Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-19 / 5. szám

1963. lantiár 19. nógrádi népújság 5 erősebb segítse a gyengét A meg-yei tansies és a Nógrádi Népújság ankétja Nézsán Mint ahogy arról már korábban hírt adtunk a Nóg­rád megyei Tanács mezőgazdasági osztálya és a Nógrádi Népújság Szerkesztősége január 15-én Nézsán a művelődé­si otthonban ankétot tartott. A megbeszélésen szövetkezeti elnökök, mezőgazdászok, állami gazdaságok, gépállomások szakemberei, a megyei és járási párt- és tanácsvezetők vettek részt. Megjelent a tanácskozáson Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Nógrád megye bizottságának első tit­kára is. A mezőgazdasági termelés tartalékai a gyenge szövetkezetek A megyei pártértekezlet megállapította: a megye szö­vetkezeti gazdaságai a szövet­kezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan alakulnak át korszerű, nagyüzemi gazdasá­gokká. A közös gazdaságok­ban a gépek segítségével év­ről évre növekszik a növény- termesztés és állattenyésztés hozama. Vannak olyan terme­lőszövetkezeteink, amelyek már az elmúlt években ol­csóbban termelték a tejet, a sertés- és marhahúst, mint ál­lami gazdaságaink. Az állami gazdaságokban tavaly egy ki­logramm hús előállítása 15,74 forintba került. Az önköltség­számítást végző termelőszövet­mi gazdaságok szakemberei­vel a mozgalomban rejlő nagyszerű lehetőségeket, a gyakorlati tapasztalatokat, hogy minél több szövetkezeti elnök, mezőgazdász, állami gazdasági igazgató vállalja „másodállásban” egy-egy gyen­ge termelőszövetkezet gazdál­kodásának megjavítását, meg­erősítését. Dr. Tresser Pál, az ankét meghívott előadója betegsége miatt nem tudott részt venni a tanácskozáson. Az „erő­sebb segítse a gyengét”-moz- galom gyakorlati tapasztala­tairól, a gyenge termelőszö­vetkezetek megszilárdításának jól bevált módszereiről Ben­Bcncze János vitaindító előadását tartja kezeteknél mintegy 15,60 fo­rintot fordítottak ugyanilyen mennyiségű hús előállítására. Ezeken kívül azonban vannak Nógrád megyében olyan termelőszövetkezetek, ahol a kedvezőtlen természe­ti adottságok gyenge vezetés­sel, szervezettséggel párosul­tak. Ezekben a szövetkezetek­ben alacsony a gazdálkodás színvonala, a növénytermesz­tés és állattenyésztés hozama, s emiatt kevés a szövetkezeti tagok jövedelme is. Ebből kö­vetkezik, hogy Nógrád megye mezőgazdaságában most a legnagyobb tartalékok a gyen­ge termelőszövetkezetekben rejlenek. Helyes tehát az a cél­kitűzés, hogy legyen az 1963-as év Nógrád me­gyében is a gyenge ter­melőszövetkezetek meg­szilárdításának esztende­je. A megyei pártértekezlet el­határozta, hogy a gyenge szö­vetkezetek megszilárdításáért — a szervezési intézkedések sokaságán kívül — ki kell bontakoztatni a megyében is az „erősebb segítse a gyen­gét”-mozgalmat. Az ankét célja is az volt, segíteni a mozgalom széles körű kibon­takozását; megismertetni a szövetkezeti vezetőkkel, álla­cze János, a Földművelésügyi Minisztérium termelőszövetke­zeti üzemgazdasági főosztá­lyának főelőadója tartott vi­taindító előadást. Elmondotta, hogy országo­san a gyenge termelőszövet­kezetek egy részében a föld­terület silány minőségű, ne­hezen és igen költségesen mű­velhető. Ezekben a termelő- szövetkezetekben nem megje­lelő az évek során kialakult termelési szerkezet sem. A já­rási, megyei irányító szervek éppen ezekben a gazdaságok­ban fordították a legkevesebb gondot arra, hogy elsősorban azokat a növényi kultúrákat terrrfeljék, amelyek az adott talaj és domborzati viszo­nyoknak leginkább megfelel­nek. Emiatt a gyenge termelő- szövetkezetekben alacsonyak a növénytermesztési és az ál­lattenyésztési hozamok, s ke­vesebb árut adnak az állam­nak, mint a közepes, illetve a jól dolgozó termelőszövet­kezetek. Bencze elvtárs pél­dákkal bizonyította, hogy 1961-ben országos átlagban a jó termelőszövetkezetek 100 szántóegység után 78 ezer fo­rint, a közepes termelőszövet­kezetek 56 ezer forint, a gyen­ge szövetkezetek pedig csak 36 ezer forint értékű árut ad­tak az államnak. Nagyon fontos a vezetés megszilárdítása A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a gyenge ter­melőszövetkezetekben o leg­több gondot nem a talajadott­ság és a vetésszerkezet kiala­kítása, hanem a gyenge veze­tés okozza. Így azokkal a ter­melési lehetőségekkel sem él­nek, amelyek adottak. A szö­vetkezeti vezetők nem ismerik a vezetés, a termelésszervezés fejlett módszereit, a korszerű termeléstechnikai eljárásokat. A gyenge termelőszövetkeze­tekben ezenkívül éveken át elhanyagolták az ösztönző jö­vedelemelosztási módszerek alkalmazását. A gyenge termelőszövetke­zetekben — mert alacsony volt a jövedelem — a szövet­kezeti tagok tekintélyes ré­sze csak keveset, vagy egyál­talán nem dolgozott a közös­ben. Országos felmérések sze­rint 1961-ben a gyenge ter­melőszövetkezetekben egy tsz- tag évi átlagban 217 munka­egységet teljesített. A közepes termelőszövetkezetekben 307, a jól dolgozó közös gazdasá­gokban pedig egy-egy rend­szeresen dolgozó tsz-tag át­lagosan 408 munkaegységet szerzett. — A gyenge termelőszövet­kezetek gazdálkodásának meg­javítása elsősorban azon mú­lik, hogyan hasznosítják a szövetkezeti vezetők a helyi adottságokat és az állami do­tációt a termelési eredmények, a hozamok növeléséért — mondotta a továbbiakban az előadó. Ehhez az szükséges, hogy valamennyi termelőszövetke­zetben megerősítsék az irá­nyítást, a vezetést. A cél az, hogy a gyenge szövetkezetek élére olyan elnökök kerülje­nek, akikben a tagok bíznak és akik tiszteletben tartják a szövetkezeti tagok véleményét, elgondolásait. Az utóbbi évek­ben több mint 3700 elnök, mintegy 4150 agronómus, s több ezer könyvelő került ál­lami támogatással a termelő- szövetkezetekhez. 1963-ban to­vább növekszik, elsősorban a gyengén dolgozó termelőszö­vetkezetekben a kihelyezett szakemberek száma. A 3004/ 5-ös kormányrendelet alapján lehetőség van arra is, hogy a nagy termelési tapasztalattal rendelkező állami gazdasági igazgatók, főagronómusok, szövetkezeti elnökök, mező­gazdászok eredeti beosztásuk megtartása mellett egy-egy gyengén dolgozó termelőszö­vetkezetben is elvállalják a vezetést, az irányítást. Itt nem arról van szó, hogy gépekkel segítsék és szaktanácsokkal lássák el a gyenge szövetkezeteket, hanem, hogy megfelelő díjazás, prémium ellené­ben „másodállásként” vál­lalják a vezetést, a gaz­daság központjához közel fekvő gyenge termelőszö­vetkezetekben. Űj fajták a növénytermesztésben Érvényesüljön az anyagi érdekeltség elve Bencze elvtárs később arról beszélt, hogy a gyenge terme­lőszövetkezetekben a munka- fegyelem megjavításának leg­hatékonyabb módszere: ösz­tönző jövedelemelosztási mód­szerek alkalmazásával érde­keltté tenni a tagokat a me­zőgazdasági termelésben. A nádudvari Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet példájával igazolta, hogy jó vezetéssel, az anyagi ösztönzés alkalma­zásával hogyan válhatnak a gyengén dolgozó termelőszö­vetkezetek viszonylag rövid idő alatt közepesen, illetve jól dolgozó nagyüzemi gazda­ságokká. A szövetkezeti vezetők a tagsággal egyetértésben döntsék el — a szo­cialista elosztás alapelvei­nek figyelembevételével — melyik az az ösztön­ző módszer, amellyel leg­jobban növekszik a ter­melés, a szövetkezeti ta­gok jövedelme egy-egy gazdaságban. Az előadó arról is beszélt, hogy a tervkészítések idején a járási és a megyei tanácsok különös gonddal nézzék meg a gyenge termelőszövetkezetek 1963-as tervét. A jövedelem növelése érdekében, ahol ar­ra szükség van, közös meg­egyezéssel változtassanak a termelés eddigi elavult szer­kezetén. Olyan növényi kul­túrákat termesszenek, ame­lyek munkálatai nagyrészt gépesíthetők, s a szövetkezet számára a legmagasabb jöve­delmet biztosítják. Illés Gyula egy másik, gyenge tsz-ben is vállalja az agronómusi munkát Az értékes, tartalmas elő­adást számos hozzászólás kö­vette. Elsőként Illés Gyula, a palotási Május 1. Termelőszö­vetkezet mezőgazdásza arról szólt, hogy a Május 1. Terme­lőszövetkezet, mint bemutató üzem eddig is segítette, szak­mai tanácsokkal látta el a körzetükhöz tartozó gyengébb termelőszövetkezeteket. Emel­lett, ha szükség volt rá, gé­peket is adtak kölcsön a gyenge szövetkezeteknek. Ez a segítség azonban most már nem elégséges. Vállalta, hogy az „erő­sebb segítse a gyengét”- mozgalom keretein belül másodállásban Szarvasgc- den is elvégzi a mező­gazdászi teendőket, amennyiben azt az érin­tett termelőszövetkezet tagjai jónak látják. Cs. Nagy László, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatója elmondotta, hogy a gyenge termelőszövetkezetek megerő­sítéséhez, megszilárdításához a feltételek Nógrád megyében is megvannak. A szervezési intézkedéseken kívül most az szükséges, hogy Nógrád me­gyében is mind szélesebb kör­ben kibontakozzék az „erő­sebb segítse a gyengét”-moz- galom és az állami gazdasá­gok, az erősebb termelőszövet­kezetek az eddiginél több se­gítséget nyújtsanak a gyenge termelőszövetkezetek megerő­sítéséhez, megszilárdításához. A szakmai bemutatókon, a gé­pi segítségen kívül mind na­gyobb szerepet kapnak a szö­vetkezetek megerősítésében, megszilárdításában a mező- gazdasági szakemberek, a Az ankét részvevőinek egy csoportja szakmunkások. Elmondotta, hogy a Sziráki Állami Gaz­daság vállalja, hogy szak­munkásképző tanfolyamokon ismertetik meg a környező termelőszövetkezeti tagokat azzal a fejlett agro- és zOo- technikai módszerekkel, ame­lyeknek megvalósítása mind­inkább számításba jöhet a termelőszövetkezetek megerő­sítésében. A vezetés erősítése, a he­lyes munkaszervezés kialakí­tása volt a témája Sümegi Já­nos, a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke felszólalásának is. Saját pél­dájukon bizonyította, ahol megszilárdítják a vezetést, szervezetten végzik a munkát, rövid idő alatt jelentkezik az eredmény. Benczurfalván pél­dául a termelőszövetkezet a megalakulása óta súlyos gon­dokkal küzdött. Egy éve egye­sültek a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz-szel és most az aszályos időjárás ellenére is több, mint 40 forint a mun­kaegység értéke a szövetke­zetben a prémiummal együtt. Sümegi János felszólalása után ebédszünet következett, majd Vaszil László, a szent- lőrinckátai Űj Világ és a ká­kái Kossuth Tsz közös elnö­ke szólalt fel. Beszédének részletes ismertetésére lapunk legközelebbi számában vissza­térünk. Vincze Istvánná Eredeti népi játékot mutattak be Maconkán A Nagybátonnyal határos Maconka község kultúrcso- portja talán maga sem tudta, milyen értékes kincset tár nyilvánosság elé, amikor a faluban bemutatta az időseb­bek mesélése, rigmusmondá­sa és éneklése alapján össze­állított érdekes táncjátékát. Az eddigi gyűjtésekben nem szereplő gazdag dallam, tánc és meseanyagra felfi­gyelt Czikora Tibor, a salgó­tarjáni József Attila művelő­dési otthon művészeti elő­adója, az Állami Népiegyütt- tes volt tagja is, aki amellett, hogy gyűjtőmunkát végezhet, vállalkozott az együttesnek a Lovász József kulturális szemlére való előkészítésére. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének, a növényterme- __ lésben a hozamok növelésé­inek három alapvető feltétele van. A szakszerű talajerőgaz- ) dálkodás, az időben végzett talajmunka, a növényápolás mellett, egyre nagyobb a je­lentősége annak, hogy a me­gye domborzati és éghajlati viszonyainak legmegfelelőbb növényfajtákat termeljék a mezőgazdasági nagyüzemek. Ma már a főbb növények­ből számos, elismert fajta van, amely sikeresen ter­meszthető, magas holdankénti hozamokat ad Nógrádban is. Búzából az elmúlt években 10 mázsa fölé emelkedett a hol­dankénti termésátlag. Nagy része van ebben annak, hogy egyre növekszik megyénkben a nagyhozamú, külföldi búza­fajták termőterülete. Az el­múlt év őszén például már 15 ezer katasztrális holdon ve­tettek termelőszövetkezeteink nagyhozamú szovjet búzafaj­tákat, Bezosztáját és Szkoro- szpelkát. Az intenzív búzafajták óriá­si előnye, hogy rendelkeznek mindazokkal a jó tulajdonsá­gokkal, amelyekkel hazai bú­zafajtáink. Nem érzékenyek a téli fagyokra, a nyári aszály­ra, s jó a belőlük őrölt liszt minősége is. De a hazai faj- , tákétól szilárdabb e búzafaj­ták szalmája, nem nőnek nagyra, korán hoznak ter­mést, s ellenállóbbak a búza kártevőivel, betegségeivel szemben is. A bőséges táp­anyagot nagy hozamokkal há­lálják meg. A kisbágyoni Pe­tőfi Termelőszövetkezetben az elmúlt évben például a Szko- roszpelka 16,5 mázsát hozott holdanként, míg a hazai bú­za 10,9 mázsás termést adott. A cserhátsurányi Szabadság Termelőszövetkezetben 50 hol­don termeltek tavaly Bezosztá­ját. Az eredmény 17,3 mázsa búza, a termőterület minden holdján. A hazai fajtából 10,8 mázsás átlagtermést takarítot­tak be. A nagyhozamú külföldi búzafajták csak akkor adnak nagy termést, ha megfelelően előkészített talajba kerülnek, s megkapják a fejlődésükhöz szükséges szerves- és műtrá­gya mennyiséget is. Ezért a gyengébb területekre ajánla­tos inkább a hazai fajták kö­zül a Kompolti 169-es búza­fajtát vetni. Ez a búzafajta több éves kiválogató munka eredménye. Igénytelensége, szárazság- és fagyálló képes­sége megegyezik a Flesich- mann búzával, azonban né­hány nappal korábban érik, s nagyobb termést is ad. A varsányi Dózsa Termelőszö­vetkezetben az elmúlt évben 100 holdon termesztették e búzafajtát, s 13,4 mázsás ter­mést hozott holdanként. Az utóbbi évek termelési tapasztalatai bizonyítják, hogy a kukoricánál, a külföldön is elismert martonvásári hibri­dek alkalmazkodnak legin­kább Nógrád megye szélsősé­ges időjárási viszonyaihoz, s adnak bő termést. Megyénk­ben a Martonvásári 5-ös kö­zépkorai, a Martonvásári 1-es középkései, és a Martonvásári 40-es korai érésű hibridek termeszthetők eredményesen. A kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezetben az el­múlt évben, az aszályos idő­járás ellenére, a Martonvásá­ri !»-ös hibridkukorica közel 34 mázsás holdankénti csö­ves termést adott. Romhány- ban, a II. Rákóczi Termelő- szövetkezetben ugyancsak e fajtából, 35 mázsa csövesku­korica volt a termés holdan­ként. A martonvásári hibrid ku­koricák gyökérzete, s így élet­ereje is nagyobb, mint a ha­gyományos kukoricafajtáké. Éppen ezért a szokásosnál sűrűbb növényállományt is jól bírják, megfelelő tőszám mel­lett hoznak nagy termést. Szárazabb éghajlatú, táp­anyagban szegény talajon 16—18 ezer, csapadékosabb, jobb talajokon pedig 18—20 ezres növényállomány a kí­vánatos holdanként. Nyilván­való azonban, hogy a legna­gyobb termést adó fajták sem nélkülönzhetik az őszi mély­szántást, a trágyázást, s a megfelelő növényápolást, mert csak így hozzák meg a várt eredményt. A korszerű takarmányozás­ban egyre nagyobb jelentősé­ge van a silókukoricának. Né­hány termelőszövetkezetünk­ben azonban azt tartják, a si­lókukoricatermesztésben nincs jelentősége annak, hogy mi­lyen kukoricafajta kerül a ■•földbe. Tapasztalatok bizonyít­ják, hogy a hibridvetőmag 20—40 százalékkal növeli a si­lókukorica keményítőértékét. Emellett ma éppen az a leg­nagyobb gond közös gazdasá­gainkban, hogy megszervez­zék a silókukorica gyors be­takarítását, hiszen ez rendkí­vüli mértékben befolyásolja a silótakarmány minőségét. Olyan fajtákra van tehát szükség, amelyek korán ér­nek, nagy termést adnak, s egy-egy fajta érése között legalább 10—14 nap eltérés van. Ugyancsak takarmányozási gondjainkon enyhítünk a ta­karmányborsók termesztésével; Nyilvánvaló, a borsótermesz­tésnél is elsősorban az olyan fajták jönnek számításba, mint az Iregi, a Paul, a Ron- dó, az Üimajori korai Viktó­ria, a Rekord, amelyek táp­anyagban szegényebb talajon ■is nagy termést adnak, a be­takarításuk gépesíthető. A jobb termőképességű faj­ták megválasztásával jelentő­sen növelhetők a terméshoza­mok a burgonyánál és a cu­korrépánál is. A hazai burgo­nyafajtákból a Gülbaba, a korai Rózsa és a kisvárdai Ró­zsa, a külföldi fajtákból pe­dig az Amzel és a Piervios- nak hozzák megyénkben a legnagyobb termést. Azok a termelőszövetkezetek gondol­kodnak jól, ahol évről évre megtermelik a burgonya ter­mesztéséhez szükséges vető­magot. Nemcsak azért van erre szükség, mert állami szerveink nem tudják elegen­dő mennyiségű vetőgumóval ellátni a burgonyatermelő szö­vetkezeteket. A vetőburgo­nya-termesztés nagyszerű jö­vedelmet is jelent a közös gazdaságoknak. Az elmúlt év­ben Nógrád megyében több mint ezer katasztrális holdon termeltek a szövetkezetek ve­tőburgonyát. A szilaspogonyi Búzakalász Termelőszövetke­zet 60 holdról mintegy 37 és fél vagon vetőburgonyát adott a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalatnak. Ez nem keve­sebb, mint 15 ezer forint tiszta jövedelmet jelentett a közösségnek holdanként. Több éves tapasztalatok bi­zonyítják, hogy azokban a ter­melőszövetkezetekben, ahol nagy gondot fordítanak a termelt növényfajták megvá­lasztására, kevesebb költség­gel jár a növényvédelem is. A szovjet búzafajtákat pél­dául csak nagy ritkán pusz-*, títják a rozsdabetegségek, s a Martonvásári 1-es hibridku­koricát is ritkán fertőzi üszög. Az kell tehát, hogy vala­mennyi nagyüzemünkben megismerjék, hasznosítsák a legjobb fajtákban rejlő lehe­tőségeket a hozamok növelése érdekében Barlai Gábor megyei általános agronómus íVVWMVVWlAWíVWtfVWVVnVWVnVWSfVVWWVVWVWVWW Újabb egymillió egészségügyre Az 1963-as költségvetés- ban 365 ezer forintot fordíta­ben biztosított előirányzato kon felül több mint egymil­lió forintot irányoztak elő tanácsaink egészségügyi cé­lokra a községfejlesztésből. A pásztói és rétsági járás­nak bölcsődei beruházásra, mig körzeti orvosi lakás és körzeti orvosi rendelő létesí­tésére és felújítására össze­sen 178 ezer forintot irá nyoztak elő. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom