Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-29 / 52. szám
Y 1963. jön his 29. NÖGRÄDI NEPTTJSÄG 5 Túlteljesítették export tervüket a bányagépgifáriak A Salgótarjáni Bányagépgyár dolgozói igen fontos berendezéseket gyártanak nemcsak a szén, hanem az ércbányászok számára is. A termelési érték igen nagy hányadát o szállítószalagok, az ezekhez szükséges kisegítő berendezések, és a bányászat frontfejtéseiben használt süveggerendák gyártása teszi ki. Számos kisebb, úgynevezett egyedi gyártással is foglalkoznak a gépgyáriak, hogy zavartalanná tegyék bányászaink munkáját. A bányagépgyár ez évi rendelésében igen jelentős helyet foglal el az exportkötelezettség is. Főképpen szállítószala- golcat küldenek Lengyelországba, a Haldex Vállalatnak. A gyár dolgozói az év elején arra tettek kötelező ígéretet, hogy munkájuk jobb megszervezésével a süveggerendák gyártása mellett jelentősen túlteljesítik az első félév export előírását. Munkájukat siker koronázta. A nagyszerű üzem- és munkaszervezés, a dolgozók szocialista munkaversenye gyümölcsözően hatott az év első felében. Csütörtökön már azt jelenthették, hogy eleget tettek ígéretüknek, s az első félévre vállalt 560 ezer forintos export túlteljesítést is valóra váltották. Fényképezőgépünk lencséjével is ellátogattunk a bánya- gépgyárba. Mindenütt serény munkával találkozhattunk. Íme a bizonyíték. Pontos munkát igényel ftx exportra szállítandó gumiszalagok meghajtóművének összeszerelése. Tollár Ferenc lakatos, aki szakmája mellett sportoló is, ejtőernyős — munkában, sportban egyaránt megállja helyét. A Rudabányai Vasércbánya részére Is készítenek itt alkatrészeket. Tamásfalvt László és Sándor László lakatosok a vasércbánya rekonstrukciójához szükséges szállítóberendezésen dolgozni. <&> ' Készül a süveg- gerenda, a korszerű biztosításhoz szükséges fontos tartozék. Czitor Gyula és Kovács József a süveggerenda gyártását végzi nagy szorgalommal. Uj üzemrésszel bővül a Salgótarjáni Bányagépgyár. A tárnok és a süveggerendák gyártásához már épül az új üzemrész. Egy millió forintos túlteljesítés a Vasötvözetgyárban A községfejlesztési feladatokról tárgyaltak A Szécsényi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága legú- tobbi ülését Mihálygerge községben tartotta. Megtárgyalták a községi tanács végrehajtó bizottságának a község fejlesztésével kapcsolatos tevékenységét. A feladatokkal kapcsolatban fontos határozatokat hoztok. Többek között *150 000 forintos hitelt igényelnek a községfejlesztési feladatok még hátralévő megvalósításához. Javaslatot tettek, hogy a községi tanács végrehajtóbizottsága ülésén negyedévenként, a tanácsülés pedig fél évenként értékelje a végzett munkát. Utasították a községi tanács végrehajtó bizottságát, hogy a választási kis- gyűléseken a dolgozók által elmondott javaslatokat a lehetőség szerint, sorrenben hajtsák végre. Gondoskodjanak arról, hegy a munkában részt vett társadalmi dolgozóknak kitüntetéseket és okleveleket adjanak át november 7-én. A járási végrehajtó bizottság továbbiakban a költségvetési gazdálkodás végrehajtását majd a félévi munkatervét tárgyalta. Ötvennégy vizsgálat A népiellenőrzési szervek 1962-ben 54 esetben végeztek vizsgálatot. Ezek közül 6 esetben ipari területen, 21 esetben mezőgazdasági területen, 8 esetben >a kereskedelemben, 2 eestben a közlekedésnél é6 szállításnál, 3 esetben az egészségügyi, 2 esetben szociális, kulturális területen. Vegyes jellegű vizsgálatot 12 esetben, amely foglalkozott a városrendezéssel, üzemélelmezéssel, készletgazdálkodással, községfejlesztési alap felhasználásával. A munkában 754 népi ellenőr, 137 szakértő .foglalkozott összesen 3821 munkanap ráfordítással. A Magyar Vasötvözetgyár dolgozói egész évre tett versenyvállalásukban 75 tonna ferroszilicium gyártását vállalták terven felül. Azt Ígérték, hogy ebből a mennyiségből az év el§ő felében 32 tonnát termelnek le. hászoknak. Az akarat azonban diadalmaskodott a természeti nehézségek felett. A vasötvözetgyár dolgozói csütörtökön azt jelenthették, hogy teljesítették első félévi tervüket, s a hátralévő időszakban még egy millió forint értékű ferrószilicium- mal teljesítik túl a hat hónapra előirányzott tervüket ►»»----------------A gyár dolgozóinak munkáját is nagymértékben gátolta a zord időjárás. A kohászoknak sokszor emberfeletti munkát kellett kifejteni, hogy egyenletesen teljesítsék tervüket. A kemencéknél a rek- kenő hőséggel az úgynevezett pódiumon túl pedig a kemény hideggel kellett birkózni a koA szorospatakiak példamutatása Az elmúlt napokban Szorospatak bányatelep dolgozói, mintegy 74 férfi és nő véradásra jelentkezett. A véradók összesen 25,5 liter vért adtak. Mint az egészségügyi szervek ezt kijelentik, a szorospatakiak véradó teljesítménye viszonylagos formában az egész megyére kimagasló teljesítmény. Külön kiemelik a helybeli Vöröskereszt szervező munkáját. n nnrm rumnn nnnrmn nfinnnonivifwvwinriff r - »“»*«**"***www** Amikor Salgótarjánban is felropogtak a fegyverek, az elsők között öltötte magára az akkor egy-két „hazafi”-tól annyira gyűlölt pufajkát Molnár József, a sajgó- bányai fiatal vájár. Azok alatt a hónapok alatt bizony sokszor vált rémült ijedtté a fiatal Molnáráé arca, ha az erdő felől lövéseket sodort a telep felé a szél. A férj, a salgói szakasszal járta a megyét, s ha kellett meggyőző szóval, érvekkel védte a proletárok hatalmát, a proletárdiktatúrát, nehogy úrrá legyen a „távoli rokonok” álffij szított eszme a tévelygőkön. Lassan telt az idő! Óráknak tűntek a percek. Az őrségben szinte napoknak. De az éjszakai sötét zavarossága után végre bíbor vörösen hasadt a hajnal a bányatelep és a megye felett. Nyugvásra tértek a fegyverek! Molnár Jóska pufaj- káját is a bányászkabát váltotta fel, fegyverét a karbidlámpa. BÁNVÁSZ Molnár József Salgóbánya... A nyugodt élet visszatért rendes medrébe! Egyre több szenet adott a bánya, a házfalak golyóütötte sebeit is új vakolat réteg fedte, s amikor „siktájá- ból” hazatért az ember, vidám nevetéssel fogadta a család. Boldogok voltak és nyugodtak!! Az örökké mozgékony Molnár Jóskát azonban ez a nyugalom nem kárhoztatta tétlenségre. Nem is tudta volna! Nem olyan fából faragták ezt az embert!! Agitálni kezdett! Először azzal, hogy a Nagytelepről 60 helyett 80 csillét küldjenek a felszínre. Meg azért is, hogy ne hozzanak szégyent a bányász névre, amire olyan büszke a Molnár dinasztia harmadíziglen visszamenő férfi tagja, akik mind a föld gyomrában keresték kenye- ■rüket. Nem is maradt Ve az összevont trösztbizottságba, s hogy a sorozat teljes legyen, — ami munkája után érthető is — a párt- bizottság első ülésén a végrehajtó bizottság tagja lett és ezt újságolta nagy örömmel a várakozó asz- szonynak a buszmegállónál. A fiatal Molnár Jóska most még a marxizmus—leniniz- must gyűjtögeti a fejében az Avas-alji városban, ahová a párt iskolára küldte. Az iskola után bányaipari technikumba készül, mert a két Molnár-csemete mellett az idő múlásával nem akar lemaradni, és persze ezt kívánja a „magasabb” politika is, — az emberi előrelátás. Megvalósult tervek, — megtervezett jövő —, ez jellemzi Molnár József salgóbá- nyai vájár életéi! Nincs benne országra — világra szóló cselekmény, ez az írás sem más, mint egyszerű szavakkal megrajzolt portré a becsületes nógrádi bányászok egyikéről. Kovács János .........................................................................................................iiiiiimiiiiiiib a Molnár-brigád. Csakhamar a „Mun- kás-parasztha- talom”-ért érdemérem mellé miniszteri kitüntetések és a kiváló dolgozó jelvény is odakerült!! A legfiatalabb, de a legszorgalmasabb vájár hírében állt a trösztnél és kommunistának tartották a telepen. A zsebében 1956 óta dédelgetett helyet kapott a párttagkönyv és mint a párttagok vezetője, tekintélynek számított a bányánál. Tudták, Molnár Jóskára lehet számítani, ha a termelésről, ha kultúrmeg- mozdulásról volt szó. S alig egy hónapja, hogy tanácskozásra gyűltek össze a Nóg- rád megyei Szénbányászati Tröszt kommunistáinak küldöttei, ahol a miskolci pártiskoláról hazatért Molnár József is részt vett, — újabb megtiszteltetés érte. A küldöttek egyhangúan pártbizottsági tagnak javasolták HiiiiiiiniuniimnitHimHniiHiHiiMiHmiMHMnniiiHHi A múszakj fejlesztéfóruma Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze j. A munkások általában megértették az utóbbi két- három évben folyó normarendezések szükségességét. Belátják, hogy a munkafeltételek javulásával — akár gépesítés útján, vagy egyéb okokból következett be — a munkateljesítményeket is emelni kell, vagyis, egy bizonyos időegység alatt ma többet kell termeim^ mint rosszabb munkafeltételek mellett tegnap. De az erőfeszítésekkor sokszor azt is tapasztalják, hogy hiába állítanak elő egy-egy darabot ma rövidebb idő alatt, mint tegnap, ezzel még a műhely vagy üzemegység egy műszak alatt nem termel többet. Saját bőrükön tapasztalják, hogy a műszak egy része alatt az eddigieknél gyorsabban, szorgalmasabban, kell dolgozzanak, míg a műszak másik részében az eddigieknél is több a semmitevés. Joggal teszik fel ilyenkor a kérdést: miért kellett a munkanormákat szigorítani? A normák szigorítása előtt az egyenletes munkatempó mellett kevésbé fáradtak el, kevesebb volt a kapkodás, az idegeskedés. Miért nem lehet folyamatossá tenni a teremlést? Ha közelebbről megvizsgáljuk az ütemtelen termelés okait, könnyen megtaláljuk, hol az anyagellátás, hol a gépek gyakori meghibásodása, üzemzavarok, hol a műszaki előkészítés, zavarja a folya- • yiatos termelést. A termelés folyamatossága, illetve annak biztosítása elsősorban már nem a fizikai dolgozók, hanem c termelés irányítóinak, vezetőinek az ügye, feladata. Csak a vezetők láthatják a termelés szűk keresztmetszetét, csak ők tudnak ebben a kérdésben hatékonyan intézkedni, csak az ő jobb munkájuk eredményeként háríthatok el a folyamatos termelést gátló akadályok. Ezért halljuk az utóbbi időben mind gyakrabban, elsősorban a munkások részéről, hogy végre valahá- ra a vezetők „normáját” is rendezni kellene. Ez más szavakkal kifejezve nem jelent egy ebe f, mint a vezetési színvonal megjavítását. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén is — melyen gazdasági életünk főbb kérdéseit a második ötéves tervvel kapcsolatos feladatokat vitatták meg — a gazdasági vezetés színvonalának emelése volt az egyik központi kérdés. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben sok szó esik a gazdasági vezetők körében a munka- és az üzemszervezés kérdéseiről, mint a vezetés fontos eszközéről. A kérdés napirenden tartása természetesen végső soron szoros kapcsolatban áll a munkatermelékenység emelésében előttünk álló, mindinkább növekvő feladatokkal. A munkanormák fejlesztése iránti követelmények va- lóraváltása mindinkább njái- vánvalóvá teszi, hogy a munkanormákat nem lehet a termelési feltételek állandó javításától függetlenül, elszigetelve fejleszteni csupán az egyes munkás, vagy jobbik esetben a munkahely jobb megszervezésével a lehetőségeket kiaknázni. Ahhoz, hogy az egyes munkás munkaidejében a felesleges várakozási, kieső idők csökkenjenek, egy-egy műszak alatt leterhelésük, a munka tempója egyenletesebb legyen, a termelés irányítóinak a legtöbb esetben már ki kell lépni az egyes munkahelyekről, az egyes műhelyekből, sőt az egyes üzemrészekből is. A veszteségidők, amelyek a termelés üres járataiból adódnak, az eddigi felmérések, tapasztalatok alapján nem korlátozódnak csupán az egyes munkahelyekre, az egyes műhelyekre, függetlenek az egyes munkástól, alapvetően o termelés-szervezés hi- ánnyosságaival függnek ösz- sze. Már pedig a leggondosabban elkészített munkanorma is csak a tényhelyzetet rögzítheti, csak annak következménye lehet. Más szóval, egy-egy munkadarab eikészitése, vagy egy munkafolyamat végzésének idő- szükséglete az adott termelési folyamatot befolyásoló technológiai, szervezési feltételek figyelembevétele alapján számítható ki, illetve fejezhető ki normaidőben Ezért mondjuk és valljuk, hogy a munkanormák „karbantartását” nem szabad — de nem is lehet» — a termelési feltételektől elszigetelve vizsgálni és fejleszteni. Ellenkezőleg. A termelékenység, az egyes munkateljesítmények emelésében csak akkor tudunk előrehaladni, ha a munkanormákat komplex módon fejlesztjük. Mivel a munkanorma egyrészt része, eleme, másrészt következménye a termelékenység növelését elősegítő termelés- szervezési 'és műszaki feltételeknek, a munkanormák fejlesztése csak altkor segíti elő a termelékenység növelését, ha aktívan visszahat, elősegíti a termelékenységet befolyásoló termelési feltételek javítását. Ismeretes, hogy 1960 óta a munkanormák fejlesztésében értünk el bizonyos eredményeket, megtettük az előbb említett igény kielégítéséhez szükséges első lépéseket. Az eddigi felmérések, munkanap- fényképezések sok, a termelés szervezésében meglévő fogyatékosságra hívták fel a figyelmet. Ezek a felmérések azt mutatják, hogy a termelés folyamataiban számottevőek az úgynevezett veszte- ségidök, jelentősek a szervezésben és a technológiában levő tartalékok, melyek hasznosításával a termelést, a termelékenységet beruházás nélkül, esetleg kisebb beruházásokkal jelentősen növelni lehetne. Most az a feladat, hogy a munkanormák fejlesztése során az így feltárt veszteségidők e megfelelő intézkedési tervek alapján a lehetőségekhez képest minimálisra csökkentsék. Csak így léphetnek ki a munkanormák a jelenlegi másodlagos — csupán tényhelyzetet rögzítő — szerepkörből és válhatnak aktív szervező eszközzé. Ezek röviden ^zok az indító okok, amelyek ma a normák fejlesztése során az eddigieknél jóval nagyobb erővel a termelés-szervezésre irányítják a gazdasági vezetők és a munkások figyelmét. Ez a terület a termelés frontján, ahol a vezetők — elsősorban a műszakiak — „normáját” teljesítményét emelni kell. Ezt nem csak egy-egy gyár munkásai, hanem az egész népgazdaság igényli. Kafculits István az MSZMP Központi Bizottság Államigazgatási Osztályának munkatársa. i
