Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)

1963-01-12 / 3. szám

1963. Január 12. NÓGRÁDI NEpOJSÁG 5 Beszélgetés a Naszál alján szony felé — majd elmegy valahová dolgozni. Igen ám — sóhajt most már boldo­gan — de megérkezett a kis Ignác ... — Ejnye Náci, te már me­gint magyarázkodsz, nem az igazságot mondod. Hát miért nem vallód be, hogy te azért csináltad így, hogy mire nyugdíjba mégy, legyen után­pótlás is! — veti közbe tré­fásan egyikük. Felharsan a nevetés, az apa meg felemel egy dundi csöppséget, aki alig két éves, de az étvágyát egy felnőtt is megirigyelhetné, Tgy kezdődött Alcsáchék életútja. A családfő kocsisként dolgozik a szövet­kezetben. Szeretik,- becsülik a faluban, mert világéleté­ben szorgalmas ember volt. Amolyan kaparkodó termé­szet. A szövetkezetben sem változott meg. TJgy mondják, hogy a szorgalmas munka gazdag gyümölcsöt érlel, va­jon mit hoz a zárszámadás ennek a családnak? Persze mondanom sem kell. hogy nem szenvednek szükséget semmiben sem. Alcsách Ig­nác azonban panasszal kezdi: — A pénz kevés. .. Ez közös panasz. De mivel nagyon érdekel, mennyi az a kevés, ajánlom, hogy szá­moljunk. — Mennyit keresett tavaly, mindent beleértve? — Kevés lesz az — szól. Számolunk. Az eredmény elég szép. Hiszen Alcsách Ig­nác egyedül dolgozik. Egész évben 370 munkaegységet szerzett, Igaz, hogy a mun­kaegység értéke nem magas, hiszen kezdő még a szövet­kezet, kétéves — de szám­Kötöm az ebet a karóhoz: erdőgazdaságok munkaversenye Határszéli Szocialista munkaverseny- szerződést kötöttek az 1962/63-as gazdasági évre a Nógrád megyei Cserháti Er­dőgazdaság és a csehszlová­kiai Losonci Erdőgazdaság dolgozói és vezetői. Nálunk a VIII. pártkongresszus, míg cseh bai'átainknál a XII. pártkongresszus határozatai­ból adódó feladatok mara­déktalan végrehajtását tűz­ték ki célul. A szerződés elősegíti a két erdőgazdaság dolgo­zóinak, vezetőinek együtt­Ami a háziasszonyt érdekli: Burgonyából, gyümölcsből jobb az ellátás, több kellene sárgarépából és petrezselyemgyökérből — Itt vannak Alcsáchék, s maguk jobban tudják még, hogy kik ... 17 gy-két példából azon- ban nem szabad álta­lánosítani, hiszen a közös út még tele van buktatókkal, itt Szendehelyen is. Én azonban úgy vélem, hogy ezek az em­berek képesek arra, hogy so­kat változtassanak az életü­kön. Az akarat, a szorgalom szinte mindegyikük erős tu­lajdonsága; eltűnőben vannak már a lelki és gondolati gát­lások, amelyek erősen befo­lyásolták a gazdálkodást. Ha lassan, de gazdagodnak, hi­szen ezelőtt egy évvel keve­sebbet kaptak Alcsáchék is. Azóta eltelt egy év és jóné- hány ezer forinttal több jut nekik az idei zárszámadás­kor. Igen, igen, de az igé­nyek — mondhatná valaki. Ezeket az igényeket pedig csupán akarattal, szorgalom­mal már nem lehet kielégí­teni. Meg kellene változtatni itt több mindent — jegyzi meg Alcsách Ignác, de nem jutunk tovább, hogy mit, hogyan? A szó bent marad az embe­rekben. Érzik a változás szük­ségét és abban sem kételke­dem, hogy tudják is hogyan kellene csinálni, hiszen hosszú évek óta gazdálkodnak ezen a mostoha vidéken. Az bizo­nyos, hogy a régi tapasztala­tok mellé új tudás lenne szük­séges, az új nagyüzemi ter­melési módszerek elsajátítása, és olyan irányítás, amely ezek­nek az embereknek a törek­vésével, munkaszeretetével pá­rosulva gazdagabb termésre bírná a Naszál alját, a kör­nyező határt. Óhajtják ezek az emberek a változást és minden erejük­kel hozzájárulnak ahhoz, hogy gondtalanabbul bezsélgethes- senek majd a disznótorokban a biztató jövőről. Pádár András fa ültetési terv maradéktalan végrehajtását jelöltéle meg. Feltételként szerepel a szer­ződésben az erdősítések mi­nőségének javítása, az ipari- fa kihozatali terv túlteljesí­tése, az iparifa és tűzifa egy köbméterre eső termelési ér­tékének növelése. Lényeges feltétel a szállítógépek kar­bantartási és üzemelési költ­ségeinek csökkentése is. A munkaversenyt fél éven­ként értékelik a két határszé­li erdőgazdaságban. A mun- kaverseny győztese n Cserhá­ti Erdőgazdaság által felaján­lott vándorzászlót kapja meg. Új módszerekkel a maradi nézetek ellen 17 zt a szendehelyi disznó- tort nem terveztem a riportba. Persze most mái mindegy, itt találtam meg, akit kerestem; Mellettem ül; Az úton kigondolt kérdések az ismerkedés közben hirte­len elszálltak. Töröm a fe­jem, de hiába; zavar a fű­szerek és a húsok nehéz il­lata, a sok gyerek és felnőtt. Kanalazom az aranyló hús­levest, s figyelem az embere­ket. Alcsách Ignácot is, aki miatt idejöttem. Nem lát­szik ezen az emberen semmi különös. Vállasabb mint a többiek, s talán még annyi a különbség, hogy az ittlevők közül az ő családja él csak a termelőszövetkezetből. Ez olyan ritkaság? Az igazat megvallva a megyében keres­ni kell olyan családot, amely csupán csak a termelőszövet­kezetből él meg. A legtöbb­nek ugyanis van valami más megélhetési forrása is. — Tessék még venni — un­szol a házigazda szíves szó­val — itt mindenből enni kell!... Felrezzenek a szemlélődés­ből és ijedten kérdezem, mit jelent az, hogy „mindenből”. Azt válaszolják, legalább hat fogás lesz. — Jól megy a tsz-tagoknak — mondom ki önkéntelenül. — Jól, jól — válaszolja Alcsách Ignác — de mehet­ne jobban is. Ne a disznó­torról ítéljen, hiszen az a legkevesebb, hogy évente öl­jünk egy-két hízót. Ez még kevés a kamrába. Lehetne azért panaszkodni is, de nem szólok semmit... E gymásra néznek az asz­talnál ülő férfiak, mikor ki­mondja ezeket a szavakat ez a pirospozsgás, erős ember. Bizalmatlanság suhan át az arcokon. Valahová messzire nézek, s azokra az évekre gondolok, amikor hallgatni bölcsességet jelentett, s a nagyrészt németajkú szende­helyiek éltek ezzel a „bölcses­séggel”. De hol van az már? Igaz, hogy a vastag jég is nehezen olvad. Napfényes le­vegő szükséges hozzá, hogy feloldódjanak az érzelmek, gondolatok, hogy ne legyen alap a bizalmatlankodásra, az elzárkózásra. Ezek az egyébként jókedvű emberek gondos figyelemmel kísérik a termelőszövetkezet, a közös­ség életét, hiszen részesei a munkának, ennek az életnek és azt remélik, hogy a ta­nácsválasztások után ők is jobban szóhoz jutnak majd. — Igyunk már az egész­ségére — szól valamelyikük, s megemeljük a poharakat. Feloldódik a hangulat, kötet­lenebb lesz a beszélgetés. Számolgatjuk, hogy mit kap­nak a közelgő zárszámadás­kor. Szóba hozzák a meg­alakulást, ugratják Alcsách Ignácot, mert annak idején, amikor alá kellett írni á be­lépést, éppen szült a felesé­ge. Igen nagy gondban volt a jó ember, őszintén szólva félt a belépéstől. Tétovázott, nem tudta mi lesz a három hold nélkül, miből élnek meg? Megérkezett a gyerek, s azután már az asszony sem tudott dolgozni. Talán jobban vívódott, mint a többi, de végül is' oda állt, ahová a többiek. — Mi is úgy terveztük, hogy belépek, a feleségem meg — int fejével egy ala­csony, mosolygós arcú asz­A nyári aszály igen komoly károkat okozott a zöldség­es gyümölcstermesztésben. Ennek ellenére a városi la­kosság, az iparmedence ellá­tása a legfontosabb zöldség- és gyümölcsfélékből a múlt évben jórészt folyamatos volt. A MÉK, a tervezett 908 va­ba kell venni a prémiumot, a háztáji tehéntartást, üsző- hizlalást, a természetben ka­pott járandóságot; így együtt már valami. Több mint évi 15 ezer forint. — Hát elég ez? — kérdi szemrehányóan. Kipirul az arca, s mint aki haragszik, újra ismétli. — Hát elég ez? Kezdetnek nem rossz, de lehetne ez sokkal több is. El­mondják, hogy hogyan. Ke­resi a megoldást Alcsách Ig­nác, Neumann Mihály, End- rész Antal, Virsinger József, meg a többiek is. Endrész An­tal méltatlankodik: — Elmulasztottuk a mély­szántást, nincs elég műtrá­gya, csak erőltetjük a földet. Ugarolni kellene ... TV agyon meglepő a régi, 1 ” elavult módszer emle­getése. Elgondolkoztató az is, hogy ebben a termelőszövet­kezetben nem alkalmazzák azokat a legjobb módszere­ket, amelyek több jövedelem­hez juttatnák az embereket. Nem is ismerik? Érthető, hogy a régi törvényszerűség még érvényesül; minden csa­ládból csak egy-egy személy dolgozik a termelőszövetke­zetben, s az asszony, vagy a férfi eljár a faluból. A lé­tért való küzdelem nagy tá­volságra is elveti az embere­ket, akik visszajönnének a faluba, de a falu, a szőkébb környezet még nem tudja biztosítani a megélhetést. No és Alcsáchék? S még más családok is csak a szövetke­zetből élnek. — Nagy segítségre van szük­ség, ha mi itthon akarunk megélni. Szinte lehetetlen — mondja Endrész Antal. működését, a szakmai ta­pasztalatok kicserélését, s szolgálja a két nép kö­zött meglévő barátság el­mélyítését. A két erdőgazdaság között létrejött szocialista munka- versenyszerződés versenyfel­tételei a gazdálkodás fejlődé­sét elősegítő leglényegesebb tennivalókra irányítják a dol­gozók figyelmét. A verseny- időszakban mindkét gazda­ságban szeretnék túlteljesí­teni mennyiségben és érték­ben is a csemetetermelési tervet, az erdőfelújításban és erdőtelepítésben pedig a nyár­gon zöldség és gyümölcs he lyett, csaknem ezer vagonnal vásárolt fel tavaly. Október, november hónapokban csak burgonyából mintegy 237 má­zsa került Salgótarján város és az iparmedence piacára. Az értékesítésre került áruk mi­nősége is jobb volt, mint a korábbi években. 1963-ban a MÉK tovább javítja a zöldség- és gyümölcs- 1 ellátást. Az első fél évben jelent­kező szükségletek kielé­gítése mintegy 550 va- gonnyi árut tároltak. Bur­gonyából több mint 400 vagon, gyümölcsből pedig több mint 36 vagon a készlet. Annak ellenére, hogy a MÉK raktáraiban 40 százalékkal több árut tárolnak most, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. gyökérféleségekből nem tudják teljes egészében- kielégíteni a jelentkező igé­nyeket. A MÉK olymódon is igyekszik enyhíteni a háziasz- szonyok gondján, hogy előre elkészített zöldségcsomagokat hozott forgalomba. Az idei évben várható zöld­ség,- burgonya és gyümölcs- termés jelentős részére is megkötötte már a MÉK a szerződést a megye termelő- szövetkezeteivel. rf 3 r • rf r ■ r Tájékozódás Keresem Bánkon a termelő­szövetkezetet. Az irodán van dolgom. Megszólítom az első embert, akivel találkozom: — Mondja bátyám, hol van a termelőszövetkezet? Az először megszemlél, gon­dolom, találgatja ki lehetek, hogy még azt sem tudom, hol van a termelőszövetkezet. — Itt van nem messze a határba — mulat maga mögé, aztán továbbmegy. — Az iroda is ott van? — kiáltok az öreg után. — Nem, a — szól vissza — az itt van két házzal arrébb. A növénytermesztés és az állattenyésztés hozamainak növelése Nógrád megyében most nagyrészt azon múlik, sikerül-e felszámolni a me­zőgazdasági termelésben még meglevő konzervatív, maradi nézeteket és otthonra talál­nak-e végérvényesen a nagy­üzemekben az új agro- és zootechnikai eljárások. Milyen konzervatív, maradi nézetek állják útját például jelenleg termelőszövetkeze­teinkben a mezőgazdasági termelés egyenletes, tartós növelésének? Tudott dolog, hogy a ter­méshozamok növelésének egyik alapvető feltétele a ta­lajerő rendszeres pótlása. Nálunk a termelőszövetkeze­tek többségében sajnos, még nincs mód arra, hogy a szán­tóterületet négyévenként rend­szeresen trágyázni tudják. Ezért szükséges tehát, hogy azt a kevés szervestrágyát, amely rendelkezésünkre áll, valamennyi közös gazdaság­ban szakszerűen kezeljék. Vannak már szövetkezetek, ahol szarvasokba gyűjtik a szervestrágyát. A legtöbb esetben azonban ezt csak ta­vasszal szántják a földbe. Így azután a növények számára oly fontos tápanyagok 70—75 százaléka kárbavész, nem kerül a talajba. Csak növeli a hozamokat, ha a szervestárgya hatékony­ságát szervetlen trágyákkal, nitrogén-, kálium- és foszfor­tartalmú műtrágyákkal egé­szítjük ki. Szövetkezeteink­ben évről évre növekszik a felhasznált műtrágya meny- nyisége. A műtrágyákat azon­ban még nem minden esetben használják fel a célnak meg­felelően. A pásztói járás ter­melőszövetkezetei például 1962 első felében mintegy 50—55 vagonnyi műtrágyát tá­roltak. Olyan növényfélesé­gektől vonták el így a táp­anyagot, amelyek több má­zsás terméstöbblettel háláltak volna meg a gondos, szak­szerű talajeröutánpótlást. A vetés előtti talajelőkészí­tés, a vetőmag tisztítása, csá- vázása, a vetési idő megvá­lasztása, a megfelelő növény­állomány kialakítása, eddig még mind megannyi kihasz­nálatlan tartalékai nálunk a hozamok növelésének. Ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a búza egyik legveszedelme­sebb betegsége az üszökfertő- zés, a termés 15—20 százalé­kát is elpusztítja. Egyedüli védekezés a kártevő ellen: vetés előtt Hygosannal, Ger- misannal csávázni a vetőma­got. S mégis az elmúlt év őszén Magyargécben, Homok- terenyén is mellőzték a csá­vázási, Garábon pedig fa­hamuban forgatták meg a búzát, mielőtt a földbe ke­rült. Az is bebizonyosodott már, hogy a holdankénti 110— 130 kilogramm vetőmag nö­veszt megfelelő állományt ga­bonavetéseinkben. S mégis akadnak még szövetkezeti ve­zetők, akik a holdankénti 90— 100 kilogramm vetőmag mel­lett kardoskodnak. A télen csaknem valameny- nyi szövetkezetben gondot okoz az állatállomány takar­mányozása. A takarmányok szakszerű előkészítésével, szecskázással, pácolással, a magvak darálásával fokozhat­juk a takarmányok étrendi hatását, bizonyos mértékben a tej- és húshozamot is. A ta­karmányok előkészítése azon­ban a szövetkezetek jelentős hányadánál még elmarad. A megyében dolgozó közös gaz­daságok példája bizonyítja azt is, hogy az itatásos borjúne­velés bevezetése egy-egy szö­vetkezetben nem igényel erőn felüli beruházásokat, s a meg­takarítás 1000—1200 forint borjanként. Semmi mással, csak a meglevő maradi néze­tekkel lehet magyarázni, hogy mindezek ellenére a megye 134 szövetkezete közül mind­össze 9-10 gazdaságban neve- lik az új, itatásos módszexrcl a borjakat. Az állattenyésztésben las­súbb a gépesítés üteme is, mint a növénytermesztésben. Az elmúlt években a szövet­kezetek egész sora vásárolta meg a gépi lejéshez szüksé­ges berendezéseket, ám a gé­pek munkája a legtöbb tehe­nészetben még mindig késik. Szilaspogonyban az Új Élet Termelőszövetkezetben két- három esztendeje lehet már, hogy megvásárolták a gépi fejőberendezést, a tehenészek azonban még máig is kézzel fejnek. Mindezekből következik, hogy az alapvető, valamint az új agro- és 1 zootechnikai eljárások bevezetésére már az idén szinte korlátlan lehe­tőség kínálkozik legtöbb nagy­üzemünkben. Az elmúlt évek tapasztalatai is azt bizonyít­ják, hogy a hozamok növelése attól is függ, hogy megfelelő időben kerüljön földbe a mag, időben kapáljanak a szövet­kezeti asszonyok, s időben álljanak a takarmánytáblák­ba a gépek, s ahol arra még szükség van, a férfi tagok. Természetesen emellett nem szabad elmulasztani az őszi kalászosok tél végi, tavaszi ápolását sem. A nitrogén tar­talmú műtrágyával akkor ér­jük el a kívánt hatást, ha nem késünk vele, mihelyt a talaj megengedi, azonnal el­végezzük a fejtrágyázást. A kalászosoknál, de más növényfajtáknál is sokkal gondosabban, körültekintőb­ben kell megszervezni az idén a növényvédelmet: Az elmúlt évben a termelőszövetkezeték mintegy 70—73 millió forintot menthettek volna meg, ha rendszeresen igénybe veszik a megyei növényvédő állomás munkáját. Az idén tovább nö­veljük a megyében a vegy­szerrel gyomtalanított kukori­ca termőterületét is. Ez azt jelenti, újabb 2 ezer holdon kell előkészíteni, vegyszerez- ni a talajt. A terméshozamok növelé­sének nagyon fontos eszköze a kertészetek, szántóföldi nö­vények, rét- és legelőterüle­tek öntözése is. Igaz, hogy e tekintetben Nógrád megye le­hetőségei, az ország más me­gyéihez viszonyítva, korláto­zottak. Az elmúlt években azonban termelőszövetekeze- teink azokat a lehetőségeket sem használták ki, amelyek rendelkezésünkre állnak. Az Ipoly menti szövetkezetek kö­zül mindössze . egy-két közös gazdaság létesített öntözéses kertészetet az elmúlt eszten­dőben. A tervek szerint az idén ezer borjúnak epílenek neve­lőt a szövetkezetek. Ezekben a szállásokban mintegy két­ezer borjút nevelnek majd fel a közös gazdaságok. Az el­múlt esztendei kétezer hold helyett most 10 ezer holdra növekszik az a takarmányter­mő terület, amelynek termé­sét az állványos, vagy az új hideglevegős módszerrel szá­rítják a szövetkezetek. Hogy egy-egy gazdaságban melyik módszer hozza a leg­biztosabb eredményt, arra „fölülről” egységes szempon­tokat adni nem lehet. Arra van szükség, hogy a helyi le­hetőségeket figyelembe véve, a szövetkezeti vezetők, a me­zőgazdasági szakemberek bát­ran alkalmazzák mindazokat az agro- és zootechnikai eljá­rásokat, jó módszereket, ame­lyek jelentős mértékben nö­velik a növénytermesztés és állattenyésztés hozamait, a termelőszövetkezeti tagok jó­létét. KISS JÓZSEF, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági , osztályvezetője TOJÁSRA ELSŐ FÉLÉVBEN DARABONKÉNT 8 DKG, MÁSODIK FÉLÉVBEN DARABONKÉNT 15 DKG. LIBA UTÁN DARABONKÉNT 10 KG. PULYKA UTÁN DARABONKÉNT 5 KG.TAKARMÁNYJUTTATÁS ÁLLAMI ÁRON A LIBA ÉS PULYKA ÁRA KGtfÉNT 2. Ft-TAL MAGASABB MINT 1962 ÉVBEN , Nógrád megyei Villany és É pületszerelő Vállalat FELVESZ villanyszerelő, vízvezetékszerelő, vasesztergályos, szer­számlakatos, általános- és épületlakatos szakmunká­sokat. Jelentkezni lehet: Balassagya rmat, Nm, Villany- és Épületszerelő V. Munkaügy. (20)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom