Nógrádi Népújság. 1963. február (19. évfolyam. 9-16. szám)
1963-02-20 / 14. szám
4 NÓGRÁDINEPÜJSAG 1963. február 20. i NYIKOLAJ TYIHONOV: A Vörös Hadsereg Hűs árnyékáb»n eljátszott a gyermek. Zsongott a város, zsongott a világ — Nincs hadsereg, amelyet úgy szeretnél Mint ezt, a béke s munka paizsát. Járd be a földet, fürkéssze a kétely, Vallassa meg a régi-régi kort, Nincs hadsereg, mely valaha a néppel, Mint a mienk, oly mélyen összeforrt. Vas-üstökös volt, vad fasiszta horda, Mely szép hazáikban dúlva megjelent, Nincs hadsereg, mely porba zúzta volna Ezt az üstököst, úgy, mint a mienk. Őrjöngő a harc a tűzben és borúban, Sohase forrt így forró életünk — Nincs hadsereg, melynek a háborúban Olyan vezére Volna, mint nekünk. A szabadság a népek szomjú álma, És Európát marja a idő — Nincs hadsereg, amelynek igazsága Igazságoddal összemérhető. (Kardos László fordítása.) Korszerűsítik az eresztvértifi túrista-szállót Campingtábort létesítenek — Bővítik a megye idegenforgalmát A tavasz közeledtével egyre gyorsulóbb ütemben indulnak meg az előkészületi munkálatok az idegenforgalmi hivatalnál és a hozzátartozó szálláshelyeken. A tavasszal megkezdődik az új évad is, amely nagyobb munkát követel minden eddiginél a hivataltól. Mint ismeretes az elmúlt év január első napjával kezdte meg működését a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal és az év második felétől, július 20-tól üzemel az eresztvényi túristaszálló is. Tavaly december végéig 2209 személy 5755 éjszakát töltött a szálláson. Salgótarjánban jelenleg 17 szállásadó 43 férőhellyel várja a városba érkező túristákat, kirándulókat, hivatalos ügyben itt tartókodó vendégeket. 1962. második felében 2172 személy 4604 éjszakát töltött a fizetővendégszolgálat által biztosított szálláshelyeken. Most már készülnek a vállalatnál az új szezonra. Igaz, hogy az idegenforgalmi szempontból kevésbé forgalmas napokon is kihasznált az eresztvényi túrstaszálló, mert háromhetes turnusokban termelőszövetkezeti tanfolyamot tartanak ott, de bejelentették érkezésüket az ország különböző vidékeiről Nógrád megyébe vágyók is. így például Salgótarjánban tölt pár napot a nagykanizsai Rozgonyi gimnázium tanuló ifjúsága, a városba látogatnak majd budapesti diákok a debreceni Bethlen Gábor technikum fiataljai, siófoki tanulók és a szegedi pedagógiai főiskola hallgatói is. Az egyre növekvő érdeklődés szükségessé teszi a túristaszálló korszerűsítését. Parkírozzák a környéket, lebontják a festői hatást rontó melléképületeket és egy nyolc lakásos épület átvételével az igényeknek megfelelően bővítik is majd. Ezenkívül a megye számos idegenforgalmilag jelentős helyén végeznek korszerűsítési, átalakítási munkálatokat, így Diósjenőn az idei szezonban camping-tábort létesítenek. De sátrakat állítanak fel a nyári hetekben Saigon is. Bekapcsolják az idén az idegenforgalomba a szépfekvésű lpolytarnóc községet. Salgótarjánba érkező túristák számára félnapos egynapos programot dolgoznak ki. Megszervezik a fizetővendégszolgálatot Diósjenőn és Bánk községekben. I Az idegenforgalmi hivatal mostani helyisége meglehetősen szűk már az egyre növekvő igények kielégítésére. Örömmel közölték, hogy az új művelődési otthonban 100 négyzetméteres területet kap majd a hivatal. Elsősorban az autózókat és a gyűjtőket érdekli az, hogy a hivatalban beszerezhetők a más megyékre vonatkozó idegenforgalmi könyvek, bőröndcímkék és különböző emléktárgyak is. A feladatok között szerepel idegenvezetők alkalmazása is. Ezt különösen a városba látogató első külföldi, a szovjet túristacsoport kalauzolása során szerzett tapasztalatok tették szükségessé. A közeli hetekben egyébként még két újabb szovjet túristacsoport látogatását várják. Az idegen- vezetők bizonyos tiszteletdíj fejében kalauzolják majd a vendégeket. A személyek kijelölésénél elsősorban nyugdíjas értelmiségiekre gondolnak. E tervek, feladatok megvalósítása szerepel most az elsők között az idegenforgalom új évadjának elején.--------------------------------------N égyszáz tanulót képeznek az idén a Balassagyarmati Mezőgazdasági Szakiskolában Harminckét tantermet építenek az idén a megyében Az idén jelentősen növekszik az építendő tantermek száma; Az állam tantermenként 60 ezer forint támogatást nyújt a községfejlesztésből tervezett építési összegekhez; Míg az elmúlt esztendőben 12 új tanterem épült, 1963- ban már 32 tanterem építése szerepel a tervben; A legszélesebb körű társadalmi összefogás az iskolák építésénél mutatkozik meg. Rétságon az öt tantermes iskola építéséhez 60 ezer forint társadalmi munkát ajánlottak fel a község lakói. Nógrádsáp községben az iskola építéséhez 40 ezer forint társadalmi munkát és 5]S ezer forint értékű helyi anyagot biztosít a lakosság; GONDOLKODÓ LEÁNY (Radics István rajza) A magyar-szovjet barátsági szerződés évfordulóján Hétfőn este bensőséges hangulatban emlékeztek meg a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában a szovjet Vörös Hadsereg megalakulásának 45. és a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 15. évfordulójáról. A művelődési ház klubhelyiségében rendezett emlékesten Falati Mihály, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság megyei titkára köszöntötte az MSZMP városi bizottsága, az MSZBT, valamint a művelődési ház nevében a szovjet és magyar vendégeket, majd Koréin Mihály ezredes méltatta a két évforduló jelentőségét. Beszélt a Vörös Hadsereg megalakulásának körülményeiről, a szovjet állam hatalmának megszilárdulásában döntő jelentőségű történelmi szerepéről, a Nagy Honvédő Háborúban végrehajtott dicsőséges fegyvertényeiről, ■ a népek felszabadításában vállalt áldozatos harcáról, amely népünk szabadságát is kivívta. Ez a hadsereg, Lenin újtípusú hadserege azért győzedelmeskedhetett a proletár- diktatúra megvédésének éveiben s a második világháború véres küzdelmeiben, mert az egész szovjet nép szeretetét és támogatását élvezi. A magyar dolgozó nép nemcsak szabadsága kivívását köszönheti ennek a hadseregnek, hanem azt is, hogy segítséget adott e szabadság megvédel- mezéséhez 1936-ban, az ellen- forradalom napjaiban külső és belső ellenségeinkkel szemben. Erre a hadseregre a világbéke megtartásában jelenleg is hatalmas feladat hárul. Méltatta Koréin elvtárs a magyar és szovjet nép között 1948. február 18-án Moszkvában megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés jelentőségét. A szerződés megkötése óta népeink kapcsolata értékes tartalmat nyert, ügyünk közös és elválaszthatatlan. Ez a kapcsolat csak méginkább erősödött, megbe- csültté vált, amióta megszán bódultunk a dogmatizmus frázisaitól. A szovjet vendégek nevében felszólaló alezredes az egész szovjet nép nevében mondott rövid köszöntőt a két nép barátságára és megbonthatatlan szövetségére. Az emlékest második részében a Szovjet hazámat szolgálom című filmet vetítették a vendégeknek. A balassagyarmati Mezőgazdasági Szakiskolában 400 tanuló vesz részt háromhónapos szakoktatásban. Mint ismeretes a termelőszövetkezeteknél, állami gazdaságoknál szerződött tanulók évenként három hónapot elméleti szakképzéssel töltenek; A szakiskolában évenként három csoportot részesítenek szakoktatásban. Ezenkívül 6 kihelyezett osztály is működik majd. Ebből 2 Pásztón, 2 az Űjmajori Tangazdaságban. 2 pedig Szirákon nyílik meg. cA karancs ke szí ItanffoeTsetujrúl Február 10-én, vasárnap — mint már szerdai számunkban közöltük — nagyjelentőségű kulturális esemény tanúi lehettek Karancskesziben a falu lakói. László László általános iskolai tanító lelkesedése igen szép zenei műsort hozott össze, fáradságot nem ismerő munkájával. Két ifjúsági kórus munkáját irányítja és ennek eredményeit ezen a hangversenyen mérhettük le. Gyermekkara jó hanganyaggal rendelkezik és igen ’elkes előadásban hallottuk tőlük Behár: Május című dalát és Bárdos: Rétre hivoga- tóját. A KISZ vegyes kar igényesebb műsorral lépett Karancs- keszi közönsége elé. Ezek között megtalálhatók a jól hangzó kórusok megalapozott tónusát segítő madrigálok mellett a klasszikus és romantikus szerzők művei is és természetesen szívesen nyúlnak a munkásmozgalmi harcokat idéző dalokhoz is. Műsorukból talán Beethoven: Tavaszi énekét, Bárdos: Tiszai dallamok c. művét és Novikov: Ha dalba kezdünk c dalát emelhetnénk ki. Különösen megkapó volt ezeknek a fiataloknak lendületes éneklése, mely nagy segítséget adhat az együttes további fejlődéséhez. Érdemes lenne a járás kulturális vezetőinek komolyan foglalkozni ennek a községiek művelődéspolitikájával, hisz ahol egy komoly zenei hangversenyre telt ház várja az előadókat — ami még Balassagyarmaton, vagy Salgótarjánban is ritka —, ott bizonyára megvan a megfelelő érdeklődés és igény. A kitűnő kórushangversenyt Sztermen József általános iskolai igazgató közvetlen hangú bevezető szavai nyitották meg. Méltó kerete volt ez a hangverseny annak a kedves aktusnak, amikor szünet után Oravecz József né elvtársnő, a KISZ megyei bizottsága részéről értékes magnetofont ajándékozott a helyi KISZ- bizottságnak a társadalmi és kulturális munkában elért kiváló eredményéért. A hangversenyen az egyes kórusszámok között a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanárai szerepeltek, akik a hangszeres irodalom néhány gyöngyszemét tolmácsolták a hallgatóságnak. Virág László Bach egy húrra írt Áriáját játszotta hegedűn, majd szünet után két közismert művet adott elő, Fibich: Poem-ját és a népszerű Drigo: Szerenádot. Bor- sányi Mátyás Gossect Gavott- jával, Köhjer: Pillangó című művével és Bartók: Három csíkmegyei népdalával aratott méltó sikert, melyet fokozott az is, hogy ritkán hallható hangszeren, fuvolán szólaltatta meg az említett műveket. Szűts Pál gordonkán adta elő Borodin Szerenádját és Popper Gavottját. Különösen az utóbbinak virtuóz előadása ragadta tapsra a közönséget. Hubay: a cremónai hegedűs és Vecsey: Valse Triste sikeres előadása Füzes Zsigmond nevéhez fűződik. Baráti körben poha- razgatás közben hallottam a történetet: — Elmondom, ha nem nevettek ki érte — mondta barátunk — és kérdően nézett ránk. — Mondd, csak mondd, dehogy nevetünk ki — biztattuk őt mosolyogva és kényelmesen dőltünk hátra a klub pár- nás foteljaiban. Barátunk aprókat kö- hintve hozzáfogott mon- dókájához. — x — A választás előtti idők — kezdte barátunk — eszembe juttatnak egy gyermekkori emléket. Akkor is választottak a megyében, egy kortesvers emlékeztet erre, ami Knobnak és Mocsárinak, megyénk akkori képviselőjelöltjeinek állít eméket a képzelet „magasröptű” rímfaragásával és „mély” mondanivalójával. Arról, hogy választás van, a teniszpályán hallottam először, ahová én nem teniszezni, hanem az akkori idők rendje szerint „labdát szedni” jártam. Ha jól emlékszem, a Szente főtanácsos úr fia említette hasonszőrű barátjának, hogy választás lesz, a következő szavak kíséretében: , „Most lesz nekem jó világ, öregem. Ilyenkor a papám állandóan Pesten van és én fütyülök a sulira, csak teniszezni járok...” Egyébként tőle hallottam azt a kortes-verset is, amire már írásom elején utaltam és amit leírni nem lehet, mert nem tűr nyomdafestéket. Mi a fene az a választás, ami olyan nagy Örömet szerez a Szente gyereknek, — morfondíroztam magamban. Meg 3Léi penqó is kérdeztem az öreg Bazsót, a teniszpálya gondnokát, aki felvilágosított erről. — A választás fiam? hm, hm ... hát az vá- lasztá.s, de most már ne sokat kérdezz, mert kupán váglak... No, ezzel nem sokat tudtam meg. Hanem, amikor vége lett a délelőtti teniszpartinak, egy rövid ebédszünet közben mégis elmagyarázta Bazsó bátyám a választást. — Ha nem tudnátok, a választás az valami olyan nagy „demokratikus” esemény az állam életében, ami erősíti a király nélküli királyságot azzal, hogy a szegény ember azt válassza meg képviselőjének az országházba, akit ő nem akar, viszont azt nem válassza meg, akit 6 akar. Ezt nagyon gyorsan, hadarva mondta el és mi. akik körülötte ültünk, nem is nagyon értettük. Törtük gyermekfejünket az akkor még komplikáltnak tűnő válaszon. Kovács Jancsi, aki csavaros eszű legényke volt, hiszen két évvel idősebb volt nálunk, arra kérte az öreget, hogy magyarázza meg ne-' künk bővebben a választást, hiszen az ebédszünet végéig még van időnk. Az öreg el is magyarázta. Én ekkor tudtam meg, hogy mi a választás és azt a tanulságot vontam belőle, hogy csak a gazdagokat lehet az országházába választani és teszem fél, hiába akarom én majd az öreg Bazsót, sajnos, nem lehet — Hej, fiúk — mondta akkor az öreg —, majd tudnám, mit kellene tenni ott, sok más, hozzám hasonló munkásemberrel, elvennénk a gazdagok pénzét a szegények részére. — De nem adnám oda, — mondta a Varga fiú, akit mi gyermekek csak „durhó” néven szólítottunk, mert feje nagyon hasonlított a durhó szilvához. — Nem-e. — így az öreg. — Hát majd elvennénk erőszakkal — mondta. — Ugye fiam? — kérdezte tőlem nagyot kacsintva. — Igen — mondtam lelkesen — és kilyukasztanánk a bőrüket, ha nem adnák ide — mondtam az előző nap olvasott ponyvaregényből vett szavakkal. — No, no fiam, csak lassan a testtel és most már munkára fel, szaladjon a fürge láb a labda után, mert kupán váglak benneteket! Ahogy mondtam, én magam leszűrtem a tanulságot ebből a beszélgetésből és megfogadtam: elvesszük a gazdagoktól a pénzt, ha bent vagyunk az országházban, ha nem. Munka után ezt meg is tanácskoztam a Kovács Jancsival és hazafelé menet az újtelepnek nevezett városrész egyik házának ablakán a következő szövegű levelet dobtuk be: „Ha holnap reggel 6 óra előtt 10 perccel nem tesz le két pengőt a háza előtti járdaszegélyre, akkor...” — és jöttek a legszörnyűbb figyelmeztetések, még szörnyűbb aláírással. Egész éjjel töprengtünk, vajon leteszi-e a „gazdag” ember a két pengőt reggel a járda- szegélyre. Eljött a reggel és minekünk ott kellett a gazdag ember háza előtt elmenni a teniszpályára, Ejhol a járda- szegélyen ' egész biztosan ott lesz a két pengő. Én voltam a bátrabb, Feri három lépéssel mögöttem jött, zsíroskenyerét a hóna alá szorítva, aggódó szavakat motyogott, nagy, félő szemeinek pillantását a hátam közepén éreztem. — Minek szövetkeztem én ilyen fiúval, hogyan akar ez majd képviselő lenni, valamikor — morfondíroztam magamban —. ha így fél most is. De amikor körülbelül egészen közel értünk a gazdag ember házához, nekem is torkomon akadt a reggeli füttyszó, mert megláttam, a gazdag embernek az utcára tekintő fejét. Haragosan csillogtak vizslató szemei. Egy pillanatra megtorpantam, úgy, hogy Feri hátulról rámesett, majd a kezét elkapva, bátran inlultam, magam után húzva Ferit. Ahogy a kapu előtt haladunk el. látom, a gazdag ember meggörnyedve néz minket, hátradugott kezében jókora fütyköst szorongat. És ekkor Feri, a gyáva kukac, olyan hőstet- re ragadtatta magát, amit soha fel nem tételeztem volna róla. Hogy időt nyerjünk és felvegyem a két pengőt a járdaszegélyről, megállt és megkérdezte az öreget: — Bácsi kérem, nem tetszik tudni hány óra? Míg az öreg az óráját nézte, az én szemem a járdaszegélyre tapadt és kereste a pénzt. De hiába, nem volt az ott. Ellenben a bot vége már ott volt a hátam közepén és hallottam az öreg hangját. — Hát ti vagytok azok a csibészek, akik ki akarnak fosztani engem! Nesze egy pengő, nesze a második, de azt már én nem fogadtam el, mert a lábam vitt, egyre gyorsabban a teniszpálya felé. Mögöttem Feri barátom meztelen lábának csattogását és a gazdag ember gurgulázó nevetését hallottam ... — x — Elmúlt a gyermekkor, letűnt Knob és letűnt Mocsári. Meghalt öreg Bazsó is, akit én képviselőnek szántam az országházba. Nyoma veszett a „gazdag” embernek is, nincs két éve már a mi „szigorú és nagyigényű” követeléseinknek. Ha élne az öreg Bazsó, most élne csak igazán. Talán ott ülne az országházban és huncut szemével rám kacsintva mondaná: „No fiam, most már tudom, mit kell tenni!” Barátunk felemelte poharát: „Igyunk hát mi is az öreg Bazsó emlékére, aki ha most élne, tudná mit kellene tenni!” És ittunk. — Most pedig igyunk azoknak a Bazsóknak az egészségére, akik most ott, az Országházban jól tudják, mit kell tenniük! GODÓ LÁSZLÓ
