfejtéséről a vezetők. De így cselekednek a bánya dolgozói is, akik a párt és kormány felhívása óta igazán derekas munkát végeznek. Talán egyetlen nap sem telik el, hogy ne teljesítenék 100 százalék felett tervüket — kivéve, ha tőlük független, gátló körülmények nem aka­dályozzák munkájukat. Pedig van mit aprítaniok. A har­madik negyedévben naponta 18 vagonnal növelték tervü­ket, s ma már a külfejtésből 123 vagon szenet küldenek az ország gyáriparának, erő műveinek. Jó munkájukat az a 11.170 tonna szén fémjelzi amit eddig terven felül ad­tak a népgazdaságnak. A nagy kiterjedésű külfejtésben a gépek egész sora dolgozik. Az ember irányít, a többi a gépek dolga. mnmiNnnmnniMRiiitmniiini MwmMmniimniiwimiiiwmiiiwwWMiiininnm»iiniiiwniiiwiinmmi<n«wmitiiniiiiiiiiiiiii«iiHyiiimiiiiiiiiHiMiimiM»i» Tanulnak a bányászoké igénylik! Ennyivel pedig tar­tozónk is nékik! Üzenteink Acéltám nyomásmérő ké­szüléket szerkesztettek Lassan József, Magyarfy Károly, és Rádi Arnold tervei alapján. Az acéltámok teherbírásának mérése az új szerkezettel a kányási bányaüzemnél már megkezdődött. * * * Hasznos kísérleteket kezd­tek Mátranovákon a Révfal­vi János főmérnök által szer­kesztett pásztafejtési felrakó­géppel. A gép előnye, hogy a robbantás után szinte kikü­szöböli a nehéz fizikai mun­kát, — c szén fellapátolásál. — Ezzel nemcsak könnyítik, hanem gyorsítják is a mun­kát. * * * Több mint két miliő fo­rint értékben vásároltak úgy­nevezett érintésvédelmi relét a szénmedence bánvaüzemei részére. Eddig már 194 ilyen készüléket szereltek be, ame­lyek automatikusan kikapcsol­ják az érintett villamos háló­zatot, ha a szigetelés egy meg­határozott érték alá esik. E relékkel minimumra csökken az áramütéses baleseti ve­szély. Ebben az évben még újabb 200 darabot szerelnek fel a különböző üzemekben. • * * Rekordot értek el júliusban lack nélkül tovább menni ti­los!’? éleiéből a géppel felrakott szénnel. Egy hónap alatt a szénme­dencében több mint 100 ezer tonnát raktak fel gépek se­gítségével. * * * Még ebben a hónapban megérkezik Hányásra a szén­medence első maróhengere. Hat hetes előkészítés és sze­relés után megkezdik a ma­róhenger üzemszerű működ­tetését. * » * Bevált a szilváskői bánya­üzemben a gépesített csopor­tos kamrafejtés. A jó ered­mények után most egy újabb gépesített munkahelyet ké­szítenek elő. A szilváskői eredmények láttán Medves aknán is előkészítenek egy teljesen gépesített csoportos kamrafejtést. * * * A jó munka jutalmán! csaknem 300 fizikai és mű­szaki dolgozó utazik augusz­tus 18-án Szegedre, a Sza­badtéri Játékokra. Bányá­szaink és műszaki dolgozóink megtekintik a* Állami Né­pi Együttes műsorát, 19-én este pedig a Cigánybáró cí­mű nagyoperettet. A juta- lomkirándnlás programjában városnézés és hajókirándulás is szerepel. Negyvenkét szocialista bá­nyász brigádvezető, két hosz- szú asztal mellett, előttük jegyzet. Figyelve szegezöd- nek a tekintetek az előadó felé. Termelékenység-önkölt­ség címen tart előadást Dá­niel József elvtárs a Nemzeti Bank igazgatója. Egy hétre elhagyták a bá­nyát. A megye különböző ré­szeiből gyűltek össze az acél­árugyári kultúrotthonba, ahol előadások keretében külön­böző gazdasági, politikai kér­désekre kapnak tájékoztatást. Változatosak a témák, a fog­lalkozások. A népgazdaság helyzete, az iparvállalat gaz­dasági vezetése, a szocialista brigádmozgalom, munkaver­seny, kulturális nevelömun- ka a szocialista brigádokban, a szocialista embertípus kia­lakítása és sorolhatnám még a tematika további pentjait. Filmvetítésekre is sor kerül a leadott anyaggal kapcsolat­ban. — A havi brigád értekez­let kevés, kell hogy bővüljön a csapatvezetők, brigádveze­tők látóköre. Ezért van jelen­tősége ennek a tanfolyamnak — mondja Csömör Béla elv­társ a tanfolyam vezetője. Mellette foglaltam helyet a teremben, miközben folyt az előadás a termelékenységről, a technikai, műszaki szinvo- nalról, gyakorlati példákkal fűszerezve. Gépesítés, auto­matizálás, szocialista — ka­pitalista viszonyok. óránként cigaretta szünet van, majd az ebéd előtti órákban vita, megbeszélése az elhangzottaknak. — Van hozzászólás bőven, kell is, hogy tisztázatlan kér­dés ne maradjon — szólt Csömör elvtárs, aki szivesen tájékoztat. Megtudom, hogy különösen a keddi nap volt mozgalmas. Bányász bérezésről volt szó s igy röpködtek a hozzászó­lások. Érdekelt a vita, a hoz­zászólás. Maradtam, s rövi­desen el is kezdődött, igaz vontatottan. De aztán meg­kezdte Vincze Béla Mátranc- vákróX. Acéltám, vagy fa tám alkalmazása a helyes az ön­költség szem,pontjából. Csak feltette a kérdést, máris be­kapcsolódott a vele szemben ülő Tuza József Székvölgy­ről. A jelenlévő bányagép- gyáriak felé is elhangzik egy kérdés: — Bányászaink be­gyét bántja, miért kell a ka- paróteknöt hosszúra csinálni. Lécz József, mizserfai bri- gádvezető a gépek szereteté- ről, a gépesítésről beszélt. — Még meg nem szeretik a dolgozók a gépeket, idegen­kednek tőle. Mi is így vol­tunk, de megszerettük. Mi­zserfán mi már szinte kísér­leti üzem vagyunk, annyi gép megfordult nálunk. — A jobb gépkihasználás­ról, az acéltám fontosságáról esik szó. — Az a meglátásom, legin­kább a szerelőknek nem tet­szenek a gépek — mondja Dénes M. Pál kisterenyei vá­jár. Majd fejtegetésbe kezd, tapasztalati példát hoz fel. Rókks István a Pálhegy l-es ak­na vájára is szól, de az asz­talsarkakról is idehallatszik négy-öt bányász suttogása. Csak hallgatom, hogy bele­jönnek a szóba ezek a ke- ménymarkú erős emberek. Mert az első napon bizony hiányzott a mozgás — az első két nap volt a nehéz szü­lés — meséli Kiss Nándor — jegyzetelni, imi. Szívesebben lettünk volna a szénfal mel­lett. Ám az első három nap óta oly sok érdekes dologról esett szó. hogy most már nem saj­nálják a jegyzetelést. Köz­ben ebédszünet következik, de heten még maradunk, beszélgetünk a tanfolyam hasznosságáról, az előadások­ról. Vissza-vissza tér az el­hangzott előadás témája. Mi­lyen gépek alkalmazása len­ne kifizetőbb, mert Kiss Nán­dor is mondja. — Kisfejtésen dolgoztunk a csapattal, itt a gépekről is szó esett, ha visszamegyek el­mondom a sok tapasztalatot. Weisz József szorospataki bri­gádvezető, fiatal csapatáról beszél, arról, hogy nincs olyan munka, amit ők ne tudnának megcsinálni. Három éve vastámos fejtéssel dolgoz­nak, rövid kis frontokat visz­nek szépen megy a munka, összeforrott jó brigádja van. — Nem értek azzal egyet, hogy az acéltám olcsóbb, mint• a fatám — kanyarodik vissza az eredeti témához — Garami Gyula. A beszélgeté­sek mottója a gép, a korszerű bánya legfontosabb eleme. Ö egy 60 tagú csapat éléről jött be Turjánba Mizserfáról. Fiatal a brigádja, jól haszno­sítja majd az itt hallottakat a szocialista brigád életéről, a brigád tagok magánéletéről. Mert a brigád élet is beszél­getés tárgya, a kulturális munka is. — — Meg van a termelés, az önköltség csökkentés, jöhet a kultúra, szeretnénk, ha mi lennénk a zászlóvivők. Csak egy probléma van, a brigád­tagok szétszórtan laknak, de majd csak neki kezdünk, — mondja Lécz József. Lassan az ebédlő felé tar­tunk, mert vár az ebéd, mi­kor Lenkei László halkan mondja, szinte a fülembe — a bányagépek működését kel­lene látnunk, mi a rajzok szerint megcsináljuk a gépe­ket, jó is, csak a gyakorlat­ban nem ismerjük őket. Csö­mör elvtárs valahogy meg­hallja: — Majd elviszünk ml tite­ket Mizserfára Laci, ott nem is láttok csillét, csak gépeket. Sokan most ismerték meg egymást, itt a továbbkép­ző tanfolyamon. A viták, a beszélgetések közben köze­lebb kerültek egymáshoz. Gazdag tapasztalatokkal in­dulnak majd vissza a tanfo­lyam végeztével a szénfal mellé. Szokács László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom