Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-03 / 62. szám

A terveit felüli 121 ezer tonna szénért *vww* Szorospatakon / Romiét — Én nem szólok semmit, érdeklődjön a többiektől is — volt a válasz. — A hibákat azért mégis a bányászok, vájárok érzik legjobban lent a bányában. Nem? — De igen! Sajnos! Az igazság az, hogy az itteni helyzetet pár szóban is össze lehetne foglalni. Mégpedig úgy, hogy véleményünk sze­rint gyenge a műszaki ve­zetés, kapkodnak a műszaki­ak, nincs biztosítva éppen a műszaki feltétel. Ez a néhány szavas beszél­getés műszakváltás előtt Szo­rospatakon zajlott le, Farkas Ferenc elvtárssal, a bánya régi vájárával. Mind ezt te­tézi, hogy sajnos az utóbbi hónapokban nemcsak Farkas Ferenc és a többi kipróbált vájár nyilatkozik így a szo­rospataki helyzetről, hanem sokan mások, akik ma már aggódva figyelik, hogy mi is történt ennél a korábban na­gyon is jól dolgozó bányá­nál, mi okozza az elmara­dást, a kapkodást a vezetés­ben. A szorospataki bányá­szoktól ugyanis hosszú éve­ken át megszoktuk, hogy mindig az élen járnak, meg­adták azt a mennyiségű sze­net, amit tőlük az ország, a népgazdaság kért. Erről az a tizenkét élüzem oklevél is tanúskodik, melyek az iroda falait díszítik, s az a zász­ló, amit legutóbb éppen a kongresszusi munkaverseny­ben nyertek el. Az év elejé­től, de különösen áprilistól mintha kicserélték volna az embereket. A gondok, a ba­jok állandóan gyűlnek, a helyben topogás jellemző most a bánya életére. De mi­ért? A bányászok, a felsőbb ve­zetés véleménye — s ez így is igaz, hogy ma egyáltalán nem Játszik biztosítottnak a a '“szórOspataki bánya műsza­ki-.vezetése. Pedig az üzem teimeíésével igen jelentős he­lyet foglal el az egész szén­medencében, — naponta nem kevesebb, mirt 94.5 vagon szenet várnáik innét. Ez a szénmennyiség pedig nem jön ki a bányából. Nem is jöhet Hiszen a hónap első felében alig 80-85 százalékot érnek el naponta, míg az utolsó napo­kon a 120-140 százalékos ter­melés a jellemző. Vagyis: ha sehol nem, de Szorospatakon aztán kirívó­an megtalálható a hóvégi hajrá, a kapkodás, ami hó­napról hónapra ismétlődik. A vezetésnek ez a gyakorlata igen kedvezőtlenül érezteti hatását a bányászok között, hiszen ma már ők sem tud­ják, hogy mit is kell csinál­ni egyik napról a másikra. Fakad ez abból, hogy maguk a műszaki vezetők sem tud­ják, hogy holnap mit akar­nak csinálni ,mi a következő napok legfontosabb feladata. Az aknavezető, Szendrei Zol­tán, de a bányamester Kal­már Béla, az úgymond fel­sőbb vezetés segítségét, irá­nyítását várja, önállóan még kisebb ügyekben is aligha merne dönteni. Kalmár Béla bányamesterre jellemző, hogy ott van ő a bányában szin­te éjjel-nappal, de ha önálló- utasítást, rendelkezést kell ki­adni, már megtorpan, nem vállalja magára, csakúgy mint a többiek. Erre mond­ják az emberek, hogy mint egyéni vezetők jók, de eey nagyüzem vezetésére már ép­pen ‘ határozatlanságuknál fogva gyengék. Minden eset­ben a felsőbb „utasítást” vár­ják, kivéve a nyugdíjból visz- szakerült Házer Sándor bá­nyamestert, aki határozottsá­gával már évek óta kiérde­melte a bányászok elismeré­sét. Az aknaüzemi vezetés­ben tapasztalható határozat­lanság természetesen végigve­zethető a főaknászig, akná­szig. Ha például fizikaiak, vagy aknászok keresik fel Szendrei Zoltán bányavezetőt nagyon is egyszerű szavakkal intézi el a dolgát: „Apókám, maga ott van, tisztában van a helyzettel intézkedjék ma­ga" — adja így a nagyon Is egyszerű és felületes választ, .•íjtasfíást. A műszaki vezetők határo­zatlansága. kapkodása mihez vezetett? Ahhoz, hogy a napi 94,5 vagon szén kitermelésé­hez nincs biztosítva a meg­felelő mennyiségű fejtési homlokhossz. Elmeddősödtek az elővájások. Szénre tervez­ték a vágatot, de még min­dig meddőben halad, holott innét már két hónapja sze­net kellene adni. A műsza­ki melléfogások egész sorát követik el. A nyugati részen a Il-es telepi szénre mentek egy vágattal, s csak jóval ké­sőbb derült ki, hogy a kere­sett szén a vágat felett több mint 3 méterrel van! De az sem válik senki dicsőségére, hogy egy 50 méteres pillér­ben a lyukasztás 12 méterrel volt odébb a tervezettől. Az emberek tehát joggal te­szik fel a kérdést: mi lesz velünk? Nincs munkahely, nem tudunk dolgozni, nem lesz kereset sem. A keleti ré­szen a csoportos fejtésen például 25 vagon szenet kel­lene termelni. De nem tud­nak csak 10-12 vagonnal. Rengeteg gépalkatrész, s ki tudja még mi hiányzik a bányából ahhoz, hogy zökke­nőmentes legyen a termelés. Maga Szendrei Zoltán bánya­vezető fogalmazta meg: — Van a műszaki vezetés­ben hiba. Elsősorban nagyon meglazult a munkafegyelem, meglazult a gyeplő. Ma a ru­tintalanság, a bizonytalanság jellemzi a vezetést. Arra a kérdésre, hogv miért, már egyértelmű választ ő sem adott. De akkor mi a kivezető út? A pártszervezet már nem egy­szer napirendre tűzte a bánya jelenlegi helyzetét. Tárgyalta a szorospataki jelenségeket az igazgatóság pártbizottsága is, ahol konkrét javaslatokat dol­goztak ki a jelenlegi tűrhe­tetlen helyzet megváltoztatá­sára. A baj ott van, hogy ezeknek a határozatoknak végrehajtása legtöbb esetben éppen a műszakiakon akad el. Éppen ezért a műszaki ve­zetés mielőbbi megerősítése lenne a legfontosabb tenni­való. Fel kell számolni az al­sóbb műszaki vezetésben meg­lévő tunyaságot, ne engedjék azt a káros szemléletet, amit vallanak: úgy sem megy, kár erőszakoskodni. Bízni kell a fizikai dolgozókban, akik már bebizonyították nagyszerű akaraterejüket, bebizonyítot­ták, hogy tudnak, csak ehhez műszaki feltétel — munkahely, gép, fa és ürescsille szükséges. Somogyvári László Több mint 78 kilométer ••• A Nógrádi Szénbányászati Tröszt évről-évre többet tesz azért, hogy növelje a bizton­ságos termelést, mind több vágatot lásson el korszerű biztosítási anyaggal: TH­gyűrűvel, MOLL-ívvel, vasbe­ton elemekkel. Hogy ez va­lóra váljék, a bányászok az év elején azt vállalták, hogy ebben az évben 400 méterrel teljesítik túl a korszerű vá­gathajtási tervet. Ez a mun­kájuk sikerrel járt, csupán a második negyedévben a TH gyűrűvel tervezett 3167 mé­ter helyett 3 455 métert biz­tosítottak korszerűen. így a második negyedév során 2,8 kilométerrel nőtt a korsze­rűen biztosított vágatok hosz- sza, ami tröszti szinten azt jelenti, hogy az összes nyi­tott vágatok több mint 78 kilométerét már ilyen bizto­sító anyaggal látták el szén­medencénk bányászai. 173 brigád a szocialista címért A terven felül Ígért 121 ezer tonna szén termeléséért harcolnak szénmedencénk bá­nyászai. Különös figyelem­re méltó az a fejlődés, amely a szocialista brigádcím elnye­réséért bontakozott ki a szén­medencében. Ma már 173 brigád 2 089 tagja harcol e nemes mozgalom célkitűzései­nek megvalósításáért. Ezek a brigádok példaképül állnak mind a munkahelyi feladatok megoldásában, mind a maga­tartásban. A munkaversenyben részt- vett dolgozók között a leg- útóbbi termelési tanácskozá­sokon már több mint 330 fő kapta meg a Kiváló Dolgo­zó oklevelet, 68 fő pedig a Kiváló Dolgozó jelvényt. A jutalomként kifizetett összeg megközelíti a 300 ezer forin­tot. Hegedűsék mérlege ügy kis változás történt “a margittárói Hegedűs Aladár szocialista brigádjá­ban. Többen kiváltak és új brigádot alakítottak, most a mester és tanítványai mére­getik erejüket. Hol a tanít­ványok küldenek fel több szenet, hol Hegedüsék. Hul­lámzik állandóan a teljesít- tés. De Mákos Jánosnak az új bányamestemek a véle­ménye szerint bárhogyan hul­lámzik, azért rendszeresen terven felül van. Számukra pedig ez a legfontosabb. Ne­kik a tervek teljesítése a leg­főbb kötelességük. Ennél fon­tosabbat nem ismernek. A Hegedüséknek pontosan abban van az erejjik: tudják hogyan közelítsék meg a leg­rövidebb és a legkönnyebb úton a feladatok elvégzését. Beszélgetek Halász Jánossal nem mai gyerek, már unokát ringat, de fiatalos és jó erő­ben van. Január elsejétől dolgozik Hegedüséknél. Aze­lőtt a Ferenc aknában dol­gozott egy másik Hegedűssel, aki nemrég került nyugdíj­ba. Ott mindenki megtanul­hatta. mi a bányászok iste­ne. A termelésnél semmi nem jöhetett számításba, csak az erő. Aki bírta az keresett, de az aztán négyezret is. Aki nem bírta hát az... Es való­ban egy válrándítással elin­tézték. De azért négyezer ide, négyezer oda, ez nem élet. A Ferenc aknát azóta már bezárták. Kifogyott a szene. Halász a szocialista brigád­ba került. És mintha felfris­sült volna. Igaz, most egy hétig Bükkszéken áztatta ma­gát, na de már az is komoly dolog, hogy erre is fordít időt. Hegedűs a brigádvezető tudja mit csinál. Nem engedi, hogy embereket elgyötörje­nek, de azt sem engedi, hogy fizetésben megrövidüljenek. Ügy irányítja a munkát, ahol lehet erőlködjenek a gé­pek. Mert nagyon kemény munkát kell végezniök, nagy feladatot megoldaniok. Most sok szó esik arról a bizonyos terven felüli 121,000 tonna szénről. Margíttárónak ebből 2500 tonnát szabtak meg. Volt náluk egy taggyű­lés. ahol megbeszélték, hogy a 2500 tonna helyett 5000-ret vállalnak. A taggyűlés után beszélgettek az emberekkel különösebb ellenvetés nem volt, már az ’gesz tárón dol­goznak a tervenfelüli szénért is. Természetesen ehhez hoz­zá kell számítani, hogy van éves feladatuk is. Ez pedig 84 630 tonna melyből a fél­év alatt 42 950 tonnát kiszed­tek a földből. Tehát az 5000 terven felüli mellett ott a másik 42 000. Gondoljunk csak arra, mit jelent egy ko­csi szenet a pincébe belapá­tolni. Pedig ott levegő is, se­gítség is van. P ASZÓVAL Hegedüsék-'-'ebben a nagy föld­gyomrában vájkáló gépezet­nek fontos alkatrészei. Ter­mészetesen igazodniok kell a •táró tervéhez. Nekik is meg­van a maguk terve. Egész- szén emberig. Tudják mit kell a folyó évben termelni, de annak szénnek is kell len­ni. Esetleg ha 7.5 százalék lehet a pala. Számolgattunk Fenyvesi elvtárssal a Zagy­vái bánya versenyesével. öt hónapot tudtunk mérlegre tennni ,a hatodikat ők is csak most számolgatják. Hegedű­sek féléves tervüket 112,02 százalékra teljesítették. Ez annyit jelentett, hogy naponta minden ember csillébe rakott 54 mázsa szenet .De nem is egészen így van ez, hanem 55.5 mázsát. A nógrádi bá­nyák 121 000 tervenfelüli vál­lalásához ugyanis Hegedüsék egy főre 1.5 többletet vállal­tak per-koponyánként. No persze, a fenntartáson dol­gozókat nem szabad ideszá­mítani, de azt igen, hogy he­lyettük is ki kell küldeni a szenet. Nehogy félreértsen valaki, én nem akarok Hegedüséknek reklámot csinálni. Más bri­gádról is el lehetne mindezt mondani. Talán még többet is. jobbat is. De ezek az em­berek annyira tudnak lelke­sedni azért amit csinálnak, hogy azt nem lehet szó nél­kül hagyni. A többi brigádok mellett nekik ez a legfőbb erényük. Milyen más az jó­kedvűen, lelkesedéssel és meggondolással dolgozni, mintcsak erővel végül holt- fáradtan kedvetlenül lerogy­ni. Nem beszéltem Hegedűs Aladárral erről, csak sejtem ő kiszámolja, mikor keli az embereknek kedvét megemel­ni. Azt a brigád minden egyes tagja tudja: azért a szé­nért, amelyet az idén felszín­re kell küldeniük nagyon meg kell dolgozni. De Hege­dűs azt is tudja, hogyan kell az embereknek ehhez kedvet teremteni . jJTöZÖS megegyezéssel az xvidén sem osztották szét a célprémiumot. Ha szétosz­tanák csak elaprózódna. Ösz- szegyűjtötték és asszonyostól kiruccantak Egerbe. Ide még minden esztendőben elmentek. A Szépasszony-völgyében egy lehajtó fűzfa szomszédságá­ba vertek tábort. A fiatalabb- jai elmentek fürödni, sétálni, az idősebbjei pedig a katlan körül tett-vett, iszogatott. Mire összeverődtek kész volt a jó ennivaló. Az idén Híves Gyu­la bácsit a Karancs-völgyben híres bográcsgulyáskészítőt vitték magukkal. Az asszo­nyoknak ilyenkor nincs bele­szólásuk a főzésbe. Gyula bá­csi vérig is sértődne. De azt az ízt ők nem is tudnák meg­adni az ételnek. Milyen egészséggel íttak-et- tek. Ezt is tudnak. Kanna­számra bor, de pálinkából sem szenvedtek hiányt. A mértéket azonban mindenki megtartotta. Romhányi Pista ez az emberesedő vállas le­gény, még a szomszédba is el-el látogatott, de csak le­geltette a szemét, mert sű­rűn visszajött és dédelgette az anviát. Simon Alfonz fi­atal feleségével bújt össze, számunkra az együttlét volt a legnagyobb boldogság. Egy új tagot is találtam a brigádban. Zsélyi Ernő meny­asszonyát, szép formás bar­na kislányt. Befogadták, ti­tokban már az esküvőre ké­szülnek. Dankó László, Robot­ka Károly délután már ki­jelentették. — Mára elég volt, reggel munkába kell menni. MENNYI öröme lehet 1Tifíegedüsnek ezekben az emberekben. Kinálgatta őket, bicegett közöttük, ugyanis a múltkor két csille összecsíp­te a lábát. De azért dolgozik. Pedig az arcán lehetett lát­ni fáj neki. Azt mondja, az gyógyítja igazán, ha együtt van az emberekkel. — Mert testvér, mi lennék én nélkülük — és simogatja őket tekintetével. Bobál Gyula A szén minőségének őrei A mennyiségi termelés mellett az elmúlt hónapokban kiváló eredményt értek el szénmedencénk bányászai a mi­nőségi termelésben is. Az első félév átlagában a vállalt 3 kalóriával szemben 5 kalóriával javították a kitermelt szén fűtőértékét. A második negyedévben még jobb volt az ered­mény. Ebben a három hónapban 12 kalória volt a javu­lás. Abban, hogy bányászaink javíthatták a szén minőségét, jelentős szerepük van a laboratórium dolgozóinak is. Ér­tékes elemző munkát végeznek, s időben jelzik, hogy me­lyik fejtésben romlott, vagy éppen javult a kalória érték, s ennek alapján a bányák műszaki vezetői megtehetik a szükséges intézkedéseket. Fényképezőgépünk lencséjével a laboratóriumba láto­gattunk el, hogy munkaközben mutassuk be a szén minősé­ge javításának névtelen katonáit. Finom, lisztté darált szén kerül a különböző műszerek­be. Ezt a munkát Iványi Gáborné és Miskei Istvánná látja el becsülettel. Borsovicz Margó már a szén hamutartalmát vizsgálja. Adám Róbertné kalórimetrálás közben Újítási verseny kezdődött a szénmedencében Már hírt adtunk arról, hogy kedden Salgótarjánban, a Bá­nyász Művelődési Otthonban megtartották ez évi első ta­nácskozásukat szénmedencénk legjobb újítói. Örömmel álla­pították meg, hogy az első félévi újítási verseny eredmé­nyes volt, s több min 500 újí­tási javaslat érkezett az üze­mekhez. A verseny első felé­ben örvendetesen emelkedett a megvalósításra elfogadott javaslatok száma is — megkö­zelíti a két és félszázat. A bányászújítók tanácsko­zása után közzétették a má­sodik félévre szóló újítási verseny feltételeit is. Ezek szerint a versenyben részt vesz minden olyan újítási ja­vaslat, melyet a dolgozók jú­lius 1-től 1963 december 31-ig juttatnak el az üzemekhez, il­letve azok már elbírálásra kerültek. Az újítási feladat- tervben lévő felvetések meg­oldása mellett legértékesebb a szénminőség javítása, a bá­nyafa, az elektromos áram, általában az anyagtakarékos­ságra irányuló javaslatok. Ugyncsak értékesek a baleset­elhárítást célzó javaslatok, amelyekért az újítási díjon felül külön 300 forint jutalom jár. A féléves verseny legered­ményesebb újítói között egy nagyképernyős televízión kí­vül 5 táskarádiót és több pénzjutalmat osztanak ki. A televízió elnyerésének feltéte­le legalább 250 ezer forintos a táskarádióé 50 ezer forin­tos megtakarítás. A verseny értékelésére és a díjak kiosztására 1964 január közepén kerül sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom