Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-12 / 47. szám
o NÓGRÁDI népújság 1963. június 12. Akik félnek a békétől Stelle a neve annak az úrnak, aki ez idő szerint a genfi leszerelési konferencián az amerikai delegációt vezeti. Ha eddig mint jeles diplomata rém érdemelt is ki különleges babérokat, most rászolgált, hogy a diplomáciai „aranyköpések” elkövetői közt számon tartsuk nevét és hírét. Történt pedig a napokban, ■hogy a szovjet küldöttség — több más delegációtól támogatva — javasolta: térjen rá a konferencia annak a javaslatnak a megvitatására, amely azt indítványozza, a Varsói Szerződést aláíró országok és az Észak-atlanti Szövetség kössön egymással megnemtámadási szerződést. Ekkor kért szót Stelle úr, s kijelentette: az értekezletnek nem feladata e javaslat megvitatása. Ez még nem lett volna aranyköpés, de ő hozzátette: különben is megnemtámadási szerződésnek csak az lehetne a célja, hogy — szó szerint idézem —, ,.a leszerelés ürügyen aláaknázza a NATO-t”. Nos tehát, le vagyunk leplezve mi, szocialista országok: alá akarjuk aknázni a NATO-t. Azt hiszem, semmelyik szocialista diplomata sem tiltakozott ez ellen a „vád” ellen; mi több, alighanem büszkén vállalhatjuk mindannyian. Boncolgassuk egy kicsit Stelle úr aranyköpését. Alá akarjuk aknázni a NATO-t, igen ám, de hogyan: a leszerelés ürügyén. Nem aknával akarjuk aláaknázni, hanem leszereléssel. Azaz — most Stelle úr kimondta végre — a NATO olyan szövetség, amelyet a leszerelés, a béke aláaknáz. Hát. akkor mi tartja fenn? A fegyverkezés, a háborúra készülődés. Ha Stelle úrnak lett volr.a annyi sütni- valója, hogy nemcsak beszél, hanem gondolkodik is, rájött volna, hogy a mi javaslatunk leleplezésével a NATO-t leplezte le. Következtessünk egy kicsit tovább. Eleddig hivatalos nyugati körök mindannyiszor azt mondták, hogy a NATO — egyébként a neve is ezt jelzi — védelmi szövetség. Védelem \ elünk, szocialista országokkal szemben, azért — mondják —, mert mi meg akarjuk támadni őket. Ok nem akarnak megtámadni minket, az ő szövetségük védelmi; támadni mi akarunk. így mondják. Hát jó, — volt erre a válasz —, akkor kössünk megnemtámadási szerződést. Aki fél, aggódik, ettől tálán megnyugszik. Aki tényleg le akar szerelni, s •nemcsak szócséplésre használja fel a genfi értekezletet, az kapva kap az ilyen ajánlaton, mint olyanon, amely feltétlenül enyhíti a feszültséget, megerősíti a nemzetközi bizalmat. s ezzel utat nyit a leszereléshez vezető célhoz. Erre jön ez a Stelle és kétségbeesésében, hbgy — jaj istenem —, csak ne kelljen aláírni semmiféle megnemtámadási szerződést, azt mondja; lám a szocialista országok — miiyen fondorlatosak —, le akarnak szerelni! De ő, a nagy diplomata, nem hagyja egykönnyen rászedni magát, nem, ő, Stelle úr átlát a szitán. Dehogy is hajlandó ő megnemtámadásról tárgyalni, még kevésbé leszerelésről. Hát akkor miről? Csak a jóisten tudja. Azt mondja Stelle: „a leszerelés ürügyén ..közben a világ látja, hogy mi a leszerelés ürügyén le akarunk szerelni, ők meg a leszerelés ■ürügyén terméketlen vitafórummá apasztották el a genfi konferenciát, amelyre pedig reménykedve tekint az emberiség. Stelle úr rossz diplomata és rossz propagandista. De a csapnivalónál jobb nem is lehetne, ha megfeszülne is. Mert mit mondjon a szerencsétlen Genfben, miközben nála rangosabb urak Ottawában éppen az atomfegyverek elterjesztésében egyeznek meg — úgyszintén a védelminek nevezett NATO örve alatt? # Öt azzal menesztették útrak Washingtonból, hogy mindenre, amit csak javasolnak a szocialista országok Genfben, mondjon nemet és tegye hozzá, hogy az kommunista cselszövés. Stelle úr híven ezt teszi. Ha Stelle úr és megbízói következetesek akarnának lenni, rájönnének, hogy a NATO-t és a nyugati egységet nem mi, hanem maga a NATO és ők aknáznák alá. Ügy aláaknázni, ahogyan ők teszik, mi semmilyen csellel és fondorlattal sem tudnánk. Mert miközben ők az atomfelfegyverzésről tárgyalnak, világszerte, a nyugati világban is, mindennél szélesebbre bontakozik a be- ke- és a leszerelési mozgalom. Az idei május olyan méretű tömegmegmozdulásokat látott Angliától Nyugat-Németorszá- gig, aminőket még nem ismert a történelem. E mgemozdulá- sok mind-mind az atomfegyver ellen, annak elterjesztése ellen és általában a fegyverkezés ellen irányultak. Nem a mi terveink ellen, hanem az övék ellen. Ha úgy tetszik, a NATO ellen, annak aláakrá- zására. És még tovább: annak a rendszernek aláaknázására is — habár ezt sok részvevője még nem vallja öntudatosan —, amely rendszer önmaga vallja be, hogy minden leszerelési terv, még egy megnemtámadási szerződés javaslata is, az ő aláaknázására irányul. Azért mondtuk fentebb, hogy Stelle úr csapnivalóan rossz propagandista, mert világgá kiabálja, hogy a mai kapitalizmus őszerinte nem tud meglenni lázas fegyverkezési hajsza és ennek profitja nélkül, mert nem a háborútól fél, hanem a békétől: mert a mi békés versenykihívásunkkal szemben nem tud más alternatívát állítani, mint az őrült fegyverkezést, a javaknak és az emberi észnek-munkaerő- nek ily szörnyű pocsékolását. Mi pedig igenis fennen hirdetjük: alá akarjuk aknázni ezt a veszedelmes őrültséget, mert már korunkban is elkerülhetőnek tartjuk a világháborút, elérhetőnek a leszerelést, a fegyverek nélküli világot. Aki ebben fondorlatot lát, hirdessen még népszerűbb, a dolgozók számára vonzóbb és közérthetőbb jelszót. Az imperializmus bízvást nem hirdethet ilyent. Ezek a gondolatok húzódnak meg Stelle úr aranyköpése mögött, ha ő nem beszél is róluk. De ő mégiscsak fején találta a szöget: mi a lei szerelés ürügyén csakugyan alá akarjuk aknázni a NATO-t és minden más támadó szövetséget. Magát a háborút. V. K. A szabad ^yugat-Irláü A 416 000 négyzetkilométer területű, 740 000 lakosú Nyugat-Iri- án a föld második legnagyobb szigetének, Uj Guineának (Iránnak) nyugati részét foglalja el. A keleti részen Pápua ausztrál territórium és a vele közös köz- igazgatás alatt álló Uj Guinea ENSZ gyámsági terület helyezkedik el. Nyugat-Iri- án volt az utolsó, eddig még fel nem szabadult része az egykori Holland-India gyarmatnak. Indonézia már 1956-ban bejelentette igényét erre a területre és 1962 január 3-án indonéz tartománynak nyilvánította. A felszabadító mozgalmak erősödésének hatására 1962 augusztus 16-án Indonézia és Hollndia között egyezmény született Nyugat-Irián békés felszabadításáról. Ennek értelmében 1962 október 1-től az ENSZ, 1963 május 1-től Indonézia fennhatósága alá került. VALAHOL DÉLEN Végleges hovatartozását egy, legkésőbb 1969-ig megtartandó népszavazás dönti el. Az újonnan felszabadult országrész gazdasági és kulturális téren Egérutat nyertünk! Ott áll egy néger (Szűr-Szabó József rajza) egyaránt igen elmaradott. A lakosság zöme primitív földművelést folytató pápua, Néhány kókusz- pálma ültetvényen főként korpát termelnek export célokra. Legjelentősebb ásványi kincse a kőolaj. Az országrész kőolajtermelése évi 300—400 ezer tonna. Fő olajkikötője Sorong, melyet csővezeték kapcsol össze az olaj- mezőkkel. Kulturális fejlesztése érdekében az indonéz kormány néhány nappal az országrész felszabadulása után Kota Ba- ru (Uj Város; régi nevén Hollandia) fővárosban egyetemet tott. alapíA felszabadulás emlékére Nyu- gat-Irián legmagasabb pontját, a Carstensz csúcsot Sukarnó csúcsnak, csúe -rgto gtgaru a Wilhelmina-csú- csot Trikoracsúcsnak. a Juliana hegységet Mandalának nevezték el. Bővítik a céget Szabad Európáéknál bővítik a céget a jólelkű tengerentúli patrónusok. Rodney Smith direktor úr, az éter legnagyobb füllentő-kombinát- jának vezetője büszkén számolt be arról, hogy a rádiónak eddig huszonnyolc nagyteljesítményű leadója működik Nyugat-Németországban és Portugáliában. Most — folytatódik a bejelentés — Mr. Smith és társulata tízéves egyezményt kötött a portugál kormánnyal, amelynek értelmében rövidesen négy új adó épül a Lissabon melletti Glóriában, egyenként 250 000 wattos teljesítménnyel. Ez annyit jelent, állapította meg a direktor, hogy a Szabad Európa az eddigi 835 ezer watt helyett 1 825 000 wattal sugároz, hála Salazar diktátor kormányának, amelynek árnyékában igazán méltó helyet talál ez az intézmény. Ami pedig az egymillió- wattos teljesítmény-növekedést illeti, a hazugság nem válik igazzá akkor sem, ha kétszer olyan hangosan kiáltják. A szocialista nemzeti és az osztályhare yannak emberek, akik bizonyos politikai jelenségeket tértől és időtől elvonatkoztatva vizsgálnak, a saját szájuk íze szerint magyaráznak és ezen az alapon a legmeghök- kentőbb következtetésekre jutnak. így alakulhat ki egyes emberekben például olyan képtelen helyzet, hogy a szocialista nemzeti egység jelszava az osztályharc feladása. Vegyük hát bonckés alá ezt a képtelen állítást. Pártunk VIII. kongresszusa mélyen- szántóan elemezte az utóbbi években végbement fejlődést és megállapította: Magyarországon befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása és megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. A népgazdaságban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, amelynek eredményeként a különböző osztályok és rétegek, amelyeket korábban a tulajdonhoz fűződő viszonyuk megosztott, mint például a parasztság, a közös szocialista gazdálkodásra tértek át, vagy a volt kizsákmányoló osztályok tagjai és főleg leszármazottaik, beilleszkedtek társadalmunkba. Egyszóval a társadalmunk osztályszerkezetében bekövetkezett változások eredményeként, meggyorsult a különböző osztályok és rétegek erkölcsi- pclitikai egységének fejlődése. Pártunk szocialista nemzeti egység politikája ennek a fejlődésnek az egyenes következménye. A szocialista nemzeti egység ma még nem teljes, csak részben megvalósításra váró program. Hogy ma már szocialista nemzeti egységről beszélhetünk, ahhoz hozzájárult az is, hogy tisztultak a fejek, közelebb kerültek hozzánk az emberek világnézetileg, de a teljes idelógiai egységig még hosszú az út. A teljes egység megteremtése komoly elvi- politikai harc eredménye lesz, hiszen bármennyire is szocialista termelési viszonyok között élnek és dolgoznak a korábban különböző kispolgári, vagy kizsákmányoló rétegek, a szocialista termelési viszonyok létrejöttével nem változik meg egycsapásra világnézetük. A harc tehát a fejekért is, a teljes ideológiai egységért is folyik, hogy az emberek gondolkodásmódját a szocialista termelési viszonyok határozzák meg. Miután kialakulóban levő (és nem kialakult) szocialista nemzeti egységről van szó, ez azt jelenti, hogy komoly feladataink vannak ideológiai, politikai, gazdasági szempontból egyaránt. A dolgozó osztályok és rétegek ilyen vonatkozású ösz- szefogását nemcsak azért nevezzük szocialista nemzeti egységnek, mert az alapok lerakásával célul tűzhettük ki a szocializmus teljes felépítését, hanem azért is, mert most már éppen a termelési viszonyokban bekövetkezett változások eredményeként alapjában véve szocialista dolgozó osztályokkal és rétegekkel van dolgunk. A leghatározottabban ezt a két alapvető osztály, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége bizonyítja, amely éppen a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások eredményeként két szocialista jellegű osztály testvéri összefogásává vált. Szocialista nem utolsó sorban azért is, mert ez az összefogás a marxizmus—leni- nizmus eszméin alapul s a cselekvés vezérfonalául is ezek az elvek szolgálnak. Azért nemzeti ez az egység, mert alapvetőek a változások a tulajdonviszonyokban, befejeződött a kizsákmányoló osztályok gazdasági felszámolása is és most az összefogás már az egész nemzetre kiterjedhet. Kiterjedhetett-e ezt megelőzően is? Nyilvánvalóan nem! Hiszen a különböző osztályok és rétegek „érdekei” például a szocialista forradalom különböző szakaszaiban legfeljebb csak egyes kérdésekben estek egybe a munkás- osztály céljaival, érdekeivel. Most azonban a célok, érdekek egybeeséséről beszélhetünk. .1 elentheti-e a szocialista nemzeti egység kialakulása, hogy az osztályharc befejeződött? Korántsem, hiszen a szocialista egység megvalósítása és az osztályharc nem zárják ki egymást, sőt. az osztályharc következetes végigvitele eredményeképpen alakul ki, mitöbb, kölcsönösen feltételezik egymást, ugyanis a nemzeti egység történelmileg változó, tartalma és szerepe az osztályharcok alakulásának függvénye. ^ szocializmus alapjainak lerakása után az osztályharc nem szűnik meg, hanem tovább folyik megváltozott körülmények között és változó eszközökkel. Napjaink osztály- harcának első vonala gazdasági feladataink megoldása és az ideológiai-eszmei harc. Miután elhárult minden akadály a szocializmus teljes felépítésének útjából, minden energiánkat az épílőmunka megoldására irányíthatjuk. Egyesek felvethetik a kérdést, hogyan képezheti az osztályharc tárgyát a gazdasági építés? Elegendő, ha arra gondolunk, hogy napjainkban a szocialista világrendszer gazdasági sikereivel gyakorolja a legnagyobb hatást a kapitalista országok népeire. Napjainkban a harc a szocializmus, a kommunizmus felépítéséért folyik, ez pedig el sem képzelhető az anyagi javak bősége nélkül. Márpedig aki azt hiszi, hogy ez egy sétagalopp, nagyon is téved, éppen ellenkezőleg éppúgy, mint az ideológiai harc ez is rendkívüli erőfeszítéseket igényel, ami viszont osztályharc a javából. A szocialista nemzeti egység jelszavát nemegyszer összekeverik a revizionisták osztálybéke jelszavával, amely a munkásosztály vezető szerepének tagadásából és a proletárdiktatúra elvetéséből indult ki. A revizionista jelszó annakidején a kisárutermelő szektor bővítését, a nehézipar és a termelőszövetkezeti mozgalom elsorvasztását célozta. A szocialista nemzeti egység többek között a szocializmus teljes felépítésére irányul, miután a társadalmi fejlődés olyan szakához érkeztünk, amikor ez az egység objektíve szocialista viszonyokra épül, amikor nem osztják meg az osztályellentétek a társadalmat, amikor alapjában véve szocialista jellegű osztályokkal és rétegekkel van dolgunk, amelyeknek érdekei egybeesnek s ezek a közös érdekek a szocialista társadalom felépítésében testesülnek meg. A szocialista nemzeti egység és az osztályharc problematikájával kapcsolatos téves nézeteket illetően határozott választ ad a VIII. pártkongresszus határozata, amely leszögezte: „A szocialista nemzeti egység politikai tartalma: harc a szocialista rendszer védelméért és fejlesztéséért, a szocializmus teljes győzelméért. a békéért, a nemzeti függetlenség védelméért, küzdelem a nemzetközi imperializmus és a még meglevő ellenséges erők és tendenciák ellen. A szocialista nemzeti egység vezető ereje a munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az egész magyar nép elismert vezetője.” Ha tehát valaki ragaszkodik a tényékhez és látja a társadalmunkban végbement történelmi jelentőségű változásokat, valamint megérti a szocialista nemzeti egység megvalósításához vezető feladatokat, azelőtt világossá válik, hogy az osztályharc feladásáról szóló képtelen nézetnek nincs és nem is lehet talaja. Boros Béla
