Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)
1963-05-22 / 41. szám
NÖGR/.DI NÉPÚJSÁG 9 1963. május 22. A frontfejtésben A MEGLEPETÉS a külszínen fogadott. A személyszállító aknát leállították, mert elromlott a nagyteljesítményű ventillátor — az akna alatt levő kisebb működik, így bizony a leszállás is körülményes. A teher aknán kell lemenni — legalább nyolc csille szén kiesést jelent ez is Kánváson. — Siessenek elvtársak. Most jól jön a szén. Sok lent a rakott, kevés az üres csille. Gverünk ... gyerünk, mert a vésőn még maguk rakják meg a hiányzó csillét — tréfálkozik velünk a „szállító mester”. Csak nercek, vagy inkább másodnercek telnek el mire a kassal több mint 360 méter mélységbe érünk. Lerű hasonlóan fogadnak az emberek. Gverünk ... gyerünk ... siessünk..: szállítani akarnak. — Nagyon jól jön a szén. Nem tudón mi van a fronton. de mind a két olöalról ömlesztik a szenet — tájékoztat bennünket a szállítási felvigyázó. — A III.-as siklóban most végeztek a szereléssel, onnét. is rövidesen meg- indul a szállítás. Tóth gergi Lac:ék . vannak ott. azok meg aztán nagvon megnvomiák most.; ; Úgy döntöttünk, hogy azt a frontfejtést nézzük meg. ahonnét a szállítók most várják a legtöbb szenet. Tóthék minden műszakon kitesznek mag"kért. :. Ahogyan haladunk a fővágaton. a levegő mind nehezebb lesz. A sikló alatt már pihenni is kell. a vendég bányájáról könnyen megtréfál- t.a ez a levegő. Nehezebb a lélegzetvétel, az izzadságcsep- Dek mind nagyobbak. — Nem gyakori ez nálunk — mondja kísérőm. Lavaj István elvtárs. — A kisven- tilátor bizony nem bírja a rendes levegőt . biztosítani. Ugyan mi lehet bent. a frontfejtésen — kérdi szinte önmagától. s máris indulást javasol. A helyzet öt is érdekli. Állva nem boldogul az ember. Hajolva is imitt-amott lehet előbbre haladni a 130 méter hosszú frontfejtésen. Az, út legnagyobb részét hasalva tesszük meg. A térden és a konyákén — legalább is úgy érzem — egyre több a kék folt. mind nehezebb azzal is előbbre segíteni magát az embernek. Különösen rossz, ha a kaparócsúzdán velünk szembe is jönnek. Az emberek ugyanis az utolsó ellenőrzést végzik. Most szerelték a frontot, a termelés perceken belül itt is megindul. NEM VAGYOK SZAKÉRTŐ, mégis gyönyörködöm ebben a fejtésben. Egymás mellett sorakoznak az acéltámok. Némelyiken még húznak, feszítenek is egvet-egvet a vájárok. hogy biztonságos legven. A kaparó berendezés közvetlen a szénfal mellett van. alig kell hozzá érni a szénhez, néhol magától dől. A lámpa imbolygó fénye néha a szén- falra vetődik, s csillog a fekete gyémánt... Beszélgetésre, vagy megállásra nincs idő. Az emberek itt is sürgetnek.- De a keserves úton azért csak észre kellett venni a szépet, a jót. a rengeteg nehézséget, a fárasztó levegőt, s itt dolgoznak ők. a bányászok. Arra sem veit idő. hogy a fejtés végén kényelmesen lepihenjenek. a brigáelvezető hangja máris visszhangzik a hosszú fejtésben. — Vigyááázzrz ...- indul a kaparó... — és megismétli vagy háromszor. A gépkezelő felé fordul Tóth László. ennek a szocialista brigádnak a vezetője, s kiadja az utasítást. — Ha a gépek rendben vannak, indulunk .;. És erős dübörgés vonul végig a fejtésen, ömlik a szén egyik kaparóról a másikra, hogy percek múltán már a külszínen, a függőpályán haladják az állomás felé. — No. most már minden rendben van. holnap délig bírja a front. Addig remélem megállás nélkül adhatjuk a szenet — ül közénk a brigádvezető. s homlokáról vaskos izzadság cseppeket töröl le. — Ha most egy újságíró is ülne itt a társaságba, mit mondana néki a brigád munkájáról — fordulok a brigádvezetőhöz. — Annyit kérem, hogy szerény emberek vagyunk mi. ne írion rólunk semmit. Egyébként is beszélnek helyettünk a tények, a számok. Egyek vadaink a brigádban, a magánéletijén. Mi arra törekszünk. hogv amit vállalunk azt teljesítsük is. Ennyi a mi erényünk — mondja Tóth elvtárs. — Egyébként is arra kérném: azt írja meg. amit itt lát. — Mi a vállalása a bugádnak? — A tervünk 6.2 csille fejenként és műszakonként. Erre az évre napi 7 csillés teljesítményt vállaltunk, eddig teljesítjük is ígéretünket. ELKÉSZÜL-E HATÁRIDŐRE? Csak a teljes együttműködés segíthet /X. Az a 360 millió forint, amelyet népgazdaságunk 1963-ra, a megye továbbfejlesztésére biztosít, igen nagy összeg. Azt mulatja, hogy megyénk eddig sóhaj nem, látott ütemben fejlődik, gazdagodik. De ez az összeg mindjárt azt a felelősséget is megszabja: hogyan gazdálkodunk a pénzzel, helyesen használjuk-e fel, s megteszünk-e mindent azért, hogy ezt az összeget valóban el is költsük, arra, amire előre terveztük. Korábbi írásainkban éppen azokkal a gondokkal, bajokkal foglalkoztunk, amelyek hovatovább már gátlójává váltak egy-egy beruházásnak és sem a létesítmény határ-, időre történő átadását, sem pedig a rendelkezésre bocsaj- tott összeg felhasználását nem láttuk biztosítottnak. Sajnálatos tény, hogy legtöbb esetben — akár az új szállodánál, művelődési otthonnál, kórháznál a beruházót kellett elmarasztalni, de bőven kijutott a felelősségből az építőipari vállalatnak is. Most, ha a korábbi nyolc írásunkat vesszük figyelembe, azt is bátran ki kell jelenteni, hogy a határidők eltolásában nagyon is ludas a tervezés, még inkább az, hogy.legtöbb objektumnál nem volt meg a megfelelő előkészítés. Nem egyszer a rossz, hiányos terven kívül a munkaterület hiánya is kerékkötővé vált. Az építőipari vállalat nem kezdte el a munkát, a kivitelezést és megkezdődött a kötbérek, a döntőbírósági tárgyalások egész sorozata, nem egy esetben a beruházó és kivitelező nagyon is elvtelen ci- i:akodása. Természetesen az ez évi 360 millió forintból nemcsak lakóházakat, kórházat, szállodát, művelődési otthont építünk, hanem sokkal többet valósítunk meg. Itt van például mindjárt a salgótarjáni új nyomda és sajtószékház. Beruházási költsége csaknem 10 millió forint. Az építkezésnek már teljes ütemben kellene folynia. De. és itt, is a sok de. Rossz volt az előkészítés, bélyegét már magán hordja az egész beruházás. A tervdokumentációk körüli viták, a teljes munka* terület hiánya ma már szinte biztosan ahhoz vezet, hogy ez a létesítmény nem készül el 1063-ban. A beruházó által a kivitelező rendelkezésére átadott tervdokmentáció hiányos volt — nem tartalmazta például a külső elektromos csatlakozás terveit. A távfűtésre történő átállás következtében tisztázatlan volt a fűtés tervdokumentációja is. Érdemes néhány szót a salgótarjáni új kenyérgyárról is ejteni. Ez a beruházás mintegy 10 millió forintot igényel. Szükséges, nagyon kell a kenyérgyár. Az építkezés jó ütemben halad , de mivel a kiviteli tervek nem egyértelműek, módosításra szorulnak, s ezek a tényezők nagymértékben befolyásolják az átadási idő betartását is. így nagyon jó lesz, ha ez az üzem 1964 első félévében megkezdheti a termelést. Igen jelentős összeget, csaknem 50 millió forintot a Salgótarjáni Acélárugyár rekonstrukciójára is fordítunk ebben az évben. Itt elsősorban a közlekedésfejlesztés, az energiafejlesztés és az új hideg- hengerműhöz csatlakozó egyéb más beruházás befejezése a legfontosabb. Az itt tapasztaltak is azt bizonyítják: csak megalapozott tervekkel, megfelelő előkészítés után kezdhetünk egy-egy beruházás kivitelezéséhez. A közlekedés- fejlesztésnél — ami egyébként létkérdése az acélárugyárnak — tavaly például több mint 3 millió forintos lemaradás mutatkozott. Az idén sem jobb a helyzet. Az eddigi szerződéslekötöttség — az építési rovaton — alig 9 százalékos, ami kizárólag az áthúzódó munkákat foglalja magába. Az energiafejlesztésnél csaknem 400 ezer forint értékű munkára jna sincs tervdokumentáció, így a kivitelezést sem kezdhetik meg ezeknél a munkálatoknál. A hideghengerműnél elsősorban a rakodótér a sürgős. Már az elmúlt évben lényeges lemaradás Volt — a tetőelem eltér az eredeti tervtől, nem lehetett a folyamatos munkát biztosítani, mert nem készült el a padlóburkolat, stb. És hogy mennyire nem szabad megtűrni a beruházások körül meglévő lazaságokat, álljon itt egy példa. A Salgótarjáni Táblaüveggyár rekonstrukciójának befejezési határideje 1962. december 31. volt. Bár termeléskiesést a késedelem itt nem idéz elő, mégis zavarólag hat, hiszen valamennyinek a termelőberendezések kiszolgálását kellene biztosítani. De úgy az építési, mint a gépészeti és technológiai munkák lemaradását itt is a munkaterület hiánya okozta, pedig a létesítmények átadása, a rekonstrukció teljes befejezése már nagyon sürgős a gyár számára is. Mi az, amit végsősoron mégis végkövetkeztetésként azért feltétlen el kell mondani? Sem az államnak, de a megye lakóinak sem mindegy, hogy egy-egy létesítmény mikor készül el, mikor adják azt át a rendeltetésének mikor kezdődik egy-egy beruházás költségének visszatérítése. A határidők eltolódása ezt is jelenti, hogy más kezdődő beruházástól vesszük el a pénzt — éppen azzal, hogy a korábbit nem adtuk át időben, a tervezett határidőre. Ma már igen sok tapasztalatot, gyakorlatot szerezhettek tervezők, beruházók és kivitelezők egyaránt, — hiszen van bőven hol tevékenykedniök, de munkájuk csak akkor lesz kedvező, ha ezeket a tapasztalatokat a tervezéstől, az előkészítésen keresztül egészen a befejezésig gyakorlatban is gyü- mölcsöztetik. Már pedig azon, hogy mi jól sáfárkodjunk a ránkbízott 360 millió forinttal, ahhoz a teljes együttműködés, szükséges. AZTÁN SZÁMOLNI KEZDEK. Kilencven tagú a brigád. Naponta 72 csille szén terven felül. Egy hónapban pedig 1 800. csille, egv frontfejtésből! Nem kis dolog. Feltétlen nagy fegyelmet, jól szervezett munkát kíván a brigád valamennyi tagjától. — Szép ez a vállalás. Milyen nehézségekkel küzdenek? — Nálunk mindenki tudja, hogy mi a teendője. Nincs kapkodás, mint egy jól olajozott Gépezet úgy megy itt minden. Probléma? — ismétli .úir.a a kérdést Tóth László. —: Korábban . nem vol t elég üres csille. Baj volt egy időben a levegővel is. Most azonban már jobb minden. De azért van. amit néha nem értünk. Most például fél egy van. Eddig az ötödik vizes- lajtot adják fel hozzánk, holott semmi szükség nem lenne rá. Az üres helyét foglalja a pályán. Most történt az is. hogy egy cugba (üresszelvény) egyszerre kilenc csillével küldenek be bélésdeszkát. Nem férünk vele. ez is az üres rovására megy. Ha üres kell. akkor először kirakjuk a deszkát, mert nem férünk tőle. s csak utána rakodhatunk. Itt a fejtésben az emberek meg káromkodnak, szidják a szállítókat. Szóval ezek lennének azok .:: Nincs sok idő a beszélgetésre. A brigádvezetőt várja a munka. Mert tenni akar- nak sokat azért, hogv a nógrádi bányászok ebben az évben is megállják helyüket. S. L. Somogyvári László Épül a művelődési ház Összesen 40 kutat mélyítettek — átlagosan 5—6 méter mélységben — a salgótarjáni új kultúrliáz építésénél, hogy azok betonozása után hozzálássanak a talpgerendák készítéséhez, ugyancsak betonból. Ezekre helyezik el a vasbetonpilléreket, amelyekre épül az úgynevezett felmenő fal. Képünkön a betonkeverőgép — háttérben a szálloda egy része — most már megállás nélkül küldi a kevert anyagot az alapok betonozásához. A zebracsikos bánki búza Bánk híres a taváról. Sokan járnak ide nyaranként fürödni. S aki erre jár, vizsgáló szemmel tekint szét a határban, vajon hogyan gazdálkodnak a bánkiak. Mert a határ elárulja ám a rendet, vagy a rendetlenséget. Nos, a napokban jártam Bánkon. Én is kíváncsian tekintettem szét, s meglepődve láttam, hogy a termelőszövetkezet majorsága mögött lévő domboldal olyan, mint a zebra háta: csíkos. Az irodán derült ki, hogy ezen a negyven holdon szovjet búzát termesztenek, amit a tél folyamán műtrágyáztak. Ocskó Bertalan tolmácsi traktorosnak sikerült ritka látványosságot szerezni bánkinak, idegennek egyaránt. De a bánkiak nem örülnek ennek a ritka látványnak, mert ez számukra dupla anyagi kárt jelent — nem szólva arról, hogy mit mondanak a gazdálkodásukról. A Tolmácsi Gépállomásnak az egész tábla műtrágyázásáért fizetteki de — lévén szabályos csíkos — csak a felére szórtak mű* trágyát. A műtrágyázott ré* szék szép sötétzöldek, dús tér* mést ígérők, a kimaradt esi* kok sápadtak és innen gyengébb termés várható. A kettő közti különbség egy-két mázsa is lehet holdanként. Mind* ez azért, mert ez a traktorista sietett a télen és nem törődött azzal, hogy milyen lesz a munkája. P. A. Gazdátlan szövetkezeti szocialista brigádok Nagy örömmel fogadták Nógrád megyében is az ipari és a mezőgazdasági dolgozók a hírt, hogy a SZOT Elnöksége meghatározta a szocialista munka műhely, üzeme, vállalata, illetve gazdasága cím elnyeréséért. indított versenymozgalom i rányélveít. A mozgalom legfőbb célja a szocialista brigádok hármas jelszavának — „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” — nagyobb kollektívák méreteiben való megvalósítása. Tehát az úgynevezett „állami szektor” dolgozóinak versenymozgalmát irányítja, nyilvántartja, majd oklevéllel, illetve bronz, ezüst, arany fokozatú jelvényekkel jutalmazza a szakszervezet. Ki viseli azonban a gondját a termelőszövetkezetekben folyó vérsényeknek? 'A szocialista maimért,, küzdő* tsz-bri- gádok «jüRdmértyeit., . értéfolyt a lelkes verseny. A termelőszövetkezetek szocialista címért „küzdő” brigádjainak száma is növekedett. Az idén is szükség van a termelőszövetkezeti tagók versenyző szellemére, hiszen ez is egyik mozgató ereje a gyenge tsz-ek megerősítésének. De a tavaly folyt versenyek értékelése több járásban elmaradt! A küzdő brigádok sok helyütt nem tudják még most sem, hogy kiérdemelték-e a szocialista címet? Az oklevélre mindmáig hiába várnak, -Pedig úgy érzik: szocialista módon dolgoztak, tanultak és éltek. Úgy látszik azonban, hogy a járási és megyei mezőgazdasági osztályoknál is elkelne a mozgalomban való részvétel. Talán, ha ők is célul tűznék ki a „Szocialista módon dolgozni, tanulni és klllí Tavaly több szövetkezetben versenyét! L. étkéig* A gépállomásoktól nagyobb felelősséget várunk , Átnéztem azt a feljegyzést, amelyet a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője küldött a Tolmácsi Gépállomás felügyeleti szervéhez, a megyei tanács mezőgazdasági osztályához, a járási pártbizottsághoz, illetve a Tolmácsi Gépállomás igazgatójához a kétbodonyi Egyetértés Termelőszövetkezethez történő gépátcsoportosítás ügyében. E feljegyzés szerint csaknem egy hónapon keresztül „mérkőzött” a kétbodonyi termelőszövetkezet a járási tanács mezőgazdasági osztályának támogatásával a Tolmácsi Gépállomással. Telefonálgatások történtek, személyes megbeszélés az osztály részéről Sípos János elvtárssal a gépállomás főmezőgazdászával;' egyik sem vezetett végleges eredményre. Mindez azt bizonyítja, hogy nehezen megy a gép átcsoportosítás a rétsáai járásban. amit igazolnak a megtörténtek — hiszen csaknem egy hónap kellett az intézkedések^ végrehajtásához. Ez a tény ebben az egész dologban ráadásul még azt is bizonyítja, hogy a Tolmácsi Gépállomáson nem tette még minden vezető magáévá azt a párthatározatot, miszerint elsősorban a gyenge termelőszövetkezeteket kell támogatni gépi erővel. Márpedig a gépállomás főmező- gazdásza előbb küldte a disz- tillert, ezt az igen fontos munkagépet a közepes teszel rendelkező Szécsénykére, mit Kétbodonyba. A kétbo- donyiak hiába kérték a gépállomást, a nagy kérdés, könyörgés ellenére sem kcv'nk meg időben a disztillert és igy még a ma napig is bajlódnak a vetésekkel. A gépállomásoktól pedig mi is. de elsősorban a gyenge szövetkezetek iongal várnak több felelősseget és segítséget. P. A. A borravaló Borravaló rendszerünk alakulásáról, fejlődéséről szenvedélyesen vitatkozó ismerős társaság kellős közepébe csöppentem néhány napja. Éppen egyik barátom vitte a szót: — Képzeljétek, betérek délelőtt a balassagyarmati fod- I rász KTSZ egyik jól ismert ..üzemegységébe”, s hajat vá- | gatolc. Kellemes környezet, élénk forgalom, rádiózene, pazar illatok. Hála a gépesítésnek, s a fürge födrászke- zeknek, néhány perc alatt kész a nagy művelet. Kölnit, púdert, szeszt, olajat, satöbbit népi kérek, nyúlok a pénztárcámért. Látom, hogy az aprópénz rekeszben összesen két darab 2 forintos szerénykedik. Nem vagyok mai gyerek, a notórius hajvágatók kőié tartozom, tehát tudom, alsó habára... hogy egy „szimpla nyírás” 3,60 forintba kerül. Erről n gyanútlan vendeget egyébként az ártábla is meggyőzi. A helyzet ilyen ismeretében magabiztosan nyújtom át a négy forintot és sürgős dolgom lévén, gyorsítom lépteimet az ajtó felé. Előbbi hajvágó mesterem azonban utánam iramodik. Utói is ér a küszöbnél. Kezében a visszajáró 40 fillérem, felém nyújtja, s jő hangosan közli: „Itt a 40 fillérje, mit\ kezdjek vele?” S mivel annak előtte, bármikor 5 forint-> tál fizettem, soha nem fordult' elő ehhez hasonló eset, rádöbbentem, hogy hol köve'tem «.f: a hibát. Keveselték a borravalót! — fejezte be elbeszélő-, sét a barátom. Gy. Z.
