Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-19 / 5. szám

I 4 NÖGRÄDINEPOJSÄC 1963. január 19. Pályi László: ÜZENET (A föld fiai a gyárak fiaihoz) ■.. Csak elültetni nem elég a fát — gondozni is kell. ölni kártevőit és nyesegetni vadhajtásait, hogy felnőjön, s gyümölcse mosolygásával kacagjon ránk. és boldogítsa sorsunk... Megszülni csak s mindjárt magára hagyni nem lehet az apró gyermeket, az önmagában gyönge-tehetetlent — mellette kell biz’ állni még sokáig, s bajlódni véle, emberré nevelni, a szülésnél százszorta nehezebb ... Segítettétek létünk újszülöttjét világrahozni: bábáskodtatok — és — hogy ne fájjon annyira a szülés — okos szavakkal agitáltatok. A Gyermek meglett — és elégedetten ti az üzembe visszamentetek, és azt hittétek: könnyebb lett a sorsunk, pedig a lelkünk lett csak nehezebb. A lélek volt mindig a legkeményebb, legérzékenyebb s legdrágább anyag, s e nyersanyagból — új idők szobrásza — eszme-vésővel új embert farag e kor képére és hasonmására — az életünk az alkotóműhely, s a vésővel, ha összekoccan lelkünk: szikrázik még és sajog és tüzel. Jó lenne hát, ha eljönnétek közénk gyakorta most is, széttekinteni: a gondunk mennyi, nő-e már a Gyermek, s miben tudnátok most segíteni? S jó lenne néha, ha megkérdeznétek: a homlokunkon mért mélyül a ránc, miért hagyják el fiaink a földet, mért űzi őket hozzátok a láz? Jó lenne sokszor rendre elsorolni, hogy gond bizony van még itt rengeteg, s jó lenne sokszor együtt megbeszélni, hogy ezt, vagy azt miképp is oldja meg az értelem s a szív (mert dolgainkban együtt tudhatnak bölcsen dönteni), úgy várunk rátok, mint sűrű esőre várnak vidékünk tikkadt földjei, mert elültem nem elég a fát — gondozni is kell. ölni kártevőit és nyesegetni vadhajtásait, hogy felnőjön s gyümölcse mosolyával kacagjon ránk és boldogítsa sorsunk. Megszülni csak s mindjárt magára hagyni nem lehet az apró gyermeket, az önmagában gyönge- tehetetlent — mellette kell biz’ állni még sokáig, s bajlódni véle, emberré nevelni, a szülésnél százszorta nehezebb... Gyermek vetélkedő Salgótarjánban A Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Háza a Sztahanov úti általános iskolával kötött szocialista szerződés szelle­mében e hét szerdáján Sza­bó Istvánná és Rákóczi Ist­ván peadgógusok közreműkö­désével rendkívül nagy ér­deklődéssel kísért vetélkedőt rendezett a gyermek szakkö­rök részére. A vetélkedő során több, mint száz gyermek mérte össze tudását a tanulmányi anyagból. A hasznos cél: a tanulmányi szint emelése, az érdeklődés fokozása a törté­nelmi, földrajzi, biológiai, ► művészeti és egyéb ismeretek iránt. Az acélárugyári művelődési ház ebben az esztendőben meg öt gyermekvetélkedőt rendez. A színházi bérletakció sikere Hírt adtunk arról, hogy a salgótarjáni József Attila művelődési otthon bérletak­ciót hirdetett a Déryné Szín­ház előadásaira. A bérleti felhívás igen nagy érdeklődést váltott ki a szinházkedvelők körében s a szervezés meglepően szép eredménnyel járt. A műve­lődési otthon 400 ülőhelyé­ből eddig 310 talált állandó gazdára és még mindig to­vábbi érdeklődés tapasztalha­tó a bérletek iránt. Olyanok is vannak az állandó bérlő­kön kívül vagy negyvenen, akik munkakötöttségük miatt csonka bérletet vásároltak. A bérletek egy részét, — mintegy 20 százalékát, — kü­lönféle üzemek szakszerve­zetei és KISZ-szervezetei vásárolták meg, hogy a to­vábbiakban ezekkel jutalmaz­zák eredményesen dolgozó aktíváikat. A bérleti sorozatban meg­hirdetett előadások műfaji­lag is változatos bemutatók­nak Ígérkeznek és általában nagy tetszésre találtak. HAJÓK a kikötőben (Pataki József rajza) ■ VIZSGA A SZÉCSÉNYI TECHNIKUMBAN Tüzet okozott a könnyelműség Halló! Tűzoltóság?... Itt épületet és a benne elhelye­Karancslapujtő! Jöjjenek azonnal, mert ég a százas is­tálló ... Veszélyben vannak a növendékmarhák! Hétfőn reggel hat óra előtt tíz perccel kapták a riasztást a salgótarjáni tűzoltók és pil­lanatok múlva már három gépjármű fecskendővel ro­bogtak ki a laktanyából. Mi­re azonban Karancslapujtőre értek, az Űj Barázda Tsz ma­jorjában már csökkent a tűz­veszély, a tűzoltóknak kevés feladatuk akadt. Befejezték az oltást, megtettek minden biztonsági intézkedést, majd valamivel kilenc óra előtt be­vonultak salgótarjáni állomás­helyükre. Az istállóban vi­szonylag kevés kár keletke­zett, az értékes növendékmar­hák sértetlenek maradtak. A tüzet az okozta, hogy az egyik tehenész, a befagyott vízcsapot égő szalmacsóvával igyekezett kiolvasztani s a lángok a padlásra vezető cső köré melegítőül tekercselt szalmafonaton átterjedtek a padlástéren szétszórt szalmá­ra, innen pedig a favázas te­tőszerkezetre. Csakhamar tü­zet fogtak a gerendák is. Sű­rű füst terjedt végig a völ­gyön, géppuskasorozatként pattogott az átízzott palatető, köteleiket szaggatták a meg­riadt növendékállatok. Hat állatgondozó tartózko­dott a majorban, öten nyom­ban az oltáshoz láttak, egy a faluba szaladt, hogy riassza a tsz-tagságot. Néhány perc múlva már vödrökkel és kö­télvágó késekkel rohantak a tűz színhelyére a tsz-tagok és a pihenőben otthon tartóz­kodó bányászok, gyári mun­kások. Lipták József tsz-elnök és Fazekas Márton főagronó- mus irányításával oltották, fékezték a tüzet. Mintegy kétszáz asszony és férfi gyors beavatkozásával sikerült meg­menteni a szövetkezet fiatal üszőit. Mire a riasztott, tűzoltók megérkeztek, már csak a nádpallóból vont tűzfal láns golt. A szövetkezetiek és a ^tlubeliek ébersége, helytál­lta megóvta a milliós értékű zett jószágokat. Az összefogás ereje diadal­maskodott a pusztító elem fölött. A kár hivatalos felmé­rése még nem történt meg, a szövetkezet vezetői 10—15 ezer forintra becsülik. S a tűzeset egy nagy tanul­sággal is szolgál: ne fogjunk könnyelműen a nyílt láng használatához. Nemrégiben a ságújfalui szeszfőzdében oko­zott tüzet a jégolvasztási „kí­sérlet”, most pedig Karancs- lapujtön támadt tűz kísérte­tiesen hasonló módon. A vizsgálat folyik és a könnyelmű tehenészt felelős­ségre vonják. A Szécsényi Mezőgazdasági Technikumban nem kongtak üresen a tantermek a téli szünet alatt. Itt még akkor is javában zajlott az élet, a levelező hallgatók év végi vizsgája, és a szakmunkások 3 hónapos tanfolyama, a ne­velők mintegy 50—60 száza- lékáhak adott elfoglaltságot. A több mint 140 nappali technikumi hallgató egy hét­tel hosszabb szünetet élvez­hetett a többi középiskolásnál. Annál izgalmasabbak voltak ezek a napok a levelezők szá­mára, mert az I., II. osztály 54 hallgatója izgult a vizsgák miatt. Mellettük ott voltak a pártfunkcionáriusok előkészítő tanfolyamának hallgatói is. A nap egy részét itt a technikumban, javarészét a tangazdaság műhelytermeiben töltik azóta is a növénytermesz­tő és gépész szakmunkások. Ide azok a 14 éven felüli fiúk járnak, akik szerződést kötöttek az állami gazdasá­gokkal és tsz-ekkel és az ipari tanulókhoz hasonló kedvezményekkel szerzik meg a szakmunkás bizonyít­ványt. Év közben a maguk választotta gazdaságban, há­rom hónapon át pedig itt a tangazdaságban és technikum­ban sajátítják el a legfonto­sabb tudnivalókat. * Az egyik gyakorló óra utáni szünetben kezdtünk be­szélgetni lehetőségeikről és a jövőre szóló terveikről, Skoda Sándor kezdi a beszélgetést. — Jó életünk van itt. Gé­peket javítunk, ^gyakorolunk, még segédvezetőnek is be­osztanak minket. Aki szereti- a gépeket, az kedvére örül­het az itteni nagy lehetősé­geknek. Az értelmes arcú fiú társai­ra néz, mintegy biztatásért, jól mondta-e el a dolgot. Közben Benedek Pál, a tech­nikum igazgatója odasúgja: — Ez a gyerek többre vi- hetné. ha nemcsak a gépek­kel, hanem a tanulással is jobban törődne. Ezután Széles Jánosnéé, a nógrádkövesdi Állami Gaz­daság fiatal szakmunkás je­löltjéé a szó. Ö panaszát for­málja gyorsan szavakba. Nemcsak saját maga, egyné­hány társa nevében is. — Nálunk a gazdaságban nem törődnek kellőképpen velünk. Egész nyáron rako­dók voltunk, gépet csak ak­kor láttunk, ha elment mel­lettünk. Egyikünk sincs még 18 éves, de zsákoltunk. Még védőruhát sem kaptunk, pe­dig ez nekünk is jár. Nekem '. megsem nézték az iskolai füzeteimet, a bizonyítványom is csak úgy, hogy magamtól mutattam, mert szerettem volna, ha érdeklődnek irán­tam. Én pedig mezőgazdasági szakember szerettem volna lenni. Most már ott tartok, hogy inkább szerelő iskolára mennék tovább. Nagyon ke­veslem azt a törődést és gon­doskodást, amit velünk szem­ben tanúsítanak. — Éin viszont maradni sze­retnék — veszi át a szót Bella Sándor, — Nálunk, Bor- sosberényben minden más­ként van. Velünk törődnek, szívügyük, hogy mennyit fej­lődünk. Állandóan műhely­ben voltunk, még az aratás­nál is ráengedtek a gépre. Jól esik tudni, hogy bíznak bennünk és alig várják, hogy megszerezzük a szakmunkás bizonyítványt. Az ilyen bizal­mat az ember csak hálával, iparkodással, minél nagyobb szaktudással igyekszik meg­szolgálni. Azután hangzavarrá terebé­lyesedik a fiatalok egymás közti beszélgetése. Ki-ki a maga helyzetét sorolja, ter­veit. mellyel a saját sorsát kí­vánja formálni. A napokban viszatért nappali techniku­sok minden bizonnyal tanul­hatnak tőlük lelkesedést, muokaszeretetet és egy kis magabiztosságot is. rfó néhány falusi művelő- dési otthonunk mun­kájának egyik alapvető fo­gyatékossága, hogy mindeddig csak igen kis mértékben si­került széles területen kama­tozó kapcsolatot teremtenie a termelőszövetkezettel. Az éves tervekben ugyan legtöbb helyen ma már ■ je­lentős teret kapnak a falusi élet, a szövetkezeti, nagyüze­mi gazdálkodás fejlődéséi se­c/L kidiáuL fa, a termeIfa harátsá/jíi (fa^rJiÁtuirújujJuui — 1960-ban, — kezdi, — amikor a cserhátsurányi mű­velődési otthon vezetését át­vettem, meglehetősen elha­nyagolt terület volt a népmű­velési munka a községben. gítő programok, tanfolyamok, Abban az időben két terme- ismeretterjesztő rendezvények, löszövetkezet működött itt, ezek hatóereje azonban, — ép- vagy inkább áskálódott egy­pejf. az egészséges kapcsolat hiánya miatt, — sokszor alig érkezik el a termelőszövetke­zeti portáig. A falusi művelődési mun­kának ezt a jelentős fogyaté­más ellen munka helyett. így aztán nem csoda, hogy a mű­velődési otthon sorsával, gondjával, bajával édeskeve­set törődtek. — A két termelőszöveike- kosságát igyekszik megszün- zet egyesítéséig a művelődési tetni egy igen jelentős kezde- otthon munkája sem sokat ményezép: a termelőszövetke- mutatott, ezt követően azon- zeti kultúrfelelősök hálózatá- ban már mi is jelentős láp­nak kiépítése. A tapasztala- tekkel igyekeztünk közeledni tok, — sajnos, — ezzel kap- az általános érdeklődést érin- csolatban még számos he- tő problémákhoz. Termelő­lyen azt mutatják, hogy gaz- szövetkezeti témájú színdara- daságaink vezetői nem elég- bot mutattunk be, termelö­gé látják a kultúrfelelősök szövetkezeti asszonyok részére feladatának értékét, felesle- tanfolyamokat szerveztünk, ges funkcionáriusnak érzik a mezőgazdasági ismeretterjesz- tsz életében, pedig a falusi tő előadásokat a mohorai Nö- tudatformálás gyorsításában vényvédő Állomás szakembe- összekötő szerepükre a tér- reivel és helyi pedagógusok­mindjárt anyagi támogatást kértünk a rossz állapotban lévő otthonnak. a hiányos felszerelés pótlására. Ám hiá­ba érveltünk, szóltunk a munkánk fontosságáról, a tsz vezetősége hallani sem akart szakadni a színpad, az anyagi segítésről. Akkor azt mondták: inkább ők vár­nának qnyagi támogatást. — Az eredménytelen kísér­let szerencsére nem vette el munkakedvünket. Érezve a pártszervezet, a KISZ, a ta­nács segítő kezét, a művelő­— A jó kapcsolatok mélyülé­sét csak tovább fokozta, hogy az 1962—63-as művelődési munkaterv készítésébe be­vontuk a tsz vezetőségét és kultúrfelelösét, az. FMSZ ve­zetőségét és kultúrfelelösét. — A fejlődés persze újabb Közösen dolgoztuk ki az is- anyagi gondokat hozott. Volt meretterjesztő munka prog- zenekar, de nem voltak hang- ramját, a termelőszövetkezet­szerek, Volt tánccsoport, de tel rhegegyzésben mezőgazda- nem voltak ruhák. Volt szín- sági szakmunkásképző tan­játszó együttes, de le akart folyamot indítottunk, a tsz dohánysimítójában felolvasá­sokat, politikai tájékoztatókat tartunk az asszonyoknak. — Ma már természetes ná­lunk, hogy a művelődési ott­honban és egyéb helyeken lévő ismereterjesztő előadá­sokra a termelőszövetkezeti vezetőséggel, kultúrfelelössel, valamint a tömegszervezetek­kel szervezzük a hallgatósá- 7-, got. Hosszú évek óta most melőszövetkezet és a műve­lődési otthon között elenged­hetetlen szükség van. Ezt ma már számos példa mutatja. Ezekről beszélgettünk Lágy­mányosi Józseffel, a cserhát­surányi művelődési otthon igazgatójával s arra kértük, szóljon tapasztalatairól, ame­lyeket ä községi művelődési- a művelődési otthon­klubszobát rendeztünk kai, ban be. — A további kapcsolat mé­lyítésére a művelődési otthon vezetősége kopogtatott a községi párttitkár, tanácsel­nök és tanácstitkár kíséreté­ben a tsz portáján, de meg kell mondani, akkor ugyan- otthon és a termelőszövetke- csak hűvös fogadtatásra lelt zet egészséges kapcsolatának ez a közeledés. Igaz, nem a lá*rehozárában szerzett. legszerencsésebben kezdtük, — Az időközben megválasz­tott s a kapcsolatok mélyíté­sén fáradozó termelőszövetke­zeti kultúrfelelős segítségével újabb beszélgetésre ültünk le a gazdaságban s a tsz veze­tősége, — most már jóval tisztábban látva munkánk fe­dési otthon még nagyobb nyegét, jelentőségét, — meg- lendülettel folytatta munká- értéssel fogadta elgondolá- ját. Az 1961—62-es művelődé- sainkat és nemsokára közgyű- , .. si évben kiszélesítettük az is- lésen is megtárgyalta, mit te- e a, tsf vezetőség kozre­meretterjesztő tevékenységet, hetne. A közgyűlési határozat működésével, tamogatasaval Termelőszövetkezeti esteket, eredménye lett, hogy a kul- szerveztük a dolgozok iskola­nők akadémiáját, sütö-főző, turális alapból 5 ezer forint , U9y’ hoÜV uz általános szabó-varró, kézimunka tan- jutott a művelődési otthonnak ls. °. nV°lc osztálya, elveg­folyamokat szerveztünk, létre- s ezzel már sokmindent lehe- zesenek szükségéről, a to­jött a fiatalok oktatását szol- tett kezdeni. Az eredményen vabbtanulas fontosságáról 18 gáló KISZ-akadémia, a közsé- felbuzdulva megkerestük a embert sikerült meggyőznünk gi tanács gondoskodásával be- földművesszövetkezet irodá­rendezéshez jutott a klubszo- ját is és az ügyvezetőtől sem bánk, növeltük könyvállomá- jöttünk el üres kézzel, 1200 nyunkat és ezzel az olvasók forintot adott. Anyagi prob­számát s erősödött az öntevé- lémáink így részben megol­keny művészeti munka is. A dódtak s ami ennél is lénye­színjátszó csoport mellé ének- gesebb, lehetősége nyílt a kart, tánccsoportot és tánc- termelőszövetkezettel és a zenekart szerveztünk. Ebben földművesszövetkezettel való a fejlődésben az volt a leg- egészséges kapcsolat alakuld örvendetesebb, hogy az ön- sónak. tevékeny csoportok tagjai és a földművesszövetkezet szinte teljes egészében a tsz- otthonunkban tartja közqyű­fiatalokból tevődtek, az ének- léseit, mi rendről, ízléses karban pedig a szövetkezet dekorációkról gondoskodunk minden korosztálya képvise- s az alkalmakhoz műsorral lethez jutott. is készülünk brigádvezetők, munkacsa­patvezetők, szövetkezeti tagok közül s ez igen szép ered­mény ~,gy kapcsolataink erősítésében idáig juthattunk, abban nagy része van a helyi pártszervezet és a tanács vezetőinek. Művelődési otthonunk a jövőben is min­A termelőszövetkezet ?_ent megtesz, hogy a terme­lőszövetkezettel való jó kap­csolata tovább gazdagodjék, mert a falusi népnevelő munkában t'állalt feladatokat ma már csak így lehet ered­ményesen elvégezni. Barna Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom