Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)

1963-05-22 / 41. szám

Nrtr.Rí dt Mf.p TT .1 s; A r Mi történt a külpolitikában? A most lezárult. hét esemé­nyei közül a legnagyobb ér­deklődés Gordon Cooper ame­rikai őrnagy sikeres Űrrepülését kísérte. A bátor űrhajós a Faith 7, űrkabin fedélzetén több mint huszonhétszer ke­rülte meg Földünket és vé­gül is 34 óra 20 perc és 30 má­sodperc űrrepülés után pon­tosan az előre meghatározott körzetben, néhány kilométer­re a reá várakozó Kearesarge repülőgépanyahaj ótól ért vá­zét. Cooper őrnagy személyes teljesítményének értékét nö­veli az a tény, hogy az űrre­pülés legkritikusabb szakaszát, a Földre való visszatérést igen nehéz körülmények közötl kellett megtennie: elromlott c visszatérést vezérlő automa­tikus berendezés. Az amerikai űrrepülőnek tehát a Földről kapott utasításokat követve kézikormányzással kellett űr­hajóját visszavezérelnie. A legcsekélyebb hiba, vagy pon­tatlanság könnyen az űrhajó és utasa pusztulásához vezet­hetett volna. Cooper őrnagy azonban a legnagyobb hideg­vérrel és pontossággal hajtot­ta végre feladatát. A világ minden részén az egyszerű emberek és a politi­kusok a legőszintébben gratu­lálnak a hős amerikai űrutas teljesítményéhez, nem hagy­ják azonban figyelmen kívül, hogy ez a kétségtelen siker niég messze elmarad a szov­jet űrhajósok eredménye mö­gött. Emlékezteinek arra. hogy a legutóbbi páros űrrepülés során Nyikolaj őrnagy űrha­jója hatvannégyszer, Popovics alezredesé pedig negyven nyolcszor kerülte meg a föl det. Továbbra is jelentősen nagyobb a szovjet űrkabinok súlya — ami a rakéták telje­sítőképessége közötti különb­ségre utal. A változatlan szov­jet fölényt mutatja az a tény is, hogy az amerikai tudósok nak még nem sikerült meg­oldaniuk az űrhajó szárazföld­re való biztonságos leszállítá­sának problémáját. Az alabamai Birminghamban az elmúlt hetek sorozatos tüntetései, összecsapásai és brutális négerellenes intézke Gordon Cooper őrnagy, a Mercury „Faith T’ utasa, teljes űröltözékben a kilövés színhelyére indul, kezében a hordozható — ruhájába szerelt légkondicionáló berendezés dései után helyreállt a vi­szonylagos nyugalom. A hely­zet azonban továbbra is rend­kívül feszült 'és az amerikai szövetségi kormány fellépésé­re. a fajgyűlölő helyi hatosa gck és a jogaikért harcoló né ger tüntetők között létrejött ideiglenes tűzszünet bárme­lyik pillanatban felborulhat. Noha 80 kilométernyire Bír minghamlól beavatkozásra ké­szen jelentékeny erejű szövet­séges katonaság állomásozik, magában a városban Alabama állam milíciája továbbra is a legbrutálisabb módon viselke­dik a néger lakossággal szem­ben.- szemmel láthatóan újabb tüntetésetek összecsapásokat szeretne kiprovokálni. A vá rés polgári bíróságán pedig a legfelháborítóbb fajüldöző szellemben megkezdték több néger tüntető és vezetőik pe­rét. Arról is érkeztek hírek, hogy a déli államok fehér la­kossága gazdasági bojkottal kísérli meg nyomorba dönteni Erimingham jogaiért, küzdő r.éger lakosságát. A briminghami események megmutatják, hogy az Egye­sült Államok déli részének néger lakossága s a haladó gondolkodású fehérek már nem elégszenek meg a faji korlátok ledöntésének puszta meghirdetésével, hanem a leg­teljesebb egyenjogúság imlósa- gos érvényre juttatását követe­lik. A világ népei, különösen az afrikai országok lakossága előtt pedig ismételten leránt­ják a leplet az amerikai élet­formáról és az amerikai sza­badságról hangoztatott szóla­mokról. Mint Henry Winston, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának titkára nyi­latkozatában megállapította: ez az eseménysorozat mara­dandó dicsőséget szerez a ro­hamosan öntudatosodó néger tömegeknek, ugyanakkor kitö­rölhetetlen szégyenbélyeget süt. a fajüldözés elvakult meg­szállottáira és hosszú évekkel veti vissza az Egyesült Álla­mok nemzetközi presztízséért kifejtett kormányzati erőfe­szítéseket. különösen a fejlő­dés útjára lépett afrikai, ázsiai és latin-amerikai or­szágokban". Á hét egyéb eseményei közül említést érdemel a Szí­riái kormányválság. Szalah Bitar új kormányának a meg­alakulása és az iraki kormány Olaszországban megtartotta első ülését az április 28-án megválasztott új képviselőház és szenátus. Fanfani minisz­terelnök „középbal'’ korma ríva az alkotmány előírásának megfelelően benyújtotta le­mondását Segni köztársasági elnöknek. A kormány lemon­dása ez alkalommal azonban nem puszta alkotmányos for­maság. A választási eredmé­nyek, különösen az Olasz Kommunista Párt jelentős előretörése és a keresztényde­mokraták komoly visszaesése, belpolitikai válságot robban­tott ki. A kereszténydemokra­ta part választási veresége ugyanis a párton belül meg­növelte a jobboldal súlyát s ezek Fanfani miniszterelnököt és „középbal” politikáját okolják a választási veresé­gért. Ilymódon az a különös j helyzet állott elő, hogy amíg az olasz nép többsége, mint ez a választási eredmények­ből kélségbevon h a l a ü a n u í megállapítható, még követke­zetesebben baloldali politikát követel, a keresztémvdemokra- tapárti politikusok többségét magában foglaló úgynevezett „dorottyás’ irányzat megkísér­li jobbra tolni az olasz kor­mány kül- és belpolitikáját. Lehel Miklós átalakítása arra mutat, hog) , mindkét arab ország korma- í r.yá’oan az erőviszonyok, a i Beath-párt javára tolódtak el. I s ez a megfigyelők szerint jgV] lentős nehézségeket okoz majd i az Egyesült Arab Köztársaság , létrehozásáról Kairóban alá- | írt megallapodasok megvaló­sításában. A szélsőségesen reakciós Rauch belügyminiszter memo­randuma nyomán kirobbant aigentin kormányválság ugyan ismét a „kékek" néven emle­getett „mérsékeltek” győzel­mével, s Rauch beiügyminisz temek a kormányból való el távolításával végződött, de ; belpolitikai helyzet továbbra is labilis. Az uralkodó osztá­lyok és a mögöttük álló, egv mással vetélkedő amerikai monopóliumok végeredmény ben változatlanul a körül vias­kodnak, hogy a látszatenged menyek, vagy a nyílt terror a legeredményesebb módszer a demokratikus jogaikat egy­re erőteljesebben követelő néptömegek kordában tartá sára. Gordon Cooper őrnagy, Mercury „Faith 7” űrkabinját Atlas rakétával lőtték ki. (MTI Külföldi Képszolgálat) SaßaMizwtMS A sort a párizsi Francoise Sagan indította el, amikor — néhány esztendeje, még mint fiatal leány — egyes szám el­ső személyben írt arról, mi­lyen kalandok esnek meg az élnivágyó, társaságbeli ifjú hölggyel. Sagan mentségére azonban fel lehet hozni, hogy — különösen későbbi írásai­ban — kerülte az olcsó ízlés­telenségeket. Annál jobban épített az olcsó, egészen rikító ízléstelenségekre, az a mar nem egészen ifjú hölgy, aki Budapestről Szőke Éva néven irídult el, de akit a világban ma „Éva Bartók” néven em­legetnek. ..Alle meine Män­ner" (Minden férfim) című könyvében — amelynek elő­szavában Sagan tanítványá­nak v>allja magát — részlete­sen esik szó egy Tony Belasoo r.evú szépfiú izmairól és (nem művészi) képességeiről, vagy arról, hogy mi vonzotta Évát közeledő ..Akarja az ölven év felé Curd J ürgenshez? megismerni a legédesebb élet titkait? Olvassa el Tamaya kalandjait.” . így hirdetik Olaszországban egy Tamaya nevű állítólag csendes óceá­niai táncosnő állítólag saját- kezüleg írt könyvecskéjét, amely „egy forró tempera- mentumú asszony vallomása az európai férfiakról'’. De nemrégiben Londonban is napvilágot- látott egy — a fenti szempontból — ,,érdekes” könyv.’ amelyben 'egy húsz­éves arisztokrata leány, Char­lotte Pingham írja le, milyen férfiakkal volt dolga .. . T udjuk, évszázadokkal ez­előtt sokat látott, francia fél­világi hölgyek — pályájuk be­fejeztével — megírták emlé­kezéseiket. Ezek a hölgyek azonban finoman, szelleme­sen, elegánsan írtak. A. Fábián Béla hazajött Az arcokról már feloldódott a várakozás feszültsége. Az •anyai szív is nyugodtabban dobog. Mosoly bujkál a csa­ládtagok szája szegletén. Csak a szemek kutatnak még vizs­gálódva, Szeretnének behatol­ni az asztalnál ülő hallgatag fiatalember gondolataiba. Csak ül. Ha kérdezzük, vála­szol szűkszavúan. Fábián Béla néhány napja érkezett haza Angliából. Még hallja a, repülőgépmotorok zú­gását, London csörömpölését; kísért még emlékezetében a munkavezető hangja: „Magá­nak Kanadába kellene men­ni ... magának Kanadába kellene menni.. Ilyen erős fiatalember ott érvényesülhet, jól kereshet.” Fóbián néni fáradt kis asz- szony, most fürgén lérűl-for- dul. Tepertőt, szalonnát, ke­nyeret varázsol az asztalra s leül a fiával szemben. Fábián bácsi, a markáns arcú kőmű­ves üveg bort állít az asztal­ra. Tölt. Béla egészségére, a hazatérésre iszunk. Béla is fenékig üríti a poharat. — Nem szabad neked, fiacs­kám — inti félön Fábián nem a fiát. — Hagyja édesanyám, jól­esett — felderül az arca, le­gyint. Bár tudja, hogy alig szabad szeszesitalt innia, de most: miért ne? — Odakint ivott-e jó bort? — Bort nem ittam, de ihat­tam vvhiskit, vagy gint. De nem ittam. Mert csak szeret­tem volna inni. .. Csodálkozásomra melankoli­kus iróniával folytatja: — Ha ajándékba is kaptam Volna fontokat. — Mennyit keresett? — Kezdetben heti tíz fontot. Később a farmon már csak hetet... « Gyors fejszámolás. Átszámí­tom a fontot forintra. A hi­vatalos árfolyam szerint Béla heti keresete magyar pénzben csaknem ötszáz forint. S ezért mit kellett csinálni: s mit le­hetett ezért vásárolni? Kíván­csiságomnál szerencsére már csak az önuralmam nagyobb, különben Bélát elhalmoznám egy sereg kérdéssel. De nem szabad. A huszonnyolc éves fiatalember betegen jött haza a ködös Albionból, ahol majd­nem hét évet töltött el. — Milyen az élet Angliá­ban? — Gyors. Nem firtatom a rövid kife­jezés értelmét. Hírből, olvas­mányokból ismerem a nyugati élettempót. — A városokban, a gyárban, de falun nem hiszem — ellen­kezek. Béla felélénkül csendes kö­zönyéből. Tiltakozik. — Mindegy. Egyformán haj­tanak mindenütt az emberek. Mikor kikerültem — kerüli kimondani az időpontot; 1956 — egy kisüzemben kaptam munkát. A szakmában. A ma- iós szakmát tanultam itthon. Ka van szakma, könnyebb odakint érvényesülni. Egy fél­év múlva beteg lettem ... Az átélt izgalmak, a szokat­lan környezet, a munkastílus, az angolok zárkózottsága ki­kezdték a fiatalember külön­ben sem teljesen egészséges idegzetét. Kórházba került, ahol valamennyire megnyugo­dott. — Ezután kerültem Ever- shamba, egy farmra . .. — Ért a mezőgazdasági mun­kához? — Láttam hogyan csinálják, s ha élni akar valaki, nem válogathat. A tulajdonos gyü­mölcsöt termelt. Hárman dol­goz! unk egy munkavezető irá­nyításával. Sok epret kapál­tam ... Milyen iróniája a sorsnak! Egy magyar fiatalember — ki tudja miért, hiszen a meggon­dolatlan cselekvésekre ösztön­ző végső okok annyira kifür- készheletlenek — Angliába szakad „epret kapálni!” Köz­ben szőkébb hazájában, falu­jában azon fáradoznak az em­berek, hogyan lehetne több jövedelemre szert tenni eper­ből. Fábián bácsi tölt a poha­rakba. ízlelgetjük a nógrádi „karcost”. A szülők azt ter­vezgetik, hogy Bélát egyelőre rém engedik dolgozni. — Dehogy engedem az ara­nyomat — lódítja az édesany­ja. — Hadd pihenjen, sétáljon, szórakozzon. Béla hallgat. Mintha nem érdekelné, hogy miről beszél­getünk. Csak akkor szól, ha kérdezzük. — Járt odakint szórakozni? — Nagyon ritkán. — Barátai voltak? — Nem. Csak' ismerősöm. Egy magyar család, őket is­mertem. — Bizony ez kevés — mon­dom neki. Rábólint. — Az olt lakók nem szíve­sen barátkoztak velünk. Az a magyar család is elvándo­rol onnan. Nem bírják. A lányokat emlegetem Bé­lának. Valakivel csak össze­ismerkedett. Mosoly húzódik az arcára, de hirtelen iesopri onnan az utálat kifejezése. — Ha pénz volt, nő is volt. Olyan akadt, de nekem nem kellett. — Hol lakott? — Albérletben. A szoba ára majdnem elvitte a kerestem felét. De legalább közel volt &. farmhoz. Reggel hétre men­tem dolgozni. Félórás ebéd­idővel, délután ötig dolgoz­tunk. — Hol ebédelt? — Papírból ... Száraz kosz­ton éltem . .. Na tessék! Legyenek illúziói az embernek! Mindez egy cseppet sem hasonlít arra, ami a képzeletünkben él a külföldi, mesés lehetőségek­ről. — Akkor volt jó, mikor szedtük az epret. Én voltam a leggyorsabb szedő — jegyzi meg büszkén. — Csak azt nem tudtam először, miért akar or,gém mindenáron Kanadába küldeni a munkavezető. Ké-' sőbb megtudtam. Félt tőlem, hogy kitúrom a helyéről. ‘ Béla hangja kesernyés. Nem szívesen beszél ezekről a dol­gokról. Hallgatunk. Arról kér- cezőskök, hogyan került haza. — Kórházba kerültem ideg- csszeroppanással — mondja fakó hangom. — Kevés volt a pénz, még cigarettára sem telt, meg' az izgalmak — le­gyint, — Három évig gyöt­rődtem. Kórházban? Börtön­nek tűnt az inkább. Kínozott a honvágy, de fékezett a fé­lelem ... Az édesanya segít. — Az első pillanattól azt ír­fa. bár csak haza jöhetne. Elő­ször még beszelni sem mer­tünk erről, mert az emberek ijesztgettek. Később mikor megtudtuk, hogy kórházba ke­rült ,már nem tétováztunk. Kilincseltünk mindenfelé, csak haza jöhessen. Nagyon fájt, hogy távol volt. Ettől még én is súlyosabb beles let­tem. Mindig arra gondoltam, hogy meglatom-e még egyszer a fiamat. A remény és a kitartó küz­delem a fiúért nem lankadt a két szülőben. Sőt. egyre erő­södött. Egyre biztatóbban ala­kult a hazatérés lehetősége. S végül valósággá lett. — Mit érzett, mikor repülő­re ült Londonban? — Féltem — vallja be őszin­tén. — Négy órán át tartott az út hazáig. Milyen rövid és mégis milyen hosszú! — réve­dezik az emlékeken. Május elsejére érkezett ha­za Nagyorosziba. \z emberek összesúgtak mögötte. Azt ta­lálgatták, mi lesz vele, mikor „viszik el ". A mi érkezésün­ket is sokan lesték a keríté­seken át, a kiskapuból. Vajon mi lesz? Béla, ha vétkezett is. saját magát meg Is büntette. A ha­za, mint a jó édesanya, meg­bocsát a tékozló fiúnak, s visz- szafogadja. Béla előtt is nyit­va áll az út, hogy újra közöt­tünk élhessen; mert odakint csak kitaszított, megtűrt, ha­zátlan „világcsavargó” volt. Ez a föld az ő hazája, amely pihenést, gyógyulást ad. Béla az édesanyjával és a háttérben álló édesapjával a május elsejei ünnepségen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom