Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-01 / 96. szám

A VIII. kongresszusról nyilatkoznak... Szorosabb kapcsolatot az ipari vállalatok és a tudományos intézetek között Beszélgetés Szalay János kongresszusi küldöttel A TOL pártkongresszus •gyík megyei küldötte volt Szalay János, a Magyar Vas- ötvözetgyár főmérnöke is. Né­hány nap távlatából munka­társunk felidézte Szalay elv­társsal a nagy tanácskozást. Arra az egyetértésre emléke­zik nagy elismeréssel a fő­mérnök, amely a hazai és kül­földi pártküldöttek körében kialakult a VIIL kongresszus tanácskozásán. ■Ilyen komoly tanácsko­záson én még nem voltam. Életem legnagyobb élményé­vé emelkedett az az egy hét, amelyet a VIII. kongresszu­son eltöltöttem. Műszaki em­ber vagyok, mégis egészen közelinek éreztem magam­hoz azokat a problémákat, amelyek a kongresszuson életre keltek. Magam is sze­rettem volna felszólalásom­mal kapcsolódni, elsősorban a műszaki fejlesztés, kutatás kérdéseihez. De erre már nem került sor, — mondja Szalay János főmérnök. „Életünk legfontosabb fel­adata a munka termelékeny­ségének emelése, a gazdasá­gosság fokozása és a terme­lés növelése.” Ez szorosan kapcsolódik a műszaki fej­lesztéshez. A műszaki fejlesz­tést sikeresen csak úgy va­lósíthatjuk meg, ha a jelen­leginél sokkal szorosabb kapcsolat alakul ki az ipari vállalatok, a tudományos in­tézetek. a kutató és tervező intézetek között. A tudomány és a gyakorlat szoros kap­csolatának megteremtése so­rán mindkét fél gazdagodik az alkotó munkában. A nép­gazdaság számára pedig ered­mények születnek. Az ipari vállalatok kollektívájának nagy gyakorlati tapasztalata és bátor kezdeményező szel­leme a kutató intézetben lel­het tudományos megfogalma­zásra és általánosításra és ez alapul szolgálhat a mű­szaki feilesztés magasabb fo­kon történő megvalósításá­hoz. Más részről viszont a tudomány terén elért ered­mények evakorlatí alkalma­zásra találhatnak a válla­latok műszaki-fejlesztési munkáiéban és igen nagy segítséget adhatnak az üze­mi problémák megoldásához. A tudománynak és a terme- lésnek, valamint a tudomá- nyos és üzemi kutatás koor­dinálásának az eddigieknél hatékonyabb összehangolását, megfelelő formáját és mód­szereit kell kialakítani. A megfelelő koordináció és kooperáció hiánya következ­tében ma még nem kielégí­tő sem a kutatások eredmé­nyének ipari realizálása, sem pedig a kutató intézetek munkájának a vállalatok ré­széről történő igénybevétele, illletve a kutató intézetek­nek a vállalatok részéről megfelelő témákkal való ellá­tása. Ezért nvilvánvalóan hi­báztatható egyrészt az a ku­tató intézeti tevékenység, amely elszakadt az élet, a gyakorlat követelményeitől és hibáztatható az a vállalati műszaki és főleg műszaki-fej­lesztési munka is, amely nem igényli kellő mértékben és kellő fokon a tudomány segítségét és eredményeit. Az ebben mutatkozó le­maradás egyik oka a kisér- íeti kapacitások elégtelensé­ge. Különösen vonatkozik ez az üzemekben lévő kísérleti és félüzemi berendezések hi­ányára. Ezen a problémán a jelenleg meglévő kutató intézeti és üzemi berendezé­sek jobb kihasználásával és orograrhiuk helyesebb össze­hangolásával, valamint újgbb kísérleti és félüzemi beren­dezések. esetleg gyárrészle­gek létesítésével kell segí­teni. Megyénkben a Salgó­tarjáni Acélárugyár és a Ma­gyar Vnsötvözefgvár létesíte­nek. illetve létesítettek ilyen kufató gyárrészleget, a ter­A műszaki fejlesztés és kutatás, kísérleti munkákkal kapcsolatban szeretném még felhívni a figyelmet arra a kö­rülményre is, hogy helyes lenne ezen a téren is jobban kifejezésre juttatni szerepün­ket a nemzetközi munkameg­osztásban, fokozottabban élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a kísérleti, kutatá­si munka, szellemi export formájában történő értékesí­tése számunkra lehetővé tesz. Ebben a vonatkozásban he­lye volna mélyrehatóbban foglalkozni a volt gyarmati országok felé történő ilyen­irányú szellemi export kér­déseivel is. A műszaki fejlesztés terén tehát bőven van még tenni­való. Ennek a hatalmas mun­kának az összefogására és irányítására, a tudományos intézmények és kutatóhelyek helyes kooperációjának meg­teremtésére, a kutatási ered­mények gyors ipari reali­zálására, a hosszú távlatok­ra szóló műszaki fejlesztési munka szervezésére és koor­dinálására, csak olyan szer­vezet képes, amely megfe­lelő magas tudományos szín­vonalon tudja ezt a mun­kát elvégezni és megfelelő hatáskörrel is rendelkezik. Ezért helyes lenne az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság hatáskörét lényegesen bővíteni. Mindezt a kongresszuson is szerettem volpa elmondani, de mivel ez nem történt meg, melésből helyileg elhatárolt | jó lenne, ha a megyei" lap önnáló csarnokban külön ön- j hasábjain megyénk műszaki “lszámoló egységként és kü- j ;zakemberei véleményt nyíl­ton kísérleti létszámmal. ' vánítanának. Korszerű építési módszerekkel Orosz Gyula elvtárs a Nógrad megyei Építőipari Vállalat pártszervezetének titkára a lakásépítés eredményeiről és teladatairói A párt 1 VIII. kongresszu­sán, az építőipar feladatai kapcsán, sok szó esett a la­kásépítés meggyorsításáról, ar­ról, hogy az ipar feladata, az eddiginél Is nagyobb ütem­ben, minél több lakást épí­teni. Ezzel kapcsolatban meg­kérdeztük a Nógrád megyei Építőipari Vállalat pártszer­vezetének titkárát, Orosz Gyula elvtársat, milyen ered­ményekét ért el a vállalat a lakásépítésben, s melyek a legközelebbi feladatok. Orosz elvtárs elmondotta, hogy a vállalat 1962-es lakásépítési terve 340 lakás átadáséit írta elő. Ebből 294-et Salgótarján­ban, 46-ot Balassagyarmaton kell felépíteni. A vállalat a mai napig 284-et fejezett be, és elő­reláthatólag összesen 377 új lakásba költözhetnek be lakói az esztendő vé­géig. Ezzel a vállalat la­kásátadási tervét 111 szá­zalékra teljesíti. A lakásátadási terv túltel­jesítése részben a kivitelezés időtartamának lecsökkentésé­ben keresendő. A vállalat ed­digi működésében először fordult elő, hogy egy nyolc lakásos épületet 182 nap alatt végzett be, a szerződésben előirányzott 257 nap helyett. Ez az eset nem egyedülálló, a megyei tanács mögötti építke­zésen szinte minden' átadott épületet határidő előtt feje­zett be. Érdekes még összehasonlí­tani — és ez a salgótarjáni lakáshelyzetre nézve egyál­talán nem közömbös — a tavaly és az idén átadott la­kások számát. Míg 1961-ben 234 lakást bocsátottunk a lakosság rendelkezésére. az A versenyt tovább folytatjuk Még tavasszal történt, hogy termelőszövetkezetünk, a tol- mácsi Szabadság Tsz, pártunk VIII. kongresszusa tiszteleté­re versenvre hívta a nagy­oroszi Egyetértés Termelő­szövetkezetet. Vállaltuk, hogy az év folyamán valamennyi munkát időben végzünk el, a gazdaságosság figyelembevé telével jelentősen több árut adunk az államnak, mint az elmúlt évek folyamán. Ter­melőszövetkezetünkben a ta­gokban meglévő versenyszel­lem gondos szervezéssel pá­rosult, s elmondhatjuk, pár­tunk VIII. kongresszusára teljesítettük a vállalt fela­datokat. Október 2-án mintegy 450 katasztrális holdon teljes egé­szében befejeztük az ősziek vetését. A rendkívül mostoha időjárás ellenére is lényegé­ben befejeztük a mélyszán­tást és a kukorica betakarí­tása után, a 135 holdnyi te­Komoly nevelési feladatok várnak reánk Pedagógusok beszélgetése a kongresszus után A salgótarjáni gimnázium- h'Ui már szinte szokás, hogy jelentősebb események idején eszmecseréken vitatják meg a különböző dolgokat a neve­lők. A kongresszus betfejezé- se utáni órákban az igazgatói iiódába: egy ilyen beszélge­ss kellős közepén „irontott be” az újságíró. Szabó Fe- rencné, Szász Jánosné, Homo­ki Lászlóné, Molnár Lajos pe­dagogy.sok az igazgatóval, Herold Lászlóval cserélték ki gondolataikat. Szász Jánosné éppen arról beszélt, hogy ezen a kong­resszuson több egyéni véle­mény kapott hangot, mint eddig bármikor. Szívből jövő gondolataikat mondták el a kommunisták. A televízió is közelebb hozta a kongresszust az emberekhez. A hangulat- képek. amelyeket nap mint nap vetített, lehetővé tették az egyszerű emberek számára is, hogy szinte részesei legye­nek az ország fejlődését ele­mezgető tanácskozásnak. — Nekem nagyon tetszett Kállai elvtáns felszólalása — veszi át a szót Szabó Ferenc- né, az egyik fiatal pedagó­gus. — Ebből is éreztem a pedagógusok iránti őszinte megbecsülést. Megerősödött benem az az érzés, hogy nagy szükség van a mi munkánkra. Jó volt hallani, hogy kultúr­politikánk a legjobb úton ha­lad és ennek mi, pedagógusok is részesei vagyunk. — Én, még csak egyszer futottam át az anyagot. Na­gyon várom azokat a konfe­renciákat, amelyeken majd alaposan megvitatjuk a kong­resszuson elhangzottakat. Amit mégis így a magam munkájára vonatkozóan le­szűrtem — fejtegeti gondo­latait Molnár Lajos — az a pedagógus gyakorlati munká­jára vonatkozik. A korszerű műveltség elsajátítását szor­galmazó munkánkban nagy szerepe van az új nevelési módszerekkel való kísérlete­zésnek. Ezt azonban, mint arra Kádár elvtárs zárszavá­ban is utalt csak munkakö­zösséggel történő megbeszélé­sek alapján érdemes folytat­ni, hogy a kollektív bölcses­ség segítsen mérlegelni egy- egy új kísérleti módszert. — Engem leginkább az fog­lalkoztat — fűzi tovább a gondolatot Herold László, az igazgató — "hogy hosszú évti­zedeken át elmaradott me­gyénkben is megteremtődje­nek a korszerű műveltség megszervezésének személyi és tárgyi feltételei. Új középis­kolák nyíltak, de mint ahogy az első jelek is mutatják, még az alap, amit az általá­nos iskolából hoz magával a fiatal, nem mindenütt a leg- kielégítőbb. A körzeti iskola- rendszer megerősítése segít­het ezen. Ezenkívül igen fon­tos a társadalmi ösztöndíj- rendszer kiterjesztésével és egyéb lehetőség felhasználá­sával elérni, hogy ide, ebbe a megyébe is szívesen jöjjenek a szaktanárok. Annyi bizo­nyos, hosszú időre van szük­ség ahhoz, hogy ettté és meg­valósulássá érlelődjön ben­nünk az a tengernyi gondo­lat, amit a párt VIII. kong­resszusa ébresztett a dolgo­zó emberben, köztük bennünk pedagógusokban is. .. .Ennyit rögzítettünk le. csak úgy futtában a baráti eszmecseréből. Hangulata megnyugvással tölti el az embert. A mi pedagógusaink érzik a rájuk háruló felelős­séget. amit a jövő embere nevelése iránt érezniök kell. Máris úgy szövik gondolatai­kat, hogy miként lehetne jobban, eredményesebben to­vábbhaladni az iskolareform megvalósítása útján. rületről letakarítottuk a ku­koricaszárat is. A kongresz- szusi verseny során elért si­kerek főként annak kö­szönhetők, hogy a termelő- szövetkezetben sikerült meg­teremteni az összhangot a gé­pek, a fogatok és a gyalog­munkások között. A gépek megfelelő irá­nyításával az egy holdra eső termelési költséget — 432 forint vált — 10 százalékkal csökkentet­tük, s ennek eredménye­képpen egy forinttal nö­vekedik a munkaegység értéke termelőszövetke­zetünkben. Teljesítettük esedékes áru­értékesítési tervünket is. Több mint 21 és fél mázsa baromfihúst adtunk az ál­lamnak, s az év végéig ter­ven felül ezer baromfit ér­tékesítünk. Beadtunk 155 hí­zottsertést az állatforgalmi vállalatnak, értékesítettünk több mint 60 hízottmarhát, s ezzel húsértékesítési ter­vünknek teljes egészében ele­get tettünk. Termelőszövetkezetünk tag­sága így köszöntötte a kong­resszust, s a kongresszuson elhangzott beszámolóból, ha­tározatokból olyan következ­tetéseket vonunk le- a kö­vetkező évben tovább fokoz­zuk erőfeszítéseinket a kö­zösség érdekében. Oka» célokat tűzünk a verseny sorén magunk elé: melyik t-'-metős-’ö­vetk“zet ad 190 bold szántóra számítva több árut az államnak. Meggyőződésünk, a versen­gésnek végső soron a kö­zösség, a szövetkezeti tagok látják hasznát. Vass József termelőszövetkezeti elnök idén 377-et fogunk. Ez azt jelenti, hogy az idén 61,1 szá­zalékkal nőtt a termelésünk. Hasznára vált a tempó gyor­sításának az, hogy igyekszünk alkalmazni, bevezetni a kor­szerűbb építési módokat. Ta­valy, kísérletképpen Zagyva- pálfalván egy 24 lakásos épü­letet emeltünk salakbeton középblokkból. A kísérlet bevált, az épület megfelelt a követelményeknek, 1962-ben már három egyenként 20 la­kásos középblokkos lakóépü­letet épít a vállalat a megyei tanács mögötti területen. A jövőben még nagyobb mér­tékben növeljük az ilyen la­kóházak számát. Máris megkezdtük 164 kö- zépblolikos lakóépület ki­vitelezését a Pécskő ut­cai lakótelepen, s ezeket továbbiak fogják még kö­vetni. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kivitelezési idő csök­kentése nem megy a minőség rovására. S bár a vállalat te­vékenysége e tekintetben még korántsem kifogástalan, eb­ben az évben lényegesen ke­vesebb volt a lakóépület át­adása közben észlelt hiba, mint az elmúlt évek bárme­lyikében. Sikeres kísérlet A Salgótarjáni Tűzhely­gyár tervpályázatán elfoga­dott kályha-típusokból 4 da­rab elkészült. Jelenleg kísér­leti tüzelésnek vannak alá­vetve. Kiviteli szempontból elérik az európai szintet. Tü- zeléstechnikailag jobbak az eddig meglévő kályhatípusok­nál. a Sándor Vilmos- né, a kongresszusi küldött, a Salgó­tarjáni Üveggyár mérőhenger üze­mében dolgozik. Alig egy hete, hogy visszatért a kongresszusról, jobbára még meg sem ülepedtek az élmények, benyo­mások, emlékek. — Tudja, annak, aki először vett részt ilyen nagy eseményen, még nehéz a gondola­tait sorba szedni. Mi volt a legna­gyobb élményem? Sok „legnagyobb” volt. De minde­nekelőtt megraga­dott az a végtelen egyszerűség, őszin­teség, amely a kongresszus han­gulatát, munkáját jellemezte. Sem­mi fellengzősség, az ember úgy érezte magát, mintha családja körében lett vol­na. Mielőtt elutaz­tam volna, mond­ták, hogy utána be kell számol­nom kongresszusi tapasztalataimról. S bizony kicsit iz­gultam. vajon ké­pes leszek-e meg-, figyelni, megje­gyezni azokat a fontos dolgokat, amelyeket azután elmondhatok az elvtársaknak... de amikor ott ül­tem a kongresz- szus termében, hallgattam a fel­szólalásokat, meg­ismerkedtem más vidékről küldött elvtársakkal, fel- . oldódott bennem minden korábbi feszültség. Persze magát most job­ban érdekli, ho­gyan fogadtak itt­hon. a munkahe­lyen. a családi körben. Otthon a fiam várt, meg a nővérem. Mert a férjem fönt volt Pesten. Esti tech­nikumba jár. öt hónap alatt vé­geznek el egy évet. Sokat várakozott rám, ennyit azt hiszem még akkor sem, amikor menyasszony vol­tam. Mert előfor­dult, hogy például És újra kezdődnek hétköznapok megbeszéltük a randevút a Béke Szálló előtt, az ülést pedig meg­hosszabbították. — Itthon a fiam és a nővérem ép­pen a televíziót nézték, mikor ha­zaérkeztünk. Le sem vethettem a kabátot, úgy kel­lett beszámolnom a. legfontosabb eseményekről, ők persze a televíziós adások alkalmá­val kerestek: meg­látnak-e? Hát ilyen szempontból nem jó helyen ültünk, oszlop mö­gött. Hanem volt velünk egy szan- daváraljai asz- szonyka, aki nép­viseletben jött a kongresszusra, ne­ki aztán kijutott a fényképezésből. A fiamnak egyéb­ként azóta a leg­kedvesebb olvas­mánya a kong­resszusi jegyzet- füzetem. Abban ugyanis feljegyez­tem minden kül­földi felszólaló nevét, melyik or­szágból jött, mi­lyen társadalmi rend van ott, mi­lyen életkörülmé­nyek és így to­vább. Az uram­nak pedig van egy lexikona, s a fiú most a füze­tet, meg a lexi­kont bújja. Min­dent akar tudni azokról az orszá­gokról, ahonnan a küldöttek valók. Emlékszem, a Sal­vadort küldött el­mondta, hogy ,ná­luk az átlagos életkor 25 év, nagy a gyermek- halandóság, mun­kanélküliség: van, a lakosság 60 szá­zaléka írástudat­lan. Az egész te­rem felmorajlott, mikor ezeket a szörnyűségeket elmondotta. A fiam is megdöb­bent: lehetetlen! No csak — mon­dom —, szedd elő a lexikont. Meg­nézi, ott is szóról szóra ezeket ol­vashatta. A nő­vérem — tsz-asz- szony —, az meg egyre termelőszö­vetkezeti dolgok­ról kérdezett; más termelőszö­vetkezetek tapasz­talatairól fagga­tott, felszólalt-e asszony termelő- szövetkezetekből. Bent az üzemben is azonnal közre­fogtak. Őszintén szólva aznap a termelés sem na­gyon ment, mert az asszonyok min­denről tudni akar­tak. És az asszo­nyok tudnak kér­dezni! Mikor me- séltejn * nekik, hogy a konqresz- szus megnyitása­kor bevezettek egy embert, fehér bottal a kezében, sokaknak könny gyűlt a szemébe, mert mindenki tudja, hogy Henry Winston, az Egye­sült Államok Kommunista Párt­jának alelnöke miért vakult meg... És ami­kor a kongresszus végén sok-sok nyelven egyszerre felcsendült az In- ternacionálé... — Mikor a má­sodik műszakra bejöttek, azok is nekem estek: me­séljek. Pedig az­nap iskola-napom is volt, sietnem kellett. Sok a pó­tolni való. A könyveimet a kongresszusra is magammal vit­tem, hogy estén­ként tanulok, de nem lett belőle semmi. Most itt van, látja, előt­tem, munka köz­ben is felmondo­gatom magamban, s csak ahol meg­akadok, ott nézek bele a könyvbe, közben a kezem sem áll meg. A fiammal járok egy osztályba, eb­ben ő segít ne­kem — neveti el magát. — Tegnap is alig vártam, hogy haza jöjjön a zeneiskolából, mondom neki, gyere fiam, gyere, nem megy az egyik példa. Ké­szülök a kong­resszusi beszámo­lóra is. Hiába, új­ra elkezdődnek a hétköznapok...

Next

/
Oldalképek
Tartalom