Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-29 / 52. szám
N ő G R A D I népújság 1963. június 29; ÜLÉSEZIK A MEG VEI TANÁCS (folytatás az 1. oldalról) éveiben megépítendő két salgótarjáni üzletház. A megyeszékhely, de az egész megye ivóvíz ellátásának és a szennyvízelvezetés problémáinak megoldására is ebben az ötéves tervben foghatott hozzá a megyei tanács. A mátraszelei vízmű létesítése Salgótarján vízellátási nehézségeit csak részben és ideiglenesen oldotta meg. Folyik azonban a regionális vízmű megépítése, amelynek első lépcsőjét 1965-re kell befejezni. Sajnos, a szennyvízderítő és szennyvízlevezető csatornahálózat építése elmarad a kívánt ütemtől. örvendetes, hogy az egészségügyi beruházások tervét is sikerült eddig túlteljesíteni. A kívánt ütemben halad a megyei kórház építése. A lakosság egészségügyi ellátásának megjavítására a két esztendő alatt elköltött negyven- millió, 1965-ig pedig 118 millió 400 ezer forint előnyösen fogja éreztetni a hatását. Ugyancsak jelentős javulás következik be a megyeszékhely lakásehlyzetében, hiszen állami és szövetkezeti pénzből 1965-ig összesen 1718 lakás létesült Nógrád megyében, amelyből Salgótarjánban 1588-at építenek, építenek lakóházakat ezenkívül a nagy- bátonyi és balassagyarmati lakáshelyzet megjavítása érdekében. A lakásépítésről elmondható, hogy nemcsak a tervszerinti ütemnek felel meg az épületek átadása, de azt évről évre meg is haladja. Ez elsősorban a megyei építőipari vállalat igyekezetének tulajdonítható. Előfordul azonban, hogy a sietség miatt a lakások minősége nem mindenkor felel meg a követelményeknek. A sietséget az indokolja, hogy a lakásigénylők száma a szanálások miatt is emelkedett. A jövőben azonban törekedni kell a lakások minőségének megjavítására. A legtöbb gondot mégis a kiviteli tervek késedelmessége okozza, amelyen valamennyit enyhített a megyei tervező iroda életre- hívása, de e tekintetben a megyei tanács tervosztályának még javítania kell munkáján. A beruházások helyzetének fönt vázolt és egyéb problémáit megvitatva, a tanácsülés jóváhagyta az előterjesztést. Határozatot hozott a többi között arra, hogy illetékeseknek meg kell találniok a módját a jobb minőségű és beosztású lakások építésére, a még szebb homlokzati kialakítás és színezés megoldására; a községek és falvak vízellátásának megjavítására, szorgalmazni kell a víztársulatok létrehozását; több gondot kell fordítani a bölcsődei igények kielégítésére; a mezőgazdasági beruházások végrehajtása során törekedjenek a komplett major kialakításra, a mező- gazdasági épületek felújítására, karbantartására. A határozat (intézkedéseket javasolt a harmadik ötéves terv előkészítésére is. • A tanács beruházási tevékenységének megvitatása után, az ülés megtárgyalja a dolgozók fokozottabb bevonásának lehetőségeit a tanácsi munkába, a bírósági ülnökök megválasztásáról, a NEB tavalyi munkájáról és idei munkatervé- röl, valamint más, a napirenden szereplő kérdésekről szóló előterjesztéseket. Óiét ILI $£ú l//(LÍ : Fellenz és Fraundorfer Nem Goldoni Truffaldinó- jához hasonló mulatságos figurákról van szó: a két F. beiűs személy, emberiségmértékben közveszélyes gyilkos. Jelesen szolgálták Hitlert és most könyökig véres kezüket Adenauertől kapott kesztyűbe dugva, ők is — sok méltó társukhoz hasonlóan — a NATO-nak nyújtják, mondván: céljaitokat tekintve immár alkalmasnak tekintjük magunkat... Martin Fellenz SS Obersturmbannführer Tarnovban és a megszállt Lengyelország más városaiban hullahegyeken gázolt át. Nem jelképesen, hanem a valóságban, ölési módszere, „sajátos” volt és „egyéni”. Ahol megjelent ez volt a bemutatkozó gesztusa: a tömegbe rohant és lőtt. Sose vaktában. iMndig célzott és válogatott. Egy-egy nekifutás után hajlott vén és tipegő gyerek, ifjú és hajadon, asszony és életerős férfi bukott átlőtt koponyával a kövezetre. Ezreket ölt meg sa- játkezüleg. Krakkóban, ahol a Gestapo alakulatok parancsnoka volt, negyvenezer áldozatát tartják számon. Ö gondoskodott róla, hogy a gettó lakóit az általa készített menetrendhez igazodva határidőre elpusztítsák, az 6 parancsára állították le a lublini pályatesten a januári fagyban azokat a vagonokat, amelyekben több ezer • ruhátlan gyermek volt fahasábok módjára összezsúfolva. A szerelvény csak akkor mehetet tovább, amikor ezekből a gyermekekből már egysem élt. Ehhez hasonló haditettek fűződnek Fellenz nevéhez Michalovicz körzetében folytatott tevékenysége idejéből is. A háború után csaknem egy évtizedig láthatatlan maradt: Nyugat-Nérlietcrszágban, Schleswig-Holsteinben élt háborítatlanul. 1954-ben újra a „közélet” porondjára lépett. Schleswig város tanácsosa lett. Sok évbe telt, míg hajdani működésének néhány életben maradt tanúja előkerült és negyvenezerszeres gyilkosság vádjával hosszabb huza-vona után 1961-ben a vádlottak padjára ültették. Négy évi fegyházra Ítélték „gyilkossághoz adott segélynyújtás” címén. Mint a Stuttgarter Zeitung írja, enyhítő körülményként figyelembe vették, hogy tetteinek elkövetése után még „kifogástalpn frontszolgálatot” teljesített. Büntetése kétharmadrészét most elengedték és szabadlábra került. A jóérzésű emberek felháborodását Adenauer lapjai azzal igyekeznek csillapítani, hogy: a halott nácizmus veszélytelen, ma a kommunizmus a fő ellenség.” A nyugatnémet militaristák már odáig mennek, hegy a Feliemhez hasonló szörnyetegeket nyíltan visszafogadják zászlóik alá, és a „fő ellenség” iránti elvakult gyűlöletük sugallatára, ezek szolgálatait a NATO-nak is felajánlják. Heinrich Himmle* birodalmi SS führer volt adjutánsa Fraundorfer is elérkezettnek látta az időt, hogy a kommunista ellenes hisztéria hullámain beevezzen az adena- ueri demokrácia közéletébe. Neki, aki 1951-ig Schreiter álnéven bujkált, hogy elkerülje gyalázatos múltjáért a fe- lelősségrevcmást, az a terve, hegy Globke és Oberländer után most ö is „aktivizálja magát” felajánlja régi rohamosztagos tapasztalatait a kommunistaellenes hadjárathoz. Fellenz és Fraundorfer hivatásos gyilkosok, akiknek bűnlajsromáról nem hiányzik a nyugateurópai népek elleni bűncselekmények sorozata sem, ma a Szövetségi Köztársaság urainak ajánló levelével szintén dcllárszolgálatra jelentkeznek. Nem véletlenül bíznak abban, hogy szolgálataikat elfogadják. / lYlit várok sí Nők Moszkvai Világkongresszusától ? Moszkvában egy héten át 120 állam nőszervezeteinek mintegy 1400 képviselője tanácskozott napjaink legégetőbb kérdéseiről, a béke és a leszerelés ügyéről. Nincs a világon olyan anya, akit ne érintene szíve mélyén egy újabb háború réme. Erről és még sok más, a nőket közelről érintő kérdésről tanácskoztak a világ asszonyai. Megkérdeztünk az élet három különböző területén dolgozó leányt, illetve asszonyt, beszéljen olvasóinknak arról, mit vár a nők. moszkvai világkongresszusától? VARGA ISTVÄNNE TSZ-TAG Hőkében akarok élni Rakétaalsófehérneműben „Alsófehérneműben — tilos”. Úgy látszik, ez a’ legújabb jelszó, amellyel az amerikai Űrhajózási Hivatal meg akarja óvni tekintélyét az űr meghódításáért folytatott nagy nemzetközi vetélkedésben. Az utóbbi hét eseményei legalábbis erre vallanak. Míg ugyanis az amerikai lapok első oldalait a Bikovszkij— Tyereskova páros repülés foglalta le. a hátsó oldalakon szerény hírek közölték: az amerikai űrhajós-program résztvevői úgynevezett „dzsungel tréningen” vettek részt a Panama Csatorna övezetének fülledt őserdejében. Ez a tréning valóban rendkívül fontos, hiszen sohasem lehet tudni, hogy egy-egy űrhajós milyen körülmények között ér földet, s milyen helyzetből kell magányosan „kivágnia” magát. A furcsaság ott kezdődik, hogy a dzsungelben az amerikai űrhajósokat lefényképezték. A pilóták elkövették azt a könnyelműséget, hogy a kemény tréninget nem szmokingban vagy zsakettben „csinálták végig” hanem a gyakorlatok szüneteiben bizony alsó- ruhára vetkőztek. Szigorú hivatalos utasítás futott szét az összes amerikai lapokhoz: a dzsungelben készült felvételeket nem szabad közölni. Szó szerinti indoklás: „az amerikai űrhajózási program tekintélyét sérti, ha az űrhajósokat a közönség alsóneműben láthatja ..." Termelőszövetkezetünkben, Őrhalomban nemrégiben békenagygyűlést rendeztünk. Szovjet asszonytestvéreink is meglátogattak minket és ha egymás nyelvét nem is értettük meg, akaratunk, gondolatunk egy volt: béke kell mindenhol a földön. Én szeretem a mi téeszün- ket, szívesen dolgozom gyarapodásán. A téesz erősödése a n)i gazdagodásunkat is jelenti. Mi most házat építünk, talán az idén rendben is lesz beköltözhetünk. Aztán a házba berendezés kell, a gyerekeknek, ruhák, tankönyvek. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha békében, nyugodt körülmények közt élünk Két kisfiam is van. Kicsik még, de mindkettő nagyon szereti a gépet. Az egyik évek óta mondja traktoros szeretne lenni. Traktort meg gépet is ‘ csak békében lehet gyártani. Most amikor a nők szerte a világból Moszkvába mentek, hogy minden asszony vágyát megtárgyalják; biztosan remélem: a világ hallgatni fog a bókét akaró asszonyok szavára. j szágából Moszkvába érkezett leány és asszony személyesen láthatja a világűr női hősnőjét Valentyina Tyereskovát. Az ő példája fényes bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunióban nemcsak a földi foglalkoztatásokban, hanem tudományos, űri programok kidolgozásában is egyenrangú társa a férfinek a %\ő. HACSAK ÉVA KERESKEDELMI DOLGOZÖ Tanulni, művelődni szerelnék Még elég fiatal vagyok, előttem , az élet. Most a közelmúltban 17 éves koromban végeztem el a kereskedelmi tanuló iskolát. Nem mindegy nekem, aki most léptem az életbe, hogy milyen körülmények között dolgozom, hogyan alakul további sorsom. Az emberi életet nagymértékben befolyásolja a biztonság, vagy bizonytalanság. Én a biztonság megnyugtató érzését kivánom minden embernek. Ez viszont csak békében lehetséges. Szeptemberben esti, vagy levelező tagozaton gimnáziumba szeretnék menni. Másodikos növendéke vagyok a zeneiskolának is, énekelni tanulok. Édesanyám mal ketten élünk, célom, hogy valaha megháláljam azt. hogy egedül sok és nagy áldozat árán tudott engem tanítattni. Mint a kereskedelmi szak ma dolgozója az emberek igényeinek kielégítésén munkálkodom. A béke nekem azt is jelentené, hogy közreműködhetek minden ember ki- • vánsága teljesítésében. Hogy olyan árut adhatok, kínálhatok a vevőnek, amire legjobban vágyik. Mert ilyet tudna termelni a gyár, ha békés nyugodt esztendők következnének. DR. MARTONNÉ. DR. DEMANN EDIT * Nem sebesülteket akarok ápolni Ez a női kongresszus tulajdonképpen azt is jelenti, hogy az emberiségnek több mint a fele — hiszen mi nők többen vagyunk — küldte el képviselőjét Moszkvába. Mi itt megmutathatjuk erőnket, elmondhatjuk véleményünket a békéről, a nők megbecsüléséről és az egyenjogúságról. Nekem az orvosnak nagyon szép a hivatásom; a munkának, az életnek segítek visz- szaadni beteg embereket. De nem akarok soha többé sebesülteket, a háború sérültjeit, rokkan tjait ápolni. És azt is nagyon szeretném, hogy minél kevesebb legyen az idegrendszeri megterhelés következtében kialakuló betegség, melyet a nemzetközi helyzet gyakori feszültsége ma még gyakran előidéz. Á béke és nyugalom nyugodt, kiegyensúlyozott embereket eredményezne. Nekem, a magánembernek is vannak vágyaim. Szeretnék tovább tanulni, minél több nyelvet megismerni, szakmai ismereteimet gyarapítani, egyszóval továbbfejlődni. Minden ilyen vágyunk azonban csak úgy válhat valósággá, ha békében, nyugodtan élünk. És mi nők, talán mindenütt a világon ezt az egyet akarjuk. A béke tenné lehetővé azt is, hogy csökkenjen a dolgozó anyák munkaideje,. szebb ruhában, cipőben járhasson mindenki gyereke, tanuljon, művelődjön minden ember a világon. És az egyenjogúság örömét szerte a földkerekségen min- den-*w megismerhesse. Ä világ több mint száz or. K. makacskodik A K.U Az ilyen híredre mondja az ember, az első hallomáskor, hogy nem igaz. Hogy nem lehet igaz. Habsburg Ottó és családja vissza óhajt térni Ausztriába. Rip van Winkle, avagy egy Űj-Zrínyiász hőse, felébredvén régi álmából, ott folytatná, ahol annak idején abbamaradt. Azaz nem egészen pontosan ott: őfelsége-jelölt hűségnyilatkozatot adott, hogy mint az Osztrák Köztársaság egyszerű állampolgára, elismervén a köztársaság jogrendjét és törvényeit, éldegélne családjával a hazai földön. Így a hűségnyilatkozat. Az az anyakönyv viszont, amelybe legutóbb született kisgyermekét bejegyezni kegyes volt, az apa foglalkozásául nemes egyszerűséggel az „Ausztria császára és Magyarország királya” megjelölést örökíti meg. Ez is a hűségnyilatkozat egy bizonyos fajtája, de legfőképpen az az egész élet és életmód, ahogy Otto von Habsburg-Lotharingen élt és él. Mondom, az ember először megdörzsöli a szemét, és hajlamos el nem hinni a hírt, amely pedig komoly, s amelyet nem szenzációvadászásból tálal szenzációsan az érdekelt nyugati sajtó. Érdekelt, írom, mert hisz’, ha Ottó pont most és pont így szánta rá magát a hazatérésre, akkor alapos a gyanú, hogy valami okból történt így. Általában az elüldözött uralkodók és azok leszármazottai nemcsak úgy ukmukfuk határozzák el az ilyesmit, nem megálmodják az egyik éjjel és lépnek a cselekvés útjára másnap, hanem ők maguk és bölcs tanácsadóik úgy ítélik meg a helyzetet, hogy pont akkor és pont úgy kell a színre lépniük. Politikai manőver Itt nem egyszerűen egy operetturalkodó szórakozásáról van sző, hanem nagyon is átgondolt politikai manőverről s mi csak rokonszenwel emlékezhetünk meg az osztrák népről, amely ezt nyomban felismerte és elszántan kész elutasítani. Arra az átgondolt politikai manőverre, amelyre az imént utaltam, következtetni lehet — ismétlem — Ottó előéletéből és politikai tevékenységéből. De az időpont megragadása magyarázatra szorul. Ugyan miért találják alkalmasnak a mostani helyzetet Ottó és a mögötte állók az ilyetén cselekvésre? Kétségbe- vonhatatlanul összefügg ez az egész nyugati világ fő bajával: a polgári demokrácia krónikus betegségével. A klasszikus polgári demokrácia szemlátomást már nincs ínyére a monopolkapitalizmusnak: szerinte túl sok szabadságjogot ad a népnek, ami ránézve azért veszedelmes, mert ez a nép már felvilágosult. Korunkban mindenütt elemi erejűek a szabadság- és békemozgalmak, s szemünk láttára fonódnak össze a forradalmi mozgalommal. A májusi békemenetek sikere Nyugat- Európában éppúgy igazolja ezt az állítást, mint a pánafrikai mozgalom és az Egyesült Államokban a négerek fellángoló tömegharca stb. Az imperializmusnak nem tetszik Ausztria semlegessége. Távlatilag: egy jbszolút monarchia — amolyan De Gaulle- féle tekintélyuralmi rendszer — akár királlyal, akár — tisztesség ne essék szólván — Habsburg Ottó köztársasági elnök úrral az élen mindenesetre némi garancia lehetne ... Ez a távlati cél. Az első lépés pedig: hazasegíteni Ottót az államhű republikánus ábrázatában. De teljesen jogos feltételezni, hogyha az Osztrák Köztársaság ezt az első, viszonylag kevéssé álcázott teherpróbát nem állja ki, akkor később, az óriási Habsburg-propaganda megtévesztő hatása alatt, még engedékenyebb lesz. Ha ugyanis elfogadható a néptől elrugaszkodott közigazgatási bíróság döntése a hazatérés ügyében, bízvást illetékesnek fogadják majd el ugyanezek a reakciós körök eme bíróság illetékességét vagyonjogi, majd később más közjogi ügyekben. Márpedig pénz beszél, kutya ugat — ez a magántulajdonon alapuló társadalom vastörvénye és természetrajza. Hacsak a nép közbe nem szól. A nagy próbatétel A nép közbe akar szólni. Vajon hagyják-e? — ez is a polgári demokrácia próbatétele. És le kell győzni, közömbösíteni kell a királypárti propagandát. Ne áltassuk magunkat: van ilyen propaganda és talaja is van. A polgárságra oly jellemző konzervatív, retrogád nosztalgia, azaz a múltbanéző, csak a szépre emlékező régi imádás. Nemhogy Ausztriában — még Magyarországon is az idősebb évjárat egyes képviselői szólnak némelykor a „boldog békeidőkről”, a „ferenejóskai igazi békéről”. Mi tudjuk, hogy ezekben az emlékezésekben mindössze annyi az igazság, hogy az emlékezők akkor voltak fiatalok, s erre még akkor is szívesen gondol az ember, ha egyéb pozitívumra nem hivatkozhat is ... A négy évszázados Habsburg-uralom a középkort örökítette meg Magyarországon, uralmi rendjével, sötétségével, kiszolgáltatottságával — pontosan azzal, aminek a forradalom által el nem oszlatott, pusztán a polgári fejlődés által már jócskán kikezdett maradékát megmenekítenék Ausztriában, amíg nem túl késő. Pedig dehogynem túl késő már. Ma már arra is reagál a világpolitika, hogy Dominikában — például — elkergetik Trujillo diktátort, s más követi őt; a világpolitika arra is rezdül, hogy Csang-Kaj-sek trónja miként inog Tajvanon — hogy a világnak két nagyon távoli sarkát említsem. Hogyne lenne világpolitika hát, nempedig Ausztria kizárólagos belügye, visszatér-e Habs- bur Ottó, visszatér-e vele egy történelmileg túlhaladott, elítélt és bukott irányzat; hogyne lenne világérdeklődésű ösz- szacsapás és erőpróba az osztrák és egyéb reakció összecsapása ebben a kérdésben az osztrák néppel. Európa közepe a NATO és a Közös Piac korszakában nem egy háromfel- vonásos limonádé-vígjáték színpada, ahol a dirigens be- intésére cselekszik népség és katonaság... Vájjon megérti-e? Ottó a jelek szerint megértette, hogy Magyarországra nem térhet vissza, nevezze bár magát csökönyösen magyar királynak is. De azt, ugyancsak a jelek szerint, még nem fogta föl, hogy Ausztria sem az övé. Az osztrák nép is tudja, hogy Habsburg Ottó — még ha ő maga akarná is — nem lehet egyszerű állampolgár. A császár: jelkép. Ezt kijelenteni nem a személyébe vetett buzgó hit — ilyenre ok sincsen, mert Ottó történetesen nem valami tehetséges ember —, de a nagy betegségek is úgy indulnak el, úgy ütnek tanyát a szervezetben, hogy először talán egyetlen kórokozó fertőzi meg. És ha van rá feltétel, tenyészik tovább és elhatalmasodik. Az osztrák népen a sor, hogy bizonyságot tegyen: Ausztria nem olyan szervezet, amelyben a középkor baktériuma új életre kelhet. V. K.
