Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)
1962-12-01 / 96. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. december I, Nógrádi fiatalok a fővárosban Látogatás továbbtanuló gyermekeinknél »toi einen, mit tanúinak, milyen problémáik és terveik vannak azoknak a fiatal leányoknak és fiúknak, akik az idén, vagy pár evvel ezelőtt a megye valamelyik középiskolájában érettségiztek? JKz a kíváncsiság s a kapcsolat fenntartásának szándéka vitt el bennünket Budapest néhány kollégiumába, főiskolájára és egyetemadéves, a csécsei Gergely Anna, aki Kis bágy ónból szárlitván negyedéves és Vrana mazik és elsőéves a villamos Éva salgótarjáni elsőéves szakon — jobb híján budapes- hallgató, mind a hárman a ti vállalatokkal kötöttek szervillamosmérnöki szakon s ződést. mere, s egy-Két munkahelyre is. Tervünk szerint másfél-kéthavon^József Attila: § § § § 25 esztendővel ezelőtt halt meg tragikus körülmények között József Attila, az eddig élt legnagyobb § magyar proletárkőliő. Sj Az itt közölt versét Major Tamás, a Nemzeti Szfnc ház főrendezője pártunk vili. kongresszusán a köS vetkező bevezetővel szavalta: „Ha nem tiszta a kent teszünk hasonló látogatást — s nemcsak a fővárosban, hanem az ország más felsőoktatási intézményénél is — s megirjuk tapasztalatainkat Újságunk hasábjain. Ahonnan testnevelő tanárain) elindulnak Elsőként a Testnevelési Főiskolát kerestük meg, ahol jó pár nógrádi fiatal tanul, s ahol a megyéből nemhogy újságíró, de semmilyen művelődésügyi szerv megbízottja emberemlékezet óta nem járt. Pedig mind a főiskola rendkívül előzékeny vezetői, mind a megyénkbeli hallgatók nagyon szívesen fogadtak és kifejezték, hogy örülnének hasonló, de gyakoribb látogatásoknak. most már rendszeresen folyósított ösztöndíjon kívül, ami szerintük száraz adminisztrációs viszony csupán, élőbb, szorosabb kapcsolatot kívánnak. S igazuk van. Jó lenne tudniok, hogy a megyei tanácsnak milyen terve van velük. A megyében hová, milyen iskolához, vagy milyen egyéb szervhez akarják őket beosztani, már nem is egy év múlva, diplomájuk elnyerése után. Ha tudnák a velük kapA TF három nógrádi hallgatója: Márton Ilona, Vágvölgyi Marika és Bagyinszki Jenő együtt edzenek a futópályán. Start! Bagyinszki Jenő, az ecsegi fiatalember és Vágvölgyi Marika, salgótarjáni munkásszülők leánya utolsó évük tanulmányait folytatják jó eredménnyel. Mind a ketten ösztöndíjasai a megyei tanácsnak, de az előbb döccenőkkel, csolatos elképzeléseket, már most körülnéznének leendő munkahelyükön, megismerkednének annak körülményeivel, s nem teljesen idegenként érkeznének oda jövő augusztusban. Mind a ketten zt mondják, hogy lég ha ösztöndíj em kötné is két. vissza j önének a megyéié, „hiszen ez természetes”. Ba- yinszky Jenő lab- tarúgó edzői, tágvölgyi Marika edig gyógytest- evelői szakképe- ítést szerez az ltalános testne- elői képesítés aellett. (A fiú ki- únő röplabdás s, amit NB l-es röplabdacsapa- nnk vezetőinek igyelmébe aján- ank!) ♦ Vágvölgyi Marika — egyéni számban. Márton Ilona pár hónapja van csak a TF-en. elsőéves hallgató, de azt mondja, jól érzi magát, örül, hogy oda került, elképzeléseiben semmit nem csalódott. A „nagyobbak”, tapasztaltabb társai hamar megszerették a közvetlen modorú, igyekvő kislányt, segítenek neki tanácsaikkal. ö az atlétika és a labdasportok felé vonzódik, bár „ki tudja, milyen irányú lesz a fejlődésem még négy év alatt”, — mondja. Igaz, hogy messze van az az idő, mégis megkérdezzük, hogy hol szándékszik elhelyezkedni, ha végez. „Odahaza”, feleli gondolkodás nélkül. A jövő mérnökeivel A Mátyás-templommal szemben. a volt pénzügyminisztérium gyönyörű barokk palotájában, ezerkétszáz leány és fiú között kerestük a műszaki egyetem nógrádi hallgatóit. Nos, Kazinczi Gyula már ötödéves gépészhallgató, a Salgótarjáni Üveggyár ösztöndíjasa, évek óta nagyon jó kapcsolata van a gyárral. Évközben is be-bemegy az üzembe. nyáron pedig szabad idejében itt szokott dolgozni. Nemrég az egyetem tizenötöd magával több hetes tanulmányútra küldte Romániába, ahol sok értékes tapasztalatot gyűjtött. Mustó Miklós tari fiú harA műszaki egyetem kollégiumának könyvtárosi szobájában néhány leendő mérnökünkkel beszélgettünk. mind a hárman a Salgótarjáni Acélárugyár ösztöndíjával tanulnak. Mostanában látogatta meg őket és még más társaikat is a kollégiumban Szőcs Gyula főmérnök, s ők büszkék arra, hogy a nagy gyár vezetői számítanak rájuk, tanulmányaik közben is érdeklődnek irántuk. Nem így a bányatröszt, amelyiknek a zagyvapálfalvai Lantos Lóránt negyedéves gépésszel, a salgótarjáni Szlovencsák István harmadéves, a zagyvapálfalvi Bazsala Miklós harmadéves és a nádújfalui Kotroczó István, szintén harmadéves villamos tagozatú hallgatókkal van többek között szerződése. A homokterenyei Gerencse József III. éves gépész és Kresák A patronálók egyébként sok J kisebb-nagyobb segítséget § nyújthatnának azoknak, akik- ff re számítanak, még az ösztön- 5 díjon felül is. Más, főként bu- § dapesti üzemek különböző K műszaki rajzok másolását, sőt c készítését is rábízzák már 3 harmad-, negyed- és ötödéves § egyetemistákra. Ezzel az arra ff érdemeseket mellékjövedelem- 2 hez juttatják, s a diáknak 3 minden kis zsebpénz jól jön, K bármikor kapja. Vagy: „a c villamosok” a harmadik év 3 elején 300 forintot fizettek § tankönyveikért. Néhány üzem ff megvette a könyveket diák- £ jai számára azzal a kikötés- 3 éel, hogy azt megkíméli es K használat után átadja a gyár c műszaki könyvtárának. ? § levegő, mint a személyi kultusz idején, még azt sem iehet elmondani, amit egyenesen nekünk írtak" ... „Nálunk is volt ilyen tragikus helyzet, valaha arról beszélgettünk, hogy semmiképpen se mondhatjuk el azt a verset, amelyet nekünk irt József Attila: a Levegőt! A párt töretlen politikája az ellenforradalom óta visszaadott nekünk mindent, ami a miénk”. Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj elhagyott. S ím váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, míg nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam, s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. És az országban a törékeny falvak — anyám ott született — az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek, S ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse, s elporlik, szétpereg. Szakköri kiállításra készítik elő készítményeiket Gergely István negyedéves és Kresák Anna elsőéves villamosmérnök hallgatók. Aki munkával készül az egyetemre Meglátogattunk egy olyan érettségizett kislányt is, aki az idén nem nyert felvételt az orvostudományi egyetemre. Mezei Zsuzsa, dr. Mezei Sándor salgótarjáni belgyógyász főorvos leánya az Országos Reuma- és Fizikotherápia Intézet izotóp laboratóriumában hatórás kisegítő. Dr. Ligeti Gézánénak. a laboratórium vezetőjének véleménye szerint néhány hónap alatt nagyon sokat tanult, sajátított el a kis Zsuzsa. Igyekszik is, januártól már előkészítő tanfolyamra jár, s idejét minél praktikusabban felhasználja azzal is, hogy német nyelvórákra jár. Azt mondja: ebben a környezetben máris otthonosan érzi magát s még határozottabb szándéka ezek- után, hogy orvos iesz. Mezei Zsuzsa máris gyakorlott kézzel készül egy kísérleti patkány boncolásához a kórház izotóp-laboratóriumában. (Fotó: Tamaska Gyula) § § § § 5 o § § 5 § § § § § § § § § § Ö, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam — messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál. De jogom van és lélek, vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! Operahangverseny Salgótarjánban Színvonalasnak ígérkező művészeti esemény lesz december 8-án a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában. A Vasas Központi Művészegyüttes operatársulata és szimfonikus zenekara rendez itt ez alkalommal operahangversenyt, amelynek keretében népszerű művek nyitányai, áriái szerepelnek a műsoron. i Az est második felében as együttes bemutatja Pergolesiä Az úrhatnám szolgáló című egyfelvonásos vígoperáját. ----------------P alócföld-ankét a salgótarjáni Furák Teréz Leánykollégiumban Jól sikerült író-olvasó találkozó zajlott le pénteken este a salgótarjáni Furák Teréz Leánykollégiumban. Az ankéton, amelyet a kollégium irodalmi szakköre szervezett, bevezető előadást Csukly László a Palócföld kritikusa tartott. Az irodalmi megismerés jelentőségének hangsúlyozásán, az antológiában szereplő írók és műveik bemutatásán, valamint a Nóg- rád megyei írócsoport tevékenységének, törekvéseinek ismertésén kívül az előadó hangot adott annak az igénynek is, hogy a város diáksága az eddiginél nagyobb intenzitással vegyen részt pezsgő, eleven kultúrális élet kialakításában. Az ankét során a kollégium irodalmi szakkörének tagjai az antológiában megjelent művek közül többet előadtak. A baráti beszélgetéssel véget ért találkozó sikerének tanulságaként elhatározták, hogy a jövőben szorosabbra fűzik az írócsoport és a diákság közti kulturális kapcsolatot.
