Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)

1963-03-09 / 20. szám

nögrAdi népújság 1963. március 9. O Tavaszi gépszemle a pásztói gépállomáson EAriidori elnyomás E'oSiiml»iál»an Szerdán reggel tartóit a a tavaszi erő- és munkagépek szemléjét a pásztói gépállo­más. 1278 ..lóerő-együttes” dü­börgése köszöntötte a szemle­bizottságot és a meghívott vendégeket. Harmincnégy traktor sorakozott fel. Valamennyi gép újnak lát­szott, mert a karbantartók minden erőgépet újra festet­tek. A bírálók minden erő­gépnél hosszasan elidőztek, minden működő alkatrészt megvizsgáltak. Szomszéd Jó­zsef, a gépállomások megyei igazgatója, a szemlebizottság vezetője minden erőgépnél ellenőrizte a levegő és olajszű­rőket, a kormányszerkezete­ket, a világítást, az indítható­ságot és a gépek mozgását, valamint a fékberendezéseket. A szemlebizottság tagjai első­sorban járási és megyei szak­emberekből. termelőszövetke­zeti elnökökből és agronómu- sokból tevődtek össze, ugyan­csak alapos ellenőrzést végez­tek. Az erőgépek megtekintése Veterán temetése Hatvanegy éves korában, súlyos és hosszas betege ke­dés után a napokban elhunyt Karancsiainijtőn a munkás­mozgalom egy régi. sok pró­bát kiállóit, derék veteránja. Lantos István bányász nyug díjas. Lantos István elvtársunk 1924-től tevékenykedett a munkásmozgalomban és 1934- töl hűséges tagja volt pár­tunk ' k. amelyben a legu­tóbbi időkben is vezetőségi ! tisztet töltött be Karancsla- pujtőn. Temetésén munkásőrök idős barátok. munkatársak állták őrséget a községi párt­székház ravatalánál. A halot­tat a bányász zenekar kísér­te utolsó útjára s a megyei párt bizottság nevében He­gedűs László elvtárs búcsúz­tatta. Harcostársai, barátai be- rsüléssel emlékeznek Lantom István nevére. Sznvjot M'g'llspoot'l t'piil a legnagyobb koolajkVI<l»lgo%ó (izom Etiópiában BOGOTA: Az Avianca nevű columbiai légitársaság alkalmazottainak sztrájkja. A rendőrök brutális erőszakot alkalmaztak Louis Villar képviselőházi taggal és Ruben M. Gaaz-zal a liberális forradalmi mozgalom ifjúsági vezetőjével szemben (MTI Külföldi Képszolgálat) KISZ kiül)-est után a bíráló- és szémlebizott- ság valamennyi résztvevőjé­ben egyöntetűen az a véle­mény alakult ki, hogy az erő­gépeket a télen alaposan, jól kijavították és bizton számít­hat rájuk minden termelőszö­vetkezeti vezető a koratavaszi és a későbbi munkák során. Az erőgépeken kívül vala­mennyi munkagép és munka­eszköz kijavított állapotban várja a tavaszi munkák kez­detét. A munkagépek javításának értékelésénél a szemlebizott­ság jegyzőkönyve nagyon ked­vezően értékeli a kultiváto- rok és a vetögépek kijavítá­sát. A diszktillereken, műtrá- gyaszórókon akad még kisebb javítani való, összességében azonban valamennyi munka­gép és munkaeszköz felkészül­ten várja a tavaszt. A szemle résztvevőiben az a vélemény alakult ki, hogy az elmúlt három évben ez volt a legsikeresebb szemle a pásztói gépállomáson. Benczc Barna főagronómus Asszál), Etiópia: a Vörös tenger partján szovjet és etióp szakemberek közös munkájával indultak el a mun­kálatok. A képen: íúrónninkások vizet keresnek (MTI Külföldi Képszolgálat) ll«M*enibor n.volcadi ka óta tart a \<“W"Voiiii nyomdászok sztrájkja Politikai AIM „Spanyolország világpoliti­kai helyzete irigylésremcltó" kiáltott fel a minap lelkesen az ABC című madridi napi­lap. Valóban. Francóék az utóbbi hetekben belekerüllek az „atlanti" és az „európai” nagypolitika egymással ellen­tétes áramába. Udvarol ne­kik Washington, mert spa­nyol támaszpontot akar atom- tengeralatjáróinak és udva­rol nekik Párizs, mert önálló atomütőerő elképzeléséhez spanyol légitér és spanyol megfigyelő állomás is kell. A nagy udvarlás közben persze Francó kisasszony adja a bankot, válogat a gálánsabb- nál gálánsabb kérők között. Ez hát az a bizonyos hely­zet. amelyet Spanyolország pillanatnyilag a világpoliti­kában elfoglal, s amelyet a madridi ABC irigylésreniél- tónak nevez. Szomorú, politi­kai abc azonban ma már. hosy Spanvolország világpo­litikai helyzete rendszerint akkor irigylésreméttó. amikor a világ politikai helyzete — egyáltalán nem az. Tél Zakopanéban A fenséges hegycsúcsokat, havas bérceken zöldellő fe­nyőket ábrázoló képeslapok­nak sosem hittem. Ügyes fényképész trükknek nyugtáz­tam, amely igen messze áll a valóságtól. Késő este érkeztünk Zako­panéba, Lengyelország egyik leglátogatottabb üdülőhelyére, amelynek egészen közeli szomszédja a Tátra, de a ha­talmas sziklákat sötétség és köd takarta már. Reggel az­után mintha megelevenedett volna egy ilyen képeslap, me­seszép panoráma tárult elénk. A Turisták Háza — modern, fával kombinált köépület. több mint 400 szobával, barátságo­san berendezett társalgóval, étteremmel, — napsütötte te­raszán ültünk. Előttünk mél­tóságteljes hegycsúcsok, or­muk a felhőket érte. De ahol a sziklákat nap sütötte, mint tengernyi apró gyémánt, csil­logott a hó. — x — Már jó ideje csúszkáltunk Zakopane vastag, jéggel borí­tott utcáin, amikor a csoport­ból valaki elragadtatva fel­kiáltott: — Odanézzetek gyerekek! Ez megér egy fényképet! Kis mellékutca futott a hegynek és az utcácskában karcsú jégoszlop szökkent a magasba. Az oszlopon hófehér bundába bújt ..mackó" twis­téit és nagy mancsával barát­ságosan integetett a járóke­lőknek. Kevéske nyelvtudá­sunkat latbavetve, a legkü­lönbözőbb kézmozdulatok se­gítségével sikerült megértetni a közelben látszólag érdekte­lenül sétálgató fiatalemberrel, fényképet szeretnénk. Mit mondott, mit nem, nem is igen figyeltük, meg nem is ér­tettük, a barátságos ,.mackó" segítségével sikerült felka­paszkodnunk a jégoszlopra. Alig néhány óra telt el és kézhez kaptuk a képeket is. Nagyon tetszett, csak akkor esett le az állunk, amikor a fizetésre került a sor. Rövid számadás után kiderült, nem kevesebb, mint száz zlotyba került a mulatság, s ez az olyan kevés pénzű turisták­nak. mint amilyenek mi is voltunk, egy egész vagyont jelentett. De hát mit tehet­tünk, kifizettük a pénzt és legfeljebb azon elmélkedhet­tünk, hogy Zakopane tényleg a korlátlan lehetőségek váro­sa. Különösen akkor, ha a kül­országbeliek úgy ismerik a lengyel nyelvet, mint mi. — x — A Tátrában szinte óráról órára változik az idő. Amikor elindultunk a csaknem két­ezer méter magas Kasprowi Wierchre. ragyogó napsütéses idő ígérkezett. Jó ideje gyö­nyörködtünk már az alattunk sokszor 300 méter mélységben rohanó, kristálytiszta vizű pa­takokban — mert a Lanovka, a drótkötélpálya 1350 méter hosszú és két kocsi szállítja fel a hegyre az utasokat —, amikor a nap hirtelen eltűnt a hegyek mögött. Tejfehér ködbe burkolództunk és meg­eredt a hó. Puhán, lomhán érkeztek a földre a hópely- hek. pedig a lankákhoz si­muló faházak amúgy is olya­nok voltak már, mint a vas­tag. meleg bundába takarózó, fázós öreg nénikéic... — x — A Lanovkán ismerkedtünk lassan elindult velünk Párád­ról, Csehszlovákián át Ma­gyarországra, Budapestre .. . — Mi történne akkor... — kezdte a beszélgetést akkura- tosan, zsemléje közé felvágot­tat szeleteire Laci bácsi, a tiszakécskei termelőszövetke­zet brigádvezetöje. — ha te­szem azt, valaki elmaradna a csoporttól... — Hát ilyen nincs — kapta fel a fejét Mária, az egész társasutazás alatt határtalanul kedves. szolgálatkész budai asszony. — Ez ki van zárva . .. Gondolja csalc meg — oktatta tovább Laci bácsit. — együtt, ran a vizűm, a jegyek ... Mi történne idegenben a szeren­csétlennel! Meg azután, kép­zelje csak el, negyven ember­nek kellene várakoznia a ha­tárnál egy meggondolatlan, degenerált alak miatt! Kassán valaki bekiáltott a fülkénkbe: — Három órát. várakozunk... Elment az Express! Mária gyors mozdulattal kapta magára a kabátját, fe­jére illesztette prémsapkáját. Senkinek sem szólt, hova tart, s elindult a városba. Közben a kocsinkat sikerült rákap­csoltatni egy Hidasnémetibe tartó szerelvényre. S már jó pár kilométert zakatoltunk, amikor észre vettük, hogy Mária Kassán maradt. Talán másfél órát álltunk már a csehszlovák határállo­máson. amikor fülkénk ajta­jában megjelent egy csehszlo­vák vámtiszt, oldalán Máriá­val. — Ügy látszik mégis csak léteznek egy IBUSZ csoport­ban is felelőtlen, degenerált alakok. — vallotta be önkriti­kusan. nagy kacagás közepet­te, az elveszettnek hitt budui asszony. Vincze Istvánnc Jól sikerült klubestet rendezett « napokban a: SBTC KlSZ-szer- ve c -.volt viaraifwiil. fut.hk beszélt sporlpti'jjnrnf'Ktnbl. Töb- b+k közölt efmondotta. hoefg a múlt. rendszerben csak ’nehéz kö­rülmények között tudott sportol­ni. illetne felkészülni egg-egg ver­senyre. Edzó nélkül, mostoha kö- rülntzéni/ek. h lányos felszerelés mellett nagy akaraterőre Dóit ßZÜkseye, hogy ott lehessen az bkkori idők legjobb húrom ma­rat honi futója kiűzött, akik fel­váltba nyerték a bajnokságokat. 'Az SBTC évente egy felszerelés­sel látta el. mely bizony a min­dennapos edzés következtében egy hónapig sem tartotté így sa­ját pénzén veit felszerelésben mént a versenyekre. Ennek elle­nére soha nem csüggedt el. Min­denkor a legsportszeriib.be a élt és önszorgalomból készült a ver­senyekre. Legszebb emléke a hagyomá­nyos kassoi nemzetközi verseny volt ahol Európa legjobb ver­senyzőit megelőzve, elsőnek sza­kította át a célszalagot. A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták az élményekben gazdag előadást, mely után Szeretni An­dor. a: SBTC KISZ-titkára egy könyvet adott át emlékül az \,örég” sportolónak. Ezután igen színvonalas szelle­mi öttusa következett. melyet Kiss Imre, az acélár ugyári kultúr- :otthon művészeti vezetője állított Öasze és vezetett le. A fiatal spor­az. SBTC-nél tolóknak alaposan meg kellett izzadni a pontokért. A klubest kellemes hangulatú Ttln cfíVHXdtságga 1 Végződött. .. A* SBTC . klubházában nem Sez ..v.oJ.t az első "jól sikerült KISZ rendezvény, amely elsősorban Szer érni Andor nagyszerű szerve­ző munkáját dicséri. Reméljük._ még több hasonlóról számolha­tunk be a következő időkben is olvasóinknak. írógép nagyságú radar készülék meg Jeannal, a sitanárral. Együtt jöttünk fel a hegyre és a lengyel emberekre jel­lemző egyszerűséggel, közvet­lenséggel szólított meg ben­nünket. S hogy mosolyogva magyaráztuk: magyarok va­gyunk. azt próbálta különféle jelekkel értésünkre adni. so­kat hallott hazánkról, sokra tartja barátságunkat. S a ha­talmas sziklák felett függő kis kocsi egy-kettóre átala­kult nyelvtanfolyammá. Jeant érthetően, a .,szakmájához” tartozó dolgok érdekelték leg­inkább. Milyen az idő nálunk, dozott az ismeretlen szóval, azután elégedett mosollyal raktározta el fejében. És így vettünk sorba ott a Lanov­kán csaknem valamennyi olyan szót, amely a tél egyik legkedvesebb sportjához, a sí­zéshez tartozik. Ö lengyel volt. rii magyarok, más nyel­vet beszéltünk és mégis nagy­szerűen megértettük egymást. — x — Esténként azután a Turis­ták Házának étterme benépe­sült a legkülönbözőbb nemze­A Turisták Háza. ahol esténként a legkülönbözőbb nem­zetiségű fiatalok szórakoztak hangulatos zene mellett van-e elegendő hó sízéshez, mennyibe kerül a sífelszere­lés? Majd térdére mutatott, s töri magyarsággal kérdezte: — Hogy mondják?... Rögtönzött szavalókórus vá­laszolt: — Térd! Ö meg egy darabig játsza­tiségil fiatalokkal. Karcsú lengyel leányok, angol, német, amerikai és magyar fiatalok színes, tarka öltözetben tán­colták a legmodernebb tánco­kat. Fiatalok voltak, felszaba­dultak, jókedviiek . . . — x — Még egy utolsó pillantás a hófedte Tátrára, s a vonat csöve nem egészen 20 centi­méter hosszú; -antennája egy móléi átmérőd ü. 21 és tel ki­logramm súlyú, a hajó árbo­cára szerelhető és leegyszerű­sített konstrukciója felesleges­sé teszi az antenna és az in­dikátor rézkábellel való ösz- szekapcsolását. A béremelésért és nagyobb fizetett szabadságért har­coló new-yorki nyomdászok sztrájkja sok lap megjelené­sét megbénította. A képen: sztrájk őrség a „New York He­rald Tribune" épülete előtt • (MTI Külföldi Képszolgálat) Az amerikai Raytheon gyár halászbárkák- és yachtok ré­szére olyan precíziós -radarkéT ■szüléket hoz forgalomba, amely nem nagyobb egy író­gépnél és 450 mérföldnyi kör­zetben jelzi a bójákat, vízi­járműveket, stb. A radar kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom