Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)

1963-05-01 / 35. szám

6 NÓGRÁDINfiPÜJSAG 1963. májú» 1. JHcl{lulL találkozó A TÖRTÉNET előzményei a múlt nyárig nyúlnak vissza. Akkoriban sokat írtak az új­ságok egy Godó János nevű veszepusztai kom báj nősről, aki egymaga annyi búzát be­takarított, hogy csupán az ő aratásából megtelt ötszáz va­súti vagon. Az újságírók természetesen legfeljebb csak érzékeltetni tudják azt az erőfeszítést, amit az állami gazdasági él- kombájnos fejt ki, amikor hozzánőve a kormánykerék­hez kitartóan dacol a káni­kulával. Mit véd olyankor az áttetsző ernyő a vezetőülés fölött!? Az ing ronggyá fosz­lik a test gőzétől, a torok ki­szikkad, a gerinc vályújába patakzik a verejték. Igaz úgyan, hogy Godó Já­nos észre se akarta venni hogy szikár termetét hasznos kilóktól fosztja meg az igye­kezet, mert a nagy nyári haj­rázás felér egy céltudatos fo­gyókúrával. Az élet külső rezzenéseire az idő tájt csak olykor fi­gyelt fel, midőn Dobai Kati­ca, a vörösesszőke kis tech­nikuslány megjelent a messzi­futó búzamezők szélén és lapossarkú antilopszandálban, kékpettyes, libegő ruhában át­sietett a tarlón. Nem volt fel­tűnő szépség. Soványka tes­tén nem domborodtak ruga­nyos idomok, kis fitos orra körül szeplők fontoskodtak, szeme állandóan hamiskásan hunyorgatott, de örök moso­lyában és hangjának simoga­tó. bársonyos csengésében Go­dó János mérget sejtett. Ebédnél váltottak szót elő­ször. Higgadtan, mégis játé­kosan árnyalták a beszédet, fűszálakat tépdestek és lopva méregették egymást. Délután a kombájnra is felkapaszko­dott a lány, mintha csak a motor működését és a zsáko­lok munkáját figyelné, vagy a szalmacsomók aranyló fé­nyességét csodálná a kombájn úlvórtáTan. Később .....a "kor­m ányhoz is ődgmerészkedett. — Tanítson meg vezetni, Jancsi! — kérlelte a tekinté­lyes hírű fiatal kombájnost és tekintetét a fiú poros, nap­szíta arcán felejtette. De Godó János, némi hi­degséggel a hangjában, elu­tasította a kérést. — Nincs idő most arra! — azután enyhítőül hozzátette — Maid ha új táblába ál­lunk. .; A lány sértetten ugrott le a gépről. Napokig nem beszéltek. Végre valóban átirányítot­ták a kombájnt egy másik üzemegységhez. A kis vi­dám lány egyszeriben elf-- ledte a haragot, felkapaszko­dott a feketére sült fiú mel­lé s belekacagott a szikrázó nyárba. T ÉTOVA ökömyálak úsz­káltak a levegőben. Az ősz küldte igézetes, illatos termő üzenetét. A nap fényesen izott, de Godó János úgy ta­lálta, hogy árnyék borult éle­tére. Érthetetlen vágyakozás­sal idézte vissza a nyarat. Társai és fölöttesei azt hit­ték, mindent értenek: a kombájn hiányzik ennek a vasakaratú, fáradhatatlan fia­talembernek. A kombájn, amellyel annyira összenőtt. Most még. hogy az ekék rá­szabadultak a tarlóra és új­ra teherautót kellett vezetni, Godó János nehezen találja a helyét. De Godó János jól tudta, hogy egy mosolygós, tréfás- kedvű technikuslány rabolta el szivéből a napsugarat. Miért is hiányzik annyira? Elvégre nem történt köztük és velük semmi említésremél- tó. Dolgoztak. Néha összevil­lant a tekintetük egy csípős tréfánál, máskor elvitatkoz­tak szakmai kérdéseken. Mégis oly szép volt! Már a reggeli harmat a földeken ta­lálta őket és az alkony bé­kéltető fényében mindig ott libegett a lány, mintha tűz- csóvákat hordana a lilásodó napkorongba. S egy napon szó nélkül, el­tűnt. Furcsa dolog, ha egy hu­szonháromesztendős, látszó­lag taplószivű legény az el­múlásról kezd gondolkodni és temetői árnyékok borítják be napjait, öntudatos szorgalma gépies szorgalommá silá­nyult. Fásultnak és fáradt­nak érezte magát. Szeretett volna elfeküdni a dűlőút aká­cai alatt az illatos fűben. Aznap is egykedvűen bal­lagott a szokásos reggeli el­igazításra. Kívánta, hogy a szalma- és szénafuvarozgatás helyett végre valami nagv, megtisztelő, minden gondola­tát és erejét lekötő feladatot kapjon. — Kényes szállítmánya lesz, János — mondta a fiatal fő­mérnök, aki nemrégiben a minisztériumból került a gaz­daságba és nem nagyon ér­tette a fiatal konbájnos ked­vetlenségét. — Magmintát és talajmintát kell bevinni a területi igazgatóságra, a la­boratóriumba. Nem nagy te­her, de kényes. No, ez se rendkívüli fela­dat! Godó János kedvetlenül ment a magtárhoz, segédke­zett a rakodásnál és némán tűrte a csattanó egészségű, puffancs magtáros évelődését. — Nagyon el vagy kenődve Jani! Tón lyány van a dolog­ban?. .: A „kényes teher” sértetlenül érkezett meg a várasba. Go­dó János beirányította a te­herautót az igazgatóság ud­varába, az új szárnyépület elé, amelyben a laboratóri­umot helyezték el. Az ülésről kézbevette a menetlevelet és bevonult az épületbe. hogy papíron hivatalosan átadja a szállítmányt. A szobában, ahová belépett, mikroszkópok állottak az asz­talon, körös-körül nagy fe­hér állványokon üvegtálkák­ban mutogatták magukat a különféle magok, az ablak párkányán norcellán edé­nyekben csírázott a búza. Embert sehol nem látott. — Jó napot kívánok — kö­szönt hangosan. Akkor kinyílt az egyik ta- pétás ajtó és fehér köppeny- ben vörösesszőke, soványka lány lépett elő. — Katica! Némán meredtek egymásra. Ilyen némák a virágszirmok, amelyeket idegenben sodor össze az őszeleji szél. —Ne haragudjon, Jancsi, hogy el se búcsúztam magá­tól — törte meg a csendet a lány csicsergése. — Higgy je el, elraboltak. Beültettek egy autóba és behoztak ide, a laboratóriumba. Azóta a földet és magot vizsgálom. El vagyok temetve a négy fal közé. Csak álmodozom arról, milyen szép volt az aratás Veszepusztán... Tűző nyári napfény tüze bomlott ki Godó János szi- vébene. Szeretett volna vala­mi nagyon szépet mondani, de nem jutott egy ép gondo­lat eszébe a váratlan boldog­ságtól. — Magot hoztam meg ta­lajmintát — motyogta. Azonban, amikor már ha­zafelé robogott a teherautó, már úgy áradtak a szebbnél- szebb gondolatok a fejéből, hogy felcsaphatott volna köl­tőnek. Hogy-hogy nem jutot­tak eszébe a választékos szép szavak ott a lány előtt! Mind­egy. Majd ha a vizsgálat eredményéért autózik a vá­rosba. akkor mindent elmond a lánynak, ahogyan most zsonganak szívében a dalla­mos mondatok! lépni, érezte, szavak úgysem — Nagy meglepetésem van jönnének a szájára. Eltávo- számodra. Jani! Háromheti zott. Kielégületlen. keserű ér- jutalomüdülésre mész a Szov­Jutalomban részesült négy volt gyenge tsz vezetője zésekkel a mellében. jetunióba. Ügy készülj, hol­nap indulnod keil. Hainal- EgY IDEIG még a vá- ban indul a vonat. El ne késs rosban időzött. Húzta-halo- mert( csoportos útlevéllel gáttá a hazakocsizás idejét. ' Kerülgette az igazgatóság zö- e " ; Az igazgató nem engedte szóhoz jutni. — Ne köszönj semmit. Menj és készülődj. Rövid az idő mök. ormótlan épületét. Az­zal álltatta magát, hogy tör­ténhet még csoda, kijöhet va­lamiért az utcára a lány. A mindenen átható, falakat le- Aztán pihend kd magadat jól döntő és távolságokat legyőző szovjet földön... Az idén nagv érzések előtt nem lehet még több lesz az aratnivaló! akadály! Hogy az időt tölt­se, bement a közeli irodába és lottószelvényt vett. Hár­mat. Miközben töltötte őket. nyugtalan tekintete mindun­talan az igazgatóság kapujá­ra villant. A lány azonban nem libbent elő a boltíves kapu alól azután sem. Támolyogva ment végig a majorudvaron, mintha részeg lenne. Mit fog gondolni róla. a szavatarfásáról Katica! Ta­lán megérti, ha küld majd egy levelet odakintről;:: Meg kell értenie! Már Pestről írt Katicának. Lenyomta a gázpedált. Szá- azután Záhonyból s megérke- guldva robogott a teherautó zése után nyomban távirat- az új betonon. De Godó Já- ban közölte a címet a cso- nos így is kevésnek találta a dálatosan szép tengermelléki sebességet. A sikertelen vá- fürdőhelynek, ahol az üdülő- rosi látogtaás fájdalma gvű- jük állt. Mindennap várta a löletlé torzult bennsejében. választ, de Katicától egy sor Ügyetlensége és határozatlan- sem érkezett. Az igazgatónak sága minden pillanatban új- csak későbben írt. mégis vá- ból átgondolta, s amikor ah- laszt kapott levelére, hoz a képhez érkezett amint éppen a lottószelvényt tölti ki. arra gondolt: mi lenne. — Mit érdeklem én a kis­asszonyt! — gyötörte magát. 3 fÖnVe" ~ Elvégre mi vagyok én? reményt? Vásárolna _ egy Ef?yszerű munkás. Kombáinos. Moszkvicsot, beállna az igaz­gatóság elé. Bemenne a la­Ö pedig agronómus. Az egye­temre is be akar iratakozni. borba és magabiztosan szólna Az ilyen lányoknak mérnökö­a lánynak — Jöjjön autózni! Sóvárogva várta a húzás napját és képzeletében már nagystílű csábítónak látta ma­gát. De nem nyert. Móst sem és később sem. Közben unalmas téli hetek következtek s úgy találta. kön. tanárokon, jár a eszük.­orvosokon Különösen az üdülés má­sodik hetében mardosta a szívét a keserűség s nagyon jól jött neki. hogy a pihenés egyhangúságát megbontotta május elseje közeledése. Meg­T"*az ss r tsar mitől szédült meg a nyáron • annyira! Nincs azon a lá­nyon semmi különleges. Csak rjr a tudománvszomja és friss. “ AJNALBAN érkeztek fiatalos derűje sütött át köu.y- meg Moszkvába; nyű. kékpettyes ruháján!.-:: A program szerint a ma­gyarok külön zászló alatt vo- • 1 nulnak a Vörös térre. Kínzó tíz nap múlott el, amíg újból mennie kellett a városba. a laboratóriumba. Most nem Katica, hanem egy idősebb szemüveges férfi tár­gyalt vele. A boszorkánvkonv- ha tele volt fehérköpenyes lá­nyokkal és Katica úgy elmé­lyedt ecv mikroszkóp látni­valójában. hoev fel sem emel­te a fejét. János elgvávult. Nem. mert a lány közelébe HüSVÉT ELŐTT bort szállított az igazgatóságra s a nagyfolyosón összetalálko­zott ismét a lánnyal. Mint­ha nőtt és karcsúsodott vol­na az eltelt hónapok alatt! Egészséges fogsora villant a tavaszi napban. — Vigyen el innen, Jan­csi! — félig-meddig tréfásan — Unom az irodát. Most meg az irodába helyeztek át. Azt mondják a főnökeim, hogy egy gyakorlati szakembernek mindenhez értenie kell. Hiába mondom, hogy küldjenek el valamelyik gazdaságba a gé­peket tanulmányozni. „Annak az ideje is eljön!” Mindig ez­zel biztatnak ;:: Vigyen el, Jancsi! A kombáinos méhecskék zsongását hallotta. Valami édeskés tavaszi dallamot züm­mögtek a fülébe.^ — Elvinném én szívesen — buggyant ki belőle a szó — Jöjjön, üljön a kocsimba! Felszabadultan kacagtak. Átsétáltak a közeli cuk­rászdába. Krémest ettek, fe­ketekávét ittak és bolondsá­gokat beszéltek, mint a pará­nyi gyerekek, akik építőkoc­kával játszanak. Azután búcsúzni kellett. — Mikor látom újból — kérdezte János. — Ha beiön — nevetett Katica — Vagy ha valóban elvisz innen. — Húsvétkor hová megy? — Haza a falumba. — Elmegyek s meglocso­lom. Motort vettem. Mehe- tdc — Vödörből? — Kölnivízzel. — Az jó lesz. Azt szeretem. De biztosan eljön? — Nem szoktam Ígérgetni. — Akkor várom. — Viszontlátásra. Katica! A HÜSVÉT előtti napok egyikén az igazgató hivatta Godó Jánost. ősz hajú tolmács vezette a kis üdülőcsoportot a gyüleke­ző helyre. Mennyi magyar a szovjet fővárosban! Többen voltak ott magyarok, mint ahányan a pusztán gyűlnek össze májusi ünnepségre, pe­dig ott még a pályások sem maradnak odahaza; Ünnepi láz lepte el. této­ván forgolódott a népes cso­portban. Már alakították a felvonulás sorát s ő félszegen kereste, hogy hová álljon; — Jancsi! Jancsi! — csen­gett messziről és mégis olyan közelről egy leányhang. Odanézett; ahonnan a ki­áltás szállt. Vörösesszőke, dús haj lengett a májusi szélben. Bódultán ment a hang iránt. — Katica, maga hogyan került ide? — Tanulmányúton vagyok, írtam Vesze-pusztára. nem kapta meg? — Én is írtam. Húsvét óta a Fekete-tengernél üdülök. — Micsoda véletlen! A téren útjukra bocsátót galambok riadtan szelték a levegőt. Mintha a magasban szálldosó színes. naey lég­gömböket követnék. A sza­badságot ünneplő emberek színes, zajos egyvelege esv- szólamú. egyszerű szép dal­lammá szépült a szivekben. — Máskor azért ne bízzuk a véletlenre — szólt komo­lyan János és elmélyülten ku­tatott valami nagyon fontosat a halványkék szempárban. Azzal megindult a menet. Rajtuk kívül senki nem tudta, hogy csak két egymás­ra talált fiatalnak rendezték meg a világ dolgozóinak fő­városában ezt a csodálatos, felejthetetlen májust.;, Lakos György A földművelésügyi minisz­ter tavaly külön ' utasítást adott ki, a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövet­kezetekben jól dolgozó veze­tők jutalmazásáról. Az utasí­tás értelmében 10 ezertől 30 ezer forintig terjedő jutalom­ban részesíthetők azok a ter­melőszövetkezetek vezetői, ahol az egy szántóegvségre jutó gazdálkodási eredmény évenként 20 százalékkal, vagy annál nagyobb arányban nö­vekszik. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya, az 196I-es zárszámadási eredmények alapján négy közös gazdaság a hugyagi Magyar—Szov­jet Barátság, a ceredi Bú­zavirág, a keszegi Dó­zsa és a kisecseti Mező Imre termelőszövetkeze­tek vezetőit javasolta ilyen jutalomra Ennek megfelelően a hugya­gi termelőszövetkezet vezető­je 16 ezer. a ceredi a kesze- pj és a kisecseti közös gaz­daságok vezetői pedig 19 ezer forint jutalomban részesül­tek; A ceredi Búzavirág Terme­lőszövetkezet két termelőszö­vetkezet egyesüléséből jött létre, az 1961-es zárszámadás után; Az 1961-es évben egy szántóegységre jutó gazdálko­dási eredményük nem volt több 834 forintnál, s tavaly már elérte szántóegységenként az 1438 forintot Hugyagon a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet ugyancsak sokat erősödött. szilárdult egy év leforgása alatt. Az egv szántóegységre jutó gaz­dálkodási eredmény 1961-ben 889 forint volt. Tavaly a kö­zös gazdaságban ez az összeg már 1318 forintra növekedett s az 1962-se zárszámadási eredmények alapján csaknem megkétszereződött, meghalad­ta az egymillió 700 ezer fo­rintot a termelőszövetkezet vagyona is. Említésre méltó, hogv 1 millió 700 ezer fo­rintot osztottak szét jövede­lemként a termelőszövetkeze­ti tagok között, s az 1961-es évhez viszonyítva jelentős mértékben növekedett Hugva- gon az egy dolgozó tagra ju­tó átlagjövedelem. így a e,eredi és a hugyagi ter­melőszövetkezetek egy esztendő alatt elérték a közepesen dolgozó terme­lőszövetkezetek gazdálko­dási színvonalát. A keszegi és kisecseti ter- melőszövetgezetekben ugyan­csak sokat javult az elmúlt egy év alatt a munka. Ezt bizonyítja az a tény is. hogy Keszegen több mint 100 szá­zalékkal. Kisecseten pedig 70 százalékkal növekedett tavaly, az 1961-es évhez viszonyítva, az egv szántóegvségre jutó gazdálkodási eredmény; Ne akkor, ha már késő lesz. A nőtanács, a földmfivesszö- vetkezetek és a községi taná­csok kezdeményezésére a márciusban beindult tojás-ba­romfi felvásárlási és szerző­déskötési verseny nagy akti­vitása mintha egyszerre 1c- Iankadt volna. Az említett szervek — látva a kezdeti sikereket — idő előtt abba­hagyták szervező és irányí­tó munkát, gondolván, hogy a jól elindított mozgalom czekután önmagától is eljut a terv teljesítéséig. Akiit így gondolkodtak bi­zonyára nem tudják, hogy tökéletes eredményt csak a kitartás hozhat. Nem tudják ezt különösen a pásztói, a széesényi. és a salgótarjáni járásban, ahol a községek legtöbbje hátul kullog a fel­vásárlásban és a terv telje­sítésén ok szerződéskötésekkel való biztosításában. Pedig azt nekik is tudni- ok kell, bogy a tojás felvá­sárlásának március, április és május az ideié, amikor a tvu- kok teljesít'képessége a leg­nagyobb. És — tavalyi ta­pasztalatokból okulva — azzal is tisztában kell lenn’ök, hogy a most elmulasztói (okát sem­miféle éwévi hajrával nem b*het bepótolni. Tavasszal könnyebb ezer tolást felvásá­rolni. mint decemberben tizet. Fogjuk meg hát a dolog végét most. amikor még ki­sebb erőfeszítés árán célt érünk. Hogy az év végén ne tartozzunk ismét —, mint ta­valy is — a tervüket nem tel­jesítő megyék közé! Találkozók a rétsági járásban A rétsági járás nődolgozói­nak különböző rétegei a kö­zeljövőben megbeszéléseket tartanak, s találkoznak egy­mással. Az állattenyésztésben dol­gozó nők tanácskozására má­jusban Rétságon kerül sor. Az ankéton Perecz László, a mezőgazdasági osztály vezető­je tart előadást, az újon­nan megválasztott megyei, já­rási tanácstagok megbeszélé­sére is sor kerül a közeli hetekben. Ezt követően a női tanácstagok községenként tar­tana!? tanácskozásokat. A ter­melőszövetkezetekben vezető­ségi tagként tevékenykedő asszonyok továbbkéozésszsrű- en részt vesznek a találkozó­kon. Érdekes filmújdonságok a mozik májusi bemutatórendjén Májusban, a lírikusok hó­napjában egy egész sereg ér­dekes filmújdonság kerül mű­sorra a salgótarjáni és megyei mezik műsorában. Nagy érdeklődésre számít­hat mindjárt a hónap első napjaiban a Huszárkisasszony című szovjet filmvígjáték, amit a salgótarjáni November 7 filmszínházban a Francia kandalló mellett című, ma­gyarul beszélő NDK film kö­vet. Ez az izgalmas cselekmé- nyű alkotás egy francia kis­városka életébe nyújt bete­kintést. A Kopár sziget című díj­nyertes japán film a külön­leges élmény kedvelőinek fi­gyelmére számíthat. A hónap közepén mutatják be a mozik az Elhagyott férj című NDK filmet, majd a Csodálatos vagy Júlia című, magyarul beszélő osztrák—francia pro­dukciót tekinthetjük meg, ami Maugham: Színház című világhírű regényének és szín­művének pompásan sikerült filmváltozata, a főszerepekben olyan világsztárokkal, mint Lili Palmer és Charles Boyer. Április 25-től 29-ig vetítik Salgótarjánban a Robinson család című szélesvásznú ame­rikai vígjátékot. Ebben egy hajótörött család kalandos, mulatságos története elevene­dik meg. Ugyancsak a hónap folya­mán keiül közönség elé a ki­váló spanyol rendező: J. A. Bardem, a Főutca és a Bosszú rendezőjének legújabb, ma­gyarul beszélő filmje, a Dél­után 5-kor Madridban. A film egy ünnepelt torreádor zá­tonyra futó életét tárja elénk kifejező művészi eszközökkel és mély drámaisággal. Bemu­tatják a mozik a Séta a nár­ciszok között című angol fil­met is. Ez elsősorban kelle­mes derűjével, szellemes vi­dámságával, megkapó roman­tikájával számíthat közönség- sikerre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom