Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)
1962-12-22 / 102-103. szám
Miska háztulajdonos lett Nagyon jól emlékszem azokra a karácsonyokra, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklósné őfö- méltósága „ajándékcsomagokat” osztogatott a nincstelen gyermekeknek. El bennem, amikor igy karácsony táján a Rima urai is csomagokat adtak az iskolás gyermekeknek — lássátok,jó szívünket. Most a napokban egy újabb ajándékozásról hallottam. Ennél az ajándékozásnál egy egész bánya kollektívája fogott össze. Bányászok és bányászfeleségek gyűjtötték apró pénzeiket Saigon. Ki mennyit tudott adni. Volt, aki 5 forintot, volt aki 20-at. De adott mindenki, jó szívvel. Varga Miska karácsonya sem lehet szegényesebb, mint bármelyik más gyermeké. Sőt! Miskánál, ennél a 13 éves fiúnál a Karácsonyi ajándékkal az anyai és apai szeretetet is pótolni kell — már amennyire azt pótolni lehet. Es gyűlt a pénz. Több mint 4 ezer forint jött össze. Hogyan is történt mindez Salgón? Árva gyerek lett Varga Mihály. Édesanyja, aki szállítómunkás volt a bányánál, örökre itthagyta szeretett gyermekét. Pedig mindég. benne látta élete támaszát. „Majd ha megnő a fiú” — mondogatta nem is kis dicsekvéssel az embereknek. „Majd akkor jobb lesz”. Miska azonban egyedül maradt. Édesapjáról csak annyit tud, hogy van. Neveld apjáról is hallott valamit, de elhagyták a gyermeket. Csak a nagymama, a nagynéni gondoskodhatnak a gyermekről. Vagy mégsem? Nem! A társadalom fogott össze, az segíti Miskát. Segítő kezet nyújtottak néki a kérges kezű, de melegszívű bányászok. Miska sem nélkülözhet — mondották maguk között. A meleg szív, a szeretet mellett Varga Miska mást is kapott karácsonyra a salgói bányászoktól. Azt a birtoklevelet, amely azt igazolja, hogy az a ház, amelyet édesanyja vásárolt kölcsönre, Varga Mihály tulajdona lett. Az összegyűjtött pénzből kifizették a még meglevő tartozást, a ház örökérvényre, végleg a Miskáé. Ugye mennyivel más ez az ajándék! S. T>. A tantervi viták tapasztalatai E <J)ataki Q&ziei eajzal z év tavaszán az országgyűlés egyöntetűen törvénybe iktatta az iskola- reformról szóló javaslatot. A harmadik törvény a dolgozó tömegek széles körű vitájának nyomán került a legfelsőbb fórum elé. Ebben a vitában benne voltak a tudósoktól kezdve az üzemek dolgozói, termelőszövetkezetek tagjai, elméleti és gyakorlati szakemberek egyaránt. Véleményét nyílvánította az apa és édesanya, fiatal és idős. A gimnáziumi új tantervek tervezetei fölött folyik jelenleg az általános és középiskolák nevelőinek vitája. A jó észrevételek, hasznos tanácsok nagy segítséget nyújtanak a tanterv készítőinek. Sok jóindulatú, a gyermekek jobb nevelésére való törekvés sugalmazza a javaslatok, felvetések, aggályok legtöbbjét. Hogy nem mind vehető figyelembe az természetes, hiszen a szubjektív érzések és a nem eléggé megalapozott észrevételek — minden esetre figyelmeztetőek — de be nem dolgozhatók. Mégis melyek azok a problémák, amik a legjobban vitatottak és milyen a tervezet? — vetődik fel a kérdés. A gimnázium az eddigi tapasztalatok alapján a tervezet szerint is 5+1-es oktatást biztosít. Az élet bizonyította ennek helyességét, mert a reformtörvény szellemében mind erőteljesebben előtérbe kerül a minden fiatal által elvégzendő középiskola. Ebből következik, hogy legtöbbje érettségivel szakmunkás lesz, tehát az iparban és mezőgazdaságban, gyakorlati termelőmunkában nyer elhelyezést. Ehhez nyújt alapokat az 5+1-es gyakorlati oktatás. A gimnázium szakmai előképzést ad. Sok vita van jelenleg is a társadalomtudományi és természettudományi tagozat lét- jogosultságát illetően. A társadalomtudományi tagozaton magasabb óraszámban tanítjuk az irodalmat, történelmet, földrajzot és két idegen nyelvet (oroszt és egy nyugati nyelvet). A természettudományi tagozaton nagyobb óraszámot kap a matematika, fizika, kémia és csak egy idegen nyelvet (oroszt) tanítunk. Nagy a két tagozat között ez a különbség és vitatják azt, hogy lehet-e várni 14 éves korú tanulótól, hogy döntsön a további sorsa fölött? Elég érett-e • annak eldöntésére, hogy irodalmár lesz-e, vagy mérnök, történész, vagy vegyész stb. Nyilván lehet róla vitázni olyan szempontból is, hogy egységes közoktatást kívánunk e fokon is. A vitát lezárni nem lehet, de megnyugtatásul tudni kell, hogy az egyes tagozatokat nem. lehet hermetikusan elzárni és a továbbtanulás szempontjából, a lehetőségek nyitottak maradnak. Többféle javaslat hangzott el. Egyik javasolja, hogy egységes gimnázium legyen és ne különüljön el a két tagozat. Javasolják az egységes gimnáziumon belül azt, hogy fakultative. biztosítsák az érdeklődésnek megfelelő mélyebb tanulmányokat egyes tantárgyakban. Másik javaslat az, hogy az első, második osztályban egységes legyen, csak a harmadik, negyedik osztályban történjék meg a differenciálódás. Van olyan javaslat is, hogy ne csak két tagozat legyen, hanem több: társadalomtudományi, nyelvi, klasszikus, természettudományi, művészeti stb. A skálát lehet tovább folytatni. Mindezeket meg lehet érteni a társadalmi élet sokrétűségéből és abból, hogy a tudományok bizony mérföldes lépésekkel haladnak előre. A lapvető tétele a tan- tervnek, hogy a tanulók túlterhelésének elkerülése végett nagyon szigorúan ragaszkodik a heti maximális 32—33 órás foglalkozáshoz a gyakorlati oktatással együtt. Ebben mindenki egységes, mert tudják, mit jelent a fáradt tanulókkal foglalkozni, tengernyi panasz az egyedülség miatt s megannyi kérdés családjáról. Homoki Nagy Gábor arról értesítette az idehazaiakat, hogy nem találja gyermekét, feleségét, pedig már a Vöröskeresztet, a menekültügyi hivatalt, minden fellelhető szervet megkeresett. Kérte, hogy bárhol vannak övéi, hívják vissza őket, maga is haza készülődik. Ezután írt Gabi az anyjának Londonba. „Én már tudom, mit tettél: nem vagyok kisgyerek. Apu mit szólna, ha most találkoznátok? Ne várd meg ezt. írj neki az alábbi címre, azután induljatok el.’’ S közölte apja címét. Az asszony így tudatta férjével, hogy mit határozott. Gabinak is írt. Tiszteletlen, taknyos kölyöknek nevezte, akinek nincs joga a felnőttek dolgába avatkozni, Nemhogy megköszönné a csomagokat, amiket azért küld neki, hogy ne legyen toprongyos. ... Az út már a völgyek mélyén vezetett. A percek napokat, a napok éveket jelentettek. „Kik ezek az emberek? Szüleim nekem? Anyám szenvedéssel hordott magában, kínok között hozott a világra. Szeretett? Nevelt. Gondoskodott rólam. Ezt teszi minden élőlény. Itt hagyott, mert teher voltam neki. Apám? Nyomorog valahol, de nincs bátorsága velem élni az asszonya nélkül. Mikor megtudta, hol élnek Csordással én sem érdekeltem őt tovább. Kik hát ezek az emberek?” A hír, hogy 1960 karácsonyát majd együtt töltik az anyával, új reményt adott. És hazahozza az édesapát is, ha valóban sikerül. „Nem nagyon hittem már. Elaludtam a karácsonyfa alatt, hiába szidott nagymama. Ott voltak anyám testvérei is — Feri bácsi kivételével, aki akkor katonáskodott. Nagyon szeretem őt. Traktoros. Engem is tanított. Már tudok traktort vezetni... Gépiparista akartam lenni, nem vettek fel. Azért járok gimnáziumba. De ha leérettségizem, elektroműszerésznek megyek... Lehet, hogy később tovább tanulok majd. De minél előbb keresni akarok. Nagymama csak miattam kap most hatszáz forint nyugdíjat... Nagyon szeret engem, nekem ő a mindenem, ötvenhét éves, én tartom el majd ... Így spekuláltam magamban félalomban. Éjfél is elmúlt már. Lépteket hallottak odakint. Akkor felzavartak engem is: jött anyád, mondták, ébredj lustaság... Katonaruhás Feri bátyám lépett a szobába s ekkor éreztem azt, hogy hegy omlott elém. Nincs utam arra tovább.” Az asszony írt még azóta is. Üres, bocsánatkérő szavakat anyjához, rokonaihoz, türelmet kérőt a fiához. Emezek válaszoltak, Gabi „konok” lett azóta.-.. Ott állt a műút szélén, táskájával a hóna alatt, széltől borzolt hajjal, amikor a gépkocsi odáig ért. A fék csikorgóit. — Mi van fiacskám? Beteg vagy, menni akarsz valahová? — kérdezte a városi ember — Miért? Mit akar? — Gyere velünk, ha erre tartasz — mondta s a hulló hóban nedves ballonkabátjába karolt. — Megyek gyalog is. De ha visznek, az jobb lesz nekem. A falut mondta csak, ott a házat, nagyanyja házát, semmi többet nem árult el a keskenyre húzott száj. ... Mert hegyomlás volt Gabi, a mostani ifjú Homoki Nagy Gábor előtt. Éppen ott, éppen akkor. S a könnyebb, a járható út — véres végtagok s kihullott agyvelő vízió- > jának, egy eldobott élet esztelen szándéká- ' nak záró akkordjaként — meleg párnákon, emberi közelségben feltárult. „Nem beszél ilyenről”, mondták „hiszen olyan rég kísérli, hogy hátat fordítson a nem is ő kereste múltnak”. ... A békéltető szeretet ünnepének estjére írta: KONDOROST JÁNOS új anyagot feldolgozni, vagy gyakorolni a hatodik, vagy a hetedik órában. * Nagyon vitatott a második idegen nyelv kérdése a természettudományi tagozaton. Hiányolják, mivel a nyelvismeret, ha alapjaiban is, a műveltséghez hozzátartozik. Ebben kétségtelenül van reális mag, azonban megint felvetődik a kérdés, mely tantárgyak rovására vezessék be? A nyelvtanulásnál döntő szempont az, hogy nem klasz- szikus irodalom, vagy nyelvtani fogalmak súlykolását megvalósító nyelvtanulásra térünk át, hanem társalgási nyelvet tanítunk. Természetesen a tudományos munkára készülők erre alapozva tovább fejleszthetik nyelvismeretüket. Az általános iskola alapozó oktató-nevelőmunkájára nagyobb mértékben épít az új tervezet. Ebből ered az a koncepció, hogy csökkenteni kell az ismétlődéseket, de ez felveti azt is, hogy sokkal alaposabban kell az alapvető fogalmakat megismerni. Az alapfogalmak szilárd ismerete lehetővé teszi, hogy alkotó módon tudják alkalmazni az ismereteket, gondolkozni tanuljanak meg a fiatalok és szilárd* ismeretekkel következtetéseket tudjanak levonni, összefüggéseket meglátni. Az ismeretek ilyen alkotó módon való elsajátítása a tanulók nagyfokú aktivitását igényli mind az új anyag feldolgozásában, mint az ellenőrzésben és gyakorlásban. Ezért szükséges új módszereket kidolgozni. E módszerek kidolgozása, jó megvalósítása a nevelők kezdeményezésével, öntevékenységével történik. Helyesen állapítja meg az, MSZMP irányelveiben, hogy a reform végrehajtása a pedagógusok kezében van. A pedagógusok magukévá tették a reform célkitűzéseit, helyeslik, a továbbikban a tantervek, nevelési feladatok gyakorlati megvalósítását várja a társadalom tőlük. Azt is figyelembe kell venni, hogy a maximalizmus elleni harc nem jelentheti azt, hogy a tanulókat nem kívánjuk munkára szoktatni. Igen szükséges egészséges, egyenletes megterhelésük, hogy hozzászoktassuk őket a rendszeres munkához. A tanulóknak elsősorban nem az iskolában, hanem majd a termelés, vagy a továbbtanulás különböző területein kell bizo- nyítaniok, hogy jól felkészítette-e őket az iskola. Nem döntő, de sokat érdeklődnek az érettségik iránt. Ez is átszervezés alá kerül. A viták során vizsgáljuk ^ azt, hogy mennyiben tesz eleget a tervezet a reform tartalmi célkitűzéseinek. Ezt főként az egyes tantárgyi tananyag mélysége és módszerei fogják eldönteni. Törekvés tapasztalható a modernségre, életszükséglet diktálta anyagösszeállításra. Így például az irodalomban több helyet kap a mai irodalom, szűkül az elvont irodalomelméleti anyag, csökken az orosz nyelvben a megtanulandó szómennyiség és társalgási jelleget kap az anyag, a matematikában helyet kap a differenciál és integrálszámítás, kémiában tanulják a műanyagokat stb. Tantárgyankénti vitában alakul ki a megye szakos nevelőinek véleménye. Szerepelnek a tantervben úgynevezett komplex tantárgyak, melyek több rokon jellegű anyagot összhangban dolgoznak fel. Ilyen a rajz, ének, társadalmi ismeretek. Nem vállalkozhatunk arra, hogy a vitás kérdésekre választ adjunk. Ez a tantervkészítő bizottság feladata. Kétségtelenül megállapítható, hogy sokszor szenvedélyes viták alakulnak ki, mindenki a legjobbat akarja és reméljük a sok jő észrevétel nyomán olyan gimnáziumi tanterv születik, mellvel nevelők, tanulók és szülők egyaránt elégedettek lesznek. Kmetyi Ferenc művélődé&i csoportvezető Galambok / !Í-jit + fí Magány ^ > f POLNER ZOLTÁN: Mementó A tengerből végre tenger legyen: ne háborúk dögtemetője! Négy világtáj múltját emlékszem nagy tanulságként a földre. Jövendő ajkú, szép testvéreim ítélői a bűnösöknek: szívünkhöz átok, vér, gyalázat szennye nem tapadhat többet! És ujjongjatok, mert van olyan hit, mely nem fegyverekkel vet lángot. Ujjongjatok, mert békére kell tanítanunk a világot. Még zúg a tenger s a vad gyilkosok hamvát a szél még mindig hordja, felejtsetek, de fiainknak beszéljetek néha róla. **■ *if
