Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)

1963-07-03 / 53. szám

1963. július 3. NÓGRÁDINÉPÚJSÁG 5 A termelés biztos támasza Néhány hét múlva áttér a kétműszakos termelésre a Balassa­gyarmati Bútorgyártó Vállalat. Munkáslétszáma tetemesen meg­növekedik: sok szakmunkást (elvettek már eddig, sőt keresnek ú.jabb jelentkezőket. 8v végéig 200 ember fog dolgozni a kibővü­lő gyár műhelyeiben. Ebben az időszakban különösen előtérbe kerül a gyár tőrzsgárdájának jelentősége, felelőssége, hiszen a kétműszakos termelés bázisa a törzsgárda. A gyárhoz kezdettől fogva hűséges és szorgalmas csoporthoz tartozik Lakatos Dezső asztalos, aki 1952 — a vállalat megalakulása óta itt dolgozik. Az elmúlt éveket jelzi kétszeres kiváló dolgozó kitüntetése, átlagos 120 százalékos tervteljesítése. Lakatos brigádvezetö: a szabászok Irányítója, parancsnoka. Brigádja a szocialista címért küzd. Importból fedezett új gyártmányok hazai készítését jelentették be a Salgótarjáni Acélárugyárban Hogy a fejlődés töretlen legyen! A megyei tanácsülés határozataiból Hétfőn, a második félév el­ső munkanapián. közel ötven új gyártmány sikeres kísérle­teinek befejezését részben ed­dig importból fedezett és az ország számára jelentős valuta és deviza- megtakarítást hozó kohá­szati termék gyártását je­lentették be a Salgótarjá­ni Acélárugyárban. A kovácsoló üzemben példá­ul harmincnégy úi gyárt­mány — nagyrészit mezőgaz­dasági gépalkatrész — soro­zatgyártására térnek át az év második felében. A sikeres kísérletek után többek között b-'íffín hozzáláttak az FVE—2 váltvaforgató komplett ekefej korszerű gyártási technológiá­jának kidolgozásához. Az ed­dig külföldről biztosított úi gyártmányok hazai készítésé­vel csak a kovácsológyár ti­zenhét milliós devizafo­rint megtakarításához jut­tatja évente az országot. Jelentős valuta megtakarí­tást hoznak a hideghengermű­ben eredményesen kikísérlete­zett új gyártmányok is. Itt a különlegesen ötvözött és hide"enhengerelt szalagacélok, a huzalműben pedig a Z és ék-profilhuzalok gyártása kez­dődik meg hamarosan. A hi­deghengermű és a huzalmű úi gyártmányai nyugati or­szágok pénznemeiben biztosí­tanak több milliós megtaka­rítást országunknak. A Kábel és Sodronykötélsvár például eddig Ausztriából fedezte Z és ék-huzal igényét. E külön­leges huzalokat nagyteherbí­rású tartókötelek gyártásánál alkalmazzák. Hasonló és különleges eljárással ké­szült huzalokból font sod­ronykötelek tartják majd a most épülő Erzsébet hi­dat is, amelyhez a külön­leges huzalok gyártási kí­sérleteit ugyancsak Sal­gótarjánban végezték rí. Az úi gyártmányok tech­nológiáiénak kidolgozása mel­lett több hagyományos régi gyártmánynál is új korszerű gyártási technológia alkalma­zására térnek át a második félévben. Ezzel a munkater­melékenységének növelése mellett számottevően csökken­tik gyártási önköltségeiket az Acélárugyár dolgozói. A termelés jobb megszerve­zésnek — tágabb értelmében az üzemszervezésnek — szere­pe és jelentősége a munkater­melékenység emelése szem­pontjából természetesen nem mai keletű felfedezés. Minden időben a termelés vezetésé­nek eszköze, elengedhetetlen feltétele volt a munkaeszkö­zök és az emberi munka bi­zonyos harmóniájának, össz­hangjának a megteremtése. A kérdés csak az, hogyan szervezzük ma és hogyan szervezhetnénk meg még job­ban a termelést úgy, hogy az élő- és holtmunka felhaszná­lás a lehetőségek határain belül leggazdaságosabb le­gyen, illetve a termelési költ­ségeket csökkentse. A nap­jainkban folyó termelésszer­vezés csak többé-kevésbé fe­lel meg ennek a követel­ménynek. Hiányzik a sziszte­matikus, az egész vállalat működését felölelő tervszerű­ség a munkából. A szervezői tevékenység ötletszerű és nem minden esetben irányul a leg­fontosabb kérdésekre. Ugyan­akkor a vállalatoknál végzett üzemszervezési tevékenység­gel a költségek csökkentése szempontjából csak akkor ér­hetünk el megfelelő eredmé­nyeket, ha a vállalat vezeté­sében, működésében a terme­lési folyamatok egész láncola­tát tartják szem előtt. Ellen­kező esetben csak részered­ményeket hoz a szervezés, s a normarendezés során fel­tárt kieső idők csökkentése K ét napig tartott a me­gyei tanács második negyedévi ülése. A me­gyei tanács életében szokatlan a két napig tartó ülésezés. Nem is szabad ezt azzal ma­gyarázni, hogy hét napirendi pontot tárgyaltak, nyolcadik­nak pedig a tanácstagok kér­dései, bejelentései hangzottak el, amelyekre az illetékes szakosztályok válaszoltak. Nem ez a magyarázata a két napig tartó ülésnek, hanem az, hogy a tanács munkájában a legutóbbi választások óta valami új, minőségi változás van kibontakozóban. Már az'első napirendi pont tárgyalásánál megnyilvánult ez, amely a második ötéves terv beruházásai megvalc;ítá- sának eddigi tapasztalatairól szólott. A tanácstagok közül húszán szóltak hozzá. A hoz­zászólások konstruktív javas­latokat tartalmaztak. Ondrék László tanácstag Salgótarján város fejlesztésének legalkal­masabb útjául a 10—12 eme­letes házak építését tartotta. Beszélt arról is, hogy a lázas építő munkában se feledkez­zünk meg a nyugdíjasokról. Részükre olyan házakat épít­sünk, amelynek bérét a nyug­díjból származó jövedelmek­ből is kifizethetik. Dr. Csendes Oszkár tanácstag nem fogadta el az egészségügyi intézetek építésénél mutatkozó lemara­dások magyarázatát. Szom­széd Imre tanácstag elmondta, hogy az ülés előtt választói széles rétegeivel beszélt a terv­feladatokról és az ő vélemé­nyükkel a tarsolyában jött a tanácsülésre. „Amikor a ten­nivalókról beszélek, a dolgo­zók véleményét tolmácso­lom ...” Sztruhár János ta­nácstag arról beszélt, hogy az ötéves tervfeladatok végrehaj­tását úgy szorgalmazzák, hogy azok megvalósítása az előt­tünk álló célkitűzéseket szol­gálja. Minden felszólalás hozzáér­téssel gazdagította a tanács­kozást. Mutatta, hogy tanács­tagjaink politikai, szakmai felkészültsége gazdagodott. A széles alkotó vita azonban mégis abból eredt, hogy a ta­nácsülés életünk alapjáról, termelési viszonyaink erősö­dését szolgáló gazdasági épí­tőmunkáról tárgyalt. Ez vál­II. minimális érték. Nem csoda tehát, ha az ily módon foly­tatott szervezés sokszor csak látszateredményeket hoz, sőt, esetleg a termelési folyamat egyes területein zavarokat idéz elő. Milyen általános követel­ményt állíthatunk tehát az üzemszervezési tevékenység elé? a) A vezetők szemléletének el kell odáig jutni, hogy az üzemszervezői munkát komp­lex tevékenységnek tekintsék, mely elsősorban műszaki, gaz­dasági, élettani és lélektani ismereteket kíván meg. Az üzemszervezési tevékenység­nek a vállalat egészére kell kiterjednie, a termelési folya­mat minden területére, így a termelés előkészítésére, előfel­tételeinek biztosítására, magá­nak a termelői folyamatmun­kájának a megszervezésére, irányítására, a termelőmun­kához kapcsolódó ügyvitel, nyilvántartás megszervezésé­re, stb. b) Az üzemszervezésnek nemcsak az élőmunka takaré­kos felhasználására kell kor­látozódnia. Legalább ilyen fontos az anyaggal, a gépek­kel, az