Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)

1962-11-03 / 88. szám

I nógrádi népújság 1962. november 3. Tudományos munka a pásztói kórházban Hozzászólás dr. Oppe Emil nyilatkozatához Jóleső érzés és nagy él­mény volt számomra dr. Oppe Emil igazgató-főorvos maga­biztos, öntudattól buzgó nyi­latkozatát olvasni a Nógrádi Népújság október 17-i szá­mában. El sem hinné az em­ber — ha a kézzelfogható eredmények nem tanúsíta­nák, hogy már valóban itt tartunk. Nekünk, akik 10— 15 éve küzdünk itt, nekünk, akik ismertük a múlt nóg­rádi örökségét egészségügyi vonalon is, nekünk annál na­gyobb elégtétel a sorok ol­vasása. Ahhoz, hogy ezt a fejlődést edérhettük, mindenekelőtt az új társadalmi fejlődésnek a megvalósulása volt szükséges, amely nem tesz különbséget a város és falu, kis és nagy kórház között. Ez az elsőd­leges alapfeltétel. Emellett igen fontos a vezető káde­rek viszonya a munkához, amit a balassagyarmati pél­da is igazol. Hangsúlyozom, hogy a Balassagyarmaton megindult fejlődés csaknem az egész megye fejlődését tük­rözi, mégis speciálisan a pász­tói kórház szempontjából sze­retnék néhány adatot szol­gáltatni ehhez az egész me­gyére kiterjedő szép fejlődé­si folyamathoz. A megye három kórházá­ból talán a pásztói kórház­ban volt legnehezebb a kor­szerű gyógyító munka alap- feltételeit megteremteni, nem szólva a tudományos mun­káról. A múlt egyik jelleg­zetes hagyománya volt ez a 100 ágyas, felszereletlen, mindenféle kiszolgáló helyi­ségek és melléképületek nél­küli kis kórház. Mindehhez hozzájárultak még az 1945-ös háború okozta állapotok. Mi­vel így is el kellett látni a betegeket, mai szemmel nézve bizonyos merész lépé­sek végzésére kényszerített bennünket. így például ja­nuári 20 fokos hidegben az átalakítás alatt álló ablak- és ajtónélküli konyhában és mosodában folyt a munka, s a betegforgalom még csak nem is csökkent. Sokszor ugyanígy folytak a kórter­mek és a műtők átalakítási munkálatai. Kórházunk nem­csak 62 ággyal bővült, de elmondhatjuk, hogy a régi épületnek csak a fő tartó- falai maradtak meg változat­lanul. Létrehoztuk a korsze­rű követelményeknek meg­felelő laboratóriumot, prosek- turát, röntgent, műtőt. Idő­közben mind több támoga­tást kaptunk az állami és tár. sadalmi szervektől. S elké­szítettük a 250 ágyas kor­szerű kórház fejlesztési ter­vét is, amelynek megvalósí­tása nem is olyan távlati úgy. A jövő évben megindul a modern, korszerű rendelő­intézet építése. Az eddig el­ért eredmények mellett azon­ban nem szabad elhallgat­nunk a hiányosságokat. Ilyen a kórtermek, kiszolgáló mel­lékhelyiségek, szociális léte­sítmények hiánya. Megépíté­sük szerepel a távlati terv­ben ., A megvalósításra az eddigi eredmények adnak garanciát. A megyei vezetés a problémákat magáévá tet­te és segíti a megoldásukat. Szinte utópisztikusnak tűnt volna fel néhány év előtt Oppe főorvos véleménye a Minikai nívójú munkát ille­tően. Hogy ez ma már va­lóság, azt a balassagyarmati Példa is mutatja, de néhány adat+al a pásztói kórház is szolgálhat. Tgy például Da­rabos Pál főorvos az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkári beszámo­lójában a tudományos mun­ka terén a pásztói kórházat a kiskórházak között orszá­gos viszonylatban mint pél­dát említi több helyen is. Orvosi könyvtárunkban min­den fontosabb kül- és belföl­di szakkönyv megtalálható. Ugyancsak a legfontosabb külföldi és az Öo^7p<5 hol­földi szakfolyóiratok. A fo­lyóiratokat a kórház orvosi kara rendszeresen tanulmá­nyozza és tartalmáról, a je­lentősebb cikkekről referál. értek egyet Oppe igazgató­főorvossal az Évkönyv ki­adása kérdésében. Ma már a tudományos publikációnak ez a módja mindenütt hát- Hogyan lehet ilyen kis kór- j térbe szorul. Olyan nagyszá- házban tudományos munkát mú szakfolyóiratunk van, végezni? — kérdezte tőlem j hogy a tudományos cikkek valaki. Az első lépés a tudó- ! elhelyezése ezekben a szak- mányos eredmények mégis- j lakokban ma már nem okoz mérésével és alkalmazásával ! nehézséget. Ez sokkal meg­történő együtthaladás. Ez pe- felelőbb forma és nagyobb dig kötelességünk a korsze- j publicitást is jelent. Az év­könyvek nem jelentenek nagy publicitást és a forrásmu^i­rű betegellátás érdekében. Azt hiszem, mindenki szere­ti a maga elért eredményeit összehasonlítani a mások erdményeivel, számszerű ada­taival. Ez a legelső lépés a tudományos munkában, de innen már csak egy lépés a laboratóriumi vizsgálatok­kal alátámasztott- kísérletezés, tudományos munka. Mindeh­hez azonban jól felszerelt laboratórium, szakkönyvtár, s megfelelő számú asszisztencia szükséges. Még nagyobb eredménye­ket azonban a belső szervező munkával lehet elérni. Első­sorban a témák összehango­lására gondolok, rokonszak­mák problémáinak az ösz- szekapcsolására. A fiatal or­vosok bevonásával pedig a munkapotenciál növekedhet­ne tetemesen. A fiatal orvo­sokat feltétlenül aktivizálni kell, elsősorban a saját ér­dekükben, a továbbiakban pedig a kollektív munka meg­javítása érdekében. Erre jó módszer a rendszeres refe­rálásokon való részvétel, majd a társszerzőség és ez­után az egyéni próbálkozá­sok kazuisztikai témákból. A tudományos munka azonban további erőfeszítéseket igé­nyel. Rendszeresen részt kell venni minden ^ előadáson és értik az egészségügyi Drob- tudomanyos gyűlésen. A szak- lémákat és segítik megoldá- irodalmat teljes egészében \ sukat. Megvannak tehát a ismerni kell, külföldi tanul- feltételei a további fejlődés- mányutakon kell részt venni j nek, azonban az útnak még neves kutatók intézeteiben, j sok nehéz szakasza van, ami Ehhez viszont legalább egy- áldozatos és nehéz munkát káknál sem tartják számön ezeket a szerzők. Az úgynevezett klinikai ní­vó elérése tekintetében vég­eredményben van egy terü­let, ahol még sokat lehetne tenni és az itt befektetett munka szépen gyümölcsözne. Ez a területi munka. A rend­szeres szűrővizsgálatok meg­szervezése és végzése, a mi­nőségi terhestanácsadás ki­építése, az idejében történő betegségfelismerés és intézet­be történő irányítás terén már eddig is szép eredmények mutatkoznak, azonban a ki­emelkedően sikeres gyógyító munka kulcsa ebben a kér­désben rejlik. Itt van pél­dául a nőgyógyászati rákok korai felismerése. Ez telje­sen a szervezésen múlik és ha minden női nemi szervi rákot úgynevezett praeklini- kai formájában ismernénk fel, a gyógyulás 100 száza­lékos lehetne. Összegezve az eddig mon­dottakat: szép és eredmé­nyekben gazdag út áll mö­göttünk. A megye egészség­A nők művelődésének j igen fontos eszköze $ a könyv í A napokban Salgótarjánban? a megyei tanács nagytermé- ^ ben megbeszélésen vettek ^ részt Salgótarján és a járás ^ nő tanács titkárai, valamint a ^ könyvtárak vezetői. A megbeszélésen Zachar ^ László járási könyvtárvezető ^ vitaindító beszámolója utánj a résztvevők azt elemezték, | hogyan lehetne még tovább J javítani a könyvtárak és a? nőtanács kapcsolatát. A nőta-í nács titkárok kifejtették,^ igen fontos a nők művelő-^ désének megszervezése, mely- ^ nek egyik első állomása éppen ^ az olvasás, a könyv. Elmondották, hogy községekben igen jó a tanács és a könyvtáros kap- ? csolata. Lucfalván például a ? nemrégiben szervezett kézi-/// munka szakkörben — amely ^ az első ilyen rendezvény eb- ^ ben a községben — a könyv-^ táros segítségével felolvasó- ^ sokat is tartanak a kézimun- ^ kázás alapismereteit elsajá- ^ títani vágyó asszonyok szá- ^ mára Hasonló a helyzet^ Mátranovákon is. í Javasolták: különösen a ? közeli téli napokat, estéket kell igen hasznosan k i hasz- 2 nálni, amikor is a legtöbb? lehetőség van a nők műve- /// lődése elősegítésére és meg- ^ szervezésére. 2----------------- I egyes í nő-2 A Zrínyi Könyvkiadó \ év végi újdonságai A Zrínyi Kiadó 1962. utol-? só negyedévében több érdé- ^ kés könyvvel jelentkezik. ^ Ezek közül kiemelkedik ^ , Kulis: A második front cí- í ügye és az intézmények ve- mü műve, mely a Nyugat-^ Európában végrehajtott had-j műveletek leírásával ismer- ? zetése fiatal, lelkes embe­rek kezében van. A megye párt és tanácsi vezetői meg­két világnyelv ismerete el­engedhetetlenül szükséges. A tudományos cikkek pub­likációja szempontjából nem követel. Dr. Nemes János a pásztói kórház ig. főorvosa teti meg az olvasót sok, ed-? dig ismeretlen, érdekes és 'j izgalmas kulisszatitok feltá- ^ rásával. Györkei Jenő: Spanyol föl- ^ dön a szabadságért című kö- ^ tétében magyar, francia, né- ^ met, lengyel, bolgár és olasz ^ szerzők tanulmányai alapján 5 elevenedik meg a spanyol nép oldalán küzdő nemzet- ^ közi önkéntesek hősiessége. í. Nógrád megyei turnéra érkezett a Budapest Táncegyüttes Nos, Ondrék József, ön valóban nem „egy jópofa fia­talember”, ahogy egyesek mosolyogva becézik, s amit ön is szívesen vágna most zsebre. Nem, a szó legtisztább ér­telmezésében szélhámos és ezt a jelzőt remélhetőleg mi­hamarább a bíróság is hivatalosan kimondja önre. Csaknem egy évig vezette orránál fogva egyik nagy ipari üzemünk túl hiszékeny, s elég felületes illetékeseit. Amikor ott felvételre jelentkezett, azt a helyzetet vette figyelembe, hogy technikusra, mérnökre, műszaki képesí­tésű dolgozóra ma olyan szükség van minden gyárban, mint egy falat kenyérre. Kijelentette, hogy ötödéves gé­pészmérnök hallgató, ezt valami hamisított levéllel mel­lékesen bizonyította is, s bár munkakönyvében — szin­tén csalással — lakatos beírás szerepelt, vállalta az üzemtechnikusi beosztást. A vállalatnál örültek a szerencsének, hogy különö­sebb utánjárás nélkül egy év múltán kész mérnök lesz, eggyel több a nagy szükségben. Tetszett az ön további gesztusa is, amikor azt mondotta, hogy nem veszi igény­be a tanulmányi szabadságot, mindene a gép és nem tudna hosszabb ideig elszakadni az üzemtől. Azokat a kollokviumokat, szigorlatokat leteszi úgyis, ha munka után, otthon, Ete’Sen, a családi kör csendességében tanul­gat. — És végezte a dolgát a többi ember között fel­tűnés nélkül, jól esett, hogy egyesek máris mérnök úr­nak szólították, s nyilván tetszett a simán játszott sze­rep. Merész volt, hogy hiúságát kielégíthesse: jól tudta, hogy az üzemből más dolgozó társa valóban a mis­kolci műszaki egyetemen tanul, s esetleg feltűnik neki az ön állandó távolmaradása. Amikor műszaki rajz ké­szítésével bízták meg, azt is vállalta, megcsinálta, rosszul ugyan, de azzal magyarázta, hogy egyedül ez a „gyenge oldala”. Persze, hogy a „kollegák” és a felettesei ezt megbocsáthatónak tartották. Aztán a nyáron, fiatal mér­nökjelöltként tanulmányútra vállalkozott, elment Csehszlo­vákiába, ott is tovább szélhámoskodott. Végül végbizonyítványa felől érdeklődtek, magasabb státuszba kerüléséről volt szó. Azt mondta, még nem küldték el az egyetemről, de hogy mentse a látszatot. Bu­dapestről az egyik miskolci professzor nevében telefonon felhívta a vállalat személyzeti osztályát. Ondrék Józsefet, aki végzett az egyetemen, kiváló képességű, nagyra hi­vatott fiatal műszakiként ajánlotta és kérte, hogy különös figyelemmel bánjanak vele. ön, Ondrék József, ajánlotta saját magát. A kutya is akkor vész meg, mikor a legjobb dolga van. Így járt ön is, mert ez a telefon már mégiscsak felkeltette a gyanút, s Miskolcon érdeklődtek a bemon­dott nevű professzornál. Aki valóban létezik, de aki sem­mit sem tudott önről, de rajta kívül senki sem ismert Ondrék József nevű egyetemi hallgatót. Lebukott. Pedig már megvolt az útja az AKÖVHÖZ. ahonnan áthelyezését kér­ték, s műszaki státuszba akarták állítani. Lebukott a szélhámos. Es kiderült, amit a vállalat­nak egy évvel ezelőtt, már alkalmaztatásakor meg kel­lett volna állapítani, hogy Ondrék József legmagasabb végzettsége nyolc általános iskola, bizonyítványa közepes rendű, és csupán segédmunkás képzettsége van. Fegyelmi elbocsátás, megbélyegzés dolgozó társai, is­merősei között, bírósági ügy — mindez esztelen hiúsága bére. Hát erre egyáltalán nem volt önnek szüksége. ... S tanuljanak az esetből más vállalatok is. November elejétől Nógrád megyében vendégszerepei az immár világhírűvé nőtt Bu­dapest Táncegyüttes. Az együttes két esztendővel ez­előtt, 1960-ban járt nálunk utoljára, éppen nagysikerű, agrigentoi szereplése után, amelynek az volt a külön­leges érdekessége és jelentő­sége, hogy ott nyerte el má­sodszor is a Nemzetközi Né­pi Fesztivál díját, a Nemze­tek Nagydíját. Hogy mi történt azóta, ar­ról Makó Miklós, az együttes propagandistája adott a mos­tani nógrádi turné előtt rö­vid tájékoztatót: — Csak a legutóbbi évet említve: az idén júliusban az iraki kormány meghívá­sára ünnepi műsort adtunk az iraki forradalom négyéves évfordulójára rendezett bag­dadi ünnepségen. Teljesen korszerűen épített — még hő­mérséklet szabályozóval is fel­szerelt — színház hatalmas, 3500 ülőhelyes szabadtéri szín­padán tartottuk előadásain­kat. Bemutatónk után a to­vábbi előadásokon alig lehe­tett rendet tartani, mert a kívül rekedt tömeg betörte a kapukat, hogy műsorunkat láthassa. Külön műsort ad­tunk Abdul Krim Kasszem jelenlétében a kormány, a hadsereg vezetői és a bag­dadi diplomáciai képviseletek részére. A sikernél csak a meleg volt nagyobb: 50 fok. De mindkettőt bírtuk. — Augusztusban három hé­tig Jugoszláviában tartózkod­tunk. A szakszerűen felsze­relt szabadtéri színpadokon öröm volt játszani. Különö­sen szép volt a Banja Luka-i vár udvarára épített. Bel- grádban, Zágrábban, Szabad­kán a stadionokban léptünk fel, Pulában a rómaiak ide­jéből maradt Colosseumban. Részt vettünk a sarajevoi és lyublyanai népi táncfesztivá­lon is. A külföldi utak közötti ha­zai tartózkodásunkat a Buda­pestre érkezett külföldieknek rendezett előadások kötötték le, így vidéki turnéra csak most kerülhetett sor. Első megyei kőrútunkat Nógrád megyében tartjuk, s itt no­vember 3-án Jobbágyiban, 4-én délután Nádújfalun, es­te Nemtiben, 5-én a zagyva- pálfalvi bányagépgyári kultúr­JOSE MARTY: (Kuba) otthonban November tartunk előadást, ? 6-án Salgótarján-á ban vagyunk és ünnepi elő-á adásunk lesz a városi. Jó- ^ zsef Attila Művelődési Ott- ^ honban. Megyei turnénk el- ^ ső része ezzel véget is ér, t* de a későbbiekben még ellá­togatunk Rétságra, Balassa­gyarmatra, Szécsénybe, Dré- gelypalánkra, Dejtárra, Ka- rancslapújtőre, s tárgyalás­ban állunk a diósjenői Uj Barázda termelőszövetkezettel is. Két év előtti bemutató­inkra sok helyen szívesen emlékeznek, éppen ezért új műsorunkat szeretnénk min­denüvé elvinni, ahol »zt a színpadi méretek lehetővé te­szik. Az én fiam Eljött a festő s hívta fiamat, egy ifjú istent róla festene meg. Nem, arra nem való e pillanat, mikor hazánk hív s várja fiamat. Állna a vásznon s nézne istenin az én áldott, az én drága fiam; s hát még az erdők tépett mellein, ha ellenséggel vív az én fiam! Sejtjeiben hordozza a holnapot az én drága hős fiam, a merész: Fel hát, hazánk egére új Napot! Fiam. mindig csak a zászlóra nézz! Menjünk hát, menjünk, én vitéz fiam, ha elesnék, emelj föl, légy velem, de halj meg inkább, mint annyian — meghalni jobb, mint élni becstelen! Ferencz Lajos fordítása Tornyok... Több mint huszonöt esz­tendeje, amikor felavatták a tarjániak nagytemplomát, egy istentagadó, félsüket mészáros így summázta a szenzációt: — Nagy isten kellett eh­„ Ér life hez, hogy ebben a városban is emeljenek neki egy tor­nyot! Elég nagynak látszott az akkor. Nem nőtt a torony fölé se gyárkémény, se ház, se iskola. A nagyharang büsz­kén kongott a szédítő ma­gasból. Uj isten pedig nem jött, aki magasabbra költö­zött volna. Eltelt egy negyedszázad, Üj tornyokat emeltek. Nem it egyet, nem is hármat. Ha jól számoltam, tán húsz is emelkedik a városban. Hol téglákkal megrakodva, hol kész házfalakat cipelve, nyúj­togatja a nyakát az ég felé. Csörömpölve, dudálva szor­goskodik valamennyi. Nem találkoztam a mészá­rossal. Csak behúnyom a sze­memet, elképzelem, hogy most itt áll előttem. Mosolyog. Meg­kérdem ... — Üj isten született? Amilyen bölcs volt, így vá­laszolna ... — Az istenek nem építe­nek házat. Csodát is csak az ember tehet. És az ember — bár isten nem lehet —, de ha jó csodát tesz, fel­ér egy fél istennel! Hát így építenek minálunk mostanában tornyokat! Pásztor Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom