Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)
1963-03-06 / 19. szám
4 nógrádi népújság Vitázzunk, Salgótarján kulturális jövőjéről II. Gondolatok zenéről, dalról, báb játszásról, kiállításról A város zenei eietében is jelentős fejlődésre, s — a színjátszásnál vázolt centralizáláshoz hasonlóan — néhány módosításra van szükség. Az Állami Zeneiskola hatéves működése, a bányai és acélárugyári zenekarok és kórusok több évtizedes munkássága jelentős számú zenekedvelő közönséget nevelt ki. Az ének, zenei rendezvények mintegy négyszáz főre tehető törzsközönsége is egyre színvonalasabb hangversenyeket igényel már, de reálisan számíthatunk a zenebarátok táborának további, állandó növekedésével is. Az igények kielégítésére az új művelődési ház felépülésének időszakára kettős bázist kívánunk létrehozni. Továbbra is igényeljük majd az Állami Filharmónia évi 8—10 hangversenyét. E hangversenyek már jelenleg is egyre népszerűbbek, egyre látoga- tottabbak, s maradandó művészi élmények nyújtásával fontos tényezői kulturális életünknek. Szükség van azonban a komoly zene helyi bázisának létrehozására is. A szükséges ember-anyag városunkban máris rendelkezésre áll; sok kiváló képességű zenészünk eddig csak az anyagi fedezet hiánya miatt nem szerveződött még zenekarrá. Most tárgyalások folynak a szükséges működési költségek biztosítására, s azt reméljük, hogy az eredmény a városi szimfonikus zenekar több évi vajúdás utáni megszületése, s mind a város, mind a megye községeinek dolgozói számára sok szép. színvonalas hangverseny nyújtása lesz. A szimfonikus zenekar megszervezése két művelődési otthonunk — az acéláru gyári és a bányai — valamint»-«- -Ze-- neisfcola legjobb zenészeinek összevonását jelentené.' de helyet kaphatnának benne a kömvező községek (például a nagybátonyi zeneiskola) legjobb muzsikusai is. A zenekar nemcsak Salgótarjánban tartana hangversenyeket, hanem a megye több községében is. A bányai és az acélárugyári fúvószenekarok hasonlóan nagy problémát jelentenek, sok gondot okoznak a népművelési dolgozóknak. Fenntartásuk évente mintegy 300 ezer forintba kerül. A rendkívül magas működési költségek nem, vagy csak igen kis részben térülnek meg a fenntartó szerveknek. Az acélárugyári fúvószenekart például sokkal többször veszik igénybe a különböző szervek — sorozások alkalmával bevonulok kíséretére, temetéseknél, ünnepségek . alkalmával stb — mint maga a művelődési ház, melynek vezetői gyakran más művészeti csoportoktól, szakköröktől kénytelenek megvonni a támogatást — a zenekar javára. Ha arra gondolunk, hogy ezek a zenekarok több évtizeddel ezelőtt, a szó igazi értelmében vett műkedvelőkként, mindenféle anyagi igény nélkül alakultak és tevékenykedtek — a jelenleginél sokkal rosszabb életkörülmények mellett — bizony, furcsának tűnik ilyen igények támasztása — ma. Hát annyira csökkent volna a művészet, a zene szeretete, hogy szükség van mellé a forintokra is? Nem teljesen ez a helyzet — mondják a zenészek. Két- há rom-négy órai elfoglaltságot, havonta egy-két rendezvényen való szereplést szívesen vállalnak, sőt igényelnek is. Hiszen a zene szeretete mellett mindnyájukban él a színpad, a közönség, a siker, a taps szeretete is. Az anyagiakban akkor lépték túl zenészeink az öntevékenyek igénytelenségét, amikor a város, a különböző szervek túllépték a zene szeretetére reálisan alapozható igényeket, amikor havonta 10—12—15, vagy meg töbD szereplést is kívántak meg a zenekaroktól. Ez már sokkal több annál, mint amennyit társadalmi munkában elvárhatunk. A kérdésben tehát a zenészek oldalára billen az igazság mérlege. Milyen megoldást tervezünk? Javasoljuk, hogy a két nagy múltú fúvószenekarunk működjék továbbra is az elmúlt évtizedek gyakorlata szerint, de — öntevékenyen, minimális költségráfordítással, s csak annyi szereplésre kérjük fel, amennyi társadalmi munkában elvárható. Viszont rajtuk kívül hozzunk létre olyan kisebb, körülbelül 20 főből álló csoportot, amelyet különböző alkalmakra, meghatározott térítési díj ellenében bármely szerv igénybevehet. E csoport szereplési költségei már nem jelentenének „megfizethetetlen” összeget az igénybevevő kisebb szerveknek, sőt akár magánembereknek sem (például temetés alkalmával). Létesíteni kellene továbbá városi alapot (ennek évi összege körülbelül 20 000 forint lenne), az egész várost érintő rendezvények szereplési költségeinek fedezésére. E módosítások végrehajtása véleményünk szerint pezsdí- tően hatna zenei életünk fejlesztésére. A jövőre nézve megnyugtató, hogy a zeneiskola egyre több tehetséges, fiatal zenész képzésével nemcsak nagyszerű hagyományaink megőrzéséhez, hanem a tartalmi és színvonalbeli továbbfejlődéshez is megfelelő utánpótlást biztosít; Kórusmozgalmunkban más jellegű problémák vannak. Két nagy múltú munkás- JcSrüsúhE'laz acélárugyári és a bányai), valamint a pedagógus kórus — az utánpótlás, gondjaival küzd. Érdekes, hogy általános iskoláinkban nagylétszámú, s igen színvonalas produkciókra képes énekkarok működnek. A Gyermekművészeti Szemle keretében évente rendezünk ifjúsági dalosnapokat, melyeken 6 —700 tanuló szerepel. Az általános iskola elvégzése után azonban az ifjú dalosok többsége elvész a kórusmozgalom számára; Ebben a korban ugyanis még nem elég érettek a felnőtt kórusokban való szereplésre, a KISZ korosztályok számára pedig nincsen énekkarunk. Helyes lenne a városban legalább egy ilyen kórus alakítása; Kórusmozgalmunk negatív vonása az is, hogy úgyszólván alig van női dalosunk. Egvedül a pedagógus kórus foglalkoztat női énekeseket. Amennyiben egy ifjúsági kórus alakítására sor kerülne, nem szabad figyelmen kívül hogynunk ezt a tényezőt sem. A bábjátszás, a fiatalabb generációk művészi nevelésének. szórakoztatásának ez a fontos ágazata — nem kapott még megfelelő helvet városunk kulturális életében; A József Attila művelődési otthonban létneiött már a magva egy későbbi városi báb- színpadnak; A bábjátszók együttessé szerveződése, a szükséges felszerelések biztosítása már folyamatban van. Ennek az együttesnek is az épülő új művelődési ház nyújt majd végleges otthont, a gyermek-közönség azonban maris igényli a bájos, szórakoztatva nevelő báb-műsorokat. Kedves bábjátszók! Ne várakoztassák soká a város és a környező községek türelmetlen ifjú közönségét! A népművelés már említett ágain kívül, központja lesz az új művelődési ház a kiállítási tevékenységnek is. Ezen a területen igen nagy fejlődés tapasztalható a korábbi évekhez képest. A képzőművészek megyei csoportja évente 2—3, a műcsarnok pedig évente 8—10 kiállítást rendez. Az új, méltó környezetben kiállított műalkotások remélhetőleg tovább növelik majd a rendeszeres tárlatlátogatók létszámát. A kiállítások esztétikai, izlésnevelő hatását azonban már most is jobban kellene hasznosítanunk. A KISZ Lovász József Kulturális Szemléjét, a szocialista brigádok kulturális vállalásait felhasználva, több csoportos, tárlatvezetéssel egybekötött látogatást kell szerveznünk az illetékes szerveknek. Hasonlóan kell növelni a megyei Munkásmozgalmi Múzeum tömegbázisát. Ebben sok segtíséget várunk a közelmúltban megalakult múzeumbarátok körétől. Ezenkívül változtatni kell a múzeum tartalmi munkáján is. Elnevezéséhez méltóan, elsősorban megyénk munkásmozgalmi múltjának bemutatására kell törekednie, a gyűjtési munkában felhasználva széleskörű aktíva csoport segítségét. Ujlaky István KÖZLEMÉNY: Új szakközépiskola nyílik Salgótarjánban Az 1961. évi III. sz. törvény szakközépiskolák szervezését is előírja. A szakközépiskola elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzett ismereteket; tovább fejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelését, — és valamely szakmában képesítést nyújt. Salgótarjánban és Balassagyarmaton a folyó tanévben is nyílott már szakközépiskolai I. osztály közgazdasági szakon, illetve mezőgazdasági gépszerelő szakon. Az országban működő szakközépiskoláknál szerzett tapasztalatok alapján szélesíti műyelődés- ügyi kormányzatunk a szakközépiskolai hálózatot. Az 19G3—64. iskolai évben Salgótarjánban is nyílik újabb szakközépiskola az Állami Madách Imre Általános Gimnáziumban. Egy-egy első osztály villanyszerelő és elektroműszerész szakon. A két osztály — és jövőben a további osztályok — elsősorban megyénk szakmunkásszükségletét segítenek kielégíteni. Természetesen a végzett, érettségizett tanulók közül az arra alkalmasak ugyanúgy folytathatják a tanulmányaikat egyetemen, vagy főiskolán, mint az általános gimnáziumban érettségizett tanulók. Szakközépiskolába ugyanúgy kell jelentkezni, mint a többi középiskolába. Az általános iskola igazgatója a megfelelően kitöltött jelentkezési lapot közvetlenül a Madách Imre Általános Gimnázium címére (Salgótarján, Május 1 út 96.) küldi meg. A jelentkezési laphoz az előírt orvosi igazolást mellékelni kell. Felvételre mindazok az általános iskolai nyolcadik osztályos tanulók jelentkezhetnek, akik a jelzett szakmára rátermettséget éreznek, jó képességűek és tanulmányi eredményük is jó. A felvételről a gimnázium igazgatója dönt és erről írásban értesíti az iskolát. Pénteken sorsoljuk mozirejtvény pályázatunk tárgyjutalmait A Mit tudunk a filmekről? címmel februárban közölt négyfordulós keresztrejtvénypályázatunk iránt megyeszer- te igen szép érdeklődés nyilvánult meg a hasznos, tanulságos elmesport kedvelői körében s mind a fordulók ideje alatt, mind a sorozat befejezését követően százával érkeztek szerkesztőségünkbe a megfejtések. Az elmúlt hét szerdai pályázati határidő után is még mintegy harminc pályázó küldte be megfejtéseit hozzánk, tekintettel azonban arra, hogy az anyag értékelése, feldolgozása amúgyis komoly időt vett igénybe, a késlekedők küldeményét sajnálatunkra, már nem vehettük figyelembe. A pályázatok megvizsgálását befejeztük s a helyes megfejtők között tárgyjutalmakat sorsolunk ki. A mozirejtvény sorozat jutalom sorsolására pénteken délután a salgótarjáni November 7 filmszínházban a Mici néni két élete című új magyar film 6 órai előadása keretében kerül sor, — amelyre szívesen várjuk valamennyi kedves rejtvény- lejtőnket. Mit gyűjt sünk a Munkásmozgalmi Múzeumnak? A Salgótarjáni Munlcásmoz- vonatkozó anyagokat, az illegalmi Múzeum szívesen fogad 1919-es tanácsköztársasági emlékanyagot; iratokat, igazolványokat, korabeli újságpéldányokat, fényképeket, zászlókat, leveleket, plakátokat, röpcédulákat, az 1919-es Vörös Hadsereg megalakulására A mezőgazdasági tanulóképzésben is segít a Sziráki Állami Gazdaság Eredményesen tevékenykedik a mezőgazdasági tanuló képzésben a Sziráki Állami Gazdaság. A tél folyamán a balassagyarmati Mezőgazda- sági Szakiskola tanárai és a gazdaság szakembereinek segítségével 170 fiatal tanul mesterséget. Palotáson a szőlőtermelő és borkezelő szakmát tanulja már harmadik ■éve 21 fiatal. Növénytermesztő szakmunkásnak 38 tanu’ó készül. Az Örkényi traktoros- képző iskola kihelyezett osztályában pedig 46 nógrádi fiatal ismerkedik a gépekkel. hogy azután a termelőszövetkezetben segítsenek Az állami gazdaságban tavaly valamennyi dolgosi szakmunkás vizsgát tett. így most az üzemi tanfolyamokon főleg a környékbeli tér nelőszö- vetkezetek tagjai tanulnak. Vanyarcon szőlőtermelő és borkezelő tanfolyam működik s a harmadéves tanulók az idén már szakmunkásvizsgát tesznek. Ugyancsak Vanyarcon 26 hallgató már második éve ismerkedik a szőlőtermesztés és borkezelés legalapvetőbb szabályaivaL gális Kommunista Pártról maradt mindennemű emléket. Várja a múzeum a német megszállók elleni harcok emlékanyagait, a partizánmozgalmakból fennmaradt ruhákat, fegyverzeteket, a jelvényeket, a felszabadulásra vonatkozó emlékeket, a felszabadulás utáni idők megmaradt dokumentumait: tömegszervezetek és pártmozgalmak anyagát, általában mindazt, ami vonatkozásba hozható a munkásmozgalommaL Így például bányászoktól ruházati darabokat, felszereléseket, használati eszközöket, lámpákat, fokosokat, kulacsokat. j Különös tekintettel gyűjti ! a múzeum az 1956-os ellen- ! forradalmi idők sajtóanyagát, röpcéduláit, plakátjait, újság- példányait s a fényképeket. Gyűjti a különböző rendszerek pénzeit, a különleges sajtótermékeket s általában mindazokat a helytörténeti fontosságú és 1848-nál nem régebbi keletű írásos és tárgyi emlékeket, amik a munkás- mozgalom történetének mozzanatait őrzik. 1963. március 6; Ózdi Vasas színjátszók bemutatója Érdekes és igényes programú körműsor keretében nagyszabású színjátszó fesztiválja kezdődött szombaton este a Salgótarjáni Acélárugyár 85 éves fennállását ünneplő művelődési házában az északmagyarországi vasas öntevékeny együtteseknek. Az egyhónapos esemény- sorozatot az Ózdi Kohászati Művek Liszt Ferenc művelődési háza igen tehetséges, komoly teherbíró képességű színjátszó gárdájának bemutatója vezette be Kacsóh-Ba- konyi-Heltai: János Vitéz című háromfelvonános, ma már klasszikus számba menő dalművével. öntevékeny együttesek vetélkedőjén időről időre vitatkozni szokás arról: helyes törekvés-e csoportjainknál a háromfelvonánosok felé törekvés, színházpótló szerep betöltése-e az öntevékenyek feladata, vagy az egyfelvoná- sos drámairodalom műveivel növelni önmagukat és közönségüket a hivatásos színpadművészet megismerésére és pártolására. Azt hiszem, ebben a kérdésben nehéz lenne egyértelmű választ adni: helytől, körülményektől tehetjük függővé a döntést s az együttes erejétől, adottságaitól, hogy milyen feladatokban képes helytáll Elfogadhatjuk például nyugodtan Salgótarjánban, ha legjobb színjátszó együttesünk, az acélárugyári, rendszeresen egész estét betöltő művet választ műsordarabjául. Ugyanakkor azonban már az ózdi Kohászati Művek színjátszóinak esetében, a miskolci színház szomszédságában, minden szükséges feltétel ellenére sem mondható indokoltnak a háromfel- vonásos, hiszen azt előadásánál jóval magasabb művészi fokon is láthatja közöngége. Körülbelül ezt igazolta az ózdiak salgótarjáni előadása is. mostohája, vagy Szekretár József falu csősze. Persze, az énekes szerepek kettős feladattal teszik próbára a színjátszókat s a daljáték hangi megoldása már nem egyformán kiegyenlített. Elismeréssel kell beszélnünk Stefanek Béla ének és játékbiztonságáról, ugyanakkor azonban Tóth Erzsébet Iluskája hangban már kissé erőtlen, nem eléggé telt és átütő. Bagó baritonja is több, árnyaltabb, dú- sabb érzelmű annál, amit Vass Lászlótól hallhattunk. Juhász György a strázsames- terben hangilag és játékban egyaránt adósunk maradt sokmindennel. Igen tetszett a falu csőszében Szekretár György jellemrajzoló készsége és Tonczár Mária hagyományosan és mégis egyé- nítő eszközökkel megfogott gonosz mostohája. A francia udvar bemutatása sajnos, éppen a franciás könnyedséget nélkülözte. Ez különösen a táncokban szembetűnő. Ami a szereplőket illeti sokkal kedvezőbb eredményre juthatunk. Különösen tetszett a játékban tehetséges Józsa Pálné királykisasszonya. Feladatát énekben is nagy vivőerővel bírja s ez itt különösen nélkülözhetetlen kelléke a sikernek. Kiváló karikírozó készségeket mutatott a francia király alakjában Mészáros Lajos, viszont Makár György udvari tudósa, Bartoló jóval kevesebb volt, mint amit a szerep kínál. Az ózdi kohászok művelődési házának operett zenekarától becsületes törekvés volt Kacsóh muzsikájának tolmácsolása, de az együttes még nem elég összeérett, pontatlan s a dallamosságot gyakran össze töredezi, a vonósokat elnyomja a dob. Szinyéri György rendező munkája- igen értékes az előz adásban s’ ha a tömegmozgások több dinamikát' ifSpnak, az egész produkció hasznát látja. A népi alakok formálása érezhetően közel van a Kohászati Művek színjátszóihoz, bizonyság erre a Szocialista Kultúráért éremmel kitüntetett Stefanek Béla Kukorica Jancsija, Tóth Erzsébet Ilus- kája, Tonczár Mária gpnosz Különben a bemutató egészéért csak köszönet illeti az Özdi Kohászati Művek színjátszóit. Salgótarjánnak az észrevételeket leszámítva is élvezetes, szép produkciót nyújtottak. Barna Tibor ANYUKA MESÉSKÖNYVET VETT (Foto: Kovalcsik András)
