Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)

1963-05-11 / 38. szám

4 NÓGRÁDINEPOJSÁG 1963. május 11. Ljabb felnőttoktatási intézmények A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága arról intézke­dett, hogy a jelenleg műkö­dő felnőtt-oktatási intézmé­nyeket tovább kell erősíteni, a lehetőségekhez mérten bő­víteni. A balasagyarmati és a salgótarjáni járásban újabb felnőtt oktatási intézményeket hoznak létre a városi tapasz­talatok felhasználásával. Az esti iskolákban a legjobb ne­velőket vonják be. A jövőben az iskolákban nagyobb sze­repet biztosítanak a szemlél­tető oktatásnak, különösen a természettudományi tárgyak­nál. A felnőtt oktatás tartalmi­módszertani kialakítása érde­kében már tanácskozásokat tartottak több szakember és a hallgatók bevonásával Sikkasztásért másfél évi börtön Orosz Zoltán, a szorospaia- ki bányaüzem volt SZB tit­kára egy éven keresztül ki- sebb-nagyobb tételekben lop­kodta a szakszervezet pénzét. Leleplezéséig mintegy 27 ezer forintot sikkasztott, val­lomása szerint az egész ösz- szeget elitta. A bíróság figyelembe véve őszinte megbánását és rok­kant állapotát. másfél évi szabadságvesztésre Ítélte. Az ítélet nem jogerős. Zsebkéssel támadt ittas társára Berki Zefir büntetlen elő­életű kisterenyei lakos 19R.1. február 15-én összetalálkozott az ugyancsak ittas Bölcső Fe­renccel. További italozás so­rán összeszólalkoztak. Berki Zefir zsebkését elővéve két­szer erősen Bölcső feie felé sújtott és megsebesítette. A sértett ennek következtében R napon tűi gyógyuló súlyos sé­rülést szenvedett A bíróság tíz hónapi szabadságvesztésre ítélte Berki Zefirt. Az Ítélet jogerős. ŐZOCMU&TA MÓDÓN ÉLNI £5 TANULNI. Egy fontos értekezlet tanulságai * AZ A NAGYSZERŰ BRI­GÁDMOZGALOM. amelv a szocialista emberideál formá­lását határozta céliául. alig nchánv esztendős méa Nóa- rád megve üzemeiben s mind­össze egv-kétéves a termelő­szövetkezeti gazdaságokban. Az eredmények. — bár két­ségtelenül elsősorban gazdasá­gi jellegűek. — nem csupán a termelő munkában jelent­keznek. de az emberek egy­máshoz való viszonyában, a kollektív akarás egységében, az ösztönző egymásra hatás­ban is számos területen. Pél­dák egész sora ál! már előt­tünk. hogv az iszákos szenve­délyűeket miként formálta újjá a brigádok szocialista fegyelme, a kollektív felelős­ség. hogyan rendezett újjá a brigádközösség szétzilált csa­ládi fészkeket, állított talpra boiladozókat. Vannak a szocialista brigád- mozgalomnak a szakmai és általános művelődés terén is eredményei. Ennél a tételnél azonban úgy érezzük, el kell időznünk egv keveset. VANNAK EREDMÉNYEK, vannak szocialista brigád­jaink. amelyek feladatuknak tűzték munkaismereteik gya­rapítását. oolitikai látásuk élesítését, közösen járnak el színház, filmelőadásokra, irat­koznak be olvasónak a könyv­tárakba. de ezek az eredmé­nyek. vállalások még koránt­sem tel lesek és általánosak ■> mozgalomban. Ez volt a véleménye an­nak a nemrég rendezett érte­kezletnek is Salgótarjánban, amelv a szocialista brigádok kulturális nevelésével kapcso­latosan az eddigi tapasztala­tok felmérésére, további fel­adatok meghatározására vál- 1 ♦* ' _ Nos. mit szűrhetünk hát le sabbnak talán azt. hogy a 'szőválett' •hléhyossá"ok" ri8éy*‘ részt kulturális, népművelési szerveink munkafogvafékossá- gaibó! eredők. A tény a szo­cialista brigádok küldöttei­nek felszólalásaiból vált nvil­persze nem azt jelenti, hogy a szocialista brigádok kultu­rális vállalásai kielégítőek, megnyugtatóak, — szó sincs erről ma még, de jelenti, hogy ezeknek a vállalásoknak teljesítése művelődési szerve­ink hatékony támogatása hí­ján megbicsaklik egyes üze­mek, vezetők értetlenségén, akadékoskodásán. SOK GONDOT OKOZ pél­dául a továbbtanulók eseté­ben a műszakcserék kedvező rendezése, hogy olyan szoci­alista brigád, — mint az egyik tüzhelygyári is, — amelynek minden tagja más- mas községből jár munkahe­lyére. Egész seregnyi gond az, aminek megoldásában segít­séget kell nyújtani, mert a patronálás eddig elsősorban a tervek teljesítésére mozgósított csupán, a hivatásos népmű­velők elég későn ébredte!: teendőikre . Ennek az elalvásnak a következménye például, hogy falusi művelődési bizottsága­ink munkatervében jóformán sehol nem olvashatunk a szo­cialista brigádok kultúrális vállalásainak .figyelemmel ki­süléséről, megvalósításának segítéséről. Nincs konkrét programja ebben a feladat­ban a megyei Népművelési Tanácsadónak sem, hiányzik a szoros kapcsolat a művelő­dési otthonok és a szocialis­ta brigádok között is. Na­gyon sok' esetben a könyvtár és a brigádok között csupán formális kapcsolat létesül. A brisádtagok el éret tesznek ugyan a vállalásuknak, be­iratkoznak a kölcsönzők so­rába, azt azonban már sen­ki nem ellenőrzi, hogy a ki­vitt könyvet olvasták-e. vagy sem. Itt nyilván a könyvtá­rosoknak van tennivalójuk, hisz az érdeklődés felkeltésé­nek számos lehetősége lehet­tanuisáaképnen? Legfonto- , jséges. A pásztói termelőszö­vetkezet kuHűrfelelöse el­mond ott közülük « gye*. f.? a lelkes asszonv déli pihenők­ben regényrészleteket olvas asszonytársainak, ott hagyja abba, ahol a legérdekesebb, hogy másnap folytassák, ahol vánvalóvá. A megállapítás * abbamaradt. A módszerrel nem egy brigádtársa érdek­lődését sikerült már felkelte­nie a könyv iránt s a pász­tói termelőszövetkezeti asszo­nyok egy része ma rendsze­res látogatója, élvezője az Iror dalmi esteknek. A szocialista brigádok kul­túrális nevelőmunkájával fel­merülő hiányosságok egyben a soron következő feladatok meghatározói is. Tehát: a brigádtagok kul­turális szintjének megfelelő feltételeket kell biztosítani minden területen. A könyvol­vasásnak, mozi, színházláto­gatásnak szorosan kell tapad­nia ahhoz a szinthez, ame- lyen a brigádtag iskolát vé­gez. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy amikor a szocialista brigádok kulturá­lis emelkedését nézzük, nem lezárt dologgal hanem folya­mattal állunk szemben A NEVELŐ MUNKÁBAN IGEN FONTOS FELADAT vár a Népművelési Tanács­adóra és segíthet azzal, hogy a nevelési módszerre javas­latokat dolgoz ki és különö­sen a termelőszövetkezeti kul- túrfelelősöknek nyújt erős támogatást, mert a jövőben azokra vár elsősorban a szo­cialista brigádok művelődésé­nek széles területre való ki- terjesztése. A szocialista brigádok kul­turális nevelését, mind az iparban .mind a mezőgazda­ságban, nagy mértékben szol­gálhatják a társadalmi, tö­megszervezetek, legfőbbkép­pen közülük a KISZ és a Nő­tanács Ennek érdekében pon­tos és részletes fe’ adatterv összeállítása szükséges. Hogy azonban a kulturális- nevelő munka kívánt ered­ményeket hozzon, az nem kis mértékben múlik az ér­dekeltek. a szocialista brigá­dok szándékán, kezdeményező törekvésén, hogy a cél érdeké­ben maguk is keressék és te­remtek meg kapcsolatukat azokkal az intézményekkel, szervekkel, amelyek szándé­kukhoz kínálnak megvalósító erőt: szocialista módon élni és tanulni Barna Tibor JKf* es-, ./ •* . c» ' VWV" 11 ez -r- > : • >.. >.■ ' ***%?&“ Wí ' t ' ' <ív ' • (Vas Antal felvétele) Egy munkásőr életet mentett meg Valamelyik éjjel válságosra fordult egy nyolchónapos kisfiú sorsa. A kétségbeesett anya által kihívott orvos csak annyit mondhatott: azonnal vinni kell Pestre, külön­ben vége. Ott talán még lehet segíteni... Ez a „talán” is hatalmas reménység egy anyai szív­nek. És az anya, Persik Györgyné, fut a segítségért. Kocsi volna, de ki vezesse? Ballók Béla munkásőr álmából kelt fel, hogy vállalja a feladatot. Nem mindennapos látvány a síma autó száguldása a főváros felé vezető betonon. A munkásőrparancsnok segíteni kész szíve lüktetett a kor­mányon, miközben újabb és nagyobb sebességet csiholt ki az életmentő járműből. A fáradtság és önzetlenség nem volt hiábavaló. Az apró élet túl van a veszélyen, minden remény megvan a gyógyulásra. Ezért telefonált a künnyeshangú édesanya lapunk munkatársának, hogy most, a nagy izgalom és aggódás után ezúton is köszönetét tolmácsolja az önfel- áldozóan segítő munkásőmek. Szívesen teszünk eleget kérésének, Balták Béla mun- kásörparancsnok kiváló bizonyítványt szerzett emberies-e ségből. AJÁNLÓLEVÉL Nagyon sok jelzés érkezett Szántai Im­rére. Csalással vádolták. Azt mondták meg­hamisította a főkönyvi bejegyzéseket és ez­által kisebb-nagyobb pénzösszegekhez jut. De mindezek csak jelzések voltak, bizonyí­tani senki nem tudott semmi! Körmendi az osztályvezető nem vette komolyan a dol­got. Egy legyintéssel elintézte: rosszindulatú piszkálódás. Dühös voit Szántaira, miért ad alapot a támadásra. Már 12 éve dolgozik az adócsoportnál, több esztendeje csoportve­zető és ami igaz, az igaz. kitűnő pénzügyi szakember. Nem volt közömbös sem a mun­ka szempontjából, sem pedig emberileg, mi történik vele, hiszen már több éve dolgoznak együtt. Szántai, tudta, hogy piszkálják, de nem sokat hederitett rá. Különben a természete is olyan volt, hogy mindent nagyon könnyen vett. Mikor fülébe jutott, hogy bejelentések érkeznek rá. csak nevetett. Mert rettentő jókedvű tudott lenni. Vékony ember volt, mint akit gyomorbaj kínoz. De ez csak lát­szat volt, mert aki annyi italt el tudott fo­gyasztani. mint ő és a társaság örök móka­mestere tudott maradni, az a betegséget csak hírből ismerte. Nagyon szerette a táraságot az italt is, de igazi gavallér módra. 0 volt a jókedv kerekítő és a nagyobb költségek vi­selője is. Erre nagyon sokat adott. Ha til­takoztak ellene összevágta bokáját, elegán­san meghajolt és ellentmondást nem tűrően kijelentette: — Kérlek, engedd meg, én legény em­ber vagyok. Egy- szóval az osztályvezető nem tulaj­donított nagyobb jelentőséget a dolognak, de hogy magát megnyugtassa — elrendelte az összes körzeti főkönyvek felülvizsgálatát. Úgy történt, ahogyan várta. Az ellenőrzés semmilyen kifogásolnivalót nem talált. Pe­dig igen alaposan megvizsgáltak minden be­jegyzést. Már lassan feledésbe ment a do­log, a bejelentések is lecsökkentek, ami­kor a hetedik körzetből Körmendi levelet kapott. „Kérdezzék meg Szántait, miért tö­rölte Gereblyés Mihálv m-’sánkisiparos 60 ezer forintos adóhátralékát?” Körmendi megdöbbenve olvasta a leve­let. Miért van valakinek 60 ezer forintos adóhátraléka és ha van miért töröltek? Hát miért is?... Magához rendelte Szántait. De most már nagyon dühös volt. Szántai kedélyes arcot vágott. Szokott eleganciájával meghajolt és valósággal bele­olvadt a fotelba. Körmendi ahogy nézte öt, az járt az eszében: ez az ember, vagy egy világszélhámos, vagy nagyon becsületes. Na majd meglátjuk. Kezébe adta a levelet és nézte Szántait Szikráját sem észlelte ná­la a zavarnak Ellenkezőleg, nagyon nyu­godtan magyarázni kezdett. — Kérlek, ez egv félreértés. Ugyanis az történt... — és mondta, mondta, egyre bonyolultabban. Leírni sem lehetne, inkább kérjük a vizsgálat anyagát segítségül. x Hogy egy adócsoport vezetőjének mi­lyen tekintélye van arról Szántai is akkor győződött meg, amikor egy napon elhatá­rozta, hogy személyesen is meglátogatja az adófizető polgárokat. Persze nem a 20-30 forintosakat, hanem a. .. No, de. ez érthető is, mégis egy adócsoportvezető- ■ '■ Elment az. egyikhez, időzött a másiknál és mind ahány nagyon szívesen fogadta. Mire Gereblyés bez ért már pontosan úgy lépkedett mint egy igazi maharadzsa. Az ételt, italt is csak immel-ámmal fogadta és a világért el nem mosolyogta volna magát. Még akkor sem enyhült meg, amikor a búcsúra került sor és Gereblyés udvariasan bejelentette: — Haza pedig én viszem Szántai kar­társat. Az új kocsimmal — és meghajolt, ahogyan Szántaitól látta, csak egy kicsit darabosabban. A következő napon Szántai bekérte Ge­reblyés adóívét. Elmélyülten tanulmányozta, aztán egy néhány napig ott hagyta az asz­talán, majd visszaadta a kezelőnek és mint­ha megfeledkezett volna többé egy szót sem szólt róla. Két hét is elmúlt, amikor ki­ment a faluba ismét. Mélyen elgondolkodó magatartással járta az utcákat és véletle­nül Gereblyés háza elé került. Bekiáltott a kapun. — Jónapot! Jónapot, mester. Gereblyés ledobta a szerszámát és sza­ladt eléje. — Kerüljön beljebb kedves Szántai kar­társ. — Nem, nem — tiltakozott Szántai — én magához nem jöhetek kérem. — De az istenért mi történt? — rémült meg Gereblyés Szántai mint aki attól fél, hogv a falnak is füle van körültekintett, levetette szemü­vegét, törölgetni kezdte, hogy ezzel fokozza Gereblyés izgalmát .aztán odahajolt egé­szen közel a füléhez. — Ejnye, ejnye Gereblyés. Hogy tehette. Hatvan ezer forint adóhátralék...? Gereblyésnek szederjessé vált az arca. Aztán a hideg rázta. Remegett, még a fogai is összekoccantak. A kerítésbe kapaszkodott hogy el ne essék. — Ez lehetetlen, — nyögte.— Én becsü­letesen fizettem. — Talán tudok magán segíteni jó em­ber. Adjon be hozzám egy fellebbezést. Személyesen hozzám — nézett rá jelentősen. — Köszönöm Szántai uram — Gereb- Iyésbe visszatért az élet. Aki ezen az estén Szántaival találkozott esküdött, hogy nincs gavallérabb a járás­ban nála. Sziporkázott a jókedvtől, fizetett Aki pedig Gereblyéssel találkozott, esküdött, ez az ember annyira összeroppant, hogy nem sokáig birja. Aztán már peregtek az események. De minden előre kimért pontossággal. A kör­zeti adómegbízott kapott egy hivatalos fel­szólítást, hogy Gereblyés Mihály adóbejegv- zéséhez vezessenek 60 ezer forint hátralé­kot. Aláírás: Szántai. Gereblyés megkapta az értesítést. Aztán néhány napig csend. Az egyik reggelen Gereblyés megállt az adóhivatal előtt. Kétszer is felemelte ke­zét, még egyszer megkoppantotta Szántai ajtaját. Szántai felnézett az előtte fekvő papírtengerből és nagyon hivatalosan fo­gadta Gereblvést. — Tessék, de csak röviden Gereblyés, mert sok a dolgom — a papírhalmazra mu­latott. — A kérvény — tette eléje a kék borí­tékot Gereblyés. — Rendben, de most nem érek rá vele foglalkozni. És máskor azért iobban vigyáz­zon — szólt Szántai szemrehányón. — Szánta’ kartárs n-’gvon kérem hall­gasson meg Én nem tudom... — Jó. ió, értem. Mennyi pénze volna? — Hát... nem sok... valamicske... Tudia a kocsi — mondta volna is, meg nem is Geeeblyés. — Rendben maid meglátjuk — zárta le a bo=7éleotést Szántai. Egy hét megint elmúlt. Szántainak is­mét sürgős dolga akadt a faluban. A ta­nácsházára hivatta Gereblyést, ott elbe­szélgetett vele. — Mondja, mit csináljak magával? — te­le volt szánalommal a hangja. Gereblyés egy szót sem szólt, csak állt zavartan, mint egy ügyetlen gyerek. — Nehéz a helyzetem Gereblyés. Tud­ja, maszek... — és elhúzta a száját. Aztán hall­gatott. Gereblyés sem tudott szólni. — Ha­lasszuk a döntést két héttel későbbre, most megyek üdülni. — Jaj erről jut eszembe, még a csekkemet is be kell fizetnem. Mondja Gereblyés, hogy is mondjam, nem tudna ki­segíteni? — Nagyon szívesen Szántai kartárs. — Csak néhány száz forintról volna szó. Mondjuk ezer forint. Fizetésig... — és fel­emelte a kezét. — Kérem szívesen... — Na, de ne itt — nézett körül... — Tud’a... Néhány perc múlva már zsebében volt az ezer és egy Ígéret, hogv Gereblyés kocsi­val viszi Szántait az üdülőbe. x Szántai még mindig magabiztosan ült az osztályvezető előtt Egymás után vála­szolt Körmendi kérdéseire. — Azért töröltem a 60 ezer forintot, mert kiderült, hogy adózó nem volt hátra­lékban. — Na és. az ezer forint? — Kérlek osztályvezető kartárs, ez sze­mélyi kölcsön. — Természetes — válaszolt Körmendi — de várj — és rakta az asztalra a jegyző­könyveket. Hét darabot. Valamennyi a já­rás nagyobb adófizetőjének vallomása volt. Az egyiktől ezer, másiktól kettő ezer, a har­madiktól három ezer, összesen tizenhét és félezer forintot kért. Körmendi Szántaira nézett. — Valamennyi személyi kölcsön?... — Igen, igen... — No. és mikor fizeted vissza? Szántai most először mintha megingott volna önbizalmában, és többé vissza sem tudta már nyerni. Ma már állás után ki­lincsel. Jó szakember, biztos kan is, de mi azért mellékeljük az ajánlólevelét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom