Nógrádi Népújság. 1963. február (19. évfolyam. 9-16. szám)

1963-02-16 / 13. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS ma LAPJA XIX. ÉVF., 13. SZÄM ARA: 60 FILLÉR 1963. FEBRUÁR 16. Á tavaszi feladatokról tanácskoztak a megyei tanács mezőgazdasági osztályán Megbeszélés volt február 13-án Salgótarjánban, a me­gyei tanácson, amelyen a me­gyei és a járási tanácsok me­zőgazdasági szakemberei, a Gépállomások Nógrád megyei Igazgatóságának képviselői vettek részt. A tanácskozáson Molnár Sándor, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának ve­zetője tájékoztatta a résztve­vőket a tavaszi feladatokról. Elmondotta, hogy még 14 ezer holdnyi földterület mély­szántásra vár, s 54 ezer hol­don el kell munkálni az őszi mélyszántást, 55 260 hold őszi vetést pedig fejtrágyázni kell. Ezenkívül jelentős területen el kell végezni a tervezett istállótrágyázást is. A tanácskozás résztvevői megvitatták, milyen szervezé­si intézkedések szükségesek ahhoz, hogy amikor az idő engedi, a megyében azonnal megindulhassanak a tavaszi munkálatok. A tanácskozás résztvevői elhatározták: a Hazafias Népfront segítségével meg­szervezik, hogy a megye 22 ezer hold rétterületén, a fű­hozam növelése érdekében márciusban elvégezzék a trá­gyázást és az ápolási munká­latokat. „A JII a szocializmus építése, a béke” Szerda délelőtt kedves ven­dég érkezett Salgótarjánba: Brutyó János elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a SZOT főtitká­ra, Nógrád megye képviselő- jelöltje, hogy találkozzék vá­lasztóival. Először Jakab Sán­dor elvtársnak, a Nógrád me­gyei pártbizottság első titká­rának és Jedlicska Gyula elvtársnak, a Salgótarjáni Vá­rosi Pártbizottság első titká­rának kíséretében meglátogat­ta a mt :* *e legnagyobb ipari üzemét, Salgótarjáni Acél­árugyárat, ahol a gyár veze­tői, Antal Gyula elvtárs igaz­gató, Szőcs Gyula elvtárs fő­mérnök, Tóth Károly elvtárs, a pártbizottság titkára és Miklós Mihály elvtárs, a szak­4 mai képviselők - a nép jelöltjei Ezután az acélárugyár zsú­folásig megtelt művelődési otthonában került sor a vá­lasztási nagygyűlésre. Tóth Károly elvtársnak, a gyár pártbizottság titkárának üd­vözlő szavai után Brutyó Já­nos elvtárs mondotta el ün­nepi beszédét. — Élve az alkalommal — kezdte bevezetőjében — át­adom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, valamint a forradalmi mun­kás-paraszt kormány testvéri üdvözletét és jókívánságait. — Ezután a február 24-i vá­lasztás jelentőségét méltatta, majd összegezte a jelölő gyű­lések tapasztalatait. Elmond­ta, hogy J a választópolgároknak or­szágosan több mint a fele vett részt a gyűléseken, Nógrád megyében pedig a választók 70 százaléka je­lent meg. De voltak olyan járások is — például a salgótarjáni —, Sok ügyes-bajos dologgal keresik napról-napra Krizsa- nyik Jánosné tsz-tag képvise­lőjelöltet az emberek. A nap minden órájában szívesen foglalkozik a gondokkal; tőle még senki sem ment el úgy, hogy ne segített volna. Pász­tóiak, vidékiek egyaránt bi­zalommal fordulnak hozzá, hiszen ezek az emberek vá­lasztották meg 1958-ban kép­viselőjüknek, s most is ők je­lölték az országgyűlésbe. Ica néni — mert így hív­ják a legtöbben — fáradha­tatlan. Segít szociális ügyek­ben, gondja van az új járdák építésére, sokat törődik az idős emberek bajával. Gyors, lelkiismeretes intézkedésével szervezeti fogadták. A rövid megbeszélésen An­tal elvtárs ismertette a gyár történetét, a felépítés óta megtett fejlődést, amely külö­nösen a felszabadulás után szembetűnő. A Salgótarjáni Acélárugyár, amely mintegy 10—12 ezer féle terméket állít elő, az utóbbi években egy­re több gyártmányt exportál. Míg 1961-ben a termékek­nek csak 2 százalékát szállították külföldre, ad­dig 1963-ban már 15 szá­zalékát exportálják. E növekedésben nagy része van annak a többszáz millió forintos rekonstrukciónak, amelynek első lépcsőjeként ahol a választópolgárok 82 százaléka vett részt a gyűlé­seken és hallgatta meg a be­számolókat. Különösen a nők érdeklődése fokozódott a tár­sadalmi élet kérdései iránt. A nők igen aktívan vettek részt a választási előkészüle­tekben. A jelölő gyűlések résztvevőinek például mint­egy 60 százaléka nő volt. — A mi jelöltjeink — mon­dotta Brutyó elvtárs — a ta­nácstagoktól kezdve az or­szággyűlési képviselőkig, a dolgozó nép jelöltjei, olyanok, akik ismerik a dolgozó nép problémáit és nemcsak a vá­lasztások előtt jelennek meg választóik körében, hanem máskor is, együtt örülnek an­nak, ami szép és jó, s ugyan­így együtt viselik a gondokat, bajokat is. Nógrád megyében ennek bizonyítéka, hogy csupán a megyei, járási és városi tanácstagok 1779 fogadónapot tartottak, s valamennyi tanács együt­tesen 13197 esetben szá­már sok ember arcáról letö­rölte a gondok redőit, s, há­lás mosolyt fakasztott ott is, ahol megelőzőleg a baj ho­nolt. Sokszor felkeresik a laká­sán is, amely mindig nyitva áll mindenki előtt. Szívesen fogadja a vendégeket, akik látogatóba érkeznek. Beszél­getni egy kicsit szűkebb éle­tükről, mindennpjukról, a vi­lág eseményeiről. Gyakran látogatnak el hozzá a jelölői apróbb-nagyobb bajaikkal. Ica néni segít, mindig csak segít. Képünk éppen akkor készült, mikor Petrik János­sal és családjával beszélge­tett a választásokról. már megvalósult az új hideg- hengermű. A vendégek a tájékoztatás után az acélárugyár vezetői­nek kíséretében felkeresték az egyes üzemeket. Különö­sen a hideghengermű új „szo­cialista” részlegében időztek sokat, s beszélgettek az ott dolgozó munkásokkal, mű­szakiakkal. A látogatás után a megtekintett üzemek poli­tikai, műszaki, és gazdasági vezetői, Brutyó János és Ja­kab Sándor elvtárs képvise­lőjelöltekkel, valamint Ür- mösi László elvtárs, pótkép- viselő-jelölttel megvitatták a gyár jelenlegi helyzetét, fej­lesztését, további útját, s a munkások, különösen a női dolgozók kéréseinek teljesíté­sét. molt be választóinak a végeztt munkáról. Brutyó elvtárs elmondotta, hogy sokan támadják a mi választási rendszerünket, az úgynevezett tiszta demokrá­cia jelszavait hangoztatják. Mi tudjuk, hogy mit jelent ez, hiszen 1939-ben például 10 millió magyar állampolgár közül csak 2 milliónak volt szavazati joga, de ezek is csak az urak közül választhat­tak. Az 1939-ben megválasz­tott parlamentben a „dolgo­zók érdekeit” 87 földbirtokos, 40 főpap, 15 bankigazgató és nagyiparos „képviselte”. Bá­ró Prónay György 1938-ban Brutyó elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a felszabadulás után a nép képviselői, akik a dol­gozó emberek soraiból kerül­tek ki, sokkal többet tettek négy év alatt a dolgozókért, mint a múltban bármi fajta rendszer képviselői. Nógrád megyében például a legutóbbi négy év alatt 50 százalékkal csökkent a gyermekhalandóság, két­szeresére emelkedett a bölcsödéi férőhelyek szá­ma. Ma nem az a helyzet, amit Vásári József felsőházi tag 1932-ben többek között mon­dott: „A tél folyamán végig jártam több falut, s akárhány házban voltam, egyetlen pen­gőt nem lehetett találni, a gyermekek nem tudtak egész télen kimenni, mert nem volt meg a ruházatuk.” Ma ezek­ben a falvakban — bár elég sok a gond — van elegendő ennivaló és ruha, s pénz is A gyermekek öltözködése semmiben sem különbözik a városiakétól. 1928-ban tartot­tak egy vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy 10 ezer főisko­lai hallgató közül 4 ezer sa­ját magára volt utalva, 1100 állandóan beteg volt, 2700 egész évben nem olvasott új­ságot, 950 egyszer sem evett reggelit. 900-nak nem volt télikabátja, s 5 ezer közülük egyszer sem volt színházban. Ma ilyen- helyzet elképzelhe­tetlen. — A jelölő gyűléseken — emlékeztetett Brutyó elvtárs — igen sok szó esett a lakás­kérdésről. Vannak még csa­ládok a megyében, de Salgó­tarjánban is, akiknek súlyos a lakáshelyzetük. Ez országos probléma, de egyre enyhül, választójogi törvényjavaslatot terjesztett elő, s így indokol­ta: „Az én javaslatom nem zárja ki a világháborúban érdemeket szerzetteket, az al­tiszt, vagy a rendi fokozatot elért egyéneket, nem zárja ki a frontharcosokat, és az ön­álló iparosokat, de kizárja a bányászoknál alkalmazott munkásokat, kizárja az ipari munkásokat, a kereskedelmi életben négy elemivel bíró alkalmazottakat, a közlekedé­si alkalmazottakat és az ipari napszámosokat.” S valóban ezt is tették. S az az Eckhardt Tibor, aki most Amerikából magyarázza nekünk, hogy mi a demokrácia, annak idején azt írta erről a választási tör­vényről, hogy „kimaradtak belőle a csavargók, akik or­szágot, világot járnak, akik­nek se házuk, se hazájuk nincsen”, tehát a munkások és parasztok. S hogy nem sajnálták a csalók választási törvény megvalósítására a pénzt, arra csak egy példát: Sztranyovszky Sándor — a későbbi korruptságáról híres belügyminiszter többek kö­zött a következőket írta 1922- ben Bethlennek: „Pénzre még szükségünk van, ma úgy ál­lunk: erősen hiszem, hogy mind a het hivatalos jelöltet be tudom hozni, hp a szük­séges anyagiak rendelkezé­sűnkre fognak állhi. Anya­giakon a győzelemnek nem szabad múlnia.” A pénzt per­sze megkapta. De hogy ezek a képviselők hogyan tevé­kenykedtek, arról a megye választópolgárai jobban tud­nának beszélni. hiszen a múlt években nagy erőfeszítéseket tettünk és táv­lati terveink pedig a végle­ges megoldást tűzik ki célul. Salgótarjánban 1958-tól 1961-ig 971 lakás épült. Befejeződött a régi vásár­tér építése, ahol mintegy ezer család kapott lakó­helyet. A megyében négy, év alatt 6651 új lakásba költözhettek be a dolgo­zók. * A régi rendszerben ennyi la­kást évtizedekig nem építet­tek. 1935-ben Budapesten kimutatták, hogy 12 270 üres lakás van. Ebből 6 ezer 2 szo­bás, 3 ezer 3 szobás, a többi pedig ettől nagyobb volt. Szoba-konyhás_ egy sem volt üres. Vajon az emberek sze­rettek hatod-, meg tizedma- gukkal szoba-konyhás lakás­ban élni? Nem! Az ok az volt, hogy nem tellett lakbérre. Ma a nógrádi lakásigénylők kö­zül senki sem félne beköl­tözni két-három szobás lakás­ba azzal, hogy magas lesz a bér. Brutyó elvtárs ezután a Salgótarjáni Acélárugyár fej­lesztésére fordított összegeket ismertette, majd kijelentette, hogy az új hideghengermű további kiegészítő beruházá­sokkal a második ötéves tervben befejezésre kerül, s Közép-Európa legkorszerűbb hideg szalaghengersora lesz. Az acélárugyár igen sok szo­ciális és kulturális beruházást kap, valamint többmillió fo­rintot fordítanak munkásvé­delemre. Befejezésül megem­lítette, hogy a múlt években tovább fejlődött a szocialista de­mokrácia és a szocialista törvényesség mind az ipar­ban, mind a mezőgazda­ságban, egész államren­dünkben. A mi törvényeink mindenkire egyformán érvényesek, s nincs joga senkinek, sem gyárigazgatónak, sem tanács- titkárnak, sem országgyűlési képviselőnek, vagy egyszerű dolgozónak megsérteni, sem­mibe venni. Végezetül Brutyó elvtárs hangsúlyozta: a mi társadal­mi rendszerünknek a munka, a béke az éltető eleme. A mi programunk: a szocializmus építése, a béke. Támogatunk minden olyan törekvést, amely a béke ügyét szolgálja. Ha elérkezik a szavazás nap­Brutyó János elvtárs, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára, Nógrád megye listavezető országgyű­lési képviselőjelöltje csütörtö­kön a pásztói járás mezőgaz­dasági nagyüzemeiben tett lá­togatást. Elkísérték őt útjára Alics János, az MSZMP Hóg- rád megyei Bizottságának tit­kára, Házikó János, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, a járási párt, ta­nács és Hazafias Népfront vezetői. Brutyó elvtárs útjának első állomása Erdőkürt volt, ahol a 2300 holdon gazdálkodó No­vember 7 Termelőszövetkezet tagjai zárszámadási közgyű­lést tartottak. Brutyó elvtárs nagy érdeklődéssel hallgatta Bámai Jánosnak, a közös gazdaság elnökének beszámo­lóját, a November 7 Termelő- szövetkezet egyéves munkájá­ról. A termelőszövetkezetben a rendkívüli aszályos időjárás ellenére is a gabonafélék holdankénti átlaga meghalad­ja az országos átlagot, s a termelőszövetkezeti ta­gok lelkiismeretes, szor­galmas munkája eredmé­nyeképpen 3 millió 244 ezerre növekedett a közös gazdaság tiszta vagyona. Emellett a közös gazdaság­ban megfelelő jövedelemhez jutottak a termelőszövetkeze­ti tagok is. Brutyó elvtárs hozzászólásá­ban elismeréssel nyilatkozott a szövetkezeti tagok, különös­képpen a közösben dolgozó asszonytagok szorgalmáról, lelkiismeretes munkájáról, akik bíznak a közösben, hi­szen az éjszakákba nyúló töp­rengések helyett a munkát választották, mert boldogulni akarnak és erre a szövetke­zetben meg van minden le­hetőség. A délutáni órákbn Brutyó elvtárs a Sziráki Állami Gaz­daságba látogatott, ahol Pot- homik József elvtárs, a Nóg­Csütörtökön délután a Sal­gótarjáni Üveggyár művelődé­si otthonának nagytermében mintegy 450 választópolgár előtt tartott választási gyű­lést Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára, Nógrád megye ország- gyűlési képviselő jelöltje. Jakab elvtárs előadásában ja, a dolgozók minden bi­zonnyal kinyilvánítják, le­adott szavazataikkal bebizo­nyítják, hogy ezt a politikát érdemes támogatni, érdemes folytatni, — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét. A nagygyűlés után Brutyó János elvtárs, Jakab Sándor és Jedlicska Gyula elvtársak, valamint Sándor István elv­társ, az SZMT vezető titkára és Szabó István elvtárs, az MSZMP salgótarjáni járási titkára kíséretében eleget tett a mizserfai bányászok meg­hívásának, akik a bányatele­pi művelődési otthonban fo­gadták és megvitatták vele a bánya és a lakótelep tovább­fejlesztésének problémáit. rádi Szénbányászati Tröszt igazgatója, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a község párt és tanácsvezetői fogadták a vendégeket. Cs. Nagy László, a Sziráki Álla­mi Gazdaság igazgatója és a helyi Uj Tavasz Termelőszö­vetkezet elnöke, a .község T lenlegi helyzetéről; jövőjére. tájékoztatta Nógrád megye képviselőjelöltjét. Elmondot­ta többek között, hogy az ál­lami gazdaság a nagy száraz­ság ellenére is megmutatta a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyét. A gazdaságban az állat- tenyésztés, különösen a hízósertés és vágómarha értékesítés 3 millió fo­rint többletjövedelmet hozott tavaly. Ebből az összegből pótolni tudták azt a terméskiesést, amelyet a növénytermesztés­ben okozott az aszály. A képviselőjelölt este nagy­gyűlésen találkozott Palotás község dolgozóival. A műve­lődési otthon nagytermét zsú­folásig megtöltötték a palotá­st férfiak, asszonvok, fiata­lok, öregek, de többen^ jöttek a szomszédos községből, He- halomból is. Tgv a nagvg””- lés résztvevőinek jó része a- előcsarnokból. a folvosón hallgatta végig Brutyó elvtárs beszédét. Brutvó elvtárs töb­bek között elmondotta, hogv Palotás község mindig hirer volt lelkiismeretes, szorgal­mas munkájáról. Ezt bizonvf*- iák a Május 1 Termelőszövet­kezet eredménvei is. hiszen a nagv beruházások ellenére is 43 forint a munkaegység ér­téke a közös gazdaságban. Ilyen lelkiismeretességet várt pártunk és kormá­nyunk Palo*ás község né­pétől a választások ide­jén is — fejezte be nagv tetszéssel fogadott beszédét Brutyó elv­társ. szólott a mostani választás jelentőségéről, öszehasonlítást tett a korábbi évek, a múlt­rendszerbeli és a mostani vá­lasztások között. A többi kö­zött foglalkozott néhány idő­szerű nemzetközi kérdéssel, a szocialista tábor fejlődésével. Választ adott a gyár dolgozói által felvetett több kérdésre is. Brutyó János elvtárs választási nagygyűlése Salgótarjánban bizottság elnöke A megye lakóinak jóléte is emelkedett Brutyó János elvtárs látogatása a pásztói Járásban-------------------------------------­J akab Sándor elvtárs tartott választási gyűlést a Salgótarjáni Üveggyárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom