Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-08 / 98. szám

2 NOSKADI NlPOJSAO 1962. december 8. A tiszta lelkiismeret parancsa A szocializmus építésének szakaszában csak az óvhatja meg a pártot a tévedésektől, ha érzékenyen figyel a párt­tagság és a dolgozók bíráló észrevételeire, ha minden erőfeszítést a hibák kijavítá­sára összpontosít. E fontos marxista tanítás helyes alkalmazását bizonyít­ja többek között az is, hogy a forradalmi harcokban megújhodott pártunk immár több mint fél évtizede egye­nesen halad a dolgozók által is helyeselt és követett úton. Ám nem mindenütt és nem mindenki ismeri még fel a marxista bírálat és önbírálat fontosságát. Kellemetlenkedő­nek tartják azt, aki feltárja a hibákat és furcsa ellent­mondás tapasztalható némely vállalatnál, pártszervezetnél. _Ki ne ismerné a sok kese­rűséggel említett magyar szólásokat: „Ne szólj szám..." „Hallgatni arany." S azért kell ilyen hangokkal is szá­molnunk, mert jónéhány üzemben, intézményben még ma is kevesebb a dicsé­retet dicséretre halmozó — s nemegyszer elvtele­nül dicsérő — ember, mint a hibák kijavítását őszin­tén óhajtó, bátran bíráló egyén. Márpedig, aki az elvi politika és a helyes gya­korlat mellett kardoskodik, aki az igazság érvényesíté­séért küzd, - tiszteletet és dicséretet érdemel. Az élet gyakran teremt olyan helyzeteket, amikor a bíráló igazához kétség nem férhet, a bírálat hangja azon­ban bántó. Ilyenkor jogos a bántó hang visszautasítása, de csak a bírálat lényegének elismerése mellett. Azéri fontos ennek hangsúlyozása, mert arra is volt már példa, hogy a bírálat hangjának ki­fogásolása mögött a jogos bírálat visszautasítása húzó­dott meg. A bírálatnak nyílt, vagy burkolt visszautasítása sok káros következményt vonhat maga után: mindenekelőtt az elbizakodottság veszélyét. szén a bírálat hiánya is kri­tikát jelent a vezetés felett. Ellenben egészen bizonyos az, hogy sok eredménnyel büszkélkedhetnek azokon a helyeken, ahol kinyitják a zsilipet a bátor, segítőkész bírálat előtt és őszintén tö­rekednek a hibák kijavításá­ra. A bírálatot nem tűrő ma­gatartás másik káros követ­kezménye az emberek „be­zárkózása” lehet, — s tegyük hozzá: teljes joggal. Való­ban: aki egyszer megégette a kezét, az legközelebb már csak félve közelíti meg a meleg kályhát. Nos, éppen az ilyen félős emberekből lesznek azután a névtelen levélírók és a közömbös em­berek, akik felöltik a „ne­kem teljesen mindegy” cini­kus álarcát — pedig nem mindegy nekik, hogy jól, vagy rosszul mennek-e a dol­gok, csak éppen elment a kdvük a hiábavaló bírálattól. Az elhallgattatott bírálók kör­nyezetükre is rossz hatással vannak: az emberek csak egymásközt méltatlankodnak a hibák láttán. Az eddig elmondottak leg­inkább olyan esetekre vo­natkoztathatók, amikor a megbírált személy a vezető volt, aki törvénytelen, er­kölcsileg elítélendő rendsza­bályokat foganatosított bíráló beosztottjával szemben. Ami­kor a bírálók védelméről be­szélünk, leginkább ilyen ese­tekről van szó. Az életben azonban ko­rántsem ilyen egyoldalú ez a probléma. Ezért nézzünk az érem másik oldalára is. Számos vezető keserű ki- 'akadása bizonyítja, hogy a ogosan bírált, fegyelmezet­len beosztott nem a hibák kijavításán fáradozik, hanem azon töri a fejét „miért pik­kel rá a főnök". A jószándé­kú figyelmeztetés miatt so­kan durva embernek, diktá­tornak kiáltják ki a vezető­jüket, igyekeznek lejáratni, és esetleg a felső szervekhez is panasszal fordulnak. Vezetőink gyakran őrlőd­nek két malomkő között: köti őket egyrészt az állami és pártfegyelem betartásá­ezt a nehéz, ellentmondásos feladatot. Akad, aki szemé­lyes népszerűsége érdekében minden szó nélkül elnézi be­osztottjai kisebb-nagyobb hi­báit. Az ilyen vezetőt „jó em­bernek” tartják munkahe­lyén, a felső szervek viszont nem nagyon elégedettek vele. Aki minden körülmények között szigorúan, de ember­ségesen megköveteli az álla­mi és a pártfegyelem betar­tását, az elveszti a népszerű­ségét, persze csak azok sze­mében, akik a munka köny- nyebb oldalát szeretik, akik személyes sértésnek tartják, ha fegyelmet, rendet követel­nek tőlük, ha felfedik hibái­kat és számon kérik azok ki­javítását. De az ilyen vezető ugyanakkor megnyeri a becsületesen dolgozó és érző emberek bizalmát, támogatását, amely nélkül vezetni — képtelenség. Így kihúzhatja minden fele­lőtlen, a felsőbb szervek előtti vádaskodás alól is a talajt. Ez szinte törvényszerű következménye a határozott vezetésnek. Ezért, ha a legkisebb posz­toktól a legmagasabbakig mindenütt a bírálatról és ön­bírálatról szóló marxista ta­nításból indulnak ki, s el­jutnak a tettekben megnyil­vánuló önbírálatig — gyümöl­csözőbbé válik a mindennapi alkotó munka. Az építő bí­rálat helyes alkalmazása és pártszerű fogadása révén gyorsabb léptekkel haladha­tunk a VIII. pártkongresz- szus kijelölte, széles távlato­kat nyitó úton. Valachi Anna Üdülőszállás Diósjenőn Diósjenő községben az el­következendő évben üdülő­szállást létesítenek. A léte­sítményt a községi tanács és a budapesti XIV. kerületi ta­nács közösen építi. A diósje- nőiek a létesítményhez a községfejlesztésből 50 ezer forintot szavaztak meg. A szocialista iskola megteremtésének feladatai a rétsági járásban A szocialista iskola kiala­kításának feltételeivel, a kor­szerű alapismeretek elsajátí­tásával rendszeresen foglal­koznak oktatási szakemberek és a tanács vezetői a rétsági járásban. Megállapították, hogy a szocialista iskola ki­alakításának három fontos feltétele van. ' Ezek közül első az anyagi és tárgyi feltételek megte­remtése. A megfelelő neve­lőkkel történő ellátás és a tartalmi munka állandó javí­tása a művelődésügyi dolgo­zók legfontosabb feladata. A járásban 28 általános iskolá­ban tanulnak a gyerekek. A jövő iskolájának a legfonto­sabb feltétele az általános is­kolai oktatás olyan módon va­ló átszervezése, hogy minden felsőtagozatos ta­nuló osztott osztályokba járjon és szakos oktatás­ban részesüljön. E téren sokat fejlődött a rét­sági járás: a tanulók 83 szá­zaléka már osztott osztályok­ba jár a körzetesítések létreho­zásával. Javulóban van a szocialista oktatás-nevelés tartalmi munkájának elenged­hetetlen kelléke, az egységes, állandó összetételű nevelő­testület kialakítása is. Emel­lett egyre jobb az iskolák szemléltető eszközökkel törté­nő ellátása. A szocialista iskola megte­remtése érdekében elhatá­rozták a járásban, hogy a még hátralévő néhány köz­ség körzetesítését folyamatosan megoldják. Gondoskodnak arról is, hogy a felső tagozatokba megfelelő szaktanárok kerüljenek. Céltudatosabban foglalkoznak a tanulók világnézeti nevelé­sével. Ehhez szükséges az igaz­gatók egy részének világné­zeti és pedagógiai tovább­képzése is. Javulóban az is­kola és a társadalom kapcso­lata. A szülői munkaközös­ségek rendezvényei igen lá­togatottak ebben a járásban. Előkészületek folynak a jö­vő évben Romhány község­ben megnyitandó középisko­lában az általános iskolát el­végzett nyolc osztályos tanu­lók továbbtanulásának szer­vezésére. Az építendő közép­iskola felett védnökséget vál­lalt a járási tanács VB. tit­kársága, a pénzügyi osztály és a művelődésügyi osztály egy­aránt. Az említett szervek a munkálatok alakulását állan­dóan figyelemmel kísérik majd. Fosadás Rámában a magyar egyházi kiilddiuég tiszteletére A vatikáni zsinaton részt vett magyar egyházi küldött­ség tiszteletére hazánk római követsége fogadást adott. A fogadáson számos külföldi egyházi küldöttség képvisel­tette magát, s megjelentek az olasz külügyminisztérium és a Rómában akkreditált diplo­máciai képviseletek vezető munkatársai is. A könyvbarál- mozgalom sikeréért A Hazafias Népfront Nóg- rád megyei Bizottságának könyvbarát akcióbizottsága az elmúlt esztendőben alakult. Azt a feladatot tűzte maga elé, hogy szélesítik megyénk lakossága körében az olva­sottságot, javítják a könyv­tári munkát. Az akcióbizott­ság szombaton értékelte az eddig végzett munkát. Meg­állapították, hogy nem tud­ták elérni azokat a célkitűzé­seket, amelyeket megalaku­lásukkor feladatul tűztek. Csak nagyon kis mértékben emelkedett a községekben az olvasottság, s községi szinten nem alakultak meg az akció­bizottságok. Ezeknek figye­lembevételével határozták meg a további tennivalót. Újabb társadalmi erőkkel bő­vítették az akcióbizottság so­rait. A népfront öt társadal­mi munkást delegált az ak­cióbizottságba, a nőtanács és a MÉSZÖV pedig kettőt-ket­tőt. A megerősített akcióbizott­ságnak továbbra is az a fel­adata, hogy emelje a falu la­kossága körében a könyv ol­vasottságát, javítsa a könyv­tári munkát. A célkitűzések minél eredményesebb megva­lósítása érdekében verseny­mozgalmat indítottak és a legeredményesebben dolgozó társadalmi munkások részére könyvjutalmakat tűztek ki. Elnökségi ülés az MHS salgótarjáni A . Magyar Honvédelmi Sportszövetség Salgótarján Városi Elnöksége az elmúlt napokban kibővített ülést tartott, amelyen az elnökségi tagokon kívül részt vettek a párt-, tanács és különböző tömegszervezetek képviselői. A megjelenteket Kónya Ist­ván az MHS városi elnöke tájékoztatta az 1961-62. ki­képzési év eredményeiről és egyben feltárta azokat a fo­gyatékosságokat is, amelyek a kiképzési év során előfordul­tak. Ezt követően részletesen megvitatták az országos el­nökség novemberi határozatát, amelyet városi viszonylatra munkatervben rögzítettek. A szervezetéréi feladatok meghatározásánál hivatkoztak azokra az alap­szervezetekre, amelyek az el­múlt kiképzési év során jó munkájukkal kitűntek. Ilye­nek a salgótarjáni és zagyva- pálfalvi üveggyárak alapszer­vezetei, valamint a zagyvái rakodó alapszervezete. Ezek az alapszervezetek kiváló eredményt értek el a fog­lalkozásoknál, a rendezvények megtartásában, a szervezeti élet kialakításában. Az elnök­ségi ülés határozatot foga­dott el, amely az ez évben sorra kerülő MHS elnökségi választások előkészítését is szolgálja. AA\^,llV.\/fV*\/^»'/?V.V,llVA/fl,V.\/VV»'/rv/.VTV.VfVvw^/A/'fV.V',FV.\^*VA^fVA/^VA^VA/TVA/fV.\^rv«VTVVTV»Vl,V.V^V.VTV»V'TV» * JÁRATLAN ÜTŐN, SOK SIKERREL Az építő bírálat hiánya köny- nyen tévútra vezethet, a „minden simán megy” tetsze­tős, de veszélyes helyzet mö­gött legtöbbször elég súlyos bajokat találni. Mert nem biztos, hogy minden jól megy nak szükségessége — más­részt a fegyelem fenntartása közben arra is kell ügyel­niük, nehogy megbántsanak valakit. Mély, búgó hangot adnak az egymás mellett felsorakozott dinamók. A vashoz illesztett hegesztőpálcák kékeslilás fénnyel árasztják el a szűk, vakolatlan helyiséget. Az em­bereken vastag vatelines ka­bát, előttük bőrkötény és dol­goznak. Mert a becsületről van szó. Arról a becsületről, amelyet a Salgótarjáni Bá­nyagépgyár dolgozói évekkel ezelőtt kiharcoltak maguknak és amit most, a kongresszusi munkaversenybenf magukra vállaltak. — Ezek azok a süveggeren­dák, amelyekről szó van — tájékoztat kísérőm, Smidt László, a gyár főmérnöke. A minisztérium júliusban adta le az első S.O.S. jelet. Baj­ban volt a szénbányászat. Nem érkeztek meg a külföldi bá­nyafák, a nyugatnémet tárnok­hoz nem volt süveggerenda. Ez azt jelentette, hogyha nincs gyors segítség, a bá­nyák jó néhány frontfejtését le kell állítani éppen biztosí­tóanyag hiányában. És ek­kor jöttünk mi — emeli fel hangját — Megbeszéltük az embe­rekkel, a műszaki vezetőkkel, mit lehetne csinálni... Ki­alakult előttünk a terv, a végrehajtás és vállaltuk. Erre az évre 8 ezer darabot, 12 millió forint értékben. Most a gépgyár színe-java ezen dol­gozik. Meglesz, határidő előtt meglesz az, amit vállal­tunk ... Az emberek nem sokat tö­rődnek jelenlétünkkel. Min­denki végzi a maga munká­ját, mert ahhoz, hogy való­ban teljesítsék vállalásukat, min|den percre szükség van. Szalatovics Lajos hegesztőt azonban azért megállítjuk munkájában. Nevéhez sok fű­ződik a süveggerenda gyártá­sánál. — Korábban csak 25 he­gesztő volt a gyárban. A sü­veggerenda gyártásához 40 speciális hegesztőre volt szük­ség. Én| két hegesztőtanfo- lyamot vezettem, közben 10— 12 gyakorlatlan lakatost is tanítottam erre a szakmára. Pedig nagyonl kényes munka ez. De azért a javán már túl vagyunk... Most már Páles Zoltán la­katos sem bírja ki szó nélkül1 — Túl bizony, s nem nyolc, hanem nyolcezer kettőszáz lesz ebből — s előveszi ciga­rettáját, azzal kínál. A beszélgetés során sok mindenre fény derül. A ve­zetők nem szívesen beszéltek róla, nem akarták érdemeiket elmondani. De elmondták a munkások. Azt például, hogy a kábelfektetést — a dinamó üzemeltetéséhez szükséges — a műszaki dolgozók társadal­mi munkában, vasárnap vé­gezték el csak azért, hogy a gyártás mielőbb megkezdőd­hessen. Elmondották, mennyit kellett talpalni a dinamóért, daraboló fűrészgépért, hogy mennyi segítséget adott az Acélárugyár a programvezér­lésű marógéppel. Az egész átállást két hét alatt kellett megoldani. Eny- nyi idő állt rendelkezésünkre, hogy a gyártás megkezdődhes­sék. Az emberek nagyszerű munkahőstettről tettek tanú- bizonyságot. Júliustól októbe­rig ugyanis csak ezer süveg­gerendát tudtak elkészíteni. Két és fél hónap alatt még 7 ezer darabot kellett legyár­tani! Ez a szám önmagáért beszél. Ez pedig így is igaz. E szá­mok mögött ott vauinak az emberek. Műszakiak és fizi­kaiak egyaránjt — Nehéz volt ez a munka, most is nehéz, különösen ne­künk női dolgozóknak. A fér­fiak mellett három nő is he­geszt, nem is olyan kis ered­ménnyel. Ügy érezzük méltó versenytársai vagyunk a férfi­aknak. Ezelőtt még a napi 5 gerenda hegesztése is sok volt. Ma már mi is hetet készítünk el egy műszak alatt. Erre méltán büszke lehet mind a három női dolgozó: Stimm Györgyné csakúgy, mint Csarba Andrásné, vagy Gyurcsik Istvánná. Az egy­mást elválasztó védőfalakon találkozom a nevekkel. Deák Ferencével, Lőrinc Komá­déval, meg a többiével, oda­írják ki napról napra: meny­nyit teljesítettek egy-egy műszak alatt. — Nem, nem panaszként mondom — fordult felém a főmérnök, — de egyet meg kell jegyeznünk. Mi éppen a kongresszusi versenyben mindent elkövettünk, hogy segítsük a bányászokat, meg­adjuk, amit a népgazdaság kért. De több üzemtől nem kaptuk meg a kellő segítsé­get. A süveggerenda gyártás legfontosabb műveletei közé tartozik a hőkezelés. Sajnos mi ezt a munkát nem tudjuk elvégezni. Tizenkét vállalat segítségét kértük, négy vállal­ta ezt a munkát. Csak a DI- MÁVAG gépgyárat lehet úgy említeni, hogy velünk érez­nek. Ok segítenek. Kérésünk mindég megértésre talál. De ha mások is olyan elvtársi’ segítséget adnának, mint a dimávagbeliek, már előbbre tartanánk. Amíg a műhelyeket járjuks emberekkel beszélgetünk, ez a megjegyzés nyugtalanít. Igaz, hogy kis üzemnek látszik a Bányagépgyár, úgy is keze­lik, akár Ozdon, vagy Csepe­len. De amelyik ilyen nagy feladat végrehajtására vállal­kozik, ahol a milliókról úgy beszélnek, hogy teljesíthető, nagyobb megbecsülést érde­melnének. A gyár az egész magyar szükséglet kielégítését vállalja süveggerendából. Be­leszól rövidesen a KGST megrendeléseibe is. MéltáD érdemelne nagyobb megbecsü­lést a kooperáló üzemektől is. Az a kollektíva, amely rövid hetek alatt az októberi 40 darab helyett ma már 210 süveggerendát készít naponta, bebizonyította: valamennyi­ünk érdekéért dolgozik. Fél­egyházi Pál üzemvezető fog­lalta össze. — December 15 helyett 14-én teljesítjük egész éves vállalá­sunkat. Ez a kongresszus szel­leme a gyáron belül. Nem 12, hanem 13, millió forintot adunk ezzel népgazdaságunk­nak. Embere válogatja, hogy 1 ott, ahol nincs bírálat, hi- milyen formában oldja me 3Ca z/i c i ön yva legszebb ajándék eíjif áj zAdiá Tökéletes hangszín, molern kidolgozás, ez jellemzi készülékeinket Budapest csúcsszuper rádió 2400,— forint Szófia—Pécs középszupe r rádió 1900,— forint T 422 középszuper rádió 2200,— forint OTP részletakcióban is vásárolható, a Nógrád megyei Iparcikk Kisker V. Keravill, boltjaiban. 795 Nem kell papír — nem kell gyújtás Itt a TU KÉR alágyújtós! A BEGYÚJTÁS GYORS, TISZTA, KÉNYELMES. TÜKER ALÁGYÚJTÓS KAPHATÓ MINDEN TÜ­ZELŐANYAG ÁRUSÍTÓ HELYEN ÉS NÉPBOLTBAN. (773) Somogyvári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom