Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-12 / 47. szám
1963. június 12. NÖGRÄDINÉPÚJSÁG 5 Cikkünk nyomán: Nemeseik a vasúton múlik üli gátolja a mű§xaki fejlesztést az Acélárugy^ban? A lap június 5-i számában az első oldalon foglalkozik a Salgótarjáni Üveggyár súlyos exportlemaradásával. A cikkel kapcsolatban vasúti vonatkozású kérdéssel szeretnék foglalkozni, mivel a vállalat által megjelölt okok túlságosan nagy súllyal említik a vasút által előidézett elmaradásokat. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy mi már nagyon régen nem hivatkozunk a tél okozta vagonhiányokra és nagyon szeretnénk, ha az üzemek lemaradásukat minél előbb behoznák, hogy a várható rendkívül nagy nyári és őszi forgalom közepette ne keljen az elmaradt szállításokkal pluszként foglalkoznunk. Azt is ki kell jelentenem, hogy a téli szénhiány miatt bevezetett korlátozások idején is, — éppen az igen nagy népgazdasági érdekre való tekintettel. — ez exportrakodásokra a kocsikat biztosítottuk, egy egészen minimális eltéréssel. A korlátozások inkább a belföldi szállításokat érintették. A legnagyobb mértékben vasúton kívüli oka lehet a májusi újabb elmaradásnak. A gyár májusra 280 kocsit igényelt ezt megkapta és rakott 276 kocsit. Ha többet igényel, többet kap, de nem is tervezett több rakodást. Júniusra 292 kocsit tervezett. Meg fogja kapni. Az export- vállalat 36 kocsit tervezett és ez nem is mind üveg. hanem minden más, ami nem vasáru: csak „egyéb fedett” megjelöléssel tervezték. Ez elég lesz az elmaradáshoz? Ennyit elmaradás nélkül, folyamatos termelésből is szokott rakni az üzem. A MÁV rapszodikus kocsi- kiállításának oka a rapszodikus tervezés, illetve rendelés. Példának csak a júniusit említem. Ezportra rendeltek 3, 4, 5 és 7-re egy kocsit. Eddig ezt ugyanígy meg is kapták és a 7-i is már 6-án rendelkezésükre állt. De ha raktáron van a sok elszállítatlan adósság, miért nem lehet egyenletesen, minden nap rakodni, esetleg naponta többet is és behozni a lemaradást? Ha megindul az örvendetesen nagynak Ígérkező zöld export, A Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregységében jelenleg három típusú tűzhelyet készítenek. Igen keresett szerte az országban a „Lepke”, a „Tea” és a „Pille” tűzhely, akkor minden erőt és eszközt az értékét tárolással veszítő és romlandó friss termékekre kell fordítani és a nem romló üveget esetleg háttérbe kell szorítani. Most lehetne és kellene a lemaradást behozni, mert azért az tény, hogy az egyre növekvő igényekhez képest kevés a vasúti kocsi. A havi tervben szereplő exportos kocsikat legalább 3 nappal a rakodás előtt kell igényelni. Ez a legritkább esetben történik meg és az egy-két nappal előbb rendelt exportos kocsikat, — jóllehet azok már terven kívülinek számítanak, — mégis kiállítjuk rakodáshoz, sokkal nagyobb nehézségek árán, mintha idejében rendelték volna azokat. Hogy mennyit ér a vállalatok exporttervezése, azt az alábbi adat illusztrálja: május hóra elszállításra terveztek 138 kocsiban 2295 tonnát. Ezzel szemben beraktak 232 kocsiba 4096 tonnát. A belföldi szállítások sem mutatnak jobb képet. Májusra terveztek 55,546 tonnát és elszállítottak 64,466 tonnát. Ha szár-'fásba vesszük, hogy a szállít ; és a kocsielosztás tervszerűségének alapja a válFigyelemreméltó kezdeményezés egyik állomásához érkezett el a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetősége és a kezdeményezést magáévá tevő lelkes műszaki kollektíva. A múlt év novemberében a tröszbizottsággal együtt a tröszt „a hivatásos tervezőkön kívül” pályázati felhívás formájában segítséget kért a viszonylag kis kapacitású üzemek rekonstrukciójának megoldására. Lévén gazdasági alapelv, hogy kevés számú új üzem nyitásán túl a meglévő korszerű felújítása, kapacitásuk növelésé és gazdaságosabbá tétéle a kívánatos. A gondolat helyességét bizonyítja az, hogy a felhívás számos fiatal műszaki dolgozót mozgósított. Lelkes kezdeményező kézségük eredmémelyekből a gyár dolgozói minden igényt kielégítenek. Remény van arra, hogy például a „Pille” tűzhelyekből év végén már lengyel exportra is gyártanak. lalatok benyújtott szállítási terve, akkor ezen adatok megmagyarázzák az esetleges rapszodikus kocsiigény kielégítést. Szigorú előírás, hogy terven kívüli szállításhoz kocsit kiállítani csak az összes terves igénylés kielégítése után lehet. Ezek után érthető, — úgy gondolom, — a mi véleményünk szerint a salgótarjáni üzemeknek nincs okuk panaszra, mivel egy hónap alatt 8920 tonnát raktak terven felül. Mi nap, mint nap bizonyságot teszünk arról, hogy segítjük a vállalatokat, üzemeket, terveik teljesítésében, hiszen az ő tervük a mi tervünk is, — de szólnunk kellett ezekről, hogy a hibát valahol máshol, talán saját munkájukban keressék. Utólag keresni az okokat nem annyira helyes, mint megelőzni az elmaradást. A tarjám vasutasokon nem múlik a szállítás. Mi azért vagyunk, hogy szállítsunk és örömünk annál nagyobb lesz, minél nagyobb eredményekről fognak az üzemek beszámolni, mert abban a mi munkánk is benne lesz. nyeként 11 pályamű érkezett a bíráló bizottsághoz. Bár a pályaművek nem oldják meg egy-egy téma minden részletre kiterjedő poblémáját — tehát némi kiegészítésre, illetve módosításra várnak — mégis hasznosak. Módosítással illetve kiegészítéssel jól felhasználhatók. Legértékesebb a „Súlyom” jeligés pályamű, amely a 3 000 forintos II. díjat érdemelte ki. Készítője Jambrik Gyula, Jambrik Pál, és Kéri János mérnökök. (Az első díjat nem fizetik ki.) A pályamű témája a tiri- besi üzem rekonsrukeiójának vázlatos ismertetése. A Ili. 2000 forintos díj megosztva, a „Pillér” és az „Alternatíva” jeligés pályázatok között került kifizetésre. Készítőjük Bocsi Ottó bányamérnök. A pályaművek és Bárna-völgyi terület feltárását és a csurgói Szóval, izé... senki félre ne értse, szerintem sem halt még bele senki, ha nem ihat- ta meg a mindennapi pohár joghurtját. Azért nem kezdek itt most érvelgetni, hogy ilyen meg olyan egészséges, így meg úgy használ a szervezetnek,' serkentően hat a különböző életfunkciókra, — minek? Egyszerűen szeretjük a joghurtot. És volt joghurt — nincs joghurt. Eltűnt. És ez bosszantó. Volt. Finom volt. Jó hideg volt. Volt. S most nincs. De legalább hosz- szú ideig lett volna! Azt mondhatnánk — legalább kiélveztük. Fenét! Egy hétig lehetett kapni, aztán... de a többit már tudják. Önök is észrevették. A Nógrád megyei Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője pechjére szintén szereti a joghurtot. Pechjére, mert mikor kitartóan érdeklődött Budapesten és Gyöngyösön az eltűnt joghurt után, a fejéhez vágták: ez a joghurtügy a maga heppje, mert maga szeretne joghurtot enni, azért erőszakodkodik. Jó, rendben van. De mikor ugyan ennek az osztályvezetőnek, a salgótarjáni Lenin- téri tejboltban nekiestek az asszonyok, hogy mi lesz azzal a nagyhangon beharangozott joghurttal — ő ugyan mit mondhatott? Újra érdeklődött Pesten, Gyöngyösön. Ott először azt mondták, nincs kapacitás. Elmentek Gyöngyösre személyesen: kiderült, van kapacitás, de a szállítással vannak nehézségek. Nincs hűtőkocsi. A tar- jániak azt mondták: szállítsák, ahogy tudják, a felelősAz Acélárugyár idei műszaki fejlesztési tervének első negyedévi mérlege nem valami biztató. Igaz, hogy a műszaki fejlesztéstől várt megtakarítás a tervezettnél így is több lett, de a különböző, műszaki fejlesztési feladatokra előirányzott ráfordítás csupán 38 százaléka az eredetinek. A rendelkezésre álló adatok alapján már most látható, hogy félév végéig ez az állapot javulni fog ugyan, de a tervezett összegnek így is csupán 63 százalékát költik el. Az csöppet sem vigasztaló, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium májusban műszaki fejlesztési alapból megtiltotta három jelentős feladat kivitelezését. így a tervezett ráfordítás összege egyszerre 2 millió 400 ezer forinttal csökken, s a terv teljesítése 89 százalékos lehet. Az sem vigasztaló, hogy a csonka ráfordítási terv ellenére a megtakarítás a 10 millió 977 ezer helyett várhatóan 12 milliónál több lesz. Mert az ember önkéntelenül is úgy számol: mennyi lehetvastagtelep leművelésének megoldását tartalmazza. Az 1000 forintos különdíjat a „Satumus” jeligéjű munka érdemelte. Készítője Bartó László felmérő. Témája a bányahatáron kívüli területek Tekevölgyi II. lejtősaknán keresztül történő leművelésére irányul. Hasznos gondolatokat tartalmaznak azok a javaslatok is, amelyek nem kaptak helyezést, illetőleg díjat. A tröszt bizottság és a tröszt vezetői, elismerésüket és köszönetüket fejezik ki a díjat nyert pályaművek készítőin kívül minden pályázónak. A pályaművek tartama és a résztvevők száma meggyőzően bizonyítja, hogy a dolgozók kezdeményező készsége egyik legértékesebb szellemi tőkéje társadalmunknak. Káros lenne ennek fejlesztéséről, felkarolásáról lemondani. séget vállaljuk. Azóta jártak Tarjánban a Budapesti Tejipari Vállalattól is — az övék ugyanis a gyöngyösi palackozó üzem. Járt itt többek között a vállalat főmérnöke is. Azt mondták ennek az elvtársnak: Nekünk nem kifogás kell, hanem joghurt — meg majd elfelejtettem, kakaó is, mert azt sem szállítanak azóta. Azzal ment el a főmérnök, hogy majd meglátjuk. No, egyet már mindenesetre most látunk: kifogás, homályos Ígérgetés már van. most márv csak joghurt meg kakaó kellene. De az aztán minél sürgősebben. ne, ha a műszaki fejlesztési tervben feltüntetett valameny- nyi munkát elvégzik? Ha most sopánkodás helyett megvizsgáljuk, mi az elmaradás oka — s ezt kell tennünk, ezt teszi a gyár műszaki fejlesztési főosztálya, ezt teszik a gyár vezetői, párt-végrehajtóbizottsága és mindenki, akit illet — több olyan tényezőre bukkanunk, amely mindjárt a kivezető út fellelését is megkönnyíti Elöljáróban hadd mondjuk el, nem értünk egyet azokkal, akik néhány héttel ezelőtt szinte a vészharangot kongatták meg a műszaki fejlesztési főosztály felett, s annak munkájában keresték az elmaradás alapvető okait. Anélkül, hogy bárki előtt is védelmezni akarnánk ezt az osztályt — hiszen véleményünk szerint erre nincs szüksége, azonkívül vezetői és munkatársai állnak olyan erősen a lábukon, hogy elbírják, sőt, elvárják a bírálatot —, az igazság kedvéért mégis el kell mondanunk: a negyedévi, sőt, félévi elmaradás ellenére, — ha nem is sietség, itt-ott kapkodás nélkül — a műszaki-fejlesztési terv az esztendő végéig százszázalékosan végrehajtható. És ebben nem csekély szerepe van a főosztály előkészítő tevékenységének, amely az 1963. évi feladatokra való felkészülést már tavaly, a második évnegyedben elkezdte. A műszaki fejlesztés irányítóit dicséri az a törekvés is, hogy szorgalmazta a feladatok kivitelezéséhez szükséges dokumentációk időbeni elkészítését. Az elmaradás egyik okozója mégis a tervdokumentációk elkészülésének késedelmessége lett. Két oka is van ennek. Az a benyomásunk, mintha a gyári általános rekonstrukciós terveket, illetve azok végrehajtását elválasztották volna a műszaki fejlesztési tervtől. Másszóval — a kettő nem egy egészet képez. Csakis ez okozhatta azt a zökkenőt, hogy a szerkesztési osztály például a műszaki fejlesztési osztály által első negyedévre tervezett dokumentációk helyett — edzett lapátgyártás kialakításához —, a hideghengermű rekonstrukciójához tartozó és az export- szállítások teljesítéséhez feltétlenül szükséges berendezések terveinek elkészítésével foglalkozott. A másik ok — a szerkesztési osztály ma már vitathatatlanul szűkre szabott kapacitása, amely egyre több gondot okoz a műszaki fejlesztési feladatok megoldásában. A gyár vezetőinek erre már nem kell felhívni a figyelmét. Maguk is érzik, hogy szorít a cipő, de legyen tanulság számukra és más, jelentős műszaki fejlesztési feladatokkal birkózó vállalatok számára is: egy korszerűségre törekvő nagyüzem, amelynek célkitűzései közé tartozik a gyártás olyan fejlesztése, amely lehetővé teszi a világ- színvonal elérését akár a cikkek minősége, akár önköltsége szempontjából — ma már komoly erőkkel és megfelelő teljesítőképességgel rendelkező szerkesztési osztály nélkül félkarú óriás. Az Acélárugyárban idén először sikerült elérni azt, hogy az éves műszaki fejlesztési terv végrehajtásához szükséges tervek, dokumentációk a harmadik negyedévre elkészülnek — de lám, már ez sem elég. Ha úgy lesz, mint ahogyan ezt akarják, s az 1964 első negyedének feladataihoz szükséges tervek, rajzok már az idén elkészülnek — a jövő évi feladatok végrehajtása egyenletesebb lesz. Ha pedig sikerül megoldani, hogy a dokumentációkhoz a technológiai tervet és a beruházási programot is csatolják, nemcsak a műszaki fejlesztés egész koncepciója válik áttekinthetőbbé, de könnyebb lesz előre felmérni az egyes feladatok megoldásához nélkülözhetetlen erőket — akár financiális, akár gépi-munkaerő szükségletszempontjából. Ehhez azonban napirendre kell tűzni a szerkesztési osztály jelentékeny megerősítését. Végül nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a műszaki fejlesztési főosztály tevékenységében tapasztalható bizonytalanságért nagyrészben a Kohó- és Gépipari Minisztérium vaskohászati igazgatósága a felelős. A műszaki fejlesztési tervet a vállalat idejében felterjesztette jóváhagyásra, s ennek az év január 31-ig meg is kellett volna történnie, még pedig írásban. Nos, ez r.em történt meg. Szóbeli jóváhagyás február elején ugyan elhangzott — a gyár vezetői kénytelenek voltak ezzel beérni, s a feladatok végrehajtásához hozzákezdtek, — azonban májusban, ismét csak szóbeli közléssel a műszaki fejlesztési terv több tételének kivitelezését a minisztérium megtiltotta, köztük kettőt olyant, amelyhez már nekiláttak, s tetemes összeget költöttek rá. Az írásbeli jóváhagyás május 31. dátummal, június első napjaiban érkezett meg a vállalathoz. Hogyan követelhet egy minisztérium tervszerű munkát egy vállalattól, ha a tervszerűtlen ségnek egyik to eioidezoje éppen ez a minisztérium? Ugyancsak a műszaki fejlesztés helyes módszereinek és ütemének kialakítását zavarja, hogy a gyár egy sor üzemének sorsát, a gyár termelésében elfoglalt jövőbeni szerepét, helyét a minisztérium ezideig sem tisztázta. A párt VIII. kongresszusa nagy súlyt helyez az ipari üzemek műszaki fejlesztésére, évekre előre meghatározva célját, irányát, alapvető módszereit, eszközeit. Az Acélárugyár vezetői, a műszaki fejlesztés közvetlen irányítói, tapasztalataink szerint, törekszenek is arra, hogy megfeleljenek a kongresszus támasztotta követelményeknek. Szeretnék elérni azt is, hogy a műszaki fejlesztés ne csak a gyár dolgozóinak egyelőre eléggé szűk rétegét foglalkoztassa — váljon valamennyi dolgozó közös ügyévé. Ahhoz azonban, hogy ez a törekvés valóra váljon, egy alapjában véve jól szervezett munkából kell a hibákat lépésről lépésre kigyomlálni. Erre a gyár műszaki fejlesztési főosztályában meg is van a készség. Azonban kárba veszhet sok fáradtsága, jószándéka és igyekezete, ha felügyeleti hatósága, a KGM vaskohászati igazgatósága a kötelező támogatás, segítség helyett inkább akadályozza, továbbá, ha a gyár jövőbeni tevékenységét, dolgozóinak életét, munkáját generálisan meghatározó problémák megoldását, eldöntését továbbra is húzza, halasztja. Csizmadia Géza Szériában készül a szépkivitelű „Pille” tűzely. Pajor Ferenc és brigádja kiváló munkát végez a tűzhelyek szerelésénél. Fontos és nagyon pontos munkát igényel a tűzhelyek zománcozása. Simon Pálné és Simák Júlia lelkiismeretesen végzik ezt a feladatot. Békeköveteink 1963. JÚNIUS 15-ÉN KEZDŐDIK AZ ORSZÁGOS BÉKE KONGRESSZUS MEGYÉNK KÜLDÖTTEI KÖZÜL BEMUTATUNK HÁRMAT. Angyal Vilmos a Dr. Somos Istvánná Bárány János a var- Királytárói bá- a balassagyarmati sányi Dózsa tsz ál- nya vájára. Szó- moziüzem vezetője, lattenyésztési brigád- cialista brigádja tbbb »*”* jának vezetője. Ki- felajánlást tett hlrcosf Balassagyar- váJÓ »unkájával a kongresszus mat város békebi- mutatott pédát a bé- tiszteletére. zottságának titkára. ke védelmében. Készülnek a kedvelt tűzhelyek Újvári Ferenc állomásfőnök Pályaművek a szénbányászat rekonstrukciójára Itt a joghurt — hol a joghurt?