energiával, másszóval, a holtmunkával való takaré­kosság is. Ezért az üzemszer­vezői munkának fel kell mér­nie a termelőerők valamennyi elemét (munkaerő, munkaesz­köz, munkatárgy). Tervsze­rűen biztosítani kell, hogy ezek időben, megfelelő meny- nyiségben és minőségben áll­totta ki azt a nagy érdeklő­dést a tanácstagságból. Az első napirendhez kap­csolódó beszámoló nagyon he­lyesen utalt is erre, amikor arról szólott, hogy ma a dol­gozók széles tömegeihez leg­közelebb a termelés, a gazda­sági építőmunka áll. Nagyon helyesen választott a tanács végrehajtó bizottsága, amikor a második ötéves tervünk végrehajtásának derekán mér­leget vont, hogy az ötéves terv végrehajtásában, irányításá­ban, szervezésében az ötéves terv által meghatározott gaz­dasági feladatokban hogyan végezte el a rábízott munkát. E bben a tevékenységben a tanácsnak nagyon nagy a felelőssége. A dolgozók széles tömegeinek bevonásával azon kell tevé­kenykednie, hogy a második ötéves terv ránkeső részét tel­jesítsük, illetve amilyen vo­natkozásban kívánatos és he­lyes, túl is teljesítsük. Mi — nógrádiak — elmond­hatjuk: most egy olyan elő­nyös helyzetben vagyunk, amiben még eddig soha. A megye a második ötéves terv éveiben kapta meg az eddigi erkölcsi elismerés mellett azo­kat az anyagi lehetőségeket, amelyek birtokában megyénk területén is előre lépések tör­téntek az iparban, a mezőgaz­daságban, a művelődésben, az egészségügyi és a kommuná­lis ellátásban. Ez az anyagi lehetőség 623 millió és 906 ezer forint. Ehhez azonban még hozzátartoznak a helyi források, a község-, vállalat- és műszaki fejlesztési alapok, valamint állóalapok megőrzé­sére rendelkezésünkre álló összegek, amelyeket, ha hozzá­számítunk az előző számhoz, kiderül: megyénkben a taná­csok irányítása és ellenőrzése alatt 1 milliárd 69 millió 432 ezer forintnyi összeget fordí­tanak a második ötéves terv­ben a dolgozók életének szeb­bé és jobbá tételére. A tanácsülést nagyon tárgyi­lagosan a ráháruló felelősség- tudatában nem csupán az eredmények felsorolásával foglalkozott. Fontosnak tartot­ta feltárni a munkában elő­fordult hibákat és meghatá­rozni abból a tanácsokra, vég­rehajtó bizottságokra, szak- igazgatási szervekre vonatko­janak rendelkezésre. Csak ezek összehangolása útján ér­hetjük el a legjobb eredmé­nyeket, a kapacitások jobb kihasználásában, az anyag- költségek csökkentése, egy­szóval a gazdaságosabb ter­melés feltételeinek biztosítása terén. c) Ma, amikor az ipari ter­melés gazdaságosabbá tétele gyors ütemű fejlődésünk egyik döntő feltétele, az ipar struk­túrájában lényeges változások várhatók. A gazdaságosabb termékek gyártására azok a vállalatok térnek át, amelyek tegnap még korszerűtlen ter­mékeket gyártottak. Nyil­vánvaló, hogy az új termelési feladatok a termelés folyama­tában is jelentős változásokat hoznak. Ezért ma fokozott gonddal vizsgálni kell a ter­melőfolyamatban várható és a már bekövetkezett változá­sokat is. Az új gyártmányok, az új gép, új anyagok, új technológia követelményeit a termelésben fel kell mérni és az új helyzetből adódó fel­adatokat a termelés egész fo­lyamatában kell vizsgálni a megfelelő intézkedések kidol­gozása céljából. De nemcsak az ilyen kézzelfogható válto­zásokra kell felfigyelni, ha­nem a szervezés, a vezetés fontos eszköze akkor is, ami­kor kézzelfogható változás nem állott, elő. Az eredeti ál­lapot megmarad. A termelés bizonyos elemeiben ugyanis állandóan képződnek kisebb- nagyobb tartalékok, és helyes. zó kötelező utat: „Az 1961 októberében tartott megyei pártbizottsági és tanácsi együttes ülés a tervszerű, ará­nyos fejlődés figyelembevéte­lével szabta meg a második ötéves tervünk időszakában a megye fejlesztésének irá­nyát. A tervek megvalósítása során azonban sajnos, igen sok probléma került a fel­színre. Kiderültek olyan ter­vezési tévedések, amelyek a •tervek kialakításánál a tájé­kozatlanságról, a konkrét helyzet nem megfelelő érté­keléséről és ismeretéről ta­núskodtak. A tervek gyakor­lati végrehajtása során jövünk rá olyan tervezési hiányossá­gokra, hogy nem abban a köz­ségben tervezzük az új iskola építését, ahol a régi összedű- léssel fenyeget. Vagy mint a kisterenyei, pásztói iskolák esetében, az alapkő letétele után ismerjük fel, hogy az is­kola szűk és kicsi. A megyei pártértekezlet 1962 őszén ezzel kap­csolatosan már figyel­meztette a tanácsot a be­ruházásokat alapos mérle­geléssel, pontos számítások­kal és gondos előrelátással kell előkészíteni, hogy minél kevesebb legyen a menelköz- beni módosítás. Szűn jön meg a kapkodás. Már az előkészí­tés során alakulion ki a be­ruházó. tervező és a kivitele­ző alkotó kapcsolata. A júniusi megyei tanács­ülés a dolgozó néptől kapott megbízatásának megfelelően tárgyalta ,a második ötéves terv a tanácsi beruházásainak jelenlegi állását és további feladatait Megállapította, hogy a népgazdaság fejleszté­sének ötéves tervén nvuavó megyei vonatkozású ötéves előirányzatok reálisak, telje­síthetők. Egyenes, töretlen, gazdaságpolitika következté­ben a megye fejlődése az el­múlt két esztendő alatt a célkitűzésnek- megfelelően ala­kúit: Most továbbra is nagyon következetesen azon kell fára­dozni, hogy az ide vonatkozó határozatokat mindenütt ma­radéktalanul megvalósítsák. Megyénk gazdaságpolitikai vo­nalvezetése jó és ha minden erőt egyesítünk, ezen az úton maradunk, további eredmé­nyeket érünk el. ha ezek együttes hatását bi­zonyos időközönként feltárjuk és hasznosítjuk. Pl. a szervező munkával kell elvégezni olyan elemzéseket is, amelyek fele­letet adnak a vállalatvezetők­nek, hogy hol, a termelési fo­lyamat melyik szakaszában legcélszerűbb gépesíteni, illet­ve nagyteljesítményű gépeket beállítani, hol a legcélszerűbb a szakképzettség gyors emelé­se, s ezzel szemben esetleg hol lehet és célszerű a magasan képzett szakmunkások helyett betanított munkásokat alkal­mazni, stb. A fentiekből következik, hogy a jó, színvonalas szerve­zői munka feltétele a válla­lati tevékenység elemzése, hi­szen az üzemszervezésnek a gazdasági elemzésekre kell épülni. A szervezési tevékeny­ség ugyanis nem korlátozód­hat egyes munkahelyekre, az egyes üzemrészek határain be­lüli tevékenységre, ellenkező­leg a vállalat kerítésein túlra is kilép. A kieső idők, vagy a gazdaságos termelés okainak vizsgálatakor sokszor tapasz­taljuk, hogy például nem meg­felelő a vállalatok közti együttműködés, hibásak a kooperációs tervek, sok prob­léma adódik a helytelen pro- filirozásból, az ütemtelen ter­melés vizsgálatakor a meg­rendelő gyakran nem átgon­dolt, változó igényei, stb. za­varják a termelést. E rövid cikksorozat kerete, de a téma szélessége sem teszi lehetővé, hogy ezekkel a vállalaton kí­vüli kérdésekkel foglalkoz­zunk. Csupán utalni szeret­tünk volna rá, hogy ezzel is alátámasszuk a szervezés je­lentőségét a vezetésben. Ma még sokan idegenked­nek a tervszerűbb, alaposabb üzemszervezéstől. Ügy gon­dolják, attól tartanak, hogy a szervezés során feltárt „tarta­lékok” csorbítják a vezetés tekintélyét, másrészt attól tar­Az elmúlt két év tapaszta­latai azt bizonyítják, ha gon­dosan végezzük a munkát, egész sor területen megfelelő ütemben haladunk előre. És a dolgozók most azt váriák a tanácstól, hogy ezt az utat járja, erre irányítsa a dol­gozók legszélesebb tömegei figyelmét. A jelenben elért sikerek már a holnapot készí­tik elő. amely még gazdagabb lesz. még jobb és boldogabb életet nyújt a dolgozók szé­les tömegeinek; A tanácsülés megmutatta azt az utat is. amelyen eljut­hatunk a feladatok megvaló­sításához; Ehhez szélesíteni kell a szocialista demokratiz­must. Fokozottabban be kell vonni a társadalmi erőket a munkába. Azokat a nagy gaz­dasági feladatokat, amelyek a tanácsok előtt állanak csak ilyen körülmények között va­lósíthatjuk meg. Fokozatosan erősíteni kell a testületi szer­vek munkáját. A tanácsok valóban irányitói. szervezői és ellenőrzői legyenek a gazda­sági feladat megvalósításának; Javítani kell a tanácstagok választókerületi munkáját. A ió tanácstag ismerje a válasz­tókerülete minden dolgozójá­nak gondját, baját. Segítsen neki és példamutatásával lel­kesítse a dolgozókat a gaz­dasági feladatok megvalósítá­sára. Javítani kell a végre­hajtó bizottságok és szakigaz­gatási e-wvefc- munkáját. Igaz az utóbbi években emelke­dett a szervek szakmai szín­vonala. megszilárdult a tör­vényesség. de még mindig hiá­nyos a tömegszervező munka. A végrehajtó bizottságok tá­maszkodjanak a széles töme­gekre Mert csak azokkal tud­ják a rájuk váró feladatokat megoldani; A júniusi megyei tanács­ülés jó munkát vég­zett. Egy okmányt ha­gyott hátra, amelyben a ta­nácstagokon keresztül benne van a dolgozók széles töme­geinek véleménye, akarata; Azon kell most már fáradoz­ni. hogy az okmányban le­fektetett feladatok meg is va­lósuljanak; tanak, hogy az állandó szer- vezgetésben labilis helyzet alakulhat ki a vállalatoknál. Ezzel szemben az igazság egyrészt az, hogy a tekintélyt sohasem az csorbítja, ha a vál­lalat vezetése arra törekszik, hogy a termelést minél gazda­ságosabbá tegye, s ennek ér­dekében minden lehetőséget igénybe vesz. Sokkal inkább elítélendők azok, akik a nép­gazdaság kárára, vélt érdekeik védelmében elhallgatják és el­hallgattatják a jót, az éssze­rűbbet. Az igazság az, hogy ahol körültekintőbb üzem­szervező munka folyik, ott az nemhogy zavarokat idéz elő a termelésbén, hanem fordítva, az az ötletszerű, csak a pil­lanatnyi igényeket kielégítő szervezgetések okoznak zava­rokat. A megalapozott üzem­szervezői munka egyik alap­vető feladata. hogv egv időszakra viszonylag jól moz­gó, stabil szervezetet hozzon létre, mely az adott körülmé­nyekhez mindenkor rugalma­san alkalmazkodik. Ott pl., ahol gyakori a programválto­zás, ahol a termelés nagymér­tékben függ az anyagellátás­tól és a rendelésektől, ott a szervezőnek is olyannak kell lennie, hogy ezeket a változá­sokat követni tudja és ne le­gyen szükség az egész szerve­zet állandó változtatására. Az itt felsorolt néhány ösz- szefüggés alapján nyilvánvaló, hogy különösen ma, amikor teljes ütemben folyik az ipar átszervezése, a gazdaságosabb ipari termelés céljából a ter­melés szakosítása, a profilgaz­dag vállalatok kialakítása, az üzemszervezés nem lehet kampányfeladat, hanem a ve­zetéssel járó folyamatos tevé­kenység. A következőkben néhány főbb feladatról lesz szó, me­lyeket helyes, ha a vezetés középpontjában állítunk. Kahnlits István Bobál Gynla A műszakj fejlesztés fóruma Az üzemszervezés tartalma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom